Prágai Magyar Hirlap, 1933. szeptember (12. évfolyam, 198-211 / 3308-3321. szám)

1933-09-10 / 206. (3316.) szám

1933 szeptember 10, vasárnap.

'KWGAI-MA.CifeAR-HlMiAP

13

(*) Szeptember 22-én (pénteken) a Toldy Kör szánigárdája szerepel a pozsonyi rádióban. A

Toldy Kör kitűnő gzinigárdája — minden más műkedvelő alakulatot megelőzve — már szeptember 22-én ismét a nagy nyilvánosság elé lép. Az előadásnak ezúttal különös érdekessége lesz, hogy azt délután 5.55 órai kezdettel a pozsonyi rádió ie továbbítani fogja, s így Szlove-nszkó egész lakosságának alkalma nyílik majd a szi- nigárdával megismerkednie. A 6zinigárda Török Rezsőnek „Édesanyám!'1 című kedves ég, hangulatos egyfelvonásosát adja elő, amely az dl mailt télen heteken keresztül volt a budapesti András- sy-ut-i Színháznak kedvelt műsor darab ja. Az előadást ezúttal is a sokoldalú 'művészi képességeiről ismert-Matzonné Somos Zsizsi rendezi, mégpedig a következő elsőrangú szereposztással: Szabó József: Sárai Pali; Tera, felesége: Gaál Ella; Maris, a lányuk: Matzonné Somos Zsizsi; generális: Matzon Ernő; Gerda: Wimmer Dédy; kegyelmes asszony: Szalay József né; Kálmán: Koltay Ferenc; bakteri Tollasi Károly.

(*) Jezsuita atya háromszázéves drámája a Burgszinházban. Bócsből jelentik: A bécsi Burgszinház a katolikus nagygyűlés alka'mából Jákob Bidermann jezsuita atya háromszázévee vallásos darabját adta elő. amelynek elme „Osnodoxus, Párís doktora". A régi jezsuita dráma 1690-ben került először szinre Münchenben. Bidermann páter az egyetlen realistája az uj latin iskoladrámának. Müvében feltalálhatók a mirákiuhim és a mo- rolitás elemei, de szereplői búsból, vérből való emberek. Paris doktora gazdag, tekintélyes é6 bölcs ember, akiit tiszteletben tart a király is és mégsem lehet részese az Isteni kegyelemnek mert nem törekszik az igazi keresztény tökéletességre. Jótékony ugyan, de őszinte szeretet nélkül. Jó, mert ez megnyugtatja, jámbor és igazságos, de c-sak azért, mert ezáltal tisztességhez jut. Ezért képmutató és álszent és eltéved saját természetének labirintusában, amikor a pokol és a mennyország hírnökei leikéért harcolnak Az örök tűzte kerül, mert nem volt sem jó. sem gonosz. Az elő adásnak, amelyben a Raoul Aslan játszotta a. főszerepet, nagy sikere volt.

(*) Filmoperett a munkanélküliségről. Az egyik prágai mozgóképszínházban tegnap mutatták be Annabella és Ousi'áv Fröbticb uj iilm.pt arn riyr.ek fifmszüzséjét. a szlovénézkói Palotai Boris irta, rendezője pedig a magyar Fejős Pál. A film, amelynek címe Napsugár, a maga nemében páratlan és egyedülálló alkotás. A munkanélküliségnek, a ma újszerű és groteszk életének néha hü, néha hamis tükre. Halállal kezdődik és élettel végződik. Két fiatalember, egy férfi és egy leány nyomosukban már- nem találnak más menekvést sorsuktól, mint az- Öngyilkosságot. A folyóhoz vetődnek, a vízbe akarják ölni magukat. A leány a vizb-e ugrik, a férfi utána és megmenti. Most már ketten vannak a balálraszántak és egymásban megtalálják, amit eddig hiába kerestek: az élet lehetőségét bármilyen körülmények között. Hajszolják az érvényesülést. Véletlenül házasságot kötnek. Operettsz rü bonyodalmakon mennek keresztül, mig végül a férfi rendes álláshoz jut. Itt sem maradhat soká,

