Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-26 / 45. szám
Í2S& Színház, Művészet A magyar irodalmi élet válsága Szlovenszkón A legnagyobb készséggel teszünk eleget a kassai Kazinczy Társaság elnökségének, amikor leközöljük a mellékelt cikket, amely a Naplóban megjelent egyik irodalmi tanulmánnyal foglalkozik. Kassa, november. Tekintetes Szerkesztő ur! Szíveskedjék a Kazinczy Társaság: alábbi nyilatkozatát b. lapja legközelebbi vasárnapi számában a helyzet tisztázása céljából leközölni: A Napló november 12-iki számában „Az irodalmi pályázatok csődje Szlovenszkón“ címen megjelent cikkre a Kazinczy Társaság vezetősége feljogosítva érzi magát a következőkben reflektálni: A szlovenszkói Irodalmi viszonyok nem ismerésére vall, hogy a cikk írója a Kazinczy Könvv és Lapkiadó Szövetkezetei összetéveszti a Kazinczy Társasággal, a Kazinczy Szövetkezet által kiirt pályázatokat a Kazinczy Társaság számlájára írja s az alkalmat felhasználja arra, hogy a Kazinczy Társaságnak az irodalmi élet megteremtésére irányuló törekvéseit, melyek négy év előtt különben is abbamaradtak, téves szempontú kritikával illesse. A Kazinczy Társaság knlturegyesület, melynek célkitűzése „a magyar irodalom, a művészet és a tudomány ápolása", székhelye Kassa, a Kazinczy Szövetkezet egy kereskedelmi cég, könyv- és lapkiadó vállalat, szövetkezeti alapon, székhelye Tornaija. A név azonossága nem jelenti a vállalkozás azonosságát. Nem célunk vitába szállni a cikk írójával, van-e értelmük az irodalmi pályázatoknak vagy nincs, de kötelességünk röviden megvilágítani annak a munkának a menetét, melyet a Kazinczy Társaság az álíamfordulat után az egységes magyar irodalom decentralizációja s a kisebbségi sorsba fordulás által bekövetkezett kényszer- decentralizációban a szlovenszkói irodalmi erők összefogása, koncentrációsa érdekében megkísérelt, s megvilágítani azokat az okokat is, amelyek miatt ez az Őszinte és tiszta szándékú kísérlete nem sikerült. Legelőször is: az, hogy nálunk nincs „szerves és lüktető irodalmi é!et“, mint például Erdélyben, annak az az oka, hogy a Kazinczy Társaság szándékát, törekvéseit éppen azok nem értették meg, helyesebben nem akarták megérteni, akiknek érdekében legelsősorban szerette volna a Társaság az eszméit megvalósítani: maguk az írók, különösen azok. akik a szlovenszkói talajból kiszakadva, excentrikus helyzetből, Prágából, távolról, „légüres térben", éppen olyan teoretikus szempontból és éppen olyan felületesen ítélték meg ezt a munkát, mint az előttünk fekvő cikk. Mert a Kazinczy Társaság sohasem alkotott „irodalmi klikket", de igazán a legszélesebb kör- beu és a legemeikedettebb állásponton, a tiszta irodalmi érték álláspontján állva Indította meg az irodalmi élet megszervezését. Nem folytatott „irodalmi politikát", mert a tagválaszfásná! senkitől sem kérdezte, milyen a politikai hitvallása, miyen általában is a hitvallása, hiszen mint társadalmi alapon álló kulturegyesületben a politikai vonatkozások nem is lehettek irányadók benne, mert ezeket már a feloszlatás veszedelme miatt is kerülnie kellett. Mint — quasi — helyreigazító nyilatkozatnak ragaszkodnunk kell a lehetőséghez képest az eredeti cikk terjedelméhez és igy nincs módunkban felsorolni azokat a neveket, akik a Kazinczy Társaság irói szakosztályának tagjai voltak, mert ahhoz önként csatlakoztak, pedig nagyon tanulságos volna ez a névsor annak igazolására is, mennyire nem számított a szakosztály összeállításánál sem politikai, sem világnézeti, sem felekezeti, sem semmi más elképzelhető szempont, de tanulságos volna annak megállapítása is, hogy azt a tiszta irodalmiság alapján álló együttest,* a kifejlesztendő „szerves és lüktető irodalmi élei" magját, dolgozó osztályát, kik támadták meg belülről, a