Prágai Magyar Hirlap, 1933. szeptember (12. évfolyam, 198-211 / 3308-3321. szám)

1933-09-13 / 208. (3318.) szám

1968 aceptemlbieff 18, eeemto. aa államhatalom képváselóiveíL, ha történe­tesen ez az iskola most nem felekezeti, ha­nem állami vagy községi jellegi iskola, úgy törvényes utón nem lenne megsemmisíthető, mert a törvényesen megállapított minimális létszámon felül bőven van magyar tanuló. A helyzet kulcsa jelenleg kizárólag a nagyszom­bati egyházmegyei hatóság, illetve a püspök kezében nyugszik, mert azt feltételezni, hogy a politikai hatóság a törvényekre támasz­kodva megkívánja az iskodaíentartótól a ma­gyar osztályok ellátását, igazán naivitás len­ne. Politikai szempontból megmarad — az osztályok elvesztése esetén — a lótmegyeri szülők azon joga, hogy az államtól vagy köz­ségtől magyar iskola felállítását kérjék. Hogy ez a jog a gyakorlatban Tótmegyeren meny­nyit érne, azt hiszem, szintén felesleges vele foglalkoznom. Nem tudjuk megítélni, hogy a püspök dön­tését milyen motívumok befolyásolják, el tudjuk azonban képzelni, hogy a független egyházi vagyonnal jelenleg nem rendelkező nagyszombati apostoli admieisztratura dönté­sébe a politikai tényezők ős bizonyos társa­dalmi alakulatok igyekeznek mennél na­gyobb befolyást gyakorolni. Nem tudjuk és nem akarjuk kutatni, hogy a nagyszombati püspöki rezidencia jelenlegi lakója meny­nyiben reagál ezekere a befolyásokra és mennyiben tudja a katolikus univerzalitásból fakadó apostoli lelkidsmere letfiiggetlen iteni. Gs% azt tudjuk, hogy a szüovenszíkói magyar katolikussá^ főpásztorában mindenkor a „Ro­ma e torna" fenkölt képviselőjét látta és tisz­telte, akire úgy akart a mai zavaros, politi­kai s társadalmi küzdelmektől terhelt korban feltekinteni, mint az abszolút krisztusi lelki­ség szimbólumára és akitől a sok igazságta­lanság és üldözöttség közepette a tiszta igaz­ság és salakmentes becsület tömjénjét kap­hatja. A szlovenszkói magyar katodikusság ügye ma a két tótmegyeri magyar osztály, mely­re a szlovákoknak nincs szükségük, mert vau elegendő tantermük és osztályuk, viszont a két magyar osztály népessége igazolja, hogy itt csakis a Slovenská Liga akar helyi győzel­met aratni, mikor mindenképpen el akar hán­tolni egy magyar iskolát. Az igazság kiolva­sása nem lehet nehéz, itt nem lehei középen az igazság, mint ahogy sokszor igy van az két küzdő fél között. Bízunk benne, hogy a pász­tornak egyformán kedvesek az ő bárányai. Várjuk a magyar osztályok mengmentését. Á tótmegyeri magyar szülőknek pedig ikő- szönetet mond a kisebbségi magyar társada­lom öntudatos kitartásukért. Legyenek róla meggyőződve, hogy lélekben velük vagyunk valamennyien. Dollfuss a hazafias kötelességről (Tudósítás eleje az 1. oldalon) Sokan nem értenek bennünket, hogy miért küzdünk oly szelíd eszközökkel a német határon túlról behozott mozgalom ellen. De mi tudjuk, hogy a mozgalom hívei ugyan­csak németek és valahányszor szembeszál­lónk velük, mindig nagy német testvérünk­kel kell szembeszállnunk s ez a testvér most tudatosan vagy tudattalanul félreért bennünket Mi soha sem támadtunk, mi mindig csak védekeztünk. Németországgal a legjobb egyetértésben kívánunk **élni s csak azt akarjuk, hogy saját