Prágai Magyar Hirlap, 1933. szeptember (12. évfolyam, 198-211 / 3308-3321. szám)

1933-09-07 / 203. (3313.) szám

Igen tisztelt Előfizetőinknek ! tiszteit Előfizetőinket, akik az előfizetési diiial hátralékban vannak, vagy az esedékes előfizetést nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával salát érdekükben kiadó- hivatalunkhoz juttatni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk. JL ra^<^-7VVAG^3R-HnaJ5I> 1933 szeptember 7. csütörtölí. LEGÚJABB SPORT Az ungvári Mankovich Emánueí Magyarország kettős iijusági tenniszbajnoka Mankovich a Sérfipáros döntőjében is küzd — Megkezdődtek a nemzetközi mérkőzések re, a Latorca balpartján eddig ismeretlen melódiáik ütődtek a folyó hullámaiba. Közvetlenül a Latorca mellett, Munkácsnak egy külső városnegyedében áll pár év óta a görögkeleti vallásnak fatemploma. A régi cári Oroszországból ideplántált stílus és lé­nyeg. E templom körül folyt ugyanebben az időben a 82-tő1 17-re apadt hiteihagyott gö­rögkatolikus áttérési szertartása a görögke­leti vallásra. A különös szertartás lefolyásának egyik szemtanúja a következő igen érdekes részle­teket mondotta el az áttérési ünnepélyről: — Az áttérni akaró 17 ifjú ruszin a nagy- szakállu orosz batyuskák és a még nagyobb szakáltu szerb Damaskin püspök kíséreté­ben, de még vagy húsz másrendbeli — nagyrészt idegen állampolgár — áttérni aka­róival együtt égő gyertyával a kezében eskü­dött örök hűséget a ruszin népnek teljesen idegen — szerb görögkeleti egyházra. — Egészen keletiesen barbár, de egyben vérfagyasztó látvány volt, amikor Érdekesen világította meg a munkácsi ese­mények politikai hátterét egy ruszin újság­író. aki — a jelek szerint — teljesen ismeri a Sztojka püspök elleni hadjárat kulisszatit­kait is. Erre vonatkozólag informátorunk a követ­kezőket mondotta: — A Munkácson történteknek hosszabb históriája van. Kárpátalján mindenki tudja, hogy a püspöki székért főként egy jelenlegi új­ságíró kollégánk, volt teológiai tanár har­colt. Úgy volt, hogy sikerül is neki, mivel a háta mögött állott a felekezetnélküíi Klofács sze­nátor, de tudunk arról is, hogy főként maga Benes külügyminiszter támogatta, nem is szólva boldogemlékü dr. Bészkid Antal kor­mányzónkról, aki különben nagy barátja volt a görögkeletieknek. Róma azonban másként határozott és igy lett a szegény ruszin nép soraiból származó Sztojka Sándor káptalani helynek a munkácsi egyházmegye püspöke. Nem túloznak tehát azok, akik a püspök el­leni akciók hátterében sértett ambíciókat is keresnek. Ennek a püspök elleni bosszumun- kának tulajdonítják az úgynevezett ,.radikális studentek“ által a püspökhöz intézett tiszte­letlen hangú ultimátumot is, melyben a püspök minden egyházfői intézkedését minő­síthetetlen hangon kritizálják s több érdemes egyházi személynek állásából való egyszerű kirúgását követelik. Játék a legszentebb érzelmekkel — Az összefüggés azért nyilvánvaló, mert — mint ahogy azt mi ujságirószemmel azon­nal észrevesszük — e feliratához nagyon ha­sonló tónusban foglalkozott a görögkatolikus egyház ügyeivel a dr. Fencik István kollé­gánk szerkesztésében megjelenő „Kárpát- * orosz Golosz" cimü újság is. Ez a lap valósággal terrorisztikus módon kezdte követelni a püspöktől, hogy tagadja meg ruszin voltát és á Íjon az úgynevezett nagyorosz nyelvi irányzat oldalára. — Sajnos, hogy önök, magyarok, nem tud­ják figyelemmel kisérni a mi különféle nyel­vű sajtónkat. Elképednének azon a hangon, amilyenen ezek Írnak ezekről a kérdésekről. Nekünk módunkban van azokról is tudomást szerezni, amik meg nem jelenhetnek az új­ságokban. íme