Prágai Magyar Hirlap, 1933. szeptember (12. évfolyam, 198-211 / 3308-3321. szám)

1933-09-03 / 200. (3310.) szám

4

TíUu

•*

lÁMÜdfflfidá

Irta: SZÉP ERNŐ

Szokatlan valami volt, igazán.

Az, amit a perronon láttam tegnap. A há- tulsó perionon. Egy úriember jegyet akart váltani; lehúzta a jobb kezéről a szarvasbőr- keztyüt, a kezrtyü lepottyant. És ott állott egy másik úriember (éppeti mellettem), az pzon nyomban lehajolt, fölvette a keztytit, szépen odatartotta a gazdájának.

Képzelhetik, hogy meglepte az úriembert ez a gesztus, alig bírta köszönöm re nyitni a száját.

Látott ilyen figyelmet, ilyen gyöngédséget valaki villamoson, Pesten, mai világban 1

Jelzem, ez az úriember, alki fölvette a kez- tyüt, tiz esztendővel idősebbnek látszott á másiknál, ötvenéves forma volt, elég világos bőrű, kevéske őszes bajusszal; a fejében fáradt kemény kalap, az Öltönye olyan sze- génysorsu kockás szürke szövet, amit ismerek, megkímélt nyári öltözet. Az úriember arca különbéi* töredezett arc, mint ha a papírt összemarkolják, azután valahogy vissza- simitják. És kékszeinü ember volt, olyan békeszerető könnyű kék szemű. És a szemhéjai kicsit gyulladásosak voltak; a rosszul alvóknak ilyen pirosrámás a szemük, meg a galamboknak. Igen, és fehér nyakkendője volt ennek az úriembernek, aki fölvette a kez- tyüt, fehér hosszú nyakkendője, amilyet ini- nálunk hétköznap csak az aljárásbiró ur, meg a gyógyszerész ur, meg a fődoktor ur hordott. Valaha megesktidtem, hogy én is fehér nyakkendőt hordok majd egész életemben.

Megmondom kérem, elmosolyodtam, mikor megnéztem az urat ott mellettem, aki fölemelté a férfikeztyüt. Mosolyogtam az e'.bá- joltságtól, a szeretettől.

A szegény finom ember balra magyarázhatta az én mosolyomat^

Ide fordult. Megszólalt. Nem haragudott, nem, ő Is mosolygott.

— Kérem alássan, — ezt mondja, — úgy hiszem, itt kezdőd% az udvariasság, hogy az ember mindenkivel szemben előzékeny legyen, személyválogatás nélkül.

— ügy van! — mondom, lelkesen, mintha éljenezném.

Az én úriemberemnek halvány, kicsjt remegő hangja volt, úgy illett a szájára. Megint megszólalt:

— Ha egy hölgynek ia IjeztyÜjét emeiétn föl, az ugyebár kötelesség. Az még nem tiszta udvariasság.

Igaz.

— Méltóztatik észrevenni, kérem, aki feláll a villamoson egy hölgy előtt, hogy az milyen extra ábrázattal nézeget széjjel. Megelégedést szerzett magának, mondhatnám büszkeséget. Tisztelik ott köröskörül, szép dolgot cselekedett, önzés kérem alássan, puszta önzés.

Meglehet.

— Méltóztassék csak megfigyelni, feláíl-e az az ur egy nyomorult munkásasszonyűak is, nemcsak egy urinőnek, de még annak is könnyebben, ha fiatjai és jóképű az illető hölgy, akivel aztán jól esik összenéznj. Vagy, hogy feláll-e az idősebb ember előtt? Nézetem szerint felállhatna az ember, ha már kiülte magát, a fáradtabb ember előtt is; hiszen érezni, milyen áldás volna annak, há ülőhelyet kaphatna.

Drága, kedves ember. Mintha csak az az imádott fehér nyakkendő beszélne.

— Tovább megyek, kérem alássan. Az udvariasság tulajdonképpen az volna, ha a női nemzet is felállana a villamosban. Igenis, az öreg ember előtt, a fáradt ember előtt. Hiszen a nőnek, könyörgöm, gyöngédebbtiék kell lenni, mint a férfiúnak. Jó példát kell adni a férfinemzetnek. Ezt nevezném, kérem alássan, udvariasságnak.

Milyen kedves, milyen rendes, milyen okos ember.

Ugyebár ülő volt, bogy megmondjam neki, amit érzek:

— ön nagyon szépen gondolkozik, igazán.

És máj- szégyellettem magámban, hogy

nem én hajoltam le a szarvasöőfkeztyü után.

Oly természetes volt, hogy beszédbe csúszunk itt, yéi ismeretlen. Az angolok bemutatkozás nélkül szólnak az idegenhez a hajón. Közel van mindenki, mert közel van á zátony, meg a vihar, meg a tengerfenék. Ez a föld, ez a kövezet, ez is fedélzet; tűz van alattunk, fiz és viz, a halál tengerfeneke.

S milyen véletlen, nein igaz, kivel ismerkedtem meg szabályosán és kivet társalkodóm rendesen itt a múlandó ég alatt?

Míg egy kis adagot merengtem ott a per- ron sarkában, a rokonszenves fehér nyakkendőé úriember kifelé nézett az uccára. S azután elfogta újra a köziébenység:

— Micsoda őröni elnézni ezeket áz uj boltocskákat. Milyen takaros volt ez a kis tejüzlet. Meg itt ni ez a fagylaltos ketrec, ez is

most született. Mint a virág, úgy nyílnak ki, kérem alássan, mint a frlfes Virág. Még a trafik is, ami most nyílik, az is milyen ügyes; azok á könnyű betűk, az a, helyes ki rakat ócska! Ezelőtti világbán olyan csámpás volt mind, Dohány és Szivar, meg a nagy buta dohánylevél! ezek a mostani csinosságok ebben a csúnya döglődésbén, fez az igyekezet, ez a hit; ez á jókedv, könyörgöm, mikor igy megnézem a pesti uccáfcat, szinte könnybe lábad a szemem.

Csupa emberiség ez a fehér nyakkendő, csupa lélek.

Komolyan zavarba hoz. Védeni kell maGENERÁCIÓK

Iríat Móticz Zsígmond

Különös dolog, hogy az emberek nem akarnak együtt jól megélni.

Ugylátszik, nirtbs tömegérzés. Van tömegfélelem, tömegszenvedéiy, de nincs tömeg- közösség a boldogság létrehozására.

Ezt akkor érzi meg különösen az ember, ha történelemmel foglalkozik. A harmincéves háború a .modern Európának a legjobb iskolája lehetne. Ha az ember belemerül ebbe a korszákba, szakadatlanul azt érzi: mért küzdenek ezek ilyen hallatlan és elszánt gyilkos akarattal, hiszen el fog múlni az eo-ész, íninden szenvedély és a szenvedélynek minden oka, mihelyt a következő századokra haladunk.

Csak egy kis országnak, Magyarországnak az életében is. lejátszódott számtalanszor az e^ész emberiség élete. Az ember olvassa a dokumentumokat... Éli, aki olvasom, tudom, hogy Báthory Gábor hamarosan el fog pusztulni és látom a levelekből, hogy a hívéi azokÖán a zavaros állapotokban semmi egyébbel nem törődnek, csakhogy deflációkat szerezzenek tőle. Égy év múlva már nyoma sincs a fejedelemnek, $őt pár hónap múlva mit sem ér a fejedelmi adomány: de az illető pillanatban férfiak és nők megadják magukat neki, csakhogy kicsikarjanak tőle egy várat, vagy egy'darab földet, vagy valami hivatalt, amiből a legrövidebb idő hiúivá ki fogják vetni Őket s Sanyargatást és szenvedést szereznek a nagy áldozattál megszerzett birtok miatt.

Az emberek nem látják a jövő percet sem. Ahogy mégjött tegnap az eső s bem tudjuk, mit csináljunk a kertben. Egyórai eső lesz-e vagy kéthetes esőzés? így megy a politikában, Itt egy eset: Beihleí* Gábor bevonul a felső megyékbe s elfoglalja á kátólikus papi

birtokokat. A főurak megrohanják és pénzt adnak érté, hogy ezekből á birtokokból adományozón számukra egyes részeket, ő átveszi a. pénzeket s kiosztja a földeket'. Novemberben kiosztja, már decemberben visz- sza kell adni,,. Már januárban a fejedelem maga sem tudja hányadán van, merre siessen .,.

Erre azt mondhatja valaki? hogy: ha megmaradt volna a hódító hatalma, akkor viszont nagy családi szerencsét alapíthatott volna a kérelmező.

Ez igaz, de az is igaz, .hogy soha más akarat az emberekben nincs, csak az, hogy egyéni és személyi biztosítékokat akarjak szerezni a további életre. Az egyének akarják magukat biztosítani. Jóformán .mindennemű közösség nélkül. Vannak babonák, hogy ez az egyéni életbiztosítás hogy történhetik meg legkönnyebben. Ebben a korban a földbirtokot becsülik legtöbbre. Szerezni akarnak hát földet minden áron és akármilyen bizonytalan lehetőségek közt. y

A kapkodásnak és kapaszkodásnak végtelen láncolata formájában történik ez aZ ön- biztositás. A főur uradalmat, a tiszttartója egy d.a rabot yennek a hajdúja egy pici tűzhelyet. Úgy lógnak egymáson,, mint valami füzér. Jön a szélvihar s elsodorja, az egészet a porba, vízibe, a semmibe. Az ember látköre nem terjed túl egy generáció határán.

A generációt betölti a közös gondoiafökr nak, közös világképnek valamilyen hibrid tartalma. Ehhez az éppen divatos képhez makacs és kétségbeesett .mohósággal ragad a generációnak minden tagja. Egyet létben a világ élete s a következő generáció egy változott felfogáshoz ragad ugyanolyan makacsul és kétségbeesetten.

IRODALMI LEVÉL

Irta: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

Azokról a könyvekről számotok be, melyeket nem óSvajstiairií ed és nyilván nem is olvasok el sóba. Bizvást megtehetem ezt, valamennyit személyesen tóthenem, Tálán jobban, mint azokat, amelyeket elolvastam. Végzetes, kapcsolatban vagyok yelük. Köztem és közöttük az a líapcsolat, Hogy neim olvastam éí őkét.

Rerigetpg van iiíyep. Ott álljak könyvespolcomon, vádifSan, ködei ességem re figyelmezr tetve s ott fognák állni még sokáig, talán egy élete::, át, anélküli, hogy elolvasnámMiéri nem olvastam el? Nem is mindig rosszak vagy unalmasak. Csák „valami közbejött”, vaihini, ami lehetetlenné tette. Nem liajton dóságomon, készségemen múlt tehát, hogy szegények most petrezselymet árulnak. Olvasó tervez, aztán rajta kivül álló erők végeznek, nagyobb hatalmak döntenek a könyvek sorsáról is. Ezeknek, ugylátszik' az a sorsuk, hegy ölvasatlanul heverjenek. Valami átok lebeg rajtuk, minit azokon a tornyokon és várakon, melyekét valaha a középkorban építeni kezdtek jámbor hivőle, vi- téz harcolóié, de az ördög megbabonázta vállalkozásukat s a tornyok, a várak azóta mint romok merednek az égre, Csonka falakkal, örökké befejezet leniijl.

Minden ilyen könyvnek meg van a maga egyéni története.

Példáiul az egyiket nyomban kölcsönadtam, mihelyt megérkezett. Egy ismerősöm vitte el. Elóívajstá és visszahozta. Egeikig magasztalta, Most f*él§k belekezdeni- Félek, hogy á könyv csapnivaló, mert ismerősöm híres tökíiUkó, irodalmi Ítéleteinek mindig az ellenkezőié az igaz- Féjek attól is, hölgy a könyv kitűnő s 'kénytelén volnék egy véleményen lenni ázzál, akit megvetek. így örökre elzápitptta. tőle a kedven*ett.

A másik könyvet ntár évekkel ezelőtt eh olvastam, egy harmadáig. Akkor meghalt valakim, akit .most is siratok, A könyvet féltetettem. Amikor később elővettem á lapozgattam beniié, a színe; a kötése, á meséje, mindene a gyászomat ébresztette föd. Ez a hangulat annyira belei vákodött soraiba, hogy most, évek múltán is a halotti dalt hah lom, a ravatal pusztáját látom, vlahányszor rápillantok. Meddő minden kísérlet. Leghelyesebb a sorsára bízni, végképp lemondani róla. , v...

Jaj, hány világhíres regény tekint rám szem néhányban, a múlt csod ái, mélyeket nemzedékek egybehangzó véleménye alapján remekműinek tart az i r od ál om tört énét. Próbáltam elolvasni őket, télen és nyáron, tavasszal és ősszel. Nem igein sikerüli. Azt hab lőttem felőlük; hogy bátor és igaz megállapításokat tartalmaznak a. szereleibröl, az öregedő nőiről, a lelkünk hétpecsétes titkairól. Sokáig viaskodtam veltlk. Végül imindig földhöz vágott az unalom. Úgy vagyunk ezekkel a lélektani regényekkel — legalább is a legtöbbjével! — mint a mai gyermekek Verne Gyulával, aki a repülőgépről és á léglh a jóról Irt s vakmerő ábrándjaival állandó lázban tartotta a XIX. Századi ifjúságot. Azóta áz ábrándok megvalósultaik. A mai gyermekek, akik fejtik fölött llátják á repülőgépet és a léghajót, mosolyognak és ásít óznak Verne könyvein. Freüd után a lélektani regényírók sejtése is többnyire tárgytalan. Ami akkpr uj volt, az ma tiszteletreméltó ósdiság.1 Legfeljebb kegyelettel tekintünk rá, mint a hetröléúmlámpára a villanyfényben.

Néha azonban nem a könyv ávuttsága akadályozza még áz elolvasását. Joyce még ma

— Megszokja az ember, méltóztatik tudni, teli van egyébbel az ember feje ... elifáisuíunk bizony.

Szórakozottan szólott vissza és jókedvűen:

— Én persze ritkábban is látom, egyszer egy .hónapban. Mikor engedélyem van a városba jönni.

Csa k úgy fél szemmel kérdtem, hogy honnan?

A fehér nyakkendő <a világ legnyugodtabb hangján tievezett meg egy budai részen lévő elmegyógyintézetet.

És hogy semmi félreértés ne legyen, hozzátette, nyilt tekintettel, szelíden:

— Ápolás alatt állok, kérem alássan.

Háborúk után még hosszú ideig háború- veszély van az egész világon. A lelkek nem bírnak belenyugodni a megállapodásba és képesnek érzik a világot arra, hogy a legkisebb okon újra beleszédüljön az uj háborúba. Most az uj generációk felnőnek s rendszerint úgy alakul a közösség felfogása, hogy az ifjú generáció elitéli a közvetlen előtte járót, mert azt teszi felelőssé a háborús állapotokért. Bennük a békevágy valósággal harcot provokál szüleikkel szemben. Katolikus szülők gyermekei egyszerre csak tömegesen tértek át a protestáns felfogásra: a protestáns szülők gyermeki aztán ugyanolyan tömegesen tértek vissza a katolikus álláspontra. A forradalmárok gyermekei rendszerint nem a forradalmi igazságokat építik tovább, hanem visszatérnek arra az előző generáció által elhagyott szélsőséges alapra, amely ellen indult a forradalom.

Hintapolitika az emberiség továbbfejlődő élete.

Az emberiség a jövő életét kétfajta tényezővel akarja biztosítani: eszmei berendezkedéssel és anyagi javak megmarkolásával.

Az eszmék azonban rendkívül gyorsan változnak. Igen könnyen hamisíthatok, nagyon nehezen, realizálhatók. Az anyagi javaknak az az ejőnyük megvan, hogy aki valamiképpen hiztosilani tudja a maga számára, annak valóban a biztosság érzését adják. Azonban tovább nem osztódnak s a tömeg irigységét és vágyait nagyon ingerlik.

Ez az ingerlékenység okozza a szakadatlan izgalmakat, a háborúkat és a végtelen, szenvedésteljes harcot, amit az emberiség folytat,

A mai napok megint egy történelmileg igen ismert állapotot mutatnak fel: a forradalmak utáni generáció visszaszökött a kóa» zervativ gondolatokhoz és azokkal akarja menteni, ami menthető.

De ez a másodfokú konzervativizmus any- nyira át van hatva az előző korszak forradal- imiságával, hogy a nagyapák azt mondanák rá, hogy ehhez nekik semmi közük. Rosz- szább, mint a forradalom.

És ez a világ fejlődésiének az útja.

is a legújabb irodalmi újság. Ez az ír költő forradalmár fölrúg minden hagyó hiányt, hadat üzen a múltnak, az eddigi Írásmódnak s az eddigi nyelvtannak. Ulysses cirnü regényére ájnuLva néz az Írástudók ah itat ós

remije, óriási mü ez, külsejében is hatalmas. negyedrét alakú köpcös kötet- 87Ö ©Sídül. Ennék a történetét külön keli elmesélnem, mert az, ahogy viaskodtam vele, maga is egy regény.

Mihelyt kiadták, az elsők között rendeltem meg. Számozott példányit kaptam, famentes japán papíron. Olyan összeget fizettem érte, hogy azon egy kisebb könyvtárat is. lehetne vásárolni. Lázasan fogtam hozzá. Izgatott a fűszeres műrésze*, mely a lényeg lényegét óhajtja közölni, az érzéseket és gondolatokat azon nyersen, még gőzölögve az élmény hevétől, a nyelv, mely hol pl szabdal ja a szavakat, ihol összevarrja, ötböl-hatból formálva egyet, az emberek véletlen-végzetes szerepeltetése. a inai élet esetleges-sorsszerű hangszerelése. Em lékszem egy temetés lei rácsára, amely most, hogy visszagondolok rá, még mindig megráz.

De bizonyos idő múltán lohad bennem az olvasó buzgalma- Fárasztóit a sok eredetiség. Semmi sem olyan fárasztó, mintha egy művész túlontúl eredeti. Ez elb irhatat lan. Az igazi eredetiség szerény, az szökött eszközökkel teremt valami meglepőt, mely voltaképp nem is a könyvében van, mint valami mindig jelenlevő és mindig tóláködó becsvágy, hanem az olvasóiban alakul ki később, mint az egésznek kicsengése és együtthatása ...

Itt azonban az elbeszélő türelmetlen. Ennélfogva minket is türelmetlenné tesz. Unja a „régimódi” regény kereteit s a végtelenbe tágítja. Unja a „régimódi” jeJlfemzést is, közvetlenül mutatja be hőseit, akik a szaluid gondolat alapján kikotyognak mindent, ami eszükbe ötMfc, érdekest és érdektelent vegyest, szóval tüe&köt-bogarat. Unja az írás öái hagyományát, a mos élés kényszerét, mely bizogy sokszor ilyep henyének tetsző szó- bokrokat, mondatokat irat le a regényíróval: