Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)

1933-11-29 / 47. szám

4 í&33 november 29, szerda. Milliárdos gyerekek a bűn fertőiében Kép a rothadó amerikai nagykapitalizmus világából — A tragédiá n — A korcs utódok kezén elúsznak a milliók aki tizenhatéves korában ismerte meg családi nevét „burokban szütetettek,t — Rockefeder-csemete, Ennek a cikknek a szerzője ott élt a milliók árnyékában, egyik hatalmassága volt a Wall-Streetnek, aki milliókat ke­resett, de el is vesztette a milliókat. Közben azonban alkalma volt alaposan betekinteni a milliomos-fiókák életébe. Newyork, november hó. „Burokban született14 — mondjuk, valahány­szor egy milliomosnak fiúgyermeke születik. Mégis kérdem vaj ion hány olyan fiú őrizte meg a milliókat, akinek apja saját szorgalmából mil­liomos lett? Alig egy százalék. A nagy többség játékban éli ki fiatalságát, mohón beleveti magát a társadalmi életbe, vagy pedig hasábokat betöltő botrányok kö­zéppontjába kerül. A gazdagok nagyon jól tudják, hogy micsoda veszedelmet jelent a fiatalemberre, ha már gyer­mekkorában ékkövekkel kirakott tálakon kínál­nak neki mindent. ...Minit a világ leggazdagabb emberének fia, amikor megszületett. 90 millió dollár örökség várta. Gondoljuk csak cl! Nem tréfa dolog, ha valakire már a bölcsőben 90 millió dollárocska vigyorog. Hogy ez mi mindent jelenthet, azt ne­héz volna néhány sorban elmondani. Csak az bizonyos, hogy a gyermeknek már első évei sem gondtalanok. Titkokkal volt körülvéve és félelemben nevelkedett. A családi tanács elhatá­rozta, hogy a gyermek már saját érdekében se tudja meg, minő hatalmas vagyon vár reá. Hogy pedig semmi ne emlékeztesse a lehetősé­gekre, egy távoli farmon szerény viszonyok kö­zött neveltették. Egyedüli társasága nyakig fel- fegyverzett őrök. Tizenkétéves volt, mikor először hallotta ne­vét: Rockefeller. Boldog fiatalember! — De tényleg az-e? Bál' volna lehetséges, hogy az ember átvitor­lázzon sok millióval zsebében az életen anélkül, hogy valami szörnyű csapás ne fenyegetné. Any- nyi bizonyos, hogy a nagy vagyon gyakran ve­zet kiindulástalansághoz meg fásult érdektelen­séghez. De igy van ez minden fiatalembernél, aki milliókat örököl. Nem is olyan nagyon ré­gen förtelmes gyilkosság hire rázkódtatta meg a világot. Clarence Darrow, Amerika leghíresebb védőügyvédje mondotta: „Igen, ez a burokban születettek tragédiája.** A tettesek 19 éves sihederek, multimilliomosok dédelgetett csemetéi, napi ezer dollárt költöt­tek s annyi csapáson mentek keresztül emel­lett, ami negyvenesztendösök eiőtt is sokszor rejtély marad. Mind a ketten — és ez a legkülönösebb a dolog­ban — szinjeles tanulók voltak. Az egyik vitat­hatatlan lírikus, a másik élénk meglátásu bio­lógus. Mégis ez nem nagyon volt lényeges szá­mukra. Az igazi foglalkozásuk a szenzációhajhászat, a botrány maradt. Miután súlyos vétkekkel terhes életük gond­talansága már unalmassá vált számukra, elhatá­rozták. hogy végre ök is valamilyen tettet haj­tanak végre: tehát gyilkoltak. EL LEHET-E PÉNZZEL MINDENT SIMÍTANI? Égtek a csillárok, folyt a pezsgő. 