Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-15 / 35. szám
4 november i5, szerda. Kíepurával Becsken Mibe fekteti manapság a höstenor a megkeresett pénzt? — A szép titkárnő nyilatkozik Beszélgetés a művésszel Sokaikról, a felfedezőről és a krynicai aj luxusszálló szilveszteréről ~~ A NAPLÓ számára irta: HUNGARICUS VIATOR — Bécs, november 14. Legutóbb a krynicai strand sportterén labdáztunk, ezúttal a bécsi Imperial szálló „Fürsten-Apartement“-jában, gobelinszövésü karszékek süppedő mélyében foglaltunk egymással szemben helyet. Az elmúlt évek világkörüli csavargásai, pihenés nélküli szereplése, ezernyi próbák munkája határozottan előnyére szolgáltak Kie- pura külsejének. Megnyúlt, megkarcsusodott. Idegzete azonban, — úgy sejtem, — ötven percenttel romlott. Vasárnap déli egy órára állapítottuk meg látogatásom idejét, titkárnője biztosított, hogy ez az egyetlen időpont, amikor próbája, üzleti tárgyalásai nincsenek, zavartalanul fogunk beszélgethetni. — Nem képzelné mennyire agyon vagyunk hajszolva, — meséli a szép, fiatal lengyel asszony. A művészet ma egyúttal üzlet is, vagy legalább is haszonlesői annak szeretnék elsősorban tartani, s igy állandóan résen kell lennünk, nehogy szerződéseink megkötésénél hátrányban maradjunk. — S azonkívül a tömérdek magánkötele- zettség. Nézze, kérem ezt a halom levelet. Mind Bécsben két nap óta kapta a kamaéne- kes ur. Én ugyan el tudnám nagyjából intézni, ám Kiepura mindenről tudni és majdnem mindenben, sajnos, személyesen intézkedni is akar. S ez persze az idegekre megy. — Hát mért nem osztják be okosabban az idejüket, ötven percent munka, ötven percent gondtalan pihenés: munkájuk előnyére is szolgálna. — így képzeli el a laikus egy világmüvész helyes életbeosztását. A gyakorlat azonban egész más alakulatokat mutat. Kiepura az operák színpadán, de a filmek vásznán is szerepel. 'Aki nem ismeri, mit jelent ez a kettős munka, nem is sejti, milyen keserves néha egy divatba került művész élete. — S azonkívül mennyi minden más, ami ezzel együttjár. Meghívások, tárgyalások, üzleti tervek, jövedelmének észszerű elhelyezése, kötelezettségek a közjótékonysággal szemben, —; gondtalan szórakozásra ritkán jut idő. O Kíepurával azonban nem a jelen nehéz munkájáról, hanem a kezdet tegnapelőttjéről s a krynicai vakációs napok verőfényes tegnapjáról beszélgetünk. Vidám, gondtalan Kiepurát Schalk Ferenc, a bécsi opera múlt évben elhalt zenedirektora fedezte fel. Szállóigévé vált akkori mondása, ma is emlegetik, valahányszor Kiepura Bécsben szerepel: — Eine geradezu unverschamte Stimme hat dieser junge Pole, — mesélte művészbarátainak. S ez a szemtelenül csodaszép hang ma már az egész földgolyóbist körülzengi. Ma nincs a világnak olyan semmirevaló, kis mozivászna, melyről ez a vidám lengyel fickó felénk ne harsogtatná felhőkarcolók tetejét simogató hatalmas hangját. Schalk fedezte fel, Schalk csiszolta ki, vitte ekkora tökélyre Kiepura Carusóével ma már egyrangban emlegetett tenorját. S miután készrecsiszolta, utravalóul még a kamaraénekesi címet és rangot is paktáskájába csomagolta Ausztria. De szereti is Bécset. Parisban, egy interjú folyamán hazája, nemzetisége felől kérdezték: — Lengyel vagyok, — válaszolta. Második hazám, nevelőanyám azonban Bécs, nem mindig az a legfontosabb tudniillik, hol ringott bölcsőnk, hanem, hogy hol szereztük kultúránk javát. Mint művésznek, Bécs a születéshelyem. Hálájának egyik újabb jeléiül a szombati ,,Turandot“ és a keddi „Manon“ előadások fellépti diját, — a bécsi opera óriás nézőtere mindkét estén zsúfolásig megtelt, — a Schalk Ferenc emlékét megörökítendő Schalk szobor-alap javára ajánlotta fel. — Schalk az egyetlen ember, akinek igazán örök hálára vagyok kötelezve — mondotta nekem. — Minden nagyvárosban, ahol fel szoktam