Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-19 / 213. (3323.) szám

1988 december 19, kedd.

6

JCcMfaéC ooafótd&oí)

Irta: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

— Ha valaki Európából Ausztráliába repül, aztán tüstént vissza is repül, mindenki lázban van, ünnepli őt. Én mégis azt kérdő- • zem tőle, hogy mit keresett ott, amikor semmi dolga se volt s az egészből csajk az érdekelte, hogy odamenjen és visszajöjjön. . Mért nem fürdőit meg például a Déli Tengerben? Mért nem társalgóit el legalább a pá- ■ puákkal? Mért nem nézett kissé körül? Azt, > hogy valaki a saját életét ennyire megvesse, , még értem. De hogy az egész életet ennyire ; megvesse, azt már nem értem. Ennélfogva 1 üres kezekkel tér haza. egy verseny-ered- - ménnyel. Hogy hős-e az illető, nem vitatom. De van benne valami nevetséges. Ahhoz ha- < són üt, aki beront a másik szobába s nyom- 1 bán idsszaszáguld. mert azalatt elfelejtette — ' talán sohasem is tudta — hogy mit akart ott csinálni.

— Ha ez a repülő útközben lezuhan és szörnyethal, sajnálom őt. Magamban pedig így dohogok: „Mondd kérlek, mi az ördögöt tekeregtél a levegőben? Az ember arra született, hogy a Föld legkülsőbb kérgén mászkáljon, úgy hogy lábait egymás után váltakozva emelgesse s óránként körülbelül hat kilométert tegyen meg. Csak a szellem re- j pülhet. Aki testét a felhők közé cepeli és 200 kilométeres sebességgel robog, az legyen tudatában annak, hogy túllépte a termé- szet-szabta határt, az ne nagyon csodálkozzék, hogy lepottyan, az ilyen esetben érdemes ugyan részvétnükre, de nem inkább, mint az a tudós, aki koplal s nem képes kinyomatni munkáját, vagy az a kisfiú, aki egy véletlen vörheny következtéin egész életére megsiiketlil.

— Ha este a szobámban egy hangot hallok, meghatódom, hogy Norvégiából vagy Spanyolországból érkezik hozzám. Ünnepi áhitatom nem soíkáig tart. Mihelyt megértem, hogy mit mond ez a hang, elszmorodom azon, hogy az egész világon jobbára egyforma, lapos dolgokat fecsegnek, a középszer a szélrózsa minden irányában akadály nélkül, a lehető leggyorsabban terjed. Többet érne egy olyan gép, mely mindig okos dolgokat beszélne, bármily kezdetleges és recsegő is volna, bármily kis távolságokra is hatna, bármily kevesekhez is szólna, talán száz emberhez vagy csak tízhez, vagy csajk ogyhez is, ahhoz, aki igazán megértené őt.

— Ha bámulom azokat a tökéletes képeket, amelyek mozognak, beszélnek, énekelnek, fölujongok az örömtől, hogy rabul ejtettük az időt és teret, örökkévalóvá varázsoltuk az elröppenő életet. Sajnos, mámorom itt js hamarosan elpárolog. A mozgás hiábavalónak rémlik, ez a szó üresnek, ez a dal elcsépeltnek. Szeretnék fátyoít borítani a tiszta képekre, a múlt fátyolét, a hajdani kontár fölvételek jótékonyan takaró fátyolét. Szeretnék közbelépni, hogy ne mozogjanak, álljanak meg, dermedjenek kővé. Szeretnék rájuk rivalni. hogy azok, akiknek meggondolatlanul fölvágtuk a nyelvét, örökre elnémuljanak.

— Ha a világ hatalmasai, az államférfiak itt vagy ott találkoznak és az újságokban azl olvasom, hogy „kizárólag gazgasági kérdésekről s a béke megszilárdításáról tárgyaltak", ludbőrzik a hátam, nyugtalanul alszom el, lidérceseket álmodom. Mennyivel egyszerűbb. őszintébb volna ilyenkor azt közölni, hogy ezek az urak kizárólag a leendő világháborút készitetleék elő s a páncélszekerekről, a lángvetőkről, a légi bombázásokról, a kék és sárga fojtó gázakról csevegtek, melyek majd egy milliós város lakosságát néhány óra alatt sikeresen kiirtják. A nyíltság sokkal inkább megnyugtatóan hatna idegeinkre, mint az ügyetlenül burkolt tolvajnyelv, melyet ma már minden fajankó kulcs nélkül olvas.

