Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-17 / 185. (3295.) szám
4 ü^s^iaJSiJSS^!^ Sgy kétezer év előtti Svájc... »qlns^n. Páris, augusztus. Óriási csarnok telve szobrokkal. Az oszlopok aljában, a fülkékben, az ablakkal szemben, monumentális álló, ülő. trónoló bősök, szentek és költők; a vitrinekben csodálatosán finom apró torzalakok, famtáziafigurák, fejek, mellszobrok, néha csak egy kéz, egy láb, némelyik alak alig néhány centiméter, de mind egyként a legmagasabb, a legtisztább és legfinomabb művészi Ízlést, tudást éc> genialitásit leheli. A számuk pedig egyszerűen végtelen: lehetetlen végignézni mindvalamennyit. Ha Becs, Paris, London ösz- szes szobrait egy rakásra gyűjtenék, nem tenne ki ilyen tömeget — hogy művészi kvalitásról, melyhez foghatót még soha nem láttam ily tömegben, ne is beszéljek... Egy kőország ez a roppant terem, melynek faragott népe hallgat bár, de él, nyüzsög, tele v.an erővel; ezer eltérő karakter, ezerfajta művészettel rögzítve: római és görög múzeumok méltóságteljes, klasszikus halott nyugalmának itt nyoma sincs... Száz stílus egy ősvárosban „Amit. itt lát“ — mondja elmosolyodva a szürkülőfejű karakteres arcú elegáns tudós. René Grousset egyetemi tanár, a Guimet-mu- zeum igazgatója, — „amit itt lát, azt mind egyetlen ősváros, a mai Haddad, földjéből ásták ki francia régészek: Foucher, Godard, Barthoux, Hackin tanártársaim. Mindez persze kicsiny része az egésznek: nagyobb felét a kabouli afgán muzeum kapta részűi, az ásatási engedélyért. És mondanom sem kell, hogy az egész együtt csak jelentéktelen része annak a szobrászművészed kincsnek, mely régi Haddad tereit s házait diszitette kétezer év előtt. A hunnok jártak ott az V. században, g utánuk évezredes arab uralom rontott le mindent a földig (az iz- lám nem tűr el szobrászatot), a maradékok maradékának egy csekély töredékét látja itt...“ „Hogyan?'4 — mondtam elfuilladva, lesújtva szinte, — „Tanár ur, azt- akarja elhitetni velem, hogy mindez az ezer meg ezer szobormű egyetlen afgán város földjéből került elő? Nem vagyok szakértő: de mégis tréfának veszem azt az állítását, hogy mindez, nemhogy egyetlen város, de hogy egyetlen kor termése is lehetne... Itt mindjárt, e vitrinben, nézze: korai gót .,gargouille“-ok, nézze csak ezt a kutyáiejü esőfogó szörnyeteget, mintha a Notre-Dameról szállt volna ide, nézze azt- a csuklyás barátot prognánsan kirajzolt nyámmogó fejével, amott az imádkozó ajtatos angyalt, mely már lágy késői gól, 14. század; ezt a nagy Krisztust nézze itt, az aureolával feje körül... tipikus keresztény művészet mind. Aztán, azt hiszi nem ismerem fel talán a ferdeszemü kínai Főt, v.agy ezt a másikat, a tipikus hellén Apollót, láthatólag a késői görög korból; vagy akár ott a szarmata szobrokat, vagy teszem azt. a hátsó falon, azok a négyszegletesre nyirt feketesza- kállu asszír királyok a faliképeken, és ez a bá- ránybekecses démon, nem látom, azt hiszi, hogy a legtisztább ó-perzsa iskola. Itt, az oszlop alatt, még akárki számára is felismerhetetlen, hogy ez az ókeresztény primitívek katakombamüvé- szete: otromba erővel vázolt relief alakok, meg az „Ichthu6z“ is itt van, a hal, a Megváltó szimbóluma... Ez száz esztendő művészi terméke, egybehordva. ki tudja hány múzeumból... És haragudtam, hogy félrevezetnek ...