Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)

1933-10-15 / 11. szám

4 1333 október 15, vaeáxitap. KÉT FIÚ Mikor negyedikbe jártam: Debrecenben, együtt voltam koszton kvártélyon egy csegei gyerekkel, bizonyos F. Kiss Árpáddal. Ö reálista volt, én gimnazista. Amiből még semmi bajnak nem kellett kö­vetkezni, ugyebár? Pláne, hogy F. Kiss Árpád is negyedista volt, szóval ugyanabban az életkorban voltunk. Hanem, sajnos, két teljesen ellentétes karakter voltunk F. Kiss Árpád meg én. Észak és Dél került össze a könyvkötő éknél a Késes-uccu­ban, abban az egyablakos kis diákszobában. Rögtön kisült, rögtön szeptember elsején dél­után, mikor az apáink, miután beírattak és le­tettek minket egy esztendőre a könyvkötőók- nél, elutaztak Debrecenből, egyik apa Csegére, másik Szo-boszlóra. Az állomásról jövet azt mondom F. Kiss Ár­pádnak: —• Gyere a Kollégium-kertbe ismerkedjünk. Igen, mert odaözönlik már ma délután az egész diákság, a kereskedelmisták ás, a pre­pák ás, még a teológusok meg a jogászok is ke- resztül-kasut gázolnak a gyerekek közt, ó, de érdekes világ van a Kollégium-kertben szep­tember első napjaiban! Nem jön. — Haza kell menni, — azt mondja —be aka­rom fedni a könyveket. — Negyedikén kezdődik a tanítás, mit .akarsz még a könyvektől! Nem jött velem. Mikor vacsorára hazakerültem, befedte már a könyveit azzal a fényes kék pakolópapirossal. Minden könyvére fehér vignetta volt ragasztva szép egyenesen, akár az orvosságot; üvegekre. König-Beke: Algebra, Szende: Német Olvasó stb. Nagyon szép volt. A ládáját is kipakolta már, minden öltönyét fehér ruháját szép rendbe berakta a közös szek­rénybe. Kivett egy skatulyát a szekrényből megmutatta: tü, cérna, foltnakvaló, meg csont- és porcellángombok voltak a skatulyában. Meg füiv-édő posztó télire, meg valami zöld spanyol­viasz, arra azt mondta, hogy az pecsé ttiszti tó 'Jó, ezt -még mindent meg tudtam volna bo­csátani. Vacsora után rögtön nekiültünk az olvasás nak. Én már elkunyeráltam az öreg könyvkötő tői egy Abonyit; kérdem F. Kiest, hát ö mit ol­vas? Mit, kérem: F, Kiss a Német Olvasót olvassa Kijelentette, hogy öt érdekli a német. Tudnivaló, Debrecenben a német -a kutya se érdekelte, az is csak azért értett a német szó ról, mert muszáj voTt neki szegénynek. Maga mellé tette F. Kiss a német szótárt mej az uj szószedetét (már azt is megvette) és el kezdte kiírni az első olvasmányból a szavakat Szeptember elsején, barátom, mikor még hi re-hamva sincs leckének! Elfogott a szomorúság. Láttam már, hogy e: a F. Kiss nem az én emberem. Kilenc óra lett. F. Kiss Árpád eltette a Né met Olvasót, bedugaszolta a tintásüveget; vet kőzett. Engem is felhívott, hogy feküdjek le. Dehogy fekszem le kilenc órakor, eszem ágá ba sincs. F. Kiss lefeküdt. Megmagyarázta, hogy a ser dűlő korban kilencórai pihenésre van szükség a szervezetnek. Miután hat órakor fel kell kein az embernek, kilencnél tovább nem szaba< este fennmaradni. Hat órakor akar fölkelni ez a szerencsétlei Mielőtt bebújt az ágyba, megkérdezte, kivi vagy bellii szeretek-e feküdni. Mondanom s kel!, hogy egy ágy állott a két kosztos rende kezésére. Egyszerű vaságy, amilyenben Feren József királyunk aludt. Persze, hogy kivül szeretek feküdni. F. Kies tudtomra adta, hogy ö is kivül szere feküdni. Szépen megegyeztünk, egyik héten é fogok kivül feküdni, másik héten ő. Én kezden Jó, F. Kiss rögtön a falnak húzódott, egy szei vusz felkiáltással befordult 'és elnémult. Másnap kedveskedni -akartam F. Kiss Árpát nak valamivel. Azzal pedig, hogy csúzlinak val ágat vágtam neki is az udvarban egy orgon fáról. Az erősebb orgonaágak tudniillik a lej alkalmasabb fát szolgáltatják a gumipuskálio Remekbe megfaragtam az ágat F. Kissnck. < még azt is felajánlottam, hogy ha sajnálná pénzt a gumiért, megveszem néki, majd ad ér valamit egyszer. Képzeljék, nem fogadta el. ö nem szórakoz csúzlival. Nincs hozzá kedve, hogy beadj* majd a betört ablakért, pláne hogy meg is ; /.