Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-22 / 189. (3299.) szám
4 1938 augusztus 28, fcedd. R költő ur Jrta: Bibó Lajos i. Bendegúz, a költő, Íróasztala előtt ült és borongott. Bendegúz alanyi költő volt s leginkább bu- songó költemény okot irt. Alig hangot adó kis dalokat, halk szonetteket és bánatos elégiáikat. Még gyermekkorában csókolta homlokon a múzsa s az ihlet, amely rögtön megszállta, harminc éves koráig Jókedvtől. Örömtől, élettől duzzadó verseiket ereszlet szárnyra benne. A költő akkor egy szép napon rádöbbent, hogy nőtni kezd a pocakja és ismerősen nem a nagy költőt, hanem a becsületes nyárspolgárt kezd% tisztelni benne. Erre elvonult és hét hónap múlva csontváz soványan, oroszos hajjal és egy kötet méla- bns verssel jelent meg a nyilvánosság előtt. Öt év alatt aztán annyira belegyakorolta magát a szomorúságba és boldogtalanságba, hogy a végén maga is elhitte, hogy bánatra szülték a világra. Ezen a napon, amikor már a harmadik órája temette magát karosszékébe sülyedve és huszonötödiször irt le egy gordonkahang- zásu verssort, amire selhogyse birt megfelelő rímet találni, váratlanul berregni kezdett a csengő az előszobában. Bendegúz még mélyebbre roiskadt a székben, lehunyta szemeit és várta, hoy a látogató belépjen. Az inas kinyitotta az ajtót s a küszöbön barátja, Kovács állott. — Szervusz! — szólt a költőre. Bendegúz sóhajtot és 'intett Kovácsnak. hogy jöjjön beljebb és foglaljon helyet. Kovács az íróasztalhoz lépett: — Mit csinálsz? A költő megrezzent, ügy tetszett neki, mintha valami fenyegető lett volna a barát- i ja hangjában. — Semmit ... — felelt. Kovács összeráncolta a homlokát: — Ne hazudj. Látom, hogy megint verset izzadsz. Még pedig szomorú verset. Hát, ha tudni akarod, elég volt. Én részemről unom már ezt a sok marhaságot. Mit akarsz? Mi a bajod? Fiatal, egészséges és gazdag vagy, mért akarod elhitetni a világgal, hogy gyötrődsz és szenvedsz? Mindenki nevet rajtad. Bendegúz flel szisszent. Kovács folytatta: — Elhatároztuk, hogy megmentünk. Érted? Azért jöttem, hogy megmondjam, nem tűrjük tovább, hogy bolondnak tartsanak. Ezután is írhatsz, okosabb dologra már késő volna rákényszeríteni, firkálhatsz any- nyit, amennyit akarsz, hanem a kesergő szerelemnek, a borús és zokogó költeményeknek befellegzett. Most pedig készülj- jössz velem és majd megtudod a többit is. Bendegúz felállott: — Megőrültél? — nézett a barátjára. — Nem. Eszem ágában sincs. Csak embert akarok belőled faragni. Ma este disznótoros vacsora lesz a Makkhetesben. Elviszlek. Ott lesznek a fiúik is. Majd ők megmondják, mit határoztunk a sorsod felől. Bendegúz nevetni próbált: — Jó vicc. Kovács kivette az óráját, odatartotta Ben- deguznak az orra elé. — Nézz ide, most félhét van. Nyolckor lesz a vacsora. Flölösleges fecsegésre tehát nincs idő. Készülj. Hurkát, kolbászt, cigánypecsenyét eszel, bort iszol rá. Kocsisbort. Az jót tesz az idegeknek. Egy dekádéns költőinek, aki olyan gyenge, finom és álomszerű, mint amilyen te vagy, aki görcsöt kap, ha egy villa a földre hullik, elájul egy hangos szóra, falramászik egy egészséges ember láttára, —- egy ilyen idegroncsnak kitűnő orvosság a disznópörkölt, meg egy kevés bicska- nyitoató, homoki vinkó. Holnap aztán ódát írhatsz holdkóros remegéseidről. Bendegúz azt hitte álmodik. Ellenkezés nélkül felöltözött. II. Másnap, hajnalban kor ült haza. Részegre ette és itta magát, úgy érezte, gyalázat érte. Az, ami vele történt, súlyosam nehezedett volna egy kevésbíbé gyengéd és halk érzésvi- lágu költő lelkületére is. Visszaivonuóságában eltöltött öt esztendejé látta beszennyezve, azt a nagy és érintetlen bánatot, amely mögé elbújt s amely hite