“ Nemzetiségi kérdés - 2000 év előtt De a tudós most már hangosan nevetett. „Amit ön gót „gargouille“-nek néz, azt négyszáz évvel Krisztus előtt faragták; a csuklyás barátok buddhista apostolok, az ájtatos apáca nem a keresztény Istenhez imádkozik és ha jobban odanézett volna, láthatta volna az aureolág Krisztus homlokán a kis kerek szemölcsöt az „Arna“-t; az egy Buddha-szobor! Igen, a bölcsész elméikedbetik rajta, hogy a buddhista és keresztény áhitat mennyire azonos képekben lelt kifejezést: a gót misztikum fedi a buddhista hit misztikumát, démonok és angyalok, aureolás, exfátikusao megnyúlt szentek és nyüzsgő torzalakok, az áhitat, az imádság patéitikus gesztusa; kámzsás barátok és hivő remeték. Mert hasonlóan forró hit lángolt a régi keresztény művészekben és az indoszittya haddadi művésziben, kinek olyan uj, olyan át- érzett hite volt a Buddha, akár a Jézus a po- gányoktól leszármazott gólnak. — De Buddha jelképe ez a görög Apollc is, meg amaz a perzsa szakállas istenarc, vagy akár ez a kínai Fo... Ezek a szobrok egytől-egyig Haddabban állottak és úgyszólván mind egyidejűleg. A legrégibbjük talán 2200 esztendős és a legfiatalabb sincs 1600 évesnél kevesebb. Ami ma Svájc, az volt Afganisztán kétezer év előtt, és a „greco-buddhiste“ művészetnek ez a fajok és ízlések kevertsége a karakterisztikuma... Az a nadrágos, nagybajusza szittya, kit maga is észrevett az imént:Kan>iska, a nagy szittya király, ki legmagasabbra fejlesztette e furcsa országiján. hol iránok laktak és indusok kevertem e csudálatos művészetet, melynek hellének és kyaídak, per zsák és túráitok voltaik a papjai... Nézze bár a pénzeiket: ahogy a svájci bankjegyeken együtt látható a német, a francia, meg az olasz körirat, vagy akár a régi osztrák-magyar monarchia pénzein; úgy itt is a pénz egyik oldalán $zanszkrit a felírás, a másikon görög és sok helyütt még szittya is. Egy oldalon a nadrágos bajuszos Kaniska trónol, másik oldalon Siva bikája öklel. Sőt itt láthat oly pénzt, melyen Menandrosz görög peplumbam egy buddhista filozófussal vitázik ... Ezt a 2000 év előtti Svájcot a türelem, a fajok és nemzetek egyetértése tette naggyá. Az afganisztáni ásatások Közel 50 éve ismeri a tudomány a „greco- buddhiete“,művészetet a Pende abban, melyről az angol Marsba!! kutatott ki nagyszerű dolgokat. Stein Aurél, ez a Magyarországból származott kivételesen zseniális nagy ember, lelte föl ugyanezt a művészetet a Góbi sivatag homokja alatt és már ő megmondotta, hogy ennek a mai Afganisztán helyén kellett a 4. században folytatódnia. De hogy ezen az alapon mérhetetlen műkincseket tártunk a világ elé: ez francia tudósok kizárólagos érdeme. Már 1919-ben kapott engedélyt a Sorbonne tanára Foucher, Amanullah afgán uralkodótól, hogy ásaihasson a birodalom területén. Utána jött André, Godard, meg Barthoux, aki sok egyéb között Ba- myanban pálmalevelekre irt szanszkrit filozófiai remekműveket fedezett fel, mert ahol ily magas fokon álltak a képzőművészetek, ott nem maradhatott el költészet és filozófia, azon ^ kor vezértudománya sem. Ezeknek a művét folytatja azután a h'asouLithatailan Hackin tanár, ki most ötödször van Afganisztánban: úgyszólván egészen ott él évek óta az ásatások között, ő vezette a kabuli francia követséget is az afgán polgárháború egész során és neki köszönhető, hogy inig a fanatikus felkelők elpusztították az egész kabuli múzeumot: a mi gyűjteményeinknek semmi baja sem esett. Nagy Sándor utódai, a buddhizmusra áttért görög királyok alapították meg ezt a boldog és békés kulturbirodalmat a mai Afganisztánban Kr. előtt 300 körül, őket azután szittya királyok váltották fel hozzávetőlegesen Krisztus születésének