Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-19 / 39. szám
3(puüCLnd&üÓLb ACÉL A SZÍNPADON Az iródá’ban aláírtuk a nyilatkozatot, amely szerint magunk is, örököseink is lemondanak mindenféle' kárigényről, ha netán szerencsétlenség történik, miközben végignézzük a színjátékot a witkowitzi müvekben. A látvány csakugyan a legizgalmasabb színjáték volt, amit valaha is láttam. Mielőtt beléptünk a beláthatatlan csarnokba, a vezetőnk, nyugalmazott szakmunkás, összegyűjtött bennünket és hosz- szab'b előadást tartott arról, amit látni fogunk'. Nevek és számok ömlőttek a szájáról, minden szava és mozdulata méltóság- teljes volt, amikor arra kért bennünket, hogy szorosan mellette maradjunk, mert mégis... bár nem szokott történni... Kezdetben mindennap volt, de most már elenyésző a statisztika. Magyarázatából csak annyit jegyeztem'meg: „...és ekkor a fehér folyékony acél rákerül a szinpadra'’. A színpad szakszerű elnevezés a müvekben és csakugyan láttam későbben a színpadon az acélt, folyékony fehéren, izzó fehéren, izzó vörösen és kihülőfélben, láttam, amint zuhog cs elönt és szikrákat szór és szalad és elbukik és vonaglik, megtörik és meglapul, láttam, amint végtelen hosszú kígyó lesz belőle, vörös -kígyó, mely ellentálIva tapad és kapaszkodva rohan ide-oda a színpad hengerein, láttam, amint kisebb lepények válnak belőle, amelyet bádoggá hengerelnek, láttam .... de.ki tudná elmondani, mi mindenné válik a® acél, kihűlt formájában.-.. Ennek a színpadnak vannak a legszigo.- rubb és legváltozatosabb törvényei, a cselekmény pillanatnyi pontossággal zakatol és süstörög, a szereplők millimé.ternyi pontossággal változtatják a helyüket, az esemény és a kép percenkint változik, a fejlődés feszült izgalomban megy végbe. Az alkotó gondolat minden parancsát végrehajtják, a cselekmény folytonos harc és összeütközés, folytonos lázadás és bukás. A gondolat, amely fölizzitja az elem sza- badulnivágyását, hogy utána egyre 'szőkébb hengérékbe-Skéaiyé^é»rtsé' ós Néglegés hideg formába törje le lázadását, -szimbolizálja az egész emberi evolúciót, de a színjáték sokkal izgalmasabb és lélegzet- fojtóbb, semhogy szimbólumokat juttatna eszünkbe. A két,főszereplő: az izzó acél és a hideg gép: e kettő között folyik le mindig más jelenetben és mindig más színhelyeit az összeütközés, a győző mindig a hideg gép, a legyőzött mindig az acél. Bar- niapirosan liheg és hül a különböző formáin test, az egyikből sínek lesznek, a másikból kazánház egy holland hajón, á harmadikból egy turbina lendítő kereké.: ;>' Szakadatlanul járnak fönt három emelet magasságban a többemeletes daruvonatok, amelyeknek őrházában egyetlen, ember irányítja a legváratlanabb- mozdulatokat, az egyik, daru , leeresztett két karmában hozza már az üres vedret, amelyben hetven tonna acél fér el. Oldalt fordul az egyik óriási kemence, csőrén át megindul a folyamat, a fehér t iizfolyó zuhog alá a vederbe, amelyet imént tett le a daru, hogy máris robogva meneküljön a csarnok másjk végébe, ahonnan egy perccel későbben — most már nem a karmai, hanem a fogai közt — vörösfehéren izzó aeéltömib- hel tér vissza. A folyékony acél ömlik az egyik oldalon, az izzó acél eközben nagyot zökken a másik oldalon egy süllyesztőben, háta mögött fölemelkedik a széles kar és hasára fekteti a tömböt. A szállitóhenge- rek indulnak és viszik a tömböt a sorsa felé, az első henger alá. A folyékony acél közben ömlik tovább, nem lehet belenézni a folyékony lávába és ekkor történik műsoron kívül egy váratlan kis jelenet, egy betét, notabene, amit a színész tesz a darabba: a lávafolyó mellett guggoló mérnök, aki eddig nem vett. tudomást rólunk, bámész látogatókról, mást véletlenül ránk tekint, hozzánk lép, a kezében lévő bekeretezett kék celluloidlapot, amely nélkül nem lehet belenézni, a tüzfolyóba, oda- nyujtja a társaságunkban levő hölgynek. Egyszerű mozdulattal, biccentés nélkül, a mérnök erőteljes, jóképű ember bőrkabátban, hallatlan tudós, igazgatója ennek az egész ismeretlen világnak, igy adta oda Ad ám az első madarat, amelyet megfogott, Évának.