Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-26 / 45. szám
1933 november 25, vasárnap. A BAC ILUS Irta: MÓRA FERENC — Igön, a bacilus. Ezt egy élemedett férfiú mondja, akinek pápaszeme van, még pedig madzaggal fölerősit- ve hátul, ennélfogva szemmel láthatóan némi tekintélynek örvend. A gunárnyaku azonban ez egyszer nem sokat ád a tudományokban verzátus férfiúra. — Bac ilus? Ez? — ránt egyet a vállán. — De hiszön kicsi vóna az bac-ilonká-nak is. No, ha ilyen hitvány férög az a bacilus-férög, akkor én se félök többet a korelátul. — Lám, csakugyan elpusztul ebben az orRóma, november 25. Szombaton hagyta ei Amerikát Litvinov orosz külügyi népbiztos a Contc di Savoia olasz hajó fedélzetén, miután a washingtoni Fehér Ház pompás és gazdag bucsu- lakomát rendezett az uj barát tiszteletére. Litvinov a legnagyszerűbb olasz hajót választotta, amelynek egyik elsőosztáJyu lakosztályában teszi meg az utat másik jó barátjához, Mussolinihoz. A Daily Telegraph máris úgy értesül, hogy Mussolini határozottan kifejezte azt az óhaját, hogy Litvinovva! tárgyalni akar. A politikai ügyek megbeszélésén kívül számos gazdasági kérdés is szóba kerül a találkozón. Régi igazság, hogy a diktatúrák képviselői könnyebben találják meg az egymáshoz vezető utat, mint a baloldali kormányok s igy nem csoda, ha Roosevelt, az újdonsült amerikai diktátor meglátogatása után az orosz diktatúra képviselője a diktátorok mintaképét és követendő ideálját, Mussolinit is felkeresi. Róma lázasan készül az orosz vendég fogadtatására és a fasizmus túl akar tenni pompában és barátságban az amerikaiakon is. De nemcsak a római kormány követ el mindent az orosz-olasz barátság kiépítésére, hane*ni az olaszországi orosz nagykövetség is igyekszik kivenni részét a munkából. Nap-nap után ragyogónál ragyogóbb fogadtatások zajlanak le az előkelő követségi palotában és Potemkin nagykövet máris felvette a kapcsolatot az olasz politikai, társadalmi és gazdasági élet vezetőivel, hogy megfelelően felhangolja őket a nagy és fontos napokra. A szovjet nagykövetség legfényesebb ünnepét november közepén, a szovjet fennállásának tizenhatodik évfordulóján ülte meg. Ezen a napon a nagykövet olyan estét adott, amely párját ritkítja a diplomácia történetében. A proletár- köztársaság képviselője ezzel az ünneppel fényben, pompában és előkelőségben túltett minden polgári lakomán és kapitalista banketten. Barátom-uram, kedves korrektorom, a Gu- tenberg nevére kérem, hagyja úgy ezt a szót, .ahogy én kiírtam! Tudom, hogy nincs értelme, de az nem baj, hiszen — köztünk maradjon a szó — néha ír az ember olyant, aminek nincs értelme. Ilyenkor a javitnoki tudomány szokott bennünket értelmessé tenni, csinálván a macrocepbal-ból macsócethal-at és a nictzscbeánus-ból Nietzsche János-t. Tudom én ezt még abból az időből, mikor magam is mint korrektor szolgáltam Magyarországot. (Már mint a Holló Lajos lapját.) És bizony én is megcselekedtem, hogy Bartha Miklós vezércikkében a lufő székelyt mindenütt kijavitgattan lófii székelyre, mert botanikus mÍvoltómban annak több értelmét éreztem. Hogy aztán Bartha Miklós miképpen intézte el a dolgot a megfiivesitett székely primipilusokkal, azt nem tudom, de engem alighanem megátkozott és nem is foganat nélkül. Mert ha mást nem is, sajtóhibát any- nyít hagyott a maradékaimra, mint más ember hadikölcsönt és családi körben ezeket is lehet úgy értékesíteni, mint a hadikölcsönköt- vényeket. Ha valaki szemére veti az unokáimnak, hogy az ősük még csak egy rongyos Nobel-dijat se hagyott rájuk, mindent rá lehet fogni a korrektorokra. (Azt nem muszáj tudni a maradékoknak, hogy az ősüknek a kézírása senkinek akkora örömet nem szerzett, mint ha egy-egy igazhitű muzulmán idevető- dött s véletlenül meglátta azt. Mind megpróbálta elolvasni, mint valami török Írást s mind azzal tette le, hogy az tulajdonképpen ó-török kttfi-irás, amit csak a konstantinápolyi nagy imám tud elolvasni. Ilyenkor mindig konstatálom, hogy a grafológia török .testvéreinknél is