Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-14 / 34. szám
Ára 80 fillér h év!. 34. szám - Kedd - 1933 november 14 ([A^m/LL AH, Függeflen magyar napilap A negyvenmilliós győzelem alán A világ idegesen fogadja a vasárnapi német választások eredményét Franciaország „erőre érővé"’ akar felelni — Paris kérdése: „mi lesz most” MacDonald várakozó állásponton Berlin, november 13. A vasárnapi német választásokon a választásra jogosultak száma 45,146.277 volt. Mint ismeretes, vasárnap tulajdonképpen két választás folyt le: az egyik plebiszcitumszerü volt és arról szólt, vájjon a német nép helyesli-e Hitler külpolitikáját, vagy sem. A másodikban a lakosság állást foglalt amellett, vájjon támogatja-e a német nemzeti szocialista pártot, vagy sem. A népszavazásnál összesen 43,460.529 szavazatot adtak le. Az érvénytelen szavazatok száma 750.282. ; Igennel szavaztak 40,609.243-an (93.6 százalék). Nemmel szavaztak 2,101.004-en (4.7 százalék). A választás napja Berlin, november 13. A gigászi arányú német választási propaganda a szombat- ' ról vasárnapra virradó éjjelen végétért. Az agitáció méretei fölülmúlták az eddig ; ismert fogalmakat. A legnagyobb szerepet ; a nemzeti szocialisták beagitáló munkájában a rádió és a film játszotta. A mozgalmas szombat után csöndes és nyugodt vasárnap következett. Csak délután változott meg ismét az uc- ca képe, amikor a választási helyiségek előtt hosszú kígyókban álltak a választók és mindenfelé hazafias dalokat énekeltek. Az eső kegyetlenül szakadt, de azért a nép órák hosszat kitartott a választóhelyiségek előtt, amíg mindenkire rákerült a sor. Estefelé a választók legnagyobb részének ; kabátgomblyukában ott volt az „igen" szócskával ellátott jelvény, amelyet öt pfennig ellenében árultak s amit azok tűz- ! tek ki, akik választási kötelezettségüknek , pozitív irányban eleget tettek. A munkáskülvárosok is tele voltak e jelvényes emberekkel. A szavazatok összeszámolása estefelé megkezdődött. A parlamenti választásoknál, ahol csak a nemzeti szocialista párt jelölhetett, az üres szavazócédulák azt jelentették, hogy azok a szavazók, akik e céduláikat leiadták, nem akarnak a nemzeti A parlamenti választásoknál 42,995.718 szavazatot adtak le. Az érvénytelen szavazatok száma itt 3,349.445 (7.8 százalék). ’O A nemzeti szocialista pártra szavaztak 39,646.273-an (92.2 százalék). A legutóbbi, 1933 március 5-i választáson a 44 és félmillió választásra jogosult közül összesen 39,316.873-an szavaztak le, mig 1932 novemberében összesen 35,379.611- en. A március 5-i választáson a nemzeti szocialista pártra 17,200.000 szavazat esett, a szociáldemokratákra 7,100.006, a kommunistákra 4,800.000, a centrumra és a bajor néppártra 5,500.000, Hugenberg német nemzeti pártjára 3,100.000. szocialistákhoz csatlakozni. A másik választásnál a lakosság könnyebben kifejezhette tetszését, vagy nemtetszését, ameny- nyiben a hitleri külpolitikát nemkelyeslők nemmel szavaztak. Az első és a második szavazás eredménye között bizonyos diszázsió van, holott a szavazatok számának mindkét esetben egyformának kellett volna len- niök. Ez a helyzet azzal magyarázható, hogy sokan, akik Hitler külpolitikáját helyeselték, nem akartak a nemzeti szocialista párthoz csatlakozni és a parlamenti választásnál nem adták le szavazatokat. Számos helyen a nemzeti szocialisták zárt sorokban vonultak az urnákhoz és nyiltan szavaztak le. A nyíltan leszavazottak számát tízmillióra becsülik. Berlinben az esti órákban lelkes hangulatban sok százezer ember tolongott az uceán és várta az eredményt. A Wilhelmstrasset megtöltötte a nép és szakadatlanul éltette Hin-. denburgot és Hitlert. A kancellár többiz- ben megjelent az erkélyen és üdvözölte a tüntetőket. Hét órakor kiszivárogtak az első részleteredmények. A