Prágai Magyar Hirlap, 1933. szeptember (12. évfolyam, 198-211 / 3308-3321. szám)
1933-09-13 / 208. (3318.) szám
1968 aceptemlbieff 18, eeemto. aa államhatalom képváselóiveíL, ha történetesen ez az iskola most nem felekezeti, hanem állami vagy községi jellegi iskola, úgy törvényes utón nem lenne megsemmisíthető, mert a törvényesen megállapított minimális létszámon felül bőven van magyar tanuló. A helyzet kulcsa jelenleg kizárólag a nagyszombati egyházmegyei hatóság, illetve a püspök kezében nyugszik, mert azt feltételezni, hogy a politikai hatóság a törvényekre támaszkodva megkívánja az iskodaíentartótól a magyar osztályok ellátását, igazán naivitás lenne. Politikai szempontból megmarad — az osztályok elvesztése esetén — a lótmegyeri szülők azon joga, hogy az államtól vagy községtől magyar iskola felállítását kérjék. Hogy ez a jog a gyakorlatban Tótmegyeren menynyit érne, azt hiszem, szintén felesleges vele foglalkoznom. Nem tudjuk megítélni, hogy a püspök döntését milyen motívumok befolyásolják, el tudjuk azonban képzelni, hogy a független egyházi vagyonnal jelenleg nem rendelkező nagyszombati apostoli admieisztratura döntésébe a politikai tényezők ős bizonyos társadalmi alakulatok igyekeznek mennél nagyobb befolyást gyakorolni. Nem tudjuk és nem akarjuk kutatni, hogy a nagyszombati püspöki rezidencia jelenlegi lakója menynyiben reagál ezekere a befolyásokra és mennyiben tudja a katolikus univerzalitásból fakadó apostoli lelkidsmere letfiiggetlen iteni. Gs% azt tudjuk, hogy a szüovenszíkói magyar katolikussá^ főpásztorában mindenkor a „Roma e torna" fenkölt képviselőjét látta és tisztelte, akire úgy akart a mai zavaros, politikai s társadalmi küzdelmektől terhelt korban feltekinteni, mint az abszolút krisztusi lelkiség szimbólumára és akitől a sok igazságtalanság és üldözöttség közepette a tiszta igazság és salakmentes becsület tömjénjét kaphatja. A szlovenszkói magyar katodikusság ügye ma a két tótmegyeri magyar osztály, melyre a szlovákoknak nincs szükségük, mert vau elegendő tantermük és osztályuk, viszont a két magyar osztály népessége igazolja, hogy itt csakis a Slovenská Liga akar helyi győzelmet aratni, mikor mindenképpen el akar hántolni egy magyar iskolát. Az igazság kiolvasása nem lehet nehéz, itt nem lehei középen az igazság, mint ahogy sokszor igy van az két küzdő fél között. Bízunk benne, hogy a pásztornak egyformán kedvesek az ő bárányai. Várjuk a magyar osztályok mengmentését. Á tótmegyeri magyar szülőknek pedig ikő- szönetet mond a kisebbségi magyar társadalom öntudatos kitartásukért. Legyenek róla meggyőződve, hogy lélekben velük vagyunk valamennyien. Dollfuss a hazafias kötelességről (Tudósítás eleje az 1. oldalon) Sokan nem értenek bennünket, hogy miért küzdünk oly szelíd eszközökkel a német határon túlról behozott mozgalom ellen. De mi tudjuk, hogy a mozgalom hívei ugyancsak németek és valahányszor szembeszállónk velük, mindig nagy német testvérünkkel kell szembeszállnunk s ez a testvér most tudatosan vagy tudattalanul félreért bennünket Mi soha sem támadtunk, mi mindig csak védekeztünk. Németországgal a legjobb egyetértésben kívánunk **élni s csak azt akarjuk, hogy saját