szerint, igazi költői nimbuszát megadta. Kívülről Kovácsnak a hangja hallatszott: — Gyertek, majd én kihúzom <az ágyból! Az esti disznótoros társaság lépett a szobába. Majd kicsattantak a jókedvtől. — Hé, Muhi! — kiáltott Kovács. — A hasadra süt a nap. Lerántotta Bentteguzról takarót. A szerencsétlen letette magát, hogy alszik, várta, hogy elájuljon. Attól tartva azonban, hogy A magyar főváros nagy fénnyel ünnepelte Szent István napját Budapest, augusztus 21. (Budapesti szerkesztőségünk telefonon jelenti.) A Szent István-napi hagyományos körmenet minden eddiginél nagyobb fénnyel és pompával ment végbe. A Szent Jobb körmenet a Várplébánia-templomból reggel 8 óra 30 perckor indult és a budai vár uccáin és terein haladt végig. Az impozáns menetet az érdeklődő közönség hatalmas t.mege nézte végig. Különösen sok külföldi volt ez alkalommal a nézők sorában. Így a még szombaton megérkezett angol, bajor és flamand kirándulók sokszáz főnyi csapata, a hitlerista ifjak tanulmányúton lévő csoportja, a vllág- jamboree után még Budapesten maradt idegen cserkészek, előkelő társadalmi állású személyek, egyszerű munkások, falusi gazdák és asszonyok áhitatos csöndben nézték végig az el nem porladó Kéz körmenetét. A körmenet élén diszöltözetü lovas rendőrcsapat ,a magyar cserkészek, valamint a leventék, a népviseletes csoportok, egyetemi ifjak baladtak. A Szent Jobb előtt Serédi Jusztinián hercegprímás nagy papi kísérlettel haladt. Majd a frontharcosok egyenruhás csapata következett, akiket katonai diszszázad követett. Résztvett a menetben Horthy Miklós kormányzó is, valamint Gömbös Gyula miniszterelnök, akinek jobbján a felsőház elnöke, Pozsony, augusztus 21. (Pozsonyi szerkesztőségiünk teléfonijélémtése-) A pozsonyi szállodások egyesülete ma délelőtt beadvánnyal fordult a városi tanácshoz és képviselőtestülethez. A beadványban azon kérelmüket terjesztették elő, hogy a még az 1926. é!vben határoizatiíag megállapított villanyvilágitási áramdijakat szállítsák le arra az árnivóra, amelyet a brünni, troppaui, ostrani, pilzeni fogyasztók fizetnek. E felsorolt városokban 2.80 korona, 1-60 korona és 1.50 koronánál nem fizetnek többet a villanyáram kilovattjáért. A szállodások kérelmüket igen határozott formában terjesztették elő és kijelentették, balján pedig a képviselöház elnöke lépdelt. Mögöttük a miniszterek, a közjogi méltóságok, a magas- rangú tisztviselők, tábornokok haladtak, akiket vitézek követtek. A menetet dlszegyenruhás katonai és rendőrcsapat zárta be. A menet a koronázó Mátyás-templomba vonult, ahol ünnepélyes szentmise volt. A misét a hercegprímás pontifikálta fényes papi segédlettel. Mise után a Szent Jobbot megtekintésre helyezték ki. A Szent István-bazilika is ezen a napon ünnepelte védőszentjének, Szent István első magyar királynak ünnepét és ezzel kapcsolatban templombucsut tartott. Szent István-napjának méltó befejezéseképpen este 7 órakor a gellérthegyi sziklakápolnánál könyörgő litánia volt a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. A litánai élőt szentbeszédet mondott Koudela Géza dr. A litániát Madarász István pre- látus tartotta, aki a könyörgés befejezése után az Oltáriszentséggel áldást adott a térdreborult sokaságra. A hívők égő gyertyákkal kezükben hallgatták végig az istentiszteletet. Este fél 10 órakor a Gellért-hegyen tűzijáték volt. A tűzijáték felséges panorámájában óriási tömeg gyönyörködött. Különösen megkapó volt a rakéták szinpompás játékát a Dunáról élvezni. hogy amennyiben azokat a városi tanács és képviselőtesfület nőm honorálná, sztrájkba lépnek. A pozsonyi szállodatulajdonosok a villanyárnak 25 százalékkal való mérséklését kívánják. Értesülésünk