Prágai Magyar Hirlap, 1933. szeptember (12. évfolyam, 198-211 / 3308-3321. szám)

1933-09-12 / 207. (3317.) szám

2 Trsr- KssuamBaasBaoMi 1933 szeptember 12, kedd, Pierre Cot a legmodernebb francia hadirepülőgépeket viszi mutatóba Moszkvába „Légi közeledés” Franciaország és Oroszország között Francia lobogók a moszkvai utcákon Lyukas a tető!... A% okos háziúr azonnal elhivatja a tetőfedőt és neon vár addig, mig az esőtől a gerendák elrothadmak. ön is legyen ilyen okoe és ha a fogai nincsenek rend‘ben, beteg fogóval rögtön menjen szakember­hez. De a legokosabb, ha egyáltalán nem tűri tét­len, hogy a fogai elromoljanak, hanem azokat naponta reggel és este 0 d o 1 - fogpasztával tiszto­gatja. Az 0 d o 1 -fogpaszta a fogakról minden lerakódást és étel maradékot eltávolít, amelyektől máskülönben a fogak elromlanának. magunk Is tudni fogjuk, hogy kereskedelem­politikailag mit akarhatunk és mit kell akar­nunk. Kramáx a továbbiakban George Marot-nak a Le Temps-ben megjelent 6 a középeuTÓpai gaz­dasági problémákkal foglalkozó egyik cikkét s Tardieu ismert tervét teszi szóvá. Kramár itt a következőket írja: — A vita elejétől fogva azt az álláspontot képviselem, hogy ebből a kérdésből a politikát teljesen ki kell kapcsolni, mert nem kívánatos, hogy valami olyan keletkez­zék, amiből dunai politikai államszövetség létesülhetne, amely után sok olyan politikus vágyódik, aki a mai nehézségek okát még mindig az osztrák-magyar monarchia fölbom­lásában látja. Kramár ezután a mezőgazdasági autarkia felé irányuló német politikára áttérve, ennek okául azt az óbajt tünteti föl, hogy Németor­szág háború esetére ne szoruljon más államok élelmiszerére. Megállapítja, hogy Olaszország és Franciaország is önellátásra törekszik. Kramár ezután a következőket írja: — Nem 6zabad lepleznünk, hogy politikai­lag talán tudjuk, hogy mit akarunk, de gaz­dasági téren teljesen igaza van Marót ama állításának, hogy nincs világos kereskedelem­politikai tervünk. Semmi szomorúbb nem tör­ténhetett, mint amilyen volt a tanácstalansá­gunk, amikor három év előtt a magyarok el­jöttek, hogy a kereskedelmi szerződésről tár­gyaljanak, és mi elküldtük őket, hogy néz­zék meg Karlsteint, s amikor onnan is vissza­jöttek, akkor elküldtük őket — haza. Ipa­runk ennek árát súlyosan megfizette. És vall­juk be, még mindig homályos az a kérdés, i hogy meddig kell mennünk, illetve meddig mehetünk mezőgazdaságunk és iparunk vé­delmében s ez a homály nehezíti meg keres­kedelempolitikai tárgyalásainkat éppen azok­kal, akik hozzánk legközelebb állnak. Sajnos, nincs nálunk senki, akinek kellő tekin­télye volna, vagy aki akarná és képes volna tekintélyét fölhasználni arra, hogy ebben a kér­désben határozott irányvonalat kövessünk. Minden bizonnyal helyeslem a mezőgazdaság oly segélyezését, amely az államnak nem árt s nem árt magának a mezőgazdaságnak. Csak olyértelmü önellátásra szabad töreked­nünk, hogy háborús konfliktus esetén akkor London, szeztember 11. A New Chroniele első oldalán szenzációs külsőségek között közli a hirt, hogy Pierre Cot, Franciaország légügyi minisztere és kísérete a három leg­nagyobb és legmodernebb francia repülőgé­pen utazik Moszkvába, hogy bemutassa a francia légiflotta csodáit az oroszoknak. Cot kíséretében utazik Barres tábornok, a fran­cia hadirepül és zet főfelügyelője, Caquot, a léghajózásügyi miniszter technikai igazgatója, Dauzeau kapitány, a léghajózásügyi miniszté­rium vezérkarának egyik fiatal reménysége és Chaumie igazgató, a polgári repülésiét ve­zető egyénisége. Az angol lapok véleménye szerint a fran­cia—orosz közeledést elsősorban az uj német politikai kurzus okozta. A