Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-03 / 174. (3284.) szám

8 1938 angmagtm 8, crtMBrtBfc­— Róma, — a nász utas ok Eldorádója. Is­mer ebes, hogy az olasz (kormány Róma ide­genforgalmának emelése céljából újdonsült házasoknak, Európa bármelyik sarkából ér­kezzenek is, az olasz határtól kezdve Rómáig 70 százalékos vasúti kedvezményt ad. Most Buoncompagni Ludovisi kerceg, Róma kor­mányzója ezt a kedvezményt egy újabbal tol­dotta meg. A nászutasok ezentúl, Rómába ér­kezve a CIT irodájában, a Termini főpálya- udvar épületében, öt napra érvényes szabad- jegyet kapnak, mely Róma összes villamos- és aut obus zvon al aira s zól. — Minden család öröme Nagy Imre briliáns vicclapja: „Az Ojeág“. Csehszlovákiáiban 1 ko­rona- 50 fillér. — Salzburg mellett a vonat elütött egy csehszlovák autót. St. Gilgen közelében Stö- ger Róbert csehszlovák állampolgár autóját elütötte a Salzburgból induló gyorsvonat és mintegy 20 méternyire sodorta magával. A Troppaüból származó Stöger felesége és nyolcéves kislánya idejekorán kiugrottak az autóból, mig Stöger a kormánykerék mellett maradva súlyos zuzódásokat szenvedett. . xx A túlsók evésnél, vagy túlzott ivásnál. „Igmándi“ gyógyvízből már fél pohár használ! — Kifosztották Rernecz magyar diszkosz­vető bajnok lakását. Békásmegyerről jelen­tik: Remeoz József diszkoszdobóbajnok va­sárnapi székesfehérvári versenyéről érkezett haza csillaghegyi lakására. Megdöbbenve ta­pasztalta, hogy összes ruhaneműi, valamint a hazai és külföldi versenyeken nyert nagy­számú és értékes érmei, plakettjei és egyéb dísztárgyai eltűntek. Az ellopott holmik ér­téke megközelíti az ezer pengőt. A csendőr­ség erélyes nyomozást indított az ismeretlen tettes kózrekeritésére. * — HATVANEZER GÉPPUSKAGOLYÓ — PERCENKÉNT. — Megint egy nagy „vívmány" a civilizáció nagyobb dicsőségére. Semmi más nem hiányzott már a boldogságunkhoz, csak az az ujtipusu gépfegyver, melyet Simiza Jisotáró japán mérnök konstruált és néhány nappal ez­előtt nagy garral jelentett be a világnak. Az eddigi géppuskák ezerkétszáz lövése percenként kevés volt a japánoknak, nekik olyan gépfegy­ver kellett, amely hatvanezerre emeli fel ezt a percenkénti gyilkos teljesiíményt. — Simiza Jisotáró most boldogságban úszik, hogy a dicső- - ség az övé és a japánoké, de azért nem felejti el hozzátenni, hogy találmányával a — világbéké­nek tesz szolgálatot. Ezt talán maga sem hiszi komolyan és boldogan dörzsöli a kezét, mialatt Krupp-Thiessenék, Wickersék, Schneider-Creu- soték lázasan számolnak, hogy mennyit lehet majd az uj gépfegyveren keresni. Tízmillió ha­lott a világháborúban? Ugyan kérem, ki emlék­szik már ilyen csekélységekre. Sir Bazil Saharow esztendők óta haldoklik a Riviérán, de az uj ja­pán géppuska biztosan megint meghosszabbítja az életét, mert ismét egy alkalom, amin sokat lehet keresni. Közben Genfben a történelem leg- csunyább komédiája folyik a lefegyverzéssel és Henderson, a leszerelés nagy európai apostola, a fővárosokban házal, hogy jobb belátásra bírja az államférfiakat. De ki törődik Hendersonnal, amikor a japánok feltalálták az uj géppuskát és uj hadjáratot