Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)

1933-11-16 / 36. szám

1533 november 16, csütörtök. LEVÉLTITOK A középiskolai tanárok egyik legutóbbi érte­kezletén megállapították, liogy a diákok erősen kifogásolható tartalmú leveleket, röpiratokat, ár­jegyzékeket és csomagokat kapnak iskolai cí­mükre. Erotikus miivek kiadói például ábrákkal tarkított árjegyzékeiket egyszerűen azokra a cí­mekre küldik, melyeket az értesítők és a diák- egyesületek névjegyzékei alapján megszerez­nek, A leánygimnáziumok tiszteletreméltó tanár­női viszont elszörnyiiködve közölték az értekez­leten megjelent kollégáikkal, hogy bakfiskorualt, de még az azon a koron alul álló növendékeik is rózsaszínű borítékba zárt postaküldeményeket vesznek át a tízperces szünetben s a leveleket kikézbesitö intézeti portás vagy pedellus néha virágot vagy ezüstpapirba csomagolt „titokza- tos“ küldeményt juttat a csitri címzetteknek. A tiszteletreméltó tanárnők indítványára azután az értekezlet elhatározta, hogy bevezeti a lcvélcen- zura egy uj fajtáját a középiskolában. A címzet­teknek a jövőben minden esetben az igazgatósá­gi irodában kell leveliikért jelentkezniük s a ta­nári kar tagjainak joguk lesz a gyanús küldemé­nyek fölbontását kérni. A tanár urak majd nö­vendékeik helyett elolvassák Boccacciót, Casa­novát vagy Don Juan lovag történetét, ami ne­kik már nem igen árthat, de a tanárnők szivét esetleg a kelleténél jobban megdobbanhatja cgy-egy nem nekik szóló, de mindig izgalmas forró szerelmi vallomás. KOLDUSROMANTIKA Ma olvastam, hogy egy anya Becsben három gyermekével együtt nyomora miatt világitógáz- zai megniérgezte magát, ma olvastam, hogy egy anya Budapesten nyomorában megfojtotta gyer­mekét, aztán fel akarta akasztani magát. Ezzel szemben nem emlékszem, hogy valaha is olvas­tam volna koldusról, aki nyomorában öngyilkos lett vagy éppen éhenlialt volna. Igen, ma olvas­tam egy koldusról, akit itt Ostraubau lefogtak és megmotoztak. Készpénzt és takarékkönyvet ta­láltak nála és egy kis utánjárással kiderítették, hogy negyedmillió korona vagyona van. Jöve­delmező kis gazdasága van, azonkívül kamatra ad ki pénzt. A koldus, a 68 éves Benda Lajos, a rendőrségen elmondta, hogy a legszerényebb igények mellett is havi 1000 koronára van szük­sége, hogy megélhessen. Ez valóban szerény polgári keret, az átlagos állami tisztviselő sem költ kevesebbet, a 68 éves tőkepénzestől nem lehet megkívánni, hogy még jobban összehúzza magát, végre is vagyona van, megengedheti ma­gának... azt pedig éppen nem kívánhatja tőle a társadalom, hogy hozzányúljon a tőkéjéhez. Ezt meg kell értenie minden józangondolkozásu pol­gárnak. Amiből tisztán látható, hogy kizárólag karak­teren és temperamentumon múlik, hogy ki hal éhen vagy ki követ el öngyilkosságot nyomorá­ban. Aki finnyás, aki élhetetlen, aki kényelmes, aki ügyetlen. Aki ellenben szorgalmas és ambi­ciózus és ismeri azt a nyolcféle kolduskosztümöt, amelyekről Peachum, a kolduskirály, beszél a Koldusoperában, azt nem érheti ilyen meglepe­tés. Ha beosztással él és nem nyúl hozzá a tőké­jéhez, mint az öreg Benda Lajos is teszi, az nem ébredhet arra, hogy nincsen kenyér és nincsen tüzelő a házban. Ilyen váratlan dolgok csak könnyelmű embereket érhetnek, akik helytelenül értelmezik emberi mivoltukat. Lám, Benda La­josnak még a bank is hitelezett. Százötvenkét­ezer korona