Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)

1933-10-08 / 5. szám

6

Flóra borozó Praka Focková 121

1933 október 8, vasárnap.

Jó RingyEir MrsaságaH tnlálHozóíielge Magyar konyha — Magyar borok—Táns —Cigányzene

EGY MÁSODIK MONA USA ESET:

A „Mánes“ prágai kiállításáról elrabolták a legszebb olajfestményt

Benes Vincens kompozíciójának misztikus tolvaja után hiába nyomoz a prágai rendőrség Egy hlepiomániás műgyűjtő garázdálkodik Csehszlovákiában

Prága, október L

A képrabló Peruggia történelmi példája, agylátszik, nem maradt v is szihangt alanul; pontosan húsz esztendővel azután, hogy a Louvre nagy rejtélye — látszólag legalább — megoldódott és a firenzei rendőrség egy harmadrangú garnihotelben, a szennyes ágy terítő alatt ráakadt az elrabolt Mona Lisára: Prágában, a „Mánes“ kiállításán megismétlődött a szenzációs eset.

Benes Vince-nS, a legkiválóbb, legismertebb és legmaibb festőmiüvészek egyikének kollektív kiállításáról elraboltak egy kompozíciót, amely a. tárlat tulajdonképpeni chef rVoeuvre-je volt

s a tettesnek ugyanúgy nyoma veszett, mint (valamikor Peruggiának. Mint történelmi elődje, ő is csak az üres rámát hagyta vissza a falon.

AZ ÜRES KÉPKERET EÖLHÁBORITJA A MÜÉLVEZÖT

' A különös képrabiásra péntek délután jöttek rá s ez a tragikus felfedezés nem nélkülözött humoros momentumokat, amelyek magyarázataként tudni kell, hogy a prágai „Má- nes“ ma a leghaladóbb müvészegylete Csehszlovákiának s tavalyi szürrealista kiállításával még a legitoleráosatob polgárokat is felháborította. Aki a szürrealisták tárlata után még bemerészkedett a ,,Mánes“ csarnokába, annak mindenre el kellett készülve lennie, azt nem érhették többé meglepetések még az általában mérsékelt és tiszta látású, konteinpla- tiv művésszé érett Benes Vincens kiállításán sem. így történt, hogy péntek délután a látogatók közül mindössze

egy idősebb úriember emelt a titkárságnál külön vétót az eliten, hogy a festmények közé üres rámát is kiakasszanak és megköveteljék a szemlélőtől, hogy merengve és álmélkodva álljon meg e furcsa műfaj előtt.

A titkárság meglepetése, természetesen, óriási volt, mert az üres ráma aznap reggel még egy fölöttébb értékes képet vett körül, Benes Vincens egyik valóban reprezentatív kompozícióját, amelyre a mesternek már számtalan vevőije akadt, de éppen ez volt legkedivesebb alkotása is, amelytől nem tudott megválni.

Valaki a nap folyamán, hallatlan rutinnal, kivágta a rámából és megszökött vele.

Az esetről azonnal jelentést tettek a rendőrségen, a helyszínen rövidesen bizottság szállt ki, de bár az egész pavillont a legtüzeteseb- ben átkutatták: a tettesnek tökéletesen nyo- maveszett. Csak annyit sikerült megáilapiani, hogy

az ismeretlen képtolvaj borotvapengével metszette ki a vásznat a keretből

s hogy a képről létezik egy meglehetősen sikerült fotográfia, amelyet a vizsgálatvezető rendőrbiztos a sajtó rendelkezésére bocsátott. 'A ihirt a rádió még aznap leadta s a fotográfia alapján pontosan leírta az elrabolt festményt, óva intve mindenkit attól, hogy „kéz alatt" megvásárolja; a bulvárlapok első oldalon közölték a fotográfia reprodukcióját, hogy az egész olvasóközönséget belevonják az önkéntes nyomozásba: hiába, még sincs rá remény, hogy a kép egyhamar előkerüljön.

A tolvaj szakértő "volt, az minden kétségen felül áll s amennyi Ízléssel és hozzáértéssel választotta ki zsákmányát a tárlat száznál több müve közül, olyan gonddal és tudással őrzi most a világ Szeme elöl.

SZÍNKEVERÉS

ÉS „LELKI KOMPLEXUMOK"

Arról ugyanis szó sem lehet, hogy a kép- tolvaj zsákmányát most áruba bocsássa, mert ez egyrészt abból az okból kifolyólag lehetetlen, hogy a rádió és a sajtó Benes elrabolt munkáját pontosan ismertette s így mindenki őrizkedni fog attól, hogy a le épet, amelyre ok/vetlen rá kell ismernie, megvegye, másrészt

ellenkezik a lopás, illetőleg a tolvaj pszichológiájával, amennyiben teljesen valószinütlen, hogy tettét „üzleti célokból" követte volna ©].

Poruggia sem akarta a Giocondát áruba bocsátani, hanem rejtette a világ elől, egy rnesz- szi szobába zárkózott vele ,és két esztendőn át csak nézte, nézte, magának nézte és egyedül. Szerelmes volt a művészet legnagyobb kincsébe s a legnagyszerűbb nőbe, akit a zseni keze valaha megfestett, annak rejtélyes mosolyába, amelyről könyvtárakat Írtak s amelynek titkát évszázadok bölcsei és bolondjai sem tudták megoldani. Benes képe — ahogy így, a fotográfiáról ismerjük — más természetű műalkotás, korántsem a zseni, inkább a tehetség zsenialitása, de formáiban, kompozíciójában s egész megalkotottságában lehet valami, ami az embert megfogja, lebilincseli, hozzáfűzi. Talán nem véletlen, hogy éppen ez az a kép, amelyre Benesnek már annyi vevője volt s amelytől soha sem akart megválni s hogy száznál több munkája közül ehhez az egyhez ért el a szenvedéy borotvája, hogy egy óvatlan pillanatban kivágja a rámából, a testére csavarja és meneküljön vele a kijárat felé.

A BŰNÖS RAJONGÓ

Talán a színeiben is volt valami, amit megérteni, definiálni oly szörnyen nehéz, de amit érezni annál jobban és intenzivebben lehet s

nincsen kizárva, hogy a rabló a rabja lett, az, áldozata Benes színkeverésének.

A freudizmus ismeri már a szinhatások által keltett komplexumokat

s azok hatását a beteg ember lelkére, csak a mi törvényhozásunk nincs vele tisztában még és büntetőparagrafusokat ró ki arra, aki egy képhez „tisztességtelen szándékkal" közeledik. A Peruggia-féle iskolapélda óta eltelt húsz esztendő nem volt elég idő ahhoz, hogy ezt a komplexumot megértsük és ki analizáljuk.

A rendőrség, természetesen, más irányban nyomoz. A „Mánes“-kiálilitás titkát azokkal a lopásokkal hozza kapcsolatba, amelyek nem is olyan régen a prágai Nemzeti Múzeumban történtek, ahonnan

egészen különös s a gyakorlati életben nem igen értékesíthető műtárgyaikat lopott el egy „ismeretlen tettes", aki minden jel szerint ki e p tó m ár. iá s lehetett.

Hivatalosan tehát az a gyanú fogott gyökeret, hogy él itt miközöttünk valaki, aki múzeumokba és kiállításokba jár és ott éli ki szenvedélyét s odahaza minden valószínűség szerint igen jelentős gyűjteménye van már, amelyet egyre szaporít, inkább kart pour Tártból, mint rosszindulatból. Ha tényleg így van: nem is olyan komplikált a dolog. De ha ez a nyom a semmibe vezet, ha ez a gyanú egyszer összedől, akkor a „Mancs" kép rablásával kapcsolatban egy második Mona Lisa-rejtéllyel állunk szemben. (b. m.)

KALANDOZÁS

A NÉMET BÁRÓNŐ

Bocsánatot kérek attól a hölgytől, akivel néhány nappal ezelőtt együtt utaztam Budapestig. Csak a magyar határon tudtam meg az utlevéiviizisgáiló határőrök révén, hogy a hölgy, aki Drezdából utazott Budapestre, bárónő. Ha ezt már Brünnben is tudtam volna, ahol beszélgetni kezdtem vele, úgy bizonyára kevésbé tiszteletlenül viselkedtem volna és nem figyelmeztettem volna jellegzetesen német mivoltára.

A beszélgetés a rendes vasúti mederben indult és alig hagytuk el- az időjárás és az uticé- lok lendületes témáinak megbeszélését, mikor a hölgy váratlanul, minden átmenet nélkül igy szolt:

— Maga sokat cigarettázik!

— Igen, sajnos.

— Megfigyeltem. Le lehet róla szokni.

— Már próbáltam. Sajnos, nem megy.

— Dehogy is nem megy. Szívjon mindennap egy cigarettával kevesebbet. Ez a legbiztosabb módszer.