jelentenek be Kína ellen? Japán­ban most biztosan nemzeti örömöt éreznek, há­romszáz ember a Fuzijama kráterébe ugrik vagy harakirit követ el boldogságában, mert Simiza Jisotáró nyert, kétségtelenül nyert---- — De azért n em történt semmi különös és — éljen a világbéke .... — (—béri.) * — Borzalmas erdőtűz pusztít Délfranciaor- szágban. Póriéiból jelentik: Toulon környékén irtózatos erdőtűz pusziit. A szélben az erdőtűz egyre terjed és számos helység veszedelemben forog. A tűzoltóság és katonaság vállvetve dol­gozik a tűzvész megfékezésén. A toulon—mar­séi 1 lei utón be kellett szüntetni a forgalmat. — Kiéheztették a bányát megszállva tartó sztrájkoló munkásokat. Madridból jelentik: Mur- cia bányamedencéjében vad bányászsztrájk tört ki. A bányamunkások passzív rezisztenciába lép­tek és közölték a bányiaigazgatósággal, hogy nem hagyják el addig a tárnákat, amig nem emelik fel béreiket. A bányaigazgatóság a rendőrségihez fordult, amely megszállta a bányatelepeket és el­zárta a kijáratokat. A tárnákba senkit sem en­gedtek le és azt is megakadályozták, begy élelmi­szereket vigyenek a bányászoknak a föld mélyé­be. A kiéheztetési terv sikerrel járt, a bányászok megadták magukat. Közölték, hogy beszüntetik a pasziv rezisztenciát, mire a rendőrség szabaddá tette a kijáratokat, úgyhogy a bányászok ismét kijöhettek a tárnából. tégely ára Kő 10. Szeplő ellen a !eg- beoáltabb szer 97m£RY­créme Szeplő, májfoltok és mindennemű arctisztátalanság azonnal eltűnik. SDTindenüft kapható 9ostán szétküldi: <Dr. fiad. 9ollák (és <Jsa, 9ieStany. STtooé SITesfo nad űáhom. A halálraítélt lengyel rablógyilkos korszakalkotó hadi találmányai Megkegyelmeznek neki, ha a találmányok beválnak Varsó, augusztus 2. Geelav Ráczkoveky ha­lálraítélt rablógyilkos, aki a varsói fogház­ban várja az Ítélet jogerőre való emelkedé­sét, a fogházban ta'lálmámyokon dolgozik és eddig két tervezetével állt elő, amelyek a leg­nagyobb feltűnést keltik szakkörökben és amelyeknek kivitelével a hadügyminiszté­rium a legkomolyabban foglalkozik. Az egyik találmány egy repülőtámadást el­hárító ágyú, a másik pedig buváirkészülék és a szakemberek véleménye ezerint mind­két találmány korszakalkotó. A hadügymi­nisztérium a rablógyilkos találmányait most próbálja ki és amennyiben azok tényleg megfelelnek a szakértők várakozásának, ja­vasolni fogják a lengyel állam elnökénél, hogy a halálos büntetést kegyelem utján hosszabb fegyházbüntetésre változtassa át A nyitrai újságárus le akarja ülni a feltételes fogházbüntetést, mert különben nem jut álláshoz A bíróság elutasította kérelmével Nyitra, augusztus 2. (Salját tudósítónk je­lentése-) A kerületi bíróság tegnap érdekes bűnügyben hozott ítéletet. Az ügynek külö­nös érdekességet ad az a körülmény, hogy a feltételes fogházbüntetéssel sújtott vád­lott azt kívánta a bíróságtól, engedjék meg neki, hogy leülje a büntetését, mert exisztenciális okokból külföldre kelle­ne mennie és a feltételes elitélés lehetetlen­né teszi számára, hagy a próbaidő letelte ■előtt elhagyja a köztársaság területét. Ez év januárjában sztrájkba léptek a j handlo'vai bányamunkások. A sztrájk híre j