igen fejlett tudomány.) .... A maradékok pedig úgy jutottak eszembe, hogy halottak napján én is ki akar- tem menni a temetőbe. Azaz, hogy ki is mentem, de nem jutottam tovább a kapujánál. Nagyon elevenen korzóztak odabent az élők, és én csak olyankor szeretem a halottak városát, mikor négyszemközt beszélgethetek a fejfákkal. Ivolduskák ültek a kapuban, öreg emberek, öreg asszonyok, sánták, bénák, vakok mindenféle isten-szegénykéi, akiknek halottak napján van a boldog ujesztendőjük és mindenféle istenes beszélgetéseket folytatnak. — Hát bátya, a háború jobb vót, — magyarázta egy fájósszemü öregasszony a mellette ülő reszketős fejii apókának. — Látja kend, akkor mindenkinek vót halottja, oszt az mind mögadódzott. — Az se vót jó, — mondott vétót az apóba fokozott fejrázással. — Mindég rajta vót az embörön az ijedelöm, hogy bekivánja katonának a császár. Ezen egy kis nevetés támadt s most egy szemöldöktelen dagadtképü asszony vette át a szót. Gyerekek ha krumpliból babafejet csinálnak, az szokott ilyen lenni. — Valami nagy döghalál ha lönne, akkor fölvirradna tán ránk egy kicsit. — Az, az — hagyta helyben egy másik bebugyolált fejű vénség, akinek akkor is imádságra csücsörödött már a szája, ha semmit se szólt. — Csak egy kis döghalált adna mán az a fölséges jó Úristen, legalább halottmosogatónak elvöhetné magát az embör. Hintós gyászolók jöttek nagy koszorúkkal és Isten szegénykéi hirtelen kórusba fogtak a Krisztus irgalmasságáról. Hátat fordítottam nekik és belemercdtem a bikanyálas napsütésbe, amclvben ezrével rezgett valami parányi kis muslinca, Chlorops nasutus a becsületes neve ebben a rendtartó világban, amelyben mindennek nevének kell lenni. Tele van velük az egész város, milliárd számra lebzselnek mindenütt az őszvégi napsugárban. Hol voltak, honnan jöttek, mi keresnivalójuk van nekik még halottak havában is a világban? Okosabb találgatnivalója is van a tudománynak, minthogy ezt találgassa. Bajos is megfigyelni a napfénynek ezeket az idétlen gyermekeit. Mikroszkóp alá nagyon nagy, szabad szemnek naevon pici. A szárnya ötször akkora lehet, mint a teste s a szárnya se nagyobb egy gombostű fejénél. Egyet legyintek a kezemmel s egész népet pusztítottam el. Egyet lehellek s egy egész világot fújtam el magam elől. De minek bántanám őket, mikor ők se bántanak senkit? Táncolnak, keringenek, örülnek a pár órás életüknek. (Nyll- yán azért, mert pár órás. Ha az enyém is csak annyi volna, magam is úgy lennék vele.) Ellenben egy gunárnyaku koldus ugyancsak tessékeli el őket a feje fölül a nagyszemü jeru- zsálemi olvasóval. Némi feltűnést kelt ez a szenvedélyes hadakozás az éhenhalók kon- ventjében, amely abban hagyva a kilátástalan A f ű KTÓS PÚDER! szagban minden tekintély. Itt már a bacilust is csak akkor respektálnák, ha legalább is akkora volna, mint egy puli-kutya. Kaviár, pezsgő, frofejk és rumba a Potemkin^szovjeinagyköyeinél A római szovjetnagykövetség fényes ünnepségekkel készül Litvinov fogadtatására Mussolini tanácskozni akar az orosz népbiztossal — A Conte di Savoia előkelő utasa A diktatúrák barátkoznak Egy fantasztikus estély története Béke a diplomaták között És .minden oly stílusos, finom, jólnevclt és főúri volt, hogy az ember teljesen elfelejtette, miről van lényegében szó. Mintha az egész nem 1933-ban, hanem 1912-ben folyna le. A nagykövetek frakkja tele kitüntetésekkel, katonai attasék a legteljesebb díszben, a hölgyek a szezóneleji kábító divatkreációkban! Halk, diszkrét beszélgetés, csupa udvarias, finom mosoly, barátságos eszmecsere a legádázabb ellenféllel is. Itt most szó sincs politikai ellentétekről; Potemkin nagykövet az egyik sarokban beszélget a japán nagykövettel. úgy hajolnak össze, mintha a legkellemesebb híreket mesélnék egymásnak. Az osztrák ügyvivő, aki a hivatalosan még he nem jelentett Rintelent helyettesíti, von Ha- ' sellal, a német nagykövettel diskurál. Odébb pár lépéssel a legszenvedélyesebb római horgász: Ohambrun francia nagykövet magyarázza éppen a pisztrángfogás