— tudniillik elgázolja a villamos. Műtétet végeznek el rajta. Felgyógyul. Eléri élete legnagyobb vágyát: folytatni régi mesterséget, egy bérautó vezetését. És a szegény munka; iiüek annyi viszontagság után boldogan élnek, a mig meg nem halnak. A film, mindent egybever a. népszerű, felszínes kolportázs regé nyh-ez hason Kiható, amely mély kérdéseket érint felszínesen. A szereplők közül csak Annabella az, aki miden mozdulatával mélyet és igazán emberit ad. Gustáv Fröhlichen látszik, hogy nem neki való a szerep. Fejős Pál újra remekelt, (iki.)

Az ars=i példa

Iria Bállá Borisz

n.

Katolikus élet

Múlt Írásunkban a csend mélységeinek erről a lenyűgöző hatalmáról esett szó, amely a szentek személyiségéből árad. Mely fölé hajolva az író és a zseni, azaz a dinamikus törekvések és a kifejezés állandó nyugtalanjai — szégyenkezve zavarodnak meg, mintegy elrösteltvén az ő „dicsőséges" lármájukat. Az arsi plébános életrajzával kapcsolatban (Béréziát, Monnin és any- nyi más szerző munkája után az előttünk fekvő biográfia, Francié Trochu tollából csaknem tökéletes) jobban illik most magára az életre rátérni, amelyet ez a jelentéktelen külsejű, kiszáradt, mindig könnyes szemű, rongyos és piszkos reverendáju Vianney János élt...

Napilapok ma nem Ágostonokról, de Sacha Guitrykről hoznak tanítást; az erkölcsi sík hőseiről írni: kegyeskedés és irreális ábrándozás. A világ realitásai a nyálkás és ingerlékeny fe- lelületek lettek. Korunk a zsurnaliszta szellemesség kora s nem a szellemé. A szellem szónak — századok lejtőjén fokonként lecsúszva ferde, hamis és pseudó-értelme lett, emiatt zsugorodott a mérték, amivel a dolgok méretnek s gyökértelenedett el az élet, melynek nincsen mélységi talaja, csak állandóan terjedő, vékonyodó felülete. Egy rendíthetetlen, az egészet összetartó teológiai elv helyett, amely hősöket nevelt, műveletlen, gyökértelen, ide-oda surranó zsurnaliszta típusok (nem pedig a tudós típus, ahogy sokan hiszik ...) jelölik és szuggerálják a mértéket, mellyel a világ a szellemet méri. A szellemnek s az életnek nem az anyaga, sokkal inkább a zaja és a szin-e fontos. Szentekről Írni... egy korban, amelynek szellemi műhelyei (szimbolikusan kifejezve) a sarki kávéház s amelynek kódexei: a bulvárlapok voltak!...

*

S most, az újkor ködéből felénk lépő típusok sokaknak csodálkozására, ügyiátszik megint a hős és megint a szent lesznek, akik egy rothadt s játékos ..szellemi élet" helyett megint az „élet szellemét" keresik a szavakkal, de a maguk életükkel ütik rá pecsétjükat arra, amit hirdetnek. Vianney János az uj francia és hivő generációnak most csodálatos erőtarta- léka lett, a' hit ma újra felcsapó hullámainak egyik titkos mozgatóereje — ő a múlt században tette azt, amit ma a párisi banilieu-k rongyos. lelkészei seregestül próbálnak megtenni. Életét adta Krisztusért és a szegényekért. Vianney a materializmus legfojtóbb napjaiban volt „modern", volt mai — volt hős és,,szenK^.

