Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)
1933-10-08 / 5. szám
1033 október. S, vasárnap. « ___________ fl mirtM »3ewyor8c bestéi A meggyilkolt tenor iantasztihus bűnügye lázba ejtette Amerikát A szép menyasszony különös szerepe 'lőnite gyilkosság második •érthetetlen momentuma. A repülőtéren emberek voltak. Lambert kiálthatott volna, hiszen tudnia kellett, hogy detektívek nem szoktak éjszakának idején fekete álarcban járkálni... Ehelyett nyugodtan átengedte a kormányt az álarcosnak, aki belkezében revolvert tartott és a jobbkezével kormányozta a kocsit. Az álarcos a váro« feló vezette a kocsit. Meglehetősen forgalmas uccákon mentek keresztül. — Miss Robertson azonban észrevette, hogy az álarcos nem a rendőrség épülete felé viszi őket. Három Ízben is meg kellett állni uccakereszte- zéseknól, ahol a forgalmi rendőr megállította, a forgalmat. Miss Hobertson ott ült közvetlenül a kocsi ajtaja mellett, — könnyen kinyithatta volna az ajtót, szólhatott volna a rendőrnek ... azonban ehelyett szótlanul ülve maradt és nyuA grafológusok királya szerint Vránsky Otilia gyilkosa Budapesten bujkál a Visegrádi uccában Érdekes hipnotikus szeánsz a hot teres gyilkosság ügyében Winterry mester, a világhírű pszieho-grafológus kísérlete a gyilkos hézrekeritése érdekében Newyork, október 7. Ki ölte meg William Lambertet, a Dél nagy rádióállomásának népszerű dalénekesét? Miféle titokzat s összeköttetésben állott a gyilkossal Clarence Higginbot- ham, az egyik legismertebb rugbycsapat híres centercsatárja? Milyen rejtélyes kapcsolata volt a rádiósztárnak azzal az álarcos rablóval-, aki Lambert autójába beszállóit egy meleg szeptemberi éjszakán ée aki az ablamai Birmingham határában, villák és családi házak közvetlen közelében három revolverlövéssel leteritette Lambertet? Erre a három kérdésre próbál választ kapni az alaibamai rendőrség valamennyi detektivje, akik immár két hét óta hiába próbálják megoldani Amerika legújabb és tegyük hozzá: egyik legfantasztikusabb — bűnügyi rejtélyét. A bűntett olyan különös és .érthetetlen, annyira tele van ellentmondásokkal és rejtélyekkel, mint. egy Vallace regény. Nem csoda, hogy az ország legkitűnőbb rendőrségeit izgatja ez a megoldás és messzi Newyorkból ‘s Csikágóbói ismert detektívek utaznak Birminghambe, hogy részt vegyenek a nyomozás munkájában. Egyelőre azonban a bires detektívek se tudták kibogozni az alabamai gyilkosság rejtélyét. Kétheti megfeszített munka után sem jutott messzebbre a nyomozás, mint huszonnégy órával a gyilkosság után és mindeddig nem sikerült magyarázatát találni a titokzatos bűnügy egyetlen fantasztikus ellentmondására sem. íme a tények, amelyeket a rendőrség megállapított és amelyek az utóbbi évek legérdekesebb bűnügyi rejtélyének a körvonalait .adják: MEGJELENIK AZ ÁLARCOS Szeptember másodikán késő délután William Lambert telefonon felhívta a menyasszonyát, Miss Mae Robertsont és megbeszélte vele, hogy eljön érte a stúdióba, ahol Lambert kilenctől tizig dolgozott. Lambert és Mise Hobertson október elején akartak megesküdni és az esküvő előkészületeivel voltak elfoglalva. Anyagi problémáik nem voltak a házassággal kapcsolatban: Lambert, aki a rádióvilágban két évvel ezelőtt tűnt fel, nagyon sok pénzt keresett és fiatal kora dacára —• alig múlt huszonhat éves — jómódú ember volt. Miss Robertson a megbeszélés szerint néhány perccel tíz óra előtt megjelent a