Prágai Magyar Hirlap, 1933. szeptember (12. évfolyam, 198-211 / 3308-3321. szám)

1933-09-02 / 199. (3309.) szám

2 •7V\AGtSRHTKLSR győzhetnek. A fiatal nemzeti ezocialista moz­galom n?m ringott ebben az illúzióban. Néhány tiszteletreméltó kivételtől eltekintve, az öreg­kor nemcsak a fizika), hanem a szellemi pro­dukcióképességet is a minimumra szállítja alá s igy öreg emberekkel nehéz harcos mozgalmat teremteni. A gyökértelenné vált intellektualiz- inus értelmetlenül tekint minden szerves fejlő­désre és bűnös kísérletezéssel ki akarja kap­csolni a világból a fejlődés, a változás törvé­nyét. A nemzeti szocializmus ezzel ellentétben az első pillanattól fogva elhatározta, hogy az eszközöket átalakítja és olyan módszereket vá­laszt, amelyekkel az elavult régi módszerek he­lyett tényleg tönkreteheti a veszélybe döntő marxizmust. Ennélfogva az ifjú mozgalom első eredményeit azok között a rétegek között érte el, amelyek lelkileg még néni voltak tulmüveí- ve, tulkomplikálva és közelebb álltak a termé­szethez, mint a régi formákba merevedett pol­gári intellektualizmus. A naiv érzelmek győz­tek, de a jövő föladata lesz, hogy helyreállítsa az érzelem és az értelem egységét. Az önbiza­lomra és a hitre való nevelés problémája ugyanolyan nehéz volt, mint amilyen fontos. A polgári világ gúnnyal és nevetséggel illette tiz év előtti kis mozgalmunk njfajta módszereit és azon a véleményen volt, hogy „nagyzási hóbor­tot** oltunk az ifjúságba, ha art mondjuk neki, hogy eljön az az idő, amikor mozgalmunk győz­ni fog és vezetni fogjuk a német népet. Kine­vettek, kigunyoltak, de az idő bennünket iga­zolt. Ebből is látni, mily tévesek és hibásak a polgári intellektualizmus elvei és módszerei. A nevelés lélektanilag legfontosabb eszköze szá­munkra a mindennapi küzdelmen kívül az volt, hogy nap-nap után minél láthatóbban és minél kihangsuyozottabban tüntettünk a mozgal­munkhoz való tartozás mellett. — Mások demokráciáról beszélnek és kerülik a népet. A nemzeti szocializmus tekintélyről be­szél, de együtt halad a néppel, együtt harcol vele és elvegyült a nép közé, mint soha senki a német birodalomban. A proklamáció ezután a nemzeti szocialista pártnap belső értelmének kérdésével foglalko­zik. A kongresszus feladata a következő: 1. al­kalmat adni a Führernek, hogy ismét szemé­lyes érintkezésbe kerüljön a párt funkcionáru- saival, 2. a párttagokat ismét összeköttetésbe hozni a vezetéssel, 3. Kölcsönösen megerősíteni egymásban a győzelembe vetett hitet, 4. szel­lemi és lelki impulzusokat adni a küzdelem folytatására. Hitler a győzelem titkáról A proidamáció ezután viasza un lék ezik a nem­zeti szocialista mozgalom első pártkongresszu­saira és a hatóságok akkori ellenállására. A jö­vőben a mozgalom valamennyi birodalmi kong­resszusát Nürnbergben tartja meg, mint ahogy a múltban is itt folyt le az első nagy értekez­let. A mostani kongresszus az ötödik nemzeti szocialista pártnap és az első az uj német biro­dalomban. A nemzeti szocialista forradalom le­győzte az árulás és a hazugság államát és he­lyébe újból a becsület, a hűség és a becsületes- eág birodalmát állította föl.