Prágai Magyar Hirlap, 1933. szeptember (12. évfolyam, 198-211 / 3308-3321. szám)

1933-09-06 / 202. (3312.) szám

2 'TOXGMVV^GÍARHlRLAa 1938 szeptember 6, szerda­A kormánykoalíció két lapja az újabb fizetésleszállitás lehetőségét harangozza be A költségvetés egyensúlya érdekében ffileg a vasút személyi kiadásaival akarnak lényeges megtakarításokat elérni - Felére szállítják le a vasutas-özvegyek nyugdiját? hogy térjünk gyakorlatilag ás azokra a bevált vágányokra, melyeken pártjaink PetrogaHi Oszkár elgondolása szerint intézményesen is biztosítva haladtak együtt. Az együttműkö­dés megítélésénél sohasem kicsinyes helyi szempontok, hanem mindig az országos jel­legű békés harmónia fenntartása legyenek az irányadók. A magyar társadalomnak tudatára kell éb­rednie, hogy a pártokon kívül az összes ma­gyar jellegű társadalmi és kulturális szerve­zetek nemzeti küldetést jelentenek, ezeket támogatni erkölcsileg és anyagilag köteles­ség. Teljenek meg ezen szervezetek helyisé­gei a magyar polgárság és munkásság töme­geivel és induljon meg fokozott magyar kul­turális élet. A csehszlovákiai magyar élet annyi értékes kultúr munkással rendelkezik, hogy a kívánt eredmény elérése biztosítva látszik. Várjuk és reméljük, hogy a SzA'IKE a megkezdett nyomokon széles alapokon növi ki magát országosszervvé, hogy hivatásának eleget tehessen. A gazdasági érdekvédelem kérdéseit a ma­gyar szakemberek munkálják tovább és re­méljük, hogy a gazdasági viszonyok enyhü­lése esetén látható jeleivel is fogunk nemso­kára találkozni a magyar érdekvédelmi mun­kának. A szövetkezeti munka végtelen fon­tossággal bir egy nemzeti kisebbség életében s ha a mai vezető nemzedék nem is rendel­kezik a kellő szövetkezeti szellemmel, gon­doskodnunk kell arról, hogy a nyomunkba lépő fiatalabb nemzedék, ezt a szellemet ma­gába szíva, harcosává és ikiépi tőjévé legyen a folytonossági hiányokkal küzdő szövetkezeti hálózatnak. Nagy tért ölelő gondolatokat kíséreltem meg feleleveníteni, melyekben nincs semmi uj, még kevesebb szenzációs, csak a hétköz­napokat érintik, nagyok csak azért, mert va­lamennyiünket érintenek, érintik és jelentik a csehszlovákiai magyar életet. Cikkem célja az volt, hogy a kishitűség és ön tudatlanság itt-ott felfakadó mérges gombáitól a kisebb­ségi magyar társadalmat fertőtlenítsem. Éreztem, hogy meg kell mondanunk, hogy mi nem dolgoztunk hiába, vannak eredmé­nyeink a nehéz viszonyok közöt is, mert volt magyar öntudat, melyre a kisebbségi mun­ka támaszkodhatott. Erre az öntudatra van szükség link a jövőben is, hogy legyen a ma- gyaxcélu munkának támasza, alapja. Felvázoltam a jövő közvetlen teendőit pár odavetett vonással, hogy éirezize a magyar társadalom a történelmi felelősséget és asze­rint tudjon cselekedni. Legyen mindenki valahol a osebszlovákiai magyar fronton a vártán és féljen a munka hétköznapjaitól. Prága, szeptember 5. A rendesen jólimfor- imált Lidové Noviny egyik legutóbbi számá­ban azt irta, hogy az 1934. évi állami költ­ségvetés főbb vonalaiban a parlamenti taka­rékossági bizottság indítványai alapiján már elkészült s igy ez a kérdés nem okoz nagy gondot a. kormánynak. Ezt a túlzott optimiz­must megcáfolja a cseh agrárpárt egyik po­zsonyi napilapja, a Slovénská Politika, amely legutóbbi számában szószerint a következő­ket Írja: t — A kormány legnehezebb feladatai jelen­leg a jövő évi állami költségvetés körül cso­portosulnak, nevezetesen nagy gondot okoz­nak a parlamenti takarékossági bizottság in­dítványai, amelyek szerint az állami kiadá­sok radikálisan leszállitandók volnának, mi­vel az adóbevételek nagymértékben csökken­tek. A legnagyobb megtakarításokat az áilam- vaSutak üzemén akarják elérni, miután ott a legnagyobb deficit. Épp ezért nagy a nyugtalanság a vasúti alkalmazottak kőiében, (bár a tervezett intézkedések a többi közalkalmazottat is érintik) és a leg­gondosabban figyelnek arra, hogy mi törté­nik a politikai kulisszák mögött. Nemec Fr-, a csehszlovák igazgatósági tanácsának tagja a vasutasok „Unie“-jében a következőket Írja: „A kormány a működési pótlék uj osztá­lyának bevezetését tervezi, amely a tartóz­kodás helyére és nem a szolgálati helyre volna érvényes. Ezenkívül fel akarják emelni a nyugdíjalap dijait és a nyugdíja­sok is fizetnének ebbe az alapba. Meg akarják szüntetni az évhozzászámiíás ked­vezményét, megoldják a minimáíis nyug­dijak kérdését, a férjhezment nyugdíjas özvegyek nyugdiját az újabb özvegységig beszüntetik, az özvegyi nyugdijakat átlag a felére szállítanák le, emellett megtartanák a 40 százalékos minimális és 50 százalékos maximális nyugdijakat. A táppénzek kér­dését Is jelentős mértékben újraszabályoz­nák" A Slovénská Politika mindehhez a követ­kezőket jegyzi meg: — A tervezett intézkedések egyrésze -- mint az első pillanatban látható — különö­sem a vasutasokra vonatkozik, de csak egy- részük, mert a másik csoport az állami * közalkalmazottak valamennyi kategóriájára egyformán kiterjed. (A működési pótlék, az alimentációs fizetések, a nyugdíjas özvegyek illetményeinek leszállítása.) A légionárius Národní Osvobození ugyan­ehhez a kérdéshez a következő kommentárt fűzi: — A fizetési íviszonyok uj rendezésének veszélye nemcsak a vasutasokat, hanem az összes közalkalmazottat egyformán fenyegeti. A vasutasok szolgálati, fizetési és nyugdíj- kérdését vagy kormányrendeletek vagy köz- igazgatási utasítások szabályozzák s az ilyen Prága, szeptember 5. A Právo Liduban V. D. „Mi a teendő Szlovenszkón és Ruszin- sztkóban?“ ciim alatt ismételten foglalkozik a nyitrai eseményekkel és Bazovsky esetével. A cikk második részében szó szerint a követ- kezők foglal t a tnaik: „Szloveniszkón és Ruszinszkóban nemcsak a munkásnép elégedetlen, amely nélkülöz és szenved, hanem különösen elégedetlenek mindazok, akik látják, hogy milyen helytele­nül cselekszenek egyes hivatalok, hogy meny­nyire nem tartják be a törvényeket és hogy mii yen sok egyén áll oly vezető helyeken, amelyekről már régen el kellett volna az ille­tőket távolítani. Számos hivatalban a munkás például nem talál védelmet a lelkiismeretlen munkaadóval szemben, aki számára a szo­ciálpolitikai és munkásvédelmi törvények mintha nem is .léteznének. Számos járási hi­vatal egyenesen szabotálja a kormány utasí­tásait, ami különösen a munkanélküliek élel­mezési akciója során tűnik ki. Egyes községi jegyzőkről azt állítják, hogy állásukat szemé­lyes meggazdagodásra használják fői és igen komoly bizonyitékok vannak arra nézve, hogy a pozsonyi és ungvári országos hivatal nem lép föl ellenük. Ismerjük annak a köz­ségi jegyzőnek az esetét, akj hírhedt módon gazdagodott meg, törvényellenesen járt el és bár eltávolítását kivonta a járási hivatal, an­kormányrendeletek vagy utasítások módosí­tása minden nehézség nélkül, titokban és vá­ratlanul történhetik meg. Napnál világosabb, hogy ha az ilyfajta in­tézkedéseket a vasútnál keresztülvezetnék, úgy onnan már csak egy nagyon kis lépés az ut odáig, hogy a fizetésleszállitás az ösz- szes többi közalkalmazottnál is megtörtén­jék. Ezért nagyon résen kell állani. nak ellenére az országos hivatal meghagyta a helyén s az illető tovább garázdálkodik. Ne csodálkozzunk, ha mindenki meglepődik azon, hogy egyes hivatalnokok, akik teljesen szegényen jöttek Szlovenszkóra, ma nagy va­gyon fölött rendelkeznek s autójuk, vadász­bérletük stb.