Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-22 / 189. (3299.) szám

4 1938 augusztus 28, fcedd. R költő ur Jrta: Bibó Lajos i. Bendegúz, a költő, Íróasztala előtt ült és borongott. Bendegúz alanyi költő volt s leginkább bu- songó költemény okot irt. Alig hangot adó kis dalokat, halk szonetteket és bánatos elégiá­ikat. Még gyermekkorában csókolta homlo­kon a múzsa s az ihlet, amely rögtön meg­szállta, harminc éves koráig Jókedvtől. Örömtől, élettől duzzadó verseiket ereszlet szárnyra benne. A költő akkor egy szép na­pon rádöbbent, hogy nőtni kezd a pocakja és ismerősen nem a nagy költőt, hanem a be­csületes nyárspolgárt kezd% tisztelni benne. Erre elvonult és hét hónap múlva csontváz soványan, oroszos hajjal és egy kötet méla- bns verssel jelent meg a nyilvánosság előtt. Öt év alatt aztán annyira belegyakorolta magát a szomorúságba és boldogtalanságba, hogy a végén maga is elhitte, hogy bánatra szülték a világra. Ezen a napon, amikor már a harmadik órája temette magát karosszékébe sülyedve és huszonötödiször irt le egy gordonkahang- zásu verssort, amire selhogyse birt megfe­lelő rímet találni, váratlanul berregni kez­dett a csengő az előszobában. Bendegúz még mélyebbre roiskadt a székben, lehunyta sze­meit és várta, hoy a látogató belépjen. Az inas kinyitotta az ajtót s a küszöbön barátja, Kovács állott. — Szervusz! — szólt a költőre. Bendegúz sóhajtot és 'intett Kovácsnak. hogy jöjjön beljebb és foglaljon helyet. Kovács az íróasztalhoz lépett: — Mit csinálsz? A költő megrezzent, ügy tetszett neki, mintha valami fenyegető lett volna a barát- i ja hangjában. — Semmit ... — felelt. Kovács összeráncolta a homlokát: — Ne hazudj. Látom, hogy megint verset izzadsz. Még pedig szomorú verset. Hát, ha tudni akarod, elég volt. Én részemről unom már ezt a sok marhaságot. Mit akarsz? Mi a bajod? Fiatal, egészséges és gazdag vagy, mért akarod elhitetni a világgal, hogy gyöt­rődsz és szenvedsz? Mindenki nevet rajtad. Bendegúz flel szisszent. Kovács folytatta: — Elhatároztuk, hogy megmentünk. Ér­ted? Azért jöttem, hogy megmondjam, nem tűrjük tovább, hogy bolondnak tartsanak. Ezután is írhatsz, okosabb dologra már ké­ső volna rákényszeríteni, firkálhatsz any- nyit, amennyit akarsz, hanem a kesergő sze­relemnek, a borús és zokogó költemények­nek befellegzett. Most pedig készülj- jössz velem és majd megtudod a többit is. Bendegúz felállott: — Megőrültél? — nézett a barátjára. — Nem. Eszem ágában sincs. Csak embert akarok belőled faragni. Ma este disznótoros vacsora lesz a Makkhetesben. Elviszlek. Ott lesznek a fiúik is. Majd ők megmondják, mit határoztunk a sorsod felől. Bendegúz nevetni próbált: — Jó vicc. Kovács kivette az óráját, odatartotta Ben- deguznak az orra elé. — Nézz ide, most félhét van. Nyolckor lesz a vacsora. Flölösleges fecsegésre tehát nincs idő. Készülj. Hurkát, kolbászt, cigánype­csenyét eszel, bort iszol rá. Kocsisbort. Az jót tesz az idegeknek. Egy dekádéns költőinek, aki olyan gyenge, finom és álomszerű, mint amilyen te vagy, aki görcsöt kap, ha egy villa a földre hullik, elájul egy hangos szó­ra, falramászik egy egészséges ember láttá­ra, —- egy ilyen idegroncsnak kitűnő orvos­ság a disznópörkölt, meg egy kevés bicska- nyitoató, homoki vinkó. Holnap aztán ódát írhatsz holdkóros remegéseidről. Bendegúz azt hitte álmodik. Ellenkezés nélkül felöltözött. II. Másnap, hajnalban kor ült haza. Részegre ette és itta magát, úgy érezte, gyalázat ér­te. Az, ami vele történt, súlyosam nehezedett volna egy kevésbíbé gyengéd és halk érzésvi- lágu költő lelkületére is. Visszaivonuóságá­ban eltöltött öt esztendejé látta beszennyez­ve, azt a nagy és érintetlen bánatot, amely mögé elbújt s amely hite szerint, igazi köl­tői nimbuszát megadta. Kívülről Kovácsnak a hangja hallatszott: — Gyertek, majd én kihúzom <az ágyból! Az esti disznótoros társaság lépett a szo­bába. Majd kicsattantak a jókedvtől. — Hé, Muhi! — kiáltott Kovács. — A hasadra süt a nap. Lerántotta Bentteguzról takarót. A sze­rencsétlen letette magát, hogy alszik, vár­ta, hogy elájuljon. Attól tartva azonban, hogy A magyar főváros nagy fénnyel ünnepelte Szent István napját Budapest, augusztus 21. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonon jelenti.) A Szent István-napi ha­gyományos körmenet minden eddiginél nagyobb fénnyel és pompával ment végbe. A Szent Jobb körmenet a Várplébánia-templomból reggel 8 óra 30 perckor indult és a budai vár uccáin és terein haladt végig. Az impozáns menetet az érdeklődő közönség hatalmas t.mege nézte végig. Különösen sok külföldi volt ez alkalommal a nézők sorában. Így a még szombaton megérkezett angol, bajor és flamand kirándulók sokszáz főnyi csapata, a hit­lerista ifjak tanulmányúton lévő csoportja, a vllág- jamboree után még Budapesten maradt idegen cserkészek, előkelő társadalmi állású személyek, egyszerű munkások, falusi gazdák és asszonyok áhitatos csöndben nézték végig az el nem porladó Kéz körmenetét. A körmenet élén diszöltözetü lovas rendőrcsa­pat ,a magyar cserkészek, valamint a leventék, a népviseletes csoportok, egyetemi ifjak baladtak. A Szent Jobb előtt Serédi Jusztinián hercegprímás nagy papi kísérlettel haladt. Majd a frontharcosok egyenruhás csapata következett, akiket katonai diszszázad követett. Résztvett a menetben Horthy Miklós kormányzó is, valamint Gömbös Gyula mi­niszterelnök, akinek jobbján a felsőház elnöke, Pozsony, augusztus 21. (Pozsonyi szerkesz­tőségiünk teléfonijélémtése-) A pozsonyi szál­lodások egyesülete ma délelőtt beadvánnyal fordult a városi tanácshoz és képviselőtestü­lethez. A beadványban azon kérelmüket ter­jesztették elő, hogy a még az 1926. é!vben határoizatiíag megállapított villanyvilágitási áramdijakat szállítsák le arra az árnivóra, amelyet a brünni, troppaui, ostrani, pilzeni fogyasztók fizetnek. E felsorolt városokban 2.80 korona, 1-60 korona és 1.50 koronánál nem fizetnek többet a villanyáram kilovattjáért. A szállodások kérelmüket igen határozott formában terjesztették elő és kijelentették, balján pedig a képviselöház elnöke lépdelt. Mögöt­tük a miniszterek, a közjogi méltóságok, a magas- rangú tisztviselők, tábornokok haladtak, akiket vitézek követtek. A menetet dlszegyenruhás kato­nai és rendőrcsapat zárta be. A menet a koronázó Mátyás-templomba vonult, ahol ünnepélyes szentmise volt. A misét a herceg­prímás pontifikálta fényes papi segédlettel. Mise után a Szent Jobbot megtekintésre helyezték ki. A Szent István-bazilika is ezen a napon ünne­pelte védőszentjének, Szent István első ma­gyar királynak ünnepét és ezzel kapcsolatban templombucsut tartott. Szent István-napjának méltó befejezéseképpen este 7 órakor a gellérthegyi sziklakápolnánál kö­nyörgő litánia volt a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. A litánai élőt szentbeszédet mondott Koudela Géza dr. A litániát Madarász István pre- látus tartotta, aki a könyörgés befejezése után az Oltáriszentséggel áldást adott a térdreborult so­kaságra. A hívők égő gyertyákkal kezükben hall­gatták végig az istentiszteletet. Este fél 10 órakor a Gellért-hegyen tűzijáték volt. A tűzijáték felséges panorámájában óriási tömeg gyönyörködött. Különösen megkapó volt a rakéták szinpompás játékát a Dunáról élvezni. hogy amennyiben azokat a városi tanács és képviselőtesfület nőm honorálná, sztrájkba lépnek. A pozsonyi szállodatulajdonosok a vil­lanyárnak 25 százalékkal való mérséklé­sét kívánják. Értesülésünk szerint a szálíodatulajdoinosok egyesület© holnap újabb beadványt nyújt be a városi tanácshoz, amelyben kéinni fogják a 10 százalékos idegenforgalmi adó leszállítá­sát 7 százalékra, vagy amennyiben ezt a ta­nács nem látná előnyösnek, úgy a történelmi országok városainak mintájára az idegenfor­galmi adó pausalirozását kérik. Brünn melleit elégett egy kalonai repülőgép Két ember meghalt Brünn, augusztus 21. Ma reggel 9 óra 15 perckor Deutschbranitz mellett elpusztult az A—11—139. jelzésű katonai repülőgép. Kostái tizedes pilóta és Polák káplár meghaltak. A repülőgép benzintartálya robbant föl, isiinek következtében a gép elégett. A szerencsétlen­ség ügyében bizottsági vizsgálat indult meg. Forradalmi extázisbán öri&ng a havannai lakosság Havanna, augusztus 21. A Maehado-kor- mány volt rendőrfőnöke, aki egyike volt a diktatúra leggyülöltebb alakjainak, elfogatá- sa alkalmával öngyilkosságot követett ©I. Ugyancsak öngyilkosságot követett el a ku­bai GPU egyik tagja is, miután égy diákot az elfogat ására küldött csapat okkal vívott harcban megölt. Egész Kuba visszhangzik a bosszuállás jelszavaitól és sikolyaitól. Az áldozatok száma egyelőre felbecsülhe­tetlen, csak a legismertebb esetek kerülnek napfényre. Az amerikai követ ma nyilatkozatot tett köz­zé a havannai lapokban, amelyben óva inti a kubai lakosságot a bosszuakoiók további foly­tatásától. Havanna, augusztus 21. Almikor a nép megtudta, hogy Havanna gyűlölt rendőrfőnö­ke öngyilkosságot követett el a fogságban, többezer főnyi tüntető tömeg vonult fel, a hullakamrából ki hurcolták a rendőrfőnök holttestét, végigvitték a város uccáin, majd egy istállóban helyezték el, az istállót pedig felgyújtották. Az éhségsztrájk következtében eigyengiltt Gandhit kórházba szállították London, augusztus 21. Gandhit- az éhség- sztrájk, amelyet nemrégiben újra megkezdett, annyira elsgyöngitette, hogy a pumái kórházba kellett szállítani. Gandhi a kórházban is fog- házi föl ügyelet alatt van. Puna, augusztus 21. Az indiai belügyminisz­ter kijelentette a törvényhozót esfcület előtt, hogy nem gondolnak arra., hogy Gandhit mes­terségesen táplálják. Magánorvosok csak ak­kor kezelik a beteget, ha ezt ő maga kívánja. Gandhi hat nap óta koplal és testileg teljesen legyengült. — Elkobozták a Grenzbotet. Pozsonyi szer­kesztőségünk telefonon jelenti: A Grenzbote mai számát a pozsonyi államügyészség elko­bozta. Sztrájkkal fenyegetőznek a pozsonyi szállodások a magas villanyárak miatt Huszonötszázalékos árcsökkentést és az idegenforgalmi adó leszállítását követelik Kovács még szörnyűbb dolgot cselekszik vele, felnyitotta a szemét. Révedezve körültekin­tett. — Mj történt? — Az történt — nevetett Kovács, — hogy részeg disznó vagy. Azonnal ki az ágyból. Megyünk sörözni. Délutánra pedig háziíbá- lozunlk. Bendegúz nyöszörgött. Mit tegyem? — fu­tott át rajta a gondolat. Legegyszerűbb az volna, ha kivenné a fiókjából a revolverét és sorba lelövöldözné ezeket a gazembere­ket. Nem, ez nem lehet — hárította el ma­gától a kísértő gondolatot. Egy vérengző lí­rai költő, az neun jól hatna. Legokosabb, ha fölkel és engedelmeskedik. Kovács bátyjáéknál, a házibálom tért ma­gához, amikor a házikks asszony, Margit, elébe állt: — Óh! . . . — mosolygott a leány — csakhogy eljött. Még sohasem láttáim eleven költőt. Ettől a naptól kezdve Kovács nem hagyott neki többet bélkét. Bendegúz, amikor har­madszor beszélt a leánnyal, a kis fruska egy­szerre erősen a szemébe nézett: — Néizize Gyuri — kezdte. — Maiga egész rendes ember. Értelmes, okos, müveit, a te­tejébe még jó családból is vailó. Miért akarja tönkretenni a karrierjét? Mire való az a sok szamárság, amit a lapokba ír? Bendegúz verejtékezett: — Költő vagyok. A leány ajkán elnéző mosoly suhant át. — Ezt tudom- Csakhogy maga nincs arira rászorulva, hojgy verseket írjon. Diplomás, vagyonos ember. Apa bármikor szívesen be- protezsálja valamelyik minisztériumba. Bendegúz nem felelt, &i rpár sok volt, A leány sürgette: — Nos? Bendegúz nézte. Milyen küllő nős, bujtoga- tó a hangja. Milyen forró a bőié, hogy még a ruháján keresztül is égéi- A mozdulatai­ban pedig egy remegő v;id nyujUizlp’dik. Le­hunyta a szemét, titokban magáiba szívta a leány csodálatos illatát. — Nincs mit mondanom — mondta ká­bul tan. Két napig szédült volt ettől a beszélgetés­től. Sem enni, sem aludni nem tudott, A harmadik napon azután föltette magának a kérdést­— Mi történt velem? Régi fölényére gondolt. Gyerekkora óta nem érzett semmiféle lámpalázat. Margit? Szerelem? Nevetséges. Közönséges földi szerelem és ő? Ez a kettő igazán nem fér össze- Mi történne költészetiével, különös, magános bánatával, amivel eljegyezte ma­gát a halhatatlanságnak és az éteri magas­ságnak? De azért alig várta az estét, hogy becsöin- gethessen Kováeséklhoz- Vacsora után a leány félrevonta. — Gondolkozott azon. amit a múltkor mondottam? — Nem. Annit én mondhatnék, azt maga úgysem értené meg. — Én mindent megértek. — Lehet, de . . . — Nincs de. Maga népi mer nyilatkozni, mert fél tőlem. Bendegúz meg rezzent. — Mért félnék? A leány közelebb hajolt hozzá: — Azért fél, mert szléjp vagyok, inért tud­ja, hogy érdekelem. Ha pedig nem föl, akkor ezt most rögtön bizonyítsa be. Akar yeleim hol n ap tál á 1 kozn i ? Bendegúz körül forgott a szolba. — Neim. — Szóval akar. Tehát holnap három óra­kor várjon ráim a Halgsz-bástyán. Sarkon fordult és otthagyta Beudeguzt. A keltő utána tekintett. Vihar van ebben a lányban. Mégsem megy el a találkozóra. Nőim tagadhatja meg magát. Mi köze neki, a duzzadó, vággyal teli, diadalmas élethez? Ne­ki, a zisomoruság és a lemondás költőjének? Mit szólnának az esethez az életrajzírói, akik a fia Iáig után külön fejezetet szentelnek majd annak .a halk őszi hangulatnak, mi éltemé l- kezet életét és haldokló költészetét olyan té­lié Hétszerben körüllebegte? Nem, nem megy el a Halászbástyára. Másnap már három órakor ott volt. Azzal biztatta magát, hogy csupán sétát tesz, nem várja meg a leányt. Különben miért ne vár­ná meg? Csak nem fog megfutni egy fruska elől? Azért is megvárja. Megfordult, letekintett a városra. Fönt az ég kékje mosolygott, lent a hegyeken és a Dunán május virágos gályái vesztegeltek. Akkor rezzent csak föl álmodozásából, amikor a leány a vállára tette a kezét. — Jöjjjön — mondta. — Jöjjön, üljünk te valahol. Bendegúz rátekintett. Soha ilyen szépnek méig nem látta. Hamvas arca és pompázó szőkesége harmatosán csillogott. Karja, keb­le a könnyű ruha alatt úgy illatozott, mint egy most festő rózsabiimbó. Vágy rohanta meg, hogy leíboruljon elébe, átölelje a térdét, elmondja a legszebb versét, magáihoz ölelje és b©levesszem vele a fölgyulladt tavasziba. De csak ennyit tudott mondani: — Kedves . . . Már kint jártak a Gellérthegy túlsó olda­lán, a mezőn, amikor elborult előtte a vi­lág. Hirtelen mozdulattal magához ölelte a. leányt s a következő pillanatban megcsó­kolta. — De Gyuri! Megbolondult? — tiltakozott lángvörös arccal a leáiiy. Bendegúz szó nélkül letérdelt, megcsókol­ta a ruhája szegélyét. — Akar a féleségeim lenni? A leány rászólt: — Azonnal keljen föl. Persze, hogy aka­rok­III. Bendegúz, amikor hazatért, leroskadt a kerevetére. A mámor, az élet zen gélt a szívéi­ben. Asztalhoz ült és megírta élete első, iga­zán hatalmas, halhatatlan költeményét. Aztán . . . Aztán hat hét múlva vitte őket a vonat Nápoly, az élet, a boldogság felló.

Next

/
Thumbnails
Contents