Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-29 / 195. (3305.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfc. fi képes melléklettel havonkéht 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 K2, vasárnap 2.—Ki

A szlovenszkói és mszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága IL. Ponski ulice 12. !U emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága U* Panská uliee 12. 111 emelet.

Telefon: 34184.

SÜRQÖNYCIM: HÍRLAP. PRAHA

MIT SZOL MINDEHHEZ A DUNA?

A Prágai Magyar Hírlap részére irta:

vitéz BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE magyar országgyűlési képviselő

Budapest, augusztus.

Egyre jobban kavarog a nagy dunai kérdés. Napirenden tartja, sőt mindinkább megoldás felé szorítja az érdekelteket Ausztria történelmi válsága s az a kíméletlen és szinte megállíthatatlannak látszó propaganda, amit a birodalmi nemzeti szocialista uralcm csak félig-meddig burkoltan szított és folytat a Dotlfuss-kormány elsöprésére. A levegőben és diplomaták tárgyalási asztalinál s az európai sajtó minden frontján egymást érik és váltják a legkülönbözőbb megoldási tervek, amelyek mind e kérdés egyik •vagy másik fókuszába futnak össze: Parisba vagy Rómába.

S ha ma nehéz ie eligazodni e tervek között, magyar szemmel annyit talán már most' is el tehet mondani, hogy ideális megoldása a vajúdó középeurópai kérdésnek az volna, ha e két fókusz — Róma és Párig — együtt a két szempont kiegyensúlyozásával, megbékélésével rendezné a dunai népek és országok minden problémáját a mainál igazságosabban és minden dunai népre nézve kedvezőbben és termékenyebben.

Ehhez a rendezéshez mi magyarok egyelőre inkább csak negatívumokat adhatunk mindaddig, mig a rendezés alapvonalai nem tisztázódnak. Az első ilyen alapvető negatívum pontosan ezer éves, A magyarságnak valamelyik ellenfele azt a tetszetős tételt vágta a magyar nemzet arcába, hogy a hazugság akkor is hazugság marad, ha ezeréves. Csakhogy ezeréves hazugságok nincsenek. Egy történelmi hazugság elélhet 10, 20, 100, 150 évig: másfél évszázados volt a török hódítás hazugsága Magyarországon és évszázados az az orosz, német és osztrák hazugság, amely Lengyelországot szétdarabolta. Le ezerévig semmiféle történelmi hazugság nem tudta tartani magát Európában, még fél- ezerévig sem. Azok a politikusok, pártok, ál- Jamvezetők és nemzetvezérek, közvetlenül érdekeltek, vagy közvetve belekapcsoló dók, akik ma beleszólnak vagy bele kívánnak szólni a középeurópai nagy problémába s megfeledkeznek az évszázadok és évezredek igazságairól, bizony rosszul kombinálnak és homokra akarnak építeni.

A dunai területnek és azon belül elsősorban az ezeréves, államszervező magyar nemzetnek egyik döntő ősi igazsága, melyet pillanatokra sem tudott megcáfolni a- történelem, akként szól, hogy a Dunavölgye nem lehet függvénye a. német impériumnak. Bizonyos újabb keletű történelemhamisitó célzatok igyekeznek elmosni azt a cáfolhatatlan tényt és mély igazságot, (hogy az első magyar király, Szent István, aki bölcs elhatározással a római kereszténységet választotta a bizánci helyett, gyönyörű erővel rengette ki a magyar történelem alaphangját 6 a keresztény Magyarország és magyar nemzet történelmi indulóját abban a kíméletlen és diadalmas önvédelemben, amellyel II. Konrád német-római császár uralmi törekvéseit két hadjáratban pocsékká verte. Ettől az árpádi és szentistváni alaphangtól a magyar história — minden újkeletű ferdítéssel szemben — soha el nem tért, a magyarság minden erejével védte — Bulcsu vezértől Kossuth Lajosig — a nyugati végeken nemcsak a maga nemzeti és állami függetlenségét, hanem egyúttal a dunainépek önállóságát is. Védte, mig birta. Nem kétséges, hogy védte még az osztrák-magyar monarchia keretei között is, mikor minden igazi magyar erővel a, personá! unióra és az önálló vámterületre törekedett a kussuthi útmutatás szerint.

