Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-21 / 215. (3325.) szám

ára 1.20 korona (3325) szám ■ Csütörtök • 1933 december 21 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 490, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfc. fl képes melléklettel havonként 2.50 KC-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Kő A szlovenszkói és ruszinszJcói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ulice 12. 1L emelet — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 1L, Panská ulice 12. 111- emelet Telefon: 34184. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRHHA Pillantás a jövő évre HITLER KATONÁKAT KÍVÁN A FELAJÁNLOTT BÉKÉÉRT Ismét tízéves békét ajánl Hitler a franciáknak Hivatalos jelentés a német-francia közvetlen tárgyalásokról — Páris: „elfogadhatatlan** — A német jegyzék öt pontja Ilyenkor év végén a lég ridegebb reálpoli- tusoík sem zárkózhatnak el az újévi időben szokásos jósolgatások elöl s miközben többé - kevésbé helyes kommentárokkal ellátott visz- szapiUantást vetnek az elmúlt évre, igyekez­nek fölállítani az eljövendő év politikai a/sz- pektumát, elmondani a prognózist, megtalálni a jövő vezérfonalát. Vájjon mik azok a leg­tetszetősebb frázisok, amiket maareálpÜiUkai Pythiák és a diplomácia dodonai orákulu­mai a világba vetíthetnek? Nem igém köt­hetjük őket csokorra, mert — csodák csodája — az idén nincsenek. A politikai jósok és nagy bemondók hallgatnak, zavartan hall­gatnak, meirt azok után, amik a múló eszten­dőben történtek, nehéz a diszkreditálás és a kinevetés veszélye nélkül határozott prog­ramot fölállítani és látni vélni a jövőt. Ne értsen senki félre, ha azt mondom, 1933 pon­tosan beváltotta mindazt, amit a jósok egy évvel ezelőtt jósoltak, — beváltotta s még­sem történt az, amit a jósok mondottak. Knickerbocker, a nagyszerű amerikai pub­licista például a leghatározottabban fölállítot­ta' a tételt: Németország vagy kommunista lesz, vagy nemzeti szocialista, de a döntés föltétlenül megtörténik. Nos, a döntés tény­leg megtörtént, a birodalom százszázalékos határozottsággal elfogadta Knickerbocker egyik alternatíváját — s mégis: a helyzet ma ugyanolyan bizonytalan, mint KnickerbO'Cker könyve megjelenésének napján volt. A rette­netes a világ fejlődésében éppen az, hogy a döntések bekövetkeznek, anélkül, hogy a várt effektus metörténne. Azt mondták például ta­valy: a gazdasági helyzet nem rosszabbodhat, mert ha rosszabbodik, 1933-ban elmaradhatat­lan a katasztrófa. A helyzet vígan rosszabbo­dott tovább s a katasztrófa nem következett be. ügy esünk át a döntést jósoló és valóban döntést hozó dátumokon, mint a földgolyó va­lamikor a Halley-üstökös farkán átesett: az emberek a világ végét várták, rettegve az üs­tökös ciángázzal telt fátylától, .dobogó szívvel gondoltak az utolsó napra, — s azután egy­szerre átsöpört rajtunk az égitest legyezője, anélkül, hogy észrevettük volna. A szocialisták és a kommunisták az ameri­kai prosperitás megingásától várták a világ- változást. Pontosan kiszámították, hogy az amerikai jólét tarthatatlan, a dollárparadi- csom utolsó napja közeledik és soha nem lá­tott nyomor fog végigsöpörni az aranymámor­hoz szokott uj kontinensen. Igazuk volt, a depresszió szinte a bejósolt mértéket túlszár­nyalva rontott rá a yenkeekre és végzetesen kaszált közöttük. Mégsem következett be az, amit az amerikai mentalitás kettétörésétől ál­talában vártunk. A dollár ma szánalomramél- tó valuta, az Unióban tiz millió munkanélküli van, a büszke amerikaiak az alkoholban ke­resnek vigaszt, mint valami párisi letört bo­hém, vagy tönkrement középeurópai földbir­tokos, de szó sincs forradalomról, világnézet- változásról Amerikában, sőt, ami eddig soha­sem történhetett meg, a szovjet kiküldötte s a .legatnerikaiabb