Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-20 / 188. (3298.) szám

ívgg augusztus zu, vasarnap. TRAGAW v WGYARMIRLAP 1 / Gróf Buttler János és Mikszáth Kálmán Irta: HARASZY KÁROLY Gróf Buttler János nevét nem annyira a Ludovika Akadémia részére tett 126-666 fo­rintos nagyszerű alapítványa, mint Mikszáth Kálmán „Különös házasság'1 cimü regénye vitte hele a nagyközönség ísmeretvilágába. Mikszáth regényének tárgyát főleg Bernáth Dezső közléséből merítette, aki viszont aty­jára, Bernáth Zsigmondra hivatkozott, kinek igazmondásában és hitelességében Mikszáth nem kételkedett s ez volt az oka annak, hogy a való tény helyett a nagy iró egy Buttler- mesét adott a nagy világnak, mely a szépiro­dalom utján a köztudatba átment vaskos tör­ténelmi tévedés. Mikszáth Kálmán „Különös házasság11 cimü regényét szóról-szóra igy vezeti be: „Egy még nem is nagyon megsárgult krónika után Írom ezeket a dolgokat, úgy, amint következnek. Annyira biztosak és hívek az események egyes főadatai, hogy a neveket se tartom szükségesnek megváltoztatná és semmi cirá­dát, semmi irói arabeszket nem teszek hozzá. Az, aki naplójában följegyezte e történetkét, sohase szokott hazudni másoknak se. Hát még saját magának minek hazudott volna? Igaz hát minden sor. Miért rontsam én el nem igazra?.. Már pedig a dolog másként áll... de eb­ben nem annyira a csodálatos tollú és fantá­ziájú iró a hibás, mint inkább a Bernáth-kut- fők, melyek mérgezett vizet csobogtattak Mik­száth regényírói szomja elé. Mikszáth kész­pénznek vette Bernáth Dezső cikkét, mely a „Vasárnapi Ujság“-ban jelent meg, ez pedig egyszerűen mellőzte a múlhatatlanul szüksé­ges kritikai rostát adatainak lerögzitésénél, melyeket apjától, Zsigmondiéi kapott, ki vi­szont ez adatokat arra a Buttler-féle köteléki perben benyújtott keresetlevélre és allegá- cióra bazirozfa, melyről azidöben sokat be­szélt a világ s igaznak is vette — akárcsak maga Bernáth Zsígmond is, ki hallotta és igaznak vette azt, — mely azonban a maga valójában csúf ügyvédi ravaszkodáson és ha­zugságon alapult. A fantázia világában kószáló regényírót né­mileg menteni lehet a történelmi lelkiisme­retlenség vádja alól, de az igaztalan célzatos­ság miatt, mely a műiből kirí, mégis csak jo­gos szemrehányás érhette őt. Mikszáth csodá­latosan csapongó regényírói lendületében ele­venbe vágó hibákat követett el. S ezek a hi­bák annál nagyobb súllyal esnek a mérlegbe, mert itt ismert s nem is oly rég élt történeti személyekről van szó, kiknek alakja ilykép- pen hamis és pedig nagyon kedvezőtlen megvilágításban vésődött be az olvasóközön­ség ismeret világába. E regény annakidején , kínos feltűnést keltett, különösen a szerepel­tetett személyek rokonságában, úgy hogy gróf , Buttlerné rokonságából Bosits Gábor kúriai biró arra is felszólította Mikszáthot, hogy a regényt vonja ki a forgalomból. (1904). Mik­száth a felszólításra nem reagált- És igy a Buttler-mese mint tényleg megtörtént ese- i mény ivakodobt bele az olvasóközönség szi­vébe, leikébe •.. hiszékenységébe!... A Butt- ler-problémát végtére is megfelelő világítás­ba állította dr. Dőry Ferenc: „Gróf Buttler János házassága11 cimü könyve, mely hiteles forrásokra támaszkodva 1931-ben látott nap­világot Pécsett. * Az őseiben kurlandi eredetű gróf Buttler János 1773 február 25-én született Erdőtelken. Szülei: gróf Buttler Gábor és gróf Buttler Erzsébet voltak. János a tizennégy gyermek közül a tizenharmadik. Anyját nagyon korán elveszítette. Atyja másodszor is megnősült. Feleségül vette Nagy Borbálát, egy sátoralja­újhelyi csizmadia elvált, református vallásu, de későbben a római katolikus vallásra át­tért hitvesét, kit egyébként ezentúl is csak ágyasának nézett. A mostohát a Buttler-gyer- mekek sem nézték sokra. János egyszer, aty­ja távol létében megfenyegette, hogy földhöz vágja és kidobja a házból, úgy hogy feje ösz- szetörik. A gyermekek neveltetése is sok kí­vánnivalót hagyott hátra •.. János gróf a má­sodik grammatista osztálynál többet nem is végzett. Mint fegyelmezetlen, önfejű s tanu­latlan siheder lépett be tehát János gróf az életbe s bátyjának és atyjának halálával a rí agy ki terjedésű birtokok örökébe. 