Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-17 / 212. (3322.) Második kiadás
Uj adatok kerültek naplényre Angim háborús szerepéről Szóval Lloyd George egyedül a nagy tők ésekPrága, december 16. Azon a napon, amikor egy magányos tengerparti villában lehunyta szemét a háborús felelősség történelmi perének egyik koronatanúja — Sir Ed- vvard Grey, London könyvesboltjainak kirakatában megjelent egy könyv, amelyben Grey ellenfele, Lloyd George tesz vallomást a háborús felelősség kérdésében. Lloyd George szerepe Inkább a „béke felelősségének" kérdésében nagy, de mint tanút érdemes őt meghallgatnunk: mit mond a háború kezdő akkordjairól? Lloyd George tanúvallomása annál érdekesebb, mert hiszen 1914- beu pénzügyminisztere volt Angliának s azok közül a politikusok közül, akik e sors teljes napokban Európa népeit vezették, valameny- nyien vallomást tettek szerepükről a nagy felelősség kérdésében, egyedül Lloyd George hallgatott csak. Most. hogy Lloyd George megszólalt, már igpzáu, csak egy tanú valío- . mását nélkülözzük s ez Briand, aki soha egyetlen sort sem hozott nyilvánosságra abból, amit a háborús felelősség kérdéséről tudott. Lloyd könyvének előszavában jelzi is, hogy szándéka nem egyéb, mint tanúskodni a perben, amelyben tovább némának maradni már bűn volna. Vádak i$ Xifchener ellen A könyv első oldalain a háborn előtti Anglia eseményeit kapjuk, az izgalomtól túlfűtött hangulatot, amely minden izében áthatja a szigetország politikai életét A Lloyd George remekírónak mutatkozik be könyvében, ami igazán nem meglepő, hiszen élénk és fordulatos képzeleterejét elég gyakran csillogtatta meg a nyilvánosság előtt beszédeiben és újságcikkekben. A könyvnek egyetlen hibája van s ez — ka meggondoljuk, hogy a történelem legnagyobb perében kíván a könyv vallomástétel lenni — bizony elég nyomós hibának számit: a tárgyilagosság tökéletes hiánya. Amit viszont Lloyd George féktelen temperamentuma magyaráz meg. Amilyen ragyogó elismerő szavakat talál Lloyd George saját maga számára olyan kifogyhatatlan mások szigorú bírálatában Különösen Grey és Kitobener kapnak ki tőle- Kitehenerről az a véleménye hogy a rózsás arcú és nyugodt katona magában egyesített minden olyan képességet, ami alkalmat- j fanná tesz egy hadvezért arra, hogy gyözel- . met arasson. Ha hasonlóan merész tónusban akarnánk következtetéseket levonni Lloyd George szavaiból, azt kellene gondolnunk, hogy Angliát a győzelemhez sokban hozzásegítette, hogy Kit- cbener a döntő pillanatban hajókatasztrófának esett áldozatul. Még súlyosabb vádakat emel azonban Grey ellen. Az első angol könyv Lloyd Georgeé, amelyben egész terjedelmében helyet kapott .a német felfogás Grey háborús felelősségéről. Lloyd George kertelés nélkül azt állítja, hogyha Grey kellő időben és megfelelő nyomatékka’ felvilágosította volna Németországot arról, bogv Anglia Belgium függetlenségét minden körülmények között megvédelmezi, a háború elkerülhető lett volna. .Csakhogy Grey soha nem helyezett nagy súlyt arra, hogy meggyőzze ellenfeleit. (Számos dokumentum természetesen ellene szól ennek a felfogásnak, mert hiszen beigazolást nyert az is, hogy Grey közvetített a monarchia és az antant között, sót ajánlotta azt is, hogy a monarchia presztízsén esett sérelmet torolja meg azzal, hogy megszállja Belgrádot, magában a szerb fővárosban lefolytat egy büntető expedíciót s aztán kivonul csapataival. Lloyd George szenvedélyes ál lás fog la'fisának hitelességét lényegesen enyhíti az a körülmény is, hogy 1914-ben nemcsak, hogy nem fáradozott maga is a háború megakadályozásán, de a híres „knock-o'ü-győzMem" jelszavával lényegesen hozzájárult a háborús hangulat elterjedéséhez.) A nagytőkések nem akarták a háborút •Sokkal érdekesebb azonban a személyi vonatkozásokban elhangzott vallomásnál az