Prágai Magyar Hirlap, 1933. szeptember (12. évfolyam, 198-211 / 3308-3321. szám)

1933-09-07 / 203. (3313.) szám

2 1953 Mteptetnibecr 7, csütörtök. WMmmsnmmmnBmmBMmBmuBHasmmmmmMmMaumanxima Ki hívta Hlinkát Nyitrán a szónoki emelvényre? A félhivatalos nyilatkozat után Hlinka Is megszólal tyet hány minden külpolitikai rezonnak, még ha a kisantant másik két államának nyúj­tandó engedni ényékről is van szó. A nagyipar véleményét a legjobban Preiss- nek, a Zsivno elnökének a gyáriparosok szö­vetségének legutóbbi közgyűlésén elhangzott emlékezetes beszéde tükröztette vissza, ame­lyet azzal a szemrehányással szemben, hogy ő is a dunai vámuniót akarja, a Národn’ Listy akként értelmezett, hogy a cseh bankvezér Lengyelország, esetleg Bulgária bevonására gondolt, még pedig vámunió formájában, mert a legtöbb kedvezmény elvének épség- bentartása és a preferenciális rendszer nem­zetközi elismerésének hiánya miatt ezeknek az államoknak más együttműködését elkép­zelni sem lehet. Ez a terv a prágai ueca népe előtt bizonyosan könnyebben népszerűsíthe­tő, mint a Benesé, mert hiszen a nagyszláv gondolaton nyugszik. De ebből még koránt­sem következik, hogy a mai gabonaárakhoz ragaszkodó cseh falvak népe a ki sántán t— lengyel—bolgár vámuniót szives ebben fogad­ná, mint a kisantant—osztrák—magyar, vala­mivel mégis csak kevésbé agrárius alakula­tot. Látjuk tehát, hogy magának a cseh nép­nek egyes irányzatai is mennyire eltérően ítélik meg ezt a sorsdöntő kérdést. Még tar­kább képet nyernénk akkor, ha a szudéta- németeknek és a szlovákoknak Középeurópá- ra vonatkozó nézeteit vizsgálnánk meg, a ki­sebbségi magyarság kívánságairól nem is beszélve. Mentői messzebb körre terjesztjük ki megfigyeléseinket, annál nagyobbak a fel­fogásbeli eltérések. Még ha fel is tesszük azt, hogy a kisantant mindhárom államának hiva­talos külpolitikája tökéletesen Beneshez iga­zodik és a belpolitikai fronton fölhangzó egyéb véleményeken könnyű szerrel tulhe- lyezi magát, még akkor is ott van Magyar- ország és ott van Ausztria a maga külön po­litikai véleményével és érdekeivel. Talá­lóan mutatott rá egyszer a Vemkov arra, hogy egy középeurópai szövetség — és hozzátesz- szük: minden középeurópai megoldás — Ma­gyarország nélkül elképzelhetetlen, ami az agrárpárt vezeiőlapja szerint is Magyarország legerősebb ütőkártyája. Európai nézőpontból szemlélve a problémát, mindezekhez Magyar- országnak a Duna völgyében valóban kulcs- helyzete van, mert a középpontban Ő fek­szik és a kisantant államai között az egye­nes ut rajta visz keresztül. A középeurópai kérdést nélküle megkerülni talán igen, de megoldani nem lehet. Ha az agrárpárt ezt nyiltan elismeri, akkor miért nem vonja le e megismerés természetes következményeit is. — Szeptember 8-án nem tart hivatalos órát a pozsonyi magyar konzulátus. A pozsonyi magyar konzulátus hivatalosan közli, hogy szeptember 8-án, Kisasszony napján nem tart hivatalos órákat. Prága, szeptember 6. A műit napokban a piizeni Növá Dóba alapján részletesen közöl­tük a nyitrai incidens állítólag teljesen hite­les leírását. E közlés lényege az volt, hogy Hűnkét HaJáohy járási főnök útiján maga a miniszterelnök hívta volna meg a szónoki emelvényre. A Nová Dóba jelentését a cseh­szlovák távirati iroda a következő hivatalos jelentéssel cáfolja: „A nyitrai ünnepségekről tárgyaló egyes lapok azt is jelentették, hogy a kormány- elnök egy harmadik személy közvetítésé­vel meghivatta Hlinka képviselőt a szóno­ki emelvényre. Illetékes helyen közük, hogy ez a jelentés nem felel meg a való­ságnak/4 A P öled ni List szerkesztősége kérdést inté­zett Hlinkához, hogy mi igaz a Nová Dóiba közléséből, illetve a félhivatalos cáfolatból. Hlinka