Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)

1933-10-08 / 5. szám

6 Flóra borozó Praka Focková 121 1933 október 8, vasárnap. Jó RingyEir MrsaságaH tnlálHozóíielge Magyar konyha — Magyar borok—Táns —Cigányzene EGY MÁSODIK MONA USA ESET: A „Mánes“ prágai kiállításáról elrabolták a legszebb olajfestményt Benes Vincens kompozíciójának misztikus tolvaja után hiába nyomoz a prágai rendőrség Egy hlepiomániás műgyűjtő garázdálkodik Csehszlovákiában Prága, október L A képrabló Peruggia történelmi példája, agylátszik, nem maradt v is szihangt alanul; pontosan húsz esztendővel azután, hogy a Louvre nagy rejtélye — látszólag legalább — megoldódott és a firenzei rendőrség egy har­madrangú garnihotelben, a szennyes ágy terí­tő alatt ráakadt az elrabolt Mona Lisára: Prá­gában, a „Mánes“ kiállításán megismétlődött a szenzációs eset. Benes Vince-nS, a legkiválóbb, legismertebb és legmaibb festőmiüvészek egyikének kol­lektív kiállításáról elraboltak egy kompo­zíciót, amely a. tárlat tulajdonképpeni chef rVoeuvre-je volt s a tettesnek ugyanúgy nyoma veszett, mint (valamikor Peruggiának. Mint történelmi előd­je, ő is csak az üres rámát hagyta vissza a falon. AZ ÜRES KÉPKERET EÖLHÁBORITJA A MÜÉLVEZÖT ' A különös képrabiásra péntek délután jöt­tek rá s ez a tragikus felfedezés nem nélkü­lözött humoros momentumokat, amelyek ma­gyarázataként tudni kell, hogy a prágai „Má- nes“ ma a leghaladóbb müvészegylete Cseh­szlovákiának s tavalyi szürrealista kiállításá­val még a legitoleráosatob polgárokat is felhá­borította. Aki a szürrealisták tárlata után még bemerészkedett a ,,Mánes“ csarnokába, an­nak mindenre el kellett készülve lennie, azt nem érhették többé meglepetések még az ál­talában mérsékelt és tiszta látású, konteinpla- tiv művésszé érett Benes Vincens kiállításán sem. így történt, hogy péntek délután a láto­gatók közül mindössze egy idősebb úriember emelt a titkárságnál külön vétót az eliten, hogy a festmények kö­zé üres rámát is kiakasszanak és megköveteljék a szemlélőtől, hogy mereng­ve és álmélkodva álljon meg e furcsa műfaj előtt. A titkárság meglepetése, természetesen, óriási volt, mert az üres ráma aznap reggel még egy fölöttébb értékes képet vett körül, Benes Vincens egyik valóban reprezentatív kompozícióját, amelyre a mesternek már számtalan vevőije akadt, de éppen ez volt legkedivesebb alkotása is, amelytől nem tudott megválni. Valaki a nap folyamán, hallatlan rutinnal, kivágta a rámából és megszökött vele. Az esetről azonnal jelentést tettek a rendőr­ségen, a helyszínen rövidesen bizottság szállt ki, de bár az egész pavillont a legtüzeteseb- ben átkutatták: a tettesnek tökéletesen nyo- maveszett. Csak annyit sikerült megáilapiani, hogy az ismeretlen képtolvaj borotvapengével metszette ki a vásznat a keretből s hogy a képről létezik egy meglehetősen si­került fotográfia, amelyet a vizsgálatvezető rendőrbiztos a sajtó rendelkezésére bocsátott. 'A ihirt a rádió még aznap leadta s a fotográfia alapján pontosan leírta az elrabolt festményt, óva intve mindenkit attól, hogy „kéz alatt" megvásárolja; a bulvárlapok első oldalon kö­zölték a fotográfia reprodukcióját, hogy az egész olvasóközönséget belevonják az önkén­tes nyomozásba: hiába, még sincs rá remény, hogy a kép egyhamar előkerüljön. A tolvaj szakértő "volt, az minden kétségen felül áll s amennyi Ízléssel és hozzáértéssel választotta ki zsákmányát a tárlat száznál több müve közül, olyan gonddal és tudással őrzi most a világ Szeme elöl. SZÍNKEVERÉS ÉS „LELKI KOMPLEXUMOK" Arról ugyanis szó sem lehet, hogy a kép- tolvaj zsákmányát most áruba bocsássa, mert ez egyrészt abból az okból kifolyólag lehetet­len, hogy a rádió és a sajtó Benes elrabolt munkáját pontosan