Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-09 / 30. szám
Ára 80 fillér I. évi. 30. szám - Csütörtök 1933 november Q HHBonBetBBBaaEsaBBKs^ EGYSÉGÁR L1TV1NOV külügyi népbiztos Rooseuelttel " tárgyal Washingtonban. A propagandaminiszter számot ad tetteiről Göbbels szenzációs vallomást a Lubbe-pörben Dimitroff és Göbbels összecsapása vallomásaiban, mint Göring Berlin, november S. Göbbels dzr. propaganda- minisztert hallgatta irta ki a bíróság a Lutobe. p őrben. Már a kora reggeli órákban erős rendőrkordon zárta el a birodalmi gyűlés palotájához vezető uc-cákat. A hallgatóság részére fenntartott padsorokat ma is zsúfolásig meggyülés palotája. A hirt valószínűtlennek tartottam első hallomásra és ezt közöltem ie Hansstángel dr.-raJ. Azt hittem, hogy Hans- stángel dr. tréfát üz velem, mert nyolc nappal ezelőtt én csináltam vele hasonló telefontréfát a most. azt gondoltam, hogy ezt akarja viszoA kormány, mint ismeretes, törvényjavaslatot készít elő az egységárakkal dolgozó áruházak ellen. A téma igy aktuálissá vált és megkezdődött a szakértői nyilatkozatok esője pro és kontra. A kisemberek érdekeltsége a kis- és közép exiszten- ciák tönkremenését siratja, mint Bata föllendülésének idejében a cipészek és cipő- kereskedők siratták a maguk tönkremeué- sét. A Bafa-rendszer győzött az egész vonalon, minden termelési ágban — ez kétségtelen. A szakemberek ma még csak a fővárosban vitatkoznak egymással, de a vidékre, a szlovenszkói városokba még nem érkezett el az elméleti harc, A szlo- venszói városokba egyelőre csak a gyakorlati változás érkezett el, sokkal súlyosabb formában, mint a fővárosban. Az igazi átalakulás vidéken látható. Egymás után tűnnek el a cégtáblákról a régi, jólismert nevek, sokszor százados patríciuscsaládok nevei és uj nevek, rövid három- négybetüs cégjelzések jelennek meg a helyükön. Ezek az uj cégjelzések már nem családnevek, hanem egy nagy gyárnak, konszernnek cégbétüiből állnak, úgy ösz- szerakva, hogy minél könnyebben idogződ- hessenek be a vásárlóközönség fülébe. Nem is az a lényeg, hogy ezek a nagy üzemek egységárral dolgoznak-e, vagy sem, hanem a nagyságuk, az agyonütő erejük, a, reklámképességük. A vevőt szédítik a nagy méretek akkor is, ha nincs egységár, ha nincs is különbség a nagy üzemek le- rakatainak és a kiskereskedéseknek árni- vőja között. Hogy a köztársaságban ma olyan nagy nekilendülés van a nagy áruházak terjeszkedésében, annak elsősorban mégsem a vásárlótömegek megszerezhetőségében van az oka, hanem egyszerűen a kiskereskedő tönkremenésében, a kiskereskedő tehetetlenségében az előle elzárkózó nagytőkével szemben. Alig van kiskereskedő a vidéken, főleg Szlovenszkón, aki az elmúlt; években ne roppant volna össze. A napokban olvashattunk jelentést arról, hogy Szlovenszkón csökken a munkanélküliség, tett — Göbbels óvatosabb volt töltötték az érdeklődők. Bímitroffnak, akit több napra kizártak a tárgyalásról, tekintettel a ma elhangzó tanúval, lomás fontosságára, megengedték a tárgya- • láson való részvételt A tárgyalás pontosan fél fiakor kezdődik," Göbbels a' tárgyalás megnyitása után azonnal megjelenik a tárgyal ót eremben, a hallgatóság atomiból a besiető minisztert a szokásos Hit- Cteq*-köszöntéssel üdvözlik. Göbbels ellentétben Göringgel arra kéri az elnököt, hogy kérdéseket tegyen fel neki. Bün- ger elnök első kérdése: — Igaz-e, hogy február 27-én, tehát a birodalmi gyűlés íelgyujtásának napján több miniszter lemondta választási beszédét? Göbbels az elnök kérdésére előadja,, hogy annakidején még nem volt miniszter, csupán a nemzeti szocialista párt propagamdafőnöke és a választási küzdelem irányításával volt megbízva. A választási küzdelem során szükségesnek bizonyult, hogy a párt vezető tagjai néhány napra Berlinben találkozzanak. Hitlerre? abban állapodtak meg, hogy a hét első napjain Berlinben tartózkodnak s ezeknek a napoknak egyikén történt a birodalmi gyűlés épületének feígyujtása. Természetesen arról szó sincs, hogy ezek az urak azért jöttek volna Berlinbe, — mondotta Göbbels —, mert tudomásuk volt a birodalmi gyűlés palotájának felgyujtásáról, részben tiszta véletlenről van szó, másrészt pedig arról, hogy erre a napra minisztertanácsot tartottak a kormány tagjai. Hitler belsőéi vacsorázik Az elnöknek arra a kérdésére, hogy mikor szerzett tudomást a birodalmi gyűlés palotájának felgyújtásáról, Göbbels előadja, hogy február 27-én miniszter tanács volt és utána Hitler vendégségben volt-nála. A Barnakönyv ennek a körülménynek titokzatos jelentőséget tulajdonit — mondja Göbbels —pedig igazán egyszerű magyarázata van, Hitlernek ebben az időben még nem volt állandó magánlakása Berlinben, banem a Kaiserh oh szállóban lakott s még az ellenzéki harcok idejében kialakult az a szokás, bogy napközben a szállodában folytak a megbeszélések, este azonban mindig az én lakásomon tartózkodott a vezér. — A vacsoránál ültünk, amikor telefonhoz hívtak és Hansstángel dr. külföldi sajtómeghi- koíttunk, aki akkoriban Göring miniszterelnöknél lakott, arról értesített, hogy ég a birodalmi aióani, úgy hogy még beszéd közben le is tettem a telefonkagylót. Később azonban újból felhívott Hansstángel és figyelmeztetett, hogy szemben lakik, a parlamenttel és látja a lángokat, felszólított, hogy azonnal informáljam Hitlert a történtekről. -.Ha ti ért is; .meglepte a" hir, azonnal autóba ültünk, és a birodalmi gyűlés épületéhez robogtunk. A telefonértesítés után körülbelül léi órával érkeztünk a parlament elé. A második bejárat előtt Göring fogadott bennünket. Elmondta, hogy politikai merénylet történt és a tettesek egyikét, egy holland kommunistát már le is tartóztattak. Göbbels az elnök kérdésére előadja, hogy Hitler Göring közlésével kapcsolatban kijelentette, hogy . ez a jele annak, hogy Németország' veszélyben van és ő elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy ezzel a veszéllyel leszá- molj'űu'i. Elnök: Egységes volt a vélemény arra nézve, hogy a gyújtogatást kommunisták követték el? Göbbels: Egységes. Valamennyien meg voltunk győződve arról, hogy a tüzet hosszas előkészítés előzte meg s hogy teljesen lehetetlen gyakorlatilag, hogy egy ember követte volna el a gyújtogatást s végül, hogy nincs Német- mvszágban még egy politikai csoport a kommunistákon kívül, amelyik erre a tettre vállalkozott volna; j . . . Tévedés azt állítani, hogy a tűz csak ártott a kommunistáknak igenis, sokat segíthetett volna rajtuk, ha a kívánt célt elérik vele. Eizűtám Göbbels hosszas fejtegetésbe kezd a kommunista párt taktikájára vonatkozóan és megállapítja, hogy előtte egy percig sem volt kétséges, hogy. a gyújtogatás terve csakis a kommunista pártból indulhatott ki. Ha a tűz sikerül, akkor a tettesek ma a kommunista párt legnagyobb hősei, minthogy azonban nem sikerült, a párt most alibit keres magának. Göbbels feltűnő nyilatkozatot tesz Torglerröl Az elnöknek arra a kérdésére, hogy a kor-. mány tagjai között a birodalmi gyűlés palotájának feígyujtása kérdésében voltak-e eltérő vélemények, Göbbels kijelenti, hogy a kormány tagjai valamennyien meg voltaik győződve arról, hogy csakis kommunista kezek lobbanthatták lángra a birodalmi gyűlés palotáját. Majd azt a kérdést teszi fel az elnök Göbbelsmek, hogy lehetségesnek tartja-e, hogy a nemzeti szocialista párt tagjai, akiket a. Bar- nakönyv megnevez, részesek voltak a gyújtogatásban? Göbbels: A legnagyobb megrökönyödéssel hallottam, hogy a Barnakönyv azt állítja, hogy, a gyújtogatás terve az én fejemben született meg. Ez is egyik bizonyítéka csupán a kommunista propaganda fantáziátlanságának. El tudja valaki hinni, hogy nem állt más propagandaeszköz' rendelkezésemre a kommunistákkal szemben, mint a gyújtogatás? Schulz főhadnagy szerepére vonatkozóan kijelenti Göbbels, hogy a Barnakönyv állításai már csak azért is '.légbőIkapottuk, mert amikor Strassert hűtlensége miatt eltávolították a párt vezetői közül, Schulznak, aki Strasser bizalmasa volt, el kellett tűnnie vele együtt, tehát egészen valószinütlenül hangzik, hogy a nemzeti szocialisták éppen egy kegyvesztett embert bíztak volna meg a gyujtogatási terv végrehajtásával — mint ahogy ezt a Barnakönyv hirdeti. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy tudomása van-e a miniszternek arról, hogy a kommunisták az „Üsd a fasisztát, mielőtt fel nem fa?" jelszavát visszavonták, Göbbels hosszas fej-te- getésbe bocsátkozik a terrorakciók jelentőségéről. Nézete ezerint semmi gyakorlati súlya nincs annak, ha egy párt, amelynek eszközei közé tartozik a terror, kiadja a jelszót a terror beszüntetésére, hiszen földalatti szervezetek erről úgysem szoktak tudomást venni. Kámber szavazóbiró Tcrgler személyére nézve tesz fel kérdést Göbbeishez, amire a miniszter azt feleli, hogy ő évek hosszú során és alaposan megfigyelte Torg leírt, anélkül, hogy egy szót váltott volna vele. A kommunisták között három kategória van, az elsőhöz tartoznak a becsületes munkások, akik hisznek a kommunistáknak, elhiszik, hogy jdbb élet felé vezetik őket, a nemzeti szocialisták mindent megtettek, hogy ezeket a munkásokat magúkhoz hódítsák. Van egy másik kategória, ez az uccai betyárok kasztja, amelyet a kommunista párt rejtett céljai érdekében mindig igénybe vett és felhasznált. Ezek követték el évek hosszú során át az összes merényleteket a kommunista zászló alatt, ezek. vettek részt a verekedésekben, ezek állottak minden - politikai ■ bünper előterében. Van agy harmadik kategória, az úgynevezett intellektuellek rétege, ezek mindig igen jól értettek ahhoz, hogy a fanatizált tömeget politikai céljaik érdekében felhasználják. Ehhez a kategóriához tartozik Torgler. FOLYTATÁS A 2. OLDAL 1 HASÁBJÁN ezzel szemben emelkedik — a csődök száma. A magyarázat egyszerű. A csőd egy lassú tönkremenési folyamatnak a végső állomása, helyesebben egy . régebbi tönlrre- menésnek a nyílt megmutatkozása. Aki az idén csődbekerült, az már a múlt évben, esetleg két évvel ezelőtt egyezséget kötött. A régi rossz üzletmenetei keserves következményei most mutatkoznak meg, amikor a statisztikák szerint csökken a munkanélküliség és a forgalom élénkülése várható. A csődbejutott kereskedőn ez már nem segít, hiába szabadult meg nyomasztó és azonnali kötelezettségei alól. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kereskedő tisztán áll, terhek nélkül, régi tapasztalataival, nmnkakedvével, fölkészültséggel a lehetőségre, hogy a meginduló forgalomba friss áruval és friss árakkal, régi, rossz bevásárlások nyomasztó súlya nélkül kapcsolódhassák be. Normális időkben a csődön átvészelt kereskedő, ha meg volt a teljes üzTetberendezése és a becsületes híre, könnyű szerrel juthatott újabb hitelhez és folytathatta üzletét, ha a törvény előírásához képest más néven is. Ma a tönkre- menő kereskedőnek abban a pillanatban megszűnik a hitele, mihelyt legelőször egyezséget köt. A lefelé menő tendenciában ez nem lehet másképpen. A nagykereskedő és gyáros pedig, aki külföldre nem szállíthat, belföldre nem mer szállítani, mert nem mer hitelezni, maga nyit üzleteket és maga ád el a fogyasztónak. Módszerei természetesen mások, mint a kiskereskedőéi, de egyáltalán nem biztos, hogy sikeresebbek. A kiskereskedő azonban nem veheti föl a versenyt, mert nincs hitele. Az állam számára természetesen nem közömbös a kis- és középexiszíenciák elpusztulása, mert itt nemcsak egy szakma kisembereinek pusztulásáról van szd, mint Bafa gyors föllendülésének idejében, hanem az egész kiskereskedelem pusztu’ásá- ról. Adóban is óriási veszteséget jelent ez, de többet is jelent ennél: a közénosz* tály jelentős részének elproletarizálódását. A készülő törvényjavaslat, amely az egységárakkal dolgozó áruházakat akarja betiltani, nem elegendő védekezés a veszedelemmel szemben. A nagyüzemek tovább fognak dolgozni egységárak nélkül, vagy leplezett egységárakkal. Az igazi védekezés az, hogy a kiskereskedő hitelét kell helyreállítani. Tudjuk, hogy állami intézkedésekkel nem lehet ki-