a következőket mondotta: ..Amikor a menet a szónoki emelvényhez közeledett, Prága, szeptember 6. A cseh nemzeti de­mokrata Národni Listy a politikai helyzetről a következőket irja: „A miniszterelnök a mull < napokban a koalíciós pártok képvise­lőivel tárgyalt a kormanytanácskozásokon és a parlamentben is. A tárgyalások folyta­tódnak s e hét végére kell azokat befejezni. A tárgyalások főképpen bizonyos minisz­terek személyében várható változásokra vonatkoznak. Eddiig még elintézetlen, hogy mely minisz­tériumokban következik be a változás. A minisztertanáos csak a tanácskozások befeje­valóban jelentkezett nálam két ur. Az egyik Halácihy járási főnök volt, a másikat nem ismerem név szerint. Jól megtermett, magas férfi volt, akit valami cukorgyári vagy betegbiztositópónztóri hiva­talnoknak néztem. Szokolinget viselt. Az urak bizonyára tudni fogják, hogy ki volt az illető. A két ur fölszólított, hogy föltétlenül men­jek beszélni az emelvényről és hogy a mi­niszterelnök ur hiv engem. Ezt az összes néppárti törvényhozó hallotta, nevezetesen Buday és Krcsméry szenátorok is. Azt tanácsolták, hogy maradjak velük, de a tömeg máris elragadott, valaki a levegő­be emelt s a tribün felé vittek. Ott maguk Hodza és Dérer miniszterek segítettek föl a tribünre. •Amikor a tömeg azt kezdte kiáltozni, hogy ..Halljuk Hlinkát!“. akkor már senkitől sém­im it sem kérdeztem, hanem beszéltem. Az urak pedig ültek és hallgattak." zése után fog összeülni. A Lidové Listy ér­tesülése szerint A parlament idénynyitó ülését csak októ­ber 15-e után hívják ös&ze. Amint cseh ellenzéki oldalról hagoztatják. a közönség joggal elvárja, hogy a nemzetgyű­lés ilyen válságos időben haladéktalanul munkába kezdjen, a koalíciós vezetők azon­ban nem merik összehívni a parlamentet, ezért egyelőre a parlamenti bizottságok moz- gásbahozásával akarják a politikai munka látszatát kelteni. ­Hivatalos jelentés szerint eddig csak a takarékossági bizottság 1 kormányrekonstrukció során üilssnertil Honra vonná át ai igaisáiiifi tárcát I I flB']srsst3r@ln§k tárgyasai még miniig csak a smméw Iműé^k körül mdsosnait takarékossági választmányának Ülését hiv- ták össze szeptember 12-re. E választmány ülését a pénzügyminisztérium költségvetési osztályán tartják meg. Ismere­tes, hogy a takarékossági választmány a ta­karékossági bizottságnak kizárólag koalícióé párti tagjaiból áll, vagyis a választmányban az ellenzéknek képviselete nincs. A takaré­kossági bizottság újabb törléseket szándék­szik eszközölni az 1934. évi költségvetésben. Egyes lapok jelentése szerint a képviselő- ház és a szenátus elnökségei a Jövő héten kö­zös értekezletet tartanának. Mai értesülé­seink szerint ez a közös értekezlet csak ok­tóber első napjaiban várható. Személyi kombinációk Prága, szeptember 6. Rendesen jólértesült politikai körökből eredő hírek szerint a kor- mányr©konstrukció a következő személyek, illetve tárcák körül forogna: Dr. Meissner Lgazőágügyminiszter terhére írják, hogy az ő resszortjának magatartása mérgesítette el Stribrny pártjának a több­séghez való viszonyát (iglaui pör) és ezért Meissnernek távoznia kellene. Miután egyes politikai körök a szlovák elemnek a kor­mányban való megerősítését sürgetik, Mei&sner utódjaként Micsurát emlegetik. A nemzetvédelmi tárca vezetését Bradáes’ól szakember — tábornok — venné át, mig Bradács visszamenne a földművelésügyi mi* nisztérium élére. Dr. Hodza, a mai földművelésügyi minisz­ter az iskolaügyi tárcát kapná, ilyképpen azonban dr. Dérer tárca nélkül maradna. Bechyné vasutügvi miniszter fel­váltásáról is sokat beszéltek, a legújabb hi- rek szerint azonban ezek a kombinációk nem tekinthetőik helytállóknak. Ugyancsak szi­lárdnak