házunkat békében és nyugalomban fölépíthessük. Belügyeinkot önmagunk elintézzük. Kicsinyek és szegények vagyunk, de jogunk van megbecsülést követelni. Dollfuss ezután az osztrák hazafias front feladatairól és terjedéséről beszélt. Megállapította, hogy a hazafias frontba valamennyi polgári párt belépett s ez a front ma hatalmas mozgalommá fejlődött, amely megkezdheti az uj Ausztria fölépítésének munkáját. Olaszország keblére Öleli Ausztriát Milánó, szeptember 12. A félhivatalos Po- polo d‘Italia szenzációs külsőségek között közli Dollfuss kancellár programbeszédét. A cikknek már címe megállapítja, hogy Ausztria az egységes és korporativ rendszerű államok közé lépett. A lap szerint Dollfuss uj korszak eljövetelét jelentette be és hitvallást tett Ausztria íasizálásának szükségessége mellett. Az olasz vélemény úgy tudja, hogy a birodalmi németek ma már belátják, hogy a csatlakozás nem aktuális é9 Ausztriára bízzák saját sorsának irányítását. Csak az Arbeiterseítuns elégedetlen Bécs, szeptember 12. Az osztrák Heim- wehrek sajtóosztálya közli Starhemberg herceg manifesztumát, amelyben a Heimwehrek vezére nyiltan kijelenti, hogy Ausztriát fasiszta állammá akarja átalakítani. Starhemberg támogatni fogja Dolifusst, mert azt az embert látja benne, aki elég erős a pártkeretek széttörésére és a múlt ártalmas rendszereinek likvidálására. Dollfuss és a Heimwehrek közös erővel uj államot fognak Ausztriában fölépíteni. A Heimwehrek mindaddig támogatják Dolifusst, amíg a kancellár hu marad mai programjához. A Reichspost mai számának vezércikke Doll- fuss tegnapi beszédével foglalkozik. A cikk mindenekelőtt megállapítja, hogy a nép örömrivalgással fogadta a kancellárt, amikor az ügetőpályán tartott gyűlés után a fáklyásmenet élén lóháton és főhadnagyi egyenruhájában a városba lovagolt. A kancellár beszédének ugyanolyan jelentősége van, mint veit Liechtenstein herceg negyven év előtti bejelentésének, amikor szintén a liberalizmus ellen fordult az osztrák nép többsége. Ausztria történelmi jelentőségű napokat él. Föllélegzés és uj bizalom jellemzi a mai állapotokat. Az osztrákok újból szilárd talajt éreznék lábuk alatt. Ugyanilyen, értelemben ir a I Neue Frede Presse is és megállapítja, hogy Dollfuss nem akarja a munkásoktól elrabolni az életlehetőséget, ellenkezőleg, azon a véleményen van, hogy az igazságos keresztény állam minden ember igényével számol. Az egyetlen lap, amely Dolifuss ellen nyilatkozik, a szociáldemokrata Arbeiterzeitung. A lap véleménye szerint az osztrák munkásságtól Dollfuss nem rabolhatja el azokat a jogokat, amelyeket évtizedek alatt kivívott magának. A lap továbbra is kitart az általános titkos választójog ée a demokrácia mellett. Anglia rokonszenve Ausztria oldalán van London, szeptember 12. A Times mai számában Dollfuss beszédével és az osztrák—német viszonnyal foglalkozik. Anglia rokonszen- ve ma Ausztria oldalán álL Dollfuss fölismerte, hogy a nemzeti szocializmus elleni harc egyetlen lehetősége az, hogy a nemzeti szocializmust saját eszközeivel támadják meg. A német— osztrák konfliktus szerencsétlen következménye az, hogy a polgárok személyi szabadságának korlátozásához vezet. A Times