18 éves korában beleszeretett gróf Dőry Gábor és báró Eötvös Katalin alig 18 éves ismert szépségű leányába, Katalinba (szüle­tett Kassán 1773 augusztus 18-án), kit atyja előzetes értesítése és beleegyezése nélküli 1792 május 31-én Pesten magának el is jegy­zett- A házasság megkötése elé azonban ne­héz akadályók gördültek. így az akkori egri püspök, gróf Eszterházy Károlynak és vagyo­na gondnokának, Fáy Bertalannak ellenállá­sa, akik arra akarták rávenni a fiatal vőle­gényt, hogy házasságát pár évvel halassza el. A bősz szerelmes azonban minden jótanács ellenére, szinté erőszakosan ki provokálta az esküvő megtartását, csakhogy „angyali Ka­tójával (Engelische Katón) minél előbb a náezágyhoz léphessen... Az esküvő tényleg meg is történt a giriincsi plébánia templom­ban, a Hagymásé után az egész falu népének i jelenlétében. A girincsi plébánia esket és i anyakönyvének idevonatkozó bejegyzése igy szól: „Anno pártáé salutis 1792. die 20 a niensis Augusti copulavit A. R. D. Joannes Olajosy parochus loci illustrissimum comitem Joannetn Buttler Romano catholicum Erdőtelkensem, an- norum 19, curu illustrissima contessa Catharina Dőry Romano catholica, annorum 18 praemis- sis tribus denunciacionibus erga testimoniales spensi, in facie ecclesiae Girintsensis testimo- nium prehibentibus Andrea Vosznitzky et Joanne Maurer.“ Nem volt ennél az egybekelésnél kényszer, rábeszélés, fogvatartás, pisztoly, fegyveres pandúr, Szeceenka János „csinos, kék szemű fiatal papocska11. Nem, nem ezek voltak a fia­tal férj szerencséjének, boldogságának sírásói, hanem egyediül Buttler János vadul lángoló, lobogó szerelme, amely később nagy hirtelen jégbe meredt s megfagyasztotta családi boldog­ságával egész életét... A föltétlenül megbízható szavú dr. Dőry Fe­renc szerint: „A fiatal házaspár egy ideig za­vartalan boldogságban töltötte napjait. Már családi örömöket is vártak, a gyermek azonban 1793-ban Girincsen halva született. Kevéssel utóbb pedig teljesen szétdulta a család békéjét a kölcsönös féltékenység. Okot erre először a férj szolgáltatott, aki laza erkölcsi fölfogásával a maga személyére nézve nem sokat törődött a házastársi hűséggel s szemet vetett a grófné Nagy Zsuzánna nevű komornájára. A grófré ezt csakhamar észrevéve, föíindulásáoan felpofozta- akomornát, de ezzel egyúttal ellenségévé is tette a leányt, aki csak az alkalmat leste, hogy ma­gát úrnőjén megbosszulja.11 Az alkalom nem so­káig váratott magára, A grófné 1794 nyár ele­jén betegeskedni kezdett. Buttler feleségét or­vosai tanácsára a rankherlányi fürdőbe küldte gyógyulásra. KiséTetet is adott melléje, a fél­bolond és kegyelemkenyéren élő rokon Dőry Lászlót és az előbb említett kom-ornát is. Ez a ranki fürdőzés lett a megölője a grófi család boldogságának. Megtörtént ugyanis, hogy a ranki üdülés alkalmával a grófnőt többször meglátogatta Szirmay István pazdicsi földbir­tokos, leánykori ismerőse, ki hírhedt nő-csábász és elvált ember volt... E látogatások nem ma­radtak titokban a férj előtt, aki az Erdőtelekre visszatérő hitvest a félkegyelműi Dőry László és a bosszúért lihegő kornoma besugására föl­dühödve, brutálisan megtámadta, véle mirden érintkezést megszüntetett és útját kiadta. A grófné kényszerültén kitért a vad természetű férj elöl, Erdőtelket elhagyta (1794) s midőn Buttler bírói intés után sem