-— Az az óriási szerencse ért bennünket, — mondja a továbbiakban a proklamáció — hogy a forradalmat nem mint a „történelmi kisebb- i ség“ vezetői vívhattuk meg, akik a nemzet j többsége ellenére kényszerűik az uj eszmét a j birodalomra, hanem a mozgalom kiváló szerve- j zettsége révén a nép többségének akaratából: vittük sikerre forradalmunkat. Az olasz fasiszta forradalmon kívül a történelemben egyetlen hasonló jellegű esemény sincs, amely a fegye­lemnek és a rendnek oly teljes betartásával folyt volna le, mint a nemzeti szocialista győ­zelem. Szép és előnyös dolog, hogy erős öklünk­ben érezzük erőnket, de szebb és boldog!több. hogy tudjuk, hogy a nép szeretéte övez ben­nünket és segít hatalomra. A nemzeti szocializ­mus egyenlő lett a német birodalommal, a német állammal. Zászlóink mögött fölsorakozik az egész német nemzet és munkánk végleges sike­rét garantálja. Valamennyien tisztán látjuk a mai helyzetet. Az év elején voltak hetek, ame­lyekben hajszálnyira megközelítettük a bolse­vista káoszt. Momsen, a nagy történelemkutató a zsidóságot a népek életében „a megbontás elemének*4 nevezte és igaza volt, ha a német nép megbontásának arra a szörnyű fokára gon­dolunk, amelyet az év elején valamennyien át­éltünk. A nemzeti szocialisták kénytelenek vol­tak komor elszántsággal e megbontó elem ellen fordulni és elejét venni a nyugati kultúra letű­nésének. Mi tudjuk, hogy nagy értéket képvi­selünk az európai kulturnépek között és az uj keleti káosz kedvéért nem áldozzuk föl sajátos kultúránkat. Ha a fasizmus, mint példát adó történelmi tett megmentette az olasz népet a végpusztulásíól, akkor a német nemzeti szocia­lizmus ugyanezt a missziót teljesítette a német népnél. Soha nem tűrjük el, hogy' az előbbi! j megbontás! princípium hordozói tovább tévé- i i kenykedjSnek és folytassák pusztító munkájú-; j kát, soha nem engedjük • meg, hogy a német! I nép gyöngén és bizonytalanul átadja magát ör-! dö'gi praktikáinak. A párt, mint az államhata-j lom egyetlen hordozója, jól tudja, hogy mától; fogva a vállán nyugszik a német sors alakítá­sáért járó felelősség. Gondoskodni fogunk ar­ról, hogy a német népből a megbontás elemein kívül kiűzzük a kétely, a kishitűség ás a nem­törődömség szellemét. Óriási az a nevelő mun­ka, amelyet mozgalmunknak végre kell hajta­nia. Ha kell, életünket áldozzuk föl a cél el- i éréséért Parlament vasit.,Führer“? — Legfontosabb feladatunk — mondja a to­vábbiakban a proklamáció — a munkanélküli­ség leküzdése. Se nem logikus, se nem erköl- J esős, se nem igazságos, hogy a munkáselemek I A KÉK GYÉMÁNT regény írta: IFI. BÓKAY f Á NQS (12) Ezt olyan nyugodtan és üzletszerűen n onct;.. mint ahogy egy pénzügyi előadó az évi költségvetés számadatait sorolja fel. Sza­vait csend követte. Még Edith is ijedten sü­lödé le élénk szemét- A vőlegény szólalt meg elsőnek R'jr.uHs meg. Sándor bátyám — mondta szókén feszengve de nem ériem egészen, bigymi őrizhet léi itthon ilyen hatalmas ér­téire ? dalán helyesebb lett volna a bank >á"éjébe helyezni Ilyen okos én is voltam •— vágott köz­be lessé epésen a báró. — Csak a minap boriam haza az ékszereket, hogy az eljegy­Kék re kiválasszak é? átalakíttassak kö­zülük néhányat. Edith egy meleg, hálás pillantást vételt apján*. De az Öregasszony is közbeszólt: — Remélem azonban, bogv azt a bizonyos nyakéket most már nincs szándékodban itt­hon őrizni és mielőbb be viszed, a bankba? Bocsánat, méltóságot* asszonyom — je­gyezte meg szerényen a detektív — de mé­zelem --/érint erre semmi szükség nincs. Sőt kérni szeretném a báró urat. hogy lehetőleg farksa itthon az ékszert, hogy csalétekül szol­gál.Gn Nem hiszem ugyan, hogy a betörő 1 menjen, de elvégre nem egészen lehe­leken hogy ellátogat az ékszerért. Hiszen amikor először itt járt, alkalmasint egy kis terepszemlét tartott. És ha csakugyan vissza­térne. ez volna számunkra a legkedvezőbb ríetroldás. Meri begy innen ki nem szabadul, orré1 !