éltessék vele az ablakot. Amellett a vert hasznos háziállat, szerinte, mert pusztítja a ká lékony férgeket. Nem tartja helyesnek, bog ;í fiuk verebekre lövöldözzenek. Mit lehet ilyen gyerekekkel kezdeni? Más diák, biztos, levette volna róla rögtön kezét. Én még mindig ^út akartam -vele. Szeri Irta: SZÉP ERNŐ lem volna, hogy hü barátok legyünk, hiszen össze leszek zárva, egy szobába az egész tan­évre F. Kiss Ádpáddal. Harmad- vagy negyednap elvittem őt egy bi­zonyos Gézához, aki osztálytársam volt -és leg­jobb barátom. Büszke voltam Gézára, mert elő­kelő urigyerek volt, ezredes volt az édesatyja, ott laktak a másik macában, a Miklós-uccában. Elvitteni F. Kiest, mint lakótársamat, bemutat­tam Gézának. Olyan udvarias volt Géza, rög­tön lehívott a kis szobájából az istállóba., meg­kínált finom töltött cigarettával, amelynek a tokjába bele volt nyomtatva az édesapja nevé­nek a két kezdőbetűje. F. Kies nem fogadta el a cigarettát. Nagy pofával kijelentette, hogy ő maga részéről fogadalmat tett, hogy érettségéig nem dohányzik. Részint anyagi szempontokból, részint pedig mert a dohányzás hátrányos a -tüdő fejlődésére nézve. Nagyon szégyellem ma­gam. Az a kedves Géza még azt is felajánlotta F. Kiesnek, hogy megtanítja biciklizni. Gézá­nak már tavaly óta volt egy gyönyörű kis gé­pe; azon a gépen én hátul fóllábbal állva s a Géza két vállába kapaszkodva, óriási utakat, tettem meg Debrecen -területén. Kint a Nagy­erdőn pedig rendszeresen átadta nekem a gépet Géza, gyakorolni. Biciklizésből már harmadik­ban legalább kettesem lett volna, ha tantárgyak között a bicikli is szerepelt volna. Kérem, F. Kies a biciklit is elhárította magá­tól! Azzal, hogy ő elvből nem fogad el szíves­séget, különben is kielégítőnek tartja testedzés szempontjából -az intézeti tornát, amellett a bi­ciklizés rongálja az ember nadrágját, így felsültem F. Kiss Árpáddal. Géza azután le is adta felőle a véleményét. Kiesnek lehet Kiss — azt mondja — mert kicsi, de az Árpád nevet nem érdemli az ilyen rut szi- ba-rita váz. Ez volt F. Kiss, kérem szeretettel. Nyomorult rabszolgalélek. Soha nem jött velem a Tizen­három-városra a huszárok lovaglását nézni, soha a Ezinházikertíbe nem -tudtam elcsalni, a híres színészeket lesni, a kollégiumi cétusokba se jött egyszeT se vizitelni a hazai fiuknál, se a Nagy­erdőre sem volt kedve ikigyalogolni, ott estek pedig a legjobb izü verekedések, elcsavargott inasgyerekekkel, meg kóbor cigányokkal. F, Kiss csak tanult, tanult früstök előtt me£ ebéd után, meg délután iskola után. Tanult, kísér­letet csinált mértani rajzzal kínlódott, szögmé­rő, lénia, cirkli, radír, tushuzó éraszám nerr ment ki a kezéből Amellett, hogy maga magá­nak készült, még tanitványai leckéire is min­dig előkéezült, mert volt neki két-alsóbb osztályé tanítványa, azokhoz eljárt minden délután, gyö­törni szegényeket. Az iskolai könyvtárból .,elv­ből11 csak a kötelező olvasmányokat vette ki egy alkalommal, mikor forrón könyörögtél!' neki, hogy olvassa el a Barátfalvi lévitát, az zal felelt, hogy Jókai a vakációra van néki elő jegyezve, a szorgalmi időből nem áldozhat Jó kaira, sajnálja. Viszont elhencegett vele, hogy ő azok közi a növendékek közé tartozik, akik ..előre ké szülnek11. Igen, F. Kiss állandóan bevágta a kö vetkező órán feladandó leckét is, magánszorga lomból. Rettenetes volt azt elnézni és hallgatni ahogy F. Kiss esténkint ott szemben ülve a1 emberrel, a kékhasu petróleum-lámpa mellet készült. Más tisztességes diák, mint magam is ha már muszáj tanulni, nekiül, összeveri a tér dót és gyúrja a haját, vagy fel-alá vándorol szobában, míg valahogy magába szedte azt kijegyzett -leckét. Ez? Ez kérem csak ül, szó ritja ökleivel -a két halántékát és -mormol, mór mól, mint a malom; soha fel nem néz, -el ner nyögi magát egyszer se; sőt, elfogja a szenve dély, hangos lesz, mint a rosta, s behunyja szemét, feltartja a fejét, úgy zakatol, akár vonat, mikor átrohan az alaguton. A képe látni, hogy élvez, mintha álmodna, s álmába ordítozna, álmodni se tud szebbet, mint a Sár ger!s F-luch-ot Uh 1 and tói. Eleinte magamat is bele akart vinni ebbe a utálatos magolásba. Azt a módszert ajánlott* hogy tíz percig én tanuljak hangosan, fiz perei ő, igy nem fogjuk egymást zavarni, és ..jóaka­ratul ag11 figyelmeztetett, hogy' a tanév alatt n olvassak se Jókait, se Vernét, mert abból sen mi hasznom nem lesz az életben. Természete sen kikértem -magamnak a becses jóindulata Egyszerre meg, mikor nem bírt a szorgalmává megtette, bogy kiszedte helyettem Ti tus I, viusJból .a latin szavakat. Segíteni mert! Latit' hói! Privát szemtelenség egy realista részérő Mindennap jobban idegenkedtem F. Kiss Ál . pádtól. Azért is idegenkedtem tőle, mert olyan pcc tosau be tudja osztani a szappanja, meg a ei hickja -használatát. Egy skatulya s-uibicknak t zen négy napig, egy darab kokusz-szappanna1 huszonegy napig kellett náJla 'tartani. Meg azért is idegenkedtem F. Kiss tői, mer • a csuszpajzot mindennap olyan alaposan kimái A dolgoktól távol élő ohvasó talán meg van lepetve, a beníe-ntesek -azonban cseppet sem csodálkoznak, ha azt hallják, hogy valamely nagy garral előadásra Kerülő színdarab alap­ötlete, kiindulópontja, vagy valamelyik rész­lete nem attól a szerzőtől való, akinek a neve a kommünikében vagy a szinlapon szerepel, -hanem úgy vették meg mástól, laikustól vagy dilettánstól készpénzért vagy tantiém-ré&zese- désért. Sőt a-z is előfordul, ho-gy egész jelene­tek, felvonások is másvalaki kezétől szármar­nak. A dolog rendszerint igy történik: Színházakhoz, színházi ügynökökhöz, akik színdaraboknak a színházak,nál való elhelye- izéséivel foglalkoznak, rengeteg darab-kézirat fut he. Ezeknek túlnyomó része hastználhatat- lan, de véletlenül akadhat valamelyikben egy sikert ígérő ötlet, jelenet, álak, csak rosszul van megírva. A dramaturg vagy az ügynök n maga különleges érzékével úgy érzi, hogy eb­ben az ötletben „(pénz van“. Vannak házi írói, akik közül valamelyikkel megegyezik, hogy az ötletet megírja vagy felhasználja. Ehhez per­sze az kell, hogy megegyezzenek az ötlet ere­deti kitalálójával, ami rendszerint könnyen megy. A darab aztán annak a neve alatt megy, aki megirja. Ebből két dolog látszik. Először az, hogy fogatta a tányérból, mintha radírral cselekedte volna, nem kenyérrel. Úgy ragyogott a tányér­ja, mikor bezabált, mintha felmosták volna. Ha megmaradt véletlenül egy darabka kenyere früstök után, zsebre vágta, belehalt volna, ha e/ a falat kenyér a malacoknak jutott volna. Örültem, ha nem látom F. Kiss Árpádöt. el-hi- hetik. Eljött a karácsonyi vakáció, hála Istennek most két hétre szabadulok az ón tisztelt -lakó társamtól. Apám otthon az első nap levelet tartott c-lé bem. — Olvasd el csak, barátom. Rögtön megismertem az F. Kiss Írását, Leve