Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-27 / 194. (3304.) szám
^RSCTMAG^SRHIRLSé 7 1338 augusztus 27, vasárnapHalálos veszedelemben forgott Tahy ankarai magyar kövei a Márvány-tengeren végre a már kijavított motoroson megérkezett Jeniköy-ibe. — A baj az volt, hogy vitorlánkat nem tudtuk használná, miután egyáltalában semmi szél nem volt. Taihyné veszi át a szót és mondja tovább az újságíróknak: Az istanbuli Floria-fürdőből hazatérőben elromlott az egykori prágai magyar követ motorcsónakja, a hullámok kisodorták a tengerre — Másnap reggel a halászok találták meg Tahy Lászlót és olasz utiiársát — Tizennégyórás izgalom istanbulban az eltűnés miatt Istanbul, augusztus 26. Csütörtök este az j egész török közvélemény a legnagyobb iz- j gal ómmal vette tudomásul iaz. is lan buli rádió leadásából, hogy dr. Tahy László, Magyarország ankarai követe — az egykori prágai magyar követ _jeniköy-i palotájából eltűnt. A rendőrhatóságok óriási apparátussal indították meg a nyomozást, amelyet igen megnehezített az a körülmény, hogy semmiféle támpont nem állott rendelkezésre: merre kutassák az eltűnt magyar követet. A követ feleségének bejelentése A késő esti órákban jelent meg Istánkul A magyar követség és konzulátus vezető tisztviselői, éltükön Ulleín Antal konzullal, izgalommal várták, mi történik. A rendőrség egész apparátusát azonnal mozgósították. Értesítették az összes parti őrhelyeket, kör- telefon röpítette szét az összes böszporusi és márványengeri szigetek áldomásaira az istan- buli rendőrség felhívását: hol látták a magyar követ eltűnt motorosát? Az isten-buli olasz követségen ugyancsak nagy izgalom támadt, amikor a repülőtiszt eltűnését hírül vették. Lázas kutatás folyt mindenütt. Islanibul prefektusa, Mulhidin bej lakására kért óránkint jelentéseket. [ központi rendőrigazgatóságán dr. Tahy Lász- i Ióné, a magyar követ felesége és kétségbeesetten adta elő a következőket: — Férjemmel és egy olasz repülőtiszt vendégünkkel ma délután a tengerparti Floria- fürdőben voltunk. Visszafelé indultunk, férjem és az olasz tiszt saját motorosunkon, én pedig egy társasággal autón. Úgy beszéltük meg, hogy hat óra után otthon találkozunk. Azonban hiába vártunk, a motoros nem érkezett vissza. Órák múltak, — mondotta tovább Taihyné — férjem motorosa azonban nem tűnt fel a Boszporuson. Feltétlenül valami baj !őr- tént velük . . . Kérjük azonnal a legszéie- sebbkörü nyomozást elrendelni. Hiába való volt minden fáradozás. Tegnap reggel nyolc érakor jelentették Tevfik Büstü külügyminiszternek, hogy Magyarország ankarai követét úgy látszik baleset érte a Bosz- porusoir, a motorosnak semmi nyoma. A rendőrhatóságok példás buzgalommal folytatták a kutatást. A halászok megtalálják a követet Végre tiz óra utón a központi rendőrigazgatóság jelentette a külügyminisztériumnak: — Tahy magyar követet megtalálták. A Márvány tenger egyik szigetén ma délelőtt tiz órakor halászok vontattak partra egymotorost, amelynek utasai; Magyarország ankarai követe és egy olasz repülőtiszt voltak. Természetesen nagy öröm és megkönnyebbülés fogadta a hirt mindenütt. A világsajtó nem egy munkatársa a magyar követségre sietett, ahol az egész tisztviselői kar együtt volt a követ remegő, aggódó feleségével. Tahy Lászlóné majdnem aléltan hanyatlik hátra, amikor végre megjön a hir: — A követ él, Prinkipo szigete mögött, egy halászszigeten vetették partra motorosát a hullámok. Sirva, nevetve fogadja a híradást Taihyné. Egész éjszaka le sem hunyta a szemét, az