Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-03 / 174. (3284.) szám

/ / Mmizmua Gyújtogatnak a horogkeresztesek Ausztriában A szociáldemokraták a parlament egybehivását követelik ján az olasz kormány megbizottairal tanács­kozásokat kezdjen a két országot közösen érdeklő gazdasági és kereskedelempolitikai kérdéseket illetőleg. A prágai sajtó véleménye Prága, augusztus 2. Gömbös és Mussolini római találkozásának visszhangja csak most látszik meg tulajdonképpen a prágai sajtón. Mig a római tanácskozások napjaiban a prá­gai sajtó megelégedett a-z események puszta közlésével s a hivatalos kommünikék ismer­tetésével, esetleg egyes párisi lapok cikkei­nek fordításával, addig ma egyszerre meg­szólal csaknem valamennyi prágai kp s ál­lást foglal a békeszerződések megváltoztatá­sa ellen, ügy látszik Gömböc tegnapi rádió- szózata indította meg a csehszlovák sajtónak ezt a cikkáradatát, amelyek egyöntetűen a magyar diplomácia nagy aktivitásával foglal­koznak. A cseh nemzeti demokrata párti Národni Politika felteszi a kérdést, hogy „mit ért a magyar ember a revízió fogalmán? Vájjon megelégedue-e bizonyos határkiigazitással? Minden határkurrektuna, — mondja a lap, — a magyarok számára csak első lépés volna a további követelések felé.“ A cseh agrár pár ti Venkov sem akar hinni a magyarok szándékának tisztaságában. A hiva­talos körök fölfogásának megváltoztatását nem tartjuk véglegesnek, hanem csak taktikainak, — írja hosszabb budapesti tudósításának kom­mentárjaként a Venkov. — Már számos ilyen változást láttunk Magyarországon. A békés megegyezés hangoztatását — amelynek célja csupán bizonyos előnyök elérése volt —, hama­rosan ismét a régi kardesörtetés váltotta föl. Most Magyarország és protektora, Olaszország, főként azon van, hogy Csehszlovákia rovására gazdaságilag szanálódjék, elsősorban a cseh­szlovák mezőgazdaság kárára. Úgy hisszük azonban, hogy a gabonabehozatalról történt hivatalos kije­lentés meggyógyítja a magyarokat a békés megegyezés csábos reményeitől is. Olaszország, Magyarország barátja, elzárkózik a magyar buzabehozatal elől. Hogy jutnánk mri hozzá, hogy államunk alapjának, a mezőgazda­ságunknak kárára éppen mi szanáljuk őt? S éppen ebben az évben, amikor a Őeské Slovo jelentése szerint is elegendő búzánk van, ez egyenlő volna az öngyilkossággal. Érdekes, hogy általában a csehszlovák sajtó nem hisz abban, hogy Olaszország M-agyaror- szág érdekében komolyan tenne valamit. így a Národni Osvobozeni arról ir, hogy a magyarok azzal az érzéssel utaztak haza, hogy Róma ugyan nem fog semmit sem tenni ellenük, de viszont azt sem várhatják, hogy politikai ideáljuk már holnap a nagyhatalmak főgondját fogja képezni. 35 Bécs, augusztus 2. Vöcklamarkt mellett hu­szonhat nemzeti szocialista rohamcsatárt tar­tóztattak le gyakorlat közben. Fegyvereiket és propagandaanyagukat elkobozták. Kama­téban három nagy parasztház gyulladt ki és égett le. A tűz közelében cédulát találtak ezzel a szöveggel: „Nur Geduld, auoh Ihr kommt dran, es lébe hoch dér rote Hahn.