let irt az apámnak, az áruló. Minden bűnöm fe volt a levélben sorolva. Csúzli, cigaretta, bicikli Jókai, minden. Iskolából való elkésések. Hej hogy sakkozni járok a kollégiumi cétusokba Még azt is megírta a nyomorult, hogy minden féle tekergő gyerekekkel együtt odaállok esti a „Bika11 ablakához a cigányzenét hallgatni. ! levélnek az volt a vége, hogy ő, F. Kiss, barát kötelességének tartotta, hogy mindezeket tudó mására hozza az édesatyámnak, mivel a fia. lej tőre jutott és ha meg nem áll a lejtőn, ő előr megjósolhatja, hogy a tandíjmentességet, ami mint szegénysorsu élvez, -a jövő tanévre el -fogj. veszíteni. Apám c-zomoruan jelentette ki, hogy a -levél bői megérti, miért szerepel három elégséges karácsonyi -értesítőmön. Keserű lett. a karácsonyi vakációm. Aljas hitszegő, megállj, számolunk. Mikor visszamentem Debrecenbe, F. Kiss ái tatlau pofával kezet nyújtott, szervusz. Én jóféle hazait raktam éppen az ablak közé, ő bt ■ nyitott, mert már a tanítványaitól jött, mert ' már a hajnali vonattal megérkezett. Szóval k< > zet nyújt. Én pedig ráugrottam, mint a ti gr! egyenesen orrbavágtam. A másik percben ma 1 a fögön fetrengtünk. Öltük egymást vagy < 1 percig F. Kissel, -míg a könyvkötőék be nea törtek a szobába és nagynehezea le nem szer tek egymásról bennünket. 1 Felszólítottak, hogy ibéküljüuk ki szépen. De mi hátat fordítottunk egymásnak. 1 Csak azt sajnálom, hogy a fülvédö rajta vo 1 a fején, mikor hazajött, különben letéptem voln 1 legalább a íélfülét F. Kiss Árpádnak. 1 Úgy gyűlöltem ezt a fiút-. Éreztem, hogy gyi lölni is fogom, nemcsak évvégéig, de az embe kor legvégső határáig. ' Haragba voltunk. , Haragba voltunk és egy agyiba -háltunk. r, Két halálos ellenség feküdt a paplan alatt. Addig, míg beszédes voltam F. Kissel, cgj 1 mással szembefordulva aludtunk, mióta hüv-i- sek lettek az éjszakák, mert az a paplan gyi- rekpaplan volt, .csak úgy tudott a hideg ele • védelmet nyújtani, ha kicsit összebújtunk és 5 lábakat is felhúztuk. November végével mi- fiitést kaptunk ugyan, de csak nappal. Éjsz; • kára alaposan kihűlt a szobácskánik. Annál t; • nácsosabb volt összebújni, azt a fukar paplar- kótfclől ügyesen a lábunk alá gyűrni. Pcrszi mikor haragba Jöttünk, háttal feküdtünk cgj- másnak, a fejünket is igyekeztünk mennél mes:- szebbre helyezni a másiktól. Már a legelső é- szaka keservesen kellett tapasztalnom ennek a c állapotnak a hátrányait. Hiába huzóctkodtai üeszefolé, soihse volt elég a paplannak az -a fel t amelyik -énrám esett, akár kivül, akár belül f • küdtem. (A rendet ugyanis váz elleségesked* Racionalizált irodalom Irta: Schöpfíin Aladár milyen ritkaság ma egy használható ötlet La­liét úgy is fogalmazni, hogy milyen kotrás őt- ietességük és invenciójuk van némely dráma­íróknak. Másodszor az, hogy a szindarabirás ma mennyire iparrá válik, mennyire nem fontos benne az, ami az igazi irodalomban elöntő: az iró egyénisége. Sokszor láthatni szabók, cipészek, más iparosok kirakataiban, hogy: „hozott anyagból is 'készitünk“. A mai szinpadi szerző is ilyen iparos. Az iró kvali­tásai közül csak a technikai ügyességgel és a közönség igényeinek ismeretével dolgozik. Vannak külföldön színházi ügynökök, akik egész kis sereg írót tartanak, ezek közösen dolgoznak, ki egy adott témát s hogy végül ki­nek a neve alatt menjen a darab, azt az ügy­nök határozza meg. A szinház ma gyári üzem, amely biztos piacra akar dolgozni s nem egyé­ni árut, hanem kommersz árut kínál a közön­ségnek. A szin-padon hasznosítható ötlet olyan, mint egy találmány, amelyet feltalálója elad egy gyárnak s aztán többé semmi köze hozzá, hogy miképp készítik ki és hozzák forgalom­ba találmányát.