Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-05 / 176. (3286.) szám

Na: RRDIOHELIEXIET Na: RáDIÓHELLÉKLET Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága Un Panská ulice 12. 2^:kri:e: T™ A SzlovenSzkÓÍ és ruszinszkói ellenzéki pártok U. emelet. - Telefon: 30311. - Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. ^ Prága 11., Panská ulice 12. III emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Kí-val több pOLltlkai napilapja Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.—Kt 8ŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHft DEMOKRÁCIA ES ÖNKORMÁNYZAT Az osztrák incidens ürügyével Fáris és London tulajdonképpen Németország légi fegyverkezése ellen avatkozik be Nég nem történt meg a közös öemars — A német kormány nem vállalja a felelősséget a repülők akciós miatt (í) „A csehszlovák köztársaság vala meny­nyi polgára teljesen egyenlő a törvény előtt s azonos polgári és politikai jogokat élvez te-, kintet nélkül arra, milyen fajú, nyelvű vagy vallásai. A vallási, felekezeti, világnézeti és nyelvi különbség egyetlenegy csehszlovák köztársa§ágbeli állampolgár számára sem szolgálhat az általnos törvények keretein be­lül akadállyal, főleg a közszogálatba, a hiva­talokba és tisztségekbe való bejutás tekinte­tében." Ezt a demokratikus jogegyenlőséget mondta ki az alkotmánylevél 128-ik cikkelye s ez a cikkely az az alkotmányos és törvé­nyes jogalap, melyen kisebbségi harcunk nyugszik. Ezért van az, hogy a magyar ki­sebbség a jogegyenlőséget nem kéri, hanem követeli annak százszázalékos kiszolgáltatását nem vívmánynak tekinti, hanem elemi juss­ként ragaszkodik hozzá. Ezért van az, .hogy éhben az országban mi kisebbségek vagyunk az első harcosai a demokráciának. A nyári nap elő szokta hivni a szeplőket. Úgy látszik, a demokrácia szeplőit is. Avagy nem ilyen szép!őfolt-e a demokrácia arcán, hogy a szepsi vároi3biró, akit a város polgár­ságának nagy többsége megtisztelt bizalmá­val, most az alkotmánytörvény 128-ik cikke­lyében deklarált jogegyenlőség dacára nem viselheti a városéiról tisztet, mint ahogy Éger és Dux megválasztott polgármesterei is el­estek ettől a polgárjogtól, mert a belügymi­niszter a községi választási rend novellája alapján ezt megtagadja tőlük. Eszünkbe sem jut kétségbe vonni a belügyminiszternek erre vonatkozó jogát. A belügyminiszternek erre törvényes joga van. Ám a diszkrecioná­lis jog lényege éppen abban van, hogy gya­korlója egyformán élhet vagy nem élhet ve­le. A demokrácia nevében elvből elleneztük annak idején ezt a törvényt, de a törvényerő­re való emelése után komolyan reméltük még, hogy a gyakorlatban a legritkább s csak fölforgató elemekkel szemben fogják igénybe venni. Csalódtunk. A belügyminiszter vétója az első alkalommal Szlovenszkón egy kimon­dottan társadalomépitő pártnak, a magyar nemzeti pártnak a képviselőit sújtotta. A örvény betűje szerint a vétó csak a jelölt sze­mélyére és nem a jelölt pártjára vonatkozik, azonban a városka többsége, mely éppen a jelöltek egyéniségében látott erények alap­ján emelte őket a községi önkormányzat é é- re, nehezen találja meg a vétóban a személyi okokat. Inkább politikai minősítést fog ke­resni mögötte. És ezzel eljutottunk a gyako­rolt vétó e a demokrácia sajátos viszonyához. Masaryk elnök ugyanis sok ízben kifejezte, hog” a demokrácia végső következményében az önkormányzati elv diadalában nyilvánul meg. Az önkormányzati elv pedig azt jelenti, hogy az önkormányzati közületet a többség bizalmát élvező személyek kormányozzák. Az önkormányzati elvnek és a demokráciának súlyos korlátozása például az, ha a választott képviselet képét kinevezett tagokkal módo­sítják, de ugyanilyen korlátozás az is, ha a választott városbirót, bár törvényesen, de fe­gyelmi ok nélkül, hatalmi szóval félreállit- ják onnan, ahová a közbizalom állította. A demokrácia terjedelme, sajnos, mindig for­dított arányban áll a bürokrácia diszkrecio­nális jogkörével, mert a demokrácia — ön- kormányzat, a bürokrácia kormányzat. Az al- kotmány’.evél azonban kimondta itt a demok­rácia uralmát s a demokrácia azt követeli, hogy szélesítsék