Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)

1933-10-08 / 5. szám

Árcr80^nér ^ ^ Mussolini orosz és amerikai módszer szerint bevezeti a kötött gazdálkodást Olaszországban Pár is, október 7. Henry de Kerillis, az Echo de Paris mai számában közli azt a beszélgetést, amelyet Mussolini olasz miniszterelnökkel foly­tatott, A francia újságíró az elragadtatásnak olyan hangján beszél Mussoliniról, mint ahogy eddig egyetlen francia újságíró sem tette. Mus­solini nemcsak aktuális kérdésekről beszélt Eerillís-szel, hanem a fasizmusról általános­ságban is. A duce kijelentette, hogy a parla­mentek nem alkalmasak a béke biztosítására és a megfelelő békés eszközök megteremtésére. . fasizmust áz erő alapelvére építették föl. A népek kölcsönösen tisztelik egymást és félnek is egymástól és igy nem tudnak megegyezni. Európa veszedelemben van, mert Ázsia felől vi­harfellegek gyűlnek az égen. A kontinenst kí­vülről és belülről komoly ellenfelek veszélyez­tetik. Mussolini kijelentette a francia politikus­nak, hogy Olaszország számára vadonatúj ter­melési feltételeket állított föl és kidolgozta már a nagy reorganizáció tervét. Szakit a liberaliz­mus régi elvével. Eszerint a jövőben Olaszor- szágban,’nem termelnek annyit, mint ameny­nyit az egyén jónak lát, hanem korlátozzák az általános produkciót. OlaszororSzág uj gazda­sági alkotmányt kap. A nyilatkozat végén Mus­solini az olasz—francia viszonyról is megemlé­kezett. Véleménye szerint a helyzet ma sokkal jobb, mint volt. Az olaszok és franciák kitü­nően megértik egymást. A fasizmus számtalan­szor bebizonyította már, hogy a békét akarja, a békét és az erős Olaszországot. Mussolini Európa népeitől csak annyit kíván, hogy tisz­teljék Itáliát és úgy bánjanak vele, mint ahogy Gtff íi&tiy néppel, bánni kell. v Anglia tradíciója: megakadályozni az uj háborút ,Angiiénak fegyverkeznie keli a leszerelési egyezmény értelmében4* Angol katonai gyakorsatok a belga tengerparton London, október 7. Baldwin kijelentésével kapcsolatban, hogy Anglia a locarnói szerződés alapján áll, a Times vezércikket ir, amelyben a következő feltűnő kitételek vannak: „Semmi sem könnyítheti meg jobban az egész civilizációt elpusztító veszedelmet, mint az a gondolat, hogy Anglia semmilyen körülmények között sem fog interveniálni, vagy annak hangoztatása, hogy Anglia képtelennek mutatkozhatik az eredményes közbenjárásra. Anglia igazi tevékenysége és tradíciója, ame­lyet mindenekelőtt poitikai, gazdasági és pénz­ügyi helyzete diktál, abból áll, hogy megfelelő befolyást gyakoroljon és ezáltal mindenáron megakadályozza az esetleges uj háború vesze­delmét.“ A Daily Telegraph ugyancsak nagy cikkben foglalkozik Baldwin nyilatkozatával. Kiemeli, hogy Angliát Baldwin szavai értelmében a le­szerelési egyezmény nem hagyhatja meg a „nem megfelelő védelem veszedelmes helyzeté- ben“, amelybe a leszerelés körül hozott áldoza­tai juttatták. Az egyezmény egyenlőséget jelent a fegyverkezésiben, ami azt jelenti, hogy Angliának lehetőleg fegyverkeznie kell, ezzel szemben a többi államok leszerelése volna szükséges. lenjavaslatokat elégtelennek tartják. Abban az esetben, ha a lefegyverzési konferencia sikerte­lenül végződik, Németország fönntartja magá­nak a jogot, hogy folytassa fegyverkezését és a német hadseregbe beillessze azokat a fegyver­nemeket is, amelyeket a versaillesi békeszerző­dés nem engedélyez a birodalomnak, igy a né­met hadsereg azonnal nehéz ágyukkal, tanítók­kal és repülőgépekkel szereli föl csapatait, míg a hadi tengerészet tengeralattjárókat épít. A német kormány a felelősséget teljes mértékben a lefegyverzési konferenciára hárítja