<?•"•>-kedem Éj:el-nappal őrizni fogjuk a házat. Elhallgatott, majd igy folytatta: — Szeretném, ha egy kis tájékozódást % nyerhetnék a ház beosztásáról. Talán lesz; szives a báró ur fel világosi tást adni? — Szívesen — mondta Sároeey. — A ház i három részre oszlik: szuterén, félemelet és! emelet- A színteremben van a konyha, a j konyhához tartozó mellékhelyiségek és a j portásiak ás. Mj tulajdonképpen csak a fél- i emeletet lakjuk; úgy hiszem, főleg ez ér-! dekli önt. Az előszoba széles folyosóban! folytatódik, mely végighúzódik az egész la­káson. Valamennyi szobából van kijárat «r- j re a folyosóra. De a szobákat egymás közt is j ajtók kötik össze- Az uoeai oldalon sorrend­ben igy következnek a szobák: az első egy kis kártyaszoba, ezt követik a dolgozószo­bám és a szalon, ezeket már ismeri ön, a há­rom utolsó pedig a három hálószoba, hozzá­való fürdőszobával. — Ha jól ér tettem, a hálószobák egymás­ba nyílnák? — Igen. — Hogy következnek egymásután ? — Ezt a szobát itt — mondta a báró és a szalonból nyíló ajtóra mutatott — a lányóm lakja, a következőt az anyám, az utolsót pe­dig én. A. detektív elővette jegyzőkönyvét és egy hevenyészett vázlatot vetett papírra. — A kerti oldalon — folytatta Sárossy — csak egyetlen, méreteiben hatalmas szoba van: az ebédlő és előtte egy nagy nyitott veranda. És az emeleten? — Az emeleten vannak a cselédszobák és a vendégszobák, ahol vidéki rokonaim szok­tak megszállni. — A hálószobákból nem vezet csengő a cselédszobákba? — Dehogy nem. Kél csengő is van mind­1968 szeptember 2, szombat. mmmmmrnKmammmmmanmammmmmB* bérének egy részét elvegyük és a munkanél­küliek között elosszuk, hanem az a logikus, hogy a munkát úgy osszuk meg, hogy minden­kinek jusson belőle. Mindenkinek joga van kő* vetelnie az állami szervezettől, hogy munkát teremtsen a népének. A nemzeti szocializmus mozgalma soha sem győzött volna, ha megen­gedtük volna, hogy sorainkban mindenki azt tegye, amit akar. Negáljuk a parlamenti de­mokrácia elvét, de a leghatározottabban állást foglalunk a nép életjogai mellett. A parlamenti rendszer nem a nép akaratának tükre, hanem torzképe. A nép akarata e nemzet legjobb ko­ponyáiban, az alkotó, a teremtő ég a valóban produktív vezéregyéniségekben fejeződik ki. A nép akaratát, amennyiben ez a nép élni akar, boldog akar lenni, haladni akar és békét akar, nem a parlament fejezi ki, hanem azok a nagy „Führerek** inkarnál ják, akik tehetségükkel tényleg meg tudják valósítani azt, amit a nép akar. Nem a nép akaratának képviseletén van a hangsúly, hanem a nép akaratának megvaló­sításán. A nép legjobb koponyái a nép igazi vezérei, ezekre tekinthet büszkén és bizakodva a nemzet és nem azok a nép képviselői, akik a választási urnák mellett születnek és akiknek apjuk a névtelen választási cédula. A nemzet konstruktív fölépítésére csak a legjobb kopo­nyák alkalmasak, azok, akik bebizonyítják, hogy eredményt tudnak elérni és akik évtize­des neveléssel a boldog megelégedés felé ragad­ják a nemzetet. A nemzeti szocialista part szer­vezete ma erősebb és határozottabb, mint bár­mikor volt. Szigorúan figyelünk a belső rendre és fegyelmezettségünk mindennél erősebb. Fel­tétlen ragaszkodással tiszteljük a tekintélyt és tudjuk, hogy felelősségünk mindig fölfelé megy fokonkint