50.000 dol­lárba került az esti móka. Hasonszőrű barátok mulattak .. Néhány órával később a newyorki aranyifju- ság egyik díszpéldányát felismerhetetlenségig megcsonkítva találták meg az erdei ösvényen. Mindenki patologikus gyilkosságra gondolt Li- pót és Loeb, a két tettesben volt azonban annyi elszántság, hogy fölkeresték az áldozat szüleit, akiknek pénzt kínáltak fiuk életéért. Elíogatásuk után pedig bevallották a szörnyű merényletet és azzal védekeztek, hogy idegzson- gitó kalandra volt szükségük. Igaz ugyan, hogy egészen másképp mondták el a történteket, mint ahogyan az valószínűleg lejátszódott. Azzal vé­dekeztek, hogy azért gyilkoltak, mert egészen uj, másképpen megszerezhetetlen lelki emóciókat akartak ma­gukon tanulmányozni. Életfogytiglani fegyházra ítélték őket azzal a megszorítással, hogy kegyelemnek nincs helye. A. két gyilkost úgy nevelték, hogy mindketten abban a meggyőződésben éltek, hogy pénzzel mindent el lehet intézni a világon, még talán a törvényeket is. Amikor a Wall Streeten dolgoztam, bevallom, milliókat kerestem, de ugyanígy el is vesztettem azokat. Ismertem azonban a burokban születet­teket. Apáikat pedig még abból az időből, ami­kor újságkihordók vagy pincérek voltunk. Meg­győződtem. hogy csak minden tizedik milliomosfióka veszi komolyan az üzletet. A többi állandóan inkább árt a társadalomnak, mint használ. Az amerikai kishivatalnok átlag tizenöt dol­lárt kap egy hétre. A legtöbb úgy osztja be, hogy péntekig telik belőle. Mások azonban már szerdán felélték fizetésüket. Élképzelhető, milyen érzéseket vált ki köztük a Smith-csemete. ami­kor ragyogó vonalvezetésű sporkocsijain fél órával a hivatalos idő megkezdése utáii érkezik a hivatalba, amikor már mindenki fülig merül a munkába. A kölyök azonban csekkfüzetet ránt elő. Behívja az egyik szolgái és kétezer dollárt utalványoz barátnője számára. Természetesen hangosan, hogy mindenki hallja és tudja, hogy mily költséges kedvtelései van­nak egy Smitli trónörökösnek. / Sokat olvastunk az utóbbi időben egy nem­zetközi nagy bank bukásáról is Newyorkban. Az apa, aki a vagyont gyűjtötte, meghalt, s a fia lépett helyére. Ismerem a bankházat és tu­dom, hogy az uj cégfőnök a háromszáz munka­nap közül alig ötvend töltött a hivatalában. AKIKNEK ÖLÉBE HULL A SZERELEM Tapasztaltam, hogy aki vagyoniba születik, nem képes vagyont szerezni. Tény az, hogy a milliomosok fiainak ötven százaléka letörik. Minden férfi és minden nö keresi a szerelmet, de ez csak a regényekben van igy. A milliomos fiókának ölébe hull a szerelem. Mindenütt és minden időben. De a legtöbb eset­ben ama bizonyos kis aranyásók hatalmába ke­rül, akik bájos kis fitoskákkal, de erős akarattal szaladgálnak a világban. Ha a milliomos cseme­te egy ilyen kis arcocskát megcsókol, másnap már jön az ügyvéd levele, amely vagy házassá­Járass Andor nvüitkozata a szlovák Hippin tartomány' átültei „txadusá”-ról Pozsony, november 27. (Pozsonyi tudósí­tónktól.) Jaross Andor tartománygyülési kép­viselő, akit a szlovák néppárt tartománygyü­lési tagjainak hétfői kivonulásával kapcsolat­ban megkérdeztünk arra vonatkozólag, hogy mik lehetnek a várható következményei a do­lognak és általában milyen az álláspontja a magyarság képviselőinek az ügyben, igy nyi­latkozott: — A szlovák néppárt állásfoglalásáról nem tájékoztatta sem a magyar nemzeti, sem a ke­resztényszocialista