Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)

1933-10-18 / 13. szám

6 NAPROL-NAPRA —O­SANTELLI Negyedszázadig ragyogott a magyar kard a rriág vívótermeiben, negyedszázadig nyertek meg a magyar vívók minden olimpiászt, világ­bajnokságot — se páratlan sikert nagyrészt Santellinek, a magyarrá vált öreg olasz vivó- mestemek köszönhetik, aki néhány évtized előtt Budapestre jött s az amugyis kitűnő magyar vivóanyagot a legmagasabb tökéletességig ki­képezte. A raffinált olasz művészet találkozott a magyar vivótemperamentummal, a párbajok egyik nemzetének ügyessége a párbajok másik nemzetének kardforgató erényével, — világnivó lett belőle. Jellemző a magyar temperamentum­ra, hogy a vivás sportjában éppen a kard az, amelyet tökéletesített. Minden nemzet a saját stílusa szerint viv az elegáns, nyugodt és racio­nális franciáknál az épée-vivás vált tökéletessé, a vívásnak legelegánsabb, legnyugodtabb és leg­racionálisabb ága, az olasznál a tőrvívás ma­radt utolérhetetlen, mert ez a ravasz, kiszámít­hatatlan és esztétikailag legzártabb forma felel meg legjobban a villogó olasz érzésvilágnak, a magyar a kardot fogadta el, annak huszáros bá­torsága, le-lecsapása, kaszabolása az, ami kitü­nően párosul a magyaros mentalitással. A vere­kedés készségét Sautelli Italó vezette le szabá­lyos és művészileg kiképzett csatornákba, az olasz raffináltságot ö adta a magyar tempera­mentumnak. Nem csoda, ha Santelli vívótermé­ből Budapesten fogalom lett. Odajártak azok, akik tényleg passzióból tanultak vívni és lelkesí­tette őket a nemes sport, odajártak a matado­rok, odajártak az aszfalt arsziánjai, a párbajhö- sök és azok, akik a párbajban látták a társadal­mi igazságszolgáltatás legmagasabb fokát, oda­járt a szuverén erkölcsi törvények szerint élő magyar felső tízezer, de odajártak megerősödni a krakélerek is, kellő fizikai alapot adni szokott aroganciájuknak, s később odajárt mindenki, aki adott magára Pesten s mitmaholni akart. A széplányok, a kurtizánok, a színésznők, a szép- reményű mozisztárok, a hercegkisasszonyok, a sportgörlök, a jó polgári családok csemetéi, a Lipótváros démonjai s — ez volt a baj — San­telli vívóterméből kaszinó, egy második Ger- baud lett. Már vártuk, mikor jelenik meg a pesti színházi folyóiratokban az uj pletykarovat: „Santellimél". Amikor külsőleg a legjobban ment a vívóterem és tömve volt elegáns népekkel, úgy hogy mindenki azt hihette, a delelőjére ér­kezett, akkor kezdődött a dekadencia. A vívó­terem elvesztette belső erejét. Spártai arénából az elpuhult Róma kaszinózó fürdőháza lett, aho­vá „a kényes patrícius ivadékok csevegni és nevetgélni jártak", s ha néha meg is piszkálták a sportot, nem az volt a lényeg. Santelli divattá vált, s a divatokból hiányzik a tartósság. A nyeglék raja ellepte, hogy utánozza a csendes és szorgalmas atlétákat, de amint a divat sze­szélye másfelé kalandozott, esetleg egy evezős­klubba, egy kártyabarlangba, egy előkelő ven­déglőbe, valami külső week-end telepre, a nyeglék raja vele ment, s Santelli terme kiürült. Az igazi vivők régen elhagyták, mert csende­sebb, szegényebb vívótermekbe vonultak át az utálatos zajból, a párbajok kultusza a gazdasá­gi krízisben megszűnt, s amikor divat Fortuná­ja elhagyta Santellit, a mester fia becsukhatta a boltot. Tönkrement, nem bírta a rezsik Beállt trénernek, ott folytatta, ahol a család kezdte. Talán uj helyén, az egészséges légkörben, ismét valami nagy eredményt ér el.