előre, egész a Führerig, A proklamáció végén Hitler azokról a ne­miét államokról beszél, amelyek ma már a történelem könyveibe tartoznak, mert a né­met nép nem oszlik többé országokra, hanem egységes. \ német birodalom népi épül fel többé egyes országokból, nem tevődik ösS/e a német törzsekből, hanem egységes és tét­je*. „Küzdelem a heroikus világnézetért” Niirnbcrg, szeptember 1. A nemzeti szocia­lista pártnapon a mozgalom vezérkara fo­gadta a külföldi újságírókat, akiknek dr. Dietrieh. a nemzeti szocialista párt sajtófő­nöke nagy beszédet mondott. A sajtófőnök fejtegetésének címe a következő volt: „Küz­delem a heroikus világnézetéit^. Az előadá­son több száz küllöidi újságíró jelent meg. Dietrieh szerint a nemzeti szocialista mozga­lom történetét a jövőben úgy fogják emle­getni, mint az újjáéledt német nemzet hősi eposzát. A német nép heroikus világnézete a nemzeti szocialista párt küzdelme révén gyorsabban és bátrabban újult meg, mint bárki gondolta volna. A müncheni Feldlierrn- halleban 1928-ban elhangzott lövések megad­ták a jelt a nemzet ébredésére. Az uj Né­metország megteremtése egyedül Hitler Adolf érdeme. A világsajtó képviselőinek fel­adata az, hogy megértessék népeikkel a nemzeti szocializmus lényegét. Ha az újság­írók vasárnap látni fogják a párt fegyelme­zett és jó elrendezett felvonulását, akkor ne gondolják, hogy katonai formációk vonulnak föl. hanem olyan emberek, akik önként jöt­tek ide. a világ a németekben látja a világ- bolserizmius legyőzőit. A németek gázolták le a világ dvíli zá ri ó jának legnagyobb ellen­felét. Nürnbergije naponta 16—20 vonat érkezik és százezrével hozza a párt tagjait. A Luii- pold-teremben, amelyben a megnyitási cere­mónia lezajlott, mindössze tizenötezer férő­hely van, de a megnyitáskor legalább har­mincezer ember szorongott a helyiségben. Csütörtökön délután harminc diplomata ér­kezett Nürnbergije, akik államaik nevében hivatalosan résztvesznek a kongresszuson. & külön tanácskozások Nürnberg, szeptember 1. A külföldi néme­tek csoportjai csütörtökön délután Nürnbergi­ben ülést tartottak. A külföldi németség há­romszáz képviselője elhatározta, hogy min­dé® tekintetbe® aláveti magát a köziponti utasításoknak és közvetlen vezérük Rudolf Hess lesz, a nemzeti szocialista párt elnök- helyettese. A nemzeti szocialista tani tószervezet csü­törtök ön ugyancsak megkezdte tanácskozásait és meghallgatta Schen bajor kultuszminiszter előadását a nevelési problémákról. A nem­zeti szocialista orvosszövetség ülésén dr. Wagner müncheni orvos a fajbiológiáról tar­tott előadást, Semmler egyetemi tanár pedig a faji higiéniáról. A nemzeti szocialista jo­gászok delegátusainak kongresszusán dr. Frank miniszter a különleges német jogot is­mertette az egybegyűlteknek. Olasr-némei barátkozás a kongresszuson Nü rnberg, szeptember 1. A nemzeti szo­cialista pártnapon ma délelőtt Hess vezérhe­lyettes üdvözlő szavaira Marpicati tanár, a fa­siszta párt alelnöke és Mussolini hivatalos kö­vete, üdvözölte a német nemzeti szocialistákat. Olasz nyelven elmondott beszédében megen:V- kezett a fasiszta mozgalom és a nemzeti moz­galom rokonságáról és méltatta Hitler Adolf érdemeit. Beszéde után a zsúfolásig megtelt teremben az összegyűlt 30.000 ember percekig éltette Mussolini és Hitler Adolf barátságát. BUniUnBBBMBaBBBBOMWOWWBWWUUll II ■ egyik szobában: az egyik a cselédszobákba, a másik a portáslakásba szól­Az inas lépett a szobába, — Tálalva