világ jelenleg ugyanúgy csoporiosodik, mint 1914-ben. Fran­ciaország Oroszországhoz közeledik, Német­ország pedig Olaszországhoz. Frauciaorszug­ban biztosra veszik, hogy Németország másfél év alatt hatalmas légiflottát épít. Éppen ezért a franciák bármiáron ki akarják építeni a francia—orosz alianszot és az ni katonai szö­vetséget elsősorban a légi fegyverek ö®sz-! hangbahozásának és tökéletesítésének irányé-1 bán építik ki. A francia nagyipar a közeljiö-l is elláthassuk önmagunkat, ha a háború a hiányzó élelmiszerek behozatalát lehetetlenné tenné. Az ipari kivitel érdekében elkerülhetetlen, hogy mezőgazdasági termények behozatala számára lehetőséget teremtsünk. A Prager Préssé tanácsa A Prager Presse Gratz Gusztáv volt magyar külügyminiszter egyik cikkére válaszol. Gratz a középeiurópai orientáció legnagyobb akadá­lyát a kisantantban s annak magyarellenes szel­lemében látja. A Prager Presse úgy véli, hogy az együttműködésnek ez nem komoly akadá­a \ Vőben elsőrendű hadirepülőgépeket Szállít Szovjet o r o s zors zágn ak. Herríot Rigában Riga, szeptember 11. Herriot-t Rigában ün­nepélyesen fogadták. Moszkvából való eluta­zása előtt a kiváló francia diplomata tisztele­tére ünnepi előadást rendeztek az állami szín­házban. Az előadás a francia forradalom di­csőítéséből állott és 1917 óta most történt meg először, hogy a francia lobogó megjelent a szovjetszinpadon* A francia vendégek a volt cári páholyban foglaltak helyet. Moszkva ez alkalommal különben is tele vo?t francia lo­bogókkal. Elutazása előtt Herríot Litvinorvai tanácskozott. A sfovjei 55.000 hivatal­nokai leépített Moszkva, szeptember 11. Hivatalos jelentés szerint az elmúlt három hónap alatt Mosz­kvában 55.000 államhivatalnokot elbocsátot­tak állásukból. Az elbocsátott hivatalnokokat fölszólították, hogy hagyják el Moszkvát és telepedjenek le Szibériában vagy Turkesz- tánban. Azokat, akik vonakodtak a paranc9­a kisantant „pozivitásának“ mértékét sokban éppen Magyarország politikája határozza meg. Bence lapja a többi között ezeket írja: — Csehszlovákia és a kisantant többi álla­ma sohasem titkolta azt a kívánságát, hogy a középeurópai probléma lehetőleg tartós megoldást nyerjen és hogy ennek kapcsán Ausztria és Magyarország is középeurópai orientációt kövessen. Magyarországnak a németekkel való kapcsola­tai, vagyis német orientációja 6em hozzák ki a kisantantot nyugalmából és türelméből. nak eleget tenni, azonnal kitoloncolták a fő­városból és megvonták tőlük a munkanélküli segélyt. 1. Mozin Aladár vizsgálati fogságát is helybenhagyta a felsőbíróság Prága, szeptember 11. A Lidové Noriny I ngvarról keltezve a következőket jelenti: — R. Vozáry Aladár magyar ellenzéki szerkesztő és Bíró tanár előzetes letartózta­tását, amely egy hónapig tartott, rendes vizsgálati fogsággá változtatták át. Nyomban, egy hónap előtt bekövetkezett letartóztatá­sa után Vozáry és védője, dr. Toronszkv ügyvéd jogorvoslattal élt a letartóztatás el­len, de a kerületi bíróság vádtanácsa a fel- folyamodást elutasitóttá. A kassai felsőbíró­ság a kerületi bíróság intézkedését megerő- sitette és visszautasította azt a kérést is, hogy Vozáryt helyezzék szabadlábra évadék lefizetése ellenében. A vizsgálóbíró indítvá­nyára az előzetes letartóztatást további tizenöt nappal meghosszabbitották ami el­len a gyanúsított nem tiltakozott, ezzel szemben Vozáry és Biró, valamint védőik, dr. Toronszky és dr. Juszkovies panaszt ad­tak be a vizsgálati fogság ellen. Ezt a pa­naszt is elutasították. A gyanúsítottakkal, szombaton közölték a kassai felsőbíróság ha­tározatát. így Vozáry és Biró továbbra i« fogva marad. — Ivánka Imre Szlovenszkón akar letelepedni. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: Az Esti Éjéig jelentése szerint Ivánka Imié buda­pesti ügyvéd, aki részese volt annakidején a hbes sópanamának, az elmúlt napokban letelepülés engedélyt kért a csehszlovák hatóságoktól, mert Szlovenszkóba akar költözni. — Marconi lissaboni kísérleti állomása tűzvész martaléka lett. Lissabonból jelentik: Marconának Lissa-bon közelében lévő rövidhullámú drótnélküli leadóállomását tűz pusztította el. iya. mert A KÉK GYÉMÁNT REGENV Irta: IFI. BÓKAY JÁNOS m — Ez talán nem tartozik ide dörmögte fogai között Juhász Géza. György nőm szólt sommit. Érdeklődve, szinte fürkészve nézte a lányt és a bárót. Késen volt, figyelt. — igen. igen, hiszen én is . úgy értem — igyekezett magát kimagyarázni Edith- — Természetesen, mikor szobámba vonultam, kényelembe helyezkedtem. Hol is hagytam abba? Igeu . • • Tehát amint bizonyosra vet­te)-,!. hogy nem tévedek és tényleg jár valaki a dolgozószobában, átsurrantam a szalonon és csendesen félretoltam a dolgozószoba be­járatát takaró függönyt. — Itt egy pillanatra megakadt, talán el is sápadt kissé, de tüs­tént folytatta: — A szobában félhomály volt, csak egy kis kézilámpás állít az asztalon, úgy hogy alig láttam valamit. Mindössze azt vet­tem észre, hogy háttal nekem, a pónaszek- rény előtt, egy sötét alak guggol. Félsikol- tottam és olyan gyorsan, amint csak bírtam, apámhoz szaladtam. — Tehát a betörő arcát nem is látta kis­asszony? — kérdezte György. — Nem, háttal állt nekem. — A sikitásra sem fordult meg? — Lehetséges. Ezt nem tudhatom, mivel jóformán még ugyanabban a pillanatban ki­szaladtam a szobából. — Szóval nem tudna ráismerni? Az alak­járól, ruhájáról sem? Edith ijedten nézett a detektivre. — Nem — mondta határozottan; — hiszen mondom, hogy csaknem teljesen sötét volt a szobában. — Nem volt önnél fegyver? — .Nem. — (in azt mondja, hogy egyenesen atyjá­hoz szaladt? — folytat (.^rendíthetetlen nyu­galommal a kérdezgetést György, kinek a lány egyetlen arcmozdulata sem kerülte el figyelmét. — így hát még arra sem volt ide­je, hogy előbb jelt adjon a cselédségnek? Edith elpirult, feltekintett a padlóról és szinte ellenséges, haragos pillantást vetett a detektivre­— De igen — mondta hidegen — Én csengettem először a cselédeknek és a por­tásnak. Csak most emlékszem vissza, hogy mielőtt atyámhoz szaladtam, egy pillanatra befutottam a szobámba écs megnyomtam mindkét csengői. — Szükséges ez a faggatás? — kérdezte bosszúsan Juhász Géza, kinek végtelen el­lenszenves volt a detektív viselkedése- — Kérem, ne felejtse el, hogy a baronesz ide­gei már amugyis erősen meg vannak visel­ve és legfőbb ideje, hogy kipihenje magát- Mint orvos ... — Kérem — vágott szavába György — már nem zaklatom tovább kérdéseimmel a kisasszonyt. De a tanár ur se felejtse el, hogy én, mint detektív, szintén csak a köte­lességemet teljesítem. Biztosíthatom, hogy azok a kérdések', melyek talán ön előtt szük­ségteleneknek látszanak, igen fontosak az én szememben. — így hát nincs többé szükség rám? — kérdezte Edith­— Voltaképpen nincs. Csupán arra kérem, hogy néma szemlélője legyen a további ki­hallgatásnak. — A betörő kihallgatásának? — hangzott a rémült kérdés. — Igen, persze erre is sor kerül. — De miért? Mi értelme van ennek, ami­kor én még csak nem is láttam és igy semmi felvilágosítással sem szolgálhatok. — Bocsánat, kisasszony, de mégis csak ön az, aki őt tetten érte, s ha még oly futólago­sán láttunk is valakit, mégis marad róla né­mi impressziónk. A betörőnek lehettek cin­kostársai — ez Györgynek is csak ebben a pillanatban jutott eszébe — és miután csak egy