-O­SPENGLER, A NÁCIK FILOZÓFUSA A biliárdgolyófejü bölcselő, a mai harmincéve­sek ifjúságának legdöntőbb élménye, a „Nyu­gati Kultúrák Letűnésének" megjósolója, uj könyvet irt a „Döntés Évei" címen s a mü a könyvsikerekhez nem igen szokott uj Németor­szágban néhány hét alatt százezernél jóval több példányban elfogyott. Pedig ha végigfutjuk, nem sokat találunk benne, ami a mai náci Németor­szág dicséretére szolgál. Fölényesen, gúnyosan ítéli meg Oswald Spengler a birodalom állapo­tait, úgy ír róluk, mintha istenség volna s egy távoli csillagzatról hidegen, csak éppen a sta­tisztika kedvéért figyelné az apró föld apró Né­metországának apró eseményeit mondjuk két­ezer évvel a történtek után, kineveti a náci de­magógiát és a náci romantikát s epizódnak ne­vezi a Harmadik Birodalmat, ami hamarosan el­múlik. Miért tartja a nemzeti szocializmus Spenglert mégis a filozófusának? Először azért, mert Spengler gondolatvilága kacérkodik mégis az összes meglévő filozófiai rendszerek közül leginkább a nemzeti szocializmussal. Másodszor, mert Spengler világfejlődési epizódnak tartja Agyán a nemzeti szocializmust és fölényesen Ítéli meg, de a nagyzási hóbortban szenvedő és billiókban gondolkozó Spenglernél egy-egy vi­lágtörténelmi epizód száz-kétszáz évig tart, s szerinte a náciepizód éppen most kezdődött. Harmadszor — s ez a legfontosabb — mert Spengler veszedelmesen hasonlít a nagyvárosok perverz és nyegle úri dámáihoz, azokhoz az agyonfinomult mimózatermészetekhez, akik sze­retik a brutalitást, éfnek-halnak a boxmérkőzé- sekért és kéjes izgalom fut át rajtuk, ha meg­tapogathatnak egy bicepszet, amit ők tévesen „erőnek" neveznek és nosztalgiájuk van a ká­romkodás után, de maguk nem mernek károm­kodni. Spengler, Soréi tanítványa, a brutális erőszak himnuszát zengi és elérkezettnek látja % ' Horák borosé és dancina a Phőnix palotában, Praha, Vádavské nám. 60 Természetes borok kimérése - ízletes vacsorák — Hangulatos zene — Táncparkett Napsugaras délelőtt a pozsonyi Mihály-torony tetején, ahol két szegény diák akart lakni A Napló munkatársa helyszíni szemlét tart a legújabb pozsonyi szenzáció toronyszobájában — A Mihály-torony az asszonyok tornya lett — Különös „diákszoba“ a nagy óra közelében Pozsony, október 17. (Saját tudósitónk­tól.) Mihálykapu 20, balról a toronytól. Két kis berozsdásodott réztábla, mellette esengőgomb. A szomszédos 18-as ház egyik lakója, oktat ki, melyik gombnyomásra hyilik meg előttem a Mihály-torony, aho­va azért szeretnék följutni, hogy helyszíni szemlét tartsak: vájjon tényleg lakhatat­lan-e az a bizonyos toronyszoba, ahova két lakásnélküli diák szeretett volna bevonul­ni, de a. város bölcs tanácsa ezt nem enged­te meg nekik. A caengögoanbnyomásra a hatodik eme­leti kis, pirosmuskátlis ablakban egy idő­sebb néni feje jelenik meg. Először meg­kérdi, németül persze, hogy mi járatban vagyok. Nem akarja a hat emeletet hiába megtenni, ő a torony felügyelőnője és a legfelső emelet lakója: özvegy Dvorszky Károlyné asszonyság, a volt toronyőr öz­vegye. Lassan le csoszog a lépcsőkön és nagy szuszogás közben kérdi jövetelem cél­ját, no mert a toronyba a nemes város ta­nácsának határozata szerint csak igazol­vánnyal lehet bejutni. Na ja, de egy újság­író, az más. Annak szabad a bejutás még a felsőbb régiókba is. Mikor megtudja, hogy a két diák lakosz­tályára volnék kiváncsi, udvariasan föl­tessékel. — Bizony azok a lelkem diákoeská'k a múlt héten jártak itt azzal, hogy ki szeret­nék bérelni (ingyen-e, vagy pénzért, nem tudom) a torony óraszobáját, — beszéli sebtiben Dvorszky Károlyné. — Én nyom­ban igen hitetlenül fogadtam őket, mert hiszen ott nem igen lehet lakni. Ott van az óra fölhúzó szerkezetet és az órás minden­nap feljön fölhúzni. És ugy-e, az ember ma nem tudhatja., kit vesz a „házába"? Még Dollfusst is lelőtték, nemde? A bőbeszédű asszonyság a lépcsőkön csak nehezen tud járni. Hatvankétéves már, eb­ből tizennyolc évet töltött itt a magasban. Az ötödik emeleten van a lakószobája, a negyediken a. konyhája. Leányával és 13 éves leányunokájával lakik itt. Minden­esetre szép kilátásuk van a városra. Alább a torony alsóbb „emeleteit" ugyancsak egy volt torony őrnek: Wéber Sándornak özve­gye és családja lakja. Csupa nők, a két csa­ládból összesen öten. Férfiember nincs a Mihály-torony bán. A legutolsó férfi a. torony legutolsó őre: Fleischhacker Mihály volt, aki öt évvel ez­előtt ment nyugalomba. Azóta sem ennek, sem a városháza tornyának nincs őre. A városnak nincs szüksége a régimódi tűz­jelző állomásokra. A város e két „legmagasabb" állását megszüntették. A rozoga, korhadt falópcsők csak két emelet magasságig vannak, ezen tnl vas csigalépcsőkön haladunk tovább, amiket öt évvel ezelőtt szereltek föl az évezredes toronyba. Öreg kisérőnőmnek nem tetsze­nek a vaslépcsők, amelyek télen csúszósak és igy könuyen lezuhanhat róluk az ember. — Milyen magas ez a torony? — kérdem az asszonyságot. — Még sohasem érdeklődtem ez iránt, — mondja őszintén Dvorszkyné, aki 18 éve lakik a toronyban, de még nem volt ideje érdeklődni, bogy az milyen magas lehet. Mikor ezt csodálkozva hallom, még hozzá­teszi : — Az én lakásomig, tehát az ötödik eme­letig 72 lépcső. Ezt már sokszor megolvas­tam, egész a kúpig lehet 92 lépcső. Végre fönn vagyunk a hatodik emeleten, ahol a híres óraszoba van. Köröskörül er­kély. A pazar napsütésben Pozsony innen elragadó látványt nyújt. A dóm büszke tornya itt légvonalban egé­szen közel fekszik, a tatarozás alatt álló virágvölgyi templom tornyán megcsillan a friss arany festés. Az égen bárányfelhők úsznak, a torony körül galambok röpdös- nek. Az óraszoba üresen áll. Néhány pókháló a fehér falakon. Ez minden. Három kis ab­lakon lehet kifigyelni. Az óra fölhúzó szer­kezete ütemesen ketyeg. Zubin órásmester ide jár föl naponta a szerkezetet fölhúzni. Mióta villamosították a többi városi órá­val együtt a Mihály-torony óráját, azóta igen gyakran fölmondja a szolgálatot ez az óra is. Pozsonynak általában állandó témája az óramizória. Itt nincs pontosan járó nyilvános óra. Az óraszerkezet mellett öreg, rozsdás, nyugalombahelyezett riasztókészülék, az úgynevezett „Feueranschlag". Ezt nyomta meg tűzveszély esetén a toronyőr és a jel­zésre kivonult a tűzoltóság. A toronyőrt nyugdíjazták, az ósdi „Anschlag" itt ma­radt és csak ez a rekvizitum figyelmezteti a látogatót a régmúlt időkre... No és a harang idenyuló kötele, amely szintén csak a múlté már: öt év óta delet sem harangoznak a Mi- hály-toronyban. Csak igen rendkívüli esemény alkalmával húzzák meg a csöndes enyészetnek átadótt vén Mibály-harangot... Két nincstelen diáknak mindenesetre megfelelő szállást adhatott volna áz óra- szoba, amely elég világos, nem nedves, csak télen kicsit tulszellős. Még a vízvezetéki eső is a falban van, csak víz nem csorog már belőle. Amolyan előszobaféle is van kis kályhával — Amikor itt jártak a diákocskák — be-' széli Dvorszkyné —, már képzeletben min­dent szépen kiterveztek. Itt lesz az ágy, a mosdó, itt az asztal, a szék, az ablákokra függöny, az ablak elé virág kerül... A