van, méltóságom asszonyom ~ jelentette. A báró intett neki, hogy várjon. Szabó György felállt. — Kérem, méltóságos uram, tessék csak mondta udvariasan; — én már végeztem­Nem alkalmatlankodom tovább. Editíh nagyanyjához osont és fülébe súgott valamit. Az öregasszony gondolkozni lát­szott, majd bólintott. A fiatal leány elpirult és igy szólt a delek Évhez: — Nem ebédelne velünk, felügyelő ur? — Hálásan köszönöm — felelte ez és szín­ién elpirult — de nekem tüstént munkáihoz kell látnom, nem szabad időt veszítenem. Ezzel, meghajolt, kezet csókolt az öregasz- szonynak és már indult az ajtó felé- Sároesy báró kik isérte az előszobá ba. — Tehát el ne felejtse, fiatal barátom — mondta búcsúzóul — tízezer pengőt adóik annak, aki nyomra vezet és • ugyanennyit ajánlok fel önnek, ha elfogja a tettest. Egye­lőre átadok egy ezrest, esetleges költségei fedezésére. Mikór hallok Öírről? — Remélem, már a legközelebb, báró ur... * Sárossyék ebédje nyomott hangulatban kezdődött- Mindenki némán ült az asztal melleit. A bárót bosszantotta ez a lehangolt- ság. — Az ördögbe is — kiáltott fel indulato­san — csak nem fogtok egy pár rongyos kö­vet megsiratm! Mama, Edith. nem ismerek rátok­Edith megoirógatta apja kezét. — Én egy cseppet sem búsulok — mondta mosolyogva. — És biztos vagyok benne, hogy a detektív visszaszerzi az ékszereket. Olyan rokonszenves ember! — Igen, igen, csak kissé fiatal! jegyez­te meg az öregasszony. Juhász Géza helyeslőén bólintott. De a báró pártjára kelt lányának­m—BMMBMBM——HB — Igaza van Editihruek — mondta — Ro­konszenves és ügyesnek látszik. Küllőmben majd elyáldk. Az öregasszony letette a kést és a villát, mint akinek hirtelen eszébe jutott valami és így szólt: — Igaz. Sándor- Még nem is láttuk a hí­res nyakéket, mely mindezt, a bonyodalmat okozta. Nem mutathatnád meg nekünk? — Neon — felelte határozottan Sároesy — Már éppen elég bosszúságom volt, legalább ezt az egy örömömet ne rontsátok el- Megle­petésnek számtani, maradjon annak Majd az eljegyzésen í negl á t j á t ok. * Szabó György elgondolkozva ment le a lépcsőn. Megállt és cigarettára gyújtott. Ez a mai nap • • Istenem, talán ez hozza meg a várvavárt szerencsét, azt a nagy szerencsét, amelyről annyit: álmodott. Pénzt, sók pénzt ifog keresni, tyivi tori ázhat ik az életbe, a nagy szabad tengerre, nem fog függni sen­kitől, a szelek szárnyára. • a százarc® vélet­lenre bízza magát, eldobja magától a gon­dok ballasztját s úgy vitorlázik cél és terv nélkül, a véletlen hajtja hajóját a kaland felé. Milyen szép. milyen tarka lehet a világ: Párís, Nizza. Singapore--. Most leért a lépcsőházba. Ki akart menni az uccára. de gondolt egvet és a kertbe ment. Felnézett a házira- igen, ott a nagy ve­randa és amott az ebédlő. Csak egy szavába került volna és most ő is ott ülhetne, falán éppen amellett az elragadóan bájos fiatal lány mellett-.. Csodálatos, hogy milyen esetlen, mogorva vőlegényt választott magá­nak. De talán nem is ő választotta- . Körül­nézett a kertben. Csak egy alacsony kerítés választotta el a szomszédos kertektől. Itt nem volt mit látni: mindent vastag hólepel borított. Csak sejteni lehetett a káprázatos pompát, amelyet a tavasz fog idevarázsolni. Menjünk! És még mindig gondolataiba merülve kilépett az uccára önkéntelenül megállt, mert az az érzése volt. líogv beleüt­közik valakibe. Egy jólöltözött, fekete, bé­ről vált arcú fiatalember állt vele szemben. r

Next

/
Thumbnails
Contents