Prágai Magyar Hirlap, 1933. szeptember (12. évfolyam, 198-211 / 3308-3321. szám)

1933-09-06 / 202. (3312.) szám

2

'TOXGMVV^GÍARHlRLAa

1938 szeptember 6, szerdaA kormánykoalíció két lapja az újabb

fizetésleszállitás lehetőségét harangozza be

A költségvetés egyensúlya érdekében ffileg a vasút személyi kiadásaival akarnak lényeges megtakarításokat elérni - Felére szállítják le a vasutas-özvegyek nyugdiját?

hogy térjünk gyakorlatilag ás azokra a bevált vágányokra, melyeken pártjaink PetrogaHi Oszkár elgondolása szerint intézményesen is biztosítva haladtak együtt. Az együttműködés megítélésénél sohasem kicsinyes helyi szempontok, hanem mindig az országos jellegű békés harmónia fenntartása legyenek az irányadók.

A magyar társadalomnak tudatára kell ébrednie, hogy a pártokon kívül az összes magyar jellegű társadalmi és kulturális szervezetek nemzeti küldetést jelentenek, ezeket támogatni erkölcsileg és anyagilag kötelesség. Teljenek meg ezen szervezetek helyiségei a magyar polgárság és munkásság tömegeivel és induljon meg fokozott magyar kulturális élet. A csehszlovákiai magyar élet annyi értékes kultúr munkással rendelkezik, hogy a kívánt eredmény elérése biztosítva látszik. Várjuk és reméljük, hogy a SzA'IKE a megkezdett nyomokon széles alapokon növi ki magát országosszervvé, hogy hivatásának eleget tehessen.

A gazdasági érdekvédelem kérdéseit a magyar szakemberek munkálják tovább és reméljük, hogy a gazdasági viszonyok enyhülése esetén látható jeleivel is fogunk nemsokára találkozni a magyar érdekvédelmi munkának. A szövetkezeti munka végtelen fontossággal bir egy nemzeti kisebbség életében s ha a mai vezető nemzedék nem is rendelkezik a kellő szövetkezeti szellemmel, gondoskodnunk kell arról, hogy a nyomunkba lépő fiatalabb nemzedék, ezt a szellemet magába szíva, harcosává és ikiépi tőjévé legyen a folytonossági hiányokkal küzdő szövetkezeti hálózatnak.

Nagy tért ölelő gondolatokat kíséreltem meg feleleveníteni, melyekben nincs semmi uj, még kevesebb szenzációs, csak a hétköznapokat érintik, nagyok csak azért, mert valamennyiünket érintenek, érintik és jelentik a csehszlovákiai magyar életet. Cikkem célja az volt, hogy a kishitűség és ön tudatlanság itt-ott felfakadó mérges gombáitól a kisebbségi magyar társadalmat fertőtlenítsem. Éreztem, hogy meg kell mondanunk, hogy mi nem dolgoztunk hiába, vannak eredményeink a nehéz viszonyok közöt is, mert volt magyar öntudat, melyre a kisebbségi munka támaszkodhatott. Erre az öntudatra van szükség link a jövőben is, hogy legyen a ma- gyaxcélu munkának támasza, alapja.

Felvázoltam a jövő közvetlen teendőit pár odavetett vonással, hogy éirezize a magyar társadalom a történelmi felelősséget és aszerint tudjon cselekedni.

Legyen mindenki valahol a osebszlovákiai magyar fronton a vártán és féljen a munka hétköznapjaitól.

Prága, szeptember 5. A rendesen jólimfor- imált Lidové Noviny egyik legutóbbi számában azt irta, hogy az 1934. évi állami költségvetés főbb vonalaiban a parlamenti takarékossági bizottság indítványai alapiján már elkészült s igy ez a kérdés nem okoz nagy gondot a. kormánynak. Ezt a túlzott optimizmust megcáfolja a cseh agrárpárt egyik pozsonyi napilapja, a Slovénská Politika, amely legutóbbi számában szószerint a következőket Írja: t

— A kormány legnehezebb feladatai jelenleg a jövő évi állami költségvetés körül csoportosulnak, nevezetesen nagy gondot okoznak a parlamenti takarékossági bizottság indítványai, amelyek szerint az állami kiadások radikálisan leszállitandók volnának, mivel az adóbevételek nagymértékben csökkentek.