Nyitrára is eljutott és ez alkalommal Kvet í Tódor újságárus azt a hirt mondotta az ■egyik kávéháziban feketéző ügyvédek aszta­lánál, hogy Handlován összeütközés volt a csendőrök és a munkások között és az össze­ütközés 30 sztrájkoló munkás megsebesülé­sével végződött. Kvet ellen bűnvádi eljárást indítottak valótlan hir terjesztése óimén és tegnap állították a bíróság elé. A vádlott az­zal védekezett, hogy a kérdéses kijelentést nem határozott formában tette- Azt mondot­ta, hogy a városban elterjedt hírek szerint összeütközés volt, mely 30 munkás megse­besülésével végződött, a hírt azonban nem tartja valónak. A biróság több tanút hallga­tott ki, akik terhelő vallomást tettek. Ennek alapján megállapították Kvet bűnösségét és nyolionapi feltételes fogházbüntetéssel súj­tották. Kvet az ítélet kihirdetésekor kérte a bíróságot, hogy a büntetést feltét­lenül szabják ki. Nzir?HÁzKöi?yvKuLTüRA m i hiiiiiihi —mw »A film sokkal mint művészet . •.« G, W. Pabst, a világhírű filmrendező véleménye a film jövőjéről G. W: Pabst neve filmkörökben fogalom, ő csinálta a „Négygarasos opera", a „Bányatra- gédia“ (legjobb müve), az „Atlantide“, a „Don Quijotte" cimü filmremekeket, (az utóbbi épp most kerül bemutatóra Prágában) nevét min­denütt ismerik, ahol mozi van. Mozi pedig min­denütt van. Szemüveges, tömzsi, alig negyvenes ember. Ritkuló, fekete haját hátrafésüli. Nagyon gon­dosan öltözködik, nagyon közvetlen. Amint be- 'Lemelegedik a vitatkozásba, mozdulatai -boszor­kányos gyorsasággal követik egymást, arcki- fejezése pillanatonként változik; hol nevet, hol elkomorodik, hol intő, hol gunyoros; a fényké­pész beleizzad, mig lerögzítheti a legkülönbö­zőbb változatokban lemezére. Először azokra a bírálatokra térünk ki, ame­lyek két utolsó müvével kapcsolatban érték. A FILMRENDEZŐ — RABSZOLGA — Istenem, — mondja lanyhán — vannak kötelezettségek, amelyeknek eleget keli ten­nünk, ha akarjuk, ha nem. A beavatatla-nok persze nem tudhatják, hogy a filmrendező a dolgok mai állása mellett alig juthat szóhoz. Aki a pénzt adja, az parancsol. És élni kell, ugy-e, dolgozni is, hogy legalább technikailag ne felejtsen az ember... A többi? Az ideálok? Nem szégyenlem kimondani: én még a mai napig se valósíthattam meg azt, amit akarnék. — Még ön sem? Élénkebb, fortyanóbb: — Kötve vagyok, mint bármelyik kartár- 6am! Mögöttem sem áll az a legendás mecénás, az ideális Rockefeller, aki rendelkezésemre bo­csát aná a pénzt, — sok pénzt, mert egy mar- gyob „hangos11 komoly összegekbe kerül — anélkül, hogy belekotyogna a munkámba. Hi­szen tudnék én mást is felmutatni, csak hagy­nának! ... — mutatóujját orra elé emelve, ha­miskásan ismétli: — Csak hagynának! MIT KÉNE CSINÁLNI? Percek alatt sorra veszi az egész világ film- termelését: — Oroszok? Sok bennük a kifejező erő, az emberi vonás, de agyonvernek mindent gyere­kesen kezdetleges osztálypropagandájukkal. A propagandáim — szörnyszülött, bármelyik párt szolgálatába állítsák. A németek? Túl el­vontak. Áz apgolo'k? Édeskések. A franciák? Teljesen helyi jellegű, amit csinálnak. Egyáltar Ián érdekes megfigyelni, hogy azok a népek, amelyeknek százados