tekinthető dr- Trapl pénzügyminisz­ter helyzete is; működésével a kormány az adott viszonyok között teljesen meg van elé­gedve. A koalíciós saitó a kormány személyi ne­hézségeit leplezni igyekszik, azonban ha szemügyre vesszük az éppen közölteket. úgy a kormány személyi válsága leplezetlenül áll előttünk. Nevezetesen az a veszély áll fenm^ hogv a cseh szociáldemokraták három tárca közül kettőt elveszítenének, ami a koalíciós oártok politikai egyensúlyának teljes meg­bomlását jelentené, vagyis okvetlenül más vnegoldáis keresendő. Egyelőre csak annyi feltétlenül bizonyos, hogy a kormány sze­mélyi nehézségeinek kiküszöbölése távolról sem lesz oly könnyű és egyszerű dolog, mint azt egyes koalíciós lanok elképzelik, mert a leváltandó miniszterek közül talán csak egy számára közömbös az a kérdés, hogy miniszr ter-e vagy nem. az összes többi két kézzel . kapaszkodik a bársonyszékbe. A KEK GYÉMÁNT REGENY Irta: IFJ. BÓKAY JÁNOS (16) Kinőtt már a gyerekkorból, gondolkoz­ni kezdett. S mivel asszony volt, a szivével kezdett gondolkozni. Eddig mindig mások gondolkoztak helyette s ő vakon követte az öregek tanácsát. De most... most megszó­lalt. a szív, az asszony! ösztön, eleinte csak halkan, úgy hogy alig hallotta szavát, de ké­sőbb mind hangosabban, sűrűbben és köve- telődzőbben. Leintette, hallgatást parancsolt neki, hiába, a szív nem hagyta leinteni ma­gát. ő volt az ur. Ketten voltak a szobában: az öregasszony és Edith. Mindketten varrogattak- De mig az öregasszony minden figyelme munkájára irá­nyult, Edith csak néha-néha ölt ügetett egyet. Máson járt az esze. a jövőt kutatta. Behunyta szemét: maga elé akarta idézni vőlegénye képét. Ez sikerült is neki. Csakhogy nem ta­lált rajta semmi vonzót. Ez lesz az a férfi, aki... De hiszen nem szeretem! Olyan, mint egy idegen. Kiváló, komoly férfi, igen, ez igaz, csakhogy... Vájjon szeret-e engem, legalább ő szeret-e engem? Most aztán ah­hoz a mondathoz ért, amely mindig egyfor­mán meghatja azt, akinek eszébe jut: milyen szerencsétlen vagyok, Istenem, milyen sze­rencsétlen. Edith végleg letette kézimunkáját. Két könnycsepp gördült végig arcán. Felállt és hirtelen nagyanyja lábához ült. Az öregasz- szony megsimoga'tta fejét. — Mi baj, kislányom? — kérdezte. — Semmi. De a hang olyan szánalmas volt, hogy az Öregasszony megfogta unokája állát. és maga felé fordította arcát, A kék szemek még vi­lágosabbak voltak, mint rendesen és csillog­tak a harmattól. — Te sírtál! Edith gyorsan elfordította fejét és a nagy­mama szoknyájához szorította arcát. Úgy érezte magát, mint a gyerek, akit valamilyen csínyen értek. így ültek sokáig. Edith szólalt meg első­nek: — Nagymamusfca, mesélj nekem az élet­ről, a házasságról és a ... szerelemről. Az öregasszony félretolta varrását, levette pápaszemét és maga elé bámult. —- Az élet — mondta csendesen — olyan, kislányom, mint az emljer, aki éli. Mindenki magában hordja boldogságát. És az egyetlen igazi boldogság a megelégedettség. Látod, ha az ember meg tudja becsülni azt, amije van és megelégszik vele, akkor boldog. Az életben, mindenki életében, jó és rossz na­pok követik egymást, örülni kell a jóknak és türelmesen el kell szenvedni a rosszakat- Sohasem szabad fellázadni, mert a lázadás elégedetlenség és az elégedetlenség boldog­talanság. Ez az egyetlen életbölcsesség. Bol­dogság ... Istenem, ki volna boldog, ha te nem! Vőlegényed mintaképe a férfinak, a meggondolt, komoly férfinak, akire egy asz- szony nyugodtan rábízhatja sorsát Derék, becsületes és jeHermes. És ez a fő. Csak azt a férfit szerethetjük igazán, akit becsülünk is egyszersmind. Ne szólj, tudom, mit akarsz mondani: hogy Géza nem olyan, mint a sze­relmi regények