lépni, vannak emberek, akik ál- litgatják, az ő felfedezettjük vagyok; nekik köszönhetem karrieremet. Pedig igazság szerint engem csakis Schalk fedezett fel. Mindent neki köszönhetek. Amikor még teljesen ismeretlen valaki voltam, merte vállalni a felelősséget, hogy Puccini „Turandójának“ parádés Kalif herceg szerepében a bécsi opera színpadán megszólaltasson. S nem vallott szégyent, közönség és sajtósikerem volt. S mintha csak legújabb filmjét is Bécsnek szánta volna, „Ein Lied für dich“ cim alatt zeng ma Bécsszerte a legújabb Kiepura dal. —• Bécsből Prágába, onnan Hollandiába és Svájcba utazom, s decemberben ismét Bécsben énekelek. Közbe azonban a bankár és vállalkozó szerepét is cl kell játszanom. Mert ha az embernek nincs pénze, — ifjúkori tapasztalatból tudom, — az nagy baj, de ha sok pénz felett kell rendelkeznünk, manapság ez is gondot jelent. —■ Dollár, font, frank, —- melyik lesz a legbiztosabb valuta? Hová, miképp helyezzük el a pénzünket? Nagyot gondoltam hát és merészet, s Nemcsak a pénzt, hanem a WerSheim-szekrényt is ellopta a Sala pénztárosa Szenzációs bűnügy egy Gatgóc melletti faluban —- Furcsa pénztárkezelés a románfalvai községházán Nyitra, november 14. {Saját tudósítónktól.) Minit táviratilag jelentettük, a szombatra virradó éjszaka a Galgóc melletti Romániáivá községházáról éjszakának idején eltűnt a Wertheim-szekxény, amelyben a pénztári feljegyzések szerint 12.000 korona készpénz volt. A [lopásról a pénztárnak tett jelentést a csendőrségen *a kora reggeli órákban, aki ekkor még nem számított arra, hogy röviddel későbben öt fogják letartóztatni mint a lopás tettesét. A csendőrségi vizsgálat ugyanis hamarosan szenzációs megállapításokra vezetett. A községi (pénztára ok. udvarán megtalálták a taligát, amelyről megállapítható volt, hogy azon szállították el a súlyos vas szekrényt. A taliga favázába mély nyomokat vágott a vasszekrény éle és a vas szekrényről lekopott festék nyomai is láthatók voltak rajta. A taliga (kerekének nyomait követve a csendőrök a temető közelébe jutottak, ahol sikerült is megtalálni a már kifosztott Wertheim-szekrény t Innen pontosan lehetett 'követni a keréknyomokat vissza a házha és megálöapitható volt, hogy a tettes a kassza kifosztása után az üres taligával visszatért a házba. A legérdekesebb tény azonban az volt, hegy a Wertheim-szekrény zárja teljesen sértetlen maradt, dacára annak, hogy a szekrény vasfalát a zár körül fejszével vagdalták Össze. 'A tettes a, nyomozó hatóságot akarta félrevezetni ezzel a művelettel, valójában pedig a rendes kulcsával nyitotta' ki a pénzszekrényt. A kétségtelen bizonyítékok alapján, hamarosan letartóztatták Varga Sándor községi pénztárnokot, és kihallgatták a községi jegyzőt is, aki elmondotta, hogy pénteken adóbehajtás volt a faluban cs ez alkalommal körülbelül 3000 korona folyt be. A pénztári kimutatás szerint a korábbi bevételekkel együtt 12.000 koronának kellett a kasszában lennie. Érdekes körülmény, hogy a pénztára oknak a községházán levő lakásán a késő esti órákig kukoricafosztás volt és a munka befejeztével a munkások abban a szobában tértek pihenőre, amelyben a Wertheim-szekrény volifc felállítva. A pénzszekrény ekkor már nem volt a helyén, de a munkások nem vették észre a hiányát, mert a tettes egy katonaládával maszkírozta el a szekrény helyét olymódon, hogy rátette a pénzszekrény felső díszét és arra ráakasztotta a kabátját. A pénz- tárnok rendes szokása volt, hogy a kabátját a Wertheim-szekrényre terítette és' igy senkinek sem tűnt fel ez alkalommal sem. Kétségtelen volt, hogy a súlyos pénzszekrényt egy ember nem emelhette rá a taligára és igy a lopást többen követték eL A család egyik tagja hosszú tagadás után elmondotta, hogy a pénztárnok volt az egyik tettes, aki azért eszelte ki a fantaszitikus