szerint a szálíodatulajdoinosok egyesület© holnap újabb beadványt nyújt be a városi tanácshoz, amelyben kéinni fogják a 10 százalékos idegenforgalmi adó leszállítását 7 százalékra, vagy amennyiben ezt a tanács nem látná előnyösnek, úgy a történelmi országok városainak mintájára az idegenforgalmi adó pausalirozását kérik. Brünn melleit elégett egy kalonai repülőgép Két ember meghalt Brünn, augusztus 21. Ma reggel 9 óra 15 perckor Deutschbranitz mellett elpusztult az A—11—139. jelzésű katonai repülőgép. Kostái tizedes pilóta és Polák káplár meghaltak. A repülőgép benzintartálya robbant föl, isiinek következtében a gép elégett. A szerencsétlenség ügyében bizottsági vizsgálat indult meg. Forradalmi extázisbán öri&ng a havannai lakosság Havanna, augusztus 21. A Maehado-kor- mány volt rendőrfőnöke, aki egyike volt a diktatúra leggyülöltebb alakjainak, elfogatá- sa alkalmával öngyilkosságot követett ©I. Ugyancsak öngyilkosságot követett el a kubai GPU egyik tagja is, miután égy diákot az elfogat ására küldött csapat okkal vívott harcban megölt. Egész Kuba visszhangzik a bosszuállás jelszavaitól és sikolyaitól. Az áldozatok száma egyelőre felbecsülhetetlen, csak a legismertebb esetek kerülnek napfényre. Az amerikai követ ma nyilatkozatot tett közzé a havannai lapokban, amelyben óva inti a kubai lakosságot a bosszuakoiók további folytatásától. Havanna, augusztus 21. Almikor a nép megtudta, hogy Havanna gyűlölt rendőrfőnöke öngyilkosságot követett el a fogságban, többezer főnyi tüntető tömeg vonult fel, a hullakamrából ki hurcolták a rendőrfőnök holttestét, végigvitték a város uccáin, majd egy istállóban helyezték el, az istállót pedig felgyújtották. Az éhségsztrájk következtében eigyengiltt Gandhit kórházba szállították London, augusztus 21. Gandhit- az éhség- sztrájk, amelyet nemrégiben újra megkezdett, annyira elsgyöngitette, hogy a pumái kórházba kellett szállítani. Gandhi a kórházban is fog- házi föl ügyelet alatt van. Puna, augusztus 21. Az indiai belügyminiszter kijelentette a törvényhozót esfcület előtt, hogy nem gondolnak arra., hogy Gandhit mesterségesen táplálják. Magánorvosok csak akkor kezelik a beteget, ha ezt ő maga kívánja. Gandhi hat nap óta koplal és testileg teljesen legyengült. — Elkobozták a Grenzbotet. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonon jelenti: A Grenzbote mai számát a pozsonyi államügyészség elkobozta. Sztrájkkal fenyegetőznek a pozsonyi szállodások a magas villanyárak miatt Huszonötszázalékos árcsökkentést és az idegenforgalmi adó leszállítását követelik Kovács még szörnyűbb dolgot cselekszik vele, felnyitotta a szemét. Révedezve körültekintett. — Mj történt? — Az történt — nevetett Kovács, — hogy részeg disznó vagy. Azonnal ki az ágyból. Megyünk sörözni. Délutánra pedig háziíbá- lozunlk. Bendegúz nyöszörgött. Mit tegyem? — futott át rajta a gondolat. Legegyszerűbb az volna, ha kivenné a fiókjából a revolverét és sorba lelövöldözné ezeket a gazembereket. Nem, ez nem lehet — hárította el magától a kísértő gondolatot. Egy vérengző lírai költő, az neun jól hatna. Legokosabb, ha fölkel és engedelmeskedik. Kovács bátyjáéknál, a házibálom tért magához, amikor a házikks asszony, Margit, elébe állt: — Óh! . . . — mosolygott a leány — csakhogy eljött. Még sohasem láttáim eleven költőt. Ettől a naptól kezdve Kovács nem hagyott neki többet bélkét. Bendegúz, amikor harmadszor beszélt a leánnyal, a kis fruska egyszerre erősen a szemébe nézett: — Néizize Gyuri — kezdte. — Maiga egész rendes ember. Értelmes, okos, müveit, a tetejébe még jó családból is vailó. Miért akarja tönkretenni a karrierjét? Mire való az a sok szamárság, amit a lapokba ír? Bendegúz verejtékezett: — Költő vagyok. A leány ajkán elnéző mosoly suhant át. — Ezt tudom- Csakhogy maga nincs arira rászorulva, hojgy verseket írjon. Diplomás, vagyonos ember. Apa bármikor szívesen be- protezsálja valamelyik minisztériumba. Bendegúz nem felelt, &i rpár sok volt, A leány sürgette: — Nos? Bendegúz nézte. Milyen küllő nős, bujtoga- tó a hangja. Milyen forró a bőié, hogy még a ruháján keresztül is égéi- A mozdulataiban pedig egy remegő v;id nyujUizlp’dik. Lehunyta a szemét, titokban magáiba szívta a leány csodálatos illatát. — Nincs mit mondanom — mondta kábul tan. Két napig szédült volt ettől a beszélgetéstől. Sem enni, sem aludni nem tudott, A harmadik napon azután föltette magának a kérdést— Mi történt velem? Régi fölényére gondolt. Gyerekkora óta nem érzett semmiféle lámpalázat. Margit? Szerelem? Nevetséges. Közönséges földi szerelem és ő? Ez a kettő igazán nem fér össze- Mi történne költészetiével, különös, magános bánatával, amivel eljegyezte magát a halhatatlanságnak és az éteri magasságnak? De azért alig várta az estét, hogy becsöin- gethessen Kováeséklhoz- Vacsora után a leány félrevonta. — Gondolkozott azon. amit a múltkor mondottam? — Nem. Annit én mondhatnék, azt maga úgysem értené meg. — Én mindent megértek. — Lehet, de . . . — Nincs de. Maga népi mer nyilatkozni, mert fél tőlem. Bendegúz meg rezzent. — Mért félnék? A leány közelebb hajolt hozzá: — Azért fél, mert szléjp vagyok, inért tudja, hogy érdekelem. Ha pedig nem föl, akkor ezt most rögtön bizonyítsa be. Akar yeleim hol n ap tál á 1 kozn i ? Bendegúz körül forgott a szolba. — Neim. — Szóval akar. Tehát holnap három órakor várjon ráim a Halgsz-bástyán. Sarkon fordult és otthagyta Beudeguzt. A keltő utána tekintett. Vihar van ebben a lányban. Mégsem megy el a találkozóra. Nőim tagadhatja meg magát. Mi köze neki, a duzzadó, vággyal teli, diadalmas élethez? Neki, a zisomoruság és a lemondás költőjének? Mit szólnának az esethez az életrajzírói, akik a fia Iáig után külön fejezetet szentelnek majd annak .a halk őszi hangulatnak, mi éltemé l- kezet életét és haldokló költészetét olyan télié Hétszerben körüllebegte? Nem, nem megy el a Halászbástyára. Másnap már három órakor ott volt. Azzal biztatta magát, hogy csupán sétát tesz, nem várja meg a leányt. Különben miért ne várná meg? Csak nem fog megfutni egy fruska elől? Azért is megvárja. Megfordult, letekintett a városra. Fönt az ég kékje mosolygott, lent a hegyeken és a Dunán május virágos gályái vesztegeltek. Akkor rezzent csak föl álmodozásából, amikor a leány a vállára tette a kezét. — Jöjjjön — mondta. — Jöjjön, üljünk te valahol. Bendegúz rátekintett. Soha ilyen szépnek méig nem látta. Hamvas arca és pompázó szőkesége harmatosán csillogott. Karja, keble a könnyű ruha alatt úgy illatozott, mint egy most festő rózsabiimbó. Vágy rohanta meg, hogy leíboruljon elébe, átölelje a térdét, elmondja a legszebb versét, magáihoz ölelje és b©levesszem vele a fölgyulladt tavasziba. De csak ennyit tudott mondani: — Kedves . . . Már kint jártak a Gellérthegy túlsó oldalán, a mezőn, amikor elborult előtte a világ. Hirtelen mozdulattal magához ölelte a. leányt s a következő pillanatban megcsókolta. — De Gyuri! Megbolondult? — tiltakozott lángvörös arccal a leáiiy. Bendegúz szó nélkül letérdelt, megcsókolta a ruhája szegélyét. — Akar a féleségeim lenni? A leány rászólt: — Azonnal keljen föl. Persze, hogy akarokIII. Bendegúz, amikor hazatért, leroskadt a kerevetére. A mámor, az élet zen gélt a szívéiben. Asztalhoz ült és megírta élete első, igazán hatalmas, halhatatlan költeményét. Aztán . . . Aztán hat hét múlva vitte őket a vonat Nápoly, az élet, a boldogság felló.