a része a könyvnek, amelyben m'nt pénzügyminiszter a háború pénzügy1 előkészítéséről ír. Lloyd George mint pénzügyminiszter sürgette a hadsereg munb-iő-ellálásának fokozását. Annyi bizonyos, bogy Lloyd George az elsők között volt. akik felismerték hegy *» háború sokáig fog tartani s hogy a háború k tnenetejét az anyagok ■s nem a hadseregek fogják eldönteni. ] entétben állott ezzel u felfogással a had- ' rzetőség, különösen Kitobener, aki nehézkes ember volt, és minden nagyobb organizációs f üdal előtt meghátrál!. Lloyd r ju% bán fanatikusan belevetette magát a munició- elláíás nagyszabású megszervezésének munkájába és csakhamar elérte azt, hogy a kormány municiós- minisztériumot állított fel és a minisztérium élére Llo^d George került, aki ebben a pozícióban valóban kitünően bevált. Lloyd George könyvében kijelenti, hogy ö mint pénzügyminiszter tudta, hogy a háború e isősorban ráíartozik és nem a had- vezetőségre, mert hiszen a háború elsősorban pénzkérdés s ő volt az. aki meg is találta a módját, hogy Monteceucoli híres teóriáját gyakorlatban megvalósítsa. „Pénzügyminiszter voltam s mint pénzügyminiszter jól láttam a háborús pénzüzleteket. Láttam a helyzetet a háború kezdetének pillanatában. Valósággal a megszemélyesedett Pénzzel éltem együtt s tudtam-, hogy idegeimet meg kell acéloznom. —- láttam, hogy a Pénzisten remeg a félelemtől. A Pénz remegett a holnapoktól, amelyek elé nézett. Igaz ugyan, hogy a háború pénzkérdés, de tévedés azt hinni, hogy a háború üzlet Nem, a háború nem üzlet s ezt elsősorban maguk a nagytőkések látták. ± nagy tőkések nem akarnak háborút." Tündéri látvány! Házam legmagasabb falára kapaszkodom, máj följebb nem juthatok. A nyugati égbolton szélesen terjeszkednek nagy szürke felhők; hullámos bordázatuk lila színben szikrázik: mesebei tarajos sárkányok látszanak. Alsó peremük lángban ég: a halvány narancstól a perzselő vörösig izzig át rajtuk vérszrnü szivárvány. Egy óriási piros gömb ál* fenségesen a látvány közepén: a Nap. Most vám a kegyeidül- csuklója fölött s búcsúzik. Alatta a város, a Duna, a Várhegy s mi mind: milliónyi ember. Fölséges és fe ed he tét len bucsuzás. Elmegy a Nap mitőlünk. Mily más volt a Hajnal! Szaggatott felhők, tétova párák, bizonytalan sziliek. Reményeik, félelmek, sejtések. Mintha a vi ág akarna s nem tudna megszületni. Küzködés kint, küzködés idebent. Hajnal! Oly friss voltál s olyan bizonytalan. Biztatta. és vissza- rettentté-1: el akartad hitetni velünk, hogy örökké tartasz, pedig azzal indultál hogy mingyárt szertefosz assz a semmibe. Szivár- ványos ruhába jöttél s azt hamar levetetted. Életrekedt el tél, csalóka életre s mikor elfakultál, akkor sem merted megvalkini, hogy ruhád volt csak a kábító szivárvány, — mert másod nincs, csak ruhád. És mert te .nem mondtad meg, hogy pára vagy és semmi, azért mi sem mertük azt magunknak sohasem megmondani. Mindig sirva ábrándoztunk hozzád, Hajnal, mindig azt hittük, te vagy az Ígéret és az Örökkévalóság. Nagyon, drága voltál Hajnal, sok, sok, sok keserű, könnyet sírtunk miattad mind a hányán vagyunk, magányos órákon, nehéz csalódáson. De most lemegy a Nap. E.imult egyszerre minden kétség. Már ott ég tüze a hegy csuklóján, ahonnét búcsúzik. Nincsen őelőtte semmi homály. A nyugtalanságok mind elmeneküllek, elkergette párájukat a visszanéző Nap tekintete. Minden világos és félreérthetetlen: a hegyek karimája, a völgy vonulata, a part. a láthatár, a háztsnger és ember- világ — mind váltűzhalatlan való. Nincs itt semmi kétség, nem is lehet: remény és két- sét, sírás és epedés mind egyszerre tűntek el a világból. A lemenő Nap átvilágít minden igazságot s valósággá varázsolja az egész viről igazolja be, hogy nem volt részük a háborús felelősségben. Sokkal súlyosabb Ítéletet mond az antant katonai vezetőiről. A