ismertette s így mindenki őrizkedni fog attól, hogy a le épet, amelyre ok/vetlen rá kell ismernie, megvegye, másrészt ellenkezik a lopás, illetőleg a tolvaj pszicho­lógiájával, amennyiben teljesen valószinütlen, hogy tettét „üzleti cé­lokból" követte volna ©]. Poruggia sem akarta a Giocondát áruba bo­csátani, hanem rejtette a világ elől, egy rnesz- szi szobába zárkózott vele ,és két esztendőn át csak nézte, nézte, magának nézte és egyedül. Szerelmes volt a művészet legnagyobb kincsé­be s a legnagyszerűbb nőbe, akit a zseni keze valaha megfestett, annak rejtélyes mosolyába, amelyről könyvtárakat Írtak s amelynek tit­kát évszázadok bölcsei és bolondjai sem tud­ták megoldani. Benes képe — ahogy így, a fotográfiáról ismerjük — más természetű mű­alkotás, korántsem a zseni, inkább a tehetség zsenialitása, de formáiban, kompozíciójában s egész megalkotottságában lehet valami, ami az embert megfogja, lebilincseli, hozzáfűzi. Talán nem véletlen, hogy éppen ez az a kép, amelyre Benesnek már annyi vevője volt s amelytől soha sem akart megválni s hogy száznál több munkája közül ehhez az egyhez ért el a szenvedéy borotvája, hogy egy óvatlan pillanatban kivágja a rámából, a testére csavarja és meneküljön vele a ki­járat felé. A BŰNÖS RAJONGÓ Talán a színeiben is volt valami, amit meg­érteni, definiálni oly szörnyen nehéz, de amit érezni annál jobban és intenzivebben lehet s nincsen kizárva, hogy a rabló a rabja lett, az, áldozata Benes színkeverésének. A freudizmus ismeri már a szinhatások ál­tal keltett komplexumokat s azok hatását a beteg ember lelkére, csak a mi törvényhozásunk nincs vele tisztában még és büntetőparagrafusokat ró ki arra, aki egy képhez „tisztességtelen szándékkal" közele­dik. A Peruggia-féle iskolapélda óta eltelt húsz esztendő nem volt elég idő ahhoz, hogy ezt a komplexumot megértsük és ki analizál­juk. A rendőrség, természetesen, más irányban nyomoz. A „Mánes“-kiálilitás titkát azokkal a lopásokkal hozza kapcsolatba, amelyek nem is olyan régen a prágai Nemzeti Múzeumban történtek, ahonnan egészen különös s a gyakorlati életben nem igen értékesíthető műtárgyaikat lopott el egy „ismeretlen tettes", aki minden jel szerint ki e p tó m ár. iá s lehetett. Hivatalosan tehát az a gyanú fogott gyökeret, hogy él itt miközöttünk valaki, aki múzeu­mokba és kiállításokba jár és ott éli ki szen­vedélyét s odahaza minden valószínűség sze­rint igen jelentős gyűjteménye van már, ame­lyet egyre szaporít, inkább kart pour Tárt­ból, mint rosszindulatból. Ha tényleg így van: nem is olyan komplikált a dolog. De ha ez a nyom a semmibe vezet, ha ez a gyanú egyszer összedől, akkor a „Mancs" kép rablásával kap­csolatban egy második Mona Lisa-rejtéllyel állunk szemben. (b. m.) KALANDOZÁS A NÉMET BÁRÓNŐ Bocsánatot kérek attól a hölgytől, akivel néhány nappal ezelőtt együtt utaztam Buda­pestig. Csak a magyar határon tudtam meg az utlevéiviizisgáiló határőrök révén, hogy a hölgy, aki Drezdából utazott Budapestre, bárónő. Ha ezt már Brünnben is tudtam volna, ahol be­szélgetni kezdtem vele, úgy bizonyára kevésbé tiszteletlenül viselkedtem volna és nem figyel­meztettem volna jellegzetesen német mivoltára. A beszélgetés a rendes vasúti mederben in­dult és alig hagytuk el- az időjárás és az uticé- lok lendületes témáinak megbeszélését, mikor a hölgy váratlanul, minden átmenet nélkül igy szolt: — Maga sokat cigarettázik! — Igen, sajnos. — Megfigyeltem. Le lehet róla szokni. — Már próbáltam. Sajnos, nem megy. — Dehogy is nem megy. Szívjon mindennap egy cigarettával kevesebbet. Ez a legbiztosabb módszer. Hiába magyaráztam neki, hogy már megpró­báltam mindent a világon, megkíséreltem, hogy nem eggyel, de öttel kevesebbet szív jak