embert fogtak el, nagyon fontos volna, ha legalább annak a valószínűsége nyerne megállapítást, hogy7 az illető azonos azzal, akit Ön tetten ért, — De• •. Most Sárossy báró is közbeszólt: — Súlyt helyez ön arra, főfelügyelő ur — kérdezte udvariasan —, hogy a lányom jelen legyen a kihallgatásnál? — Súlyt helyezek rá — felelte határozot­tan a detektív. A báró megveregette lánya arcát és ked­vesen, mosolyogva biztatta: — Akkor hát, kislányom, nem marad egyéb hátra, mint hogy eleget tegyünk a felügyelő ur kívánságának. És ez talán nem is lesz olyan terhes neked- Hiszen éppen ma este panaszkodtál, hogy ebben a mi ügyünk­ben nem történik semmi érdekes. Nos hát, úgy hiszem, a betörő kihallgatása elég érde­kesnek Ígérkezik- És nem lesz benne semmi félelmetes. Ha volt bátorságod fegyver nél­kül bemenni abba a szobába, ahol betörőket sejtettél, csak nem fogsz megijedni egy ár­talmatlanná tett, lefülelt, jámbor embertől? Úgysem láttál még soha eleven betörőt. Edith mosolyogni próbált, de a mosoly nem tudott áttörni arcának ijedt, tanácstalan kifejezésén. Már szinte beletörődött, hogy szembekerül azzal az emberrel, aki rajta­felejtette tekintetét, amikor Juhász Géza új­ból közbevetette magát. — Bocsánatot kérek, Sándor bátyám — mondta meglehetősen nyersen —, de egyál­talában nem értek veled egyet. Nem tudom ugyanis megérteni, mi szükség van arra, hogy a detektív ur itt előttünk folytassa le kihallgatásait. Ehhez nekünk semmi közünk nincs. Miért, kellene a szalónodba, a méltó- ságos asszony és Edith elé cipelni egy kö­zönséges betörőt, amikor sokkal kényelme­sebb és helyénvalóbb a rendőrségen vallató­ra fogni az ilyen csirkefogót. Ha aztán a mi kihallgatásunkra is szükség volna, ez, úgy hiszem, holnap is ráér. Már két. óra is elmúlt és mindannyiunkra ráfér a pihenés. — Gézának igaza van — helyeselt az öreg­asszony. ö megértette Juhász Gézát; bármi­lyen nyersen hangzottak is szavai, a szere­lem beszélt belőle. Látta, hogy menyasszo­nya szenved és segítségére akart sietni. György nagyon dühös volt. Nem szívesen mondott volna le arról, hogy kiélvezze dia­dalát s hogy a nagy bankvezér és bájos leá­nya előtt tanujelét adja kiválóságának. Egy színpadiasán beállított, hatásos jelenetet akart rögtönözni előttük- És miért ez a nagy ellenkezés? Mitől fél Edith és mit akadékos­kodik ez a szerencsétlen szoba tudós? De maga a báró is kezdte már türelmét veszíteni. — Ejnye, gyerekek — mondta apai tekin­télyét latba vetve —, most már aztán igazán elég legyen! Ne szaporítsátok hiába a szót. Nem olyan nagy dolog az egész. És őszintén bevallom nektek, hogy én magam is szíve­sen megismerkednék azzal az elmés úrral, aki olyan ügyesen megtévesztett és kiosalta belőlem százezreket érő ékszereimet. A kocka el volt vetve. György arca felra­gyogott az örömből és Edith arca fakó lett az aggodalomtól- De a rettenetes perc még mindig nem következett el. A detektív, részben a hatás kedvéért, a végére hagyta a betörő kihallgatását; előbb a portást, a cse­lédeket és a rendőröket hivatta magához- Sajnos, kihallgatásuk nem tartott sokáig. A portás elmondta, hogy az első csenge­tésre rögtön felébredt, kinyitotta a kaput s miután nem látott senkit, szólt az arra cir­káló rendőröknek, akik bejöttek vele a ház­ba. Ugyanakkor meglehetős zajjal szaladt le a főlépcsőn a betörő és ki akart menekülni az uocára. Tüstént rávetették magukat, könnyen lefogták, nem is ellenkezett valami nagyon, ée a portásfülkébe zárták. Ott ül még most is. A zsebeit gondosn átkutatták, de csak egy tizpengős bankót és egy csomó, gombot találtak bennük. Ugyanezt vallotta a két rendőr is.

Next

/
Thumbnails
Contents