Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-27 / 194. (3304.) szám
1933 augusztus 27, rasámap. Csermosnyavölgy—Szádellő— Szoroskő—Rozsnyó Nyári körtura egy kis vendégmarasztalóval Irta: Nyiresi-Tichy Kálmán Rozsnyó, augusztus. 1. A cmiiben felsorolt négy pont a térképen ösz- ezekötve egy hurkot zár be, a hurkon belül Kelő t-Gömör legszebb tájékai gyönyörködtetik a turistákat. Akkor is, ha — mint a mi esetünkben, — a két turista egyike zene-filozófus, a másik piktor-riporter s egyébként már jól ismerik a tájékot. A tájkép évszázadok óta gyönyörű, csak mi változunk benne s mint alkalmatlan kis bogarak időnként összemászkáljuk. Nincs kizárva, hogy szegény szép természet néha nagyon szeretne lesöpörni magáról. Szerencsére nem olyan vidéken lakunk, ahol ez olykor megtörténik s a megborzongó föld ezrek életét oltja, ki pillanatok alatt. Ezen a vidéken talán akkor borzongott utoljára, mikor a Szádéitól völgy gigászi sziklaiteste kettéhasadt. De talán előbb jussunk el odáig. Egy kis Tátra-kocsi gurul ki velünk Rozsnyó főteréről s a közlekedési rendőr azzal a grandezzával jelez sofőrünknek szabad utat, amelyet határozottan a felgyarapodott autóforgalomnak köszönhet. A Kassai utón tempót veszünk, hátunkba, kapjuk a napot s a, kalóriáknak ez a parazlása határozottan gondolkozóra késztet: milyen jó ig volna ezt a sok fölös meleget télire eltenni valami jól eldugaszolt bőakkumulátorba s aztán a hidegek beálltával szépen kieregetni. Amerre nézünk, az isteni bölcsesség már elvégezte az évezredek óta tökéletes energia-akkumulációt: a gyönyörű, érett termést hordják mim. enfelé napégette arcú magyarok s vele viszik haza a meleget, az életet, a jövőt. Kis futamodás még g az Ádám-hérc mögül felemeli öreg harcos fejét Kraszna-Horka ..büszke'1 vára. Ez a köztudatba ment jelző engem már régen nem elégít ki. Büszke addig volt a vár, míg diadalmas volt, míg dobogó hidján kuruc daliák ficánkoItatták paripáikat. Most inkább komoly, szomorú, magábazárkózott. Neon rég jártunk falai között, a várőr kulcsainak csörgése, az idegen turisták bakancs-kopogása Oly fájdalmasan hangzik mélységes magányt és történelmet lehelő falai között, mintha szent- ségsértég volna. A várőr unottan adja le a boltívek nehéz század éveinek adatait, a látogatók szenzációban vájkáló mohósággal ártatnak minden megnézhető után, a főkapu négylábú őre hangos vakkantásokkal jelzi, ha uj látogató érkezik s alig várja, hogy gazdája hat órakor lekösse láncairól. A vár pedig némán tűr, szenved és- tornyait beletúrja az izzó nyári égbe. (Hogy is mondja Mécs László? „Rohanunk pír henést©lenül dübörögve ...“ „maradoznak a völgyek. a várak, a múlt...“ Azon az utón, mely í925-ben Mécs Lászlót egyik legszebb versének megírására ihlette. Külszínre szerénytelenül, de befelé az emléken mosolyogva mesélem most el, hogy ennek a versnek a gzerző által akkreditált keresztapja, vagyok. 1925 tavaszán Mécs László egy Ízben váratlanul meglátogatott s egy éjszakára megszállt nálam. Látogatásának nem tudtam tózivem szerint örülni, mert édesanyám ugyanakkori súlyos betegsége mélyen lehangolt. „Lacika11 ezt megérezte s másnap megtudván, hogy a Rimámurány direktora: Müller Sándor autójával Kassára utazik, utitársnak jelentkezett s vele elrobogott. Akkor élte meg a „Rohanás a tavaszban" élményét s egy későbbi alkalommal ő maga mesélte: — „Látod, Kál- mánka, ha te akkor engem marasztalsz, én nem utazom s ez a vera Dem születik meg!