házunkat bé­kében és nyugalomban fölépíthessük. Belügyeinkot önmagunk elintézzük. Kicsi­nyek és szegények vagyunk, de jogunk van megbecsülést követelni. Dollfuss ezután az osztrák hazafias front feladatairól és terjedéséről beszélt. Megálla­pította, hogy a hazafias frontba valamennyi polgári párt belépett s ez a front ma hatal­mas mozgalommá fejlődött, amely megkezd­heti az uj Ausztria fölépítésének munkáját. Olaszország keblére Öleli Ausztriát Milánó, szeptember 12. A félhivatalos Po- polo d‘Italia szenzációs külsőségek között közli Dollfuss kancellár programbeszédét. A cikknek már címe megállapítja, hogy Ausz­tria az egységes és korporativ rendszerű ál­lamok közé lépett. A lap szerint Dollfuss uj korszak eljövetelét jelentette be és hitvallást tett Ausztria íasizálásának szükségessége mellett. Az olasz vélemény úgy tudja, hogy a birodalmi németek ma már belátják, hogy a csatlakozás nem aktuális é9 Ausztriára bíz­zák saját sorsának irányítását. Csak az Arbeiterseítuns elégedetlen Bécs, szeptember 12. Az osztrák Heim- wehrek sajtóosztálya közli Starhemberg herceg manifesztumát, amelyben a Heimwehrek vezére nyiltan kijelenti, hogy Ausztriát fasiszta állam­má akarja átalakítani. Starhemberg támogatni fogja Dolifusst, mert azt az embert látja benne, aki elég erős a pártkeretek széttörésére és a múlt ártalmas rendszereinek likvidálására. Dollfuss és a Heimwehrek közös erővel uj álla­mot fognak Ausztriában fölépíteni. A Heim­wehrek mindaddig támogatják Dolifusst, amíg a kancellár hu marad mai programjához. A Reichspost mai számának vezércikke Doll- fuss tegnapi beszédével foglalkozik. A cikk mindenekelőtt megállapítja, hogy a nép örömrivalgással fogadta a kancellárt, amikor az ügetőpályán tartott gyűlés után a fáklyásmenet élén lóháton és főhadnagyi egyenruhájában a városba lovagolt. A kancellár beszédének ugyanolyan jelentősége van, mint veit Liechtenstein herceg negyven év előtti bejelentésének, amikor szintén a libe­ralizmus ellen fordult az osztrák nép többsége. Ausztria történelmi jelentőségű napokat él. Föllélegzés és uj bizalom jellemzi a mai álla­potokat. Az osztrákok újból szilárd talajt érez­nék lábuk alatt. Ugyanilyen, értelemben ir a I Neue Frede Presse is és megállapítja, hogy Dollfuss nem akarja a munkásoktól elrabolni az életlehetőséget, ellenkezőleg, azon a vélemé­nyen van, hogy az igazságos keresztény állam minden ember igényével számol. Az egyetlen lap, amely Dolifuss ellen nyilat­kozik, a szociáldemokrata Arbeiterzeitung. A lap véleménye szerint az osztrák munkásságtól Dollfuss nem rabolhatja el azokat a jogokat, amelyeket évtizedek alatt kivívott magának. A lap továbbra is kitart az általános titkos vá­lasztójog ée a demokrácia mellett. Anglia rokonszenve Ausztria oldalán van London, szeptember 12. A Times mai szá­mában Dollfuss beszédével és az osztrák—né­met viszonnyal foglalkozik. Anglia rokonszen- ve ma Ausztria oldalán álL Dollfuss fölismerte, hogy a nemzeti szocializmus elleni harc egyet­len lehetősége az, hogy a nemzeti szocializmust saját eszközeivel támadják meg. A német— osztrák konfliktus szerencsétlen következmé­nye az, hogy a polgárok személyi szabadságá­nak korlátozásához vezet. A Times örömmel üdvözli, hogy Dollfuss a Közelmult eseményei ellenére kifejezte azt a készségét, hogy bármi­kor hajlandó kezet nyújtani Németországnak. A németek máris fölsorolták azokat a föltétele­ket, amelyek betartása mellett kibékülnek Ausztriával, de kétséges, vájjon ezeket a fölté­teleket Ausztria elfogadja-e. örvendetes jelen­ség azonban, hogy mindkét részen megnyilvá­nul a kibékülés! szándék. P á r i s, szeptember 12. Az Echo de Paris szerint az osztrák helyzet legnagyobb vesze­delme az, hogy a fekete fasizmust, amelyet Dollfuss tegnap bejelentett, könnyen a barna fasizmus válthatja föl. Ha a hatalmak meg akarják gátolni, hogy Ausztria Németországhoz A fogak romlását többnyire a fogápoláe elhanyagolása okozza. Étke­zések után a fogakra és fogak közé étehnaradékok rakódnak. Ha fogainkat rendszertelenül tisztítjuk és a lerakodásokat nem távoLitjuk el naponkint, rothadó folyamat képződik, mely végeredményben a fogcsontot is megtámadja. Ezért kell fogainikat naponkint tisztítani; erre legmegfelelőbb az ODOL fogpaszta, mely a fogakat alaposan tisztítja. Az Odo 1-fogpasztának ezenfelül pompás üdítő ize van. csatlakozzék, akkor meg kell teremteni a dunai államok szolidaritását. Osztrák repülőgép Németország fölött München, szeptember 12. Német hivatalos jelentés szerint kedden délelőtt kilenc órakor az yyA 75“ jelzésű osztrák rendőri repülőgép né­met terület fölé került és Passau fölött több kört irt le. A jelentés megái lapítja, hogy az osztrákok határsértést követtek el és a biro­dalmi kormány erélyesen tiltakozni fog a né­met terület szuveréritásának megsértése ellen. Dollfuss vadászatra hívta meg Gömböst Bécs, szeptember 12. A kormányhoz közel­álló körökben úgy tudják, hogy Gömbös Gyula magyar miniszterelnök és kormányának egy­két tagja október elején meglátogatja Dollfuss kancellárt. Az osztrák kancellár október 7., 8. és 9-én Mürzzuschlagban vadászatot rendez s erre hivta meg Gömbös miniszterelnököt, Ke- reszíes-Fischer és Kállay magyar minisztereket. Bécsi beavatott körök úgy tudják, hogy a meg­hívottak a meghívást elfogadták. A görög miniszterelnök Törölenzághan Ankara, szeptember 12. Chaldaris görög mi­niszterelnök napok óta Ankarában tartózkodik, mint a török kormány vendége. A görög mi-' niszterelnököt, valamint a kíséretében ott időző újságírókat feltűnő melegséggel fogadta a tö­rök kormány. A görög vendégek tiszteletére tegnap rendezett vacsorán Ismét pasa minisz­terelnök rövid üdvözlő beszédében kifejtette, hogy a görög-török barátság a két nemzet egy­másrautaltságából ered s a világibóke megszi­lárdítására irányul. Ghaldaris válaszában hang­súlyozta, hogy a mostani látogatás csak még jobban megszílárditóttá a barátságot s a két nemzet együttműködését. Az uj egyezmény alá­írásával — úgymond — bizonyítékot szolgál­tatott a két ország arról, hogy szilárdan ki akar tartani az együttműködés és a béke prog­ramja mellett. A KÉK GYÉMÁNT ■ub—iMWBWiWBraaw—iiiiiiiiiiiii iiiiiiiiMt,i«MW«aaBja5mvgBniWB«i»ni—gM—am« REGÉNY Irta: IFJ. BÓKAY JÁNOS (31) — Persze a betörőszerszámokát is megta­lálták? — kérdezte a detektív. — Nem, beíiörőszerszámokat nem talál­tunk nála. Az összes zsebei gombokkal vol­tak tele. György elgondolkozott: nem tetszett neki a dolog. — A dolgozószobában vagy a lépesöház- ban sem találtak semmit? — kérdezte. — Nem, semmit. — Csak egy embert láttak, azt, akit el­fogtak? — Csak azt az egyet. — Ugye, a kent felőli oldalról is őrizték a házat? — Igen. Egyik társunk minden éjjel a kertben tartózkodik­— Hol van ez a társuk? — Alighanem még most is ott van. öt. nem értesítettük. Egészen megfeledkeztünk róla. — Hozzák fel a betörőt! — mondta ünne­pélyesen a detektív. Tehát, elérkezett a perc, gondolta Edith- Most rögtön nyílik az ajtó és belép rajta •. Mit tegyen? A föld alá fog süllyedni határ­talan szégyenéiben. És mi lesz akkor, ha a betörő beszélni fog és elmondja mindenki előtt... Hiszen egy betörőnél nem számít­hat az ember lovagiasságra! Szemtelen sze­mekkel fogja mustrálgatni- Azokkal a ke­mény, félelmetes szemekkel- Ezt nem élem túl!... Érezte, ahogy torkába dobog a vér ée összeezoritja légcsövét, úgy hogy alig kap lélegzetet. Feje szédült, gyomra kóvályogni kezdett, szeme előtt minden elsötétült. Mórt... most! Nyílt, az aljtó és belépett rajta a .De mi ez? György felugrott és ^padtan, reszketve bámult a belépőre, Edith pedig felkiált ott meglepetésében, hangos kacajra fakadt, ne­vetett és nevetett, ellenállhatatlanul és gör­csösen, tenyerébe rejtve arcát. Juhász Géza hozzészaladt, aggódva nézte, csititani pró­bálta, de hiába, a nevetés csak újra meg új­ra kitört, megrázta gyöngéd testét és köny- nyeket hajtott szeméibe. Már nem lehetett tudni, sir-e vagy nevet? Egy lompos csavargó állt az ajtóban: álla- tiasan bamba aire, vizenyős, kidülledt sze­mek.. duzzadt ajk, széles orr, ferde váll, hosz- szu karok és megdagadt, vörös kezek- őszbe csavarodott haja és szakálla elárulta, hogy nem .mai gyerek­— Kakas Mihály! — dadogta a detektív­— Szolgálatára, főifelügyelő ur — felelte a csavargó borízű, rekedt hangon s bárgyú te­kintetét hol a detektív rémült arcára, hol a síró és nevető fiatal lányira fordította. Lát­szott rajta, hogy különösnek és érthetetlen­nek tartja a fogadtatást. — Hát te voltál, te rongyos csavargó — tört ki Györgyből a harag. — Szép legény vagy, mondhatom! Eddig csak apróbb zseb- metszésekig vitted, most azonban úgy lá­tom, nagyobb dolgokra vetemedtél De eb­be be]etöri’k a bicskád, esküszöm. Most a/z egyszer elverjük rajtad a port! — Alázattal megkövetem, tekintetes főfel­ügyelő ur, én nem követtem el semmi rosz- szab — Nem követtél el semmit? Obó, bará- tocskára, ezt nem fogjuk ilyen könnyen elin­tézni. Betörtél ide és meg akartad fúrni a pénzszekrényt. Csakhogy rajtavesztettél. — ősz fejemre esküszöm, hogy a lábamat sem lettem be-ide. Különben is nyár óta, mikor utoljára kiszabadultam a fogságból, tisztességes pályára adtam magamat.. — Te, tisztességes pályára .. • És velem akarod ezt elhitetni? Te, aki világéletedben kerülted a munkát és lopásból éltél? Nobát idehallgass, öregem- Hadd olvasom ősz fe­jedre, mi van a számládon: A kisasszony rajtakapott, amikor éppen munkába vetted a szomszéd szobában álló pénzszekrényt és a portás a rendőrökkel éppen akkor csípett nyakon, amikor lerohantál a lépcsőn és el akartál illanni. Mered ezt tagadni? — Hát ami azt illeti, a kisasszony engem nem kapott rajta, mert benn sem voltam egyik szobában sem- Ami igaz, az igaz, a rendőr urak tényleg nyakon csíptek, mert azt hitték, hogy tilosban járok. De tessék ne­kem elhinni, tekintetes felügyelő ur, megun­tam már én az efajta mesterséget, beláttam, hogy nem való gyomromnak a rabkoszt és öreg napjaimra tisztességes pályára adt-am magamat, mert. •. — És mi az a tisztességes pálya, ha sza­badnia kérdeznem? — Hm. •. hiszen igaz, hogy kissé szokat­lan, de mégis •.. Gombforgató lettem, tekin­tetes uram. Kényelmes, veszélytelen pálya és tisztességesen meg lehet belőle élni. Kü­lönösen igy tél víz idején. Naponta leosava- rok az emberek kabátjáról úgy két-három- száz gombot és van itt egy barátom a Király uccában, aki jó áron megveszi tőlem őket- Három darabért, ha szép nagyok, kapok négy fillért. Napi négy pengőből a mai ne­héz időkben is megél valahogy az ember, igaz-e? És ami a fő, nem kell folyton a bör­töntől félni, mert legfeljebb ha két-három nyaklevest befog az ember, de rendőrkézre nem kerül. György ajkába harapott. — És azt a tizpengőet, amit a zsebedben találtaik, szintén „becsületes uton“ szerez­ted? Talán bizony hatszáz gombot csavartál le tegnap? — Nem, felügyelő ur — felelt© a csavargó jámbor arccal. — A tizpengőet attól az úrtól kaptám ajándékba, aki az imént volt itt lá­togatóban. Edith felütötte a fejét. Már nem sárit és nem nevetett, arca csodálatosan nyugodt, szinte derült volt; feszült érdeklődéssel hall­gatta a csavargó szavait, — Miféle űrtől? — üvöltött© a detektív. — Beszélj, gazember! Mert ha elhallgatsz valamit, vagy félre akarsz vezetni, úgy meg- tánicoltatlak, hogy megemlegeted. Kakas Mihály meg vakarta kócos fejét — Csak a tiszta igazságot mondom, tekin­tetes uram — hebegte ijedten összehúzva magát. — A ligetiben sétáltam, amikor egy­szerre megszólított egy fiatal, fekete ur. Nem magamfajta volt, nagyon finoman beszélt és szép, divatos ruhát viselt. Azt kérdezte, akarnék-e könnyűszerrel egy tizpengőst ke­resni. Miért ne, feleltem neki, ha nem ütkö­zik a tisztességbe- — Itt a csavargó ravaszul pislogott. — Erre elmondta az ur, hogy egy kis tréfáról van szó, ha segítek neki, meg­kapom a tizpengőst. Majd ő bemegy egy is­merős lakásba, én álljak őrt a lépcsőházban és ha füttyentene, szaladjak a kapu felé. Mi­vel láttam, hogy unnál van dolgom és nem kér tőlem semmi helytelent, rögtön ráálltam az alkura- A jutalmat előre átadta­György érezte, hogy cseppenként. szalad ki fejéből a vér. HaMlsápadt volt. — És volnál szives megmondani — kér­dezte nyugalmat színlelve, — hogyan jutot­tatok be ide? Persze az uccáról, a főkapun keresztül? A csavargó látható zavarban volt: szeme alattomosan járt ide-oda, alkalmasint azon gondolkozott, mi volna előnyösebb rá nézve, ha hazudik vagy megmondja az igazat. Az utóbbit választotta; igy felelt: — Azt éppen nem mondom, tekintetes uram. Kerítéseken másztunk keresztül. Azt hittem, ez is a tréfához tartozik. Amikor az­tán. a kertbe jutottunk • •. — Csak lassan, öregem — vágott közbe a detektív. — A kert felől sem volt szabad az ut. Ilyen okosak mi is voltunk. Nem láttatok senkit? — Én egy teremtett lelket sem láttam. T)e .. • hiszen lehet... hm­— Csak semmi kertelés. Ká vele!

Next

/
Thumbnails
Contents