— Ha az álszent nemzetközi gyűléseken, lakomákon arról szónokolnak, hogy a népek már értik egymást, csak még nem nagyon, hogy a népek mindenütt a „nagy egységgel keresik, csak még nem igen találják meg’ hogy a népek ismét leültek egy óriási tanácskozó asztalhoz, de egyelőre mindegyik a szomszédja tyuksezmére hágott akkor ámulat, kétségbeesés környékez és gondolatban odakiáltok nekik; „.Jaj, hagyjátok mér abba.

Nem szégyenlitek, nem unjátok a játékot? Nem veszitek-e észre, hogy sohasem volt olyan boldogtalan az ember, mint azóta, hogy az emberiséggel is törődtök? Lássátok be végre kudarcotokat s próbáljátok meg talán az ellenkezőjét. Ne szeressétek, ne értsétek meg egymást annyira, hanem gyűlöljétek egy picikét, ne bújjatok össze, hanem fordítsatok hátat, ne a nagy egységet hajszoljátok, hanem a kis egységet, az elszigeteltséget, a magányt, annak a szegény szerencsétlen emberiségnek pedig hagyjatok egyszer és mindenkorra békét. Ne boldogítsátok őt és mindenkit, csak az embert, csak egy-két embert, csak egyetlen embert, önmagatokat. Ebből az önzésből semmiesetre se származó- hat annyi átok, annyi fejetlenség, annyi fölfordulás, mint a ti önzetlenségtekből."

— Ezek a látszólagos laza eben vélemények szervesen összefüggnek egymással. Valamennyi a mai kor divatos hazugságára céoz. Csak eszközeink vannak, céljaink nincsenek. Minthogy pedig céljaink nincsenek, az eszközöket tökéletesítjük, azokat emeljük céllá, öncéllá. Repülünk, de nem tudjuk hová, átkiabálunk a fö.dteke másik felére, de nem tudjuk, hogy mit, képeket táviratozunk fönn a levegőben és lenn a tenger alatt, de nem tudjuk hogy miért, folyton uj és uj világértekezleteket hívunk egybe s nem tudunk mit mondani egymásnak. A gépejj a szelem hajtóereje nélkül működnek. Ezt a gépiességet tagadom és megvetem. Ha maradiság ez, büszkén vállalom a maradiságot is. Én csak a szellem benső hangját, mozgását, képét, eszméjét tartom haladásnak. Ez itt nem haladás. Csak

zakatolás. Körben-topogás, kétszáz kilométer sebességgel.

— Ma az a nagyralátó, szenvedelmesen- ostoba jelige valósult meg, melyet a század elején hirdettek: „Navigare necesse est, vivőre non necesse." Csak hajózni szükséges, élni nem szükséges. Hát most aztán hajózhatunk, a semmiben. Talán meg kellene fordítani a jeligét: „Vivere necesse est, naviga- re non necesse." Nem kelj hajózni, egyáltalán nem kell hajózni. Csak élni kell — lélekben és szellemben — csak élni kellene.

A nők meglepő térhódítása

a tudomány terén

Harminc nő tart előadást az angol tudományos társaság

vií ágkonf er enciáj án

London, december 18. kezdődött meg Leicesterben a British Asso- ciation fór be Advanoement of Science rendes évi konferenciája. Az első bélen a világ legkiválóbb tudósai tartottak előadásokat a legújabb tudományos felfedezésekről. Az előadásokat lehetőleg népszerű modorban tartják, hogy igy a laikusok érdeklődését is felkeltsék a tudomány legújabb vívmányai iránt.

A tudományok ápolása körül nagy érdemeket szerzett társaság évtizedeken keresztül

megtagadta a női tagok felvételét, sőt niég azt sem engedte meg, hogy nők egyáltalán megje Jen jenek az előadótermekben.

Későbben kiadtak szórványosan nőknek is belépti jegyeket, de a növénytani és az állattani előadások termei zárva voltak előttük. A sors különös iróniája, hogy

éppen a növénytani osztálynak elnökségét tölti be ez alkalommal először — nő!