birminghami stúdióban, ahol Lambert saját zenekarának kísérete mellett énekelt. Tiz órakor Lambert még néhány utasítást adott a zeiiekar tagjainak a másnapi próbára vonatkozólag, aztán Miss Ro- bertsonnal együtt eltávozott. A stúdió előtt várta a kocsija, egy kis kétüléses roadster. A fiatalok beültek .a gépbe: Lambert kifelé hajtott a városból és a repülőtér felé irányította a kocsit. Nagyon meleg és fülledt volt az éjszaka és a t-zerelmespár azt remélte, hogy a városon kívül frissebb lesz a levegő. Amint később Miss Robertson a rendőrségen elmondta: ép arról beszéltek, hogy hol rendeljék meg a Lrutorokat. A kocsi ekkor a repülőtér mellett járt. Lambert megállította a gépet, hogy pihenjen egy kicsit. Ebben a pillanatban Miiig Robertson észrevette, hogy a kocsi mögött egy hatalmas termetű férfi áll, akinek az arcát — fekete álarc fedi! Ijedten sikoltott fel és figyelmeztette a vőlegényét. Lambert megfordult, 6zemügyre vette a fekete álarcost — és itt következik a történetnek az első érthetetlen momentuma — kiszállt a kocsiból és odament az álarcoshoz. Miért, — senkise tudja... Elhajthatott volna, i-enki nem kényszeritette, hogy kiszálljon — de Lambert belerohant a veszedelembe. ÉJSZAKAI ATJTÓUT A KÜLÖNÖS DETEKTIVVEL Miss Robertson hallotta, amint a rádióénckes halk hangon beszélgetett a fékét© álarcossal. Hogy mit beszéltek, azt nem tudja. Vagy öt percig tartott ez a diskurzus, amikor Lambert visszajött az autóhoz — a fekete álarcossal. — Detektív vagyok, — szólalt meg egyszerre mély hangon az álarcos ember. — Be kel! vinnem magukat a rendőrségre. Lambert beült a kocsiba, a kormánykerék melletti helyet az álarcos foglalta el ég a következő pillanatban a .kocsi elhajtott. Itt van a küÉrsekujvár, október 7. (Saját tudósítónktól.) A. Winterry, a jelenkor egyik legismertebb psziclio-grafoló- gusa, elészeretettel foglalkozik bűnügyeik földerítésével. Annakidején hasábos tudósítások jelenteik meg Európa különböző lapjaiban, amikor néhány esetben egy-egy nagyobb bűnügyben nyomozó rendőrség segítségére sietett s a hipnotikus- transzba helyezett médiummal próbálta megköny- nyiteni a tettes kézrekeritését. Néhány esetben egészen meglepő sikert ért el s emlékezetes az a szeánsz, amelyet a híres Erdélyi-pör idején a bíróság előtt folytatott le, amidőn a médium hipnotikus álmában olyan uj szempontokat adott a nyomozásnak, amelyeknek alapján azután később abszolút bizonyítékot szereztek Erdélyi bűnösségére. Az Ér sekúj vár ott tartózkodó grafológus meghívott társaság előtt, két orvos föl- ügyelete mellett tartotta szerdán este szenzációsan érdekes szeánszát, melynek során két médium közül egy 19 éves szabóinast választott ki. A sáp ad taron fiatalember másodpercek alatt transzba jutott, amikor Winterry sötét szemei áthatóan rámeredtek. Néhány apróbb, ellenőrző kísérlet után sor került a bűnügyi szeánszra. A társaság lélegzetvisszafojtva, megrendült érdeklődéssel figyelte a médium ajkán elhangzó halk válaszokat. Winterry mindjárt a gyilkos szc- mélyleirását kérte. A médium vontatottan, küzdve a szavakkal, suttogta: ' — Sovány, szőke férfi, 130—35 éves. — Foglalkozása? — Mészáros. — Miért gyilkolta meg? — Hivatásból. Winterry mosolygott. — Szép hivatás, a mészáros azt hitte talán, hogy borjú és levágta? A médium keresi a megfelelő német kifejezést. — Rossz hajlamból, gonosz... — Hogy hívják? — hangzott el a főkérdés. A médium küzd, de