Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)
1933-10-05 / 2. szám
19BS október 5, csütörtök Újra megkezdődön a nagy Torgler JrámaS vallomása I. . .. 1 a lipcsei porben Van dér Lubbe ismét mosolyogva vallotta be, hogy egyedül gyújtotta föl a birodalmi gyűlés épületét Lipcse, október 4. A kor egyik legdrámaibb szinijátéka léhát ma újból megkezdődött. Néhány napig szünetelt a berlini parlament fel- gyujtása perének, az úgynevezett Lubbe-peL’ főtárgyalása. A múlt lieti tárgyaláson kiderült, hogy Torgler és a bulgárok a gyujtogatási afférral kapcsol atban ártatlanok s hogy nem is • 'ismerték Van dér Lubbét, csupán az utolsó napon jelentkezett egy pincér, aki a Polsdamer- Platz egyik vendéglőjében állítólag együtt látta ülni Van dér Lubbét Torglerrel és a bolgárokkal. A drámai részletekben bővelkedő tárgyalásoknak az apatikue Van dér Lubbe mellett, szemmellátíhatóau a temperamentumos Dimitroff volt a főszereplője, aki állandóan konfliktusba keveredett az elnökkel és aki olyan hévvel védi igazát,,hogy személye •állandóan a tárgyalás clőiteréíbo mozog. A mai tárgyalás is Dimitroff-epizóddal (kezdődött. Megverték-e a rendőrök Dimitroff ott A mai tárgyalás megnyitása uitán az elnöknek egy táviratot kézbesítenek, amelyben több külföldi aláírásával tudomására hozzák az elnöknek, hogy Dimitroöof, aki védőjével akart beszélni, a rendőrkapitány parancsára a közönség jelenlétében megverték. Az elnök megkérdi Dimitroffot, mit jelent ez a távirat? Az elnök kérdésére Dimitroff előadja, hogy a szünetben, amikor ügyvédjével beszélni akart, a kapitány parancsára a rendőrök'öt erőszakkal ránci^áiták‘(kii a teremből. ÍEThök: Szóval magát tn^ivérték? Dimitroff: Meglöktek. Elnök: Jobban, mint ahogy szükséges volt ahhoz, hogy eltávolítsák a tárgyalási teremből? Dimitroff: Erőszakkal vezettek el. Teufert dr., Dimitroff védője bejelenti, hogy Dimitroff neki egy szóval sem említette, hogy bántalmazták volna. Dr. Sark, Torgler védője is kijelenti, hogy bántalmazásról szó sem lehetett. Végül az elnök is kijelenti, hogy bántalmazásról szó sem lehet. S ezzel a bevezető DimitTOtflf-epizód véget ér. A tárgyalóterem hallgatóságán szemmelláfhaíó izgalom vesz erőt, a dráma nagy jelenete következik Torg- •lernek kell megbirkóznia a váddal, amelyet ráolvastak. Mielőtt Torgler kihallgatására kerülne, sor, dr. Teuffert néhány kérdést intéz Van dér Lubbehez, majd megkezdődik Torgler kihallgatása. Az elnök felszólítására Torgler megismétli vallomását, hogy a birodalmi gyűlés fel- gyujtásának estéjén nyolc óra tizenöt perckor vagy nyolc óra húszkor járt-e a parlament épületében. Az elnöknek arra a közbevetésére, hogy az egyik tanú állítása szerint sokkal később láttáik őt a birodalmi gyűlés épületében, Torgler azt feleli, hogy ez teljesen kizárt dolog, minthogy ö határozottan emlékszik arra, hogy már nyolc óra harmincöt perckor a Friedrich- Balinhof mellett levő Aschinger-vendéglőben volt. Torgler titokzatos aktatáskái Általános érdeklődés közben tárja az elnök Torgler elé azt a vádat, hogy Torgler február 27-én két aktatáskával tért vissza a parlament 'épületébe. A két aktatáska feltűnően súlyos volt és puszta szemléletre is azt a benyomást keltette, hogy egészen rendkívüli tartalmuk van. Torgler kijelenti, hogy minden szombaton és •pénteken két aktatáskával hagyta el a birodalmi gyűlést és két aktatáskával tért oda vissza. Az aktatáskában újságok voltak, amelyeket még nem tudott elolvasni. A vádlott kijelenti, hogy esetleg még ma >s meg lehet állapítani, hogy mi volt az aktatáskában. Mert az egyik aktatáskának még ma is a birodalmi gyűlés 9 B számú szolbájának szekrényében kell lennie. Az elnök kijelenti, hogy két tanú vallomása szerint nem arról a két aktatáskáról van