néhány epizód: Egy tanügyi férfiú például körlevélben hívta föl tanitótársaít, hogy lépjenek ki a görögkatolikus egyházból, de hozzátette, hogy „nem komoly ez a dolog. c&alt Sztojka püspököt akarjuk megijeszteni!!... — írtak arról önök is, hogy dr Fenciket a görögkeletiek püspöküknek kívánták. No hát, ez nem igaz és állítólag Fencik azt válaszol­ta volna e hírre, hogy „inkább leszek Spira főrabbinál káplán, mint görögkeleti". Egyébként az ifjak „áttérésére" jellemző az, hogy miként fanatizálták őket spiritus ektoraik, de nem vallási, hanem nemzeti szempontból. Az egyik áttért ifjú — tanuk szerint — azt a kijelentést tette, hogy az ő áttérési elhatározásukban nem a görögkeleti valláson (szerintük az öndicséretet jelentő ,,pravoszlávián") van a hangsúly, hanem az orosz nemzetiségü­kön. „Ha az oroszok mohamedánok lennének, ak­kor mi az islamra tértünk volna át" — mon­dotta az ifjú titán, mezhez nem kell kom­e tizenhét ruszin ifjú ünnepies átkot mon­dott Rómára, megátkozta a munkácsi me­gyéspüspököt, átkot mondott arra a hitre, melyben szülei megmaradtak és esküt tett rá, hogy szüleitől uj vallásánál fogva örök­re elszakad. — Azért barbárság ez, mert ezek a ruszin ifjak éppen arra a Rómára kértek átkot az Istentől, amely az orosz bolsevizmus kitörése óta imát rendelt el az egész katolikus világ­nak Oroszország megmentéséért. Annak a pápának a fejére intonáltak átkot a bátyus- kák, aki ismert szociális akcióival, a bolse- viki „paradicsomban" éhenhalásnák kitett millió és millió orosz gyermeket mentett meg a biztos éhhaláltól. — Nemde, szomorúan érdekes találkozása az eseményeknek, hogy éppen, amikor az emigráns nagyorosz politika által félreveze­tett néhány oroszoskodó ruszin ifjú átkot szór Rómára, ugyanakkor a Szentatya újabb világakciót kezdett az éhező Oroszország megmentésére? mentár. Mi, józan ruszinok csak moso’ygunk rajta, de egyben szánakozunk is A jótékony püspök Megkérdeztünk egy munkácsvidéki görög- katolikus papot is az előbb vázolt esemé­nyekről, aki a következőket felelte: — A görögkatolikus papság, a józan ru­szin intelligencia és a hivő nép már undor­ral nézi a nye.vi kérdés körül dúló és két­ségkívül politikai háttérrel rendelkező test- vérharcot. De megelégedéssel és helyeslés­sel látja, hogy Sándor püspök nem hajlandó nyelvi harcosnak beállani. hanem' magasztos püspöki hivatásához híven, felülemelkedik a harcoló pártokon, igaz szeretettel törekszik kibékíteni a testvérharcot folytatókat, akik bizonyos részben — sajnos — po.itikai uszí­tások áldozataivá is lettek. A püspök nyelvi harc helyett sorra látogatja egyházmegyéje legeldugottabb helyét is, — igy fordult meg nálam is, — hogy az evangélium melegét és szeretetét oltsa be hívei szivébe, hogy saját szemével lássa népének nyomorát, mert segíteni akar rajtuk. Nyelvi harc helyett szociális akciókat indit a püspök. Hiszen emlékeznek rá az urak, hogy 1932-ben 60 ezer koronán felül, 1933- ban pedig 100 ezer koronát koldult össze a püspök az éhező ruszin népnek s ilyen ér­téken osztott isaét a szegény verhovina.i nép között húsvéti p ászkát, ruhát és kenyeret. S jellemző, hogy ebből az akcióból a püspök a görögkeletie­ket sem zárta ki. — A ruszin nép fiaitól nem politizálást, még kevésbé tudatlan demagógiát, hanem tanulmányaikkal komoly foglalkozást várnak a szülők. Sajnos, e politizáló ifjak nagyrésze örökké főiskolai ha Iga tó marad... * Végül Munkácsról visszatérve, felkerestük Sztojka Sándor püspököt is, hogy nyilatkoz­zék a lefolyt eseményekről, melyeknek ép­pen ő a „szenvedő hőse". A püspök moso­lyogva tagadta meg kérésünket: — Majd máskor, ha eljön az ideje... Botrányos epilógus Ungvár, szeptember 6. (Ruszinszkői szer­kesztőségünktől.) Munkács görögkatolikus közönsége még mindig a nagyboldogasszony- napi görögke.