“ — Mindenesetre szerettem volna ezt a keresztapaságot kedvesebb indokból igényelhetni, de igy történt.) „Maradoznak a völgyek, a várak, a múlt.. “ Jobbról Jólész, Cházár András szülőfaluja, ahonnan utolsó csontját hozták be Ándrássy Dénes gróf erdészei; Hosszúrét, kettős templomával, az „Ibseni kaetély“Jlyal, ahol a mauzo- leum-épitő nagy jótevő: Dénes gróf boldog gyermekéveit élte; Hárskút, a pompás gyümölcstermő falu, messze híres dalárdájával; fölötte a kassai ut szerpentinjei, mint félig nyitott zo.ll- stock, melynek alsó vége a falu gyümölcsöséibe vész, félsö az égbe. Erre jövünk majd vissza, itt vetjük a hurkot, pár pillanatig még szembérohanva a legendás Somheggyel, aztán éles kanyarral belevesszük magunkat a Csermosnya völgyébe. Csendes érverésü, világtól elzárt, nincstóválbb-völgyi itt ugyan elzárkózhatok az élet zajától, aki ezt akarja, csak — az adóvégrehajtó ne. találna el még az utolsó völgyhajiásba is .. „ Dernő nyári hőségben tikkadt, fülledt testét porkavaró sebességgel hasítjuk át Pár virágos kert, néhány épülő uj ház, bamba csirkék utolsó pillanatban menekülnek a kerekek alól. A magyar kulturház ablakai lefüggönyözve várják az őszi évadot. Egy balról nyitó, puhán zöl- delő völgy mered-ekjéről a Rimamurány-f el tárások friss hányói ontják szürke kőzetüket a mélységbe. Nagy tervek, szép lehetőségek félénk jelei. Csak gyógyulna ez a beteg világ s a feltárásokban hatalmas munka indulhatna. Völgyeket, hegyeket áthidaló sodronypályák, pörkölök, rakodók, — egyelőre szép álom, melyet a tikkadt nyári hőség álmodtat velünk. A valóság: jobbra a ronabadőlt régi kohók, a valahai nagyhírű dennői vasöntő beroppant boltivei, kiveredő, meg kormos téglái, — most az augusztusi nap perzseld őket, s a vasöntő utolsó produktumai a Rozsnyó Városi Múzeumban hüsölik át a kánikulát, méltán elmerengve a szebb múltakon. , Sziüfcül a völgy, fenekén bujkál a Csermos- nya, sokhelyütt éleszöld sás jelzi a tocsogó, mocsaras foltokat. S amint megjelennek a tocsogók, megjelenik a kender s megjelennek a kiáztatott kenderköt egeket száritóba cipelő asszonyok. Egyéb élő lelket sem látni az aszaló hőségben, mint őket. Akkora köle- geket cipelnek a hátukon, hogy ők maguk nem is látszanak s ez olyan igy, mintha a Okos János csúnya élete és szégyenteljes halála írta: Hlapy Gyula Kulcsos Komárom városának' tisztelendő saékülő bírái szomorú levelet küldtek a székesfehérvári becsületes bíráknak és esküdteknek, akik 1702. év derekán Okos János borbélylegény hányatott életére akarták rátenni a pontot. A komáromi levélből Okos Jánosnak züllött élete tárul fel, aki komáromi fi létére szégyent hozott szülővárosára, úgyhogy a fejérvári hóhér már készülvén készítette számára a kötelet. Mivel Okos János nyilván megérett. az akasztóiéra bűneinek sokasága miatt. De néni is ez teszi érdekessé Okos János életét, a. bűnözésnek szakadatlan láncolatát, hanem inkább az a szenvedély, amely erre sarkalta. Azt mondhatnák reája, hogy megrögzött bűnös, Okos János több volt ennél: rabja a bűnnek. Vegyük számba rövidke életét és ennek nyomát találjuk. A becsületes neve Mészáros lett volna és a tanult mestersége borbély. A régi borbély azonban nemcsak a borotvát meg a szappant kezelte, hanem