akarta a házastársi életközösséget visszaállítani, a szerencsétlen hit­ves a girincsi szülői háziba szorult s beadta férje ellen az egri püspöki széknél a jogos tar­tási keresetet. A pereskedés tehát-, mint a hó­görgeteg, megindult s eltartott csaknem négy évtizedig (1883 julius 22-ig). A por-ben — amely először a tartásdij körül foTgott s csak 1827-ben fajult él köteléki pönré —* illetékes bírósági fórumok voltak: az egri {1796), csanádi (1863, 1818), ismét az egri <1819), esztergomi (1820), kassai, mint pápai delegált (1821), egri (1831), s végül az eszter­gomi prknási szentszékek (1833). Gróf Buttler János nem sokra ment pőréivel, az óhajtott eredményt nem érhette el: érvényes házassága bilincseiből nem tudott megszabadulni holta napjáig, de feleségével sem békiilt ki sohasem. Az egyház nem érvénytelenítette a gróf házas­ságát, pedig ő azt akarta, hogy másodszor is megnősülje, magva ne szakadjon a Buttler- családna-k. A pörük igen izgalmas lefolyásuak lehettek mindkét félre nézve. A grófné állandóan azon volt, hogy az életközösséget állítsa vissza a gróf a becsületesség és tisztesség jegyében, vagy illendő tartásdijat Ibiztositson neki. A gróf megának ácsod ott, kö-ntörf alázott, etikai fölfogásának alacsonysága folytán odáig vete­medett, hogy a- pör további gördülésében iszo­nyú hazugságokra ragadtatta magát, e való­ságos bandita-ügyvédeket fogadott föl, hogy segítségükkel a széttéphetetlen házassági köte­lékeiből igaztalan uton-módon kikecmeregjen. Nagyidat Sávoly Sámuel ungvári ügyvédre •bízta a gróf a kassai szentszék! Ítélet után (1821) a pör további vitelét. S ez a lelkiismeret­len ember kötélnek is állott s keresetében, ame­lyet Egerben benyújtott (1827 április 24.), arra támaszkodott, hogy gróf Buttler Jánost fenye­getésekkel kényszeritették arra- hogy akarata ellenére feleségül vegye Dőry Katalint, Hamis tanuk is akadtak. Buttler és Sávoly gyártották őket. Hihetetlenül aljas vádak hangzottak el Katalin leánykori életéről, az öreg Dőryről, a. gró ínénak Szirmayval elkövetett állítólagos házasságtöréséről stib., stb. Időköziben Buttler, miután Sávolytól meg­vonta az ügyvédi megbízást, a pör folytatását. Janiteád Lászlóra bízta, aki ravaszságban ma­gát, Sávolyt is fölülmúlta. Az egri szentszék előtt a Buttler-vádak és az azokat alátámasztó hamis tanúvallomások összeomlottak. A kere­setben foglalt, állítások bebi'zonyitást írem nyer­tek s ennélfogva a házasságot, mint amelyet a felek önként és szabad,om kötöttek meg, már kezdettől fogva érvényesnek és törvényszerű­nek jelentette ki a bíróság. A pör tovább húzó­dott s két, év múlva ibe is fejeződött a. primási széken (1833). (Vége következik.) Százhúsz örökös harca egy sokmillió dolláros örökségért Egy morvaországi kivándorló 160 millió dolláros vagyonáért küzd az Imrich-család, amelynek tagfai Magyarországon, Romániában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában élnek Prága, augusztus 19. Ritka örökösödési per tartja izgalomban Morvaország egy részét. Az örökségre nem kevesebb, mint 120 morvaor­szági, azonkívül számos magyarországi, jugo­szláviai és romániai örökös tart igényt. 128 évvel ezelőtt, 1805-ben Newyork állam­ban meghalt Emeric János aranyásó, aki tekin­télyes vagyont hagyott maga után. Emeric ka.