hősei. Hogy nem ért a szép, hatásos szavakhoz, nem ért a széptevéshez. Hála Istennek! így nem fogod megismerni a kiábrándulást, ha majd idővel elmaradnak a nyál ja s szavak és esetleg egészen más szavak kerülnek helyükbe. Neked még jobban kell J vigyáznod, mint más lánynak. Nagy vagyon vár rád, igen nagy vagyon. És a pénzt min­dennél többre becsüli a legtöbb ember. A hitvány emberek! Megj uháezk ódnak, ezi­nészkednek, csakhogy hozzájussanak. És ezek az emberek értik mesterségüket, mű­vészei a szónak, a szellemességeknek, az udvarlásnak, modorukkal és külsejükkel akarják meghódítani az olyan tapasztalatlan fiatal lányokat, mint amilyen te vagy. Ha ilyen szempontból Ítélsz, az első lelketlen kalandor hálójába ejthet. Edith az utolsó- szavakat már nem is hal­lotta. Minden bátorságát összeszedte, hogy kimondja, ami már olyan régen nyomta szivét ■.. Most végre rászánta magái. — Nagymamnska! — mondta fojtott han­gon és izgatottságában úgy hallotta saját szavait, mintha egész távolról csengenének, mintha nem is ő mondaná őket. — Nagy- mamuska, hiszen tudod, hogy én nagyon tisztelem és becsülöm Gézát és.. rokon­szenvesnek is tartom, szóval szeretem, de. •. szerelmes nem vagyok belé! Végre hát kimondta. Ám nem könnyebbül! meg. Má,r szinte megbánta szavait. Mi lesz most? Lé lek zetv iss z aif ojt v a várta nagyanyja válaszát; érezte szive dobogását. De az öreg­asszony még nem felelt.. Arca szigorú kifeje­zést öltött és tekintete mozdulatlanul csün­gött unokáján. Edith nem bírta tovább a kí­nos várakozást. — Haragszol? — kérdezte akadozva, mert a heves lélek zés zavarta a beszédben. — Haragudni? Miért? Nem ismered az életet- A szerelem ... hagyjuk ezt. A nők nem mindig ahhoz mennek férjhez, akibe nem Pof árszámra inni, Negyed vagy fél pofiár Elég szokott lenni. ' szerelmesek, de az igazi nő mindig abba a férfiba lesz szerelmes, akihez férjhez ment, aki asszonnyá tette. Majd meglátod te is, hogy az esküvő, a nászéjszaka után milyen .másképp fogsz látni és megítélni mindent. Végtelen hála fog ébredni lel'kedben, büszke leszel arra a férfira, aki először zárt karjá­ba; szerelemre gyulladsz! És később majd csak növekedni fognak ezek az érzések. Büszke leszel munkájára, sikereire, mert érezni fogod, hogy érted dolgozik és hogy ne­ked is van részed minden sikerében Azt fo­god mondani: Ő az én uram, és ez mindent kifejez. Ez az asszonyi szerelem S az élete­tek egybeolvad, közös célok, közös érdekek, közös öröm és bánat... Az öregasszoeny elhallgatott: valami nyug­talanság vett erőt rajta. — Edith — mondta szigorú hangon — valld be őszintén: másba vagy szerelmes? — Nem, nem, nagymamnska — felelte ha­tározottan a lány és erélyesen megrázta fejét. — Úgy hát nincs mitől félned. Az öregasszony lehajolt, magához vonta unokáját és megcsókolta. — Csak soha ne légy olyan — mondta —, mint a mai lányok és asszonyok: kihívó, ka­cér és lelketlen. A szemérem, ugye, mily el­avult fogalom, de bármit is mondanak, a sze­mérem marad mindig a nő legszebb dísze. Nem vittelek sokat társaságba, emberek kö­zé, talán kevesebbet, mint ahogy azt a társa­dalmi állásod megkívánta volna, de féltette­lek, féltettelek a rossz példától, ó. hogy gyű­lölöm és megvetem ezeket a modern fiatal lányokat és asszonyokat, akik derékig mezte­lenül mutogatják magúkat. Egy tisztességes asszonyt csak egyetlen férfi láthat meztele­nül és ez a férfi a férje. Ezt határozottan, szinte keményen mondta az öregasszony, .mintha egy egész életre em­lékezetébe akarta volna vésni kis unokájá­nak e mondatot. Most Edith karolta át és csó­kolta meg mosolyogva nagyanyját. Tudta, hogy a nagymama kedvenc témájához ért, melyet nehezen rag elejteni.

Next

/
Thumbnails
Contents