“ London, augusztus 2. Roosevelt a közel jö­vőben az európai ad ósdi tárnokhoz jegyzéket akar intézni a háborús adósságok ügyében. Az elnök követelni fogja, hogy az adósállamok a decemberi részletet arany­ban fizessék meg s ennek a részletnek jelen­tékenyen magasabbnak kell lennie a júniusi fizetésnél. London, augusztus 2. Az angol sajtó állan­dóan nagy figyelemmel kíséri Roosevelt tervét s terjedelmes jelentésekben számol be a mini­mális bérekre, munkaidőre, gyártásra és detail- árusitáera vonatkozó rendelkezésekről. Részle­tes jelentésekben számol he a londoni sajtó a pennsylvániai bányamunkások tiltakozó sztrájk­utóbbi római útjához s kijelenti, hogy Gömbös­nek meg kellett győződnie Rómában, hogy ott pillanatnyilag inkább, valamennyi duma-menti állam együttműködését óhajtják. Ez azonban — úgymond — minden revíziós törekvésnek föltettem végét kell, hogy jelentse. Gömbös nem vallhatja be elégedetlenségét római utjával, de a magyar revíziós közvélemény nyíltan mutat­ja elégedetlenségét. Ezzel szemben Kramár a Národni Listyiben közölt vezércikkében kijelenti, hogy az európai politika súlypontja az utóbbi idő­ben Róma felé tolódott el, s a négyes paktum aláírásával — amely való­ban Mussolini kezdeményezésére jött létre — A vers alatt horog keresztes jel volt. A szociáldemokrata párt szervezetei utján aláírásokat gyűjt a szövetségi elnökhöz inté­zett memorandumhoz, amely a parlament azonnali egybehivását követeli. Julius har­mincegyedikéig 1,036.065 aláírás griilt ö&sze. Rétesből ötszáziharmincezren Írták alá a me­morandumot. Az aláírások gyűjtését foly­járól is, amelyet a milícia véres áldozatok árán fojtott el. A vezércikkek mérlegelik Roose­velt akciójának lehetőségeit. A Daily Telegraph Roosevelt tervét meglepően vakmerőnek mond­ja. Úgy hiszik, hogy csupán a késő őszi hónapokban derül ki majd,, hogy az állami beavatkozásnak ez az uj rendszere gazdasági téren eredményre, vagy kudarcra fog vezetni. Addig az ideig, mig az akció kilátásai nem bon­takoznak ki, nem lehet számítani arra, hogy Amerika valamilyen nemzetközi egyezménybe belemenjen. Washington, augusztus 2. Roosevelt elnök tanácsadóival folytatott tárgyalás után I ennek az uj alakulatnak a vezetése is bizonyos | mértékben Rómáiba tevődött át. A cseh iparospárti Národni Sir ed című na­pilap „Hiábavaló revíziós álmok“ oimü vezér­cikkében felállítja azt a tételt, hogy Olaszor­szág is egyike a régi monarchia örököseinek. Ha tehát Magyarország jogot formál csehszlo­vák, horvát és esetleg erdélyi területekre, idő­vel igényt emelhetne Fiúméra is, amely most Olaszországban van, s miért ne állíthatná fel követelését Ausztria Déltirolra ég a tenger­partra és igy tovább... Miért ne legyenek a revízió gondolatának is védői? — kérdi tovább a lap. A békeszerződések fentartásának hivei s azok érvei bizonyára súlyosabbak és komolyab­bak, mint azok az erők, amelyek a háború be­fejezése óta a revizió érdekében dolgoznak. A 1 magyarok barátai közül bizonyára senki sem mm I FrWMiaiMBMHMMWMaMMMWB tátják. Amerika aranyfizetétt követel az adösállamoktól — Nagy eréllyel folytatják a szanálást akciót — A szociáldemokrata Právo Lid.u még ennél I is messzebbmenő kommentárt fűz Gömbös lég- [ 1933 augusztus 3, csütörtök. batszáz szakembert választott ki, akikből ál­lami és kerületi tanácsokat alkotnak. Ezek­nek a tanácsoknak az lesz a föladatuk, hogy a gazdasági élet szanálására Irányuló kam­pányt tovább folytassák, támogassák és őrködjenek azon, hogy a mun­kaadók kötelezettségeiket betartsák. Azoknak a munkaadóknak a számát, akik az uj Code-t elfogadták, hetvenezerre becsülik. Fegyenclázadás Barcelonában Barcelona, augusztus 2. Tegnap egy nyolcévi fegyházra elitéit olaszt akartak a barcelonai börtönből átszállítani egy másik börtönbe. Az olasz fegyenc átszállítását fogolytársai zendü­lésre használták föl. Székekkel, asztalokkal be­törték az ajtókat és összeütköztek a fegyőrök- kel. Heves harc fejlődött ki a fegyencek és a börtönőrök között, amelynek hevében az egyik börtönőr megsebesült. Végül is katonaság vo­nult ki a zendülő fegyencek leverésére. A ka­tonaságnak sikerült a fegyháziban a rendet helyreállítani. Súlyos vasúti szerencsétlenség Oroszországban Moszkva, augusztus 2. A Nowgorod tar­tományban lévő Bologoje vasúti állomáson té­ves váltóállítás következtében két teljes sebes­séggel száguldó vonat összeütközött. A teber- vonat mozdonya a személyvonat mozdonyát le­taszította a sínekről és szétrombolta az első kocsikat. Az első jelentések szerint a szeren­csétlenségnek eddig 18 áldozata van. Változatlanul súlyos a fafeldolgozó ipar hely­zete. A fafeldolgozó ipar helyzete még mindig sok kivánni valót hagy hátra. A metilalkchol ára any­ujára csökkent, hogy az üzlet nem rentábilis töb­bé, miért is a termelők az áraik fölemelését sze­retnék elérni. Az ecetsav forgalma erősen vissza­esett. A fafeldolgozó ipar által produkált áruk ki­vitele rendkívül nehézkesen folyik. fog határreviziós kíván almaik érdekében újabb háborúba bocsátkozni, amely újabb világhábo­rúvá fejlődnék. A Prager Tagblatt ugyancsak vezércikkben kommentálja Gömbös római útját. A magyar- olasz barátság több, mint egy egyszerű gazda­sági számtani tétel, — irja többek között a cikk. — Ez a barátság Olaszországnak azon a kívánságán alapul, hogy a Duma-medencében Franci a ország szövetségesei mellett egy vagy két (Magyarország, Ausztria) olasz szövetségest is mellérendeljen. Majd hangsúlyozza a magyar egyenjogúsági törekvéseket, s arra a következ­tetésre jut, hogy Magyarország és Ausztria kö­zött bizonyára szorosabb blokk fog kialakulni, amely mint nagyobb egység fog majd a duna- menti többi államokkal tanácskozásokat kezd­hetni. SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR ....... (3 5) Rivában, mint sejtettem is, nem volt ott egyik ismerősünk sem. Müller valószínűleg Verát üldözte, aki eddig ügyesen tudott ki­bújni a szorító gyűrű elől. Táviratoztam a veronai rendőrségnek is, melyben megkér­tem, nézzen egy bizonyos Georg Rüttli, vagy Francesco Ardini után, akit ékszerlopással és különböző szélhámosságokkal gyanúsítok s aki ismeretlen helyen tartózkodik, vélemé­nyem szerint legutoljára Veronában bérelt szállodai lakást. Amennyiben sikerülne meg­találni lakását, holmijait egy elkövetkezen­dő vizsgálat számára foglalják le, mert az a gyanúm, hogy lopott holmik vannak benne. Estére megjött a válasz: Francesco Ardini néven valóban megszállt az Albergo Firenzé­ben egy idegen, akinek két bőröndjét lefog­lalták a feljelentés miatt, valamint azért is, mert az idegen nem jelentkezett egész nap. Az este védelmében újra felkerestük a ka- vernát, ahol az amerikai kedélyesen hallgatta a conte dörömbölését. A vastag betonfal azonban elnyelte a kiátozást és hiába rugdal­ta a vasajtót, csak annyit ért el vele, hogy az amerikai néhány szép cigarettafüstkarikát eresztett be az ablaknyiláson. Az autót egy kanyarba állítottuk, magunk meg két sziklafal közé. füves térségre keve­redtünk s pompás pikniket rendeztünk a pokrócon- Két barátomnak tetszett a kaland. Most magyaráztam meg csak bővebben, miért is üldözöm a contet. A fontos iratokról per­sze nem emlékeztem meg, csak annyit mond­tam, hogy a contet veszedelmes tolvajnak s egy banda tagjának tartam s egymást ker­getjük a bandával. Beszéltem Müllerről is, elárultam, hogy egy nőism erősömet üldözik most és azt Í6 meg akarják lopni. A conte ismeri a tartózkodásuk helyét, azért tartjuk itt bezárva, hogy éhségében, dühében hadd áruljon el valamit. Nem tagadtam le a ve­lencei kudarcot sem. iii!ii;iiliiii;iiiiiiyiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiíiH .... RE GÉNY Haditervet csináltunk. Elhatároztuk, hogy a contet huszonnégy óráig éheztetjük, addig­ra csak kivallja a titkát. Ha nem vallana, szökni egedjük, de megfigyeljük, merre megy. A rendőrséget egyelőre nem avatjuk bele a dologba. Kellemes nyári este volt. A sziklák komor falán túl ragyogtak a csillagok, a túlsó par­ton apró nyaralótelepek lámpái tükröztek a hatalmas vízben. Nagyon messziről halk- hamgu muzsikát cipelt idáig a szél: a rivai Kur-hotelben most járják a tangót. Néha bezörgettünk a centéhez, megkérdez­tem, nem éhes-e, akarna-e már nyilatkozni. Egyideig dühösen morgott, aztán nem is vá­laszolt, Az angolokban volt humor és rágyúj­tottak a diáknótákra, finom piáméban. Long is the life... — énekelték be a szűk törése­ken. Határozottan érdekes este volt. Azon kaptam magam rajta, hogy álmodo­zom. A két újvilági jóbarát halkan düny- nyögite a nótáit és szakszofómra játszott, egy félórára elfeledték, hogy az öreg Európa vén sziklái alatt üldögélnek és a Mississippi part­ján képzelték magukat. Magam eldültem a füvön és a semmibevesző tekintettel Verát idéztem magam elé. Néha azt véltem: Vera szólal meg a tó felől, máskor jönni láttam, visszagondoltam első találkozásunkra, kezem­ben éreztem meleg kézfogását, mintha a szél az ő illatát lengedezné felém... Határtalan vágyódás fogott el utána, de ugyanakkor ha­ragot is éreztem, szégyent, amiért ilyen köny- nyen itthagyott és féltékenységet is, hiszem most másik és ugylátszik, sokkal megbízha­tóbb társa akadt. A szerelmes férfi minden gyötrődése kiűzött. Egyik pillanatban csókol­ni szerettem volna, a másikban durván elta- szitani. Mennyi ellentétes érzés sodor, visz, lendít egy nő felé bennünket! Föltétlenül be­szélnem kell vele még utoljára. Utoljára? Hátha nem... A két amerikai is elhallgatott már. Kis pi­pájuk tüze piroslott. Csak a vízesés robaja zúgott s a hegy oldalán fenyők susogtak. — Ardini! Meggondolta a dolgot? Semmi nesz. A conte is bizonyosan elhelyez­kedett a hegyes köveken. Sorsot huztunk a további őrségre. Reggelig a másik amerikai őrzi a kavernát. Lassan bal­lagtunk le a dombról s halkan suhantunk be Rivába. Nem volt kedvünk zajos, táncos helyre men­ni ennyi izgalom után. Másnap reggel hat óra. Rajtam a sor, hogy őrséget üljek a derék conte zárkája mellett. Gyorsan magamra kapom a ruhámat, könyv, cigaretta, egy kis ennivaló, ami kell s azzal máris rohanok ki autón a kaverna alá. — Hallooo! — kiáltom föl a sziklához, — jövök már, big boy •.. Ugylátszik, elaludt, mert nem válaszol. Nagy lendülettel ugrosom szikláról-szikíára, már a kaverna előtt vagyok és körülnézek. Az amerikai nincs sehol. A kaverna ajtaja pedig nyitva áll, valaki lecsavarta ról a dró­tot. Gyufát gyújtottam s beléptem óvatosan a sötét betonpincébe. A conte nincs sehol. Helyette a köveken az amerikai fekszik, még most is szédülten e ahogy a fényit meglátja, kezd hunyorogni. Ijedten vonszolom ki a derék utitársat. A friss levegőn magához tér, először is kínosan vigyorog s a fejéhez kap. Azt bizony hurkára ütötte a kiváló Ardini valami vasdarabbal, amit a kavernában talált. Az amerikai ká­romkodott egy nagyot e kezdett visszaemlé­Öregedő eg Ha az erek meszesednek, segíthetnek S évekkel tovább élhetnek. I kezni a támadásra. Jóval éjfél után lehetett, amikor finom neszt hallott a háta mögül- Nem hederitett oda, eszébe sem jutott, hogy a conte mászhatott elő. Még egy éles fájdalom­ra emlékszik, aztán végképp elsötétült előtte a világ. Ismét bebújtam a kavernába s egy villany­lámpa segítségével bejártam az üreget. Most derült ki, hogy a kavernának nemcsak a szo­kásos egy ajtaja volt, hanem mélyen a hegy alatt, a vízesés túlsó partján másik nyílása is, félig kész kijárat, robbantásakor hagyták abba s ha valaki ezen akart kijutni, guggolva kellett végigmennie a hosszú pincén. A conte a sötétben nagy-nehezen megtalálta ezt s éj­jel kiszökött. Milyen kár, hogy nem vettük el sem ira­tait, sem pénzét. Az volt a feltevésünk, hogy csak Bozennek mehetett, hiszen figyelmeztetnie kell doktor Müllert. Szegény póruljárt barátomat letámogattam a dombról, a sebét kimostam, bekötöztem rögtönözve s elsősorban is pihennie kellett a szállodában. A másik mód nélkül dühöngött. Vártam, hogy engem is érnek a szidalmak, hiszen én miattam került ilyen bajba, de őket csak a játék sportja érdekelte. Egy nyerés, egy vesztés, eredmény eldöntetlen, — jelen­tette ki a Yale gyöngye s lázasan kezdett csomagolni. Most már azonban nem siettünk- A conte kerülő utakon ér úgyis Bozenbe, számit arra, hogy kergetni fogjuk és a szemünk elé úgy­sem akar kerülni többet. Kár, hogy nem tudjuk a doktor címét. Fürödtünk tehát a Garda vizében, az ame­rikaiak mindenképpen le akarták fényképez­ni a kavernát, a várakozás szerencsés ötlet volt, mert közben megérkezett az ellopott veronai autó tulajdonosa, aki nagy hálálko- dások között vette át poros kocsiját s viszon­zásul értékes ajándékkal kedveskedett. El­hozta a veronai Albergo Firenzéből azt a táv­iratot, amit tegnap este küldtek a contenak. Egy kis udvarlásába került s a portás nem a rendőrségnek adta a táviratot, hanem oda­ajándékozta sofőr-barátjának. A táviratban ez volt: „Magyar nő Mórámban valószínűleg férjével egy hete stop iratokról még semmi hír mindent meg kell tennünk utolsó órák­ban. M.“ (Folytatjuk.) 2

Next

/
Thumbnails
Contents