és ne szűkítsék az önkor­mányzatot. A diszkrecionális jogok gyakorlá­sában is kell, hogy legyenek árnyalatok és Páris, augusztus 4. Az Agenoe Havas jelenti Londonból: „A londoni, párisi és római kormány be­hatóan megtárgyalta azt a tényt, hogy osz­trák terület fölött német repülőgépek jelen­tek meg és átrepülték. A kormányok — hi­vatalos jelentés szerint — tárgyalnak azokról az intézkedésekről, amelyekhez éhben az ügyben nyúlni fognak. Úgy hírlik, hogy An­glia — ámbár végleges álláspontját mégnem határozta meg — Berlinben közbe fog lépni vagy a négyhatalmi paktum elöljárói fejezete alapján, vagy pedig a versaillesi szerződés 80. fejezete alapján Írásos tiltakozást terjeszt a berlini kormányhoz, esetleg a kettős eljá­rást fogja alkalmazni. Ez a kettős eljárás, amelyet a legmegfelelőbbnek tartanak, abban állana, hogy a négyhatalmi paktumra való hivatkozással Berlinben először szóbeli intervenció követ­keznék be. Ha a birodalmi kormány köze­lebbi felvilágosításokat követelne, a nagy­hatalmaknak módjuk lenne arra, hogy a versaillesi szerződésre hivatkozzanak s en­nek következtében a többi szignaíárius ha­talmat is bevonják a vitába." A versaillesi szerződés 80. fejezetében Né­metország kötelezte magát arra, hogy Ausz­tria függetlenségét elismeri és feltétlenül tisz­teletben tartja. Azzal a Havas-jelentéssel szemben, hogy a francia kormány a nagyhatalmaknak közös akciót indítványozott, hogy az incidensek meg­ismétlődését megkadályozza, a Temps a kö­vetkezőket jelenti ki: — Ezideig még nem történt konkrét dip­lomáciai akció a német repülőgépek ügyében. Rómában, Londonban és Parisban azonban a helyzet fejlődését a legnagyobb figyelemmel kisérik. Minden hatalomnak, amelyik Európa rendjét és békéjét megszilárdítani törekszik, kötelessége, hogy Ausztriának megadja a szükséges támogatást a függetlenségéért és nemzeti méltóságáért folytatott harcban. Ber­linben azonban még nem történt meg a po­zitív demars. Csupán abban az esetben, ha uj incidensek adódnak, hajlandóik a diplomáciai körök ar­ra, hogy a közös akcióra megtegyék a kez­deményező lépéseket és ilyen módon vessenek véget az elviselhe­tetlenné váló állapotnak. Ezidőszerint azon­ban csupán az események rendkívül intenzív megfigyeléséről van szó. A német álláspont Berlin, augusztus 4. Jól beavatott politikai körökből az a vélemény hangzik, hogy abban az esetben, ha a birodalmi kormányt diplo­máciai utón hivatalos állásfoglalásra szólítják fel az osztrák panaszokkal szemben, vannak olyan Íratlan szabályai a demokrá­ciának, amelyet ilyenkor is resppektá’ni kell. Nézetünk szerint a demokráciában a többség akkor is tisztelendő, ha történetesen egy ki­sebbségi ajkú városka többségéről van szó. Mi ezt a demokráciát akarjuk. a kormány nem ismeri el a felelősségét a megtörtént incidensek miatt­Ez különösen a német repülők vállalkozásai­ra vonatkozik s ezeket a kormány legjobb esetben csupán a vállalkozó pilóták magán­akcióinak fogja minősíteni. Másképp áll az ügy a német rádióállomások küldéseiben, mert a német rádiótársaságok, amelyek a programért felelősek, félhivatalos jellegűek és igy kötve vannak a politikai tényezők direk­tíváihoz. A német álláspont ebben a kérdés­ben az lesz, hogy a németországi érzékenységeket sem min­dig kímélik a külföldi küldök. Német körök ezzel elsősorban a strassburgi küldőre céloznak, amelynek előadásai ég po­litikai hírei a berlini hivatalos körök, főleg London, augusztus 4- Beavatott politikai kö­rökből az a hir hallatszik, hogy az angol kor­mány felfogása szerint a német—osztrák af­fér, különösen Salzburgnak német repülő-gé­pek által történt átrepülése, csupán csak egy szél esőbbkorü probléma alkotó eleme. Ebben az összefüggésben emlékeztetnek Göring po­rosz miniszterelnöknek és birodalmi légügyi miniszternek a berlini angol követség légügyi attaséjánál tett demarsára, amelyben Németország bejelentette azt a szándékát, hogy 25—30 rendőri repülőgépet akar vásá­rolni. Ezt a bejelentést Anglia az 1925. évi párisi nemzetközi légügyi egyezményre való hivatko­zással visszautasította, mert ez az egyezmény nem engedi meg a német rendőrségnek