ezért a lépésért. A német delegátus után Simon külügy­miniszter a francia és az olasz nagykövetet fo­gadta. Washington, október 7. Amerikában óriási felháborodást keltett az a hír, hogy Németor­szág nem fogadja el a francia lefegyverzési ja­vaslatokat és bejelenti, hogy a lefegyverzési konferencia csődje esetén megkezdi fegyverke­zését. UngoS katonai bizottság készíti elő Belgium katonai védelmét Brüsszel, október 7. ötven angol tisztből álló bizottság érkezett ide az angcl admiralitás ve­zető személyiségeinek és szakértőinek tagjai­ból. A bizottság napokon keresztül a belga ten­gerparton folytatott tanulmányokat stratégiai gyakorlatok végrehajtására. A gyakorlatok fel­tételezése az, hogy német betörés történhetik a partvidéken. A gyakorlatok a belga katonai és polgári hatóságok kifejezett beleegyezésével történnek a nemrégiben kidolgozott angol terv Szerint. A katonai bizottságot W. J. S. Doppie angol altábornagy vezette. Newyork is védekezik az esetleges légi támadások ellen Newyork, október 7. Newyorkban és környé­kén a légi védelmi gyakorlatokkal kapcsolat­ban xepülőgépmanövert tartottak, amelyen bombavető gépek és két hadi repülőosztag gé­pei vettek részt, összesen 27 repülőgép kerin­gett éjszaka a City fölött és a nyugati városré­szeket bombázták a gyakorló bombákkal, ame­lyek tiz percig égtek a levegőben. Ezer meg ezer kiváncsi ember tolongott az uccákcn a színhá­zak bezárása után és a Brodway-n, valamint a környező uccákban, amelyekben a szórakozó helyek vannak, órákhosszat megakadt a forga­lom. * HémetorczüS bejelentése a lefegyverzési Konferencián London, október 7. Bismarck herceg a német követség megbízásából ma felkereste a Foreign Office-on Simon angol külügyminisztert és a le­fegyverzési kérdésről tárgyalt vele. Bismarck kijelentette, hogy Németországban a francia el­Reosevelt o munKnsoK is munKoodök egységfrontját sürgeti Washington, október 7. Roo'seve'.t elnök az amerikai szakszervezetek megalapításának év­fordulóján Gonker elhunyt szakszervezeti ve­zér szobra előtt beszédet mondott, amelyen a munkásokat és munkaadókat felszólította, hogy alkossanak egységfrontot a gazdasági há­ború ellen. Felszólította úgy a tőkéseket, mint a mezőgazdákat, hogy úgy, mint 1917T>en, le­gyenek egységesek. Beszédében kijelentette az elnök, hogy a gazdasági helyzetet nem lehet erőszakkal megjavítani. Beszéde végén azt mondta Roosevelt, hogy a mai helyzet megkö­veteli, hogy az emberszeretet is szerephez jus­son. GÖRÖGORSZÁGOT IS BE AKARJAK VONNI A KÉSZÜLŐ BALKÁN-SZÖVETSÉGBE Athén, október 7. Sándor jugoszláv király korfui látogatása alkalmával megkoszorúzta a korfui szerb katonák sírját. A király tanácsko­zásokat folytatott a görög kormány tagjaival. Beavatott körökből vett információ szerint Sándor jugoszláv király a balkáni Locarnot. ké­szíti elő -ég Görögországot is be akarja vonni a készülő Balkán-szövetségbe. I. évf. 5. szám - Vasárnap - 1933 október 8 Az angol tradíció A londoni Times vezércikkben foglalko­zik Baldwin nyilatkozatával a leszerelési konferenciával kapcsolatban és a vezér- cikkiro élénken tiltakozik a gondolat, ellen, hogy Anglia nem fog interveniálni az újabb háborús veszedelem elhárítása érdé- kében és a kishitűség ellen, hogy Anglia intervenciója nem is vezethet eredményre. Anglia tradíciója — mondja a Times ve­zércikke —, amit politikai, gazdasági és pénzügyi helyzete diktál, az, hogy megfe­lelő befolyását latba vesse az esetleges újabb háború katasztrófájának elhárításá­ra. Ez a tradíció, az angol tradíció valóban megvan. Anglia volt az az állam a világhá­borúban, amely az utolsó pillanatig igye­kezett eloszlatni a félreértéseket és kibékí­teni az ellenfeleket. Föltételezhető, hogy valódi jószándék volt ez, nem csupán alibi, dacára annak, hogy Anglia minden jó­szándéka ellenére kénytelen volt maga is résztvenni a háborúban. Nem lehet tehát csodálkozni a kishitűségen, hogy egyetlen ország sem tudja megakadályozni a hábo­rút, mert a kishitűséget az a fölismerés okozhatja, hogy a valóságos tények ellene szólnak az ilyen tradíciónak, a békefenn­tartás tradíciójának. És mégis hinni kell ebben a tradícióban és ápolni kell ezt a tra­díciót! A világháború vétkeseinek kikutatása bözö színű diplomáciai könyvek, a külön­böző színű diplomáciai könyvek, a külön­böző államférfiak emlékiratai, a történet- tudósok vitairatai nem tudták kideríteni a bűnöst, nem tudták a történelem itélőszéke elé állítani azokat az embereket, akikre a bizonyítékok teljes súlyával ki lehetett volna mondani az ítéletet: „Ti okoztátok a háborút!" Azt kell hinnünk, hogy maguktól dörren- tek el a fegyverek azokban a végzetes na­pokban és ez a hit méltán kétségekkel és ijedelemmel tölthet el bennünket a jövő tekintetében. Kétségtelen, hogy Anglia alibije a lég helytáll óbb, Anglia békebuz­galma a legkiviláglóbb. De azóta már min­denki bebizonyította az alibijét és mégis megtörtént a szerencsétlenség. Utólagosan nem lenet jóvátenni semmit, a tradíciót nem késői alibivel kell igazolni, k tradíciót ápolni kell minden régi kudarc dacára, hogy ez a tradíció életképes és hatásos legyen. ........... ... Ak ármilyen súlyos rést is ütött az angol tradíción a világháború, igaza van a Times vezércikkírójának abban, hogy óvakodni kell a fáradt kézlegyintéstől, amely azt je­lenti, hogy úgyis hiába minden. A tradíció kudarcot vallhat, de a tradícióba vetett hit soliaí Hasonló ez a hit a beteg ember ama hité­hez, hogy fölgyógyul, még ha a környező hozzátartozói arcáról kétséget és aggodal­mat olvas is le. És a kezdetleges, tapogató­zó orvostudomány is tisztában van azzal, hogy ez a hit gyakran meggyógyítja a ha­lálosnak tartott betegséget, inég a csügge- dés, a kétségbeesés ágyba döntheti az egészséges embert is. Tudjuk jól, hogy az egyén fejlődése az idők folyamán gyorsabb tempóban törté­nik, mint a fajok és nemzetek fejlődése. Tudjuk jól, hogy az egyén jogai és köte­lességei sem voltak kiépítve a biztonság jegyében az egyes közösségeken belül. Hosszú korszakok voltak a történelmi idők­ben is, amelyekben az egyes embert nem védte törvény, biró és rendőr. A fejlődés útja megmutatta, hogy az egyéni bizton­ságot meg lehet szervezni a társadalmi ke­reteken belül. Nagyjában és elméletileg tö­kéletes ez a szervezet, zavartalan működé­se azonban nagyrészt attól függ, hogy az egyén miképpen találja meg helyét és megélhetését a társadalomban. Az egyéni jólét ápolása az az olaj, amivel a tapaszta­lat szerint egy államközösség, vagy társa­dalmi közösség gépezetét kenni kell. Az egyén fejlődése mutatja azt az utat, amelyen a társadalmak és az államok fej­lődése haladni fog. Tudjuk, hogy a termé­szetben ugyanaz az elv érvényesül minden életmegnyilvánulásban és minden fejlődés­ben. Az egyén, aki a régi időkben remegve és fölfegyverkezve lépett ki házából, mert attól kellett tartania, hogy bármelyik erő­sebb embertársa leütheti, nem vesztette el hitét az életben. Meg volt benne az ősi erő, az ösztön, amely arra ösztökélte, hogy nor­mális, hosszúra irányuló életre rendezked­jék be. Az elv, amely az egyén élet fejlődésében elvezetett az egyéni élet biztonságáig, fog érvényesülni az államok életében is és cn­JUDBN1CS TÁBORNOK a haboru-utáni fehérorosz hadsen gek tegnap elhunyt vezére.

Next

/
Thumbnails
Contents