izgalmak rendkívül megviselték. Ekkor már részletek is ismeretessé válnak. Éjszaka a tengeren A követ motorosának este hat óra tájban elromlott a gépe. Hiába próbálkoztak a helyreál Utasával, nem sikerült. Közel és távol semmiféle hajó vagy motorcsónak nem mutatkozott. Tahy ék motorosát messze ki a Márvány- tengerre sodorták a hullámok. Elkeseredett harc kezdődött, azonban minden hiábavaló volt. A gyenge motoros egyre inkább a nyílt teuger féló hányódott. A kormányos, Tahy követ és az olasz repülőtiszt lemondóan látták, hogy nincs segítség, a gép egyáltalában nem működik. — A motorunk teljesen beolajozódott, — mondja később Tahy követ, amikor délután — Egész éjjel hánykódott a motoroscsónak a Márvány-tengeren. Folyton kémlelték a látóhatárt, jön-e valami hajó, amely felvegye őket. Végié reggel kilenc óra után Profi szigete előtt halászbárkákkal találkoztak, amelyek bevontatták a motorost a kis szigetre. — Ott már tudták, hogy keresnek bennünket — folytatta a követ. — Rögtön jelentették Prinkiponak, onnan Lst arab útnak. A török kormány sietett üdvözölni Tahy követet megmenekülése alkalmából és a. többi követség is szeretettel köszöntötte a népszerű diplomatát, aki egy halálosan izgalmas éjszakát töltött a Márvány-tengeren.' Ehséüsifrájtet kezdtek a komáromi bérharc letartóztatottjai Komárom, augusztus 26, (Saját tudósítónk: jelentése) Megírtuk, hogy Komáromban, a kikötői munkálatoknál s az egyik régi várerőd körülötti földegyengetésnél a munkások bérharcot kezdeményeztek, amely véres verekedéssel végződött a dolgozók és a sztrájkolok között. A verekedés során számos sebesülés történt és az egyik rendőr is megsebesült. A bérharcnak nyoic letartóztatottját a komáromi ügyészség fogházába vitték. Ezek csütörtökön éhségsztrájkot kezdtek s nem voltak hajlandók semmiféle ételnemüt magukhoz venni. Rémé '.hetei azonban, hogy a letartóztatottak rövidesen beszüntetik az éhségsztrájkot. A kikötői földmunkák mellett állandóan rendőri készültség tartja fenn a rendet s vigyáz arra, hogy a multhetihez hasonló incidens ne ismétlődhessék meg. Lázas kutatás a Boszporuson és a Márvány-tengeren fej, haj, gyöngyvirág 3ttai fxifárd János A Rimavár és Vidéke szerkesztőségében akkora volt a csönd, hogy a báróm ceruza dühödt száguldozását a papíron még a legtávolabbi sarokban is külön-külön is kísérteties közelségből lehetett hallani. Hogy azonban minden költői túlzástól menten, Őszinte és igaz rajzát adjuk a szerkesztőségiben uralkodó tél vízi állapotnak) be kell ismernünk, hogy ezt a harsogó kaparást csak lehetett volna hallani, mert az egyetlen élő személy, aki a három önkívületben alkotó ifjú ceruzatnlajdonoson — szerkesztő uroo, a riporteren és a kritikuson, hc- lycsehben az esztétikuson kívül — a homályos helyiség egyik távoli zugában, a lószörszakál- Jais bördiváigyon tartózkodottt. a báli tudósító volt. Butyaki ur, aki bevert keménykalappal és le locsolt pl asz trónnal csak nemrég keveredett haza szolgálatból, mármint a rimavári nőegyleti bálból s ennélfogva ezen az égvilágon semmit sem hallott. IJgy fújta a kását ott a kanapén összecsuceoritott szájjal és átszellemült mosollyal az arcán, mint egy angyal, ha az illet ö»angyal történetesen a Sánta Kutyáihoz címzett kurtakocsmáról álmodik. Tuniillik a rimavári nőügyied hál az eredeti tervtől eltérőleg nem reggel hatkor s az Oroszlán-szálló nagytermében ért véget, hanem tizenkét órával később, délután hatkor, a Sánta Kutyában. A sötétség beálltával innen tolta a talicskáján hivatalba