Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)
1933-10-21 / 16. szám
4 1333 október 21, szombat A POZSONYI VÁR tatarozásával kapcsolatban felmerült a terv, hogy Masaryk elnök ott töltse az év egy részét Közjogi értelemben az elnök a vár tulajdonosa — A tatarozás célja Pozsony idegenforgalmának emelése Pozsony, október 20. Pozsony város legutóbbi közgyűlésén, mint jelentettük, határozatot fogadtak el. hogy a pozsonyi várromot három és félmillió koronás költséggel tatarozzák. A költséget a munka- kölcsönből akarják megszerezni. Sokan azt hiszik, hogy a várrom restaurálásáról van szó, ez azonban sokkal nagyobb összegbe kerülne. A tatarozás csupán arra szorítkozhatok, hogy az omladékony és veszélyt jelentő falakat alátámasszák, a várromot magát kőfallal válasszák el a laktanyától, amelyben ma is katonaság van. Ezenkívül rendezni akarják a várrom környékét is. Az elnököt kell fölkérni, hogy intézkedjék, milyen célt szolgáljon a vár. — Valószínűleg sokan fognak csatlakozni ama kívánságomhoz — mondja *dr. Zahár —, hogy az elnök ur az év egy részét itt Szloven- szkón, ebben a szép várban töltse el. Ezt már azért is megérdemelné Szloven- szkó fővárosa, mert legrégibb városa a. köztársaságnak, amelynek eredete a nagy morva birodalomba nyúlik vissza. A TATAROZÁS Barta mérnök, a várszabályozó osztály főnöke, a következő nyilatkozatot tette a vár tatarozásáról: — A várromot az idegenforgalom számára akarjuk hozzáférhetővé tenni. Ha a katonaság óhaját követjük, úgy a jelenlegi kaszárnyát el kell különítenünk a várromtól. A várban lakások is vannak, ezeknek lakóit ki kell telepíteni, ami egymagáiban 500.000 korona költséget jelent. Az eddigi tervek szerint a várrom megmarad jelenlegi alákjában, csak az omladékony falakat fogjuk megerősíteni. Ez körülbelül egymillió koronád bá kerül. Ezenkívül az országos műemlékvédő hivatallal egyetértve, rendeznünk kell a vár környékét. A vár előtti kilátót ki kell épiteni, autóutai kell készíteni föl a várromig. Tervbe vettük, hogy vendéglőt is építünk terasa* szál, amelyről szép kilátás nyílna a Dunára. Az összes munkálatok három és félmillió koronába kerülnek. Az összeget amortizációs kölcsön alakjában kívánjuk megszerezni, amelyre évenkint 400.000 koronát kellene törleszteni húsz évig. A vendéglő bére némileg hozzájárulna a törlesztéshez. Azt is terveztük, hogy a vár körül villanegyed építéseinek céljaira parcellázzuk a telepet, de ez a várrom jellegét rontaná. Ezt a tervet tehát elejtettük. A LUBBE-PÖR SZENZÁCIÓI: Heines rendőrfőnök, a Barnakönyv fivádlottia nem lelent meg a bíróság élőit Helldorf gróf és Schulz főhadnagy vallomása — Helldorf „hipnotizálja” Lubhét KI A GAZDÁJA A POZSONYI VÁRNAK? A város közgyűlésén a tatarozással kap- 1 osolatban az az érdekes kérdés merült föl, « hogy tulajdonképpen ki a gazdája a po- 1 zsonyi várnak: az állam, a katonai kincs- t tár, vagy a város? A pozsonyi sajtóban 1 cikkek jelennek meg, amelyek különféle 1 oldalról világítják meg a kérdést. Az 1 utóbbi napokban feltűnést keltett az egyik í pozsonyi német napilap közleménye, mely szerint dr. Zaliár Lajos kinevezett városi képviselőtestületi tag, a várrom alapos ismerője, azt állítja, hogy a pozsonyi várrom közjogi értelemben Masaryk elnöknek, mint államfőnek tulajdonát képezi. Zahár fejtegetéseit érdekes adatokkal támasztja alá. Pozsony város régi telekkönyvében .a várrom tévesen mint a kincstár tulajdona szerepel. Ha azonban figyel- ' mesen átlapozzuk a vár történetéről szóló iratokat, úgy meggyőződhetünk arról, 3 hogy sem „a osászári és királyi" kincstár, ’ sem a civilkincstár nem rendelkezett vele, hanem mindig a magyar király gondosko- 1 dóit karbantartásáról, még pedig azért, 1 mert a vár „sedes sacrae coronae", ,.a szent korona székhelye" volt. A MAGYAR KIRÁLYOK így Pozsony várát az 1514. évi III. törvénycikkben a többi királyi birtokok között, mint a szent korona tulajdonát említik, de láthatjuk azt is, hogy a várat mindig a királyok tartották karban. 