szép álomnak azonban vége. A tanács és hétfőn a közgyűlés is odanyilatkozott, hogy nem adja oda az óraszobát a két ro­mantikus hajlamú lakástalau diáknak. Továbbra is a pókok maradnák ott az egyedüli albérlők és Znbin órásmester ezentúl is fölcsoszog majd mindennap az Idő szabályozása céljából. A szürke galam­bok továbbra is éhesen röpködik körül az ódon falakat, amelyek között öt csöndes asszonyszemóly éli kispolgári életét... az erőszak idejét, mig szidja az eddigi életfor-' mákat, a szerint© szétesést jelentő liberalizmust, szocializmust, demokráciát Illetve mindent szid, mint Schope-nhauer, mert megrögzött pesszimista az öreg, de azt, amit ő „cézárizmusnak" nevez, enyhébben szidja, simogatva püfföli. S a poro­szokat égig magasztalja, mint ahogy például megállapította, hogy Vilmos császár fegyelme­zett poroszai álltak a legközelebb a szocializmus elveinek megvalósításához, mert kollektiven gondolkoztak, kiirtották magukból az Individuá­lis érzést, egyetlem nagy apparátusba tartoztak be fegyelmezetten, uniformizálták lelkűket, élet­módjukat, s egyetlen ideáljuk volt a kiegyen­súlyozott nagy rend, amibe beleilleszkedtek. Ért­hető, hogy ezek a megállapítások a hozzájuk fűzött szigorú kritika ellenére tetszenek Hitler­nek és a Führer híveinek. xx Gyengélkedés idején, különösen ha a rosezuliétet szorulás fokozza, a természetes „Ferenc József" keserüviz fájdalommentes székiirülést és kielégítő emésztést hoz létre. — Elfogtak egy tátrai szállodatolvajt. Zsol­nai tudósítónk jelenti: Augusztus elején egy tátraszéplaki szállodáiban 60.000 korona értékű ékszert loptak el egy mSihrischosiraui kereskedő feleségétől. A tettest akkor nem tudták kézre- keriteni. Ótúrán most elfogtak egy Vadavek Sámuel nevű embert, a'ki egy tízezer korona ér­tékű pTatinaórá-t adott el pincémének 130 ko­ronáért. Az órát lefoglalták ós megállapították, hogy egyike azoknak az ékszereknek, amelye­ket Tátraszéplakon loptak el a máhrisdhoetraui kereskedő feleségétől. Vacláveket a .bíróság fogházába szállították. _. CSÜTÖRTÖK —« PR ÁGA: 6.00—7.15 Zenés ébresztő. 9.50 Hírek. 10.10 Pozsonyból: Hangverseny. 11.00 Gramofon. ÍL15 Előadás. 1240 Gramofon. 12.35—43.35 M.- Ostrauból: Fúvós zene. 13-35 Munkapiac. 13.45— 13.55 Polkák gramofonon. 13.55—14.00 Tőzsde. 15-30—15.40 Jugoszláv dalok gramofonon. 15.40 KÖnyvkritáka. 15.55 Tőzsde. 16.00 Brünnből: Hang' verseny. 16.50 Gver mekhaogverseny. 17.15 Isme­retterjesztő előadás. 17.25—,17.35 Gramofon. 17.35 Francia nyelvoktatás. 16.05 Mezőgazdaság. 18.15 Munkás rádió. 18.30 Német óra. 19,00 Hirék. 19.10 Katonazene. 20.05 Aktualitások. 20.20 Erűim­ből: Aristofanes: Béke. 22.00 Hírek. 22.30—22.45 Hmetana: Vi seb rád. Szimfonikus költemény. POZSONY: 9.50 Prága. 10.10 Hangverseny. 11.05 'Szlovák népdalok gramofonon. 11.55 Prága. 12.35 M.-Ostrauból: Fúvós zene. 13 35 Prágából: Munkaipiac. 14.00 Hírek. 15.30 Prágából: Gramo­fon. 16.00 Brünnből: Hangverseny. 17.50 Vidám előadás. 18.25 Schrammelzene. 18-55 Hírek. 10.00 Prága. 20.05 Dr. Juriga Ferdinánd előadása, 20.20 Brünnből: Színjáték. 22.00—02.45 Prága, KASSA: 11.30 —42.30 Gramofon. 12.30 Hang­verseny. 13.35—14.00 Gramofon. 16.00 Oláh Kál­mán cigányzenekarának hangversenye. 17.00 Népdalok gramofonon. 17.10 Népszerű hangver­seny. 18.00 Asszonyoknak. 18.20 Bakula gyermek­kórus énekkari hangversenye gramofonon. 18.30 Angol nyelvoktatás. 18.50 Gramofon. 19.00 Prá­ga. 20.20 Brünnből: Színjáték. 22.00—22.45 Köz­vetítés Prágából. BUDAPEST: 6.45 Torna. Utána: Odeon—Par- lophon gramofonlemezek. 