-jük van. Hogyan hat ez az egy­szerű népre, ha fölismeri azt, hogy pénzért minden kapható, mig jogos kívánságok nem teljesülnek. Hosszú éveken át tSzloveuSzkón és Ruszin­szkóban lakó emberek, sok ezren, nem kaphatnak állampolgárságot, mig mások egész rövid tartózkodás alapján megszerzik anélkül, hogy az állam érdekében valamit is tettek volna. Milyen kínosan hat, ha megállapítják azt, hogy bizonyos külön pótlék lefizetése ellené­ben azonnal kapható útlevél, idegen névre is, mig a rendes eljárás hetekig, sőt hónapo­kig tart. Az ilosvai járási hivatalheli affér megmutatta, hogy miként kell megtisztítani a szlovenszkói és rmszinszkói hivatalokat és hogyan kell eMvolitani a munkára alkalmat­lan, megvesztegethető embereket. A cikkíró végül rövid néhány sort szentel azoknak a hivatalnokoknak, akik áldozat- készségükkel, lelkiismeretességükkel az ál­lam érdekeit önzetlenül szolgálják. A cseh szociáldemokraták sajtója is elismeri a szlovenszkói hontalansági kérdés tarthatatlanságát A KÉK GYÉMÁNT REGÉNY Irta: IFJ. BÓKAY JÁNOS (16) György megvetően legyintett kezével. — ötven pengő? Hát ez is pénz? Tízezer, barátocekám, tízezer ... VI. Halmay Andor ugyancsak kitett magáért: az „Esti Hírek" háromhasábos riportja tény­leg szenzációs volt. Az összes lappéldányo­kat úgyszólván pillanatok alatt szétkapkod­ták és kézről-kézre adták, mivel a többi új­ságok egy árva szót sem hoztak az egész ügy­ről. Még aznap este Pesten mindenki csak Sárossy báró mesésértékü ékszereiről, a kék gyémántról és a szegény Altmamn ékszerész­ről beszélt- És mindenütt, az Andrássy-ut és a Ltpót-körut fényes palotáiban és a kétes- hirü kültelki kocsmákban egyaránt csak er­ről beszéltek. Az emberek- fogadásokat kö­töttek, hogy a rendőrség kézrekeriti-e vagy sem a vakmerő betörőt és szélhámost. Általá­ban az a nézet alakult ki, hogy bármilyen ügyes ember legyen is a betörő, rövidesen hurokra kerül, mert a kitűzött tízezer pengő okvetlenül meg fogja tenni hatását. Annyi cinkostárs közül majd csak akad egy áruló, aki nem fog tudná ellentállni a fejedelmi ju­talom csábitó varázsának. A reggeli lapok tudósítói persze még job­ban kiszínezték az esetet, a végletekig fel­esd gázva a közönség érdeklődését. Ezek már apróbb részletekről is tudtak, megtörtént és meg nem történt részletekről; de hiszen dlyen esetekben igazán nem szükséges szigo­rúan ragaszkodni az igazsághoz Fő az ér­deklődést ébreutartani. É* ez irányban iga­zán mindent megtettek a derék riporterek- He akit „komolyan" érdekelt az eset, az hü maradt az ,Eeti Hirek"-hez, amely újság ugy- ezőlván mint az ügy hivatalos JapiJa eceregelt a köztudatban. Tájékozottság dolgában mesz- sze felülmúlta versenytársait és a nyomozás minden újabb mozzanatáról, minden fordula­táról először értesült. A többi lap ezt mással próbálta ellensúlyozni: a képes újságok fényképeket közöltek az ügy szereplőiről, Sárossy báróról, Al'lmann ékszerészről és el­sősorban a bájos Sárossy Editbrőd, sőt az egyik hetilap Szabó György karikatúráját is közölte. Maga a nyomozás sehogy -sem haladt előre, a rendőrség még mindig vaksötétben tapoga­tózott, de azért szenzáció akadt bőven: az öreg Altmamn Fülöp bep őrölte Sárossy bá­rót, visszakövetelte tőle a gyémánt nyak­éket, minthogy a vételárat nem kapta meg. Viszont a biztositó társaság vonakodott az ékszerésznek kifizetni a kártérítési összeget, mivel, úgymond, a gyémántlopás részletei meglehetősen homályosak. Hiszen az Alt- mann-üzlet alkalmazottai egybehangzóan azt vallották, hogy maga a főnök — legalább is ők meg mertek volna rá esküdni — nyitotta ki regigei az üzletet és a páncélszekrényt s ő maga vitte el a hiányzó drágaköveket- Le­het, hogy az alkalmazottak tévedtek, de ki tudja... az ügy legalább is gyanús. És a nagyközönség egyelőire ezzel is meg­elégedett, de Szabó György nem- Türelmet­lensége napról-napra nőtt és önbizalma lo­hadt. Minden várakozásában csalódott. A ki­tűzött- óriási jutalomért nem jelentkezett sen­ki, nem akadt besúgó, az ékszerüzletékben és zálogházaikban sem kísérelte meg senki az ellopott ékszerek 'értékesítését s a detektí­vek is állandóan üres kézzel térték haza ki­rándulásaikról: az összes vendéglőket és kocsmákat bejárták, de nem találtak senkit, lakké ráillett volna az adott azemélyteirá.s, I vagy aki kűM&üteeiblb módon költékeaétí yobi na; sőt .a gépkocsi nyomára sem tudtak se­hogy sem ráakadni- A vidéki és külföldi rendőrségtől sem jött hír. Egy csomó hamis nyom és feljelentés volt egyelőre minden eredmény. György maga vette kezébe a dolgot. Egész éjszakákat töltött hírhedt csapszékekben, is­mert tolvaíjfészekben, hivatásos orgazdákkal és besúgókkal tárgyalt, megkörnyékezte azo­kat a lányokat, akiknek a betörővilággal va­ló előkelő összeköttetéseit ismerte, nem saj­nálta a pénzt 'és fáradságot, a leghalványabb -nyomot is figyelembe vette, lótofct, futott, agyonhajszolta magát, de hiába; mintha el­lene esküdt volna minden. Érthetetlennek tartotta, hogy a szerencse, mely máskor min­dig elkényeztette, miért fordult el éppen most az egyszer 'tőle- El volt keseredve. Már szinte a zsebében érezte a tízezer pengőt, és most? . •. Csak Andor tartotta benne a lel­ket. Persze, ő könnyen -beszélt, neki ugyan­csak felvitte Isten a dolgát. Valóságos hős­ként ünnepelték a szerkesztőségben és szé­pen keresett is amellett. Az egyetlen bűnjel a bankban fekvő csekk volt, amelyet a szélhámos aláirt. Ez minden­esetre édeskevés, alig több a semminél- Hi­szen alkalmasint alaposan elferdítette irásá-t. Talán csak azért irt balkézzel, hogy igazi kézírását titokban tartsa. Nem, ez lehetetlen! György elővette töltőtollát és megpróbált balkézzel inná. Sehogy sem ment: olyan ügyetlen ákomibákoimokat vetett papírra, mint az első elemisták. Tehát tényleg balke­zes, ez kétségtelen. De mit érek ezzel, ha nem tudok a nyomára akadni? Talán mégis jó volna magamhoz venni a csekket, hogy alaposan szemügyre vegyem? Mit látok raj­ta, mit érek vele? Mégis. •. Elindult a Központi Bankba. Ezúttal nem jutott be olyan könnyen a vezérigazgatóhoz, minit első ízben- Csaknem egy teljes órát várt ajtaja előtt. Sárossy báró kissé bűvösen fogatta. — Remélem, valami jó hirt — kér­dezte, amint a szobába lépett. _ Nent, méltóságom urain — a de­tektív — ezúttal csak egy kéTé-ssel jövök.., — Elfogyott a pénz? — Nem. A csekket szeretném magamhoz venni, a szélhámos által aláirt csekket. A báró félbeszakította: — De hiszen, kedvesem, ön azt már teg­nap vagy tegnapelőtt el hozatta tőlem! György elsápadt. — Hogy tetszik mondani? Én?... — Egy rendőrt küldött érte, egyenruhás rendőrt. És előzőleg telefonált, hogy adjam át- küldöncének a csekket, mert a nyomozás érdekében, mint ahogy az imént is mondta, sürgős szüksége van rá. György homlokán kiütött a veríték. — Ez -már több a soknál — mondta reme­gő hangon; — megint becsapott bennünket a gazember. Én nem küldtem senkit és az az egyenruhába bujtatott ember sem volt soha életében rendőr. A bárót is elhagyta a hidegvér. — Mégiscsak hallatlan — mondta elfojtott dühvei — egyik baklövés a másikat éri. — Nem az én hibámból — felelt© sértett önérzettel a detektív. Este, mikor György elmondta barátjának az ellopott csekk szomorú történetét, Andor vidáman felkiáltott: — No, hála Istennek! Legalább van me­gint miről Írnom. Már alig tudtam lélekzetet tartani ebben a szerencsétlen ügyben. Á szerkesztőm agyongyötört, hogy hozzak már valami szenzációsat, mert különben végleg elalszik az egész história. — Menj a pokolba! — förmedt rá bosszú­san György. . , Ili Múlt az idő. Közeledett az eljegyzés napja. Apa és leánya mind sűrűbben értekeztek egymással, a legapróbb részletekig megvitató tak mindent, véglegesen megállapították a vendégek névsorát és már a különböző szál-i Utókkal is megegyeztek. Az utóbbi időben Editül kissé megváltozott. Mintha megkomo- iyodott volna- Már nem volt az a mindig vi-t dám, gondtalan kislány, aki élénkségévé egész környezetét magával regadtf

Next

/
Thumbnails
Contents