banktartozása volt az öreg koldus­nak és egy év alatt kifizette az egész összeget. Nem lehet állítani, hogy az egész pénzt össze­koldulta, örökölt is közben, mert az igyekvő embert a szerencse is segíti és Benda Lajos úgy értelmezte a tolsztoji mondást, hogy „Koldulja­tok, amig mécsetek ki nem alszik'*. A bankhitel aztán mindent megvilágít. Tudjuk, hogy nap­jainkban a bankhitel a fontos, semmi más. Aki­nek bankhitele van, annak becsülete is van, aki­nek becsülete van, annak még nincs bankhitele. A szorgalmas koldusnak nagyobb hitele van manapság, mint a gőgös ügyvédnek vagy orvos­nak, akik abban a tévhitben élnek, hogy a meg­szerzett tudás, a társadalomban elfoglalt pozició kötelezi őket — az öngyilkosságra, vagy az ólienhalásra. Ezért enyhe rosszalásunknak és csodálkozásunknak adunk kifejezést, hogy a ha­tóságok elkobozták Beda Lajos koldusigazolvá­nyát. Ellenkező cselekedet lett volna méltányos és célravezető. A hatóság példának állíthatta vol­na oda a szorgalmas, koldulásban megőszült tőkepénzest a hitét vesztett, leépített hivatalnok cs elbocsátott munkás ele, bizonyságára annak az egyszerű tételnek, hogy csak az nem élhet, aki élhetetlen. Nem látjuk be, hogy miért kell hatósági támo­gatással elvenni az emberek kedvét a koldulás­tól, miért kell hatósági intézkedéssel megbélye­gezni a tőkepénzest, aki koldul. Elvégre a kakas is büszke állat, mégis a szemétdombon él. Ha már akadnak hatósági intézkedések, amelyek szerint miitétileg avatkoznak be az emberek akarata ellenére életükbe vagy életük tovább- iiltetésébe, úgy megkívánhatnék a hatósági In­tézkedést olyan műtéti beavatkozásra Is, amely kigyógyitja az embereket a nyomor okozta ön­gyilkosságból vagy éhenhalásból. Egy kis csökevényt kell csak kioperálni, mé­lyen tisztelt hatóság, egy kis csökevényt, amit a SÉTA STATISZTIKÁK és mártírok kozott Az olasz fasizmus reprezantativ kiállítása — Egy mozgalom büszke kimutatásai Róma, november 10. A világszerte harangozott fasiszta kiállítás egyetlen uj, hatalmas épületet foglal el, ez az épület a hosszú s elegáns Via Nazionale rene­szánsz palotái közül úgy virit ki, ahogyan csak a modern, „tárgyilagos1* stilusu, beton­hói, egyenes vonalakból és üvegből épitett épü­let vállra tik ej a római ucca cikornyás stílu­sától, — tudja Isten azonban, hogyan csinál­ták ezt a fasiszták: az épület mégis illeszke­dik az ucca színéhez, különösen így, esti idő­ben, amikor a fényreklámok tapintatosan ösz- szeolvaszfják az ucca heterogén vonásait. Belépni lelhet éjjel félt izén kettő lg. Az olasz erőt, a felemelt fasiszta kezet akar­ták itt emlékekbe rögzíteni s éppen ezért, ez a kiállítás eltér a többi kiállítástól, amihez a járókelő szokva van: amit itt kiállítottak s ahogyan kiállították, ez nem csupán egyszerű látnivaló, hanem olyan, mint a gondolatjel, önkéntelenül, tovább vkizi az ember fantáziá­ját s lópten-nyomon arra a következtetésre jut, hogy ezt a mozgalmat igy, egészében, maradék nélkül, csak olaszok, olasz földön tudták megcsinálni; meg, amilyen tömegben eddig csak néme­tek és oroszok dolgoztak. A statisztikák azonban nem fárasztók, hatal­mas képek, müveit ember élvezi pompás meg­oldásukat, az egyszerűbb fasiszta katona látva s játszva tanul belőlük. Egy-egy szám, betű, óvszám, név... keresztül-kasul rajzolva, ki­csinyítve s megnagyitva, görbén és egyenesen úgy szalad szemednek, mint moziban a moz­dony. MUSSOLINI MINDENÜTT Aztán „dokumentumok" ... Mintha minden levelet, kiáltványt, cédulát máris az örökké­valóságnak címeztek volna, a múzeumok nemzete felülmu'jtia önmagát s a jelen idők em­lékeiből épített múzeumot. Mussolini levelei, beszéde és újságcikkei, Mussolini íróasztala s milánói szerkesztőségi szobája, harctéri fény­képek, könyvek ezerszámra, vércsöppek s fegyverek... fegyverek... kézigránát és kard, egyenruha és golyó... a háború ezer borzal­mas emléke, közszemlére téve, tanulságul, az­tán mártírok emlékei, ruhái, fényképei, niind- azokéi, akik feláldozták életüket a fasizmus­ért. Hősi halottat, mártírt olyan szeretettel, gonddal, kegyelettel tisztelni, mint) az olasz teszi, különösen, ha fasiszta, más nép aligha tud. Rögtön, haláluk után már glóriát fon kö­réjük, nem veszíti cl őket s biztatásul mutat­ja a többi élük elé: megbecsülünk, ha elv érzol az eszméért... Érdemes vérezned, mert nem felejtünk el... Nincs az a kis papirszelet, amit a mozgalom érdekében el ne tettek volna s most ki ne állítanának. A tomipafényü termekben, a vitrinek alatt megbújó levelek, jelvények és statisztikai táb­lák különös egyveleggé olvadnak össze s misz­tikummá emelik a mozgalmat... a mártírok terme S aztán, arai nagyon szép, ami igazán deko­ratív: a nagy, félhomályos, kerek terem, fekete drapériáé, a mártírok lerme. Borzongató, egyben megható ... Semmi, csafe csak az őrtálió katona, koszorú, feltartott kéz és a falban körül világitó, sápadt féinybetük: PRESENTE ... A halott JELEN VAN... Percekig nem mozdul senki... Csak a ka­tona vágja össze a sarkát, ha egy-egy lelkes honfi megmeli előtte a karját. (Miért, miért tehát, hogy a mártírok kopor­sóját, az osztrákok általi kivégzett két katona emlékét Bozenbem például úgy mutogatják pénzért, két líráért, mint a vásárban a csoda- pókot. ... Ez bosszantó ...) Éjjel féLtizeinkettő... S a látogatókat úgy kell udvariasan felkérni, hogy hagyják már el a termeket... Szombathy Viktor. ize, szaga, lendülete csak római stilusu lehet s föltétlenül szükséges hozzá olyan szuggesz- tiv, sodró egyéniség, mint a duoe, Mussolini... A kiállítás részint, sőt főrészben a Mussolini kiállítása is. KATONA VAGY FASISZTA? Az átmenet az olasz életből a fasizmusba, a hagyományos nemzeti mozgalmakból a Mus­solini mozgalmába, a milíciából a rende-s had­seregbe már olyan lágy, olyan észrevehetetlen, hogy egy pillanatig nem tudja az ember azt sem: a rohamsisakos, fegyverét vigyázz állásban karbantartó katona fasiszta-e, avagy a ren­des hadsereghez tartozik, éppen csak a fe- kete ing jelzi már, hogy a mellékhadsereg egy embere áll őrt a kivilágított, égbenyuló oszlopok és vastag drapériák alatt.,, A jegy ára elég drága: ülj le, olvasó, szemé­lyenként huszonkét lírát fizetsz, csaknem Öt­vem csehszlovák koronát, ha külföldi vagy s „kedvezményes" jeggyel jöttél éppen a kiállí­tást megnézni. Kéjjel szedik el a pénzt, egy kétgyermekes bécsi apa szomorú szemmel tette le a száznyotc lírát a fasiszták az a aszta­lára s keserűen jegyezte meg, hogy amit nyer az ember a réven, elveszti a vámon... Ked­vezménnyel, olcsósággal csalogattak g a jegy­pénztár előtt, akár akarod, akár nem, le kell tenni obulusaidat a mozgalom tovább lendíté­se céljából ... Kötegekben áll a pénz a fiókok­ban. . Do benn, a kiállítás termeiben^ semmi sem emlékeztet a klasszikus