mentalitás washingtoni kép­viselője örömkönnyet a szemükben borultak egymás nyakába, mintha mindamaz ellentét, ami a kapitalista forma és a kommunista for­ma között mutatkozott, csak a duzzogó gyere­kek haragszomrád játékának kifejezése lett volna, esetleg apró félreértés, amin könnyű segíteni, semmi más. Ki hitte volna a múlt év jósai közül, hogy minél nagyobb lesz a nyomor és a szükség a világon, annál távolabb kerül a világforrada- Icari akkut lehetősége. Pedig szóról-szóra igy lett, maga Litvinoy sem tagadja. Ki hitte yol­Páris, december 20. A világsajtót már ré­gebben bejárta az a hír, hogy Francois Poncet berlini francia nagykövet és Hitler megbe­szélésein a német kancellár átnyújtotta a francia diplomatának a birodalom fegyver­kezési követeléseit, amelyek egyúttal az euró­pai politika eljövendő békés kifejlődését is garantálták. Most hivatalos forrásból megerő­sítik az akkor elterjedt híreket és Francois Poncet Párisban átnyújtotta a német kancel­lárnak erre vonatkozó jegyzéikél. A német követelések egyelőre szóbelileg történtek meg, de hamarosan írásban is lefektetik őket. A Havas-ügynökség hivatalos információi szerint a német feltételek a következők: 1. A jelenlegi birodalmi őrséget 300.000 főből álló aktív hadsereggé kell átváltoz­tatni, amely az általános védkötelezettség alapján állana. 2. A birodalom követeli, hogy megadják neki a jogot az uj hadseregnek az ugyneve- zet deffenziv fegyverekkel való tetszés sze­rinti mértékű felfegyverzésére. 3. Németország hajlandó elfogadni a fegy­verkezési ellenőrzést és a nemzeti szocia­lista osztagokat is az ellenőrzés alá bocsátja, ha valamennyi állam katonai és félig katonai szervezeteit ugyancsak nem­zetközi ellenőrzés alá helyezik. 4. A birodalom hajlandó szomszédaival tiz évre szóló meg nem támadási szerződést kötni. 5. A birodalom a Saar-vidék azonnali visszaadását követeli, de az ottani szénbá­nyákat 1935-ig hajlandó meghagyni Francia- országnak. A párisi visszhang Paris, december 20. A francia sajtó a német feltételekkel foglalkozva mindenekelőtt meg­állapítja, hogy az említett jegyzék nem diplo­máciai okirat, hanem csupán annak a beszél­getésnek lejegyzése, amelyet Hitler Francois Poncet-vel folytatott. A Maiin értesülése szerint a francia kor­mány éppen ezért nem válaszol jegyzékben a német feltételekre, hanem észrevételeit ugyancsak Francois Poncet révéin teszi meg Berlinben. A lapok megállapodnak abban, hogy a közzétett szöveg pontosan megfelel a való­ságnak és hozzáfűzik, hogy Londont és Ró­mát is értesítette a német kormány Hitler követeléseiről. Mivel Sir John Simon angol külügyminiszter párisi utazása küszöbön áll, a párisi újságok azt gondolják, hogy Simon és Paul Boncour a francia főváros­ban már tárgyalni fognak a német kívánsá­gokról. Ugyanakkor azonban valamennyi lap megállapítja, hogy Franciaország szem­pontjából a német követelések elfogadha­tatlanok. Páris, december 20. A Mitropress közli dr. Bemos csehszlovák külügyminiszter nyilatko­zatát a dunai államok helyzetéről- A cseh­szlovák külügyminiszter ismét megállapítja, hogy a középeurópai kérdés ma Európa egyik legfontosabb problémája. A tervezett meg­oldások köziül az osztrák-német csatlakozás volna a legveszedelmesebb megoldási mód- Ugyanilyen téves lenne az uj osztrák-magyar egység megteremtése. Az egyetlen lehetőség az öt vagy hat dunai állam közös megállapo­dása- A praktikus megoldás Benes szerint a következő: A kisamtaut politikai alkotmánya kész és most a három hatalom a közös köz- gazdasági statútumokat dolgozza ki. Benes szerint Magyarország a saját jól felfogott ér­dekében előbb-utóbb kénytelen lesz együtt dolgozni a kisantanttal. Mindenekelőtt gazda­sági megállapodásokra van szükség s a krí­zis következtében a politikai kérdéseket hát­Az