• 7/'TÍJS\

Magnus fecundator-nak szeretném nevezni. Mennyien terméikenyültek meg általa s a plébános! hivatást, annak kötelességeit és céljait mennyien értelmezik ug.y ma már, mint ö — ott kint a keresztény nyugaton. Amikor, het- venhárom éves korában, egy nyári kánikulai napon halottas ágyán fekszik, a falu lakossága odarohan a házához e vizes lepedőket feszítenek a plébánia köré — a levegőt is le akarják hűteni szegények, nehogy az ő plébánosuk még jobban szenvedjen... Negyven évvel előbb pedig gúnyos mosolyok, közömbösség, rágalmak és erkölcstelenség fogadják Ars-ban. Forradalom, napóleoni háborúk, teljes pogányság, a Trevaux-ból átjött ateisták a-gitációja, az „Ész istennőjének" diadalünnepe az arsi templomban és röhögő, hitetlen legények és asszonyok — ebből áh a múlt, ez a talaj, amelyet rábíztak. Ide érkezik Ars uj plébánosa.

ö erre nem a falut, hanem önmagát ostorozza. Az egész nép elhülve nézi: mire képes ez az ember a XIX. században? Hihetetlen: a plébános mindent a guuyolodóknak ad. önmaga penészes burgonyát eszik. Bútorait szétosztja, önmaga leginkább a földön alszik. Csöbörrel a kezében, rongyosan sántiká! át a falun s szállít a betegeknek és szegényeknek tejet. Az elhagyott templomban naphosszat s mozdulatlanul térdel az oltár előtt, szeme állandóan könnyes, nem szól semmit — csak imádkozik és néma szeretetet áraszt a hűtlen falura. A szoborrá lett, meggyalázott lelkiismeret benyomását teszi: mintha az eldurvult falu lelkiismerete térdepelne az oltár előtt, 1830 julius forradalmának szelleme él még a faluban, ez most megijed, feszengeni kezd s agyon akarja ütni „lelkiismeretét". Rágalmak özöne s rengeteg gúny zuhog Ars plébánosára. De az most is éppúgy, mint később, amikor irigy paptársai támadnak neki (van mit irigyelniük) és rágalmazzák országszerte — csak szelíden megköszöni ezeket a rágalmakat „Megérdemlőm, végre valaki megmondja nekem, hogy milyen rossz, hogy milyen tökéletlen vagyok." Ez az állandó mottó, nem védekezik, örül. ha meggyalázzák. (Avilai Szent Teréz is igy tett.) Egy ilyen emberrel azonban nehéz kikezdeni. Az alázatnak ekkora fokán már csak győzelem található — a támadó marok, a tömeg örök kicsinyessége, durvasága, közönségessége s a kiválók iránti irigy gyűlölete visz-, szasiklik, nem tudja megragadni Vianney Szent j Jánost, mert az evangéliumi szeretet olajával van bekenve — minek bántsák, ha örül a bánta] ómnak?

Néhány év s a templom zsúfolt, Vianney, amilyen szelíd, olyan szigorú és kérlelhetetlen a bűnök ostorozásában. Az erkölcstelenséget, a kapzsiságot, a földhöz tapadt durva, állati szellemet, melyben az emberek élnek, úgy irtja, mint a pestist. Az emberek — bármilyen kellemetlen nekik — mindent elviselnek, mindenben engedelmeskednek, mert a példa, amelyet Vian- | név ad. annyira egyedülálló az akkori időben s mert csak a példának és sohasem a szavaknak s a prédikációknak engedelmeskednek. Vianney nem liivja segítségül a világi hatóságokat és soha nem hivatkozik a „tekintélyre"...

A Garrets grófok, a földesurak, a Belvey bárónők, a polgármesterek éppúgy várakoznak órákbosszat, sőt napokhosszat rája, mint a Ni- chon anyók a Saubin cipészek, azért, hogy gyóntatószéke elé jussanak. Nem ismer kivételt, s szive elsősorban a szegényeké, akik Krisztus szegényei. Nemsokára tízezres tömegekben zarándokolnak hozzája — egész Franciaország. Érsekek, püspökök, nagyurak, külön omnibusz- járatok indulnak Lyonból Arába s híre már európai. Lacordaire atya, az akkori katolikus világ nagy zsenije s legtüneményesebb szónoka, mint gyermek borul az egyszerű arsi plébános élé. aki pedig alig volt képes befejezni teológiai tanulmányait, annyira „rosszul fogott az agya, ha latinról volt szó". De akinek a szivében maga Krisztus élt. Viannty a szentségnek rejtélyes kisugárzó telepe volt, szavaik és szemforgatások nélkül — úgy élt mint Krisztus s ezt kötelességévé tette Krisztus papjainak, a plébánosoknak. Látnoki szeme é« hiteles csodái. melyeket már életében, ezer és ezer tanú előtt tett, szinte eltörpülnek hétköznapi életének csodái mellett. Amikor a francia kormány kitünteti a becsületrenddel és az Ain-i megye- főnök hivatalos üdvözlések közben át akarja neki adni az érdemkeresztet, Vianney plébános i nem fogadja el a kitüntetést: „Arra kérem a

Észak-Amerlkába ! Kanadába Déi-Amerikába

Argsntmiába, Uruguayba, Brazíliába

Közép-Amerlkába 1 Kubába Mexikóba

es a vitás összes kikötőibe.

S évente láríos és üdülő tengeri utak remi | rése. Utak a Földközi tengeren és az Orientbi j 9 utak az Észak honába, Nyugat-lndiába és a vili 1 9 B körül valamint tanulmányinak Amerikát |1

8 Információt ás prospektust S

bérmentve küld

| a csehszlovák vezérképviselet |

PRAHA II, ISungmannova ír. 38. j|

prefektus urat, vigye el ezt a keresztet... ennek helyében inkább szeretnék valamit, a r-ze- gények részére..." A kanonoki gallért —- any- nyi papnak titkolt és irigyelt célját, — amikor elnyeri, azonnal eladja azt s a pénz a koldusoké. Éjjel egy órakor már talpon van, pedig alig vánszorog a lábán és tizennyolc órát is gyóntat. — az egész ország ott térdel a faluban, a szeut mindenki lelkét meggyógyítja, ezrek és ezrek, hitetlenek és hívők utolsó reménye lett Ars. Száz és százezer frankos adományok folynak át kezén —• minden a szegényeké.

önmaga naponta csak egy csipetnyi kenyeret, néha egy-egy tojást eszik, vezeklő eszközökben, önsanyargatásban s a súlyos virrasztásokban annál bőkezűbb maga iránt. Három órát sem alszik naponta; a tömeg ostromolja s mindenét ellopják — 6zent tolvajlás ez — ereklyének. Vianney nem Józan" és nem „meggondolt", amikor a nyomorultakról van szó. •Környezete kétségbe van esve... Ha az uccáu találkozik egy „szegény ördöggel*', Are plébánosa lehúzza saját cipőjét és harisnyában tér haza. Sohasem volt elég inge, valamennyit odaadta. Egy este egész testében remegő koldussal találkozik, a plébános lehúzza saját nadrágját és odaadja, A pénzéhes embereket olyanokhoz hasonlítja, akik „köddel szeretnének megtölteni egy zsákot..."

Halála percében, 1859 augusztus negyedikén, mennydörgés és villámlás közben, Jeromos testvér karjaiban szállt el lplke. Temetésén beláthatatlan tömeg zokog, háromszáz pap kiséri a koporsót. Végre megindul a menet. „S Vianney János Mária Baptista ekkor mégegyszer — utoljára — végighaladhatott kedvenc községe uccáin ...“

S most kétéve, Franciaországban, egy fiatal pap igy szólt e sorok írójának: az ars-i plébános — a jövő plébános tipusa ...

Mendreszóra dr. Orbán

szlovák-magyar

szóiéra

Szlovonszkó, szeptember eleje.

Tizenöt óv óta a szlovák nyelv államnyelv. Az államélet minden ágában, a tudományban, a közéletben, az iskolában elengedhetetlenül szükséges eszköze az itt élő magyarságnak is. s tizenöt óv öté mégsem gondoskodtak róla az arra hivatottak, hogy a magyarságnak az államnyelv elsajátítását egy megfelelő szótárral elősegítse.

Ilyen körülmények között természetes kíváncsisággal vártuk a tavaly reklámozott, sajtó alatt lévő szótárt, már’ csak azért is. mert ezt a könyvet a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Szépirodalmi és Szépművészeti Társaság nevével fedte a kiadó.