taktikájának elméletét von Hasselnénalt. Suvich, a külügyi hivatal vezetője itt is, ott is feltűnik, mindenkihez van egy kellemes szava Az elegásvs szovfeUengernagy és szovfetíábornok A katonai attasék fényes ruhájju csoportjában álldogál a két orosz katonai attasé: Orov tengernagy tengerészeti és Tau generális, a szárazföldi és légügyi. ... Ök ketten képviselik csak külsőleg az igazi orosz elemet. Nagyon fiatal emberek, Orov/ admirális alig harminc, Tau sincs több harminckettőnél. Sima zpklesszürke ruhájukon semmi kitüntetés, * semmi aranygomb vagy egyéb disztinkció; csak nadrágjukon szalad végig két vörös szalag. De ez az egyszerű egyenruha is kitűnő szabó keze- munkája lehet. Orosz-amerikai antant A csendes, beszélgető hangulat kissé élénkebb lesz, amikor a háziasszony Bracaridge-Long amerikai nagykövet karján bevonul az ebédlőben felállított büféhez. Itt kaviár és vodka képviselték az orosz elemet, egyébként azonban a legraffináltabb nemzetközi konyhamiiremekek borították az asztalokat, melyek mögött frakkos pinejérhad és a követség fehérkesztyüs inasai szolgálták ki a vendégeket. Az első széria elpusztítása után második ételsorozat következett. Itt aztán már bőven volt a békebeli orosz ételekből, a hideg halakból, salátákból, majonézekből. Nem lehet mondani, hogy túlságosan szovjetbüfé volt, ezzel szemben kiérdemelte a vendégek legteljesebb elismerését. A pezsgő, a likőrök, a finom ételek megtették kötelességüket; intim, barátságos hangulatot varázsoltak a táncra. A zenét Róma legjobb amerikai jazz- bandje szolgáltatta és ugylátszik, ezen a körülményen felbuzdulva az amerikai követ sietve meg is nyitotta a láncot, az orosz követség egyik tanácsosának rendkívül elegáns fiatal feleségével. Később aztán gyöngyöző homlokkal, gyöngyöző pezsgő mellett meg a jegyezte: — Oroszországot mi eddig alig ismertük, vagy talán félreismertük. Amerika és Oroszország most azonban végre megtalálták egymást... A szovjeíoroszok kitűnő rumbaíáncosoh Ehhez a külpolitikai kijelentéshez méltóbb illusztrációt alig lehetett volna elképzelni! És érdekes, mindenkinek feltűnik, hogy az oroszok, akiknek a mondain táncokat elvből el kell ítélni, milyen jól, gyakorlottan mozognak a parketten. A legnehezebb rumbát épp olyan gyakorlattal rázzák, mint amilyen simán siklanak a tangóra. — Ugylátszik- — mondja félhalkan egy németül beszélő ur — felsőbb utasításra előzőén táncleckéket vettek?! Potemkin nagykövettel néhány arisztokrata beszélget a japán—orosz feszültségről. Potemkin mondja: A walesi herceg szabása dolgozik a szovfeinagyköveinek Moszkvából megjött az üzenet a szovjet fennállásának tizenhetedik évfordulóját a római nagykövetség úgy ünnepelte meg, hogy az ünnepségen mindenki ott legyen, aki a római diplomáciai életben, az olasz politikában, művészetben és a külföldi sajtóban szerepet játszik. Az utasítás szerint semmiféle tekintettel nem kell lenni esetleges világnézeti meggondolásokra, a római nagykövetség azon igyekezzék, hogy minden meghívott vendég a legkellemesebb impressziókkal távozzon. Ezért határozott utasítás szólt arról, hogy a nagyszabású, fényes estélyen sok egyéb külsőség mellett táncnak okvetlenül kelj lenni. A határozott moszkvai megbízásnak megfelelően Potemkin római orosz nagykövet aztán olyan estélyt rendezett, amelyről a fényes diplomáciai fogadtatásokra szokott Rómában is hosszú ideig fognak beszélni. Hajnalig szólt a szakszofon és a hazai gitár a via gaetai palotában és már pirkadt a langyos római novemberi hajnal, amikor az utolsó frakkos vendég nagy estélyi ruhába öltözött hölgyével autóba szállt. A nagyköveti palota nagy szalonjának ajtajában Potemkin nagykövet és felesége fogadták a gyülekező vendégeket. A nagykövet a legjobbszabásu frakkban (az a római szabó készítette, aki az olasz arisztokrácián és néhány kivételes külföldin kívül csak a walesi hercegnek és Douglas Fairbauks- nek dolgozik), felesége az estély stílusának megfelelően bíborvörös pánbársony toalettben. A nagyterem falára