Ez az az ezeréves ősprincipiuma a magyar nemzet életének, ittlétének és fejlődésének, amelyen semmit sem változtathat a kettős monarchia háború utáni katasztrófája, még a trianoni békeszerződés sem. A magyarság a jövőben sem adhatja oda magát német birodalmi hatalmi törekvéseiknek és a leghatározottabban kell, hogy elutasítson magától minden olyan

tervet, amely akár Magyarországot, akár a többi dunai területeket a német birodalom hatalmi és gazdasági nyúlványának, kolonizá-ciós területének, az uj jelző szerint Südostraum-jának akarná minősíteni és valósítani. A magyar nemzet és Magyarország mai helyzetében sem lehet olyan kicsiny, olyan megalázott, olyan halálra keserített, olyan izolált és ezeréves hagyományait és igazságait cserbenhagyó, hogy hajlan- rlnfagyon., bármiféle vazallusi szerepre. A magyar kormány és a magyar ellenzék között lehetnek belpolitikai és talán részletekben külpolitikai ellentétek is. de ebben az alapkérdésben azt hiszem mindnyájan egyek vagyunk. Azt a szabadkéz-politikát, amit a magyar kormány annyiszor és olyan határozottan szokott hangsúlyozni, bizonnyal százszázalékosan megőrizzük a hitleri német birodalom esetleges keleti vágyaival és étvágyával szemben is.

De van a magyar politikának egy másik alapvető negatív princípiuma is, amellyel mindenkinek számolnia kell, aki politikát csinál vagy akar csinálni a dunai Középeurópábau: ha nem lehetünk vazallusai a német birodalomnak, nem leszünk vazallusai más nagyhatalomnak sem, sem közvetlenül, sem közvetve. Minden magyar

ember nagy örömmel és elégtétellel vette tudomásul a Tardieu-terv fölvetődésének és forrásának idején, hogy a francia félhivatalos sajtó ankétszerü beszámolóiban mindig a „dunai or- szágok“ összefoglaló cime alatt hozta a magyar, osztrák, csehszlovák, jugoszláv és román híreket. A minden irányban való egyenjogúságról, közelebbről a dunai országok egyenjogúságáról, egyenrangúságáról — amint ezt Gömbös miniszterelnök is olyan élesen hangsúlyozta legutóbbi rádiószózatában — soha le nem mondhatunk. Mig ez számunkra biztosítva nincsen, addig valóban kilátástalan minden törekvés a, dunai népek megegyezésére. Mig ez nincs meg, addig a kisantant egész koncepciója lyukas koncepció: Magyarország nemcsak a magyarság szempontjából nem maradhat hatalmi és gazdasági lyuk a Dunavölgyében, hanem a többi dunai

Uj pozitív irány a német külpolitikában

Hitler megkezdte az akciót

a Saar-vidék visszaszerzésére

" * >

Az 1935-fis népszavazás előkészítése — Ellentámadás Párisban Hitler a külföldi németellenes propagandáról

A kancellár hallandó uj népszavazást rendezni a birodalomban

B i n g e n, augusztus 28. Hitler német kancellár a niedewaldi emlékműnél, a francia és népszövetségi fennhatóság alatt álló Saar-te- rület határa közelében, nagy beszédet mondott, amelyben állást foglalt a Saar-terület visszakerülése mellett. A kancellár a keletporoszországi Tannenberg ünnepéről repülőgépen érkezett az ünnepélyre, amelyen már addig számos szónok állást foglalt a Saar-terület el- csatolása ellen. Mint ismeretes, a szénben és iparban gazdag Saar-vidék a békeszerződések rendelkezései alapján ja háború befejezésétől 1935-ig francia és népszövetségi ellenőrzés alá került, vámunióban él Franciaországgal és ásványgazdagságát a franciák aknázzák ki. 1935-ben népszavazás dönt sorsáról és a franciák remélik, hogy a Saar-vidék lakossága a mai állapotok mellett tart ki, mig a németek biztosra veszik, hogy a terület visszakivánko- zik Németországhoz. Hitler beszéde, amelyet a saarvidéki tüntető ünnepen mondott, külpolitikai jelentőségű, mert számos kirohanást tartalmaz a Saar-vidék eddigi gazdái ellen. A kancellár többek között a következőket mondotta:-r- A tannenberg! emlékműtől jövök, ahol részt vettem a nagy ünnepen, amely nemcsak a múltról emlékezett meg, de azt is leszögezte, hogy a német nép minden erővel ki akarja harcolni az őt megillető jogokat. A német jogokhoz tartozik az is, hogy a Saar-vidék visz- szakerüljön a birodalomhoz.

— Ellenfeleink ma németországi terrorról és erőszakoskodásról beszélnek. Ami ma Németországban történik, nem terror, nem erőszak, hanem a sors szava. A német nép nem akarja a közel múlt állapotainak visszatérését s csupán egy maréknyi ember akarja ezt, aki a nemzet szerencsétlenségéből és viszálykodásából élt. Bizonyára ma még vannak sokan, különösen az ország határain kívül, akik nem élik be magukat az uj helyzetbe. Mi hadat üzentünk a nép viszályainak és tudatos politikai akarattal dolgozunk az egységesítésen. Ezt látja az egész világ a mai Németországban és nemzetünk szökevényei ezt akarják bemocskolni a külföldön. Számos külföldi lap azt ha- zudja, hogy a nemzeti szocialista mozgalom a birodalomban csak erőszakkal tartja fönn

magát. Német testvéreim, bármikor hajlandó vagyok a német nemzethez folyamodni, hogy szavazataival döntse el, vájjon követ-e engem, vagy sem. Tudom, hogy a német nemzetnek több, mint öt hatoda mellettem foglalna állást.

A Saar-vidék jövőjéről Hitler a következőket mondotta:

— Egyesek azon a véleményen vannak, hogy a Saar-vidéknek célszerűségi okokból Franciaországhoz kell csatlakoznia. Tudom, hogy ehhez a merénylethez egyetlen német sem adja oda szavazatát. Mások, szintén ellenségeink, azt hangoztatják, hogy a területnek autonómnak kell maradnia, de azt is tudom, hogy a német ember ezt sem szavazza meg. Egyedül a harmadik megoldás képzelhető el, amely hisz a haza szentségében és a nemzet nagyságában és vissza akarja csatolni a Saar- vidéket Németországhoz.

— A szerződések följogosítják a Saar-vidék lakosságát arra, hogy önmaga döntsön sorsáról. Szívesen beszélünk Franciaországgal minden gazdasági kérdésben és szívesen egyezünk meg vele. Egyben azonban lehetetlen a megegyezés: A birodalom sohasem mond le rólatok, saarvidékiek, ti sem mondhattok le a birodalomról.

— Ti, akik most átjöttetek a Saar-földről, hogy meghallgassátok szavaimat, visszatértek hazátokba és magatokkal viszitek a nagy igazságot, amit itt hallottatok. Közlitek honfitársaitokkal, hogy nem igaz, amit becstelen és lelkiismeretlen haramiák Németországról hazudnak a világnak, mert a birodalom nem a fájdalom, a szerencsétlenség, az elnyomás és a gyász országa, hanem az a föl, ahol tizenöt év óta most hangzott föl először a boldog nevetés, ahol ismét hinni kezdenek a német jövőben és ismét azon a véleményen vannak, hogy érdemes élni. A jövő föl fogja dúlni a hazugok épületét, a háborurauszitást és a háborús fenyegetőzést.

Német lesz, vagy francia marad a Saar-vidék?

P á r i s, augusztus 28. A nlederwaldi emlékmű mellett tartott Saar-ünnepély nagy port vert föl a francia sajtóban. A lapok megkezdik saarvidéki kampányukat és igyekeznek visszautasítani * német támadást. Hitler beszédében a cikkírók ugyan nem találnak kifogásolhatót, de a tény, hogy az ünnepet megtartoíTák, máris fölbősziti a francia lapokat és provokációt, revánspolitikát látnak benne.

Több lap jelentése szerint a Saar-vidék kormánybiztosa panaszt emel a népszövetségnél a niederwaldi provokációk miatt. A Matin különösen Hitler következő mondatát húzza alá: „Hajlandók vagyunk Franciaországgal mindenben megegyezni, de Németország sohasem mond le a Saar-területről.“

Ennék ellenére a francia lapok védelmükbe veszik a Saar-területet az ellen — mint a Temps Írja —, „amit német hazának neveznek*. Helsey, a Journal külön tudósítója, kijelenti, hogy a saarvidékiek épp úgy, mint az osztrákok, nem hajlandók a Hitler-diktatura

igájába beletörni. A Saar-vidék 800.000 lakója a népszövetség észszerű kormányzása alatt kíván élni. A lapok egyébként elégtétellel közük a következő verduni jelentést:

„A niederwaldi emlékműnél tartott ünnepély ellen tiltakozva, kétszáz franciává vált saarvidéki fiatalember, elnökük, Wintz vezetése alatt zarándokutat tett a verduni csatamezőkre. A francia saarvidékieket a verduni polgármester barátságosan fogadta és Wintz beszédében kijelentette, hogy a saarvidéki franciák mindent elkövetnek abban az irányban, hogy hazájuk francia maradjon.*

Daladier miniszterelnök a közel jövőben ellenőrző körutat végez a lotharingiai erődök vidékén s ezt az átázást a sajtó a niederwaldi tüntetés ellentüntetéseként fogja föl. Benazet szenátor, a légügyi költségvetés előadója, a Petit Parisienben cikket közöl, amelyben azzal vádolja meg Németországot, hogy a birodalom 180 repülőgépgyárában harmincöt nap alatt a németek 2200 hadirepülőgépet építhetnek.