naponta, orvossággal, cukorral, étellel1 és egyéb kábítószerekkel próbálkoztam, — a hölgy egy­re agreszivebben és makaosabbul tartott ki a saját ki nem próbált elmélete mellett. Mikor nem bírtam már toáibb érveikkel, kimentem a folyosóra és rágyújtottam egy cigarettára. Idővel mégis vissza kellett térnem a fülkébe. A ihölgy az ülésen hátradőlve szunyókált, kis fehérhuzalu négyszögletes párna volt a feje alatt, amit magával hozott az útra. Óvatosan ültem le, nehogy felkeltsem, de a hölgy máris kinyitotta a szemét és közvetlen mosollyal szólt: — Miért nincs magának ilyen fejpárnája? — Erre igazán nem gondotam, — mondtam megdöbbenve. — Pedig ez kitűnő dolog és utazásnál feltét­lenül szükséges. Az ember becsomagolja a tás­kájába, és útközben nem pisakitja be a fejét a mocskos támlákon. Az ember pontos méretet kcszit, az ember megcsinálja a fejpárnát, az ember hímez hozzá két (huzatot és kész. Mi sem egyszerűbb. — Igazán ... — Természetesen ezt az asszonynak kell el­intézni. Az asszony kötelessége ez! — mondta szigorú hangsúllyal. — Bocsánat, nincs feleségem. — Az mindegy! Ekkor robbantam ki. Finoman robbantam, de tiszteletlenül és hamarosan rájöttem, hogy a hölgy elértette a célzást. Érdekes, mondtam neki, hogy a németek mennyire szeretnek be­avatkozni más emberek ügyeibe, ismeretlen emberek ügyeibe is. Elmondtam, hogy két év­vel ezelőtt Berlinben jártam és nagyobb társa­sággá'. voltam kint a Wiannseen. Éjfél tájban eluntuk magunkat és elhatároztuk, hogy hajón kiutazunk Potsdamba .a szép nyári éjszakában. A hajóállomásra mentünk és miközben beszél­getve vártunk a hajóra, hátunk mögött meg­szólalt hangosan egy hölgy: „Ki hallott még ilyet! Éjfélkor Potsdamba menni!" Hát pontosain ez az'. A drezdai bárónő, aki végül i.s szívélyesem meghívott az esetre, ha Drezdában járok, elértette a dolgot és zavartan mosolygott. Nem, nem megyek el a hölgyhöz, sőt nem megyeik el Drezdába sem. Egyelőre nem. A német hölgyek ma törvényes alapot nyertek országukban ahhoz, hogy beleszólja­nak mások éjszakai szórakozásába, dohányzá­sába és fejpárnájába. Egyelőre csak arról Van írott törvény, hogy másnak a fazekába nézhet­nek bele, egyelőre csak minden hónap első va- sáranpján, de jól tudjuk hogy Németországban ma érvényben vannak a .nem írott törvények is, azok a törvények, amelyeket nemzeti szocia­lista uralom nélkül lépten-nyomon hallottunk Németországiban idősebb és kevésbé idős höl­gyek szájából. A különbség iaz, hogy ma súlyos szakciójuk van ezeknek az asszonytörvények- nek. Nem tartom kizártnak, hogy a hölgy, ak: annakidején beleszólt potsdami kirándulásunk­ba, ma rögtön két SA-embert hiv.ua segítségül felháborodásának kellő nyomatéka céljából, mert tudvalévőén a német birodalom egysége ellen vét az, aki éjfélkor Potsdamba indul. Az uj .német rendszabályokból és törvényekből pontosan kiviláglik ez. A drezdai bárónő való­színűleg nem 'jelentene fel felségárulásért, .ami­ért nem tudok leszokni a dohányzásról és nem. viszek magammal fejpárnát utazásra, nem, ez a hölgy nem szolgáltatná ki vendégét, már csak azért sem, mert, mint bevallotta, több évig Budapesten élt. Mégsem, tenném ki őt a kellemetlenségnek, hogy ingadoznia kelljen a hazaszeretet maga­sabb követelményei és a vendégjog követelmé­nyei között. Inkább el .se megyek Németország­ba, ahol a fazék tör vény és a hasonló szellem­ben hozott és hozandó egyéb törvények most acélozzák eme szebhkeblü és meglett hölgyek jogait, akik német nemzeti divat szerint öltöz­ködnek, nem festik a szájukat, nem cigarettáz­nak, nem mennek éjfélkor Potsdamba, ellen­ben fejpárnával utaznak a vonaton. Élénken magam elé képzetem, amint ezek a hölgyek törvényadta joguknál fogva végigjárják a szá-. mukra kiutalt városrészeket, betekintenek min­den konyhára é.s a haza nevében elrendelik, hogy káposztáskockát főzzenek ebédre fahéjjal' é,s mustárral. Elrendelik továbbá, hogy a csa­ládfő gyapjuinget viseljen, mert az ő férjük is azt viselik és ez pratikus és jó és elrendelik, hogy minden családtag szódabikarbónát ve­gyen be ebéd után, ahogy az ő családtagjai te­szik, mert ez javítja az emésztést a nemzeti egység érdekében. És elrendelik a kötelező pa- mutharisnyát, hajviseletet, vászoninget, torna- gyakorlatot, alvási időt, esti olvasmányt, egy-, séges szájvizet és egységes bélmüködésí. Mert ezek a hölgyek azok, akik először hal­lották meg a német nemzeti újjáéledés hivő szózatát és ők azok, a német nők azok, akiknek Németország a jelenlegi uralmat köszönheti, mert ők azok akik ezt az uralmait; régi idők óta a szivükben és a szivük alatt hordozták. Salve. KÉT NAPPAL EZELŐTT első előfizetőnket üdvözöltük és ma már ab­ban a helyzetben vagyunk, hogy ezredik elő­fizetőnknek küldhetjük igaz szivből jövő üdvözletünket: Szőke István elboesájtott be- iegsegélyzői tisztviselőnek, Komonnára. Szőke Istvánnak kiadóhivatalunk eljuttat­ja az ajándékot, amelyet ezredik előfizetőnk­nek szántunk, de sokkal nagyobb ajándék az, amely nekünk jutott olvasóközönségünk nagy bizalma révén. Aligha történt még meg, hogy meginduló napilap negyedik számában már az ezredik előfizetőjét üdvözölhesse. Két­ségtelen, hogy a becsületes és jól meggon­dolt vállalkozás a siker! Természetes, hogy a gyors eredmény felfokozza munkakedvün­ket és lehetőségeinket, ami napról-napra lát­ható lapunk tartalmán. Mi megtesszük a magunkét és boldog örömmel állapíthatjuk meg, hogy a közönség is megteszi a magáét a közös cél érdekében: hogy független, leg­frissebb hirszolgálatu, ma legjobb nevű írók írásaival élénkített lapot adhassunk Szloven- szkó magyarságának. xx Milyen tulajdonságokkal kell egy modern kiskocsinak bírnia? Minden kiskocsinak, mely a modern jelzőre igényt tart, elegánsnak és ké­nyelmesnek kell lennie. Csak akkor tökéletes technikailag egy autó, ha az a használatban tö­kéletesen megbízható és azonkívül olyan újdon­ságokkal felszerelt, melyek készítőjének mo­dern gondolkozására vallanak. Természetesen csak kipróbált újdonságokra gondolunk, me­lyek a kocsi járását tökéletesítik és az utasnak kényelmét elősegítik. A modern kiskocsinak eszerint tehát kitűnő gyorsasággal, rugalmas, nyugodt járással, jó kapaszkodóképességgel, hat­hatós fékezéssel kell bírnia és a síkságon leg­alább 80 km sebességet elérnie. Egy ilyen kocsi­ban való utazás egyenesen élvezet lehet. A kül­földi márkájú jó kocsik mind fel vannak szerel­ve Synchron-üzemmel, gumialapokon nyugvó mo­torral, suiperbaUonokkal, olajkipuffogóval; a lám­pa kapcsolója és az iránymutató a kormányra van erősítve és az ülések játszva átalakíthatok ággyá. Ezekkel a tulajdonságokkal dicsekedhe­tik Csehszlovákiában az uj Praga Piccolo, mely ebben a tekintetben a legjobb külföldi automo- bilmánkákhoz hasonlítható. Az 1 literes Praga Piccolo az első csehszlovák kocsi Synchrom- üzemmel, mely elősegíti a kocsi zajtalan, könnyű és biztos kapcsolását. A kocsi külseje modern, felszerelése legjobb minőségű. A kocsit két és négy ajtóval gyártják és a beszállás nagyon, ké­nyelmes. A kocsi hátuljára egy tágas koffer van erősítve, mely ki viliről Uiozzálféírhetö. 1A négy­ajtós kocsinál néhány mozdulattal az ülések ké­nyelmes ággyá alakíthatók, ami különösen a weekenlezök résziére értékes. A Praga Piccolo eleganciájával, kiállításával, könnyű kezelésével és irányításával különösen a nőknél nagy köz­kedveltségnek önvend, míg a sportolók hatal­mas -teljesítményét és rugalmasságát értékelik.

Next

/
Thumbnails
Contents