10.00 1. Magyar váro­sok. Nyíregyháza. 2. Konyhagondok. (Halételek). (Felolvasás). — Közben: Gramofonlemezek, 12.05 Az Egyetemi Énekkarok szólók várté ttje. A kvar­tett tagjai: Dr. Fisciher Vilmos, Fixl János, Arany Sándor, Bállá Károly. 13-30 Virány László szalon­zenék ara. 15.00 Az Országos Testnevelési Tanács előadása, 16.00 „Divatcsevegés". Sz. Tüdős Klá­ra előadása. 17.00 Pálinkás András oki. gépész- mérnök: ,,A kender és a len feldolgozása". 17.40 Az Operaház tagjaiból alakult zenekar. Vezény­li Fridi Frigyes. 1. Auiber: A portiéi néma, nyi­tány. 2. Erkel Gyula: Balettszvit, 3. Gounod: Faust, keringő. 4. Fejér György: Varieté. 5. Ga- fcaml Béla: Fekete fehér, operett egyveleg. 6. Linóké: Halló, nagy zenei -revü. 18.45 Angol nyelvoktatás (J. W. Thompson). 19.15 „Ami a háremből megmaradt". Kristóf Károly útirajza gramoíonlemezekkel. 19.55 Kis színpad. „Szenzá­ciót akarok". Kiirthy György hangutánzata. Közreműködik: Molnár Emmi. 20.30 Zongora-gor­donka szonáták. Előadja Petri Endre és Frank Lajos. 1. Beethoven: F-dur szonáta, op. 69. 2. Schubert: a-moll szonáta, 2140 Pontos időjelzés, hírek. 21.30 Pert,is Pali és cigányzenekara a Bri- tannia-ézállóból. 22,15 Külügyi negyedóra, 22.30 Időjárásjelentés. 22.35 Ney Dávid énekel, zongo­rán kiséri Polgár Tibor. L Wagner: Walkür, ta­vas®! dal. 2, Wagner: Lohengrin búcsúja. 3. Wag­ner: Isteniek alkonya, Siegtfried halála. 4. Hübay Jenő: Balalajka-dal a „Karenioa Anna" c. ope­rából. 5. Lavotta Rezső: Mezei bokréta. 6. Sándor Jenő: Nem 'lehet azt parancsolni senkinek. 7. Ka- csóih Pongrác: Rákóczi megtérése. 23.15 Pataky jazz a Gellert-<szállóból. BÉCS: 17.30 Stransky Jozefin szoprán énekesnő dal- és áriaestje. 19.00 Szórakoztató zene. Rá- diózenekar Landauer zongoraművésszel. 20.45 A szionfónikusok, az állami operai énekkar és Helletgruber Lujza szopráu hangversenye. Be­fejezetlen müve. 22.35 Gramofon. RÓMA: 20.15 Buonerha zongoraművésznő já­téka, 22.00 Omella P.uJiti tSantoliquido zongorázik. Bartók: Négy román tánc. 22.15 Tánczene. VARSÓ: 18.20 Könnyű lemezek. 19.20 Hangjá­ték Chopinről. 21.15 Á rádiózenekar szimfoni­kus hangversenye Werlineka Wanda énekesnővel. 22.45 Kávéházi tánczene. —, Szerdán még lehet táviratilag jelentkezni az október 23-iki római útra. Az október 23-iki római útra, mely Gál Ist­ván vezetése mellett. 8 natfüg tart s melynek részvételi dija 780 korona, a szerdai nap folya­mán még elfogad távirati jelentkezévSeket a po­zsonyi Central Passageban levő utazási osz­tály. November 19-én 580 K5-ért utazhat Rómába. November 19-ón igen olcsó és az egyszerűbb igények kielégítésére alkalma® római utazás indul s ennek részvéteid dija 580 korona. Az utasok megtekintik Velencét, Firenzét és 2 na­pot töltenek Rómában. Az utazás részletes pro­gramját kívánságra megküldi a pozsonyi Cen­tral Passageban levő utazási osztály. Október 26-án 5 napos autokar-utazás Buda­pestre szobával és reggelivel 110 korona.. Az utazás utlevét nélkül is lebonyolítható. Jelent­kezés a pozsonyi Central Passageban levő uta­zási osztálynál. Karácsonykor: Páris és Monté Cario. Az idei karácsonyi utazás 14 nap alatt Páriá­ba és a francia Riviérára vezeti az utasokat. A két. hétig tartó utazást Gál István főszer­kesztő fogja vezetni. Jelentkezéseket csakis korlátolt, szómban vesz fel a. pozsonyi Centraó Passageban levő utazási osztály. A részvét ed i dii 1580 korona. 1933 október 18, szerda. c

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents