Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-26 / 193. (3303.) szám
4 Guhr Mihály utolsó útjára... Tátraszéplak, augiu&ztus 25. Megirtuik a szomorú eseményt, hogy ár. Guhr Mihály meghalt. Szombaton délután 3 órakor helyezik őrük nyugalomra. S most, hogy utolsó útjára kiérjük, egy nemes célkitűzésefcbeii és szép ered-, ményekben gazdag életút végén szabadjon j meghatott pillantást vetni erre az életpályára, i szabadjon kegyelettel niegállinmk Guhr Mihály életének egyes állomásai előtt... Hatvanegy éves koráiban érte utói a halál Guhr Mihályt. Negyvenegy évvél ezelőtt, mint fiatal orvos átvette az akkor még csak egy háziból álló Tátraszéplak vezetését. Guhr Mihály Budapesten. Becsben, Bernben és Parisban végezte egyetemi tanulmányai t, e négy egyetemi város az életnek, a tudománynak* az emberismeretnek minden oldalát, minden titkos rekeszét feltárta az ifjú előtt, Guhr nagy ambícióval tért meg a Tátra tövébe több éves külföldi tanulmány útjáról: elhatározta, hogy felfedezi a világ számára a Tátrát. Regényíró tollára méltó, ahogy a fiatal, európai nevelésben részesült orvos az akkor még kopár, de monumentális Tátrát meg akarja nyitni a világ előtt, szinte fanatikus hittel veti bele magát a nagy feladat megvalósításába. Előadásokat tart, cikkeket ir, napilapok és tudományos folyóiratok szerkesztőségét keresi fel cikkeivel. Az európai nagy orvoskongresszus okon megjelenik egy fiatal ember és lelkes, szinte költői előadásokat tart — a Tátráról. Sőt hajóra ül, átmegy az uj világba, propaganda előadásokat tart a Tátra mellett az Egyesült Államokban. Az amerikai közvéleményre, de különösen az orvosokra Olyan mély benyomást tesz a fiatal, akkor még ismeretlen nevű orvos, hogy harminc év muilva meghívják a Kansas Cityben rendezett, mirigy-világkongresszusra azok az amerikai orvosok* akik harminc évvel előbb a Tátra, gyógyászati jelentőségéről szóló előadását hallgatták. Gulhr különösen nagy sikereket ért el a Basedow-betegség gyógyítására felállított teóriájával, a kérdésről számos tanulmányt. irt, egyik tanulmányát a német orvosi enciklopédia különlenyomiatban ki is adta. Amerikai előadásai is ebben a témakörben mozogtak. Guhr Mihály felfedezte a Tátrát, mint gyógyhelyet, amivel nemcsak a Tátrának, hanem az egész szenvedő emberiségnek múlhatatlan szolgálatokat tett. Guhr Mihály élete végéig lelkesen foglalkozott orvosi kérdésekkel, j — a Tátra tudósa volt. De nemcsak tudósa volt. a Tátrának, hanem költője is. Guhr Mihály, mint tátrai ember, kora ifjúsága óta lelkes híve volt a turisztikának. a Tátra minden rejtett szépségét ismerte, minden színét, minden hangját ismerte annak az örök ég soha ki nem apadó szépségforrásnak. amit a Magas Tátra jelent, ü volt az, .aki amellett, hogy mint orvos világhírű gyógyhelyivé avatta a Tátrát, felfedezte a világ turistái előtt szépségeit. Ez a müve is a nagyvonalú al- j kotóra vall. Évekig tanulmányozta Norvégiában! a. téli sportot és norvégjai tanulmányai alapján honosította meg sisportct a Tátrában, amivel a Tátra barátainak számát sok ezerrel növelte az egész világon. A tátrai íélisport csakhamar világhírű lett és lehetővé vált, hogy a tátrai üzemet, télen is fenntartsák. És végül Guhr Mihály, mint gazdaságpolitikus is nagy kvalitásokkal rendelkezett. Soha nem tévesztette el szem elől a gazdasági szempontokat. Tudta, hogy a sokoldalú és gazdag élet nyomán, amelyet a Tátra fenyvesei és sziklái közé varázsolt, az egész Tátravldék gazdasági élete fellendül. Fellendül a gazdasági élet az egész Sze- pességben. számos kereskedő, iparos jut munkához és megindul szüikebb hazájában a Sze- pességben egy olyan pezsgő gazdasági élet, amelynek erőtartalékaiból még késői nemzedékek is meríthetnek. így is lett! A Tátra naggyá növekedése az egész Tátravidék népének gazdasági jólétet, biztosított. De nemcsak arra gondolt, hogy alkosson, hanem arról sem feledkezett meg, hogy az alkotás gyümölcseit meg is kell tartani. Húsz éven át elnöke colt a Kár- pátegyesületnek, amelynek hivatásává tette a Tátra sportéletének, gazdasági és társadalmi fejlődésének ápolását és gondozását. Az egyesület elnöki székében hervadhatatlan érdemeket szerzett. Guhr Mihály a szó nemes értelmében vett patrióta colt. Mint ősrégi szepesi család sarja, maga is ápolta és gondozta a szepesi tradíciókat. zipser műkincseket gyűjtött össze, nemes passziója a szepesi nemzetség múltjával is várkodás volt. A zipser nemzetség múltjával is sokat foglalkozott, számtalanszor járt a zipse- rek őshazájában a Rajna mentén, ahonnan számos értékes knlttirdokumentummal tért vissza. A fájdalom, amit egy nagy ember elvesztése felett érzünk, talán elfogulttá tesz bennünket ebben a pillanatban, de azt hisszük, hogy elfogultság nélkül is elmondhatjuk, Guhr Mihály mint ember nemes, minit tudós mély és mint földjének fia hű volt, példaképül zárhatja szivébe emlékét a szlovenszkói őslakosság. — Bátor életmentő. Ruszinszkói szerkesztőségünk jelenti: A. Tisza szaiókai szakaszában. fűrdött R. Szabó József 11. téves szaiókai fi,u, kit a víz elragadott. Szerencsére a parton állott Baramyi Béla, aki utána ugrót és —- búr a fuldokló egyik kezét lefogta — hosz- -zas vergődés után partra vonszolta. A tornádó eloltotta az amerikai szabadságszobor fáklyáinak fényét Pánik uralkodik az előkelő fürdőhelyek vendégei között Newyopk, augusztus 25. A Newyork fölött tomboló orkán mára északi irányban elvonult. A vihar középpontja jelenleg az Ontarie- tó környékén van. Eddig a vihar áldozatainak szánra ö éven re emelkedett és az anyagi kár felbecsülhetetlen. Az egész kornyék irtózatos dúl ás képét mutatja, a termés egészen a kanadai határig megsemmisült, a vihar útját mindenütt megrongált házak, vízzel elborított uecák, fel- forditott autók, bedöntött hidak jelzik. Az országutakon mindenfelé tövestül kitépett fák hevernek. Száz kisebb partdhajó és halászbárka elsülyedí. London, augusztus 25. A „News Ghronicle" jelenti Newyo-rkból. hogy tegnap este a késő esti órákban a Newyork bejáratánál álló hatalmas szabad®ág szobor fáklyájának fénye kialudt. Hasonlóképpen kialudt a Newyork felé vezető ut bejáratánál álló világítótorony fénye is. Valószínű, hogy a vihar következtében keletkezett kábelzavar okozta, hogy e két, fontos fénypont egyszerre kihunyt. A lap a továbbiakban arról tesz jelentést, hogy az atlanti partvidéken lévő előkelő fürdőhelyekről tömegesen menekülnek az emberek. Az egyik nagy fürdőhelyről harmincezer ember menekült el, a menekülők útja egy hídon vezet keresztül, amely az Óceán-Ciiyt a szárazfölddel összeköti, a hidat azonban a vihar valósággal elsöpörte. A fürdőhelyeken a pánik még egyre tart a vendégek között. S'z&WztcUün, Dcibtcc Irta: Benedek Károly Mikor a parlament az uj igazságügyi büdzsé tárgyalásakor a többi között Monsieur Deiblernek is felemelte eddigi több unint szerény díjazását, valami névtelen döbbenet, egy szavakban alig elmagyarázható rossz, érzés lebbent át nemcsak a törvényhozó padokon, de a nézőgalériák bársonykoiiátjára könyöklő ékszeres, selyembeöltözött „bourbo- netíe“-ken is. Nem volt ebben az érzésben semmi a rém regények kedves borzongatásá- ból, semmi a lefejezési hajnalok és a halálos Ítélettel végződő esküdfszéki tárgyalások ha- ibitiiiéinek oly kedves, szadisztikus gyönyöréből: „.Monsieur de Paris“ ledobta magáról képzeletbeli skarlát palástját, itt állt, láthatóan szinte, a törvényhozó padok előtt. Egy szürke államhivatalnok a 18- fizetési osztályból — (Franciaországban végtelen skálán í kozódnak az államhivaíalnoki fizetések a nagyon kevésből az abszolút semmi felé) — ki könyörögve áhítozik a magasabb Tangfokozat, a