Ezt a tudományágat feltűnően kedvelték mindig a női tudósok és a harminc nő közül, akik a jelenlegi konferencián előadást tartanak, heten növénytani kérdésekkel foglalkoznak. Az elnöknőn, Ethel Sargent-en kívül, különösen Helen Gwyune-Vaugham tűnik ki e tudományágban, aki — megint olyan véletlen, amely furcsa színben tünteti fei a nők egykori kizára tását — az egyetlen női vezetőségi tagja a társaságnak. De a nők nemcsak botanikával, hanem a tudomány minden egyéb ágávl is buzgón foglalkoznak, így embertannal, földrajzzal, állattannal, közgazdasággal, neveléstannal, lélektannal és fizikával. A legnagyobb érdeklődés előzi meg Do- roihy A. C. Garrod előadását, akinek a Kar- mel-ibegy&égben folytatott kutatásai szenzációs eredményekkel jártak. Ez a hölgy a hegységben, amelyen a karmelita-rend ősi kolostora állott, igen érdekes leletekre bukkant. A tűzkövek, dárdahegyek, horgok, sarlók, elsősorban csontvázak, amelyeket talált, arra engednek következtetni, hogy

Palesztinában körülbelül hét-nyolcezer évvel ezelőtt egy régen kihalt emberfajta, élt, a negroid jellegű netudiánok fajtája.

Mrs. Wragg Elges a yorkshirei termesztési kísérletekről tart előadást, Helen Masíera, aki a háztartásban tudományát tanítja, a ibat- terscai politechnikumon,

„a felnőttek neveléséről" ad elő.

Dr. Dorolhy Yordan Lloyd, aki élettani

vegytannal foglalkozik, a bőrcserzésre vonatkozó fontos szakkérdést fogja tárgyalni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a nők bátran és tehetségesen nyomulnak be az ösz- szes tudományágakba és

olyan eredményeket produkálnak, amleyeket minden előítélet dacára a legkonzerva- vativabb tudósoknak is el kell ismerniük.

A mindinkább szaporodó kitüntetések is,

amelyek nőknek jutnak, igazolják, hogy a női tudósok fokozódó mértékben befolyásolják a tudomány fejlődését. Mint ismeretes, nemrégiben nevezték ki Mary királynőt a zenetudományok tiszteletbeli doktorává és a Royal

College of Music ezzel majdnem egyídőben in ég három nőt tisztelt meg ezzel a kitüntetéssel. A walesi egyetem diszdoktori címet adományozott Emily Dix botanikusnőnek és geológusnőnek, aki egész sereg tudományos értekezését tette közzé, különösen a szénrétegek elhelyező dóséról Wales déli részeiben. A sheffieldi egyetemen Mrs. Edward Mal- lanby-t, az egyik egyetemi tanár feleségét tüntették ki a diszdoktori címmel orvosi kutatásainak elismeréséül.

Dr. Légár de ügyvédnőt a remi esi egyetemre hívták meg a bűnügyi tanszékre, dr. >1. Condat orvosnőt pedig a toulousi egyetemen nevezték ki tanárnak a gyógyászatiam tanszékre.

Az amerikai Egyesült Államokból Is érkeznek figyelemreméltó jelentések női sikerekről. így például dr. Estelié Ford Warner sebészorvosnő tagja lett az állami egészségügyi tanácsnak, ő az első nő Amerikában, akit ez a kitüntetés ért. Elsősorban azzal a feladattal bizták meg, hogy a gyermekek egészséges nevelésére vonatkozó rendszabályokat vizsgálja felül, amelyeket a kormány, az egyes államok és községek léptettek életbe. Közölje észrevételeit és tegye meg esetleges javaslatait a jelenlegi állapotok megjavítása érdkében.

A tudős'iiők nagy sikerei lassanként, az egész világon eloszlatják azt az előítéletet, hogy a nő a kultúra fejlesztésében nem egyenrangú tényező a férfival. Kétségtelen, hogy az eddigi eredmények igen jelentősek, mégis felvetődik az a kérdés, hogy a nők nem értek-e el nagyobb eredményeket közvetett utón, olymódon, hogy üdvösen befolyásolták a kultúra fejlesztésében — a férfiakat.