párt tartományi képvise­lőit. Mi csak a tényt konstatáltuk, hogy a szlo­vák néppárt képviselői feltűnés nélkül egy­más után hagyták el az üléstermet és oda nem is tértek vissza. Ebben a helyzetben tisztában voltunk vele, hogy bár az .adott pillanatban 3? képviselő maradt még a teremben, a tartománygyülés költségvetési vitája eredménytelen. A mi álláspontunk a költségvetéssel szem­ben úgy mint az elmúlt években is, ellen­zéki, vagyis elutasító, egyrészt gazdasági megfontolás, másrészt politikai bizalmat­lanság alapján. Mikor láttuk azt, hogy a szlovák néppárt képviselői estig sem térnek vissza, meddőnek és tárgytalannak találtuk a vita kinyujtását és a politikai helyzet tisztázása érdekében kértük a határozatképesség meg­állapítását, amikor de facto a törvényben előirt kéthar­mada a képviselőknek nem volt — A törvény értelmében az országos elnök ur 15 napon belül köteles összehívni a tarto- mánygyülést amikor a szlovák néppárt maga­tartásán fog múlni az, hogy az 1934. évi or­szágos költségvetést tető alá lehet-e hozni, vagy sem. ■saaanHHBBMnraaBaKHnHnHBBaanBnBeaRaKaBBHHMBMannMHHHHBteHBBB Párisi elei 50 év előU Beszélgetés Gábriel Astruc-ket a párisink „színházi bácsijával4* — Emlékezés Hugó Victorra s a „világ legszebb szakálialnak” felvonulásaira Irta: BENEDEK KAROLY Páris, november vége. ' Többé -kevésbé miniden igazi párisi ismeri a többi igazi párisit. Mégis az egész Parisban, sőt az egész nagy viliágon (mely a régi mon­dás szerint PárisináiLesak kétszer nagyobb, nincs ember, azt hiezeirdf aki oly sóik ismert embert isménk vadaira, élőket s ballt akad, mint Ön. Gábriel Astiruc író, kiadó, színigazgató, zené- terjesztőjtáncneiformátor, kiátlitásszerveiző, ez mind ön s mindez csak egy-egy munkáját fe­jezi ki, hiába, az Ön legigaizibb elme: egész Páris színházi bácsija. Már Sardo:u-t nevez­ték így, de ön egyben Páris irodalmi, művé­szi, zenei bácsija is. Könyvében, a Pariidon des Plhantoimes-bam sűrűn, kétbasábosan nyomva, busz oldalt itsölt be a névmutató, >s akiket mu­tat, parányi része ez csak aiz ön ismerőseinek. Nem főidőm elképzelni, hogy ön is, mint min­den igazi „Párisién de Paris" vadaiba vala­honnan ismeretlenül érkezett ide az ötvenév- előtti Parisba. Kik vokiak az akkori irodalmi világból első ismeretei ?“ HALHATATLANOK, AKIK MEG SEM SZÜLETTEK — Fogas kérdés — f elelte Gábriel Astruc. — Egy furcsa Író tartozik gyermekkori barátaim közé: Bloooimiki. Nem az egyetlen esete a.z irodalomtörténetben a nemlótező embernek. Mondják, hogy Willy-nek, arz ismert regény­írónak valamennyi müvét másak írták, is­meretes, hogy Sta cehei ti ei'iső verskötetét miint meghalt barátja irodalmi hagyatékát adta ki és kicsi híjjá volt, hogy miniszteri segédlettel nem leplezték le szobrát a hajthatatlan repub­likánus államférfi, Hégésippe Simon-nak, .ki soha nőm élt. Hogy Boronáit, a festőművész, valójában a „Lapin Agúle" szürke háziiszamaru volt Aliboron, ki a farkára kötött ecset:tel má­zolta expresszionista képeit, amint a legyeket hajtotta magáréi a nyári napon, azt minden régi momtfmarfcrotliB festő tudja. De L. Biocol* miki lengyel regényíró, egy varsói Alfréd Jarry politikai menekült, ki a Quartier Latin feme­kén tanyázott, valójában négy, töt, öt