értenie, kellett elsősorban a sebek kezeléséhez. Sőt abban az időben ritka madár lévén az orvos még a városokban is, betegekeit is gyógyított: eret vágott, ez csaknem minden betegségben előfordult, mint gyógytényező, avagy piócákat rakott a páciens nyakára, hogy a fekete, sűrű vért eltávolítsa belőle, ismernie kellett a gyógyfüveket és azok főzleifc. a zsályát, ezerjófüvet, a keserű pemetefüvet, bodzát, hársfavirágot, széfcifüvet, ökörf rákkor ót, szenna pelyvát, meg a többit. Az egyik jő a szege- zés elten, a másik a száraz betegség ellen használ, amaz eloszlatja a kőlikát, némelyik a gyomorbajt gyógyítja meg, a zsákét ellenben ki kell kenni, ha "nem basznál, kiitiporni a beteg keresztcsontja tájékáról. De hát Okos János nem ezt a tudományt kedvelte, amivel becsületet és pénzt szerezhetett volna, neki a bölcsek kövén volt az esze, megszédült a® aranytól. Tíz esztendős korában már jól tudta az ábé ab tudományát, az édesapja beíratta a komáromi jezsuita páterek kollégiumába. Okos Jánosnak azonban egész máson járt az esze. Evangélikus vallásu létére a katolikus templomokba járt, mert papjaikat elűzték és a templomukat elvették. A katolikus templomokban gyertyák égtek, arany-ezüst kegyszerekét használtaik az istentiszteleteken és a Boldogasszony szobrocskája biborba-bársonyba öltözve tekintett le azokra, akik hozzá könyörögtek. Okos Jánosnak azonban nem a könyörgésen járt az esze, hanem a gyertyák fényében ragyogó gyöngyökön és arany hímeken, melyekkel ékes volt az Istenanya bibőrruhája. A ferences barátok kuktájával kötött barátságot és nem főztek ki jót a jóbairáitok. Egy napon a ferencesek rémülten látták, hogy a Mária szobor nyakából hiányzik a gyöngysor. Ki vihette el? Ki más, mint Okos János. Tizenöt pénzért adta efi egy asszonynak. Az apja fizethetett utána negyvenötven forintot. Pedig az abban az időben szép summa pénz volt egy rakáson. Az apja látta, hogy fiacskája rossz útra lépett és még vissza akarta volna rántaná, nagy dologra szánta el magát: kiadta a háztól. Nagyszombatba adta mesterhez, Szentmiklósi János uramhoz, de ott is csakhamar rossz fát tett a tűzre és hamarább telit ki aiz. esztendő. Ekkor az apja jó messze vitte Komáromtól, hogy ne tudjon egykönnyen megszökni és Gyöngyösre adta Borbély Marké György keze alá inasnak. Két esztendeig csak kitartotta, de ezalatt megismerte György gazdának kemény öldesulyát és megint csak otthon termett. Komáromban azután Borbély János vette a .keze alá és sok viszontagság után felszabadult. Most már legénysorba, lépvén, három esztendeig vándorolnia kellett, hogy a becsületes borbély céh tagjává lehessen Okos János elkezdte a vándorlást., de nem azért, hogy világot lásson, tapasztaljon és a mesterségében gyakorolja •magát. Az arany mágnese vonzotta és térítette le az egyenes útról. .Szereden az iskolamesterhez állt be, de nem volt maradása, hanem átment a szomszédos Nagyszombatba, ahol régi mestere fogadta be. Nagypéntek napja volt, minden templom feketében gyászolt és kenderkévék maguk indultak volna neki a partnak, fel a száritóba. Hatalmas sziklafal alatt szorong a völgy legszegényebb faluja: Kiskovácsvágás. A sziklafal most jóleső hüset ad, de télen elfogja a napot s az egész falu jég és hó alatt küzkö- dik, mikor már máshol vígan tavaszodik. Elrohanunk a kékre meszelt kis ház mellett, melyet évek előtt