Hiába magyaráztam neki, hogy már megpróbáltam mindent a világon, megkíséreltem, hogy nem eggyel, de öttel kevesebbet szív jak naponta, orvossággal, cukorral, étellel1 és egyéb kábítószerekkel próbálkoztam, — a hölgy egyre agreszivebben és makaosabbul tartott ki a saját ki nem próbált elmélete mellett. Mikor nem bírtam már toáibb érveikkel, kimentem a folyosóra és rágyújtottam egy cigarettára.

Idővel mégis vissza kellett térnem a fülkébe. A ihölgy az ülésen hátradőlve szunyókált, kis fehérhuzalu négyszögletes párna volt a feje alatt, amit magával hozott az útra. Óvatosan ültem le, nehogy felkeltsem, de a hölgy máris kinyitotta a szemét és közvetlen mosollyal szólt:

— Miért nincs magának ilyen fejpárnája?

— Erre igazán nem gondotam, — mondtam megdöbbenve.

— Pedig ez kitűnő dolog és utazásnál feltétlenül szükséges. Az ember becsomagolja a táskájába, és útközben nem pisakitja be a fejét a mocskos támlákon. Az ember pontos méretet kcszit, az ember megcsinálja a fejpárnát, az ember hímez hozzá két (huzatot és kész. Mi sem egyszerűbb.

— Igazán ...

— Természetesen ezt az asszonynak kell elintézni. Az asszony kötelessége ez! — mondta szigorú hangsúllyal.

— Bocsánat, nincs feleségem.

— Az mindegy!

Ekkor robbantam ki. Finoman robbantam, de tiszteletlenül és hamarosan rájöttem, hogy a hölgy elértette a célzást. Érdekes, mondtam neki, hogy a németek mennyire szeretnek beavatkozni más emberek ügyeibe, ismeretlen emberek ügyeibe is. Elmondtam, hogy két évvel ezelőtt Berlinben jártam és nagyobb társasággá'. voltam kint a Wiannseen. Éjfél tájban eluntuk magunkat és elhatároztuk, hogy hajón kiutazunk Potsdamba .a szép nyári éjszakában. A hajóállomásra mentünk és miközben beszélgetve vártunk a hajóra, hátunk mögött megszólalt hangosan egy hölgy: „Ki hallott még ilyet! Éjfélkor Potsdamba menni!"

Hát pontosain ez az'. A drezdai bárónő, aki végül i.s szívélyesem meghívott az esetre, ha Drezdában járok, elértette a dolgot és zavartan mosolygott. Nem, nem megyek el a hölgyhöz, sőt nem megyeik el Drezdába sem. Egyelőre nem. A német hölgyek ma törvényes alapot nyertek országukban ahhoz, hogy beleszóljanak mások éjszakai szórakozásába, dohányzásába és fejpárnájába. Egyelőre csak arról Van írott törvény, hogy másnak a fazekába nézhetnek bele, egyelőre csak minden hónap első va- sáranpján, de jól tudjuk hogy Németországban ma érvényben vannak a .nem írott törvények is, azok a törvények, amelyeket nemzeti szocialista uralom nélkül lépten-nyomon hallottunk Németországiban idősebb és kevésbé idős hölgyek szájából. A különbség iaz, hogy ma súlyos szakciójuk van ezeknek az asszonytörvények- nek. Nem tartom kizártnak, hogy a hölgy, ak: annakidején beleszólt potsdami kirándulásunkba, ma rögtön két SA-embert hiv.ua segítségül felháborodásának kellő nyomatéka céljából, mert tudvalévőén a német birodalom egysége ellen vét az, aki éjfélkor Potsdamba indul. Az uj .német rendszabályokból és törvényekből pontosan kiviláglik ez. A drezdai bárónő valószínűleg nem 'jelentene fel felségárulásért, .amiért nem tudok leszokni a dohányzásról és nem. viszek magammal fejpárnát utazásra, nem, ez a hölgy nem szolgáltatná ki vendégét, már csak azért sem, mert, mint bevallotta, több évig Budapesten élt.