emberből állt össze, Pl erre Quillard középiskolai pajtásom hoz­ta e világra ezt az Írót. Ez a Pierre Quillard, aki Maurice Moeteriimck-el és társaival a Pléiade-ok körét állapította meg, romantikus, finom, nagytehetségü fiú viottit, ki mindig a maga útjait járta. Amitiklerifcállanak indult, de a Keleten, „Satut Grégoire ITIluminateur" is. kofájában mint állami tímár összebar átkoz ott az örmény patriárcihával, megalapította a „Pro Armemia" védegyletet, amiért a „vörös szu.l- tán‘‘ börtönébe került. A pátriárka megtéri- teitte hívőnek Quiliand-ot, ki mégis Zoila mellé állott a Dreyfűis-perbein, mert Dreyfuet ártat­lannak tiudta. Blocolmiki nevét maga és há­rem barátja, Bloch, Collier és Michae-1 nevé­ből állította össze é.s Bemard Lazare mint ötö­dik, tette hozzá a keresztnevet jelző L. betűt. Hanem Páris a legkomolyabban élő Írónak hitbe Blocofmikit. „ROSSZUL ESNE ZSIDÓNAK LENNI** — Ferrarid Vandénem máiig elvé Ihatatlan barátom, szerette ifjú korában a gavallért ad­ni. Együtt készültünk vizsgákra az ő hónatpos- fizcibájában a Boulevand Ilaiuasroanm í§. szám áliatt. Ha ma vissza akarnánk térni egy em­lékező félórácskára, régi tanyánkra, a Galériás Laíayetlte női fehérnemü-oBztályán kellene egymásnak találkát adnunk. „Ca m‘embéte- rait“ — ez rosszul esne nekem, mondaná Van- dérem barátom, ha ilyet ajánlanék neki. „Ca nTembóterait" ez szokott szólása volt és en­gem, világhírű rabbik utódát, azzal szökött volt bosszantani: „Ca mambáterait d‘étre jouif, tu sais“ nekem roesüil. esne, ha zeidó lennék. Miikor a becsületrend nagykeresztjévei tüntet­ték iki, azt írtam gratuláló névjegyemre; „Ca m*embéterait d'étxe déotxré** — nekem rosszul esne, ha kitüntetnének. De megöregedtünk az­óta, én jó Femandom, nem measze von már a nap, mikor megint az ón írásommal fogsz kapni egy kártyát: „Nekem nősestül ceno gyász jeTientésifc kapni Aslruoról,. .** — De akikor Fernand, mikor a Bacing Club-ot, Franciaországnak ina legelőkelőbb sportegycsületét alapítottak meg mint ginma­got, vagy a jövendő élet tartásdiját követeli. Ezért van az, hogy milliomosok gyermekei oly bizalmatlanul közelednek a nőkhöz. Azt hiszik, mindenki csak pénzt akar tőlük. Sok milliomos poronty szerencsétlen vagy bolond.. ... Az egyik 19 éves korára már kétszer házaso­dott meg s ugyanannyiszor el is vált. Kct asszonynak fizetett már tartásdijat, amikor az egyik lokálban egy csinos énekesnővel ta­lálkozott. Az énekesnő tündöklő volt és a fiú még aznap, harmadszor is megházasodott. Hat hónappal ezelőtt volt a hivatalos házasság- kötés. A fiatalok saját yachtjukon beutazták a világot, a hetedik hónapban pedig olvassuk, hogy az ifjú milliomost holtan találták meg ha­jóján. Hitvese füstölgő revolverrel, hálóingbeu állt teteme előtt. Rettenetes erkölcsi fertő ez. amelyet maga a tör­vény is akaratlanul támogat a hihetetlenül köny- nyüvé tett válásokkal. Allan J. Eidinow. zislák. 