A legnagyobb megtakarításokat az áilam- vaSutak üzemén akarják elérni,

miután ott a legnagyobb deficit. Épp ezért nagy a nyugtalanság a vasúti alkalmazottak kőiében, (bár a tervezett intézkedések a többi közalkalmazottat is érintik) és a leggondosabban figyelnek arra, hogy mi történik a politikai kulisszák mögött. Nemec Fr-, a csehszlovák igazgatósági tanácsának tagja a vasutasok „Unie“-jében a következőket Írja:

„A kormány a működési pótlék uj osztályának bevezetését tervezi, amely a tartózkodás helyére és nem a szolgálati helyre volna érvényes. Ezenkívül fel akarják emelni a nyugdíjalap dijait és a nyugdíjasok is fizetnének ebbe az alapba. Meg akarják szüntetni az évhozzászámiíás kedvezményét, megoldják a minimáíis nyugdijak kérdését, a férjhezment nyugdíjas özvegyek nyugdiját az újabb özvegységig beszüntetik, az özvegyi nyugdijakat átlag a felére szállítanák le, emellett megtartanák a 40 százalékos minimális és 50 százalékos maximális nyugdijakat. A táppénzek kérdését Is jelentős mértékben újraszabályoznák"

A Slovénská Politika mindehhez a következőket jegyzi meg:

— A tervezett intézkedések egyrésze -- mint az első pillanatban látható — különösem a vasutasokra vonatkozik, de csak egy- részük, mert a másik csoport az állami * közalkalmazottak valamennyi kategóriájára egyformán kiterjed. (A működési pótlék, az alimentációs fizetések, a nyugdíjas özvegyek

illetményeinek leszállítása.)

A légionárius Národní Osvobození ugyanehhez a kérdéshez a következő kommentárt fűzi:

— A fizetési íviszonyok uj rendezésének veszélye nemcsak a vasutasokat, hanem az összes közalkalmazottat egyformán fenyegeti. A vasutasok szolgálati, fizetési és nyugdíj- kérdését vagy kormányrendeletek vagy köz- igazgatási utasítások szabályozzák s az ilyen

Prága, szeptember 5. A Právo Liduban

V. D. „Mi a teendő Szlovenszkón és Ruszin- sztkóban?“ ciim alatt ismételten foglalkozik a nyitrai eseményekkel és Bazovsky esetével. A cikk második részében szó szerint a követ- kezők foglal t a tnaik:

„Szloveniszkón és Ruszinszkóban nemcsak a munkásnép elégedetlen, amely nélkülöz és szenved, hanem különösen elégedetlenek mindazok, akik látják, hogy milyen helytelenül cselekszenek egyes hivatalok, hogy menynyire nem tartják be a törvényeket és hogy mii yen sok egyén áll oly vezető helyeken, amelyekről már régen el kellett volna az illetőket távolítani. Számos hivatalban a munkás például nem talál védelmet a lelkiismeretlen munkaadóval szemben, aki számára a szociálpolitikai és munkásvédelmi törvények mintha nem is .léteznének. Számos járási hivatal egyenesen szabotálja a kormány utasításait, ami különösen a munkanélküliek élelmezési akciója során tűnik ki. Egyes községi jegyzőkről azt állítják, hogy állásukat személyes meggazdagodásra használják fői és igen komoly bizonyitékok vannak arra nézve, hogy a pozsonyi és ungvári országos hivatal nem lép föl ellenük. Ismerjük annak a községi jegyzőnek az esetét, akj hírhedt módon gazdagodott meg, törvényellenesen járt el és bár eltávolítását kivonta a járási hivatal, ankormányrendeletek vagy utasítások módosítása minden nehézség nélkül, titokban és váratlanul történhetik meg.

Napnál világosabb, hogy ha az ilyfajta intézkedéseket a vasútnál keresztülvezetnék, úgy onnan már csak egy nagyon kis lépés az ut odáig, hogy a fizetésleszállitás az ösz- szes többi közalkalmazottnál is megtörténjék.

Ezért nagyon résen kell állani.

nak ellenére az országos hivatal meghagyta a helyén s az illető tovább garázdálkodik. Ne csodálkozzunk, ha mindenki meglepődik azon, hogy egyes hivatalnokok, akik teljesen szegényen jöttek Szlovenszkóra, ma nagy vagyon fölött rendelkeznek s autójuk, vadászbérletük stb.-jük van. Hogyan hat ez az egyszerű népre, ha fölismeri azt, hogy pénzért minden kapható, mig jogos kívánságok nem teljesülnek.

Hosszú éveken át tSzloveuSzkón és Ruszinszkóban lakó emberek, sok ezren, nem kaphatnak állampolgárságot, mig mások egész rövid tartózkodás alapján megszerzik anélkül, hogy az állam érdekében valamit is tettek volna.