170-1-ben Salamon király, 1435-ben Zsig- mond király, 1458-ban Mátyás király re- nováltatta a pozsonyi várat. Mária királyné, II. Lajos felesége, 1529-ben a várat megerősítette, I. Ferdinánd király azt székhelyévé választotta és Pozsonyt tette meg fővárosának. 1599-ben I. Rudolf közölte Pálffy gróffal, hogy a vár királyi székhely és nem kerülhet magánkézbe. Az 1635. évi VI. törvénycikkben a rendek arra kérték II. Ferdinánd királyt, hogy javíttassa ki a várat, ami nyolcéven belül meg is történt. I. Lipót király 1687-ben építtette a pompás bécsi kaput, végül Mária Terézia 1760-ban veje és leánya részére 1,300.000 forint költséggel reno- váltatta. 1802-ben Ferenc király Pulszky mérnökkel javíttatta ki és elrendelte, hogy a vár a jövőben katonai célokat szolgáljon. AZ ÁLLAMFŐ TULAJDONA A pozsonyi vár tehát mindig koronabirtok volt, amely fölött a magyar királyok rendelkeztek. Ha fölvetjük a kérdést, hogy ki a pozsonyi vár tulajdonosa, agy meg kell állapítanunk, hogy a köztársaságban a volt magyar királyok jogainak gyakorlója, a jelenlegi államfő, Masaryk elnök az. Dr. Zaliár érdekes fejtegetését azzal fejezi be, hogy az elhanyagolt állapotban lévő várat rendbe kell hozni és jókarban kell átadni az elnöknek. Berlin, október 20. Az utóbbi napokban a berlini nagy per iránt mintha lanyhult volna az érdeklődés, a nuű tárgyaláson azonban megint forrpontrá izzott a feszültség. Az egész csütörtöki napon tömegek ostromolták a bíróságot belépőjegyekért s a sajtó részére fenntartott padsorok is zsúfolásig megteltek. Különösen külföldi újságírók rohamozták meg újságíró jegyekért az elnökséget. Összesen huszonkét tanút idéztek meg a mai tárgyalásra, a tanuk listájának élén Heines boroszlói rendőrfőnök neve áll. Kétségtelen, hogy Heines alakja vonza a mai tárgyalásra a legtöbb érdeklődőt, milyen csalódást okozott azonban a bir, bogy Heines nem jelent meg a tárgyaláson, táviratot küldött Olaszországból, ahol hivatalos dolgai e hó végéig fogva tartják. Heines ellen ugyanis a, Barnakönyv azt a vádat emelte, hogy a birodalmi gyűlés palotájának felgyUjtáéát ő -hajtotta végre, 6 erre a vádra nézve a -londoni vizsgáló bizottság számos tanút hallgatott ki és a vádat meg is erősítette. Bizonyos az, hogy Heines, akit egyébként „fe- mfe“-gyilkoesággal is vádolnak a baloldali körök, egyike a nemzeti szocialista mozgalom legelszántabb harcosainak, aki különítményei élén a Hitler-forradalom előkészítésében nagy szerepet játszott. Heineesel együtt vádolta meg a Barnakönyv Helldorf gróf potsdami rendőrfőnököt és Schulz főhadnagyot is. A nemzeti szocialista mozgalom két- vezető tagját a mai tárgyalásra beidézték tanúkihallgatásra. Megjelent a birósásr előtt Schultz feleséire is. Heines alibije A'tárgyalás kezdetekor a bíróság elnöke ismerteti a Barnakönyv vádjait, amelyekre nézve a bíróság szükségesnek tartotta a mára beidézett tanuk kihallgatását. A parlament felgyujtásáról szóló, külföldön megjelent Barnakönyv ugyanis azt a vádat emelte Heines és Helldorf rendőrfőnökök és Schulz főhadnagy ellen, hogy a birodalmi gyűlés palotájának földalatti folyosóján keresztül behatoltak az épületbe és felgyújtották a