repülőgépek használatát. Az angol kormány most azon a nézeten van, hogy a hozzá érkezett pontos információik sze­rint elég világosan fölismerhető a birodalmi kormánynak az a szándéka, hogy a versaillesi szerződés meg­sértésével légi fegyverkezéshez kezdjen. Ebben a kérdésben Anglia magatartása teljesen elhatározott. Az angol hivatalos fölfo­gás szerint a jelenlegi körülmények között lehetetlenség megengedni Németországnak a fölfegyverke­zés bármilyen fajtáját. Londonban ezzel a kérdéssel összefüggésben megtárgyalják a békeszerződés szignatárius ha­talmai által megejtendő közös akciórak a le­hetőségét. Az Agenoe Havas is londoni infor­mációk szerint a nagyhatalmak kollektív lépésének lehető­ségéről beszél s ez a demars a német birodalomnak a versaillesi békeszerződés leszerelési határozmá- nyaival szemben elkövetett ténykedései miatt következnék be. London, augusztus 4. Londoni politikai kö­rökben nagy meglepetést keltett a francia la­poknak az a hire, hogy a francia kormány az angol kormányt közös lépésre hívta volna föl Németország légügyi fegyverkezése miatt. Be­avatott körökben kijelentik, hogy a francia kormány részéről ilyenfajta fölszó- litás az angol kormányhoz nem érkezett. A német fegyverkezés ügye, amelynek az angol kormány kezdettől fogva igen nagy figyelmet pedig a délnémet nemzeti szocialista hatósá­gok szempontjából nem kívánatosak. Nem bizonyos, vájjon a népszövetségi ta­nács már egyik közeli ülésén foglalkozna a konfliktussal. Ausztria részéről nem érkezett be panasz és ezt nem is várják. Az oszttrák államférfiak azon az álláspon­ton vannak, hogy nein szabad a világot egy olyan színjáték gyönyörűségeiben részesí­teni, amelyben a népek aeropagiján a vád­lott és a vádló Európa két német államá­nak a kormánya. Ez nem zárja ki, hogy az osztrák problémáit más európai államok meg ne tárgyalják. Az azonnali tárgyalás formális nehézségeit egy ilyen különösen sürgős ügyben meg lehet kerülni. szentel, most természetszerűleg növekszik ak­tualitásában. Különösen két esemény kelti föl az angol kormány figyelmét, az egyik a német kormánynak az angol kormányhoz intézett azon kérése, hogy engedjék meg neki repülőgép­anyagnak a bevásárlását Angliáiban, a másik tény pedig Salzburg átrepüléee német repülő­gépek által. Az első ügyben a német kérelmet visszautasították s rámutattak arra, hogy a ké­rés a Németország aláírta nemzetközi kötele­zettségek szellemének ellene mond. A másik ügy Páris, Róma és London közi tárgyalások­nak volt az anyaga. Ma csupán annyit lehet mondani, hogy Nagybritannia a német fegyverkezés ügyében és a Németországot érintő egyéb kérdések­ben Franciaország, Olaszország és Nagybri­tannia közös föllépését előnyben részesíti az egyéni iniciativa fölött. A három államnak ez az intervenciója három pontra támaszkodhatik, amelyek szorosan ösz- szefüggenek. Az egyik a német kormány repü­lő anyagmegrendelései, a másik a német repülő­gépeknek Ausztria fölött való átszállása s a harmadik a birodalomnak Ausztria ellen irá­nyuló politikai akciói. Berlin, augusztus 4. A Conti távirati ügynök­ség ma hosszabb jelentésben foglal állást azok­nak a híreszteléseknek ügyében, amelyek Fran­ciaország és Anglia küszöbönálló intervenció­járól szólanak. Rámutat arra, hogy pénzügyi rendszabályaival Franciaország is aláásta Ausztria függetlenségét. Arra a tényre való te­kintettel, hogy Németország a szerződéseket korrektül és lojálisán betartja, Berlin az esetleges demarsot csupán az euró­pai helyzet elviselhetetlen megterhelésének tekintené. Berlin nem vonhatja ki magát az alól a benyo­más alól, hogy bizonyos körök az olasz miniszterelnök kez­deményezte munkát szabotálni akarják. Végezetül a távirati iroda a következőket jegy­zi meg: Páris és London irányadó körei nyilvánva­lóan fölismerik, hogy az ilyen ellenőrizhetetlen hírek nem alkalmasak a megértés müvének elő­mozdítására. Ha a nyugati fővárosokban utat ■tör az a fölismerés, hogy Ausztria függetlensé­gének kérdésével nem egyeztethető össze, ha olyan ügyek miatt történik intervenció, amo­Aggodalom 25 némi! repülőgép miatt

Next

/
Thumbnails
Contents