tagok köréből, a Társaság céhaival homlokegyenest ellenkező politikai és klikkszempontból s kik idegenítették el egymástól az írók társadalmát annyira, hogy belátható időn belül egy újabb, egyeélu irodalmi összefogás teljesen lehetetlenné vált. A szervezkedés menetét szeretnök csak fölvázolni. A Kazinczy Társaság mindenekelőtt katasztert vezetett mindazokról, akik a szlovenszkói legkülönbözőbb politikai irányú és jellegű lapokban értékes vaey értéket jelentő írásokkal megjelentek a nyilvánosság előtt, Icy 101 név került nyilvántartásba s ezeket a Társaság rendes tagokul megválasztotta. Itt volt az első rosszakaratú félreértés. A Társaságra ráolvasták, hogy ezt a 101 nevet írókká akarja fémjelezni, pedig ez csak az alapvető előmunkálat volt, a következő lépés, a szelektálás lehetősége érdekében. Az írói szakosztályba már csak azoknak volt szabad bekeriilnfök, akiket maguk, a 191 — mondjuk — írástudók, hivatásos (s ezt sohasem mesterségben hivatásra, de az elhivatottságra értettük) íróknak tartanak. A szavazásra felszólítottak lelkiismeretűk szerint le is adták a listájukat s az eljárás — ha bürokratikusnak látszik is — helyesnek bizonyult, mert az igy összeállított 25—30 név között mindazok megtalálhatók, akik azóta is értéknek bizonyultak. A harmadik lépés volt az, hogy a megválasztottak felhívást kaptak, csaílakoznak-e önként az irodalom országos megszervezésére irányuló ezen akcióhoz. Két lemondás érkezett s ez talán jobban igazolta az eljárás helyességét, mint maga az önkéntes csatlakozás, mert az egyöntetű, koncentrációs kísérletből azok vonták ki magukat, akik a legszélső jobb, illetve baloldalon állva, az Írói hivatásukban többre taksálták a tendenciát, az egyéni, politika] vagy világnézeti beállítottságot, mint az irodalom irodalmlságát. Ezen nyers, belső munka ideje alatt kifelé, a közönség irányában is igyekezett a Kazinczy Társaság megmutatkozni és megmutatni Szlo- venszkónak a sarjadó irodalmi értékeit. Minden Szlovenszkó területén megjelent könyvet, ha azt a Társaságnak bemutatták, anyagi ereiéhez mérten s irodalmi értékének megfelelően jutalomban részesített, tekintet nélkül arra, hogy az író milyen politikai pártállásu volt. Egy ciklusban az ország tudományos Íróit, egy másikban a szép- irólt hivía meg szerzői estékre, ismét lehetőleg úgy, hogy minden irány vagy árnyalat szóhoz jusson. Megszervezte Szlovenszkó társadalmát a „Kazinczy Könyvbarátok" egyesületébe, hogy a könyvkiadás lehetőségét biztosítsa. Ebből lett előbb a Kazinczy Kiadóvállalat s később, szövetkezeti alapon a Kazinczy Szövetkezet, mely azonban mint üzleti vállalkozás már kívül esvén a Társaság társadalmi keretein, leszakadt róla és el is távolodott az eredeti elgondolástól A terv céltudatos, végrehajtása öntudatos volt. Hogy miért dőlt mégis dugába? Azért, mert azok az írók, akik önként vállalkoztak pár évvel ezelőtt ebben a koncentrációs munkában való részvételre, politikai és klikkbeállitottságuk folytán belülről bontották meg az egységet és nem fértek meg azokkal, akiket külső életük folytán jobboldaliaknak mondtak, bár jobboldaliságuk soha agresszíven meg nem nyilatkozott a Kazinczy Társaság kritikai szűrőjén átjutott irodalmi alkotásaikban. Más alapon is történtek kísérletek az alkotók szempontjából igy szótíorgácsolódott irodalmi élet újraszervezésére, de ezek közül egyik sem válhatott be éleképes és igazi irodalmi magaslaton álló koncentrációnak, mert más alapon, mint a minden mellékes szemponttól mentes, tiszta irodalmiság alapján, a kisebbségi élet korlátolt határai közt irodalmi életet teremteni nem lehet. A Kazinczy Társaság volt az egyedüli, mely ebben megtette a magáét és tiszta a lelkiismerete, hogy amit tett, azt jól tette. Nem tagadjuk, mintául vette a