legnagyobb kifogás, amit Lloyd George a tábornokok ellen emel, az, hogy minden . .katonai operációt irtózatos ember- áldozatokkal hajtottak keresztül, mert a hadviselés technikai lehetőségeivel egyáltalán nem voltak tisztában. Ebben a tekintetben igen érdekesen támasztja alá Delbrück könyve Lloyd George állításait, amikor beigazolja, hogy a háború, különösen első felében a katonai baklövések végtelen sorozata volt s csak a háború vége felé fejlődött technikai irányba a hadviselés. Ezekkel az új lehetőségekkel szemben azonban a régi hadvezetőség teljesen tájékozatlan 'volt s ez lélektani szempontból hozzájárult abhoz, hogy rengeteg tábornok elveszítette léleknyugalmát. Lloyd George még három kötetben akarja kiadni • háborús emlékeit. lágot, mely eddig oly érthetetlen volt. Azért nem értettük, mert mindig a Hajnal kápráza- tá ba n keres t ük m ag u n kát. Házam legmagasabb falára kapaszkodtam. Följebb nem juthatok, mert megértettem az Elérhetetlent. A búcsúzó napsugár kévéi csu- dás és világos g.óriafénnyel özönlenek el ‘körben a láthatáron. Egyetlen égő sávot vonnak köröskörűi, mint mikor a száraz avar lángol a messze széleken, a pusztáu. Mindenütt, ahol ki gyű lad a horizont a Hanyatló Nap-golyó tizétől, ott ég a múlt s ez az égő seb jelzi az Elérhetetlenség határait. Ezért o.y' világos most egyszerre minden. A mély, kivédhetetlen nagy nagy nyogalom, — mind mesebeli kút, mely fenekteieu — ez nyílt meg benned. Megismerted hogy le kel- mondanod arról, ami túl van a lángoló körön, mert az mind az Elérhetetlen biroda mába tartozik. Mihelyt az esteli. napfényben megláttad azt, hogy ami azon túl terül, az nem a te világod, akkor fes zab ad utál a varázsom, csábos, csalogatás alól. Megkínzott rabszolga voÜál. mióta a hajnal hitegetését hitted. Most egyszerre ehulltak mind a béklyók. Egyetlen nagy felszabadulás a lemenő Nap emberfölötti pompájában. A Nap lé- szák s az ember legyőzi saját láthatárát. A legnagyobb, mit ember érhet el. Az esti felhőfodrok ametisztszinben égnek. Mögéjük állott a Nap. hogy átlángoljon onnét az egész kárpiton mit az ég kiterjesztett a föd teke fölött. Diadalmas fénye úgy ragyog ott, mintha az igazság parázs vedre ömlött volna ki- Elmúlt itt minden kétség, nincs sem zaklatás többé, sem facsaró sirás, sem reménytelen remény. A Nap lemegy,s a nagy Élet, a leimondó .Élet elfoglalja helyét mibennünk. Megértése mindennek, ami mélység. Elérhetetlen küzdés helyett glóriás való. Már nem látom a Nap korongját, lebukott a hegygerinc' mögé. Ám a lila felhőknek mind. körül az égen. egyszerre biborszámya nőtt s mint nehéz, keménydongáju gályák — szilárdra kalapálta őket az én sok gondom — megindulnak hogy belevitorlázzanaik az éjszakába, mely eljövendő. Tündéri látvány: a te Glóriád, lemenő Nap, leendő Élet. Egy király, egy cigány.,. Irta: Kelembéri Sándor " ; ■ - • " 1 Az ügyvéd, akivel valamelyik este a kávéházi bán találkoztam, a jól kereső ügyvédek kategóriájába tartozott. Megelégedett tulajdonosa volt egy kassai ügyvédi irodának, amely nem tartozott ugyan a legnagyobbak közé, de minden hónapban pontosan behozta azt a jövedelmet, amely a mi fogalmaink szerint vett polgári jó- módhoz kell. Az ügyvéd ennek arányában mindenkor eleget tett úgynevezett társadalmi kötelezettségeinek, melyek a koncertek, a szinuáz és egyéb alkalmi összejövetelek látogatásán ki-. vül azt is előírták, hogy havi költségvetésében bizonyos összeget a jótékony célok rubrikájában is szerepeltessen, beleértve az összes helyi szerzők müveinek megvásárlását. És az ügyvéd nemcsak előirányozta ezt az összeget, hanem ki is adta a valóságban, egyformán adott a népkonyha- emberbaráti céljára és néha az elől sem zárkózott el, hogy hozzájáruljon a frankfurti csodarabbi leányának hozományához, ha egy ötletes hitsorsos ilyen magaszerkesztette gyüjtőivvel kopogtatott nála. Annak ellenére, hogy az ügyvéd megrögzött agglegény és nem viseltetik túlságos szimpátiával a házasság intézménye iránt. Találkozásunk első perceiben nem észleltem rajta semmi különösebbet. Jólszabott ruha volt rajta, mint azelőtt, a könnyebb időkben és az újságját is azzal a nyugalommal olvasta, melyet a jó étvággyal elfogyasztott uzsonnakávé után érez az ember. Közömbös dolgokról kezdtünk beszélgetni, közben szóba hoztam Feuc-ht- wangler „Zsidó háboru“-ját, amely most jelent meg magyarul és nálunk is nagy tempóba® közeledik a rekord-pé'dányszám felé. Az ügyvéd erre felütötte fejét az újságjából és felhangon, hogy a társaság többi tagja ne hallja, hozzám fordult: — Nagyon szeretném olvasni ezt a könyvet. Nem tudná megvenni nekem, ön bizonyosan kedvezményt kap a könyvkereskedésben? A kérés meglepett s amikor kérdően néztem rá, már kissé hangosabban folytatta: — Ne csodálkozzék, kérem, de odajutottam a mai helyzetbe®, hogy már primer szükségleteimre is alig telik, nemhogy még könyvet tudjak vásárolni. Szörnyű ez, kérem, az ember délután háromtól félhétig az irodájában ül és égy kliens nem teszi be a lábát. Az iroda üres, a határidőnapló üres s nem hinném, hogy egy üres ügyvédi határidőnaplónál léteznék hátborzongatóbb olvasmány. Egyben csinálok egyre növekvöbb forgalmat: koldusokban. Egymásnak adják a kilincset s az ember öt- meg tizfillérenként is egész vagyont osztogat el közöttük. Már kiegyeznék szívesen ötven százalékban, hogy: egy kliens meg egy koldus, de ehelyett csak a koldusok szemtelensége nő. A múltkor egy ilyen kéregetö asszouy, amikor idegességembe® elutasítottam, hangosan kezdett méltatlankodni, hogy tisztviselő özvegye, feljön a második emeletre és nem kap semmit. Az ember néha értelmet!érül bámul ki az ablakon és nem tudja, hová fog ez vezetni. De azt a könyvet, ha két-három koronával olcsóbban tudja megkapni, azért megveszem. Korkép: 1933. Az ügyvéd, aki emellett in- tellektüell és azelőtt a polgári társadalom gerincének számított, annyira proletár lett. hogy boldog, ha egy huszkorouás könyvnél két- három koronát megtakarít-, mert- ezzel a három koronával ki tudja fizetni uzsonnakávéját egy kiflivel. S azt hiszem, hogy ennek a rohamos elproletarizálódásnak ez az utóbbi oldala a fájdalmasabb, amely az -intellektuális igények leépítésére kényszeríti az embereket. Nélkülözni a jó könyvet, a jó színházat-, kényszerűen nem informálódhatni a gombamódra termő szellemi áramlatokról, fájdalmasabb érzés, mint nem reggelizni, lemondani a délutáni feketéről, vagy öt ruha helyett csak egyet csináltatni egy esztendőben. Végtére fizikailag kopottan járni ma, amikor régen a múlt- rekvizitumai közé került az az ezelőtt sem igaz kiszólás, hogy a ruha teszi az embert, hozzátartozik a szegénység divatjához. de a kényszerű lelki kopottság, melyet- nem lehet foltozó szabónál javíttatni, már sokkal kínosabb az előzőnél és nem kis oka lesz annak, hogy a polgári társadalom lassan minden fronton elveszti a csatát. A mi polgári társadalmunk sosem a nyers erő, a fizikum társadalma volt lényegileg s ba most szellemi kvalitásaiból is kivetkőzheti a szegénység, mi marad belőle? Vékony csontvázon foltozott ruha, lehet-e ileyen öltözetben tartósan állni a fizikai és szellemi erők véresen harcos viharát, amely itt zug mindnyájunk feje fölött? Koldusok lettünk mindannyian, ügyvéd ur, a különbség csak annyi, hogy nem tudom, ön jön-e el, vagy én megyek el önhöz előbb — keregetni... MAGYAR ASSZONY LAPJA A NAGYASSZONY Rendelje meg a P. M. H. kiadóhivatalában Ára egész évre 36 K, számonként 3*50 K ra egesz evre 36 A NAP LEMEGY Irta': HEGEDŰS LÓRÁNT rPKCGAI-AVxokARHI RLAI? 1933 december 17, vasárnap. 8 Lloyd George szenzációs tanúvallomása a háborús felelősség pőrében