szó, amelyekről Torgler beszél. — A vizsgájföbirónak ön azt mondotta, —• mondja az elnök — hogy valószín illeg a parlamenti frakció ügyeit tartalmazó táskáról van szó. A titkárnő vallomása szerint azonban ezt a táskát egészen másutt szokták tartani. A vádlott ezzel szemben 'kijelenti, hogy. itt csak valami félreértésről lehet szó, mert ő nap-nap után aktatáskával jelent meg a birodalmi gyűlés épületében és nagyon gyakran a frakció ügyeit tartalmazó aktatáska volt nála. Természetesen a táskák, amelyekben állandóan sok újság és más irat vo’it b^gyömöszölve, mindig súlyosak voltak. Mit csinált Torgler a kritikus napon? Az elnök ezután kijelenti, hogy tanúvallomások szerint a kritikus napon Torgler rendkívül izgatott állapotban volt, ami mindenkinek fel is tűnt, aki vele akkoriban találkozott. Erre Torgler kijelenti, hogy nem emlékszik erre, lehetségesnek tartja azonban, hogy délelőtt nem volt egészen friss. Elnök: Minden esetre meg kell állapítanunk, hol tartózkodott ön a parlament felgyujtásának napján. Mikor ment be a birodalmi gyűlés épületébe? Torgler; Körülbelül tizenegy és negyed tizenkettő között a második számú bejáratnál érkeztem. Ezen a napon egyetlen percre sem hagytam el a birodalmi gyűlés épületét. Mindössze kétszer jöttem le a földszintre, még pedig délelőtt úgy fél tizenkettő körül és délután fél ötkor, hogy a postámat magamhoz vegyem. Elnök: Schmal tanú azt vallja, hogy délután két órakor látta önt, mindjárt azután, hogy Van dér Lubbeval találkozott az uccán, abban a pillanatban, amikor csomaggal a hóna alatt a villamosról leszállt. De kijelenti, hogy lehetséges, hogy másnapon látta önt. Torgler: Határozottan állithaltom, hogy azon a napon, amikor a gyújtogatás történt, nem hagytam cl a parlament épületét. Emlékszem azonban, hogy szombaton egy órakor délben Asch inger tői ebéd után magammal hoztam egy kis csomagot s villamossal utaztam vissza a parlamentbe. Lehetséges, hogy a tanú ekkor látott engem. A továbbiak során Torgler kijelenti, hogy Ivoenen képviselő -fél hétkor eljött hozzá és ezután egészen addig, mig el nem hagyták a birodalmi gyűlés épületét, együtt maradtak. Az elnöknek arra a megállapítására, hogy Torgler volt az utolsó, aki a birodalmi gyűlés épületét elhagyta, a vádlott a következőket feleld: — A birodalmi gyűlés íelgyujtása után következő napon azt olvastam a lapokban, hogy Ivoenen képviselő, a titkárnő és én menekü- 1 ésszerűen hagytuk el a birodalmi gyűlés épületét. Súlyt helyezek annak megáll api tására, hogy ez legkevésbé sem felel meg a tényeknek. Éppen ellenkezőleg, igen jó hangulatban hagytuk el a birodalmi gyűlést, lassan mentünk és beszélgettünk. Még arról volt szó, hogy Rehme kisasszonynak, aki aimugyds lassan mozgott erős termete miatt, fájt a lába. Torgler és Van dér Lubbe Ezután a vizsgálat legérdekesebb részletére került a sor. Az elnök bejelenti, hogy Kar- wahne, Frey és Kroyer tanuk vallomására fognak rátérni. A tanuk vallomása szerint a birodalmi gyűlés épületének íelgyujtása napján, tehát február 27-én délután három órakor vagy félnégykor látták Torglert Van dér Lubbevcl tanácskozni. Torgler részletesen boncolja a tanuk vallomását, igyekszik bebizonyítani, hogy a helyzet, amelyet a tanuk vallomásukban leírtak, mennyire hibás, majd a leghatározottabb hangon kijelenti, hogy Van dér Lubbét soha nem látta, vele soha nem beszélt, nevét soha nem hallotta. Először február 28-án látta öt a rendőrségen, ahol szembesítették Van dér Lubbével. Torgler a következő szavakkal fejezi be vallomását : — A kérdésekre az igazság szellemében feledtem; én soha nem ismertem Lubbét és soha életemben nem láttam őt. Az elnök ezután előadja, hogy a tanuk vallomása szerint, amikor viaszaidé tartottak, a parlament folyosóján látták Torglert a kanapén ülni s mellette egy férfi ült, akinek kalapja mélyen homlokába volt húzva g akiiben a tanuk Popoff bolgár vádlottat vélték felismerni. Torgler ezzel kapcsolatban kijelenti, hogy a a bárom bolgár vádlottról először március tizenkettedike körül, tehát a vizsgálat folyamán hallott. Később, amikor egy fényképet mutattak neki, tudta csak meg, hogy néznek ki a bolgárok. Van dér Lubbe nevet Az elnök Torgler kihallgatásának befejezése után azzal a kérdéssel fordul Van dér Lubbe felé, hogy a tűz napján volt-o a birodalmi gyűlés épületében é sbeszólt-e Torglerrel? Van dér Lubbe; Nem, nem hiszem. Elnök: Erre csak igennel vagy nemmel felelhet. Tehát volt-c ezen a napon Torglerrel, igen vagy nem: Van dér Lubbe; Nem. Elnök; Ismeri Torglert régebbről? Van dér Lubbe: Nem Torgler? Elnök: Tehát teljesen ismeretien maga előtt Van dér Lubbe: Igen. Az elnök ezután azt a kérdést intézi Van dér Lubbehez, hogy egydiil gyújtotta-e fel a birodalmi gyűlés palotáját, vagy pedig yöltük segítőtársai. Van dér Lubbe először habozva maga elő bámul, majd nevetni kezd és végül ezt feleli; — Nem. Elnök (kemény hangon): A tiszta igazságét kell vallania. Egyedül gyújtotta fel a birodalmi gyűlést, igen vagy nem? Van dér Luibbe: Igen. Elnök.- Nem segített magának senki? Van dér Lubbe: Nem. ’ Az elnök ezután figyelmezteti Van dér Lubbét, hogy beható vizsgálat álla pótolta meg, , hogy teljesen kizárt dolog, 'hogy egyedül hajt- haJtta volna végre ettét. Taneff alteregója is szerephez Jut Az elnök ezután ismét Torgler felé .fordul' és figyelmezteti őt, hogy egy tanú, Feldamnnö ■ asszony, a kritikus napon látta őt a birodalmi ■ gyűlés folyosóján egy ismeretlen személlyel i körülbelül tizenkét órakor beszélni. Énre • Torgler kijelenti, hogy ebben az időpontban Pteresen képviselővel veit megbeszélése. ■ Majd Genschel tanú vallomására keiül sor, ■ aki állítólag titokzatos tanácskozásban találta Torglert a kritikus napon déli tizenkét oraKor, amikor a. tanú megjelent a teremben, Torgler a beszélgetést azonnal félbeszakította. Torgler azt feleli, hogy a tanú nyilvánvalóan téved- Mint a kihallgatás utolsó aktusa, sorra kerül Webersted tanú vallomása, aki néhány nappal a gyújtogatás előtt a kommunista frakció helyiségében két embert látott, akikben ■ Van dér Lubbét és az egyik bolgárt ismerte • fel. Később hosszú meddő kérdés-felelgetés indul meg az elnök és Van dér Lubbe között. Végül is az elnök befejezi Lubbe faggatását és Taneff felé fordul: — Volt ön Lubbevel együtt a birodalmi gyűlés épületében? Taneff kijelenti, hogy nem volt soha Lubbe- vei együtt. Majd Popoff vádlottól kérdezi meg az elnök, tanácskozott-e Torglerrel a kritikus nap délelőttjén. Popoff kijelenti, hogy- nem ismerte korábban Torglert. A tárgyalást csütörtökön folytatják. Megbukott a spanyol kormány Berlin, október 4- A spanyol kormány tegnap éjjel lemondott. Mint ismeretes, a hetven éves Lerroux Azana kormányának bukása után szeptember 2-án a radikális párt támogatásával kormányt alakított. Mindenki azt várta, hogy Lerroux föloszlatja a parlamentet és uj választásokat ir ki. Ehelyett a miniszterelnök igyekezett a pártok közötti lavirozással meghosszabbítani a jelenlegi • parlament életét, amivel végeredményben maga ellen bősz i tét te mind a jobboldali, mind a baloldali ellenzéket. Tegnap este már érezhető volt, hogy Lerroux nem küzd meg az ellenzéki hangulattal. Számos ellenzéki szónok fötszólalása után a kormány tagjai elhagyták az ülést érmét, mire a ház leszavazott a szocialista bizalmatlansági indítvány ügyében. A szavazás alkalmával .189 képviselő a kormány ellen és ■91 a kormány mellett szavazott, úgy hogy Ler- ■roux kormányát a spanyol, parlament túlnyomó többséggel megbuktatta. ;;• V i: <.vé;.