Excelsior szerint bizonyára Német­ország maximális követeléseiről van szó és a birodalom a tárgyalások folyamán enged­ni fog. Viszont a franciák a német követe­léseket bizonyos körülmények között haj­landók a tárgyalások alapjává megtenni. Az Oeuvre szerint elvileg elfogadhatatlan a német kormány programja, mert hivatalos fegyverkezési kísérletet jelent, mig a világ ma mindenáron a lefegyverzést akarná elérni. A lapok reménnyel várják a köszöbön álló angol-francia tanácskozást, amelyen a két antantéi!am kidolgozza hivatalos álláspont­ját a néimet kivánságokkal szemben. térbe kell szorítani. Egy szóval politikai fegy­verszünet kell s a politikai problémákat csak később, a nyugalom helyreállítása után sza­bad újból porondra vetni. Magyarország be­vonása után sor kerülhet Ausztria bevoná­sára­Benes hangsúlyozta, hogy „dunai rendsze­rében" minden nemzet megőrizné politikai önállóságát. A nagyhatalmak azonban nem avatkozhatnánnak be a divide et imperi el­vével a középeurópai problémákba- A minisz­ter hangsúlyozta, hogy 1919 óta változatlanul a dunai népek közgazdasági együttműködése mellett foglalt állást. Az úgynevezett „Benes- terv“ tehát az idők múlásával nem változott meg. Az időpont egyébként is közel van, amikor a terv megvalósul — mondotta Benes- A határok erőszakos megváltoztatásának kí­sérlete háborúhoz és káoszhoz vezetne. A re­gionális, politikai és gazdasági szerződések na, hogy alig egy évvel Hitler hatalomnakerü- lése után a régi stresemanni politikánál is ba­rátságosabb politika kezd elterebélyesedni Németország és Franciaország között s nincs messze az idő, amikor turbékoló galambpár­ként ül össze az európai népduc peremén Hit­ler — s esetleg a francia generalisszimusz! Hitler hatalomra került, anélkül, hogy válto­zás állott volna be a világhelyzetben. Amerika tönkrement, anélkül, hogy a kapitalista rend­szer megbukott volna. A krízis álmodni sem mert mértékben dühöng, anélkül, hogy ka­tasztrófa közeledne, — ki mer ilyen körül­mények között jósolni, amikor minden jóslat beteljesül, anélkül, hogy a várt effektusok be­következnének? Az emberre szemmelláthatóhig neon vonatkoznak a természet törvényei, s a bekövetkezett tényekre az ember sohasem reagál egyformán. A természetben, tudjuk, ha a levegő egyszer lehűl mínusz öt fokra, a viz befagy s ezen semmi sem változtathat. A ter­mészet papírformája szerint mínusz öt foknál az emberi testnek is be kellene fagynia — ha a csodálatos emberi öntudat különféle csala­fintasággal nem tudná kifogni a mínusz öt fokon is! Olyanok vagyunk, mint a macskák, ha leesünk az emeletről: mindig a talpunkra esünk. Éppen ezért nem jósolunk 1934-re sem. Akármennyire bekövetkezik az, amit a tudo­mány, a történelem dialektikája, a szociológia pontosan kiszámit, a bekövetkezett döntő té­nyekre való reagálás minden esetben más lesz — és mindig olyan, hogy a ravasz emberiség (ha nem is egyénemkint, de kollektíván) meg­találja a kivezető utat a zsákuocából. Ez az egyetlen tanulság, amit az elmúlt év sok ba­jából levonhatunk, az egyetlen boldog tanul­ság, amelynek szemüvegén át alkarjuk nézni a jövő évet is. 1933-ban láttuk, hogy az em­beriség mindent kibír, fagyot, dögvészt, krí­zist, válságot, soha meg sem álmodott bajt és nyomorúságot — vájjon mi lehet az a „ret­tenetesség", amit 1934 hoz? Ismét csak a Hal­ley-üstökös farka lesz, kedves felebarátaim, a levegőnél is ritkább, könnyű és ártatlan anyag, amelytől hiába rettegünk, mert ha önnön rettegésünkbe bele is pusztulunk mi, személyileg, az emberiség mint egység és örck élőlény, játszi könnyedséggel, szinte észrevétlenül átlibeg, áttáncol, átrohan rajta. Benes „absztrakt" határokat akar Középenrépában A csehszlovák külügyminiszter Széfiába utazik? A dunai problémák uj képe?

Next

/
Thumbnails
Contents