palotát. Lubbet magukkal vitték és őt hagyták ott az égő palotában. Elsőnek Bonn József glei-vitzi szállodatulajdonost hallgatja ki a bíróság, aki a szálloda vendégkönyvével igazolja, bogy Heines február 25-től február 28-ának délutánjáig a szálloda vendége volt. A szállós előadja, bogy a rendőrfőnök a kritikus estén az „Uj világban" tartott előadást. A szállodás és személyzete a rádióból értesültek a birodalmi gyűlés felgyujtásáról, ennek az eseménynek hatása alatt állottak még, amikor visszatért Heines rendőrfőnök a szállodába. A szállodás bemutat egy glewitzi újságot is, amelyben Heines képe látható, amint a rendőrfőnök egy február 27-én tartott előadó estély közönsége között áll. Sack védőnek arra a kérdésére, hol volt Heines február 26-án vasárnap, a szállodás azt feleli, bogy egy SA-felvonuláson vett részt, amelyről egyébként az újságok is megemlékeznek. A hotel portása és szobapincére is mégerőeitik a szállodás vallomását. Helldorf egyéni akciója A következő tanú Helldórf gíóf, Pótsdam rendőrfőnöke, X londoni „ellenbiróság" egyik íővádlottja, szavait a hallgatóság soraiban lázas feszültséggel hallgatják. Helldorf előadja, hogy a. kritikus estén hét órakor távozott el irodájából, Ármin tanár társaságában, akivel az Oranienstrassen levő Klinger-féle vendéglőbe ment vacsorázni. Vacsora közben hívták fel telefonon és értesítették, bogy cg a birodalmi gyűlés palotája. Ármin tanár azonnal a helyszínre sietett és megállapodtak abban, hogy Helldorf bevárja lakásán a tanár telefonüzenetét. vájjon szükség van-e rá a helyszínen, vagy sem. Tíz óra körül azt a telefonértesítést kapta, hogy nincs rá szükség, aztán ő a Hedeman-stras- sen lévő pártirodába ment, ahol több SA-cso- port-vezetővel tanácskozott. Másnap aztán az ő rendeletére fogtak le a birodalmi gyűlés í'elgyujtásával kapcsolatban több kommunista és szociáldemokrata párt- funkcionámst. Helldorf szuggesztiv hatással van Lubbere Elnök: Fel kell tenném Önnek a kérdést: részt, vett a birodalmi gyűlés fel gyújtásában? . Helldorf: Ez természetesen, teljes egészében légből kapott koholmány. Elnök: Meg mer erre esküdni? Helldorf (feszesen kihúzza magát): Igenis. Dr. Sack, védő: Részt vett-c ön vasárnap a birodalmi gyűlés földalatti folyosóján egy csoportban, amelyben ön a második, Lubbe pedig az ötödik volt? Helldorf: Nem. Dr. Sack: Ismeri Lubbét? Helldorf: Kom. Dr. Sack: Adott ön Ernet csoportvezetőnek olyan parancsot, hogy a kritikus napon este kilenc órakor a birodalmi gyűlés előtt tartózkodjék és motorkerékpárján riadójelzést adjon le a berlini SA-csoportoknak? Helldorf: Nem. Ezután Torgler, majd Dimitroff intéznek kérdéseket Helldorf hoz. Drámaivá fokozódik a hangulat, amikor a Helldorf szemben áll a vádlottak padjáról felemelkedő kommunistákkal. Torgler kérdésére, hogy hivatalos rendeletre vagy saját felelősségére fogatta el másnap a kommunista és szociáldemokrata vezetőket, Helldorf kijelenti, hogy saját felelősségére cselekedett, mert az ő felfogása szerint az állam ellenségei a kommunisták és a szociálde mokraták és nem volt előtte kétséges, bogy kik követték el a gyújtogatást. Schaíer tanú kihallgatása után Sack védő kívánságára Lubbet szembesítik Helldorf gróffal. Lubbet a vádlottak padjáról, ahol magába ros- kadva ül a bírói emelvény elő vezetik. A bíró rászól, hogy emelje fel a fejét, Lubbe azonban továbbra is előrekonyult fejjel, félig összeros- kadt derékkal áll a bíró elé. Ekkor azonban Helldorf elébe áll és rákiált: „Ember, emeld fel a fejedet! Na gyerünk!'4 A katonás parancsra, valóságos csoda történik. Lubbe, mint egy automata felemeli fejét és Helldorfra bámul. A közönség soraiban nyugtalanság támad, ez az első eset ugyanis a bosszú tárgyalás során, amikor Lubbe engedelmeskedik egy parancsnak s amikor az apatiku&ságból, amely egész lényén elömlik, kiemelkedik. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy ismeri ez az urat, aki előtte áll, Lubbo automatikusan azt feléli: „Nem“. A következő két tanú vallomása alatt a közönség is, a sajtó képviselői is a különös eee- méuy hatása alatt állnak. Suttogva beszélnek a . hipnotikus hatásról, amelyet szinte pillanatok alatt gyakorolt Helldorf Lubbere. A suttogás egyre erősödik, inig végre az elnök csendre inti a közönséget. Az izgalom csak fokozódik, amikor a Barnakönyv harmadik főszereplője Schulz főhadnagy lép az elnöki emelvény elé. Dimstroff a Popoff elleni koronatanúról megállapítja, hogy regényíró Schulz vallomását azzal kezdi, hogy a kritikus napon nem is tartózkodott Berlinben, hanem a München melletti Sóimban volt. Az esti órákban tért vissza Münchenbe, mert felesége naplója szerint ezen az estén egy ismerős család negyvenéves házassági évfordulóját ünnepelték. Az elnök kérdésére a tanú kijelenti, hogy ebben az időben, sőt ennek előtte sem volt Berlinben. Sack védőnek arra a kérdésére, hogy Schulz- február hónapban tartott-e megbeszélést Helldorf gróffal, Heinessel vagy Göring miniszterelnökkel, a tanú nemmel felel. Schulz vallomását felesége is megerősíti. Rövid szünet után újból folytatódik a tanúkihallgatás. Ismét Popoff ruhája sziliének megállapításával foglalkozik a bíróság. Bogain mérnök, tanú ugyanis vallomásában azt állittotta, hogy a férfi, akit a kritikus időpontban a birodalmi gyiil.és palotája előtt látott és akiben Po- paffot vélte felismerni, sötét kabátot és világos nadrágot viselt. Majd Dimitroff teszi fel obiigáit kérdéseit, hogy milyen párthoz tartozik a tanú. végig kérdezi az összes jobboldali pártokat, de a tanú egyre ingerültebben, csak azt feleli, hogy egyikhez sincs semmi köze. Végül megállapítja Dimitroff, bogy mindenesetre jellemző a tanúra, hogy nem is mérnök, hanem regényíró. Az elnök szigorúan rendre- utasitja Dimitroffot. Egy tanú, aki alibi! keres Ezután a bíróság ismét Thaiér tanút hallgatja ki, aki elsőnek vette észre és jelentette, hogy ég a birodalmi gyűlés palotája. Utána Rabén dtítektivfclügyeiő áll a bírói emelvény elé és elmondja, hogy Lubbe rá kezdettől fogva olyan benyomást tett, mint aki igen jól tudja, mit cselekszik és akinek ezenfelül igen jó tájékozódó képessége is van. Ezután Ahfen volt berlini tűzoltóparancsnok tesz vallomást és kijelenti, hogy azok a külföldi sajtóban megjelent hírek, amelyek szerint Göring parancsára Genrp tüzoltóföparancs- nok az oltási munkákat megakadályozta, helyesebben hátráltatta volna, teljesen hamisak. Ahfen hosszú és mérges támadást intéz a külföldre távozott németek ellen, akik ezeket a híreket terjesztik. A bíróság ezután Gallé igazgatót, a birodalmi gyűlés adminisztrációjának vezetőjét hallgatja ki, az „ellenbiróságnak" arra a megállapítására vonatkozóan, hogy a kritikus napon felsőbb parancsra szabadságolták a birodalmi gyűlés személyzetét A tanú kijelenti, hogy ez légből kapott koholmány. A tanú még kijelenti az elnök kérdésére, hogy azok a látogatók, akik képviselők társaságában léptek a birodalmi gyűlés palotájába, tömött aktatáskákat hoztak hozhattak masnikkal anélkül, hogy ellenőrizték volna őket. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy az elnökségen állandó S A-őrs ég volt*c, a tanú nemmel felél. A tárgyalást, szombaton folytatják. %
