Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-03 / 51. szám
ra 80 fillér [. évf. 51. szám c i iimhihwb—1a— Vas^rn^C) ■ 1933 december 8ZVATKÓ PÁL: Oszthatatlan Független magyar napilap Pl BT RO MASCAGNI, a nagy olasz zeneszerző 70 éves. A szovjet hadílobogója letig az olasz kikötő árbocán Litvinov Rómában meglátogatja a királyt Ünnepélyes fogadtatás Nápolyban — A tárgyalások programia Róma, dBceanber 2. Litvinov külügyi népbiztos a Conte di Savoia fedélzetén ma délelőtt Nápolyba érkezett. Üdvözlésére a San Vicenso mólón számos előkelőség jelent meg, közöttük az olasz külügyminisztérium kiküldötte, a nápolyi hadtestparancsnok és a tengerészeti parancsnok és a fasiszta párt titkára, A diplomaták között megjelent Olaszország moszkvai követe is. A jelzötoronyban az érkezés pillanatában tölvonták a szovjetunió haditengerészetének lobogóját Litvinov társaságban csupán magántitkára volt, A népbiztos a hatóságok kiküldötteit a hajó nagy szalonjában fogadta és a fogadtatás után rövid tartózkodásra az Exoelsíor szállodába hajtatott. A déli órákat fölhasználta arra, hogy kiránduljon a környékre, majd Olaszország legjobb vonatán, a Rapidon délután öt órakor Rómába indult, ahová 7.50-kpr érkezett. A fogadtatás után a szovjeíkövetségre hajtatott, ahol római tartózkodása alatt lakni fog. Az a napirend, amelyet Litvinov római tar* tózkodására megállapítottak, magán viseli a hivatalos állami látogatás minden jellegét Litvinov vasárnap délelőtt meglátogatja Mussolinit és este vendége lesz a duce házának. Hétfőn a király fogadja Litvinovot a kvirinálban és hétfőn délelőtt Róma kormányzója a kapi- tóliumon. Kedden reggeli Íbst; az amerikai nagykövetségen és tea a török követségen. A fogadtatás Az olasz sajtó ünneplő cikkekben méltatja a látogatás jelentőségét s három pontban foglalja össze fontosságát: 1. a látogatás megtelel az olasz—orosz politika tízéves fejlődésének, 2. összefüggésben áll azokkal a politikai látogatásokkal, amelyet eddig csaknem minden európai állam államférfiuja Rómában tett, 3> célja az európai béke megtartása és megerősítése. A Tribüné leszögezi, hogy a látogatásnak különösen a genfi rendszer krízisében van óriási ' |tfvV.-?tö®ége. A Lavór© Fascista a küszöbön álló tárgyalások programjával is foglalkozik. A hivatalos lap szerint magától értetődő, hogy a megbeszéléseken a legnagyobb szerepet a lefegyverzés problémája játsza. Szenzációs szavazás és a „demokrácia győzelme“ a Paíais Bourbonban A francia kamara szinte egyhangú bizalmat szavazott Chautempsnek A francia nóo képviselői ugyanolyan egységesen állta'* miniszter- elnökük mögé, mintahogy a német nép Hitler mögé állt — Csütörtökön mégis megbukik a kormány! Pátis, december 2. Ghautemps uj kormánya ma mutatkozott be a kamarában. A fontos nap délelőtt fiz órákor minisztertanáccsal kezdődött, amelyen a köztársasági elnök elnökölt. Napirenden a kormánynyilatkozat és a pénzügyi javaslat elfogadása szerepelt, A minisztertanács után a miniszterelnök résztvett a radikális szocialista párt parlamenti frakicójá- nak ülésén és ismertette programját, majd délután három órakor megkezdődött a kamara ülése. A rövid kormánynyilatkozatot a parlamentben a miniszterelnök, a szenátusban az igazságügyminiszter olvasta föL A kormánynyilatkozat szerint a gyakori kormányválság jogos izgalmat keltett a francia népben. Az állam tekintélyét e válságok aláássák és a parlamenti kormányzatot úgy állítják be, mint olyan rendszert, amely képtelen az önkéntes fegyelemre. A legjobb válasz ezekre a vádakra az, ha a parlament megszilárdítja azt a kormányt, amely a néppel szemben vállalt minden kötelességének meg tud felelni. A kormány a kamara bizalmát kéri, hogy az állam pénzügyeit ismét rendbe hozhassa. A külpolitikáról a kormánynyilatkozat a következőket mondja: — A parlamenti bizottságokkal megegyezve folytatni akarjuk a köztársasági és a békés Franciaország tradicionális külpolitikáját, mely a népszövetségben látja a nemzetközi együttműködés ideálját és amely hü marad barátaihoz és a szerződésekhez. Hajlandók vagyunk' minden állammal megkezdeni a tárgyalásokat a barátságos viszony kiépítésére. Véleményünk szerint azonban külön megállapodások csak akkor szolgálják a béke ügyét, ha biztonságunkat nem teszik problematikusra és ha a megállapodások nem sértik a nemzetközi szerződéseket. A kormánynyilatkozat szerint a nagy külpolitikai problémák megoldásának előfeltétele az, hogy az állam pénzügyei stabilizálódjanak. A veszedelem napról-napra nagyobb és a kormány áppen ezért hozzá akar látni Franciaország pénzügyi életének szanálásához. A nyilatkozat a továbbiakban a képviselők hazafias kötelességérzetére apellált. fdlv@£ife a felsáléi Be@rdé$t Paris, decem'ber 2. A délelőtti minisztertaná csőn az uj francia kormány elhatározta, hogy a kormánynyilatkozattal egyidejűleg fölveti a bizalmi kérdési, amennyiben követelni fogja a sürgősnek bejelentett interpelláció elhalasztását. A szenzációs győzelem Páris, december 2. A kormánynyilatkozat elhangzása után Chautemps miniszterelnök az interpelláció elhalasztását kérte és ebben a kérdésben fölvetette a bizalmi kérdést. A javaslatot rövid vita követte, amelynek folyamán főleg a szélsőjobboldal szónokai beszéltek. A szavazásnál 391-en a kormány mellett, 19-en a kormány ellen szavaztak, azaz Chautemps fölényesen megnyerte a csatát. A kormány mellett szavaztak a neoszoeialisták, a radikálisok, a centrum nagy része, mig a szélsőjobboldal és León Blum szocialistái tartózkodtak a szavazástól. Közvetlenül a bizalmi szavazás után a miniszterelnök beterjesztette a költségvetési javaslatot és követelte a kamarától, hogy mondja ki a javaslat tárgyalásának sürgősségét. A sürgősség kimondásához a francia parlamentben kétharmad többség kell. Ugyanakkor Chautemps rámutatott arra, hogy a külföld már mosolyog az örökös francia kormányválságokon és ha a képviselőkben van fegyelem és ügytisztelet, akkor mutassák meg, hogy a franeia parlament méltó Franciaország vezetésére és kis csetepaték és pártvillongások nem diszkreditálhatják Franciaországban a demokrácia értéket. E szavak után a kamara nagy lelkesedéssel megszavazta a sürgősséget. A kormány mellett 569-en, ellene pedig 11-en szavaztak, azaz Chautemps fölényesen megkapta a kétharmad többséget. Természetesen a mai szavazás csak ideiglenes és nem lehetetlen, hogy csütörtökön a kamarában megkezdődő részleges vitánál, amikor számos kényes kérdés kerül megvitatásra, a Chautemps-kormány léte ismét veszélybe kerül. magyar kulima Lapunk más helyén szakszerű cikk foglalkozik azzal a látszólag tisztán irodalmi problémával, vájjon a szlovenszkói magyar irodalomnak a tájregionalízmus, vagy a kulturunionizmus irányában kell-e fejlődnie. A kérdés túlnő az irodalmi jelentőség keretein: belőle fakadnak társadalmi életünk és kulturális törekvéseink vezérlő tételei. Regionalizmus alatt azt értik egyesek, hogy Szlovenszkón speciális, önálló törvényszerűség szerint mozgó, külön problémákat fölvető, a magyar irodalmi központok fejlődésével, irányelveivel, kritikájával nem törődő autarírí kultur- életnek kell kifejlődnie, talán a „kicsiny, de mienk” elvén fölépülve, — az Erdélyben keletkezett s máris diadalmaskodó unionizmus fogalma. viszont azt jelenti, hogy magyar irodalom csak egy van, egy és oszthatatlan, egy zsinórmérce, egy fejlődési vonal, egy központi kritikai fórum, egy beérkezés, egy fémjelzés, egyetlen kifejlődés és panoráma. A regionalizmus hívei félreértik a régió- nalizmus fogalmát. Egy naiv és bombasztikus regionalistánk például a „nyelv önkéntes kritériumáról” beszélt irodalmi cikkében, mintha a nyelv tényleg csak önkéntes kritériuma lenne a nemzeti irodalmaknak s a regionalizmus nem a tájlélek és a tájnyelv külön kivirágzását jelentené, amint jelentette Mistrál provencei regio- ualizmusa a langue d’oc alkalmazásával, vagy Fritz Reuter regionalizmusa a Platt- deutsch használatával. Másféle regionaliz- raust az irodalom alig ismer, mert más esetben — ha nem volt külön regionális nyelv — mindig az volt a nagy törekvés, hogy a széthulló részeket egyetlen centrális irodalmi életbe tömöritsék a fiatal irodalmak apostolai, mint ahogy a franciák Parisba tömörítettek, vagy a modern németek óriási erőfeszítéseket tettek, hogy Berlinbe központosítsák. Regionális irodalom kifejlesztése gyakran uj nemzet, vagy nemzetiség kialakulásához; vezet: a katalán irodalom megteremtésével uj katalán nemiét keletkezett,, elég utalnunk arra, hogy Kczépeurópában az önálló irodalom kifejlesztése. jelentette sok kisebb törzs önálló nemzeti érzésének megalakulását. .A. magyar kult.ura kicsipy ahhoz, hogy ezt a különválást megengedhesse, s igen tiszteletreméltó az erdélyiek törekvése, akik bizonyos nyelvi és táji sajátságaik ellenére, erőteljes kísérletet tesznek az unionizmus felé, s bele akarnak olvadni az egységes magyar irodalmi életbe. Érdekes megfigyelni, hogy az erdélyi irodalom, minél erősebb lett, annál inkább törekszik az unióra, inig Szlovenszkón leginkább azok hangoztatnak regionalizmusi, akiknek a központi irodalmi mérce — savanyú szőlő. Ez a körülmény gyanússá tesz minden regionalista szólamot, mert azt a látszatot kelti, mintha politikai célok szolgálatában állna, vagy a nagy központokban végzett eredménytelen érvényesülési kísérletek szülték volna meg. A szlovenszkói származású, vagy Szlovenszkón élő legtehetségesebb irók sohasem hirdettek regionalizmust, még akkor sem, ha néha a legtöbb bennük a helyi zamat és a szlovenszkőiasság, de ez a helyi zamat nem elkülönülési vágy, csak dicsérendő couleur local. Márai Sándor, Mécs László, Komlps Aladár, Sándor Imre, Szenes Piroska, Szenes Erzsi például működésűkkel és törekvésükkel föltétlenül az unionizmus lehetőségét és igazát dokumentálják, s bizonyos, aki tehetség akad irodalmunkban, — elsősorban a sajnos, kissé passzív Vo- zári Dezsőre gondolok, — ugyancsak nem helyi babérokra vágyik, hanem előbb- utóbb sikeresen csatlakozni fog a magyar irodalom központi életéhez. Mi marad tehát a regionalisták számára? A „Sarló“- mozgalom, amelynek egyik tagja a legutóbbi emfatikus regionalista cikket irta*? De a Sarló nem irodalmi, hanem politikai mozgalom, — s politikailag természetesen sokféle önállóskodás elképzelhető. A Sarlónak egyelőre egyetlen tagja sincs, aki jelentősebb irodalmi tevékenységgel lepte volna meg a világot, — még szlovenszkói viszonylatban sem az előbb fölsorolt nevekhez aránvitva. Nem tagadom, én is hive vagyok a szlovenszkói magyar irodalom megújítására és fölélénkitésére irányuló törekvéseknek, s minden ilyen törekvést lelkesen üdvözölni fogok, bárhonnan jön, mert elomló kisebbségi kultúránk szükséges alátámasztását