Milyen kínosan hat, ha megállapítják azt, hogy bizonyos külön pótlék lefizetése ellenében azonnal kapható útlevél, idegen névre is, mig a rendes eljárás hetekig, sőt hónapokig tart. Az ilosvai járási hivatalheli affér megmutatta, hogy miként kell megtisztítani a szlovenszkói és rmszinszkói hivatalokat és hogyan kell eMvolitani a munkára alkalmatlan, megvesztegethető embereket.

A cikkíró végül rövid néhány sort szentel azoknak a hivatalnokoknak, akik áldozat- készségükkel, lelkiismeretességükkel az állam érdekeit önzetlenül szolgálják.

A cseh szociáldemokraták sajtója is

elismeri a szlovenszkói hontalansági kérdés tarthatatlanságát

A KÉK GYÉMÁNT

REGÉNY Irta: IFJ. BÓKAY JÁNOS

(16)

György megvetően legyintett kezével.

— ötven pengő? Hát ez is pénz? Tízezer, barátocekám, tízezer ...

VI.

Halmay Andor ugyancsak kitett magáért: az „Esti Hírek" háromhasábos riportja tényleg szenzációs volt. Az összes lappéldányokat úgyszólván pillanatok alatt szétkapkodták és kézről-kézre adták, mivel a többi újságok egy árva szót sem hoztak az egész ügyről. Még aznap este Pesten mindenki csak Sárossy báró mesésértékü ékszereiről, a kék gyémántról és a szegény Altmamn ékszerészről beszélt- És mindenütt, az Andrássy-ut és a Ltpót-körut fényes palotáiban és a kétes- hirü kültelki kocsmákban egyaránt csak erről beszéltek. Az emberek- fogadásokat kötöttek, hogy a rendőrség kézrekeriti-e vagy sem a vakmerő betörőt és szélhámost. Általában az a nézet alakult ki, hogy bármilyen ügyes ember legyen is a betörő, rövidesen hurokra kerül, mert a kitűzött tízezer pengő okvetlenül meg fogja tenni hatását. Annyi cinkostárs közül majd csak akad egy áruló, aki nem fog tudná ellentállni a fejedelmi jutalom csábitó varázsának.

A reggeli lapok tudósítói persze még jobban kiszínezték az esetet, a végletekig felesd gázva a közönség érdeklődését. Ezek már apróbb részletekről is tudtak, megtörtént és meg nem történt részletekről; de hiszen dlyen esetekben igazán nem szükséges szigorúan ragaszkodni az igazsághoz Fő az érdeklődést ébreutartani. É* ez irányban igazán mindent megtettek a derék riporterek- He akit „komolyan" érdekelt az eset, az hü maradt az ,Eeti Hirek"-hez, amely újság ugy- ezőlván mint az ügy hivatalos JapiJa eceregelt

a köztudatban. Tájékozottság dolgában mesz- sze felülmúlta versenytársait és a nyomozás minden újabb mozzanatáról, minden fordulatáról először értesült. A többi lap ezt mással próbálta ellensúlyozni: a képes újságok

fényképeket közöltek az ügy szereplőiről, Sárossy báróról, Al'lmann ékszerészről és elsősorban a bájos Sárossy Editbrőd, sőt az egyik hetilap Szabó György karikatúráját is közölte.

Maga a nyomozás sehogy -sem haladt előre, a rendőrség még mindig vaksötétben tapogatózott, de azért szenzáció akadt bőven: az öreg Altmamn Fülöp bep őrölte Sárossy bárót, visszakövetelte tőle a gyémánt nyakéket, minthogy a vételárat nem kapta meg. Viszont a biztositó társaság vonakodott az ékszerésznek kifizetni a kártérítési összeget, mivel, úgymond, a gyémántlopás részletei meglehetősen homályosak. Hiszen az Alt- mann-üzlet alkalmazottai egybehangzóan azt vallották, hogy maga a főnök — legalább is ők meg mertek volna rá esküdni — nyitotta ki regigei az üzletet és a páncélszekrényt s ő maga vitte el a hiányzó drágaköveket- Lehet, hogy az alkalmazottak tévedtek, de ki tudja... az ügy legalább is gyanús.

És a nagyközönség egyelőire ezzel is megelégedett, de Szabó György nem- Türelmetlensége napról-napra nőtt és önbizalma lohadt. Minden várakozásában csalódott. A kitűzött- óriási jutalomért nem jelentkezett senki, nem akadt besúgó, az ékszerüzletékben és zálogházaikban sem kísérelte meg senki az ellopott ékszerek 'értékesítését s a detektívek is állandóan üres kézzel térték haza kirándulásaikról: az összes vendéglőket és

kocsmákat bejárták, de nem találtak senkit, lakké ráillett volna az adott azemélyteirá.s,

I vagy aki kűM&üteeiblb módon költékeaétí yobi

na; sőt .a gépkocsi nyomára sem tudtak sehogy sem ráakadni- A vidéki és külföldi rendőrségtől sem jött hír. Egy csomó hamis nyom és feljelentés volt egyelőre minden eredmény.