Butyaki urat egy könyörületes uocaseprő s vitte be a hátán és fektette le a bördiványra, minden legkisebb reménye nélkül annak, hogy a báli tudósitó ur belátható időn belül bármiről is tudná Rimavár közönségét tudósítani. [gv folyt a szerkesztőségi munka a három ceruza kísérteties csöndjében s a három olvén- hedt villanykörte kriptái félhomályában sokáig. Alig aztán a szerkesztőség Jegbaglyasahb tagja, a riporter — aki roppantul lelkiismeretes munkaerő volt s délelőtt tiz helyett már délután ötkor meglógott a Sánta Kutyából úgy firkálás közben, dúdolni kezdte felhangon és érzékenyen: Sej. haj, gyönyvirág, Teljes szekfü. ezarkaláb, Szagos majoránna ... A kritikus fölemelte fejét az Írásból cs ránézett. Aztán szólt: — Néni szagos, hé! Blimbus!... — Hát akkor bimbóé, — hagyta rá a riporter. Fs nckigörnyedve. szolgai alázattal körjnölt tovább. — • ükk!... — élmnedett meg a háttérben, a 'kanapén Butyaki. A báli tudósító. Ekkor hirtelen robajjal nyílt, az ajtó és begurult rajta a görbe lábain Winter ur. A lap- és nyomdatulajdomos. Hegyes kis pocakján a vastag óralánccal odakacsázott egyenest a dívány elé, megállít és lármázni kezdett: — Hallja maga. Butyaki!... Nem hallja, Butyaki?.. Teremtésit magának, Butyaki!,.. Butyaki fju legényke volt — még egészen gyerek — és nem ismerte a morfiumot. De ismerte a kvaterkát. Tőle most nemcsak Winter ur, de az egész magyar nyomdaipar zajomgiha- tott volna. Fújta a kását és mosolygott hozzá édesdeden, A szerkesztőség tagjai eközben... délután hat óta ez volt már a tizedik sikertelen kísérlete Winter urnák ... mint edzett legények, nyugodtan és szemrebbenés nélkül alkották tovább. Winter ur darabig még tétovázott, majd mélyből szakadt sóhajjal beleroskadt a kanapé mellé, egy karosszékbe. Attól való félelmében, hogy a konkurrens Rjmiavári Híradó másnap ■reggel hosszú tudósitásban számol be a nőegyleti bálról s aj előkelő hölgyek toalettjeiről, ő pedig emiatt a részeg fickó miatt még a megjelentek névsorát sem tudja közölni pontosan, ettől való félelmében, már nemcsak az öngyilkosság gondolatával foglalkozott, de némi anyagi áldozatokra is kész volt Winter ur. Ennek okából jól megrázta Butyakit. — Hé!... Hé!... S mikor Butyaki a szemét félig kinyitotta, először hátranézett, hogy nem hallja-e valaki, majd lehajolt és a fülébe súgta: — Kap tiz pen-göt!... — Csiba te! — szólt Butyaki és szemét lezárván, újból édes álomba merült. Winter ur kétségbe volt esve. Úristen, az égben! Butyaki a múlt héten öt pengő előlegért iföl akarta magát akasztani- Mennyit ihatott össze ez a disznó, hogy most a duplájáért meg sem mozdul?!... Újból megrázta. De most már nagyon. Még a rugók is muzsikálni kezdtek *a vén kanapéban. —■ Hallja maga, Butyaki!!... Nem hallja, Butyaki'?!... Midőn pedig a báli tudósító arra sem mutatott semmi hajlandóságot az ébredésre, hogy valaki lehúzta mindkét félcipőjét és vakargatni kezdi a talpán a harisnyáját, Winter ur — aki ■csak az imént jött vissza földerítő járőrből a konkurrens Rimavári Híradó utcájából, ahol be kukucskált az ablakon és látta, hogy a báli tudósítás már kiszedve, betördelve, a nyomdád szók lógatják a lábukat, és Fischőf ur. a konkurrens lap- és nyomda-tulajdonos ül egy ka- rosezékben ée kár örvendő mosollyal nézi a ha,* sán a zsirpöcséteket — igen, Winter ur most' letérdelt a kanapé elé s olyan hangon, amitől ■egy vérbeli bál tudósítónak igazság szerint még a ravatalról is föl kellene ugornia, belekiabálta a fülébe Butyakinak: — Kap ti-zen-öt pengőt!... —■ Kuss! — szólt Butyaki. És rendületlenül aludt tovább. Ekkor Winter ur roskadozva fölállt és pityergő hangon odafordult a szerkesztő úrhoz: — Szóljon, kedves, jó fiam. Mit. most én tegyek? ... A szerkesztő ur, anélkül, hogy az Írásiból fölnézett volna, csöndesen így szólt: — Adjon előleget... Erre nagyot csillant a szeme az esztétikusnak- szája elé kapta a kezét és el vak kant ott a magát: — Brühehe!... —- Nézze, fiam, — szólt Winter ur érces hangon és a pocakja, mint egy szél-zsák, f-uvódni kezdett gerjedő haragjában. — Nézze, fiain, maga ne vihogjon itt nekem, hanem csirái ja meg nekem inkább azt a 'báli tudósítást! — Arról pedig szó sem lehet, — vetette közbe a szerkesztő ur. — A női divat szakkifejezéseit az egész városban egyedül Butyaki ismeri. ő pedig részeg. De mint a tök. Itt már a riporter is közbeszólt: — Ez a tulok — és rámutatott, a kritikusra — képes lenne a moaré helyett azt irni, hogy szoaré, a plisszé helyett, hogy g.lasszé és a krézli helyett, hogy prózái. — Az biztos! — bólintott a kritikus. Winter ur arca földerült. Odalépett a riporterhez ée a vállára veregetett. — Tudja mit, fiam? írja meg maga nekem! Látom, érti... És nadrágzseibében az ezüstpénzeket megcsörrentvén, rákacsintott. A szerkesztő ur fölhorkant. — Van a mesternek fogalma róla, hogy ez mekkora szamár?! Képzelje, múltkor elsőrangú kreton helyett elsőrangú kretént irt egy fizetett hirdetésbe!... A remény utolsó sugaránál ismét fölragyogott az arca Winter urnák. Megölelte a szerkesztő urat s miközben a mellénye zsebéből egy tizpengös csücskét kijebb húzta, rámosolygott: — Kegyed mindenhez ért, édes jó fiam! 'Nézze... Megrázta erre az üstökét a szerkesztő ur s a legmélyebb meggyőződés hangján igy szólt: — A női divatban hatókör vagyok, mesterem! És a hivatásom komolysága tiltja, hogy ilyenekre vállalkozzak!... — Ükk!... —i élemedett meg újból a háttérben Butyaki. E szép reményekre jogosító életjeltől eziven- öujtva, Winter ur villá m gyorsan odagurult Bátyáidhoz és rázni kezdte. — Butyakikám!... Butyakikám!... Kedves Butyakikám!... Butyakikám tűrte, ügy lötyögött ott a kanapén Winter ur kezei között, mint egy nagy darab kovász. Csak akkor nyitotta föl a szemét — félig —, amidőn Winter ur ismét térdreereszkedett a kanapé előtt s a fülébe zokogta: — Kak busz pen-gőt!... —- Coki, uzsorás! — morgott álmában Butyaki. És belekokszolt a hasába Winter urnák. Winter ur szemeit elöntötte a könny. Hogy egy alkalmazottja részéről ekkora tiszteletlenség és őszinteség érje őt? Nahát... — Ez a mai ifjúság!... — sóhajtotta, miközben visszaroskadt a karosszékébe. Ott aztán egy másodikat is fohászkodott. •— Szegény hazáin!... És erre minden oka megvolt Winter urnák. Mert a helyzet valóban kezdett kétségbeejtő lenni. Most döbbent rá. hogy ha a tudósítással lekésik. az még a kisebbik baj. Ez csak szégyen. De a katasztrófa ott kezdődik, hogy elsején esedékes a városi szubvenció és őt a polgármesterné önagyságával szemben súlyos Ígéret kötelezi. Rettenetes!... Mert a polgármesterné őnagysága direkte Pestről hozatott egy olyan eredeti párisi izé . ja, ha ő ezt tudná... megvan: pulár... nem, az nem selyem, az kappan ... akkor alighanem futár... ez se stimmel, ez férfi... ördögbe is, hogy hívják, ja: fulár... persz-e, hogy fulár- ruhát hozatott direkt Pestről, nem, inkább ^BRiBnaHnnBHa^ BRISTOL.... ] BRISTOL.... BRISTOL Szálloda Budapest Dunapart árban és szolgáltatásban vezeti Szoba teljet ellátással személyenként napi 12 pengőért * .........■■II—I.HIM# I#
