Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-01 / 24. szám
5 fss& 1933 november 1, szerda. A meggyilkolt rendőrfőnök titkos szerelmi élete egy rejtélyes büniigy hátterében Egy éjszakai tűz, egy érthetetlen vallomás és egy szenzációs szerelmi irattár szerepel a titokzatos bűnügyi drámában, amelynek utolsó felvonását izgalommal várja Amerika Newyork, október végén. Néhány hét. múlva egv titokzatos detektiv- dráma. harmadik felvonása íog lejátszódni a New Jersey állambeli Bernardswille tárgyalétómében. Az első két felvonást a detcktivdrámák közismert sémája szerint irta meg az amerikai élet: az első felvonás központjában egy rejtélyes gyilkosság áll, a második felvonásban váratlanul kéz rekerül a gyilkos, a harmadik felvonásiban pedig ... Hogy ebben a harmadik felvonásban elitéli-e az esküdt- bíróság azt az embert, aki egészen valószínűtlen sietséggel vállalta magára a gyilkosságot, vagy pedig uj és meglepő fordulatot vesz a detektivtörténet, azt egyelőire csak a vádlott védője tudja. Az pedig a tárgyalás előtt nem hajlandó kijátszani a nagy ütőkártyát, amely elsőrangú szenzációvá dagaszthatja a bernardavillei gyilkosság rejtélyét. .Ami a. detektivdráma első felvonásában lejátszódott, az a következő: Egy májusi éjszakán, röviddel egy óra után, édes telefoncsöngés verte fel álmából Charles Ca- vanaugh-t, a bernardswillei rendőrfőnököt.. A fiatal rendőrfőnök, aki nemrég töltötte be harmincadik évét, kiugrott az ágyból, álmosan a telefonhoz rohant és felvette a kagylót. — Tűz van a szomszédban — mondotta egy ismeretlen hang. — Ég a Fastncfo-ház, MÁKOM REVOLVERLÖVÉS AZ ÉJSZAKÁBAN Ennél többet nem tudhatott meg a rendőrfőnök, mert az ismeretlen telefonozó letette a kagylót. C-avanaJUigih magára kapta a ruháit és kirohant az uecára. Ekkor már lángok törtek ki a szomszéd ház első emeletének ablakából. Sam Pastrich, a ház tulajdonosa, régi ismerőse volt a rendőrfőnöknek. Mindenféle alvilági dolgokba bele volt keverve és Gavanaugk már két ízben letartóztatta. A rendőrfőnök nyomban telefonált a központba, ahonnan egy osztag rendőr vágtatott automobilon a Pastrick-Mz elé, Frank George rendőrhadnagy vezetésével. Percek múlva megjelent a tűzoltóság is és az oltás megkezdődött. Itt meg kell jegyezni, hogy G-eorge rendőrhadnagy a vizsgálóbíró előtt később azt vallotta, hogy ő maga semmiféle lángot nem látott, ellenben heves robbanások zaját hallotta a Pastridi-ház pincéjéből. Körülbelül busz perc múlva Cavamaugh' rendőrfőnök hazafelé indult. Abban a pillanatban, amikor házának a verandájára lépett, egy revolverlövés dördült el. Cavamaugh a fal felé ugrott és lehajolt, mintha fedezéket keresne. Az első lövést egy pillanat múlva követte a második, amely Cavanaugh karjába fúródott, majd a harmadik, amely a rendőrfőnök tüdejét fúrta keresztül. George rendőrhadnagy, aki éppen akkor ért a Cavanaugh-ház verandája elé, mikor az első lövés eldördült az éjszakában, látta, amikor a rendőrfőnök elterült a földön. Odafutott a főnökéhez és felt-épte a zubbonyát. Cavanaugh halott volt. A gyilkosság természetesen hatalmas szenzáieiót keltett az egész államban. Rendkívüli ercllyel indult meg a nyomozás, amely három irányban kutatott a gyilkos után. A kerületi ügyésznek az volt a feltevése, hogy a gyilkosság vagy gangszterek bosszúja volt, vagy Pastrich müve, aki felgyújtott a házát és attól tartott, hogy a rendőrfőnök kinyomozza a gyújtogatást, vagy pedig rejtélyes szerelmi ügyek drámai fináléja... GANGSZTEREK? ... SZERELEM?,.. A második teóriát hamarosan cl kellett ejteni. Kiderült, hogy Pastrich családjával együtt napok óta Newyorkban tartózkodott és hogy a házat nem gyújtották fel, hanem a tüzet a házban lakó kertész gondatlansága okozta. A gangszter-íeória mellett szólt az a körülmény, hogy a tűz kitöréséről egy ismeretlen hang telefonon értesítette a rendőrfőnököt, azaz: azok, akik Cavanaught cl akarták tenni láb alól, gondoskodtak róla, hogy a rendőrfőnök felkeljen és kimenjen a tűzhöz. A nyomozás abból a feltevésből indult ki, hogy a gyilkos elbújt a Ca- vanaugh-ház kertjében cs egy alkalmas pillanatban leteritette a rendőrfőnököt. Ami azonban egészen titokzatossá tette a gyilkosságot, az az a körülmény volt, hogy Cavanaugh halála után az íróasztalában szerelmes levelek egész tömegét találták. Dacára annak, lliogy a rendőrfőnök nős ember volt, a házastársi hűséget nem vette túlságosan szigorúan. Bernardsviliének és környékének gazdag és előkelő hölgyei folytattak kiterjedt szerelmi levelezést Charles Cavanaugh-val. A rendőrfőnöknek barátnője volt egy Mrs. Ann La Course nevű jómódú hölgy. Miss Peggy Starr, a madridi amerikai nagykövet anokahuga, továbbá Miss Katheriue Fiske, akinek az édesapja többszörös milliomos. Természetes, hogy ezeknek :iz előkelő hölgyeknek rendkívül kellemetlen volt Cavanaugh szerelmi irattánárnak feltárása. A nyomozás során valamennyit kihallgatták, azonban mindegyik tagadta — dacára a leveleknek, — hogy szorosabb viszonyban állott volna a megölt rendőrfőnökkel. ELTŰNNEK A SZERELMESLEVELEK Ekkor történt, hogy a rendőrség váratlanul letartóztatott egy Clyde Wolfe nevű magándetektívet, aki a meggyilkolt Cavanaugh-nak jó barátja volt és önként ajánlkozott, hogy résztvesz a nyomozásban. Magánnyomozást folytatott le Clyde Wolfe s ennek a nyomozásnak a során eltűntetett néhány szerelmes levelet, amelyek a társaságbeli hölgyekre különösen kompromit- tálóak voltak. Nyilvánvaló volt, hogy Wolfet Cavanaugh valamelyik barátnője fizette meg és valószínűnek látszott az a feltevés is, hogy a gyilkosság rejtélyének megoldását Cavanaugh szerelmi életének eseményeiben kell keresni. Az ügy egyre bonyodalmasabb lett, amikor egy második letartóztatás látszólag meghozta a megoldást. Elfogtak egy Edward N. Kettenring nevű taxisofőrt, akit azzal gyanúsítottak, hogy a gyilkosság éjszakáján taxijával ide-oda szaladgált a Cavanaugh-ház körűi. Pozitív bizonyíték nem volt arra,, hogy a taxisofőrnek része lett volna a gyilkosságban, a rendőrség inkább azért tartóztatta le, mert az volt a gyanúja, hogy a sofőr szemtanúja volt a gyilkosságnak és valami okból nem akarta elmondani mindazt, amit látott. EGY GYILKOS, AKI SIET VALLANI Kettenring azonban, a rendőrség legnagyobb meglepetésére, minden különösebb kényszerítő körülmény nélkül —• bevallotta, hogy a gyilkosságot ő követte el. Haragudott a rendőrfőnökre — mondta —, aki néhány héttel ezelőtt gyorshajtás miatt tiz dollárra megbüntette. A gyilkosság éjszakáján elbújt a Cavanaugh-ház kertjében a bokrok mögött és onnan adta le a halálos lövést. Mikor látta, hogy Cavanaugh összeesett, elszaladt, átvetette magát a kerítésen, beugrott a taxijába és elhajtott. A revolvert két mérföMnjire Bernardewillető! eldobta. Hamarosan ikiderült azonban, hogy a taxisofőr ■vallomásával a Cavanaugb-gyilkosság rejtélye nem- csakhogy nem oldódott meg, hanem ellenkezőleg; még bonyolódóttafobá lett. Mindenekelőtt a sofőr vallomása sok tekintetben ellentmondó volt. A revolvert például, amit állítólag az országút mellett elhúzódó ligetben dobott el, nem találták meg. Az szott az a feltevés is, hogy miképpen tudott átugrani Kettenring a rendőrfőnök házának kerítésén anélkül, hogy George rendőrhadnagy, aki szemtannja volta gyilkosságnak, látta volna. Legérdekesebb megállapítása a nyomozásnak az volt, hogy Kettenring szellemileg nem normális. Kissé gyengeelméjű ember benyomását teszi és az orvosszakértök megállapítása szerint szellemi fejlettsége egy 11 éves fiú színvonalán van. Az állítólagos gyilkost megfigyelték a cellájában. Megtörtént, hogy negyedórákig mereven nézett maga elé és folytonosan a következő két mondatot ismételte: „Ha te nem ölted meg, akkor ki ölte meg?‘‘ Majd: „Ha én nem öltem meg, akkor ki ölte meg?“ Valakinek mindenesetre érdekében állott, hogy a szerelmes rendőrfőnököt eltegye láb alól. Valakinek érdekében állott, hogy a félkegyelmű sofőr magára vállalja a gyilkosságot. Ki ez a valaki? ... Erre a kérdésre kell feleletet kapni a tárgyaláson, amelyet — a rejtélyes detektivdráma utolsó felvonását — érthető izgalommal vár egész New Jersey. A magyar-szlovák kulturkapcsolatok elmélyítésén dolgozik a Magyar Akadémikusok Köre Prága, október 31. A Prágai Magyar Akadémikusok Köre október 2-5-éai prágai klubhelyiségében igen érdekes vita- estélyt tartott az uj szlovák szellemiségről és a ma- gyar-szlovák kulturkapcsolatok kérdéséről. Az egyesület kulturprogramja a nemrégiben megindult, „Széehenyi-mozgalom“ jegyében folyik. A moizgalom egyik első programpontja a magyarsággal együtt élő népek kultúrájának megismerése és a velük való kulturális kapcsolatók kiépítése. A bevezető előadásban Qzapf László három részben vázolta fel a vita anyagát. Az első részben a szlovák történelem vezéreszméit ismertette a legrégibb kezdeményezéseiktől a mai napig. A második rész a ma élő szlovák szellemiség keresztmetszetét mutatta be a tudományok és művészet, különösen pedig az irodalom ismertetésén keresztül. Az uj szlovák irodalmi értékek jellemzésére Milo Urban müveiből olvasott néhány részletet. A harmadik részben a szlovák-magyar kulturális kapcsolatok kiépítésével foglalkozott aiz előadó és megállapította, hogy az ehhez való első lépés a két nép kulturális értékeinek kölcsönös megismerése. A bevezető előadás után érdekes és termékeny vita indult meg. A taggyűlés elhatározta, hogy az uj szlovák szellemiség megismertetése céljából a tél folyamán műsoros kulturestélyt rendez. Ezzel kapcsolatban aiz a felfogás alakult ki, hogy a magyar ifjúságnak a ,, Szé cheny i-moizgalom‘1 keretén belül programszerűen kell foglalkozni a szlovák, valamint a többi középeurópai nép kultúrájának megismerésével és a kulturális kapcsolatok kiépítésével. Az uj mozgalom az idősebb társadalomiban meggyökerezett előítéletek helyébe a megismerés cs az elismerés egészséges felfogását akarja bevezetni. Juráim és hölgyeim, üt ülésezett a leszerelési * Géniben az idegenvezető átveszi a diplomaták örökét — Jellemző apróságok a leszerelési konferencia utolsó üléséről Diplomaták a büfiéhen — Harminckét csikós nadrág — Briand és a maharadzsa felesége Genf, október 31. A leszerelési konferencia főbizottsága elnapolta üléseit és a Quai Wil- sonon lévő nagy házban újra csend van. A főbizottság utolsó nagy ülésének egyes momentumai azonban nem maradhatnak meg- emlithetetlenül, különösen a jellemző kis történetek és kisérő jelenségek, amelyek többet mondanak, mint akármelyik nagy beszéd. FEJHALLGATÓVÁ!, A BÜFFÉREN A legutolsó nagygyűlésnek például olyan szenzációja volt, amelyről akkor egyetlen európai napilap sem tett említést és amely mégis óriási érdeklődést keltett a résztvevők és a hallgatóság között egyaránt. A titokzatos szenzáció egy házi rádió. A gyűlés tartama alatt a folyosókon és a sajtótermekben fejhallgatóval cs különös dróthálózattal a fejükön jelentek meg az emberek. A rádiókészülék segítségével nyugodtan sétálhattak a gyűlés tagjai az üléstermen kívül is, akár betérhettek egy pohár italra is a népszövetség büfféjébe, mert a készülék segítségével érthetőbben hallották az elhangzott beszédeket, mintha bent lettek volna a teremben. Az ujságirók nyugodtan várhattak a telefonösszeköttetésre a telefonfülkében, mert közben nem mulasztottak cl egyetlen szót sem az ülésteremben elhangzottakból. A rosszmájú angolok természetesen kitalálták, hogy a technika eme uj vívmányát a büffétulaj- donos vezette be, aki feltétlenül nagyobb forgalmat ért el a rádiókészülék bevezetésének napján. A NÉPSZÖVETSÉG SZTÁRJAI Sehol sem érezni olyan pontosan, mint itt, a személyiség varázsát. A világ semmilyen testületében sem játszik oly kicsiny szerepet a körülmény, hogy 'ki melyik országot képviseli. Egészen mindegy, hogy hatalmas, vagy kicsiny, adósságcsináló ország kiküldötte-e a szónok, ha rokonszen- vet és érdeklődést tud kelteni maga iránt. A leszerelési konferencia legfontosabb percei voltak, amikor Anglia képviselője beszélt negyedóra hosszat igen fontos dolgokról. De Sir Simon külügyminiszter nem jelent meg személyesen és a helyettes személyisége nem sok érdeklődést váltott ki. Itt az elsőrendű szereplők jelenléte vonz. Anglia kiküldötte után Spanyolország képviseletében beszélt Salvador de Madariaga. Az angol szónok beszéde alatt mindenki a buffetben tartózkodott, die a spanyol kiküldött első szavaira megtelt az ülésterem. A leejtett gombostűt is meg lehetett hallani, olyan csönd lett egyszerre. Amióta Briand, Stresemann és 'Apponyi meghaltak, a genfi világszinháznak csak három sztárja van: Dőli fuss, Tttulescu és 1Madariaga. A három emberről tudnak mindent, épp úgy* mint a híres színészekről. Ismerik a magánéletüket, szabásaikat, úgy beszélnek például Dollfuss gyermekeiről, mintha állandó vendégek volnának Géniben. De legtöbbet beszélnek Madariagaról. Különleges modoráról és szokásairól, sőt ru-< határáról. A spanyol kiküldött állandóan ugyanabban a ruhában jár, Évek óta visel fekete zakót csikós nadrággal. Pedig __ ' harminckét öltözet ruhát visz magával Genfbe és három nagy szekrénybőrönddel utazik. Harminckét egyforma fekete zakót és Harminckét egyforma csikós nadrágot visz magával. Mellékesen Spanyolország követe Páris-i bán. Valamikor a Times tudósítója volt. Egyébként orvos és mérnök, a spanyol vasutak volt vezérigazgatója, a leszerelési tanács elnöke és mellékesen egyetemi tanár. Cambridge-ben. Nemrégiben nagysikerű regényt irt és szabad idejében maga fordítja könyveit németre, angolra, franciára és olaszra. „LESZERELÉSI TOALETT" A nagytanács utoló ülésén zsúfolásig megtelt az ülésterem. A karzatokon a legszebb hölgyek tolongtak. Genfi asszonyok, akik a világért sem akarnak elmulasztani egyetlen konferenciát sem és az elegancia terén sikerrel versenyeznek a párisi nőkkel. A genfi asz- szonyok kétségtelenül sikkesen öltözködnek. A párisi „Printemps“ áruház, amelynek négy emeletes palotája van Genfben, a leszerelési konferencia megnyitásakor egy uj kreációt helyezett el a kirakatban, amelynek ezt az eredeti nevet adta: „Toi- lette du desarmementLeszerelési toalett. A kérdés csupán az, hogy a genfi nők kit akarnak leszerelni ezzel a toalettel. „ITT TARTOTTA ÜLÉSEIT, HÖLGYEIM ÉS URAIM .. « De most teljes csend van a népszövetség palotájában. Az idők nem kedveznek a kiküldöttek hivatásának. Egy uj hivatás virágzik néhány nap óta: az idegenvezetők hivatása, akik a népszövetség palotájában kalauzolják a turistákat. Tegnap például egy maharadzsa látogatta meg a Quai Wilscnon lévő épületet. Nem India képviseletében érkezett, hanem csak egyszerű turista minőségben. Mindent apróra megnézett. Fiatal felesége nyomon követte és mindenütt felvételeket készített, a maharadzsáim. Az idegenvezető állandóan magyarázott: — Itt látható a leszerelési konferencia terme. Itt ülésezett, hölgyeim cs uraim, a leszerelési főbizottság. Történelmi emlék. És a maharadzsa felesége lefényképezte a termet. Történelmi ereklye. — És ezen a helyen ült Briand, — magyarázza tovább az idegenvezető némi meghatottsággal a hangjában. Mire a maharadzsáim ártatlanul megkérdezte: — És most miért nem ül itt? Valószínűleg azt gondolta, hogy valami európai intrikáról van szó. Szerette volna lefényképezni Briand-t. Végre a maharadzsa felesége igazán nem tudhatta, hogy Briand idejében még nem voltak idegenvezetők a népszövetségben.