fizetésemelés felé, hogy uj ruhát vehessen talán gyermekeinek, vagy hogy elmehessen vasárnap este családostul a moziba. Egy pillanatnyi, de annál kellemetlenebb kijózanodás volt ez a magunkra erőszakolt romantikából, mely „Monsieur de Paris“-t legenda- hőssé tette meg. Most rá kellett ébredni, hogy hivatásának rémségeit nem akaszthatjuk személyiségének vállára; oly hivatalnok ő, mint bármely más „rond de cuir“; végzi, mint minden államhivatalnok, a munkát, amelyre előírások kötelezik és munkazártával fehérkávét fog inni kiflivel, mint bármely polgár. S ez a kijózanító tudat, mely meg nem különböztetett felebarátunkká, mindnyájunk köznapi szomszédjává nyomta le véres magasságából e legendás Deibler urat, ször- nyefob lidércnyomást keltett bennünk a Grand Guiignoi minden rém drámáinál. * Nem szeretjük magunkkal egyenlőnek 'tudni őt, kit a társadalom legszörnyebb feladatának elvégzésével bízott meg. Mercier irta róla a „Tableux de Parisában valaha: „A királynő pardont mondott neki, mikor a vérpadon véletlenül a lábára lépett. Eszébe jutott-e vájjon Sa osonnak e percben, hogv ez a királynő volt a gazdája, a fizető főnöke •■ok éven át? Milyen ember lehet egy ilyen San- ■son? Jár-kel közöttünk az u.ccán, mint bárki más; némely nap a Vaudeville-szinházba is elmegy és nevet, mint mind a többié#...“ Sezmmeltátbató, hogy Mercier ezt csak vonakodva hiszi maga is és.fölöttébb csodálkozik ezen. Maga a guillotiinera hurcolt Danton, utolsó pillanatában döbbenetlel ordította Charles—Henri—Sanson arcába: „Lehet-e neked, is asszonyod, szörnyeteg? Lehetnek-e gyermekeid ?“ * Nos, megnyugtathatnám Dantont s a többieket, akik nem szűntek meg csudálkozni ezen másfélszáz esztendő alatt: Deiblerné asszony nagyon is hus-vér asszonyság és leg- kevébé sem különbözik bármely francia kis- polgárasszonytól; még fukarságban és maradi ságban sem; a házába sohsem engedte bevezettetni a villanyt. Nem szereti az újdonságokat. Mindezt igen jól tudom, első kézből, mert szomszédom volt a derék Deibler- háztartás, a Porté d‘Orleans közelében, a Rue de la Conventionon, ahol csupa kispolgár, jobb munkás, orosz menekült lakik. A tő- szomszédságban van a hetvenéves Miljukov ötödik emeleti szerény lakása is. De ő már uj házban lakik lifttel, a Delhi érék viszont egy régi szomorú, szürke kaszárnyaéipület- ben, lift nélkül, két kopott vegyeskereskedés és egy az „ami Louii'$“-hoz címzett eléggé rosszillatu csapszék fölött. Ki is lakoltatták múltkoriban egyik bérlőjüket és helyébe költöztek, mert Monsieur nehezen bírja már a lépcsőmászást: belefájdul a szive. Azt fogják mondani: „Van mitől fájjon neki!“, de Monsieur nem rosszszivü és csep- pel sem kedélytelenebb ember a többi párisi petit-rentier-né], A lakása is tipikus párisi polgári lakás: három szoba, a középső régi széles erkéllyel, sokszínű virágos papier- paintekkel a faion és az obiigát bútorzattal: műmárvány kandallók, öreg szekrények, fal- bavágott nagy plaeardok, fakó posztóval .burkolt apró székek és túl rövid szófák, amiken gyötrelem ülni a magunkfajta embernek, de amely a francia polgári ideálnak teljesen megfelel. Kényelemnek, melegségnek a hóhér lakásában nyoma sincs. A háziúr napsugaras kedélyét a madarak szeretetében éli ki; Monsieur de Paris a madarak barátja. Csudára váló nagy kalitkája van, benne tucatszám apró csicsergő madarak, köztük legalább féltucat itengelic. Monsieur de Paris szemmellátható]ag különösképpen kegyeli ezt a demokratikus madarat... * Monsieur de Paris ... Azt is kevesen alkar - ják tudni, hogy ennek a romantikus címzésnek minő kiábránditóan polgári és köznapi az eredete. A Sansoo-dinasztiára megy visz- sza ez is, mint minden francia höhérhagvo- nvány. Hisz a San són ok hét generáción keresztül voltak 1688-tól 1847-ig Franciaország hóhérai. Uralkodóháznak is eléggé hosszú korszak! Egy időben nagy volt a család és különböző férfitagjai a legkülönbözőbb francia városokban látták el a hóhér, kinvallató és torturamester nemes tisztségeit. Mindegyiknek bőven adott munkát a hivatala s az akkori közlekedési eszközök érthetővé teszik, hogy csak nagy ünnepekkor jöttek össze a párisi családfő házában valamennyien. Ilyenkor aztán mind itt is maradtak vendégségben néhány hétig vagy napig s a megsokasodott család szolgálatát a párisi főhóhér pribékjei látták el mint inasok. Minthogy a legtöbb Sámsonnak Károly meg Henrik volt a neve, az illető városok szerint kellett őket a cselédségnek megkülönböztetnie: „Monsieur de Tours — Monsieur de Montpellier — Monsieur de Paris..már hogy melyikük hol teljesített szolgálatot. így maradt rajtuk a furcsa név. A mai népies elnevezésük, hóhér, „le bour- reau“, sem oly régi keletű, mint gondolnék. Eredetileg „Mai trés des hautós oeuvres“, kimagasló müvek mestere, volt a nevük, mert. működési terük nem a fejvételi piac volt, hanem a tömeg felett kimagasló bitófa. A bourrean szóval IX. Lajos idején találkozunk először és figyelemreméltó, hogy ennek a szónak az etimológiája fölött a nyelvészek máig nem tudtak megállapodni. Némelyek a latin burrea-ból, a liktori vesszőcsomóiból származtatják, mások egy Boréi nevű úriember nevéből, aki 1260-ban nyerte el a bel len- comb e-i „iiefGben g. tolvajok ímegrendszabá- ly ozásának tisztjét. A Nagy Forradalomban, mikor minden és mindenki hangzatos és zengzetes nevet kapott, a hóhért is el akarták keresztelni „nemzeti megtorlódnak {veii- gicur national), de szerencsére mégis beérték a polgáribb: „bűnügyi itéletvégreihajtó“ (éxó- cuteiir des jugements oriminds) elnevezéssel. Hanem mindezek a századokon át hóhé.r- kodó Sansonok tisztességes, derék polgárok voltak: takarékosak, pénzűkre gőgösek, de jótékonyak is és résztvevők a közügyben. Kezdetben a vesztőhelyen tanyáztak ugyan, de később már saját házuk volt a „Nouvelle Fra,nce“-negyedben, a mai grand-bon le várd vidékén, sőt, minthogy egyre jobban virágzott az „üzlet“, a XVII. század elején nagy, ele-i 1383 augusztus 26, szombat. gáms udvarházat vetitek, hatalmas parkkal, a főárak lakónegyedében. Akkor már főurak módjára, a Szent Lőrinc-templombán családi sírboltot is tartottak. Az utolsó legendás hóhér, a Nagy Forradalom Charles—Henry San- sónja jóarou, elegáns urifiu volt. Nagy poharát. A forradalom, mely rettegetté és világtörténet ivé tette nevét, egében elrontotta azü7- letet is. Az egyéni tehetséget érvényre juttató hurok és bárd helyébe lépett az uj századnak megfelelően a bárki által könnyen kezelhető gép. A Guillotine ... Majomszőr Azt mond jak a beavatottak, hogy az idén nagy divat lesz a majomszőr. Hölgyeink nyakában, man- zsettáján, de a hátukon, vállukon, fejükön, derekukon, a zsebükön és a kesztyűjük peremén lobogni fog az a hosszú, selymes, fekete, esetleg fókaszőrzet, ami, ha jól emlékszem, az afrikai huszármajom kosztümjét díszíti eredetileg. Harsány, fényes fekete sörény és fehér, zászlós farkbojt jellemzi ezt a rokonszenves, szép majmot, akit most tömegesen fognak kiforgatni a bőréből, hogy hölgyeink abba öltözhessenek. A csincsillák, bizámpatkányok, kanadai hódok, rákok és menyéíek és a többi szőrös- bőrű fenevadok most bizonyára megkönnyebbülten lélekzenek fel, midőn hölgyeink, illetőleg az őket vezénylő divatparancsnokok kegyei az ember közelebbi rókánál felé orientálódnak. Annál gonoszabb sejtelmekkel nézi azonban ezt az irányzatot maga az ember, aki a fejlődés rendjében a majom után most már sorra kerülhet. A huszármajomtó! egy lépés az emberszabású, s midőn hölgyeink arai, a gigászi szabók a gorillahőröket is lenyúzták tulajdonosaikról, csak még egy további lépéssel már az emberi bőr szépségeihez érkezhetnek el. Nemcsak a logika vezeti