vendéglők és a kávéházak tömve voltak és a nép türelmetlenül várta a végeredmény kissé megkésett közlését. Éjjel fáklyásmenetek vonultak végig a főváros pocáim Igennel szavasnak a koncentrációs tábor lakói ▲ német kormány és a nemzeti szocialista mozgalom vezérel nem csalódtak, amikor a népszavazástól politikáink gigantikus méretekben való helyeslését remélték. Általános meglepetést keltett, hogy a koncentrációs táborok lakói ugyancsak leszavazhattak, holott sehol a világon nem szokás, hogy a politikai foglyokat leszavaztatok, A koaooatiéclős táborok lakói csaknem kivétel nélkül a kormány mellett szavaztak. A francia sajtó riadót fal A párisi reggeli lapok természetesen oldalakon át foglalkoznak a német választási eredménnyel. A francia sajtó magatartása egyet, km kérdésben rögzíthető meg: történik most?“ A Matin berlini tudósítója szerint Hitler győzelme előrelátható volt, de senki sem gondolta, hogy ilyen óriási arányú lesz. Hitler hihetetlen méretekben megerősödött presztizs- zsel jelenik meg ezek után a világpolitika porondján. A baloldali lapok szerint föltétlenül keresni kell az utat arra, hogy Franciaország Németországgal megegyezzék, mig a jobboldali. lapok olyan mementónak tartják a német választások eredményét, amelyre Franciaország csak az erő összpontosításával felelhet. A Petit Párisién a teljes győzelmet gyanúsnak találja s megállapítja, hogy a választók egyrésze bizonyára félelemből szavazott Hitler mellett. A Journal szerint Hitler pénzt vagy életet jelszóval rohanja meg Franciaországot, de rohama meg fog törni Franciaország erején. A Petit Journal szerint a gyengeség tegnap tévedés volt, a jövőben bűn lesz. Az Oeuvre szerint Hitler veszedelmes játékot játszik, d© nem szabad azt remélni®, hogy Franciaország engedni fog. A Republique arra kéri a kormányt, hogy törj9 meg a németek háborús politikáját. Lamery szenátor követeli, hogy a nagyhatalmak a versaillesi szerződés 213. cikkelye értelmében máris vegyék ellenőrzés alá a német fegyverkezési ipart. A megértő Amerika Newyork, november 13. A reggeli laipok hosz- szu cikkekben számolnak be a német 'választások eredményéről. A Héráid Tribüné vezércikkében megállapítja, hogy sokmilldó német csupán lelkesedéiből csatlakozott Hitlerhez, anélkül, hogy a jövővel számolt volna. A New York Times szerint az eredmény pontosan megfelel a német nép hangulatának. Tüntetés a londosiB német nagyKAvetség előtt London, november 13. A német választási napon angol kommunisták és zsidók nagy tüntetést rendeztek a londoni német követslég előtt Több százan emlékiratot akartak át. nyújtani a követnek és az internált németek szabadonbocsátását kérték. Amikor nem juthattak be az épületbe, Dimitroffot éltetve és a fasizmus ellen tüntetve a Trafalgar-térre vonultak, ahol a rendőrök szétoszlatták a tömeget és letartóztatták a kommunista szónokokat As első cseh kommentár Brünn, november 13. A Lidové Noviny megállapítja, hogy Németország egységesen Hitler mögött áll. A lap ugyanakkor fölveti a kérdést, hogy mi i'.esz a következménye az óriási tüntetésnek? Egyelőre nem tudni, vájjon a néphatárorzat annak a békeakaratnak megerősítése lesz-e, ami a szomszédokat méltán nyugtalanítja. A tegnapi német népszavazás olyan memento, amelyre az egész világnak fel kell figyelnie. ( Folytatása a 2. oldal t. hasábján. nM Negyvenmillió szavazat Egyre világosabb lesz, hogy a német mozgalmat lehetetlen kívülről megérteni. A tegnapi választások eredménye szétfosz- latta Hitler külföldön élő német ellenfeleinek utolsó illúzióit is: tudták, hogy a kancellár győzni fog, de hogy győzelme ily abszolút mértékű lesz, hogy ma többen foglalnak állást Hitler politikája mellett határozott „igeu“-nel, mint amennyien március ötödikén, vagy bármikor előbb