semmi választ nem ad. — Melyek a kezdőbetűi? A médium kínlódik a transzban, de semmi vájasz. — Hol az otthona? — Csehszlovákiában. — Szabad még? — Szabad. — Nyomon van a csendőrség? — Nincsen még nytfmon. — Elfogja őt a csendőrség? — Rövidesen elfogja. Volt egy bűntársa, aki már letartóztatásban van, az el fogja ham árosán árulni őt. — Hogy néz ki a bűntársa? — Középmagas, 28—30 éves, nincs foglalkozása— Nem együtt gyilkolták meg, a bűntársát csak a gyilkosság után avatta be, de az segített neki szétdarabolni, vasútra adni... — Egy városban vannak? — Nincsenek egy városban. A bűntársat csendőrök tartóztatták le, de még tagad. Fog vallani. — A gyilkos szabad? — Még szabad. — S melyik városban tartózkodik? —■ Budapesten. Winterry csóválja a fejét: — Előbb azt mondta, hogy Csehszlovákiában, liát Budapest Csehszlovákia? — Nem, Magyarország. — Hát Csehszlovákiának Érsekújvár a fővárosa? — Nem, Érsekújvár Szlovenszkó harmadik városa... — Nagyon helyes, — mosolygott Winterry s újra erősen hipnotizálva a médiumot, újólag föltette a kérdést: — de hol a gyilkos? — Budapesten, — ismételte a médium csökönyösen. — Meg tudná mondani, melyik uccában ? Hosszas szünet. — A Visegrádi-uccában. — Milyen szám alatt? — Nem lakik ott, csak bujkál. — Kije van ott? — Senkije ... Winterry föl ébresztette a médiumot, akiről később kiderült, hogy egyszer életéhen töltött ugyan pár napot Budapesten, de nincsen tudomása arról, hogy van ott Vi- segrádi-ueea. Winterry kijelentette, hogy bár a kísérlet pozitív eredménnyel nem járt, egy-két adatot rendkívül figyelemreméltónak taít s könnyen lehet, hogy a közel jövőben a médium egyik-másik kijelentése beigazolódik. Egyébként hangsúlyozza, hogy gyakorlott médiummal és speciálisan bűnügyi .szeánszok iránt megfelelő hajlammal rendelkező médiummal sokkal többet lehetett volna elérni. A kísérlet így is mély hatást tett a jelenlévőkre. — Kályhába dobta a végrehajtó jegyzőkönyveit — bárom bét. Tudósítónk jelenti: Nem mindennapos bűnügyben ítélkezett o napokban a besztercebányai kerületi bíróság. Steiner Ernő turócszentmártoni mészáros volt a vádlott, aki ez év tavaszán Szuesán községben az állomás melletti kocsmában mulatott. Aznap ugyancsak Szucsánban időzött Csermák János turócszentmártoni adóügyi végrehajtó is. A végrehajtó aktatáskáját az egyik asztalra tette le és egy pillanatra kiment a szomszéd helyiségbe. Steiner mészáros az óvatlan pillanatot fölhasználta arra, hogy a táskából néhány iratot kivegyen és a jelenlévők hangos kacaja között a végrehajtási jegyzőkönyveket belehajitota az égő kályhába. E rossz tréfa miatt Steiner mészárost hóromheti fogházbüntetésre és 200 korona pénzbüntetésre ítélték. Hfcu.’Y —————fl—PW godtan tűrte, hogy az álarcos tovább vigye őket a külvárosok feló ... A GYILKOSSÁG Tizenöt perc múlva kiértek, a. városból. Ekkor már néptelen országúton jártak és Lambert is, Mise Robertson is kijelentették a ..detektiv- nek“, hogy nem mennek tovább, hiszen semmiféle rendőrállomás feló nem viszi őket. A „detektív" azonban revolvert szegezett Lambertre és vágtató tempóban hajtott tovább. így jutottak el az egyik külvárosba, egy villanegyedbe, ahol elegáns villák és kis családi házak szegélyezték az utakat. A kocsi itt megállt — egy kis térségen, alig kőhajitásnyira a közeli villáktól. Az álarcos kiszállt és revolverrel a kezében kényszeritette a rádióénekest és menyasz- szotiyát, hogy