korában, a Pnrusa-Purai (ma Pesohwar) Nagytanács és az említett Kaniska többi között, kinek udvarában élt Aschwa* goscha is, a buddhista metafizika apja. Hotelország — Krisztus idején Az akkori világ minden kulturáramlata utbaej- tette ezt a földet a sivatagok küszöbén. A buddhista apostolok Haddadon mentek át és Ba- myanon Ohina megtérítésére vezető útjukban, nyugatról kelet felé; és itt mentek át északról délnek a kínai zarándokok is, kik Benaresbe igyekeztek, a buddhizmus akkori szent városába é<s végül Raboulon ment át a görög kereskedők „selyemutja“ is, kik Antiookiálból jöttek a keletázsíai selyemért. És ne feledje, hogy Kabul, ma az izlám szent városa, egyben Buddha első reinkarnációjának a földje is... És mindé távol országok művészei és tudósai görögök, •kínaiak, indusok, örültek megpihenhetni a vendéglátó, gazdag, vidám földön, a minden turisták háromnyelvű hotelországában, ahol senkit sem üldöztek faja, színe, nemzete miatt... A hunok betörése 42önben vetett véget ennek a paradicsomnak. Benedek Károly. EMBER ÉS VILÁG írja: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ A rím bölcseleté (Más odi k közlemény) I. Boileau a költészet tanában ezt Írja: „A rím rabszolga s csak engedtetoiieskcdnl tartozik/' Ez tetszetősen hangzik. De tagadása minden költészet alapelviének. Vájjon költő-e az, aki csak zsarnoka a nyelvnek s nem rabszolgája is? A költészet veleje, hogy a költő és a nyelv egyenrangú munkatárs, egyenrangú játszótárs: néha az egyik enged, néha a másik, ezen a baráti kötődésen pedig mind a kettő egyaránt nyer. II. Egy rim, mely úgy jönne létre, amint a nem-költő Boileau képzeli, vagyis hogy csak rabszolga legyen és engedelmeskedjék, hogy j az értelem pusztán elfogadja s megtűrje, majd egy magasabb cél érdekében díszül alkalmazza, valóban csak az a „henye ékesség", az az „üres cicoma" volna, mely a sorvégeken fityeg, anélkül, hogy összeforrna velük és szerves egészet alkotna? Egy ilyen rim megvetésre méltó. Nincs is semmi értelme- Jobb, ha nem halljuk és nem látjuk. Az igazi rim nem díszítő eleme a versnek, hanem alkotó eleme. Vér a vers véréből, test a testéből, lélek a leikéből s annyira egybe van vele szőve-fonva, annyira összebogozó- dik veile, hogy el se lehet választani tőle. III. A rim rendel tetőse az, ami a zeongitó szereké, a fekete kávéé, a szeszé, a dohányé, a mérgeké, amelyekkel a költők alkotás közben gyakran élnek, hogy fokozzák munka- képességüket- Bölcs emberek intenek bennünket, hogy ez öncsalás. A dohányzás szakadatlanul foglalkoztatja szájunkat, nyelvünket, orrunk szaglóidegeit, szemünket, kezünket. Ha azt a sok erőt, gondot, tevést- vevést, melyet a dohányzásra pazar,lünk, az Írásira fordítanék, sok hasznát látnék. A fekete kávé meg a többi méreg percekre felcsigázza képességünket, de aztán ellan- k ászt ja. IV. Vájjon igazuk van-e ezeknek a bölcseknek? A maguk józan polgári gyakorlati szempontjából igazuk van. Egy magasabb szempontból, a teremtő művészet szempontjából azonban nincs igazuk. A költészet még ma is atyafiságot tart az ősnépek vallásával s a kiöltök mestersége egy a varázslók mesterségével. Pythia, Apolio jósnője, keserű babérleveleket rágott, háromlábú széken kuporgott s gőzökkel kábittatta magát. A bach- chánsnők a mágus bor ostyán levelei tői révültek el. Aegirában a Föld papnője bivaly vért ivott, hogy jóstehetséget kapjon. Indiában a papot csak akkor szállja meg Káli istennő, ha egy kecske frissen elmetszett torkából szürcsölte ki a vért. Roasiban a vajákolé a cédrus-gallyak vas tag, csípős füstjétől jön önkívületbe, Jávában a tömjéntől részegül - nek meg a büvölők-bájolók, Ugandában pipától, Kongóban zenétől és tánctól, szédületesen-gyors, de ütemes körforgástól, s mindenütt azt tapasztaljuk, hogy ezek a hóbortos emberek, akik — tisztesség ne essék szólván. — a költő ősei é« rokonai, szabadduln.i igyekeznek az értelem ellenőrzésétől, a külső figyelem görcsétől is, hogy igazán figyelni tudjanak bensőjükre, arra, ami fontos. Ha figyelni akarunk, akkor rendszerint, nem tudunk figyelni. A óra figyelünk, hogy ■figyeljünk és igy csak erőlködünk. Lazítani kell tehát a figyelmet, teljesen elveszteni, hogy teljesen visszanyerjük. V. Ez a föladata a rímnek is. Csodálatos hódi tóiszer, melyet a költészet anyaga, a nyelv izzadt ki magából- Előbb bénít, aztán izgat. Előbb leköti az indulatot, aztán föloldja. Előbb gátol, aztán serkent. Eltereli a figyelmet a lényegtől, hogy végül igazán a lényegre ráterelje- Érzéki varázslatával álomba bűvöli a hétköznapi értelmet, csökkenti a hétköznapi bírálatot, hogy7 a képzelet annál szabadabban csapongjon. Kialszik a felső öntudat, mely csak felületes tényeket vehet észre, azt, ami előtte van s fölébred az alsó öntudat, mely az alvajáró ösztönével halad, nem lépésről-lépésre, hanem szikláról-szik- lára ugorva. Ez a dermedet — az éezszerü- eég kikapcsolása — merészséget ad. A szellőm a szokott kordátok híján titkos kapcsolatokat lel. Az, hogy két merőben mást jelentő szó a külső idomában egyezik egymással s hangzása révén testvérré válik, ami annakelőttve idegen volt., biztató és bátorító jel számára, hogy a héj mögött talán a dolgok ősi lelke, az egymással ellentétesnek tetsző fogalmak is rokonok s fölszabadultan, mindig mámorosabban folytatja és mindig vakmerőbben kutató munkáját. ’ Hogyan szúrják meg az embert a rooarok? ínyencek az állatok világában — A. Hasé professzor kísérletei Az emberiséget kínzó lények veszik körűi]. Alakra köztük, ha nem is hatásukban, lekisebbek a mindenféle rovarok. Különösen ilyenkor, nyár idején ezek keserítik meg számunkra aiz árnyas tisztásokat, a legszebb naplementét., ezek vetik ránk magukat, amikor partra lépünk a fürdés után s ezek üldöznek még álmainkban is. S mennyire élelmesek, mondhatnék: raffináltak ezek a rovarok! Nemcsak a jót, hanem a legjobbat keresik ki. Társaságban láthatjuk, botgy egyeseket békén hagynak a terhes állatkák, másokat pedig tömegesen ostromolnak. Különösen a seunyogfajták tesznek különbséget ember és ember között. Határozott kívánalmaik vaunak az emberi vér milyenségére vonatkozóan és csak azokat az egyéneket támadják meg, akiknek a vére ízlik nekik. Az emberi bőr különbözőképpen hat vissza a rovar estpésire. Ez a különböző visszahatás a teljes ér- zéktelemségtől a beteges túlérzékenységig teljed. Anni a rovarcsípés tátira tó helyét illeti, ennek rajza ugyanannál a rovarfajtánál is annyira eltérő lehet, hogy olykor csak mikroszkopikus vizsgálattal lehet megállapítani a sebhely okozóját. Ezzel természetesen nem azt mondjuk, hogy az egyes rovairfajták szúrásának ne lenne jellegzetes képe. Az emberi bőr érzékenysége életkorok szerint is változik. Általában a gyermekek jobban szenvednek, mint a felnőttek. Vannak azután olyanok, akiknek érzékenysége a szúrások gyakoriságává,! csökken, de vannak olyanok is, akiknél az ellenkezője áll elő. Annyi bizonyos, hogy a rovarcsípések tanulmányozója nem panaszkodhatik problérnalhiányról. A „Notgemeinschaft, dér deutschen Wissensehaft" cimü német társadalmi szervezet, amely a tudományos kutatás támogatását tűzte ki céljául, már évek óta összeköttetésben van. A. Hasé német egyetemi tanárral, aki" a természettudományoknak ezt a különleges részletét vizsgálja. Hasé idevágó tanúim anyaiból tudjuk, hogy valamennyi verseivé rovar szájszerveivel szurócsa tornát fúr az emberi bőr felső rétegébe. A szájszervek felépítése olyan, hogy azok egyszeriben szúró, fecskendő és szívó szerkezetet képeznek. A rovar szúrósörtéjében két csatorna húzódik végig. Az egyik csatorna szűk s ezen keresztül a rovar nyála 'behatol a sebbe, illetve a rovar ezen csatornán keresztül belöveli nyálát a szúrt résbe. A szélesebb csatorna a vér kiszívására szolgál. A legtöbb rovar csípése, tisztán me- dhanikai szempontból tekintve, nem haeonliiható össze a tüszurással. A szurószervnek ugyanis néhány külső sörtéje is van, amelyek visszafelé hajló horoggal bírnak. Az állatka tehát, szurószervét nem tudja egyszerre a kellő mélységig a bőrbe döfni, hanem felváltva, hol baloldalt, hol jobboldalt löki előre horgas ezurósörtéit. amelyek így újból és újból beiehorgonyzódnak a bőrbe. Ezek a különös mozdulatok nem egyszer valóságos fűre szólást jelentenek, aminek következtéiben a. bőrszövetnek aránytalanul nagyobb területe sérül meg, mint egy tüfiorma sörte egyszerű beszúrásánál. Jóllehet a szurási seb csekély, a szúrás helyén mégis légibb bnyire egy kis, vörös vérpont vehető észre, amelyen keresztüli a fertőzés bejuthat a szervezetbe .Nem ritka az utóvérzés sem a szurási helyeken. Hasé professzor megállapította, hogy a vérkiszivárgás foka nem csupán a szúr észérv nagyságától függ. Igen nagy fajta poloskák csípésénél sem szivárog ki vér, holott egészen kis rovarok is okozhatnak vérszivárgást. A mérges nyál befecskendezése előbb megkezdődik, semmint a rovar szurőszervével elérte volna a legközelebbi hajszáreiret. Az első nyáladagok tehát a szövetben maradnak. A mérges nyál egyébként segitőanyag. amely biztosítja a vérfelvétel lehetőségét azáltal, hogy megakadályozza a vér megolvadásét. Az a méregmeunyiség, amelyet a rovar a bőrbe juttat, végtelenül csekély. Hatása annál erősebb. Hasé professzor megmérte a rovarcsípésnél kiömlő nyálányag tömegét. A közönséges ágyiipoioska egy-egy csípésnél 0.0000167 köbmiJldméter mérgező nyálat juttat a sebbe. A kutya bolhájának méreg- mennyisége 0,0000416 köbmilliméter, a 2—3 centiméter bosszú Conorbinus poloskáé 0,0014 köbmiilj- méteir. Rendkívül kicsiny mennyiség, ba meggondoljuk, hogy a pharírnakoilógiai és szövettani kísérleteknél 100 köbmiiliméteres injekciókkal szoktak dolgozni. Ha a botiba mérges nyáimeonyiségét: 0,0000416 köbmiliimétert összehasonlitjuk a szokásos koffein-injekció mennyiségével, akkor az arány 1:2i,404.000. A beesiő számításokat Hasé úgy végezte, hogy mikroszkóppal meghatározta a. rovar nyálcsatornájának ténfogiatát s feltételezte, hogy rövid, mintegy tiz másodpereiig tartó szúrásnál a nyálcsatornában levő nyálmeunyi'Séget a nyáilmirjgy húszszor nyitja meg. A rovarcsípés tanulmányozása semmiesetre sem elvont tudósok időtöltése. Ismerete nagyon is fontos a mindennapi élet szempontjából is. A betegségeket igen gyakran rovarcsípések terjesztik s ártatlannak látszó szúrás egész szervezetünket megfertőzheti. Ha azonban pontosan tudjuk, hogy a rovar csípés miként jött létre, mi annak természete és hatása, akkor dob Ívűt óbb megtaláljuk « betegs égterjesztő csípések megakadályozásának módját is.