György maga vette kezébe a dolgot. Egész éjszakákat töltött hírhedt csapszékekben, ismert tolvaíjfészekben, hivatásos orgazdákkal és besúgókkal tárgyalt, megkörnyékezte azokat a lányokat, akiknek a betörővilággal való előkelő összeköttetéseit ismerte, nem sajnálta a pénzt 'és fáradságot, a leghalványabb -nyomot is figyelembe vette, lótofct, futott, agyonhajszolta magát, de hiába; mintha ellene esküdt volna minden. Érthetetlennek tartotta, hogy a szerencse, mely máskor mindig elkényeztette, miért fordult el éppen most az egyszer 'tőle- El volt keseredve. Már szinte a zsebében érezte a tízezer pengőt, és most? . •. Csak Andor tartotta benne a lelket. Persze, ő könnyen -beszélt, neki ugyancsak felvitte Isten a dolgát. Valóságos hősként ünnepelték a szerkesztőségben és szépen keresett is amellett.

Az egyetlen bűnjel a bankban fekvő csekk volt, amelyet a szélhámos aláirt. Ez mindenesetre édeskevés, alig több a semminél- Hiszen alkalmasint alaposan elferdítette irásá-t. Talán csak azért irt balkézzel, hogy igazi kézírását titokban tartsa. Nem, ez lehetetlen! György elővette töltőtollát és megpróbált balkézzel inná. Sehogy sem ment: olyan

ügyetlen ákomibákoimokat vetett papírra, mint az első elemisták. Tehát tényleg balkezes, ez kétségtelen. De mit érek ezzel, ha nem tudok a nyomára akadni? Talán mégis jó volna magamhoz venni a csekket, hogy alaposan szemügyre vegyem? Mit látok rajta, mit érek vele? Mégis. •.

Elindult a Központi Bankba. Ezúttal nem jutott be olyan könnyen a vezérigazgatóhoz, minit első ízben- Csaknem egy teljes órát várt ajtaja előtt.

Sárossy báró kissé bűvösen fogatta.

— Remélem, valami jó hirt — kérdezte, amint a szobába lépett.

_ Nent, méltóságom urain — a detektív — ezúttal csak egy kéTé-ssel jövök..,

— Elfogyott a pénz?

— Nem. A csekket szeretném magamhoz venni, a szélhámos által aláirt csekket.

A báró félbeszakította:

— De hiszen, kedvesem, ön azt már tegnap vagy tegnapelőtt el hozatta tőlem!

György elsápadt.

— Hogy tetszik mondani? Én?...

— Egy rendőrt küldött érte, egyenruhás rendőrt. És előzőleg telefonált, hogy adjam át- küldöncének a csekket, mert a nyomozás érdekében, mint ahogy az imént is mondta, sürgős szüksége van rá.

György homlokán kiütött a veríték.

— Ez -már több a soknál — mondta remegő hangon; — megint becsapott bennünket a gazember. Én nem küldtem senkit és az az egyenruhába bujtatott ember sem volt soha életében rendőr.

A bárót is elhagyta a hidegvér.

— Mégiscsak hallatlan — mondta elfojtott dühvei — egyik baklövés a másikat éri.

— Nem az én hibámból — felelt© sértett önérzettel a detektív.

Este, mikor György elmondta barátjának az ellopott csekk szomorú történetét, Andor vidáman felkiáltott:

— No, hála Istennek! Legalább van megint miről Írnom. Már alig tudtam lélekzetet tartani ebben a szerencsétlen ügyben. Á szerkesztőm agyongyötört, hogy hozzak már valami szenzációsat, mert különben végleg elalszik az egész história.

— Menj a pokolba! — förmedt rá bosszúsan György. . , Ili

Múlt az idő. Közeledett az eljegyzés napja. Apa és leánya mind sűrűbben értekeztek egymással, a legapróbb részletekig megvitató tak mindent, véglegesen megállapították a vendégek névsorát és már a különböző szál-i Utókkal is megegyeztek. Az utóbbi időben Editül kissé megváltozott. Mintha megkomo- iyodott volna- Már nem volt az a mindig vi-t dám, gondtalan kislány, aki élénkségévé egész környezetét magával regadtf