- landos életet élt és sok megpróbáltatáson ment keresztül, amig beevezett a gazdagság révébe. Évtizedeken keresztül küzködött Amerika aranymezőin s kutatott arany után. Mindenüvé elkísérte hűséges angol társa. Végül Emericre rámosolygott a szerencse, aranyérre bukkant, Később Emeric súlyosan megbetegedett és meghalt. Végrendeletében 90 éves időtartamra társára hagyta az arany kiaknázását, de ezen idő eltelte után a jöve­delem 50 százalékát családjára testálta, Emeric halála után társa „Astoria1* néven rész­vénytársaságot alapított, amely az idők folya­mán egyre gazdagabbá lett s végül Amerika egyik legtekintélyesebb konszernjévé fejlődik. A társaságnak jelenleg 82 gyára van az Egye­sült Államok legkülönbözőbb részén, sok aranybánya és számos állami monopólium birtokosa'. A társaság főnöke, Emeric barátja sem örülhetett azonban sokáig a vagyonnak, mert azt elpusztult „Titanic“-on odaveszett. Az amerikai lapok nemrég foglalkoztak az eset­tel s a cikkek hatásaként rögtön jelentkezett a németországi Imrich-család, amely teljeg igénnyel lépett fel a vállalattal szemben. Az „Astoria1* egyezségre próbált jut­ni az igénylőkkel, 500 ezer dollárt ajánlott fel számukra, ezek azonban nem kevesebb, mint 160 millió dol­lárt követeltek. Az ügy a bíróságok elé került és itt a társa­ság bebizonyította, hogy Emeric János nem származhat a németországi Imrichektől, miután Németország egyetlen -anyakönyvi hivatalában sincs bevezetve olyan Imridh, akinek az élet­kora megfelelne azéval. akit az Imricbek előd­jüknek jelöltek meg. A társaság vesztére azon­ban a bizonyítási eljárás során rájöttek arra, hogy Emeric utódai valóban élnek, csakhogy — Morvaországban. A német Imriohek: ilymódon a pört elvesztet­ték, de rögtön jelentkeztek igényükkel a mor- vaorsz-ági Imriohek, akik bizonyításuk szerint tényleges leszármazottai Emeric Jánosnak. Az Imrich-ceaiádböl csupán Morvaországban nem kevesebb, mint 120 ember ól, azonkívül Magyarországon; Romániában, Jugoszláviában is élnek jogos örökösök, akik együttesen pört indítottak az amerikai részvénytársaság ellen jogos örökségükért. Az örökösök minden hó­napban Prus-ciha/nekbe utaznak, amelyet művele­teik európai „székhelyéül1* jelöltek ki & ott megtanácskozzáik teendőiket. Sfíyárutói dioatlsoél Salzburgból Salzburg, a magas alpesi csúcsok közé ékelt csodálatos, öreg város — minden gazdasági válság és zavaros osztrák belpolitikai viszo­nyok ellenére — az idén is megmaradt an­nak, amivé Reinhardt közreműködésével az utóbbi tizenkét év folyamán kifejlődött: a ze­ne és a szinmüvészet nyári gócpontjának. Eleinte hiányzott Salzburg forgalmából az elmaradt német vendégeknek nagy tömege. De pár napon belül a szomszédos Olaszor­szágból, Magyarországból, Csehs zl ová'ki álból, de főleg Franciaországból és Angliából annyi vendég érkezett, hogy Salzburg uccáinak a képe — ami az idegenforgalmat illeti — újra a megszokottan mozgalmas lett. Salzburg javára nagy eredményként köny­velhető el az is, hogy azok az amerikai nők, akik a tavalyi ünnepi játékok alkalmával lá­togatták a Mozarteum nemzetközi zenetanfo­lyamát, e nyáron is visszatértek, még pedig jelentős számú uj amerikaiak kíséretében­A világhírű ünnepi játékok műsora az idén is beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A né­met zeneköltészet kiváló reprezentánsainak müvei kerülitek előadásra világhírű karmes­terek, énekesek, színművészek, rendezők köz­reműködésével. Már maga a megnyitó elő­adás a szenzáció erejével hatott. Ritíhard Strauss vezényletével Mozart Fidelio cimü operáját mutatták be. Előadói nagyrészben a bécsi opera tagjai, részint Európa ismert énekesei köréből kerültek ki. A következő napok műsora csak fokozta a hatást, melyeit a megnyitó előadás váltott ki a hallgatóság­ból. Feledhetetlen zenei élmény volt Ole- mens Kraus vezényletével a „Figaro házas­sága11. Az opera újszerű rendezéssel körülit színre, amely Walleinsteinnak, a bécsi opera rendezőjének zsenialitását bizonyította. „Or- pheus és Euryke11 előadásának külön szenzá­ciója volt Anday Piroska fellépte. A művész­nő minden különösebb előkészületek nélkül és utolsó órában ugrott be egy későn lemon­dott énekesnő szerepébe és annak ellenére is nagy sikert aratott. Hasonlóan a vezénylő Waíter Brúnót is melegen ünnepelték. Wag­ner „Tristan és Izolda11 előadása méltán ve­télkedett akármelyik bayreüthi Wagner-opera előadással- Ezt újra Salzburg halhatatlan fiá­nak, Mozartnak „Cosi fan Tut'te11 operája kö­vette. Felemelő volt Mozartnak az ősi salzburgi dómban előadott „Koronázási miséje11 és Ros- sini „Stabat Mater“-ja, valamint a Mozar- teumnak főleg Mozart-müveket. interpretáló hangversenyei. Az ünnepi játékok operaelőadásait, hang­versenyeit, szabadtéri szinietőadásait látoga­tó előkelő nemzetközi közönség között feltű­nően sok volt az elegáns, párisi toalettekben pompázó hölgy. Természetesen a bájos bécsi DŐk, akiik már előre számoltak a nagy külföl­di konkurenciával, igyekeztek kitenni ma­gukért és Récsért. Az egybegyült szép asszo­nyok és lányok valóságos divatrevüit rendez­tek. így Salzburg nemcsak felejthetetlen, inagasni’vóju zenei élményeket nyújtott a lá­togatóinak: nemcsak a fül, de a szem is él­vezett, A Salzburgban egybegyült nemzetközi hölgy társaságnak a délelőtti vagy délutáni 'sétaruháin kívüli az estélyi toalettjei is túl­nyomó részben fehér színűek voltak. Fehér az idén — a divat szempontjából már utósze­zonnak számító — augusztus és koraszeptem- ber színe is. Meleg nyári napon egy szín sem hat annyira kellemesen, mint a hűvös fehér. Nemcsak a viselőjére, de a nézőjére is. Nya­ranta nem divatos a fehér, ápolt arcszin; te­hát minden igazi divatdáma azon mesterke­dik, hogy minél hamarább lesüljün és nem átalja a szorgalmas strandolással elért hal­ványba ma patinát egészen csokoládés ziuü pú­derral sötétíteni. Ez a sok fáradozással el­nyert barna arcszin a fehér ruhákban jut leg­erősebben érvényre, azonkívül a fehér szín még fiatalít is: ötévestől.ölvén évesig min­denki viselheti- Ennyi előny mellett érthető a nagy népszerűsége, melyet a salzburgi ele­gáns hölgyek is megerősítettek. A fehér toaletteket természetesen elütő színnel díszítik: leggyakoribb összeállítás a fehér-fekete. Ez a decens kombináció minden ruhatipusnál érvényesül. A másik nyárutói újdonságot a ruhák diszi- téséhez alkalmazzák. Ez a majomprém. A fénytelen, fehér toalettek peleringallérjait, sálijait, tunikáit a puha, fényes majomprénv csikokkal szegélyezik. A fehér szövetkosztü- mök és kabátok szokásos váll-megszélesitését majom prémrádoilgozással képezik ki. K ész­tjük manzsettáit, az apró kalapokat imajom- prémmed díszítik. Majomprém itt, majom­prém ott, majompréim mindenhol! Szegény majmok, rossz napok járhatnak most oda­lenn Afrikában!... A váratlanul feltűnt majomprém Paris ré­széről nem pillanatnyi szeszély. Komoly, „hosszantartó11 jövőre van kilátása- Az őszi és téli kollekcióknak kedvelt prémdísze. Lanvin és Vionet alkalmazták először és pár napon belül az egész párisi Haute Coutore utánozta ötletüket. A nyárutói toaletteken próbálják ki, hogy milyen szívesen fogadja a közönség ezt az egzotikus és minden szempontból érde­kes újdonságot. Mint az elegáns fürdőhelyek, a fővárosi szalonok és a salzburgi ünnepi já­tékokon megjelent divatdámák toalettjei mu­tatták: nagyon szívesen. Ezzel meg van pe­csételve a szegény majmok sorsa. Az újdon­ság őszre általánosan divatos, azaz „kötelező1" lesz. Egyedül megnyugtató, hogy nagyon ere­detien hat úgy a fekete, mint a középszinü ruhákon. Estélyi ruháikhoz fehér-fekete majomprém csíkokból összeá Ili tolt sálakat viselnek. A nagy meleg ellenére is már több kül­földi vendéghölgy bársony őszi kalapot vi­seli Bársony a koraőszi kalapok anyaga. A formák egészen kicsinyek és továbbra is ma­gasított tetővel készülnek- Kissé a homlokba huzva viselik őket. Díszük egv-egy kis toll, vagy diszkréten színes csatit. Egyelőre a fe­hér, piros és fekete színek a divatosak. Badrányi Magda,

Next

/
Thumbnails
Contents