1881-ben, nem voltaik ily méla gondola­taink .Vasárnaponként ötösben jártunk ki a Bois-ba és akadály versenyt futottunk messze a sportdivat kora ef.iőitt. Stílus kedvéért joekey-sapkáhan futodunik, lovagló ostorral ke-: zünkben a Raciing Club ezekből a gyermekes játékokból született. EMLÉKEZÉSEK VICTOR HUGÓRA Legrégibb ismerőseim közé az agg isteni, Vidor Hugo-t kell sorolnom, akit, fiuk, mind egyként imádtunk. Minden csütörtökön és va­sárnap ott szorongtunk a Théatre Francais diákhefyein és hallgattuk dobogó szívvel Sa­rak Bernhardt-t mint, Donna Sol-t, vagy mint a Ruy Blias királynőjét partnerével, Mónimét- Suffy-ivel), „a büszke és bőkezű oroszlánnal*1. Kívülről tudtunk minden szerepet; ótitük a nagy romantikus drámákat és a tirádák vé­gén teli tüdővel ordítottuk a szerző hevét, Vicitor Hugóét, amiből persze csak annyi hal­latszott: „tor-go, tor-go." — 1882-ben ülte meg Franciaország a nem­zeti költő 80-ik születésnapját. Pierre Quilfiardl e- napon az egész hamdát sorbaállitioitita, hogy menjünk Vidor Hugót f elköszön térni. Még tisztán emlékszem a kicistiiny, villaszerű ház­ra, amelyben lakott, a nagy fényképre kandal­lója fölött, mely az öreget unokái, Georges- óa Jeanne-al ölében ábrázolta. Egy emelkedő füg-i göny szögletében jelent meg előttünk a költő* redingotjába dugott kézzel, mint egy őszsza- kállu Napóleon. Quillard felköszöntotte, a költő felébb és mindnyájan sorba kezet csókoltunk neki. Titokban leszakítottam egy bojtot a fa­kult vörös ablakfüggönyről; most is megvan Íróasztalom fiókjában. — Aztán még egyszer 'láttam három évvel később a költő csodás fejét — a koporsóban. Kísértem a gyászmenetet az Étoile diadal ive af.ól a Pamtheon-ig. Az egész ünnepségben a tűzoltók felvonulása tett rám legnagyobb be­nyomást. Csupa kétméteres daliás óriást rek- rutáltak tűzoltóknak amaz időkben; felvonu­lásuk a világ legszebb szakaijainak diszme- nete volt. A taimbour-major-é, mint valami Loreley-hajzat, leért a földig, aztán felkanya- roöctt megint a szakáll, a tamibour-major elles gárusán átvetette a balkánján és ,a vége a szél- heh lobogott... KÉTHÓNAPI FOGHÁZRA ÍTÉLT A ROMÁN BÍRÓSÁG EGY SZATMÁRI ÚJSÁG­ÍRÓT KÉT CIKKE MIATT Szatmár, november 28. A szatmári bíróság gyorsított tanácsa ma ítélkezett Kertész Lász­ló szatmári újságíró perében, aiki ellen az ál­lamügyész két cikke miatt rendtörvényes vá­dat emelt. Az újságíró azzal védekezett, hogy cikke egy részét bukaresti lapokból vette, a cikkeket pedig több román lap is leközölte. A bíróság a védekezést nem vette figyelembe és az ország’ belső rendjének fölforgatására irányuló sajtóagitáció miatt kéthavi fogház­ra ítélte az ujságirót. Két hónap leforgása alatt ez a hatodik eset, amikor az erdélyi bí­róságok gyorsított tanácsülés keretében ma­gyar újságírókat elitéinek. POZSONYBAN LETARTÓZTATTAK EGY VOLT MAGYAR LEVENTEOKTATÓT Pozsony, november 28. Tudósítónk tele­fonjelentése.) A pozsonyi rendőrség politikai osztálj ának detektivjei ma letartóztatták Schöberl Henrik 21 éves bécsi születésű cseh­szlovák állampolgárt, aki néhány évvel ez­előtt Sopronban levente-oktató volt és akinél a pozsonyi rendőrség nyomozó közegei meg is találták a levente-oktató igazolványt. Schöiberl a budapesti csehszlovák követség út­levelével jött Csehszlovákiába 5 tekintettel arra, hogy mint csehszlovák állampolgár ka­tonakötelezettségének nem tett elegeit, vi­szont Magyarországon leventeoktató volt, le­tartóztatták és átszállították a pozsonyi ügyészség fogházába. %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents