Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-07 / 28. szám
Ára 80 fillér f. év!. 28. szám • Kedd 1933 november 7 T RAPL pénzügyminiszter ma mondta el expozéját a jövő évi költségvetésről Trapí pénzűgymmiszi exp Takarékossági intézkedések biztosítják a költségvetés egyensúlyát Csak a be’ügyr tárca büdzséié emelkedett — kivétel nélkül redukálták a többi minisztérium költségvetését — A hadmentességi adón kívül nem lesz uj adónem Prága, mwenalber ti. A képviselöház mai ülésén Trapí pénzügyminiszter nagy expozét tartott, A pénzügyminiszter azokról a nehézségekről beszélt, melyeket el kellett hárítani az útból, hogy a költségvetés egyensúlyát megteremtsék. A miniszter hangsúlyozta, hogy az állami háztartás egyensúlya a valuta stabilitásának biztosítéka. Az egyensúly lehetővé teszi a gazdasági helyzet javulását. Az 1934. évi költségvetés a legnagyobb önmegtartóztatás jegyében készült, A miniszter beszéde során ismertette a képviselőházzal azokat a takarékossági intézkedéseket, melyeket a kormány ebben az esztendőben eszközölt. Dr. Trapí kijelentette, hogy a gazdasági válság még nem érte el mélypontját és még szükség lesz további megtakarításokat eszközölni. Az állami kiadások revíziója során tekintetbe vették a takarékossági bizottság indiványait. A mi. niszter kijelentette, hogy a jövő évi állami költségvetés kiadási tételei az 1932. évi költségvetés kiadási tételeinél ll.G százalékkal £s az 1931. évi költségvetés kiadási tételeinél 22.4 százalékkal alacsonyabbak. Az állami vállalatok helyzetiének súlyosbodása kitűnik abból, hogy 1933-ban az állami vállalatok bevételi összege az 1932. évi bevételi összeggel szemben 1.3 milliárd koronával kisebb. E lényeges csökkenés ellenére az állami vállalatok 1934. évi bevételi összegét a költségvetés további 973 millió koronával redukálta. „Elképzelhető — mondta a miniszter — hogy milyen mértékben kellett az állami vállalatok kiadásait csökkenteni, hogy ezt a különbözeiét kiegyenlítsük.*4 Trapí miniszter ezután részletesen analizálta az állami bevételek címén előirányzott tételeket s megállapította, hogy a jövedelmi adó tételét az 1933. évi költségvetésben tartalmazott tétellel szemben 51 millióval felemelte a pénzügyi kormány. A miniszter ezután párhuzamot vont a személyi és a tárgyi kiadások között, A fizetések leszállítása utján 400 millió koronát megközelítő összeget takarít meg a kormány. — Ez az összeg a következőképpen tevődik ösz- sze: az állami közigazgatás tisztviselői karában 158.9, az állami vállalatok tisztviselői karában 163.6 millió koronát takarítanak meg. Ez a két tétel 322.5 millió koronára rúg. A hátralékos 77.5 millió koronát a nem állami tanítók fizetésén takarítja meg a kormány. A miniszter leszögezte, hogy az állami gazdálkodás terén is érvényes az az, elv, hogy nem szabad többet költeni, mint amennyi a bevétel. Az 1934. évi költségvetés nem számit uj bevételekre. — A világgazdaság mindenütt súlyos helyzetben van a válság által megbolygatott egyensúly miatt. Az önellátási törekvések a mezőgazdaságban és az iparban, valamint az azokat kisérő intézkedések, úgymint kontingrensrendszerek, valutadöm- plng, vámemelések, devizakorlátozások és export- prémíák olyan eszközök, melyek egyeseknek segítenek, de másoknak ártalmára válnak. A »álság elleni küzdelem mindenütt folyik. Valamennyi állam magára hagyatva igyekszik a helyzethez alkalmazkodni. A miniszter ezután ■ különböző európai qs amerikai vahitakisérletck; 'ismertetésére ' téri, át ősismét leszögezte, hogy a csehszlovák valuta stabilitásának politikáját helyesnek tartja. Ezt a politikát minden körülmények között követni kell. Ez a politika biztosítéka annak, hogy a legnagyobb nehézségek ellenére is megtarthatjuk gazdasági alapjainkat. A tényleges egyensúly reményei az utóbbi időben javultak. A munka- nélküliség, amely évről-évre emelkedett, stabilizálódott- A munkanélküliség helyzetének javulásából arra lehet következtetni, hogy a kivitel terén a válság mélypontját már elértük. A termelési folyamatot a helyes színvonalra kell hozni. A külföldi államokkal kereskedelmi kapcsolatunk kérdésében a fölmerült akadályokat el kell hárítani. E probléma életkérdés számunkra, amely nemcsak exportiparunk, hanem mezőgazdaságunk szempontjából is rendkívül nagyjelentőségű. Egy másik súlyos probléma az árkérdés. A legnagyobb mértékben a mezőgazdasági termékek ára esett. Az áresés ellenére a inezágazdasági termékek fogyasztási ára aránytalanul j irtass. A mezőgazdaság nehéz küzdelmet folytat életszin vonalának feljavítása, vagy legalább is megtartása érdekében. A esett. Az áresés clelnére a mezőgazdasági A világpiacok helyzete javult ugyan, de még nem érte el a normális /viszonyokat. Súlyos kérdés a hitelkérdés is. A kormány kénytelen lesz a hitel megkönnyítésének ügyével foglalkozni és ügyelnie kell arra, hogy a termelés céljait szolgáló hitel kamatlábát a gazdasági helyzetnek megfelelően állapítsák meg. . . A pénzügyminiszter ezután az exportprobléma ecseteléséro tért át. A kivitel csökkenése Trapí miniszter nézete szerint a nemzeti bevétel csökkenését jelenti és maga után vonja a munkanélküliség növekedését. A pénzügyminiszter úgy véli, hogy a devizaengedélyezési eljárást meg kell könnyíteni. Expozéját a következő szarvakkal fejezte be: — Az 1934. évi költségvetésben a nehezen elért egyensúlyt fönn fogjuk tartani. A költségvetés a kéoviselöház elölt Prága, november 6. A képviselőház mai ülésén beterjesztették a jövő évi állami költségvetés javaslatát. A kormány a költségvetési javaslat egyes tételeinek összeállításánál tekintettel volt a súlyos gazdasági helyzetre és a megváltozott viszonyokra. Az 1934. év; állami költségvetés a legmesszebbmenő takarékosság jegyében jött létre. A költségvetés, amint azt Benes külügyminiszter legutóbbi beszédében kijelentette, az utolsó deflációs költségvetés. A büdzsé-javaslatból kitűnik, hogy a kormány a jövő esztendőre nem állapított meg újabb adónemeket. Az egyetlen uj jövedelmi forrás a bddmen- tességi adó, amelyből 35 millió koronás bevételt remél a pénzügyi kormány. Trapí pénzügyminiszter azonban kijelentette, hogy a hadmentességi adónak a jövő esztendőben való bevezetése még kétséges. Az államvasutak deficitjének fedezetére főleg a szállítási adó szolgál. A 819 millió koronás jövedelemcsökkenés egy részét, 337 millió koronát a vasút saját vagyonából fedezi, 482 millió koronát pedig az államkincstár bocsát a vasút rendelkezésére. Az önkormányzati testületek és az állami alapok részesedése a jövő esztendőben 2749 millió korona lesz. A forgalmi és a fényűzést adóból ismét 923 millió koronát fordítanak a tanítói kar fizetésének fedezésére. Munkanélküliek segélyezésére a költségvetés 700 millió koronát preliminál. Erre a célra a kereseti adóból 300 és a forgalmi adóból 400 millió koronát utalnak át. A költségvetésnek az állami,vagyonra vonatkozó fejezetében érdekes kimutatás van az állam birtokában levő részvényekről. Az Anglo-Prago Bank 36 millió korona névértékű részvénye az állam birtokában van. A bank részvénytőkéje 120 millió koronát tesz ki. A hrünni Fegyvergyár részvényeiből 22.5 millió korona értékű, a Telegrafia RT. 6.12 millió korona értékű részvénye, valamint a gödingi Cukorgyár 13 millió korona értékű részvénye az állam tulajdonában van. Az „Orbis“ kiadóvállalat részvényeiből 14.99 millió korona értékű részvény az államé. A rossitzi bányavállalat részvényeinek 0.38 millió értékű mennyisége az állam tulajdona. ’A fölsorolt vállalatok egyike sem fizet osztalékot. Folytatása a 2. oldal 1, hasábján. Az eperjesi bosszú Megdöbbenve olvassuk a tarcaparti Athénből érkező híreket, ahol a szlovák ifjúság egyik félrevezetett