őket ide, hanem a gazdasági belátás is, nem beszélve az erkölcsről, mely- világosán tiltja, hogy az állatokat nyúzzuk, akik soha bennünket nem nyúztak azért, hogy bőrünket a maguké fölött viselhessék. Minket csak embertársaink nyúznak és itt van éppen a gazdasági haszon elrejtve, az eddig felhasználatlan roppant tömeg nyersanyagban, amit az ember az emberről mindenféle konferenciákon, politikai összejöveteleken, szerződésekben, üzletekben és világmegváltó kísérletekben szünetlenül nyúz lefelé. Néha hét bőrt is lefejt az ember egy-egy sikerültebb kampány folyamán a másikról, s ez a rengeteg irha régóta kínálja magát hölgyeink ékitésére. Eddig csak csereíárgyu! szolgált ez az irha, a nagy tömegnek az a része, amit maguk hölgyeink nyúztak le a férjek, barátok, apák, vezérigazgatók, nagykövetek, bankelnökök, sikkasztok és államférfiak, siberek és panamisták testéről, hogy ezt a bőrt különböző divatos állatok bőrére cserélhessék. Egyszerűbb, okosabb és gazdaságosabb ennél, ha közvetlenül bundává dolgozzuk fel az egész készletet, I mert eltekintve egy parlag kincs hasznosításától, a válság megoldásához is közelebb kerülhetünk, ha olcsóbb lesz a női bunda, mely végeredményben minden emberi küszködés, harc, vállalkozás és te- ; vékenység végső célja és központi eredménye. A i tőkeképződés folyamatának befejezése a bunda, | amit a barátnő kap a vezértől, s amiben a kamat 1 összesüriisödik. És a vérnek és a kinnak ez a sokasága, amibe az orosz nép boldcgiíása kerül, utóvégre mégis csak a Luuacsarzkyné asszonyság bundáiban válik érzékelhető eredménnyé. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a válság lényegére találunk balzsamot, midőn a női divatot racionalizálván, lehetővé tesszük, hogy a világ és a népek vezérei olcsóbban árulhassák a boldogságot az emberiségnek. Nem üres képzelgés tehát, ha a majomszer divatja után az emberbőrből szabott divatot reméljük. Lehetetlennek nem lehetetlen, mert hölgyeink számára eddig még semmi sem volt lehetetlen, kívánatosnak pedig nemcsak az eddig elmondottak alapján, hanem egyebekért is igen kívánatos. Ha ugyanis a női divat diktátorai meghallanák az én kis szavamat, tüstént észrevennék, hogy az ő kezükbe van letéve az emberiség sorsa abban a pillanatban, amint elrendelik az emberbőr, s általában az emberbőrből elvont nyersanyagok divatszerii feldolgozását. Magasztos érzés lehet érezni azt, hogy egy szavunkba kerül és a világ egy jobb korba üdvözöl, már pedig a nagy szabók mindent elrendelhetnek és hölgyeink végrehajtják a rendeletet, ha a világ urai világrenditően kapálódznának is ellene. Ha egyszer azt mondanák, hogy a huszármajom szőre helyett emberi prémet kell alkalmazni, de íovábbmenőleg, mindenféle emberi termékkel fokozandó a sexappeal, akkor már egy magasabb, egy világmegváltó erkölcsiség szerint jelölhetik meg a felhasználandó anyagokat. Például lehetne divat prémes bundagallér, mely hadsereg- szállitók és fegyvergyárosok skalpjából készül. Farizeusabb próféták arcbőréből cipőtalp, nagyké- pü szakértők szakállából szoknyadisz lehetne. De ajánlanák a divatkirályok figyelmébe megváltó reformokat a kozmetika terén is. Illatszerül például milyen helyes lenne az éhhaláltó! megmentett anyák hálaimája és szemfényesitönek az irgalmas lélek, mely haldokló kisdedeket támaszthatna fel pillantásával. Hajukra aranyos glóriát varázsoló.i hölgyeinknek olyan haj víz, mely a szegények örömkönnyeiből párolódnék és minden kenőcsnél varázsosabb pirt teremtene arcukon a nyomorultak emberibb életének meleg visszfénye. Mindez nem lehetetlen, ha a divatkirályok akarják. És mindenki örülne az Ilyen diktátumoknak. Az emberek is, akik boldogabbak lennének és a majmok is, azok is, akik most szolgáltatják és azok is. akik drága pénzen mos megveszik a bundákhoz a szőrt. Márkus László