‘ A hölgy biccentés nélkül nyúl a kék lemegért és a szeméhez teszi. Követjük az acéltömb útját, amely már más hengerek és más daru vonatok világába került, nem ismerünk rá. Henger alatt szaladgál, amelyet mindig szükebbre nyomnak fölötte. Az acél üvölt, pörköl, lángol — és nyúlik. Kétoldalt karok emelkednek. megölelik, hátára fordítják. Az .első színpadon közben alászálltak a vas- karmok, visszalibben a kemence, a levegőben vágtat a daru karmai között a hetven tonna folyékony acél. Lekerül az elő- szinről, az első színpad jobb sarkában egy vonat érkezik kisebb edények hosszú sorával, ezek fölé kerül az óriási veder, az alján egy nyitáson keresztül folyik az acél a kis, 2—10 tonnás edényekbe. A mozdony fütyül, a vonat megindul és eltűnik a csarnokban. Egyetlen ostoba szavunk vau az egészre: gigantikus ... Mikor kiérünk a szabad levegőre, meglep bennünket a. hatalmas gyárudvar epikus nyugalma. Könnyű bennmaradni az illúzióban, hogy a világ tulajdonképpen vasból és acélból van. Körülöttünk vonatok tolatnak, de amikor kiérünk az itccára, akkor is csak a vastraverzeket látom, a vil 1 amosvezetéke t, a sitteket és csodálkozva nézem egy téren a levélét elhullajtótt csenevész fákat. Ránézek egy gázlámpa oszlopára és megvizsgálom közelről. Megsimogatom. Forrasztva van szegény, nem az uj, modern eljárással készült. Nem tudom hidegen nézni a hideg gázlámpaoszlopot, folyékony, izzó fehér állapotban látom, amint a. hengereik alatt vonaglik és süvöltve tiltakozik a konok, szabályos forma ellen. Minden részvétem a gázlámípia- oszlopé. Eszembe jut, hogy egyszer betévedtem a pesti vágóhídra és láttam, hogyan ütik le a marhákat. Hónapokig nem tudtam marhahúst enni. Nem, ilyen érzékenyen mégse fog a d olog, lépten -ny om on acéllal és vassal kerülök érintkezésbe, hideg vassal, amelyről már tudom, hogy micsoda. Volt idő, amikor színpadon ágált, izz-ott, harcolt, bömbölt, de kihűlt és elbukott. Acélkést veszek a kezembe és látom a magaskohót, amelynek oldalán pillanatok alatt rohan föl a síneken járó óriási veder, beönti tartalmát a belül izzó kemencébe, látom, amint folyik ki az egyik oldalon !a vas, a másik oldalon a salak. Egyforma folyékony és vörös mind a kettő, a nem- szak értő — amint a vezetőnk mondta — nem vesz észre különbséget. A különbség csak az, hogy a salak előbb folyik le, mert a salak fölül van, a vas pedig, amely nehezebb, alul. Nem keresem a .szimbólumokat, de rá kell jönnöm, hogy hamis képzeteket szereztünk a salakról iskolai tanulmányaink folyamán. Azt hittük, hogy a salak, a dolgok salakja, alul marad. Tévedés. Ha a hatalmas üzemben tett látogatásunk csak ezzel az egy tanulsággal járt volna, már megérte a fáradságot. A salak fölül van és előbb jelentkezik, mint a vas. így viau ez az egész életben, de a nagy összevisszaságban nem látjuk tisztán a dolgokat. Az ilyen egyszerű törvényre is akkor jön rá az ember, ha egyszer elkerül egy ilyen szigorúan szabályos, akármilyen emberi agyafúrtsággal is, de mégis a természet törvényei szerint működő üzembe. SÁNDOR IMRE. 153.