kövessék. Mindhárman egy kis liget felé vették az útjukat. Egyszerre az álarcos megállt és így szólt Lamberthez: —• Mutassa a pénztárcáját. Lambert szó nélkül engedelmeskedett. Az álarcos magához vette Lambert tárcáját, kikutatta a rádióénekes zsebeit, olvett tőle harminchét dollárt, aztán újra megszólalt: — Most menjen! ... A lány itt marad velem . . . Lambert, aki csodálatos módon mindeddig úgy viselkedett, mint egy ijedt gyerek, most egyszerre energikus lett. — Nem megyek! — kiáltotta. — A hölgy a menyasszonyom és egy pillanatra se hagyom el. Az álarcos most fenyegetüleg emelte fel a revolvert és Miss Robertson felé indult. Lambert egy ugrással rávetette magát, elkapta a revolvert és a földre dobta a hatalmas termetű álarcost. Percekig tartó verekedés kezdődött, amelyet Miss Robertson nyugodtan végignézett. Nem kiáltott segítségért, nem szaladt cl, nem próbálta kicsavarni az álarcos kezéből a revolvert . . . Miért? A rendőrségen semmiféle elfogadható választ nem tudott adni. Végre az álarcos kiszabadította a leszorított kezét, amelyben a revolver volt é6 háromszor egymásután elsütötte a fegyvert. Az egyik lövés a vállán érte a rádióénekest, a másik két golyó a szivén találta. Lambert meg- tántorodott és holtan esett össze. EGY KESZTYŰ ÉS EGY SZEMÜVEG... Az álarcos ekkor rászólt Miss Roberteonra, hogy szaladjon a közeli villákhoz ée hozzon segítséget. Miss Robertson elfutott Ó6 mire visz- szatért egy Henry Gratoam nevű emberrel, az álarcos eltűnt. Graham a rendőrségre telefonált, ahonnan detektiveket küldtek ki. Átkutatták a környéket ég a holttest mellett egy kesztyűt s egy szemüveget találtak. K'tségkiviil a gyilkos vesztette el vagy hagyta ott szándékosan, hogy félrevezesse a rendőrséget. A detektívek hamarosan megállapították, hogy a szemüveg is, a kesztyű is Clarence Higginbot- ham rugbyjátékosé. Dacára annak, hogy képtelenségnek tartották, hogy a családos Higgin- botham, aki a közelben lakott, követhette volna el a fantasztikus gyilkosságot, a detektívek felkeresték az atlétát. Legnagyobb meglepetésükre azonban a felesége azt közölte velük, hogy Higginbotham két nappal azelőtt elutazott és még a feleségének sem mondta meg, hogy hová megy. A gyilkosság még érthetetlenebb, még rejtélyesebb lett. A rendőrség körözőlevelet adott ki Higginbatham ellen, akit mindenfelé hajszolnak Amerikában, de aki mindeddig nem került meg. Mi történhetet itt. Mi köze volt Higginbot- hamnak a gyilkossághoz és a gyilkosokhoz? Az álarcos eltette volna láb alól az atlétát is? Ebben az esetben azonban a hullát meg kellett volna találni. Miért ölte meg az álarcos Lambertet? A harminchét dollár miatt semmi esetre sem, hiszen azt úgyis megkapta volna . . . Miért nem védekezett Lambert, miért szállt ki az autóból mikor az álarcost meglátta és miért beszélgetett vele? Vájjon ismerte-e ezt az embert a rádióénekes? Volt-e valami titkos kapcsolat kettőjük között? És miféle szerepe van az egész rejtélyes ügyben Miss Robertsonnak. aki érthetetlen passzivitással viselkedett az egész idő alatt? A detektívek egyik kérdésre se tudnak választ adui. Ötezer dollár jutalmat tűzött ki a rendőrség a gyilkos nyomravezetőjének, kétezer dollárt annak, aki Higginbothamot megtalálja, de a nyomozó detektívek nem hiszik, hogy hamarosan meg tudják oldani ezt a fantasztikus bűnügyi rejtélyt. Ha csak a véletlen a kezükre nem juttatja a sötét dráma főszereplőjét . . .