lopást, hogy íedezze a pénztári hiányt. A többi tettes személyét az eddigi nyomozás még nem derítette ki, várható azonban, hogy a csendőrség rövidesen még két embert le fog tartóztatni. Varga Sándort kihallgatása után be száll itatták a nyitrai bíróság fogházába. A pénzszekrényből eltűnt pénz eddig nem került elő. felcsaptam szállodatulajdonosnak. Megspórolt pénzem egy részét kőbe fektetem, Szükebb otthonomban, a ma már világfür-* dővé fejlődött lengyelországi Krynicán ha-* talmas luxusszállodát építettem, s „Pátriá“-: nak neveztem el. Európa egyik legmodernebb’ berendezésű szállodája, s a lengyel idegenfor-. galom előmozdítója lesz. Ez év Sylveszter estéjén fogjuk felavatni, Talán csak zsebem sem fogja kárát vallani- —- Jó dolog? remélhetőleg nem fogják mondani, hogy ilyen bolond idea is csak egy tenor agyából pattanhatott ki. Én ugyan mint hoteldirektor, akár pedig, mint magánember egyáltalán nem érzem csakis hőstenornak magamat. Én csak tenort éneklek, — színpadon kívül egyszerű Kiepura János akarok maradni. Bucsuzás előtt közös magyar ismerősünk felől érdeklődik: — Mit tud Halmos Magdáról, hol van most a szép magyar uriasszony? azt hiszi, hogy külföldi kommunistákkal való érintkezés büntetendő cselekmény. Megható jelensége a nagy pernek, hogy egy perc-i re megjelent a bíróság előtt ennek a már-már történelmi méretekbe szélesedő tárgyalásnak ismeretlen szereplője: az asszony, aki kivül áll a dolgokon, aki otthon ül a maga szűk világában és nem tudja, hol, melyik óvatlan lépésével ütközött bele a paragrafusokba, Kampfer, a nő férje, ezután kijelenti, hogy 6 eredetileg meg akart szökni az országból, s nemi akart tanúvallomást tenni saját elvtársai ellen, de letartóztatták. Dimitroffnak arra a kérdésére, hogy nem téveszti-e össze valakivel Popoffot, kijelenti, hogy ez csak úgy jöhet szóba, ha Popodnak alteregója van. Az ügyész ezután javasolja, hogy a tanút eskessék meg a vallomására, a védők azonban hevesen ellenzik a tanú megesketését, a bíróság a tárgyalás végére halasztja a döntést á tanú megesketésének kérdésében. Több tanú kihallgatása után ismét a gyűjtő- táborból clövezetett tanú vallomására kerül sor. Kasper kommunista is részt vett azon a titkos kommunista megbeszélésen, amelyen Kunzak tanú vallomása szerint Torgler egy puccskísérlet tervét vetette fel. Kasper, akit az elnök figyelmeztet, hogy nem köteles olyan vallomást tenni, amely ránézve hátrányos lenne, kijelenti, hogy Kunzak vallomása az első betűtől az utolsóig valótlan, tényleg volt egy ilyen titkos akció, amelytől azonban Torgler távol állott. A tanai Torgler kérdésére kijelenti, hogy ő Torgler társaságában tárgyalt Schleicher kancellárral, hogy a nemzeti szocialisták Bü- low-platzi felvonulásán a véres összeütközést elkerüljék. Ezután Dimitroff teszi fel a tanúhoz azt a kérdést, hogy tudomása van-e arról, hogy ő valaha is részt vett volna a német kommunista párt ülésein, a kérdésre a tanú nemmel válaszol. A tárgyalás végén a biróság rövid tanácskozásra vonul vissza, majd kihirdeti határozatát, amely szerint Kampfer tanú megesketését nem rendeli el. A tárgyalást szerdán folytatják. Tanuk a gyQJtötáborból a Lubbe-pörben Popoff banzolszagu likörös pohara és egy kommunista terhelő tanú, a'1 i nyolc évet ült már — lopásért Berlin, november 14. Lubbe a mai tárgyaláson is feltűnően élénken viselkedik, egyenesen ül a vádlottak padján és nyugodtan tekintget maga körül. Első tanúnak Kampfer kommunistát hallgatja ki a biróság, akinek a lakásában több tanú- vallomás szerint, 1932-ben Popoff többször meg-, fordult. A tanú, akit egyenesen a brabdenburgi gyüjtőtáborból vezettek elő, vallomásában előadja, hogy Popoff 1932 májusában, júniusában, júliusában és augusztusában többször fordult meg lakásában, sőt több napig lakott is nála. Popoffot