} november 13, vasárnap. Paris, november hó. I. Már a világháború kezdetén Saint-Sebas- tienben, alig néhány lépésnyire a francia határtól szervezték be a németek kémszolgálatuk egyik legfontosabb gócpontját. A saint- sebastieni kémszervezet derítette ki többek között a maubeugi vár véderőit, birtokába kerítette az 1917-iki francia offenziva tervezetét, ők tudták meg a „Kleber44 francia páncélos cirkálónak útvonalát, hogy a hajót fel is robbantották a németek a breton part mellett. A saint-sebastieni központ kutatta ki az első francia lövészárak-gránátok gyártási titkát, s egyáltalán minden módon keresztezték a francia badvezetőség munkáját. Nem takarékoskodtak a pénzzel: egy hadi repülőtelep állományának pontos rajzáért I9i7-ben 8ooo frankot fizettek ki egy szökött francia tisztnek; 25.000 frankot adtak egy hadtest tüzérségi állományának a leírásáért és 1917. decemberében az V. francia hadtestparancsnokság titkos dossziéiéért egy negyedmillió pezetát fizettek ki egy szerencsés hazaárulónak. A francia nagyvezérkarban a saint sebastieni német kémközpontot „UÉtat-Major des Cinq‘* néven emlegették, mert azt mondották, hogy azt Schutz tábornok panacsnoksá- ga alatt öt specialista vezeti. Mindent megtettek a franciák, hogy kiderítsék e rejtélyes kémszervezet munka-metódusát és megkeritsék az alkalmazott ügynökök listáját. de minden ellenkémkedési kísérletük megtört a németek óvatosságán és élesszemü ellenőrzésén. Végül a franciák egyik legjobb ügynöküket, „C 2 5“-t, bízták meg a megoldhatatlan feladattal. rAZ ELLENKÉM, HALÁLVESZÉLYBEN „C 25“ a nyugalmas békeévekben egy vi- ládhirü francia sport-cég utazója volt Német- és Spanyolországban és hivatásához kénest kitünően beszélte mindkét nyelvet. Jó svádáju fiú volt, edzett sportsmann, bámulatos izomerővel, ki minden nehéz helyzetben feltalálta magát. Zsebében egy hamisított francia katonakönyvecskével, melyben a kiállott büntetések egész sora volt bejegyezve, „C 2j“ tökrészegen, szennyesen és rongyosan, szakadozott egyenruhában, spárgával összecsomózott borjúval, fülére húzott csákóval botorkált be egy szép este a Gare d^Austerlitzbe, hogy utiparancsa szerint csatlakozzék a spanyol határon állomásozó ezredéhez. Úgy beleélte magát szerepébe, hogy nyomban összekülönbözött tizedesével, ki leszállittatta a vonatról és szuronyos őrökkel kisértette be a térparancsnokságra. így szuronyos őrökkel kisérték másnap a vasútra is „C 2 5“-t, ki nem mulasztotta el búcsúzóul még egy parázs botrányt csapni a vonaton. Parisból egyidejűleg jelentés ment a hendayei határőrséghez, hogy a vonaton egy veszélyes dezertőr bujkál, „C 25“-öt tehát Hendayeban letartóztatták az összes utasok jelenlétében, katonakönyvecskéjéből megállapították dezertálását és rövid kihallgatás után bekísérték a hendayei katonai fogdába. Egyetlen ember tudta, hogy mindez puszta komédia, esetleges német kémek megtévesztésére: a hírhedt „deuxiéme bureaui<‘ összekötő tisztje, kinek feladata volt a szökött katonát mímelő „C zf'-t éjszaka a fogdából megszöktetni. De alighogy a fogoly kiszökött a nyitvaha- gyott börtönajtón, valamely tiszt meglátta, alarmot fuvatott és „C 25“ csak úgy neme- külhetett meg a biztos haláltól, hogy honfitársainak jóhiszemű golyózáporából a megdagadt Bidassoaba vetette magát és az örvénylő vizen át úszott a spanyol partra. A REJTÉLYES HÖLGY ÉS A SPANYOL H1DALGO A saint-sebastiani német kémközpont hamarosan tudomást szerzett a vélt dezertőr e bra- vurstiklijéről és most már ők is szöktették meg a spanyol internált-táborból „C 2 5“-t, ilyen emberekre volt szükségük. Szokásuk volt megkörnyékezni a aezertőröket, közülük válogatták ki a megfelelő anyagot, hamis passzust adtak a kezükbe és visszaküldték őket Franciaországba hírszerzésre. Idegen földön, kétségbeesett helyzetében a francia dezertőrnek nem volt más választása, mint vállalni a rábízott feladatot. Legtöbbjük híven meg is felelt a németek bizalmának; hiszen megbízójuk egyetlen szavába került volna, hogy leleplezzék őket Franciaországban, mint szökött katonát, kinek büntetése halál! ,,C 2j“-t két próbahónapra Barcelonába küldték ki a németek mint fordítót ottani lapjukhoz, a „La Vérité“-hez, mely francia nyelven jelent meg a német propaganda szolgálatában. De „C 25“ hirlapirói karrierje hamarosan megszakadt. Alig két hónap múlva elegáns civilöltözetben várta Saint-Sebastienban a párisi vonatot: útleveléből megállapíthatta a határrendőrség, hogy Senor 'Miguel de Palenca, a Nemzetközi Vöröskereszt hivatalos kiküldöttje, ki fel' sőbb megbízásból utazik Parisba. Parisban a Hotel du Palais d‘Orsayben fog megszállni és bevárja további utasításainkat'1, mondotta neki búcsúzóul Grafenberg kapitány és 10.000 pezetát nyomott a kezébe „az első költségekre*4. — Az elsőosztályu kupéban egy elegáns, szép urinő ült szemben vele, ki nem tiíkqlta, hogy-tetszik neki átellenese és szívesen kezdene némi halandót. De „C 25“ fölöttébb zárkozottan és erényesen viselkedett, bárcsak később tudta meg, hogy a szép nő is a német kémközpont kiküldötte volt, azzal a megbízással, hogy figyelje meg első utján az újdonsült ügynököt. A NOTRE-DAME JOBB KÖZÉPHAJÓJÁBAN ... — így kerültem vissza Párisba — beszéli „C 25“ — és noha igazi párisi vagyok, kimondhatatlanul egyedül éreztem magamat. Hogy jól játsszam szerepemet, elhitettem magammal, hogy valóban német vagyok és Don Miguel de Palencia az álnevem. Parisban voltam, de nem kereshettem fel a feleségemet. Naponta végigmentem a Quai d'Orsayn, de nem mertem jelentkezni főnökeimnél. Az volt az érzésem, hogy ezek a boszorkányos németek még Parisban is figyelnek. Naphosszat untam magam a hotelszobában és az uccákon, nem beszéltem senkivel, nem vettem észre semmi gyanúsat, de ahogy múltak a napok, aggódni, félni, rettegni kezdtem, mert az ígért további utasítás csak nem érkezett! — Egy délután, párisi tartózkodásom nyolcadik napján volt, a hotel-haliban egy elegáns ifjú honfitársam cigarettával kínált ) meg. összesodort cédula volt a cigaretta-hüvelyben: „Holnap délután négy órakor a Notre-Dame jobb középhajójában, az oltártól számított negyedik oszlop alatt44 — ez • volt ráirva. — Már vagy tiz perce térdepeltem (buzgó spanyol nemes) az imazsámolyon, mikor egy szakállas, szemüveges ember, nem láttam érkezni, mögülem imádkozva suttogta a fülembe: „A hadügyminisztérium repülőosztályának igazgatóságához egy uj motor tervezete futott be tegnap. Ezeket a rajzokat meg kell szerezni bármi áron. Ha nem lehet lemásolni őket, meg kell tudni az itt feljegyzett részleteket.44 Éreztem, hogy a zsebembe csúsztattak egy papirt és hátrafordultam, hogy részletesebbet tudjak meg nehéz feladatomról, de mire kinyitottam a számat, már nem térdelt mögöttem senki se. A szakállas, szemüveges alak úgy eltűnt, ahogy érkezett... LE BOURGET ÉS SAN-SEBASTIEN KÖZÖTT — Úgy viselkedtem, mintha valóban 'Miguel Palencia volnék. Hogy kikémlelhessem a francia repülőtelepet, egy pilótaegyenruhát kellett szereznem mindenek előtt. Legegyszerűbb lett volna persze, ha egyenesen a hadügyminisztériumhoz fordulok. De Miguel de Palencia ezt nem teliette'. Mint okos ember, uj egyenruhát sem vásárolhatott, miért az elegáns uniformis feltűnő. A Ruc Saint-AndrcJlz ől Icént láLorlcara" Hogyan tepíeztéh le a banda kémek a világháború végén a legveszedelmesebb német hémközpontoi? Eöy francia kém bizalmas közléseiből ielieéyezte : BENEDEK KÁROLY 6