sokat említett Erdélyi Helikont, melynek éppen abban rejlik az ereje, hogy nála éppen úgy nem esik latba jobb- és baloldaüság, vallási és politikai álláspont, mint ahogy a Kazinczy Társaság is ki akarta ezeket a szempontokat küszöbölni a maga munkájából. És még egy fontos tényezőre kell felhívnunk a figyelmet. Erdély társadalmában elevenen él ugyanaz, ami az írókban is közös, összefogó kapocs, az erdélyi szellem, ahogy ők nevezik, transzszilvaniz- mus. Ez alkotó, ható erő, sőt expanzív erő is, hiszen az önmagából kitermelt tiszta Irodalmi éra Állástalan dolgozó A korán érkezett őszben találkoztam eggyel, föklrekivánkozó száraz falevelek zörrenése közt — a kórházkertben. Fehér orvosi kabát rajta és rajtam is. Én egy cigarettát szívni sétáltam le, őt úgy látszott az ősz csalta a kertbo vagy a kórtermekben nem akadt dolga, vagy — túlságosan sok dolga volt a problémáival. Hogy van, mit csinál mindig, melyik osztályra jár be, kérdeztem, mert azt tudtam, hogy kinevezve nincsen, de a nagy kórházlabirintusban eddig csak ritkán láttam és arra nem emlékeztem, hogy belgyógyász vagy talán sebész lett Margit, amióta nem találkoztunk. Szóval gyerek- gyógyász! De hiszen az nagyszerű, elképzelem, hogy szeretik magát majd a gyerekek, talán már praktizál is vagy nemsokára elkezdi, — szóltam — mindenesetre pályájának utján már innen került az életsorompón és rövidesen vagy amikor tetszik, elindulhat. Ahogy a cigarettája hamuját leverte és rám- nézett, be kellett fejeznem a mondatot, olyan sokatmondóan állítottak meg okos, szomorúan csodálkozó szemei. — Hogy innenkerültom az életsorompóo, azt maga biztosan úgy érti, hogy megszereztem a diplomát és doktor lettem, ugye-? Diploma! Jogcím, hivatalos feltétel és alkalmasság, egy exisz- tenciához. De mondja, maga látja a lehetőségeket is, mert őszintén szólva, ma már csak azt látom, hogy minden hiába volt, praxist szerezni, praxist kezdeni lehetetlen, a fix állás pedig elérhetetlen álom. — Nos, ami a pTax&szerzést illeti, az nem reménytelen. csak tagadhatatlanul nehéz. Sokan vagyunk. Általános elszegényedés ésatöbbi... De, mindenesetre, — és ez is fontos — maguk nők a háboruutáni felszalbadultsá'guk és önállóváválásuk nagyobb perspektívájában f^úzva, most már velünk férfiakkal teljesen egyenlő esélyekkel indulhatnak az életküzdelmekbe. — Jogaikat a férfiakkal egyenlően, minden munkaterületre szankcionálta a korszellem és természetesen férjhez is mehetnek, ha úgy tetszik forditottam komolyan komolytalanra a szót. — Látja, ez az, —• szplt Margit, szőke és kék- szemii, okos, igazi „mai leány", doktorkisasszouy „dolgozó nő" 193í3-ban. .— Hogy sokan vagyunk, hogy minden pályán, főként a miénken, tulpro- dukció van, hogy munkadekonjunküura hínárjában vergődünk, ez a gazdasági viiágkrizis mindannyiunkra külön és egyformán rákullott csapása. De hogy a mi nagyszerű felszabadulásának s a férfival minden munkakörben egyformán kivívott jogunk, „dolgozó nő“^vé deklaráltságunk és elismertetésünk éppen egy világgazdasági válság és világot járó munkanélküliségepidemia tetőfokán érkezett el, ezt én keserű megcsuifoltatásunknak tartom a sorstól. Csónak, melyet mikorra eloldottunk, istenkisértő hullámverés lett, repülőgép, mellyel mikor végre landolhatnánk, mennydörög és villámlik. — De hiszen ha nőm lenne világgazdasági válság, mely férfiexlsztenciákat döntött halomra, akkor nem volna dolgozó nő, mert nőm lenne rá szükség, hogy legyen, — kockáztattam meg meggyőződésem ellenére és inkább csak azért, hogy kiprovokáljam az előre ismert ellenvetést. Nem, azt már nem is leiket ellenvetésnek ne- azt a választ, amit az okos és dacos dolgozó leányihomlokon ráncokba futó vonalak válaszoltak. Hivták és elment és én éreztem, hogy nem egy mai leánnyal beszéltem