lerajzoltam, öregasszony jött ki belőle akkor, aggódva, nem-e adót irók össze megint? S hogy mondtam, de kár a szép homlokzatdiszért, hogy pusztulóban van, keserű, komor szóval morogta felém: — Tessen mósikat keresni, ha e‘ nem tea eik! Jóillatu erdők közé szorul a zöld völgyiének, csendes, álmos, puha kis völgyihaj lások békéjét ringatja lármás gépünk. Aztán széttárul kissé a horizont s benne ül vidám el- terebelyedéssel Barka, a nagyhires bucsuijáró hely. Templomtornyán rézfedél kezdi felvenni a legszebb patinát. A templom homlokzatán pedig szembenéz a nyilaié nappal a legszebb vadrózsa-dísz, melyet valaha palóc kőműves szerszáma vakolatból remekelt. Csorba bástyáit, hulló vakolatát mutogatja öreg veteránként a valaha Grümman n -k ast él y. Nagy jólét ragyogott valamikor falai között. „A ibarkai gróf" a völgyfejben hatalmas erdőket vásárolt kitermelésre, az egész vidéknek kenyeret adott, a turisztikának pedig tulajdonképpen ő nyitotta meg a Szádellői völgyet. Rájött a praktikus gondolatra, hogy azon át sokkal gyorsabban és olcsóbban juttathatja fáját a tornai állomásra, mint a Csermosnya völgyön végig Rozsnyóra, nekiállitotta munkásait a Szádellői völgy szikláinak, robbanta- tott, egyengetett, hidakat vert s jóformán ő tette járhatóvá a völgyet. Ma príma kemény autóút kanyarog a völgyben s a Grünmann- csáládot régen elfeledték. Barkát is elhagyjuk. A faluvégen iszapos tocsogóban strandolnak pucérhasu kis nincstelenek, fölöttük düledező viskó, mellette szemétdomb s annak ringy-rongyai méla zulha- tagban omladoznak alá a „strand" széléig- Gyerek-öröm ezen fenn nem akad. A kis Tatra-kocsi vinnyogva veszi a meredeket és lengő féltengelyének köszönhető, hogy kibírja mindazt, amit itt ki kell bírnia. Mellőzzük a kis útválasztó kápolnát, melynek régi müvü ■vasrácsa mögött feketült Madonna-kép öírzi előtte térdelt hivek nehéz fohászait. Még egy kis kapaszkodó, fenn vagyunk a kopár tetőn, s előttünk mint pompás emfiteatrum nyílik a leszálló katlan, hátterén sürü erdőkkel szegve s az erdők fölé gyöngyszürke ragyogással sorakoznak fel a Szádellői völgy sarokbástyái. Olyan érzés rájuk nézni, mintha hegyeket mozgató titánok figyelnék onnan a völgybe leszállami szándékozókat, vájjon méltók-e a bebocsátta fásra a ha nem, akkor csak egyetlen roppantás, a sziklafalak össze- zárulnak s a nyomorult emberféreg kásává la- 'pitva adja pár liter vérét, högy csak a völgy- patakot színezze vele egy kissé. Ezt a veszedelmet elkerültük, de elért más. A „vendégmarasztó." Hibásan értelmezett információn bátorodva jöttünk erre, autóval. A leszállás egyelőre csak annyiban nélkülözte a kellemet, hogy képtelenül rázós volt. Amint megállapítottuk, egyenesen haragos házaspárok számára való, mert az autó T>I^GAlAWkARHÜ RIiAP az o károk ékességeiktől megfosztva le tarolton állottak. A. székesegyházban semmit sem talált, amit el emelhetett volna, de a jezsuitáknál mégis egy antipendiumot lopott, mert hímzése ezüst fényben csillogott. Másnap, a feltámadás ünnepén a szent sírt fosztotta ki. Az antipemdium ezüstjét Pozsonyban adja el egy zsidónak és kilenc garast kapott érte. Pozsonyban azonban találkozott egy diák- pajtásával,- Beszterczey nevű nap lop óval és azt csábítja magával. Franciskánusokhoz mennek falura és a templomot alaposan meglopják. Nagyszombat, Modor, Szentgyörgy és ismét Pozsony