hagyományokra, a fia­tal és friss fasizmus mindenben újat akar s annak, aki csömört kap a régi oszlopoktól, képtáraktól, katakombáktól és szobroktól, valóban aján­latos, hogy modern szemét megpihentetni hozza ide egy órácskára, a kiállítás rejtélyes fényű termeibe... EERLINI HATÁSOK Mintha egy berlini csarnokban járnál, sem­mi >sem emlékeztet a külső o'taszságra, a be­tonfalak, a hasított, harántmetszett, egyszerű tárgyilagosságok, a tompaneszü padló, a méla drapériák tömege, az ablaknélküli, rejtett fé­nyekkel ellátott termek, az őrtálió katona, a halk szavak, — minden arra való, azt várja, azt célozza, hogy hatódj meg a fasizmustól, fo­gadd el, tiszteld és csodáld. A külső meghatódotlságot, legalább is, el­várja. A lelkedbe nem tekinthet. Tízéves emlékek. Nem ipari kiállítás, nem képkiállitás, nem „eredményeink" mutogatása., amit itt felhalmoztak, azt részint ogy statisz­tikai hivatal közölné, részint egy levéltár he­lyezné cl. A színbe ágyazott, képekkel szemléltethető­vé tett statisztikáknak olyan tömege rohan történelmi ember növesztett ki magából fölösle­gesen és ezáltal elveszítette képességét, hogy kikaparja a szemétdombról is a maga kis megél­hetését. Ez a kis' csökevény, amit költőink téve­sen emberi méltóságnak vagy minek neveznek, a távoli Jövendő fényűzése lehet, de föltétlenül káros a utal viszonyok kozott, amikor Benda Lajos tőkepénzes is szerényen csak ezer koro­nát költ havonta. De azt legalább megkeresi! V ia ii i 1 pi 1 erősek előnyben A kis gört gázhaíáia a vörös paróka miatt Szomorú történet Kollár Erzsébet barna hajfürtjeinek platinaszokeségéröt, meg nem valósult színpadi álmokról — cs egy kis szerelemről Budapest, november 15. A világhíres amerikai írónő, Anita Loos „Sző­kék előnyben1* cimü regényével aratta legnagyobb sikerét. Az utóbbi időkben a divat valóban a sző­ke haj uralmát érvényesítette és az egész vilá­gon mindenütt, a szőke szin minden árnyalatá­ban pompáztak a nők és a hajfestés divatja is a szökő színeket favorizálta. Most egy kis pesti görl a szőke haj áldozata lett, meghalt, mert szőke volt a haja és ez hátrányt jelentett neki a vöröshaju nőkkel szemben. A szomoru sorsú kis görlt Kollár' Erzsébetnek hívják, mindössze busz éves volt és azon az estén öltő meg magát, amikor először lépett volna szín­padra, — ha nem szőke, hanem vöröshaju lett volna. A csinos leány egy csepeli munkásasszonynak volt a gyermeke. Eredetileg barna haja volt. Ko­rán elkerült hazulról és artistanő lett. Az egyik körúti mulatóhelyen lépett fel. Egy társnőjével együtt magyar ruhában csárdást táncolt. A lo­kálélet azonban nem elégítette ki és többre vá­gyott, a parkettől a színpadra szeretett volna ke­rülni. Mindent elkövetett, hogy ezt a karriert siettesse. A PLATINA ÉS A VÖRÖS Barátnőjének többször beszélt erről és emlí­tette: talán az a baj, hogy barna haja van és ez ma nem divatos, mert a szőkék vannak előnyben. Ezért aztán a színpadra vezető ut első állomása­ként a íodrászszalónt választotta. A mulató kö­zelében egy ismert fodrászszalón van, ahová el­ment és napokon keresztül tárgyalt a tulajdonos­sal arról, hogy milyen árnyalatú szőkére fesse be a haját. Hosszas töprengés után végül is platina­szőke mellett döntött. A hajfestés remekül sike­rült és Kollár Erzsébet a színházak irodáiban görlnok ajánlkozott. Nemrégiben az egyik operetthez görlöket ke­restek és