erősített ötágú csillagon és a sok vörös rózsán kívül semmi sem emlékeztetett arra, hogy a szovjet fennállásának megünnepléséiről van szó. Meg kell adni: a meghívások szétküldését a legnagyobb körültekintéssel végezhették, mert valóban a diplomáciai testületen, az olasz külügyminisztérium vezetőin, valamint a külföldi sajtó néhány képviselőjén kívül csak a legmagasabb rangú olasz arisztokrácia jelent meg. — Oroszország elvből pacifista. Természetesen ha megtámadnának, az utolsó emberig védekeznénk! ... Kissé távolabb a japán katonai attasé ugyanerről a témáról: — Mese, hogy mi bárkit is meg akarnánk támadni! Oroszország csak azért tart akkora felvonulásokat, hogy mi azt higgyük, milyen rettentően erős!... (Kis szünet). Pedig minderre semmi szükség sincs!... Éllé! után iélegy: főn a cseka! Félcgy felé jár az idő. A tánctermekben nagyban keringőznek a párok, amikor hirtelen sötétség szakad a társaságra. A zene félbeszakad, izgatott mozgás, valaki franciául megjegyzi: — Most jön a cseka! Senki sem nevet a tréfán. Határozottan érezhető a kellemetlen hangulat, amely egyszerre elfogta az egybegyűlteket. Hiába minden: tudat alatt mindenki érzi, hogy mindez a tánc, frakk, kitüntetés, dekoltázs és rumba, egyszóval Európa csak stafázs valami mesz- szi nagy nyomor palástolására. — Rövidzárlat! — kiáltja Potemkin nagykövet és az egész társaság nyugodtan a helyén marad, csak halkan, jólnevelten, de félreismerhetetlenül nyugtalanul morajlik. Az egész nem tart harminc másodpercnél tovább, viszont a hangulatot jó félórára elrontotta. Már kettő felé közeledik az óramutató, amikor az első vendegek, köztük az olasz politikusok, Suvich, De Bono és Baistrocchi tábornokok, Jung pénzügyminiszter távoznak. De csaknem ötöt mutat az óramutató, amikor az utolsó látogató is elhagyja a szovjetkövetség épületét. A dolog jól sikerült, mindenki ott volt, mindenki szórakozott, az eszes Potemkin nagykövettel és kitünően reprezentáló feleségével felsőbb hatóságaik meg lehetnek elégedve. Arról persze nem tehetnek, hogy az estély vendégei a fényes külsőségekről, a ragyogó hangulatról, a raffinált orosz büféről alkotott véleményüket egyetlen önként adódó szójátékban foglalták össze. — Potemkin! . . Nyoichánapi börtönre ítélték Zavaros Aladár volt székesfehérvári polgármestert Budapest, november 25. (Tudósitónk telefon jelentése.) A törvényszék ma hozott ítéletet Zavaros Aladár székesfehérvári polgármester hiinp őrében. A törvényszék bűnösnek mondotta ki Zavaros Aladárt hivatali sikkasztás és közoMrathamisitás kísérletében, folytatólagos hitelezési csalás bűntettében és ezért az enyhítő szakaszok figyelembevételével 8 hónapi börtön- büntetést szabott ki a megtévedt polgár- mesterre. A büntetésbe öt hónapot és tizenhárom napot, amelyet Zavaros a vizsgálati fogságban töltött, beszámítanak. — A keresztényszocialisia párt országos végrehajtóbizottságának ülése. Pozsonyból jelentik: Az országos keresztény-szocialista "Pát: országos végi-óhajtóbiizottsága Esterházy János elnök elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a végrehajtó bizottság tagjai úgyszólván tef.ij-es számban megjelentek. Az ülést Esterházy János országos elnök nyitotta meg. Bevezetőjében ismertette a párt mai helyzetét. Utána Aixiinger László a májusi közgyűlés óta a párt életében lefolyt eseményekéit: ismertette, majd a végrehajtó bizottság megállapította azokat az irányelveiket, amelyek szerint a párt tartományi és nemzetgyűlési képviselői a költség- vetési vita során képviselni fogják azokat az érdekeket, amelyeket a párt szem előtt tart. Ezután közérdekű kulturális és gazdasági kérdések megvitatására került sor, majd Galambos indítványára a végrehajtó bizottság köszönetét szavazott Esterházy János elnöknek a párt érdekében kifejteit fáradhatatlan munkásságáéit-. gsBíé imádkozást, újra a helyzet megbeszélésével foglalkozik. — Mért bánti kend? — fogja pártját a muslincáknak egy asszonyszemély, — Azt hallottam röggel a templom előtt, hogy ez a korelaférög.