az állomása, ahol értékesíti a lopott holmit, Pozsonyban azonban nem merészkedik a négy templomokba, a félreeső Kálvárián egy Krisztusképet vág ki keretéből, öccse itt tanult a jezsuita kollégiumban, a züllött fiú néha annál vonja meg magát. Mohón szeretne mindent ellopni, de közben megjárja. A ferencesek templomában keresztet lop, de csalódottan látja, hogy az sem nem arany, sem nem ezüst, hanem fából van. Mikor minden kötél szakad, akkor szekere rudját Komárom felé irányitja. Éppen ádvent idején érkezett, kora hajnalban kél és ott ólálkodik a Renátákon. Elérj törik a templomban, a főoltárról két szentnek arany koronáját emeli le és levetkőzteti Nagyasszonyunk kegyszobrát, elveszi három rőfnyi széles, igazgyöngyökkel ékesített vörös selyem ruháját. Vevője 34 pénzt ad érte. Okos János érd, hogy menekülnie kell és Újvárba látogat át, Tégi ismerőseit, a ferenceseket látogatja meg, akiknek gyakran ministrált és ezüEt táleácskát lop. A kereskedő, akinek eladja, 17 krajcárt ád érte, bebizonyítja neki, hogy a tálca csak rézből van és Okos János elhiszi neki. Itt ózonban rajtaveszt és börtönbe kerül, ötödmagával ül a tömlöoben, de nem sokáig, mert kiássák magukat és búcsút vesz Érsekújvártól1, hogy áttegye működésének színterét a Dunántúlra. Egy darabig Magyaróvá rótt van és j ámborul kezd élni, de vére ismét a templomiba viszi, ltopni akar, megfogják és börtönbe kerül, ámde innét is megszabadul. Visszatérni azonban már nem képes a becsületes életre. Veszprémiben telepszik meg, ahol a jezsuiták házában lakott. Jámborságot színiéi és a kegyükbe fur|a magát, bizalmat kelt maga iránt. 17 utasait úgy dobálja egymásnak, könyökkel, vállal, derékkal, hogy ha még ennyi noszoga- ga tá-sra sem békülnek ki, akkor soha. A motor panaszosan jajong. Doromg-utak is következnek, meg fenyőgallyal borított sárteknők. Ahogy a kerék beléjük vág, az ágak felcsa- pódinak s majd beverik az autó bordáit. Sötét, mélyül. Kátyúk. Kétheti szárazság után is araszos sár! Egy tocsogóba beleül a gépünk, mint a csecsemő anyja lágy ölébe. Nagy libegőssel kimászik belőle. Tovább. Könyökeink állandóan egymás oldalában. Két araszos sár. Három. Négy. Benzinfelhőbe burkolózva, süvítő kerekekkel állunk egyhelyben. A kocsi- ajtót alig lehet kinyitni, felhágónk is a sárban ül Es ez a sár! Ha csinálni kellene ilyet, nem tudom, mennyi enyv kellene hozzá, hogy ily hatalmasan tapadjon. Itt magától terem. Sehol egy ember, sehol egy kapa, sehol egy jó dorong. Amit kerítünk, mihamar eltörik. Másfélórás hasztalan erőlködés, fenyőággal, kövekkel, kerekek elé aljazással, emeléssel, tologatással. A zenefilozófuson ezalatt a szúnyogok, bögölyök és egyéb vérszivók lakmá- roznak, a piktor-riporter pedig azon elmélkedik, hogy a négy gumival patkóit busz lóerős gépáílat mégsem ér ilyenkor annyit, mint két jó ökör. A turisták külön védszentje végül arra. hoz egy bárkái házaspárt. Sötét hajnaltól járták a hegyeket „horonyieáért11, Tornanádastáig elgyalogoltak vele, hogy eladják s kaptak literjéért negyven fillért. Holtfáradtak, veri- tékesek, barnára égettek. De azért menten lepakolnak és készséggel jönnek segiteni a. bajbajutottakon. Pár dorongot még közös erővel eltörünk, a vemdégmarasztó nem enged, de mikor valamennyien nekiálltunk a gép hátának, nagy győzelmi riaidal közben sikerül kilendíteni a hátsó kerekeket