Mégsem, tenném ki őt a kellemetlenségnek, hogy ingadoznia kelljen a hazaszeretet magasabb követelményei és a vendégjog követelményei között. Inkább el .se megyek Németországba, ahol a fazék tör vény és a hasonló szellemben hozott és hozandó egyéb törvények most acélozzák eme szebhkeblü és meglett hölgyek jogait, akik német nemzeti divat szerint öltözködnek, nem festik a szájukat, nem cigarettáznak, nem mennek éjfélkor Potsdamba, ellenben fejpárnával utaznak a vonaton. Élénken magam elé képzetem, amint ezek a hölgyek törvényadta joguknál fogva végigjárják a szá-. mukra kiutalt városrészeket, betekintenek minden konyhára é.s a haza nevében elrendelik, hogy káposztáskockát főzzenek ebédre fahéjjal' é,s mustárral. Elrendelik továbbá, hogy a családfő gyapjuinget viseljen, mert az ő férjük is azt viselik és ez pratikus és jó és elrendelik, hogy minden családtag szódabikarbónát vegyen be ebéd után, ahogy az ő családtagjai teszik, mert ez javítja az emésztést a nemzeti egység érdekében. És elrendelik a kötelező pa- mutharisnyát, hajviseletet, vászoninget, torna- gyakorlatot, alvási időt, esti olvasmányt, egy-, séges szájvizet és egységes bélmüködésí.

Mert ezek a hölgyek azok, akik először hallották meg a német nemzeti újjáéledés hivő szózatát és ők azok, a német nők azok, akiknek Németország a jelenlegi uralmat köszönheti, mert ők azok akik ezt az uralmait; régi idők óta a szivükben és a szivük alatt hordozták.

Salve.

KÉT NAPPAL EZELŐTT

első előfizetőnket üdvözöltük és ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy ezredik előfizetőnknek küldhetjük igaz szivből jövő üdvözletünket: Szőke István elboesájtott be- iegsegélyzői tisztviselőnek, Komonnára.

Szőke Istvánnak kiadóhivatalunk eljuttatja az ajándékot, amelyet ezredik előfizetőnknek szántunk, de sokkal nagyobb ajándék az, amely nekünk jutott olvasóközönségünk nagy bizalma révén. Aligha történt még meg, hogy meginduló napilap negyedik számában már az ezredik előfizetőjét üdvözölhesse. Kétségtelen, hogy a becsületes és jól meggondolt vállalkozás a siker! Természetes, hogy a gyors eredmény felfokozza munkakedvünket és lehetőségeinket, ami napról-napra látható lapunk tartalmán. Mi megtesszük a magunkét és boldog örömmel állapíthatjuk meg, hogy a közönség is megteszi a magáét a közös cél érdekében: hogy független, legfrissebb hirszolgálatu, ma legjobb nevű írók írásaival élénkített lapot adhassunk Szloven- szkó magyarságának.

xx Milyen tulajdonságokkal kell egy modern kiskocsinak bírnia? Minden kiskocsinak, mely a modern jelzőre igényt tart, elegánsnak és kényelmesnek kell lennie. Csak akkor tökéletes technikailag egy autó, ha az a használatban tökéletesen megbízható és azonkívül olyan újdonságokkal felszerelt, melyek készítőjének modern gondolkozására vallanak. Természetesen csak kipróbált újdonságokra gondolunk, melyek a kocsi járását tökéletesítik és az utasnak kényelmét elősegítik. A modern kiskocsinak eszerint tehát kitűnő gyorsasággal, rugalmas, nyugodt járással, jó kapaszkodóképességgel, hathatós fékezéssel kell bírnia és a síkságon legalább 80 km sebességet elérnie. Egy ilyen kocsiban való utazás egyenesen élvezet lehet. A külföldi márkájú jó kocsik mind fel vannak szerelve Synchron-üzemmel, gumialapokon nyugvó motorral, suiperbaUonokkal, olajkipuffogóval; a lámpa kapcsolója és az iránymutató a kormányra van erősítve és az ülések játszva átalakíthatok ággyá. Ezekkel a tulajdonságokkal dicsekedhetik Csehszlovákiában az uj Praga Piccolo, mely ebben a tekintetben a legjobb külföldi automo- bilmánkákhoz hasonlítható. Az 1 literes Praga Piccolo az első csehszlovák kocsi Synchrom- üzemmel, mely elősegíti a kocsi zajtalan, könnyű és biztos kapcsolását. A kocsi külseje modern, felszerelése legjobb minőségű. A kocsit két és négy ajtóval gyártják és a beszállás nagyon, kényelmes. A kocsi hátuljára egy tágas koffer van erősítve, mely ki viliről Uiozzálféírhetö. 1A négyajtós kocsinál néhány mozdulattal az ülések kényelmes ággyá alakíthatók, ami különösen a weekenlezök résziére értékes. A Praga Piccolo eleganciájával, kiállításával, könnyű kezelésével és irányításával különösen a nőknél nagy közkedveltségnek önvend, míg a sportolók hatalmas -teljesítményét és rugalmasságát értékelik.