éti áttérések okozta izgalmak hatása alatt áll. A hitüket elhagyott főiskolá­sokat és tisztviselőket sehol sem néziik jó szemmel a hithü görögkatolikusok. Ennek tulajdonítható az az incidens, mely szomba­ton reggel történt a munkácsi görögkataliikus templomban. Pl napon tartották a munkácsi állami ta­nítóképző intézet növendékei évnyitó ünne­pélyüket, mely a görögkatolikus templom­ban misével és Verni Sanote-val kezdődött. A növendékeket templomba kisérő tanárok kö­zött volt egy Ignáczy nevű tanár is, aki csak pár nappal ezelőtt tért át a görögkeleti val­lásra. A tanár megjelenése a templomban óriási izgalmat keltett a hívek között. Egyesek hozzáléptek és kérték, hogy; a bot­Budapest, szeptember 6. A Magyar AC bajnoki ten nász versenye tegnap délután kezdődött meg. A versenyen, összesen 20 külföldi vesz részt, akik kö­zül először a csehszlovákiai németek érkeztek meg. Kehrling Béla ezúttal először nem nevezett a fér­fi-egyes bajnokságra. Kehrling a vegyes párost a német Aussem Cillyvel együtt játsza. Tegnap az olmüci Deutschné a nöi-egyesben Reichlint kétszer 6:0 arányban verte meg, míg a vegyes-párosban a bécsi Brosch-sal együtt az újpesti Aschner-Tilianyi párt 6:1, 6:2 arányban győzték le. Nagyszőlős, szeptember 6. (Saját tudósitónk­tól.) A magyar kisebbségi iskolaügy nehézsor- eu utjának egyik s talán legszomorubb állomá­sa a szőlőéi polgári iskola ügyé, amelyben élethűen tükröződik vissza az egész szűkkeblű módszer, amelyet az iskolaügyi kormányzat a magyarsággal szemben alkalmaz. Köztudomású, s úgy a múlt, mint a legutóbbi népszámlálás statisztikai adataiból is hivatalo­san megállapítható tény-az, hogy a szőlőéi já­rás tisza-menti falvainak nagy részében nem­csak, hogy megvan a törvény által előirt 20 százalékon fölüli magyar kisebbsége, de egyes községek és falvak lakói szinmagyar ajkúak. Ezenkívül Nagyszőlős — volt ugocsaniegyei székhely — lakosságának több, mint 20 száza­léka vallotta magát hivatalosan magyar nemze­tiségűnek és anyanyelvűnek. De a statisztika merev számadatain túl, Nagyszőlős lakosságának több, mint 50 szá­zaléka ma is kizárólagosan csak a magyar nyelvet tudja és beszéli tökéletesen. S mégis mindezek dacára a szöllősi járás és Nagy­szőlős magyarságának nincs magyarnyelvű polgári iskolája, mert 14 éve már, hogy a magyar tanítási nyelvet az orosszal váltot­ták föl. Nincs és nem is lehet senkinek sem kifo­gása az ellen, hogy Nagyszőlősön orosz taní­tási nyelvű polgári iskola van, mert a ruszin- ságot ez a jog számarányára való tekintettel kétségtelenül megilleti. Ez azonban nem von­hatja maga után azt. hogy a magyarság azon jogos igényétől, hogy - gyermekei magasabb kultúráját anyaryelivén biztosíthassa, megfosz- tassék. Hosszú küzdelem s pártjaink vezető férfiai eredményes munkájának tudható be, hogy si­került kiharcolni az elemi iskola magyar pár­huzamos osztályainak fölállítását az 1929—30. iskolai évben. Az iskolaügyi kormányzat Nagy­szőlősön 12—13 tanerőre szervezett cseh jubi­leumi iskolapalotát építtetett a kevésszámú cseh hivatalnoki kar gyermekeinek számára, ilyen körülmények között nem zárkózhatott él takarékossági szempontokra való hivatkozással a magyarság jogos követelései elöl. De őszin­tén szólva, nem volt sok köszönet benne, mert amit adott jobbkezéve], csakhamar visszavonta a ballal, egy, a tanfölügyeőség utján leadott rendeletével, amely szerint