a kátyúiból s a kis Tatra vidám röfföntéssel mekifutamedik a szárazabb útszakasznak. A barkaiak barna izmainak munkáját áfonya-értékben sok literrel honorálom. Nem tudom, egész nap szedtek-e annyit, amennyinek értékét most egyszerre megkapták? Ezen is el lehet gondolkozni, mily különös sokszor a munka sorsa, mennyi rettenetes erőfeszítés eredményez minimális hasznot, máskor köny- nyebben végzett munka hoz aránytalanul jobb jövedelmet Míg felpakkolnak, hallom a menyecskétől, hogy már igen sietne haza, de nem bir, teljesen ki vannak merülve a hajnaltól tartó gyaloglásban, — Meg oszt4 teccifc tudni, négy gyerekem van ottifiun, az egyik még szopik, "hit amiatt kéne legjobban sietni, de món nem bírok. Istenem, mekkora hegy van még előttük, innen fel a tetőig! Milyen megadóan, milyen szent anyai alázattal viseli a sorsát, mint egy megkínzott, utolsó erejéig kifosztott Madonna. S ebben az elgyötört teetben még el kiéli vinnie az életet annak a drága kig csöppségnek, aki véréből való vér ég test a testéből. Mehetünk tovább. Kék benrinf elitet hagyunk az összeboruló fák alatt s a fák mintha gúnyosan fügét mutatnának utánunk: — Erre sem jöttök egyhamar, mi? Hát nem. A többit', a szebbet, majd pihenő után mondom el. A kánonaik urakat borotválja és a borotválkozó kendőket lopott oltárteritőkből csinálja. Már ajánlatot is kap, hogy templomsizolga legyen havi egy tallér fizetéssel, de kevesli. A Boldogasszony szobrának koronáját lopja el a székesegyházból és annak ezüstjét kitolvasztja, amiből 2—3 lat ezüstöt nyer. A templomból díszes koszorúkat lop és olyan vakmerő, hogy a nagyprépost nővérének ad • ja el 34 dénáron, egy másikat meg az udvarbiró feleségének 24 dénáron. Itt is jő ismerősei a ferencesek, meghívják a tapasztalt férfiút templom- disziteni, ami alkalmat adott neki egy drága fátyol ellopására. Majd Pestet látogatja meg és ott is a templomokat fosztogatja, ezüst sziveket szed össze, jámbor lelkeknek kegytárgyait és egy arany keresztet, amely azonban ismét nem bizonyul aranynak, mert Komáromiban csak 24 krajcáron veszi meg tőle egy ötvös. Körülnéz Léván is, itt a protestáns templomba hatol be, ahonnan édeskeveset vihet el 'és be kell érnie egy térítővé! A katolikus templomban gazdagabb az aratás és fájdalommal írja a plébános, hogy mi mindent vittek el. Meg is mondja levelében, hogy egy nyitnál borbéllyal Okos János volt a tettes, Azonban a hurokból megint sikerül neki kiszöknie és Székesfehérvárat látogatja meg, ahol Vörös György megyei hivatalnoknál van a lakása. Itt a. cbirurgus mesterséget óhajtaná folytatni, ha ismét meg nem bot&ana. Ez a botlás végzetessé lett rá- rézve. Okos Jánost itt már jobban őrzik és a város esküdt bírái szorgalmasan tudakozódnak utána. És jöttön jönnek a levelek, amelyek vétkeit nyilvánvalóvá teszik. Nem is tagad a vallatásnál sem, tudja, hogy ezzel csak magának használ, mert igy nem kerül a csigázó kötélre. Elmondja, hogy 26 esztendős és luteránusnak született, de gyöngyösi gazdája, mint inast, áttérit/ette a kálvinista vallásra, de féléve Komáromban katolikussá lett. Mindez mér semmit sem használ, mert az ügye, amely megjárja Bécset is, megérik és Okos János ez akasztóiéra kerül sok vétkéért, azután — igy szól a fej érvári ítélet, — teste a szemét dombra, vettessék és elégettessék. A közigazság igy hozván magával, anno 1703.