színpadi kultúrájuk van, sokkal kevésbbé tudnak filmszerűen látni s érezni, mint a többiek. — Mi az a filmszerű látás? — Mozgás. — Előbb nem említette Amerikát. — Látja, az amerikai film örvendetesen meg­változott, körülbelül egy év óta. Jót tett nekik a „válság", félnek az anyagi balsikertől, meg­válogatják, amit csinálnak. A cenzúrájuk pedig olyan 6zéleslát.körü, olyan tapintatosan igazsá­gos, amilyenre a „fölvilágosodott" Európában nincsen példa. El bírja képzelni, hogy ezen az öreg kontinensen olyan filmeket forgassunk, mint például a „Presindeut Fantomé", ez a kis remekmű, amelyet Párában csak most játszik az „Ursulines", de amelyet odaát épp az elnök- választáskor dobtak piacra? És mi a tárgya? — csupa elégedett gúny az arca: — Az amerikai elnökválasztás fogásait és erkölcstelenségét ál­lítja pellengére!... — Miért nem megy át, ha ott nagyobb a sza­badság? Hümmög. — Gondolkozom rajta. Lehet, hogy elfoga­dok egy ajánlatot. Ha ott megcsinálhatnám... — Mit? — Azt a nagy ethikus, erkölcsi kérdéseket föltáró filmet, amely egyedül izgat. Pokolba az esztétikával! — nevet a saját felháborodásán, de azért erélyesen folytatja: — Nem esztétika kell nekünk, 1933-ban, az emberiség szenvedé­sének keresztutján, hanem a mai lélek meg­döbbentő széttagoltságának, ellentétjeinek pá­ratlan lerögzi-tóse. HÓDOLAT A KÖZÖNSÉGNEK — És gondolja, Mester, hogy ez érdekelné a közönséget? Előredől, mintha rugón rángatnák. — Helyiben vagyunk! — rám bök a mutató­ujjával. — Meg tudná ön holtbizonyosan mon­dani, mi „érdekli" a közönséget? Ugy-e, hogy nem? Én sem. Senki sem. Csak egy a kétség­bevonhatatlan: a közönség, mint egység, sok­kal okosabb, sokkal egészségesebb itélkezésü, mint mi mindnyájan együttvéve A filmgyáro­sok egyik legnagyobb tévedése, szerény véle­ményem szerint, hogy lenézik a közönséget, hogy lekezelik, mint valami kisdedet, aki az óvodából épp most kerül át az elemibe,.. Ho­Kérését azzal indokolta, hogy hoaszu éveken keresztül volt a kereskedelmi tengerészet szolgálatában és hosszú utánjárás és levele­zés után végre sikerült ismét álláshoz jut­nia. A napokban kapott értesítést Hamburg­ból, mely szerint alkalmazni fogják. Amennyiben a büntetés feltételes marad mondotta — úgy a próbaidő leteltéig nem szabad kiutaznia az országból s így a nehezen megszerzett állását elveszti, mig ha a büntetés feltétlen lenne, úgy nyolc nap elmúltával szabadon utazhatna és elfog­lalhatná az exisztenciát jelentő állást. A bí­róság nem vette figyelembe Kvet kérését s igy a hamburgi útnak egyelőre befelleg­zett. Mivel azonban az ügyész fellebbezett, az ügy a pozsonyi felsőbíróságát is foglalkoz­tatni fogja. — Pánik egy párisi cirkuszban. Parisból je­lentik: Tegnap, a késő esti órákiban az egyik párisi cirkusznak, a Porté de Vincennesnek padlózata tizenkét négyzetméternyi területen beszakadt. A nézők soraiban vad pánik tört ki. Tizennyolc személyt könnyebb és súlyosabb sé­rülésekkel kórháziba szállítottak. — Mihola Gyuszi legújabb (V.) nótásfüzete megjelent. (Miért van az, hogy őszidőben ...? Szomszédasszony. Csárdás. Van nekem szere­tőm. Gyorscsárdás). Megrendelhető kiadóhi­vatalunknál. A szerző előző nótásfüzetei is kaphatók. I. füzet: Nem igaz, hogy könny az élet stb. II. füzet: Szolgabiró. Csárdás stb. III. füzet: Akáclombos ucca stb. IV. füzet: El­kopott a ráncos csizma stb- A füzetek egyen­ként 8 koronáért kaphatók (plusz 1.50 korona portóval.) Az öt füzet ára 35 korona portóval együtt. + Nyugodt a budapesti terménytőzsde. Bu­dapest szerkeszt őségünk jelenti telefonon: A mai terménytőzsdén nyugodt irányzat mellett a következő árakat jegyezték: Tiszavidéki 77 kilogramos búza 9.56—9.88, felsőtiszai ée jász­sági 9.10—9.25, rozs 6.05—6.20, tengeri 7.75 —7.85, zab 7.50—7.80. lőtt a közönség nem óvodás, nem is elemista, nagyon is felnőtt, nagykorú, fölényes! Mindent megért, mindenért hálás, csak fői kell ráznunk, meg kell korbácsolnunk, igenis, felzaklatni az idegeit, belenyúlni az agysejtjeibe, hogy ordít­son az „iszonyúan szép" élménytől, nem pedig langyos limonádét szolgálni neki frissítőül!-... Legyen gépfegyver a film, amely percenként más és más szenzációikat robbant a nézők elé! Gépfegyver, igen! De cukrosvizet? ... Brr! A FILM — NEM MŰVÉSZET A film és művészet viszonyáról igy beszél: — Mulattat, mikor erről a kérdésről annyi badarságot hallok uton-utfélen. Első nézet, —■ ujjam számolja a nézeteket — a film és színház ugyanaz. Második: a film és szinház ellentétes. Harmadik: a film és szánház kiegészíti egymást. — És mi az igazság? — Az, hogy a filmet nem lehet semmilyen műfajjal összevetni, se pro, se kontra. A film sokkal több a művészetnél. — Pillanatra elko- molyodik. — A könyvnyomtatás feltalálása óta nem állott az emberiség rendelkezésére különb eszköz, mint a film. Azt mondhatnám, a film istenivé alakítja a hétköznapi embert, mert min­dentudóvá és mindenütt jelenlévővé teszi. Isme­rem a magyar Mihályi találmányát, a távolba- filmezésről. Ha az ő módszerét mindenütt be fogják vezetni, — és ez ma már csak pénzkér­désen és a mai filmtermelés átszervezésén mú­lik — akkor bármelyik „előfizető" láthatja majd azt otthonából, mi megy végbe a földgolyó el­lentétes pontján. — Vagyis a film le fogja győzni a napot? Ez tetszik neki, kacag. —• Úgy van! Távol Kelet népei ma láthatják majd azt az eseményt, ami távol Keleten hol­nap játszódik le! VISSZA A JELENBE Ez a lehetőség kissé megszédit mindkettőnket. Szerencsére az egymást követő telefoncsilinge- lések visszacibálnak a jelenbe. Még épp hogy annyit tudhatok meg ettől a csupa tűz, csupa mozgás embertől, hogy az életben csöndes nyárs­polgár, mert minden szenvedélyét és — bűnét a filmben éli ki. Gál László. (*) Meghalt Gerhart Schjelderup, világ­hírű norvég zeneszerző. Münchenből jelen­tik: Gerhart Schjelderup, hires norvég zene­szerző, a loásach'tali Benediktbeurenben het- venhároméves korában sz i vszél hüdésben meghalt. A norvég zeneszerző holttestét Münchenibe hozták- Sóhjeldenup feleségén kívül hároim gyermeket hagyott hátra. Sohjelderupot Prágában is jól ismerték, 1900-ham a prágai német szinház bemutatta Norvég nász cimü operáját. Legnagyobb si­kerét Viharmadár cimü darabjával aratta, 1026-ban. Sok zenedarabot hagyott hátra kéziratban.

Next

/
Thumbnails
Contents