örömmel üdvözli, hogy Dollfuss a Közelmult eseményei ellenére kifejezte azt a készségét, hogy bármikor hajlandó kezet nyújtani Németországnak. A németek máris fölsorolták azokat a föltételeket, amelyek betartása mellett kibékülnek Ausztriával, de kétséges, vájjon ezeket a föltételeket Ausztria elfogadja-e. örvendetes jelenség azonban, hogy mindkét részen megnyilvánul a kibékülés! szándék. P á r i s, szeptember 12. Az Echo de Paris szerint az osztrák helyzet legnagyobb veszedelme az, hogy a fekete fasizmust, amelyet Dollfuss tegnap bejelentett, könnyen a barna fasizmus válthatja föl. Ha a hatalmak meg akarják gátolni, hogy Ausztria Németországhoz A fogak romlását többnyire a fogápoláe elhanyagolása okozza. Étkezések után a fogakra és fogak közé étehnaradékok rakódnak. Ha fogainkat rendszertelenül tisztítjuk és a lerakodásokat nem távoLitjuk el naponkint, rothadó folyamat képződik, mely végeredményben a fogcsontot is megtámadja. Ezért kell fogainikat naponkint tisztítani; erre legmegfelelőbb az ODOL fogpaszta, mely a fogakat alaposan tisztítja. Az Odo 1-fogpasztának ezenfelül pompás üdítő ize van. csatlakozzék, akkor meg kell teremteni a dunai államok szolidaritását. Osztrák repülőgép Németország fölött München, szeptember 12. Német hivatalos jelentés szerint kedden délelőtt kilenc órakor az yyA 75“ jelzésű osztrák rendőri repülőgép német terület fölé került és Passau fölött több kört irt le. A jelentés megái lapítja, hogy az osztrákok határsértést követtek el és a birodalmi kormány erélyesen tiltakozni fog a német terület szuveréritásának megsértése ellen. Dollfuss vadászatra hívta meg Gömböst Bécs, szeptember 12. A kormányhoz közelálló körökben úgy tudják, hogy Gömbös Gyula magyar miniszterelnök és kormányának egykét tagja október elején meglátogatja Dollfuss kancellárt. Az osztrák kancellár október 7., 8. és 9-én Mürzzuschlagban vadászatot rendez s erre hivta meg Gömbös miniszterelnököt, Ke- reszíes-Fischer és Kállay magyar minisztereket. Bécsi beavatott körök úgy tudják, hogy a meghívottak a meghívást elfogadták. A görög miniszterelnök Törölenzághan Ankara, szeptember 12. Chaldaris görög miniszterelnök napok óta Ankarában tartózkodik, mint a török kormány vendége. A görög mi-' niszterelnököt, valamint a kíséretében ott időző újságírókat feltűnő melegséggel fogadta a török kormány. A görög vendégek tiszteletére tegnap rendezett vacsorán Ismét pasa miniszterelnök rövid üdvözlő beszédében kifejtette, hogy a görög-török barátság a két nemzet egymásrautaltságából ered s a világibóke megszilárdítására irányul. Ghaldaris válaszában hangsúlyozta, hogy a mostani látogatás csak még jobban megszílárditóttá a barátságot s a két nemzet együttműködését. Az uj egyezmény aláírásával — úgymond — bizonyítékot szolgáltatott a két ország arról, hogy szilárdan ki akar tartani az együttműködés és a béke programja mellett. A KÉK GYÉMÁNT ■ub—iMWBWiWBraaw—iiiiiiiiiiiii iiiiiiiiMt,i«MW«aaBja5mvgBniWB«i»ni—gM—am« REGÉNY Irta: IFJ. BÓKAY JÁNOS (31) — Persze a betörőszerszámokát is megtalálták? — kérdezte a detektív. — Nem, beíiörőszerszámokat nem találtunk nála. Az összes zsebei gombokkal voltak tele. György elgondolkozott: nem tetszett neki a dolog. — A dolgozószobában vagy a lépesöház- ban sem találtak semmit? — kérdezte. — Nem, semmit. — Csak egy embert láttak, azt, akit elfogtak? — Csak azt az egyet. — Ugye, a kent felőli oldalról is őrizték a házat? — Igen. Egyik társunk minden éjjel a kertben tartózkodik— Hol van ez a társuk? — Alighanem még most is ott van. öt. nem értesítettük. Egészen megfeledkeztünk róla. — Hozzák fel a betörőt! — mondta ünnepélyesen a detektív. Tehát, elérkezett a perc, gondolta Edith- Most rögtön nyílik az ajtó és belép rajta •. Mit tegyen? A föld alá fog süllyedni határtalan szégyenéiben. És mi lesz akkor, ha a betörő beszélni fog és elmondja mindenki előtt... Hiszen egy betörőnél nem számíthat az ember lovagiasságra! Szemtelen szemekkel fogja mustrálgatni- Azokkal a kemény, félelmetes szemekkel- Ezt nem élem túl!... Érezte, ahogy torkába dobog a vér ée összeezoritja légcsövét, úgy hogy alig kap lélegzetet. Feje szédült, gyomra kóvályogni kezdett, szeme előtt minden elsötétült. Mórt... most! Nyílt, az aljtó és belépett rajta a .De mi ez? György felugrott és ^padtan, reszketve bámult a belépőre, Edith pedig felkiált ott meglepetésében, hangos kacajra fakadt, nevetett és nevetett, ellenállhatatlanul és görcsösen, tenyerébe rejtve arcát. Juhász Géza hozzészaladt, aggódva nézte, csititani próbálta, de hiába, a nevetés csak újra meg újra kitört, megrázta gyöngéd testét és köny- nyeket hajtott szeméibe. Már nem lehetett tudni, sir-e vagy nevet? Egy lompos csavargó állt az ajtóban: álla- tiasan bamba aire, vizenyős, kidülledt szemek.. duzzadt ajk, széles orr, ferde váll, hosz- szu karok és megdagadt, vörös kezek- őszbe csavarodott haja és szakálla elárulta, hogy nem .mai gyerek— Kakas Mihály! — dadogta a detektív— Szolgálatára, főifelügyelő ur — felelte a csavargó borízű, rekedt hangon s bárgyú tekintetét hol a detektív rémült arcára, hol a síró és nevető fiatal lányira fordította. Látszott rajta, hogy különösnek és érthetetlennek tartja a fogadtatást. — Hát te voltál, te rongyos csavargó — tört ki Györgyből a harag. — Szép legény vagy, mondhatom! Eddig csak apróbb zseb- metszésekig vitted, most azonban úgy látom, nagyobb dolgokra vetemedtél De ebbe be]etöri’k a bicskád, esküszöm. Most a/z egyszer elverjük rajtad a port! — Alázattal megkövetem, tekintetes főfelügyelő ur, én nem követtem el semmi rosz- szab — Nem követtél el semmit? Obó, bará- tocskára, ezt nem fogjuk ilyen könnyen elintézni. Betörtél ide és meg akartad fúrni a pénzszekrényt. Csakhogy rajtavesztettél. — ősz fejemre esküszöm, hogy a lábamat sem lettem be-ide. Különben is nyár óta, mikor utoljára kiszabadultam a fogságból, tisztességes pályára adtam magamat.. — Te, tisztességes pályára .. • És velem akarod ezt elhitetni? Te, aki világéletedben kerülted a munkát és lopásból éltél? Nobát idehallgass, öregem- Hadd olvasom ősz fejedre, mi van a számládon: A kisasszony rajtakapott, amikor éppen munkába vetted a szomszéd szobában álló pénzszekrényt és a portás a rendőrökkel éppen akkor csípett nyakon, amikor lerohantál a lépcsőn és el akartál illanni. Mered ezt tagadni? — Hát ami azt illeti, a kisasszony engem nem kapott rajta, mert benn sem voltam egyik szobában sem- Ami igaz, az igaz, a rendőr urak tényleg nyakon csíptek, mert azt hitték, hogy tilosban járok. De tessék nekem elhinni, tekintetes felügyelő ur, meguntam már én az efajta mesterséget, beláttam, hogy nem való gyomromnak a rabkoszt és öreg napjaimra tisztességes pályára adt-am magamat, mert. •. — És mi az a tisztességes pálya, ha szabadnia kérdeznem? — Hm. •. hiszen igaz, hogy kissé szokatlan, de mégis •.. Gombforgató lettem, tekintetes uram. Kényelmes, veszélytelen pálya és tisztességesen meg lehet belőle élni. Különösen igy tél víz idején. Naponta leosava- rok az emberek kabátjáról úgy két-három- száz gombot és van itt egy barátom a Király uccában, aki jó áron megveszi tőlem őket- Három darabért, ha szép nagyok, kapok négy fillért. Napi négy pengőből a mai nehéz időkben is megél valahogy az ember, igaz-e? És ami a fő, nem kell folyton a börtöntől félni, mert legfeljebb ha két-három nyaklevest befog az ember, de rendőrkézre nem kerül. György ajkába harapott. — És azt a tizpengőet, amit a zsebedben találtaik, szintén „becsületes uton“ szerezted? Talán bizony hatszáz gombot csavartál le tegnap? — Nem, felügyelő ur — felelt© a csavargó jámbor arccal. — A tizpengőet attól az úrtól kaptám ajándékba, aki az imént volt itt látogatóban. Edith felütötte a fejét. Már nem sárit és nem nevetett, arca csodálatosan nyugodt, szinte derült volt; feszült érdeklődéssel hallgatta a csavargó szavait, — Miféle űrtől? — üvöltött© a detektív. — Beszélj, gazember! Mert ha elhallgatsz valamit, vagy félre akarsz vezetni, úgy meg- tánicoltatlak, hogy megemlegeted. Kakas Mihály meg vakarta kócos fejét — Csak a tiszta igazságot mondom, tekintetes uram — hebegte ijedten összehúzva magát. — A ligetiben sétáltam, amikor egyszerre megszólított egy fiatal, fekete ur. Nem magamfajta volt, nagyon finoman beszélt és szép, divatos ruhát viselt. Azt kérdezte, akarnék-e könnyűszerrel egy tizpengőst keresni. Miért ne, feleltem neki, ha nem ütközik a tisztességbe- — Itt a csavargó ravaszul pislogott. — Erre elmondta az ur, hogy egy kis tréfáról van szó, ha segítek neki, megkapom a tizpengőst. Majd ő bemegy egy ismerős lakásba, én álljak őrt a lépcsőházban és ha füttyentene, szaladjak a kapu felé. Mivel láttam, hogy unnál van dolgom és nem kér tőlem semmi helytelent, rögtön ráálltam az alkura- A jutalmat előre átadtaGyörgy érezte, hogy cseppenként. szalad ki fejéből a vér. HaMlsápadt volt. — És volnál szives megmondani — kérdezte nyugalmat színlelve, — hogyan jutottatok be ide? Persze az uccáról, a főkapun keresztül? A csavargó látható zavarban volt: szeme alattomosan járt ide-oda, alkalmasint azon gondolkozott, mi volna előnyösebb rá nézve, ha hazudik vagy megmondja az igazat. Az utóbbit választotta; igy felelt: — Azt éppen nem mondom, tekintetes uram. Kerítéseken másztunk keresztül. Azt hittem, ez is a tréfához tartozik. Amikor aztán. a kertbe jutottunk • •. — Csak lassan, öregem — vágott közbe a detektív. — A kert felől sem volt szabad az ut. Ilyen okosak mi is voltunk. Nem láttatok senkit? — Én egy teremtett lelket sem láttam. T)e .. • hiszen lehet... hm— Csak semmi kertelés. Ká vele!