-Szerencsére a regénybe, lírába még nem ju­tott el ez a racionalizálás. De csak azért nem, mert ezek nem elég jövedelmezők arra, hogy nagy üzemet 1 ehessen belőlük csinálni. idejében is betartottuk.) Elaludtam, mingyárt felébredtem a hidegre. Dideregtem. Vacogott a fogam. Oldalt is, lábtól is mintha az északi sark­ról fújtatták volna a levegőt a paplan alá. F. Kiss aludt. Elkezdtem lassan húzni a paplant F. Kissről, magam felé. Egyszer csak bokán- ' rúgnak. Kiderült, hogy F. Kiss nem aludt. Visz- szahuzta a paplant magára. Elcsendesedtünk; vártain. Mikor gondoltam, hogy uj-ra alszik, nj- ra végtelen óvatossággal 'kísérletezni kezdtem. A vége az lett, hogy felébredt, csúnyán belém könyökölt és megint visszaszedte az őt megil­lető paplanrészt. A döfést ugyan legalább ab­ban a mértékben visszaszoígáltattam, de bor­zasztó kincs perceket éltem át ilyenkor, mert álmomból könyökölt fel és a hidegség is anná1 keservesebb vol-t, mert előzőleg már szépen megmelegedtem. F. Kiss, a gyáva, nem mert aztán elaludni, résen volt. Hallottam, hogy ö is éppen úgy vacog, mint jómagam, a kölcsönös didergésben össze-össze is ütödtek a könyö­keink. Persze, soha egy árva szó nem hagyta el a két ellenfél ajkait, csak sziszegtünk dühösen, olyan percekben, miikor mind a ketten huztuk a paplant, mert vagy szerintem, vagy F. Kiss szerint a másik fél több paplant húzott magára, mint amennyi dukál neki. Köhögtünk is itt-ott, mert átfáztunk; úgy hallgattuk dacosan az egy­más köhögését cs egymás fog-sorainak a csen­gését. Emlékezem, abban a sötétségéé csend­ben milyen gonoszul hallatszott az egér kapa ráea a sarokból, meg a másik szobából a két öregnek a sóhajtása is behal-latszott, valamint annak a csavarnak a magától való halk nyiszo- . gása, amelyik alá a -könyvkötő a befűzött és , megenyvezett sarkú könyveket szorította. Mint- . ha -az a csavar is fázott volna a hidegben, mert ; o. könyvkötőék maguknak se fütöttek be éjeza­• kára. Még emlékszem, egyszer-másezor a kaka­sokat is hallottam a közeli meg messzibb udiva­• rokból, mind olyan bánatosan, betegen kukoré- holtak a didergőé téli hajnalban. Soha se felej­i tem el ezeket a küzdelmes téli éjszakákat; gon- . dolom, F. Kiss is éppen úgy emlékezni fog ra­jok, mint -magam. Hát egv ilyen téli éjszaka után hamarább ki­másztam az ágyból, mint F. Kiss barátunk. A ; hideg kergetett ki a paplan alól. Sötétség volt még a szobánkban. A vállamra kaptam a téli- kabátom, rögtön lekuporodtam a ládámra az . ablak elé, subickolni. Egy kis mozgás mingyárt i ad az embernek valami meleget. Mikor megvol­tam a subiokolással, fogom a pár cipőt, megyek beljebb, hogy leteszem a székem elé a. helyére, s gondoltam, visszafekszem m-ég egy kicsit. Akkor F. Kiss nyújtózkodik, ásít egy métereset, . kinyitja a szemét és kiugrik az ágyból. Éppen . le akarom tenni a cipőmet. F. Kiss ott áll a ■ hosszú ingben az ágy előtt, rámnéz, aztán meg- i szólal: i — Köszönöm, fiacskám! — és nyúl; a cipőért. Igen, könyörgöm, -én szerencsétlen-, boldog- . tálán, a sötétségben az F. Kiss cipőjét találtam . kisubickolni a magamé helyett. Olyan düh fogott el, oda akartam csapni az , F. Kiss cipőjét a fejéhez. De F. Kiss hirtelen megölelt alsó fogással. - Megölelt és meg is csókolt, jobbról-ba-lról mind . a két arcomat megcsókolta. , Ugy-e, most. már látják, micsoda ember volt i ez az F. Kiss Árpád. , Apám mogmondta már karácsonykor. Hogy ez a legderekabb ember a világon, s —r---------

Next

/
Thumbnails
Contents