a kommunista pártban mint politikai monekültet ismerte meg. Nem figyelte meg mit csinált Popoff a szobájában, csupán annyit tud, bogy üvegekkel volt tele a szok- rénye és valami folyadékkal dolgozott. Általános érdeklődés közben előadja, hogy Popoff titokzatos üvegeiben állítólag likőrt tartott, egyizben azonban a konyhában felejtett egy poharat, amely napokig benzolszagot árasztott. Kijelenti, hogy mindeddig azért nem jelentkezett tanúvallomásra, mert félt a büntetéstől és féltette elvtársait is. Az érdeklődés csak fokozódik a hallgatóság soraiban, amikor feláll Teichert védő és bejelenti, bogy a tanú lopásért kétizben súlyos fegyházbüntetést kapott, először hat és fél, másodszor pedig másfélévi fegyházbüntetéssel sújtotta őt a biróság közönséges bűncselekmények elkövetése miatt. Kámpfer egyébként hosszabb idő óta rendőri megfigyelés alatt állott. Dimitroff megállapítja, hogy az ilyen elemeket a kommunista pártból ki kellett volna zárni. Amikor azonban Dimitroff újabb kérdéseket akar intézni a tanúhoz, az elnök megvonja tőle a szót. Ezután drámai jelenetek között Kámpifernó tanúkihallgatására kerül a sor. Az asszony már az eskütételnél heves zokogásban tör ki, sírva mondja a bíróságnak, hogy súlyos idegbajban szenved s ezért nem tud uralkodni magán. Amikor a tanút felszólítják, hogy nyilatkozzék, ismeri-e a vádlottakat, Kampferné olyan viharos zokogásban tör ki, hogy a biró kénytelen a tárgyalást rövid időre félbeszakítani. A szünet után Kámpfomó némileg megnyugodott, kéri, hogy Popoff vegye lo a, szemüvogót, amikor Popoff szemüveg nélkül áll ölébe, az asszony kijelenti, hogy ismerős az arc, de nem meri határozottan állítani, hogy a vádlott lakásában megfordult volna. A többi vádlottakra pedig egyáltalán nem emlékszik. Az asszony vallomását görcsös szorongásban teszi meg, szavain át-áttör az elfojtott zokogás, egész lényét valami nyomasztó belső félelom hajtja át, a biróság kérdésére, hogy mitől fél, kijelenti, hogy az érsekuiw^ri zsMő hit képviselő- les Öleiét Az országos hivatal formai okok miatt megsemmisítette a két évvel ezelőtt megválasztott képviselőtestület mandátumát. — December 12-ére uj választást rendeltek el. Érsekújvár, november 14. (Saját tudósítónktól). 1931 decemberében választotta meg az órsekujvári neológ hitközség uj képviselőtestületét. A zsidó közvélemény már rég megfeledkezett az akkori választásokkal járó izgalmakról s arról, hogy néhány csalódott jelölt megpanaszolta a választást. Most két év után érthető feltűnést keltett, hogy az országos hivatal megsemmisítette az 1931-es választást, mert az indokolás szerint alapszabályellenes a választási bizottság azon határozata, hogy azoknak is megadta a szavazati jogot, akiknek félévnél nagyobb hátralékuk volt a hitközségi adóban. A választás után beadott fellebbezést annakidején az órsekujvári járási hivatal tárgyalta. A járási hivatal egy évvel ezelőtt hozott határozatában elutasította a fellebbezést, mert úgy találta, hogy az adóhátralékosok szavazati joga tekintetében a választási jegyzék közszemlére tétele alkalmából kellett volna panasszal élni s nem a választások megtartása után, másrészt pedig a kimutatott téves szavazások nem befolyásolták jelentékenyen a választás eredményének kialakulását. A íollobbezők ismét panasszal éltek s a napokban érkezett meg az országos hivatal döntése, amely helyt ad a fellebbezésnek, megsemmisíti a választást s uj választást rendel el. A hitközség elöljárósága Guth Jenő dr. városi főügyész elnökletével állást foglalt az ügyhöz a úgy határozott, hogy egybehívja a régi képviselőtestületet s javasolni fogja a választásoknak december 12-óro való kiírását. Természetesen a december 12-iki választáson csak azok élhetnek majd szavazati jogukkal, akik hitközségi adóval nem tartoznak.