A szlovák-magyar szótárirónak nem könnyű a dolga, mert sokezer szót kell először összegyűjtenie, mivel az eddigi szlovák szógyűjtemények meglehetős szegények, mig a magyar szógyűjtemények meghaladják a 60.000 szót. Nos ezt a feladatot a szerzők nem oldották meg. Szótárukban nem találjuk pl. az ilyen szavakat: uöebna (tanterem); radnica (tanácsterem); závit, závitnioa (csavarmenet, csavarvonal); podnos (tálca); bratskoet (testvériesség); nevidny (láthatatlan); miloetina (kegyadomány); skokmo (ugrándozva); stref sa (terjed); retná Máska, retmica (ajakihang); vino- hradníotvo, vinohradnícky (szőlészet, szőlészeti) etb., stb., tehát nem is valami különleges szavakat, hanem a legközönségesebb és legszükségesebb szavakat hagyták ki. Ilyen a mindennapi életben is nélkülözhetetlen szóanyag ezerszámra hiányaik könyvükből. Nem vették figyelembe a középiskolai tanulóifjúság szükségleteit, amikor nem találjuk küB$vükíben az olyan szavakat és kifejezéseket,

amikkel a magyar tanuló is nap-nap mellett találkozik a szlovák irók olvasánál, mint pl.: rozo- smiaty (nevetős); vdovöif (özvegyeskedik); öhvo- jef (fenyőlomb); zjasaf (felujjong); mrtvec dusou (lelkiihalott); hceíovna (vendégszoba), stb. Pedig a szerzők éppen a középiskolai ifjúság számára készítették könyvüket; legalább is ónnak tartalmából arra lehet következtetni, miivel szakkifejezést és szakszót nem sokat talál benne az erdész, az orvos, a mérnök, a kereskedő, 0 vasutas, vagy pláne valamely más tudományág.

Szó tartalmúik tehát nem nagy, legalább is a szükséges szavak szempontjából, mert a könyv aránylag kis terjedelmét elfoglalják az ezerszámra menő idegen szavak, melyekkel teljesen feleslegesen töltötték meg könyvüket, mint amilyenek: abseneia, adjustovaf, bienium, evikcia, stb., amely fogalmakra a szlovák nyelvnek elegendő jó szava van. Sok felesleges és az életben alig használt szót közülinek, mint amilyen: klomka (tyukboritó);

drugacka (vastagfonál-orsó), stb., sok tájazót és jelentéktelent.

A kétnyelvű szótár főfeladata: helyesen lefordítani a másik nyelvet. Nos, hogyan fordították a szerzők a szlovák nyelvet magyarra? Csak mutatóba közlünk pár szót. mert igen sok a hasonló fordítás. Zárójelben a helyes értelem.

kohúía (192.) = kakas, puskakakas, C3ap (kiskakas);

vzozrenie (674.) = külalak (felpillantás);

burzoa, burzuj (50.) = nagyban termelő;

ptáf o nieco (546.) = igényt tart valamire

(törődik valamivel, szivén visel valamit);

pradivo (419.) — szövet, szövevény (fonott-áru, fonat);

priadza (419.) = szövet (fonás);

cl esa tinná váha (623.) = mérlegkar (csak:

tized esmérleg);

podhlapif sa (387.) = megfériiasodik (csak: megembereli magát); dlávif (94.) = hány (tapoujj

piátok (370.) = lap, lapocska (zúglap);

dlabcKÍlo (94.) = vésés, vajas, kiásás (rossz szó, de értelme: piszkáló, vájóeszköz);

ptribraf (443.) megjön, megérkezik, megragad, ráförmed (egyiket sem jelenti; első jel: magáhozvesz, hozzávesz)

stb. stb. Hogy ez a-z értelmetlen fordítás milyen arányokban fordul elő, csak számokkal fejezhetjük ki, mert nincs rá helyünk. így a 100. lapon 8, a 375 ... 6, a 376 ... 7, a 258 ... 9. a 374 ... 12, stb. ilyen és hasonló fordítás található. Az ember szinte elcsodálkozik, hogy kerülhetnek ilyen lehetetlenségek egy szótárba.