csoportja parázs botrányt és verekedést rendezett a magyar műkedvelők előadásán, széttörte a berendezést, földulta a szipadot s attól sem riadt vissza, hogy szembeszálljon az elősiető rendőrökkel. Egy súlyosan megsebesült diák véres alakja jelzi az érzelmeknek és a gondolatoknak azt az elfajulását, amelynek egyszer véget kell vetni, ha azt akarjuk, hogy a béke és az egyetértés ragadja kezébe a kormánypálcát a súlyosan meg próba Itatott dunai térben. Jól tudjuk, hogy az eperjesi szlovák diákok Vasa Píihodáért akartak bosszút állni Eperjesen, a prágai muzsikusért, akit az elmúlt héten Nagykanizsán kifütyültek. A szemet-szemért, fogat-fogért elv veszedelmesen elkarapódzik közöttünk s nagyon félő, ha nem gátoljuk meg terjedését, egyre hevesebb jelenetekhez vezet. Mi annakidején elitéltük a magyar diákok egy részének akcióját az idegenből jött muzsikus ellen, elitéltük, mint ahogy a legtöbb komoly magyar orgánum is tette, s éppen ezért jogunk van most fölszólalni az eperjesi széktörés és szinpadrombolás ellen. Nem árt ugyanakkor az emlékezetbe idézni, hogy Vasa Píihoda két-liárom hét előtt hangversenyt adott Kassán, koncertjén — mint a helyi tudósítások annakidején megállapították — jóformán kizárólag magyar közönség jelent meg s a művészt úgy ünnepelte a miiértő kassai magyarság, ahogy egy művésznek és művészetének kijár. Helytelen dolog, ha egyes sovén elemek Vasa Píihoda magyarországi esetéért a magyar kisebbséget és a magyar nyelvet akarják büntetni Szlovenszkón. Elvégre e sovinisztáknk is tudniok kell, hogy a magyar kisebbséget nem lehet azonosítani azokkal, akik Vasa Píihoda ellen tüntettek. Csúf eset volt a Vasa Píihoda-bot- rány, de elítélendő az eperjesi is, ahol a helybenlákókat érte az indokolatlan bosszu. % Az eperjesi magyar műkedvelők sokéves példájukkal igazolják, hogy soha nem vétettek a politika ellen és soha nem vezette őket más, mint az, hogy önmaguk számára ápolják a magyar kultúrát. Idegeneket nem hívtak, önmagukat mulattatták. Ehhez joguk van, mint ahogy joga van a köztársaság valamennyi polgárának, hogy saját anyanyelvén beszéljen és szórakozzék. A közönség kifejezheti nemtetszését egy távolról érkezett idegen művésszel szemben, aki pénzt jön keresni közéje — ámbár ismételjük, a politikának a művészetbe való keverését ebben a formájában szintén helytelenítjük —, de nem ildomos dolog, lia békés polgártársak zártkörű, senkit provokálni nem akaró szórakozását zavarják meg az eperjesi esethez hasonló hévvel — véres összeütközéshez vezető brutalitással — a félrevezetett temperamentumos ifjak, Lehetetlen dolog, hogy a gyönge szlo- venszkói magyar kisebbségen álljanak bosszút azért, ami a külföldön történik, Elvégre ez a kisebbség a köztársaság lakosságának egyenrangú és egyforma jogú része, s nem vonható felelősségre a kül* földön történő eseményekért, bármiféle természetűek is azok. Még szerencse, hogy az eperjei rendőrség sem helyeselte a ttil- hevített, rombolni, zúzni kívánó ifjak! ambícióit és szembeszállt velük. Az ifjakban szemmelláthatólag nagyobb volt a rombolni, zúzni kívánó kedv, mint az ügyszeretet, mert a rendőröknek is nekimentek. A tarcaparti Athénben, ahol a magyarság és a szlovákság évtizedek óta a lehető legjobb egyetértésben él egymás mellett — sőt egymás között — s ahol akkor sem került a sor ellentétekre, amikor másutt kirobbant a harag, Sáros megye kedves magyar—szlovák keveredésének vidékén kétszeresen rosszul esik nekünk az érzelmeknek eféle elfajulása. Reméljük, hogy elszigetelt jelenség marad, a túlzó sovinizmus ártatlanokat elsöprő fúriái lecsillapodnak, s Eperjesre is visszatér az egyetlen elképzelhető életformára magyar rok és a szlovákok testvéries együttélése, a népfajok megbékülése, a teljes harmónia a nehéz gazdasági helyzetben egyforma inegpróbáltatásokou áteső lakosság között.