Kollár Erzsébet frissen festett szőke platinahajával izgatottan megjelent a görlsoro- záson. — Vöröshaju nőket keresünk, — mondta a sorozóbizottság elnöke, de vöröshaju nőket nem igen találtak. Erre a szőkék kerültek sorra. Nyolc görlre volt szükség és A nyolc kiválasztott közé került Kollár Erzsé­bet is. Közölték velük, hogy másnap délelőtt már pró­bálhatnak. A nyolc leány a délelőtti próbán pontosan megjelent, mindegyiknek ez volt az első „szí­nésznői1' ténykedése. A leányokat, nagyság sze­rint sorba állították, újabb láb- és hajvizsgálat következett és utána a rendező kimondta az íté­letet:-- Minden leány fesse be a haját vörösre! GÖRLFORRADALOM A rendező őzzel sarkonfordult és magukra hagyta a leányokat, akik félrevonultak és össze­dugták a fejüket,, hogy megtanácskozzák, mité­vők legyenek. A kezdő görlök szőkepárliaknak bizonyultak, nem akartak a divatos szőke hajszíntől meg­válni és elhatározták: egyöntetűen közük a direkció­val, hogy nem festik át a hajukat vörösre. Az if­jú görlök eljártak a színházba., rósztvettek a pró­bán, do továbbra is csak szőke hajjal. Végül békés megegyezés jöt létre a szőke és vörös baj harcában. A rondező kijelentette, hogy a leányok nem kötelesek átfestetni a hajukat, el­lenben mindenki vörös parókát fog kapni és szombaton este a premieren minden görl verő.'- parókában fog táncolni, PARÓKA? Ezzcd eldőlt a hajprobléma színpadi része, fenn­maradt azonban a leányok egyéni szempontja. Először léptek színpadra és már mindegyik meg­hívta az udvarlóját, hogy lássa őket. Kollár Erzsébet lehangolt volt, hogy parókában kell megjelennie és nem úgy fogják látni őt a szín­padon, mint az életben. Most festette platinasző­kére a bajái és az udvarlója, aki komolyan fog­lalkozott vele, a sok vörösparókás leány között talán fel sem ismeri. De más baj is volt, éppen az udvarlóval és a szőke hajjal. A fiatalember a hajfestés ellensége volt és már a szőkítés miatt is veszekedés volt, A leány restelte a dolgot és ismerőseinek azt mondotta, hogy bokarándulása van cs ezért a szombat esti premieren nem jelenik meg. HALÁL Szombat, este, mikor az előadás megkezdődött a színházban, a leány egyedül elment az egyik körúti kávéházba és bőven megvacsorázott. Sok italt is fogyasztott. Aztán vendéglőbe ment és ott is ivott. Késő éjszaka ment haza Kertész ucca 8. számú házban lé^ö lakására. Szerény garzonlaká­sa volt, amelynek az előszobájában gáztakarék- tüzhely áll. Amellett külön vezeték a gázvasaló számára, A leány levetkőzött, a sczlónt kihúzta az elöszobőba és a gáztűzhely három csapját, meg a gázvasaló csapját kinyitotta. A kis előszo­bát porcek alatt clödtötte a négy csapból kiömlő világító gáz s rövid idő alatt megölte a szőke kis görlt. Vasárnap délelőtt, előzetes megbeszélés szerint, az udvarié megjelent a kertészuecai házban, hogy a premier eseményeiről érdeklődjék. Amikor Kol­lár Erzsébet szobaajtajához ért, olyan erős gáz­szag ütötte meg az orrát, hogy rosszul lett, A házmestert hívta segítségül. Amikor feltörték az ajtót, a kis szőke görl már halott volt. Egyetlen sor irás sem maradt hátra. A holttestet a rendőri bizottság elszállít tatta és a lakást, lopecsélte. A temetésről még nőm történt intézkedés, do a szomoru sorsú kis görl társnői elhatározták, hogy mind a botén elmennok a temetésére. _5_______________ ____________g&!é

Next

/
Thumbnails
Contents