A szerzők felvesznek itt-ott közmondásokat is a könyvükbe. így pld. (a 356. lapon): öo fa nepáli, nehas = ami nem viszket, azt ne bántsd! vagy ez a tipikus szlovák kiszólás: breses ako pes! (43.) — csaholsz, mint a kutya (helyesen: hazudsz, mint egy kutya!). A szerzők ismernek (a 355. 1.) a szlovák nyelvben ilyen szót: „královská paJica“

(helyesen: bér la).

Jelentéstani szempontból ez a könyv tényleg uj dolgokat nyújt.

Egy szótár fontos kelléke az átlátszó szerkezet. E tekintetben sok zavart okoz, hogy a szerzők nem tartják be a betüsorrendet, hanem szeszélyesen dobják el egymástól a szóalkat szerint, de meg az alfabetikus rend szerint is egymáshoz tartozó szavakat. A szószármaztató módszert használják, de a „kópia = másolat" szóból származtatják a „köpija, kopijigte, kopijník = kópja. kópjanyél (szerintük: fogantyú), kópjás. szavakat" ehhez

hasonlóan sok más szót.

Zavarja az áttekintést a mesterséges és nem tudományos szóelválasztás, továbbá az, hogy a szerzők nemcsak a vezérszavakat, hanem a közbeszúrt kifejezéseket is vastagon nyomtatták. De sokkal nagyobb hibája a szerkesztésnek az, hogy j a szavak legeltérőbb jelentéseit nem választják! el legalább számozással, ha már nem magyarázzák, amint az egy jobb szótárban kellene; sőt a pon-i

I tosvesszőt sem ismerik a jelentések elválasztására, ! úgy hogy a legkülönbözőbb értelmek csak vessző- i vei vannak elválasztva, ami a szótárszerkesztés- | ben azt jelenti, hogy a szavak értelme azonos, így pld. az említett „pribraf" igének igen sok a jelentése a magyar nyelvben s mit kezdjen most az idegen, ha a szerző erre valamiképpen nem figyelmezteti, ha már ezeket az értelmeket nem magyarázza.

Nyelvtani szempontból hiányos a szótár azért, mert a mondatbeli szókötéseket csak itt-ott jelöli meg, holott a két nyelv szó von za ti különbségei oly nagyok, hogy úgyszólván minden második igének, vagy melléknévnek a mondatbeli vonzása eltérő.

A szerzők maguk is négy oldalon közük a sajtóhibákat, de ezeken kívül sok fel nem tüntetett, sőt értelemzavaró sajtóhiba van a könyvben, mint pld. a 708. old. a „zvelovaf" (zevlovef helyett).

Sok a hiba a magyar helyesírás és szóalkotás szempontjából. Nem sajtóhibák ezek, mert sokszorosan ismétlődnek, hanem vagy felületesség, vagy tudatlanság az ökuik. Ilyenek pld.: ijedség (87. 1., ijedtség hely.), fé.szer (G78. 1., fészer hely.), stb. Lehetetlen magyar szóalkotások pl.: vizkereszti (592. 1., vizkeresztnapi hely.), vízimalom (246. 1., vízimalom hely.). Helytelen kifejezések pl. az ilyenek: távolságot megdob, leülőben van (hely. leülni készül), etb. Sok a szóösszetételi hiba, mint pld.: hegyi patak (481., hely.: hegyipatak), őz suta (218., hely.: Őzsuta), zaj ütés (hely.: zajütés), stb A modern szótárak már rövid nyelvtani figyelőket is szoktak mellékelni. Ebből az is hiányzik.

Ezt a szótárt a kiadók a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Szépirodalmi és Szépművészeti Társaság nevével propagálták. Ez a könyv volna tehát a társaság első nagyobb irodalmi ténye, amelv azonban nem sok dicsőséget hoz ennek a társast 3 nak, de még kevesebbet a magyar tudománynak. De a szlováknak sem. (x.)