az őszbe torpant kórházkertben, hanem minden mai leánnyal, doktorokkal, vegyészekkel, tanítókkal, zenészekkel, gyorsírókkal, gépírókkal, hivatalnokokai, ezer és ezer leánnyal, akik a tegnap homályos konvencióin áttörték magukat, akik megfürödtek a férfiakkal egyenlő szabadság mámorában, nyílt lélekkel és egészségesen bátor testtel s akik, amikor az önmagukkal szabadon rendelkezés fegyveréül ön magukat eltartani akarva, az élet munkahelyeit felkészülten keresnék, — lezárt sorompók előtt vigasztalanul csalódva torlódni kénytelenek. Az „állástkereső nők“ apróhirdetés rovatában megrázó kortörténeti dokumentumok az állástalan dolgozó nők. Az állásnélküli férfiak egy korszak tragédiájának végeláthatatlan statisztikái, a dolgozni akaró nők. elhelyezkedni nem tudása külön női sots tragédia. Igaz, kevesebb „dolgozó nö" lenne, ha a férfiak exisztenciáját elsodort szükség nem parancsolná őket a nmnkaarcvonalba, de a férfival egyenjogú, önmagával szabadabban rendelkező nőt a nö szabadságmozgalma, keltették életre s a szükség csak megsokszorozta számukat! Fölszabadulásukat a háború siettette és segítette s győzelmüket egy másik háború, a világgazdasági, — több mint illuzórikussá tette. Most olyanok ők, a mai leányok, mint a halak, akiket megszületésük után egy vad bullám a szárazföldre vetett, mielőtt a szabad vizek örömeit és veszélyeit, jogait és kötelességeit élvezhették volna, a gazdasági életlehetőségek hiánya megbénította őket. A szükségből dolgozni kényszerülő, állástalan „dolgozó nők" legszomorubb emberei ennek a boinlo'ttan kaotikus mai világnak. Szomorú virágok, viharban született palánták, zugó életkertben. Dehogyis mondanám mégegyszer egynek is közülük játékos komolytalansággal, hogy '„azért férjhez is mehetnek". Hiszen tudom, mind azt akarnak, férjhezmenni, de szabad választással s e szabad választás előfeltételével: munkával a közös munkaterületeken. Dolgozó férfi, nők problémáival foglalkozó orvos, szeretnék valamit mondani a dolgozó nőknek. Menjenek férjhez bátran, akkor is, ha nem tudnak egyben kereső nők is lenni, ha a házasság- alapitás optimális exisztenciális alapja adva van. Akarásukkal, alkalmasságukkal, elgáncsolt szándékaikkal is megváltották és kivívták már maguknak nemcsak az egyenrangúságot s az egyenlő jogokat, hanem a tegnapinál százszor kíiiönb tiszletetet is. Dr. W. Á. teke folytán polgárjogot nyert az általános értékű és értelmű magyar irodalomban is. Nálunk ez az összefogó szlovenszkói szellem nincs meg, adva uem volt, mint Erdélyben s nem is fejlődhetett ki, mert nem volt, aki ennek reális szükségességét megértette volna. A kifejlesztésnek egyik eszköze gyanánt képzelte el a Kazinczy Társaság az itthoni irodalmi élet megszervezését Lehet, hogy látszólag külső eszközökkel látott ehhez: a szlovenszkói „adottság" kibangsulyozásával, ha — ami a „talajtalán, elhagyott, pallérozatlan szirttetőn" nem is csoda — az abszolút irodalmi érték egyelőre nem is volt meg, koncessziók árán is. Ezt nem értették meg különösen azok, akik a szlovenszkói talajból kiszakadva, nem hallották a szülőföld parancsát szivükben zsorgani s „vitriolos" kritikával forrázták le a császármetszéssel is életre hívott magzatot A szlovenszkói gondolat ma sem él a lelkekben s nincs jóformán egy valamire való saHóorgánnm sem, amely alku nélkül ennek szolgálatába állana. így kerültünk egy különös circnlus vifiosusba. Irodalmi értéket követelünk a szlovenszkói magyar irodalomtól, de nem adlak meg neki a lehetőséget arra. hovy irodalmi értéket termeljen ki macából. Elültette a sors a vadócot a szlovenszkói humuszba, de nem oltjuk nemesre, ha van, aki próbálná a szemezést, annak kését csórhassa ütliík, a hernyókkal együtt a friss halasokat is leforrázzuk, ülíetiink mellé büfén hajtó idegen sarfakat, melyek elszívták a talajból az éltető nedvet nem trágyázzuk, nem öntözzük, de azt megköveteljük, hogy vackor helyett Calvill vagy pláne ananász teremjen ralfa. így ford'di vissza saját szűk körébe a szlovenszkói Irodalmi élet Az irók egyéni bajaikba ful- tan, reménytelenül forgatják agyukban a meg- irhatatlan müveiket vagy dolgoznak az asztal- fiókiuk számára. Ebben az egyben van maza a cikkírónak. Nincs levegő és nincs sarjaztatő talaj. De ennek mind nem a Kazinczy Társaság az oka, mert szándéka tiszta volt őszinte és igaz. Amit terf, messze felülhaladta anyagi erőit, mert bizott abban, hogy mérlegét helyrebillenti a várt, az óhajtott, az Ígérkező erkölcsi erőkkel. Hogy ez rajta kívül eső okok miatt nem sikerült kénytelen volt visszavonulni a rezerváltság kiskertjébe, egyelőre csak ápolni a tudományt, irodalmat, művészetet s nem csinálni, ahogy szerette volna, ha megértették volna a hívó szavát A Erkelünnepély a pozsonyi magyar rádióban. A pozsoyi magyar rádió e heti műsorában, szerdán, november 29-én, 17.55 óraikor dr. Szana Sándor előadása szerepel Erkel Ferencről, a magyar nemzeti opera megteremtőiéről. Erkel Ferenc negyven esztendővel ezelőtt halt meg. Az előadást zene kíséri. A zenei műsor mutatványokat tartalmaz „Hunyadi Lászlódból és „Bánk bán“-ból. A A keresztény munkásszervezet nagysikerű kulturestje Pozsonyban. Pozsonyból jelentik: Változatos kuiturestet rendezett a keresztény mumikásszervezet szerdán a pozsonyi keresztény- szocialista központiban. Az estét Láng Gusztáv szervezeti elnök nyitotta meg, majd a férfikar énekelt. Orrnódi István érdekes előadást tartott a magyar színészet múltjáról, Pálfi Lajos és Mi- halicska Manci szavalatokkal szerepeltek. A „Kende gyerek esete Fekete Etellel" című vidám jelenetet Lindner Mici, Németh Béla, Hull- manu Rezső, Dobroviczky Pál és Pécsük János adták elő. A közönség nem tudott betelni a kitűnő cigányzenekar szereplésével, amely szebbnél szebb magyar nótákat játszott Simon prímás vezetésével. — Jövő héten szerdán este 7 órakor Haiczl Kálmán dr. szögyéni plébános ad el> a „Három világ közt" címen. A tudós előadó szereplését általános érdeklődés előzi meg. A Magyar Minerva. A dr. Remei János szerkesztésében havönkimt megjelenő Magyar Minerva novemberi számában a szorosan vett szépirodalmi része-u kivül ismét több értékes tanulmánnyal találkozunk. Reményi József a mai ir irodalomról ir érdekesen, de igen aktuális Farkas Gézának „Mit tanulhatunk egy fiatalkorú bűntettes példáján?" oimü tanulmánya is. Szlo- vouszkói vonatkozású írást Nagy Barna tollából közöl a folyóirat, aki Hartnos Károly festőművésznek a komáromi gimnázium fesiőmüvészeti tanfolyamán sikerrel alkalmazott pedagógiai elveit ismerteti. Elbeszélésekkel ezúttal Marék Antal, Molter Károly és Somfay Margit szerepelnek a Magyar Minerva hasábjain, mig Farkas Géza folytatja „Az életsugarak" cimü, nagy érdeklődést keltő regényét. Csuka Zoltán, Dezsé- nyi Béla és Mihály László szép költeményekkel gazdagítják a folyóiratot. Különösen gazdag ezúttal a könyvszemle. A A pozsonyi YMCA Mikulás-estje. Az YMCA összes közművelődési tanfolyamainak hallgatói folyó év december 6-án este 8 órakor tánccal egybekötött Mikulás-estélyt rendeznek a. Re- doute kistermében. Műsoron zene-, ének-, tánc- és jelenetszámok. Vendégeket szívesen látnak. A NYITRAI MOZIK MŰSORA: PALACE: November 23—26-ig: Csak te vagy a bűnös. Vígjáték. (Magda Sohneider, Georg Alexander). PALACE: November 29-töl december 8-ig: Csókol- Veronika. (Gaál Franci, Paul Jlörbiger.) TATRA: November 24—26-ig: A csúnya leány. (Dolly Haas, Mas Hansen, Ottó Wallburg). TATRA: December 1—3-ig: Dalol a föld. (Első szlovák hangosfilm). Rendező: Karol Plieka. » 1 'tiÜ3 nevemhez 25, vasárnap.