_ A „ruszin" szó eredete. A Karpatoruszklj

Go

loez hasábjain Kaminszky volt képviselő a „ruszin1* népnév eredetéről ír. A ezó gyöke fts orosz népnév töve: a „ruez“, az -in végzet melléknévi képző, melyet az oroszok gyakran használnak g főleg régen nagyon használtak. Ehhez hasonlóan az oroszok a szerb népnevet lg „Szerbín" alakban használták. A kievi krónika a 12-iÜ században „Cseohin" alakot ig ismer. Ennek dacára nem volna értelme a „srb", „csech" alak’ helyett a „erbin" vagy „cseohin" alaknak. Ka* minszky ezzel tuiajdonképen a „túsz" és „ruszin" elnevezés azonosságát hangsúlyozzak

— Megnyitották az uj kassal buscsarnokoi

Kassai szerkesztőségünk jelenti: Szombaton

délután öt órakor ünnepélyes keretek között nyitották meg Kassán az uj domonkos-téri hus- csarnokot, melyet a húsiparosok egyesülete építtetett. Az ünnepélyes megnyitási aktuson a husiparosok nevében Jasszus-clb Elek egyesületi elnök mondott beszédet, a város részéről pedig Maxon Milán polgármester é& dr. Bada Emit főjegyző vették át az uj buscsarnokot, amely a régóta tervezett vásárcsarnok helyett annak egy részét van hivatva pótolni és véget vet annak az antihigiénikue állapotnak, hogy sok hentes és mészáros sátrak alatt áruljon Kassán. Az uj huscsarnok a legmodernebb követelményeknek megfelelően épült, ötvenkét elárusító hellyel rendelkezik és mintaszerű kiviteléért Wirth Gyula műépítész érdemel meg minden elismerést.

— Liszabonban a nyomor elől a halálba menekült egy pesti bornagykereskedő özvegye ét leánya. Liszabonból jelentik: Mára virradó éjjel egy liezaboni szállóban két nő öngyilkosságot követett el. Az öngyilkosok ingóságainak átkutatása során kitűnt, hogy az idősebb hölgy Leitersdorfer Mór budapesti, Váci-uccai volt bornagykereskedő özvegye, a másik pedig éhnek leánya, Blanka. A bornagykereskedő a közelmúltban tönkrement. Halála után özvegye és leánya külföldre utazott e Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban és Portugáliában nyelvleckék adásával ke^ reete meg kenyerét. Az öngyilkos anya és leánya hátrahagyott levelükben tettüket a nyomorral indokolják.

X A nyltrai AC labdarugó szakosztályának

tisztújító közgyűlése. Nyitrai munkatársunk jelenti: Vasárnap délelőtt tartotta évi közgyűlését a nyitrai AC labdarugószakosztálya a Braun kávéház különtermében. A gyűlésen nagy számmal jelentek meg a szakosztály tagjai. Kulisek Rezső titkár részletes beszámolót tartott a szakosztály eredményűire működéséről. A beszámolók után megejtették az uj választást. Elnök lett Spitzer Béla, ügyvezető elnök Civin Cenek, a!elnök Bednár kapitány, titkár Kulisek Rudolf, helyettese Jurnik, pénztáros Szklenár, jegyző Szloboda Béla.

)( Megalakul Pozsonyban a magyar asztali

tennísz-szöveíség. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: A központi jóváhagyás után megalakul Pozsony székhellyel a magyar asztali tenniszszövet&ég. Az alakuló közgyűlést január elején tartják meg és valószínű, hogy a fiatal szövetség január derekán már megkezdi működését. A szövetség célja a szloven- szkói magyar asztali tenniszl játszó sport- egyesületeknek egységbe való foglalása. A pozsonyi egyesületek közül a PTE, a Ligeti," a Testvériség, az MTE és a Katolikus Kaszinó asztali tenniszoszbálya jön számításba. A vidéki egyesületek közül az érsekujvári ÉSE, a Losonci AFC és az Ipolysági Sportegyeseiét csatlakozik a szövetségihez.

Jésorszáx — A Náasara-auhatag leli képe, Amcxikáaab is ép olyan kid©* van mint Pálnak