egyáltalán leszavaztak, ez erős, ez váratlan volt. Az a két-hárommillió német, aki „nem“-mel szavazott, abbén az esetben csak kivétel, amely erősiti a szabályt, inért bebizonyította, hogy igy is lehet, hogy elképzelhető és kifejthető az oppozició, —• azaz a kétmillió „nem" alapjában véve meggyőzőbbé tette Hitler győzelmét, mintha száz százalék szavazott volna mellette és senkinek nem állt volna módjában nemtetszését nyilvánítani. A helyzetet — hiába — a németség legnagyobb, de legvilágosabban látó ellenfelei ítélik meg a leghelyesebben: a franciák, akik nem esnek abba a hibába, hogy lebecsülik ellenfeleiket. Valamennyi francia lap elveti azt a föltevést, hogy a német választási eredmény terror utján keletkezett. Az Intransigeaiit egyenesen badarságnak és a titkqs választójog elvét alapjaiban megtámadó állításnak nevezi azt a véleményt, hogy egy negyvenmilliós eredmény teljesen hamis lehet. Nem azért —• írja a párisi lap —, mert száz és száz uj- ságiró tetszésszerinti kerületekben „stieh- p rókákat" végezhetett, s a Icgkommunis- tább vidékeken résztvehetett az agitáció- bán, a szavazásnál és az eredmény összeszámolásánál, nem csak azért, mert aki látta a választást megelőző lelkesedést, eleve tisztában volt a kilencvenszázalékos győzelemmol, — hanem azért, mert a németségnek tényleg tetszik Hitler politikája, különösen külpolitikája (s tegnap elsősorban erről volt szó). Hitler tetszetős jelszavakat dobott a porondra. Akadhat német, aki „nem"-szavazatával közvetve elismerje, hogy a német nem egyenjogú nőn? Akadhat német, aki helytelenítse a „békét és egyenjogúságot" jelszavát? Az íntransigeant rezignáltan ismeri cl, hogy a német nemzeti szocializmust bévülről nem lehet megtörni, mert Hitler szcról- szóra azt hozta, ami a német léleknek kell — s a lélek véleménye még ma is fontosabb a gyomor véleményénél —, s a belső oppozició tényleg csak két-hárommillió a birodalomban: az européerek, a másfajuak (írja a francia lap). A német nemzeti szocializmust csak kívülről lehetne megtörni, ami viszont nehéz, ha a hatvanhárommilliós hatalmas massza egységesen a szabadon cselekvő vezér mögött áll. Hatvan-hárommillió? — vetik föl a kérdést a franciák —, nem hetveninillió? A vasárnapi választási eredmény után minden szem Ausztria felé fordul, ahol napok éta a polgárháború legközönségesebb jelei mutatkoznak. A birodalmi eredmény után a hitlerizmus bizonyára kétszeres erővel veti magát Ausztriára, s nyilvánvaló, hogy a kis köztársaságban nem sok kell a győzelemhez, különösen a tegnapi határtalan presztízsnövekedés után. Elvégre HHler megcselekedte, amit sok más állam még a lekopirozott német eszközök igénybevételével sem mer kockáztatni: tényleg a néphez fordult és amit tesz, tényleg a népnek csaknem százszázalékos hozzájárulásával cselekszi. Ez hat, s főleg hatni fog Ausztriában. Ha fölvetjük a kérdést, hogy a német választásoknak mik lesznek a következményei, aggodalommal és nyugtalansággal elsősorban Ausztriára gondolunk. A veszedelmes próba ott fog megtörténni. 1935 előtt, amikor a versaillesi szerződés számos rendelkezése automatikusan lejár, s amikor a saarvidóki népszavazással a németeknek módjukban áll, hogy nyílt csapást mérjenek a franciák presztízsére, a fegyverkezési egyenjogúság egyoldalú —< pusztán német részről történő — kinyilvánítása aligha következik be. Alihoz még nem elég erős a birodalom, ahhoz még számos megnemtámadási szerződést kell kötnie a „támadó fél“ határozott definíciójával, s tudjuk, hogy a „támadó fél" aj definíciójában nem foglaltatik bent az, hogy az egyenjogúság kimondása támadó féllé változtat valakit. A kellemetlen meglepetés kizárólag Ausztria felől érheti a világot. Reméljük, hogy Hitlert nem vakítja el az óriási fofetf gyémlom, reméljük, hogy