rány elkerülése végett távozzék a templom­ból Ignáczy azonban nem volt hajlandó elhagyni a templomot, mire az izgalom a tetőfokra hágott. Már-már nyilvános botránytól lehetett tarta­ni- amikor Ignáczy hoz lépett Szkiba képez- dei tanár és Márkovics főiskolás és ismétel­ten felkérték, hogy távozzék el a templom­ból, amit Ignáczy ismét megtagadott. Ekkor Az ifjúsági bajnokságban az ungvári Mankovich mind a három számban a döntőbe jutott. A férfi-egyesben Mankovich Emánuel (Csehszlo­vákiai Magyar T-ennisz Szövetség) megverte Máhrt 6:2, 6:4 arányban és ezzel Magyarország ifjusági bajnokságát megnyerte. A vegyes-párosban a Man- kovich-Ernuszt kettős 6:3, 6:3 arányban verte a Kovács-Prok párt. A férfi-páros ma kerül eldön­tésre. — Az ifjúsági női-egyest Laukovics nyerte 8:6, 3;6, 6:4 arányban Erauszt ellen. a magyar elemi iskola IV. osztályát végzett növendékek nem vehetők föl sem az orosz, sem pedig az emellett „közóhajra" szerve­zett cseh polgári iskola I. osztályába. Ez a rendelet a magyarságot, amely ideig-óráig kényszerűé égből gyermekeit az orosz polgáriba ** járatta, most már nemcsak attól fosztotta meg, hogy gyermekeit magyaT nyelven iskoláztat­hassa, hanem teljeser kizárta a magasabb pol­gári kultúra bármilyen nyelven való megsze- r ezhe t-ésé nak 1 e h et ősé géb öl. Ez a sérelem csakhamar megmozgatta, a szöl­lősi járás magyar lakosságát és Nagyszőlős, Fancsika, Tiszaujlak, Feketeardó és Királyhá­za lakossága- 1931 julius havában több, mint 200 aláírással ellátott kérvényt nyújtott be az ungvári országos hivatal tanügyi referálásá­hoz, amelyben kérte, hogy Nagyszőlősön. — amely az érdekelt községek között központi fekvéssel bir — a-z orosz tannyelvű polgári és kereskedelmi iskolák mellett magyar párhuza­mos osztályokat létesítsen. Az országos hivatal azonban a kellően meg­indokolt kérvényre még csak választ sem adott. Ezután Hokky Károly nemzetgyűlési és dr. Siméníalvy Árpád tartománygyülési képvi­selők a .már említett kérvény másolatát egy, a pártjaink nevében Írott kérvény kiséretében fölterjesztették egyenesen az iskolaügyi mi­nisztériumhoz. Ebben -a kér vény bér. kérték, hogy rendelje el az iskolaügyi minisztérium a- nagyszöllősi állami polgári és kereskedelmi is­kolákban a magyar párhuzamos osztályok föl­állítását már az 1931—32. iskolai évben. Ez a kérvény még ma is ott fekszik valahol a poros aktacsomók között. S most, hogy újra beköszöntött az iskolai év, a szöllősi járás és Nagyszőlős község ma­gyar lakosságának gyermekei, ha tanulni akarnak, úgy kénytelenek vagy a nagyobb távolságra fekvő Beregszászba naponként beutazni, vagy pedig kegyelemből fölvétetni magukat a nagyszöllősi orosz és cseh, vagy az újabban nyitott királyházai orosz polgáriba. íme, egy eset a sok közül! Ez az egy eset is azonban fényesen rávilágít arra az iskolaügyi „liberalizmusra", melyre oly szívesen hivatkoz­nak a szociáldemokrata iskölaügyi miniszter elv társai. a két ur megragadta Ignáczy karját és erő­szakkal eltávolította öt a templomból. A közönség nagy izgalommal nézte végig a kínos jelenetet s nem egy szemlélő tett fél- baaigos megjegyzést a hitebagyott tanárra, aki emellett nem riadt vissza a görögkato-ll- küs hívek provokálásatól sem és átlépte an­nak ÍV/j egyháznak küszöbét, melyet pár nap­pal azelőtt: Damaskin görögkeleti püspök előtt megtagadott és megátkowíít, Politika és vallás I siilisi járás magyarságát kizárták a polgári Iskolai oktatásitól A szállási járás lakossásának nmarésm magyar anya­nyelvű és a járásnak az íllanMIai éta nnts magyar polgári iskolája

Next

/
Thumbnails
Contents