Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-15 / 184. (3294.) Második kiadás

rpj^cuMAfiftAR-HiiaaS?

1033. augusztus 15, kedd.

kormányéi nőknek, az országos elnöknek is.

Hlioka beszédéiben mindenekelőtt ígéretét vette a lelkes hallgatóságnak, hogy a többi szónokokat és a kormány képviselőit is zajongás nélkül fogják meghallgatni. Hangsúlyozta, hogy a szlovák nemzetnek ezeregyszáz esztendővel ezelőtt önálló fejedelme volt, aki Középeurópában elsőnek gyújtotta föl a szláv kultúra fáklyáját Kijelentette, hogy a szlovákok a csehszlovák köztársaság alapján állanak, elleneznek minden revíziót és ragaszkodnak a köztársaság határainak érintetlenségéhez. Elleniben a köztársaság keretén belül követelik az autonómia megvalósítását, amit a pitts- burghi szerződés megígért és biztosított. Megkérdezte a népet, akar-e harcolni a hitért, a kenyérért és az autonómiáért? Egetverő igen felel mindegyik kérdésére, de legfőképp az utolsóra. Végül föl olvasta határozati javaslatát,- melyben a szlovák nemzet egyéniségét és autonomist-a követeléseit hangsúlyozta.

Hlinka beszéde alatt kikapcsolták a rádiót de a fanatikus hallgatóság ezt észrevette és követelte a bekapcsolását.

— Nem működik a rádió! — kiáltották egyesek a szónok fel.

— Én azonban működni fogok! — felel rá Hlinka.

Hlsnfca megadta a szít — Országiinak és Malvnefrnek

Hosszantartó ovációk közt fejezi be a beszédét, majd Országh országos elnöknek adja meg a szót.

Országh beszélni kezd, de nem akarják meghallgatni, erre Hlinka maga csendesíti le a zajongókat.

Országh beszédében egyebek közt ezeket mondta: Azért jöttünk össze, hogy az egész világ előtt manifesztáljunk, hogy századok előtt léteztünk, hogy nem engedjük eltulajdonítani történelmi jogainkat apáink földjén. Ma ismét ünnepélyesen valljuk a történelem kontinuitását. Bár politikai tekintetben nem alkottunk egységes államot, de közös sorsunk, közös kultúránk és egységes történelmi hivatásunk volt szlovákoknak, morváknak, cseheknek egyaránt.

Ezután Malypetr kormányelnöknek adja meg a szót Hlinka.

Malypetr Hlinka óriási sikerét látva megrövidítette beszédét

s csak Masaryk elnök üzenetét olvasta föl.

Masaryk elnök üzenete

A köztársasági elnök üzenetében először Pribina korának tanulságaira utal, majd igy folytatja: A szabadságtól való megfosztott Ságunk nyomán

a politikai dilettantizmus és illúzión izmus nyomai maradtak meg bennünk,

nem tanultuk meg kellőleg a tettekben és szavakban való felelősségvállalást, nem ismerjük erőinket. Most szabadok vagyunk és megszabadulunk nem szabad múltúnk jellemgyengeségeitől. A kereszténység alapitójának szellemében elsősorban az embertárs iránti tevékeny szeretetben van. Aki kereszténynek vallja magát, nem hirdethet gyűlöletet- És ha a külföldön épp most azt kívánják, hogy az egyházak a harc egyházai legyenek, nem szabad, hogy a köztársaságban egyetlenegy lelkész legyen is, aki igy értelmezné-a kereszténységet és a maga küldetését.

Mikor a kormányelnök befejezte az elnök üzenetének olvasását, az árbocra fölhúzták az állami zászlót s 25 ágyulövés dördült el.

Beszéltek még Rodics belgrádi és Misics mostari püspökök, Precan olmützi érsek, Stojka ungvári görögkatolikus püspök és Kmetykó nyitrai katolikus püspök.

Hásus és Chmeiik a szánok! emelvényen

Az utóbbi alig tudta befejezni szavait, mert közben énekelni kezdték az állami himnuszt, ugyanakkor egy másik csoport a Hej slová'ci-t énekelte.

Közben az emelvényről a kormány képviselői: Malypetr, Hodzsa, Dérer, Srámek és Dostá- lek elvonultak s a szónoki emelvényről

az autonómisták hangos követelésére Rázus képviselő kezdett szónokolni, majd Csűrik cseh keresztényszocialista képviselő, végül OhmeLik képviselő üdvözölte a szlovákokat a cseh nemzeti ellenzék nevében. Elismerte a szlovákság jogát az autonómiára, hivatkozott Perglerre, aki a parlamentben a csehek közül elsőnek foglalt állást a pittshurghi szerződés mellett.

A csal! is szilák nemzeti ellenzék közös deklarációja

Prága, augusztus 14. Vasárnap délután Bu- day szenátor lakásán értekezletet tartottak a cseh és szlovák ellenzéki pártok kiküldöttei e a Poledni Li6t közlése szerint a következő deklarációt fogadták el:

— Politikai ténykedésünk legfelsőbb feladatának tekintjük a cseh, szlovák, orosz nemzet és egyéb szláv lakosok szabadságának, függetlenségének és mindenirányu fejlődésének biztosítását és a szabad szláv nemzetek legszorosabb egységének megszilárdítását. Ezért állást foglalunk államunk szuverenitása és önállósága, határainak érintbetetlensége, köztársasági államformája, a megfelelő honvédelem é6 állam- biztonság mellett. A deklaráció sikraszáll a podkarpatszka-ruszi autonómia haladéktalan bevezetése mellett a békeszerződés és az alkotmány rendelkezése szerint. A manifesztum kinyilvánítja továbbá — jelenti a Poledni List — hogy arra törekszik, hogy az országos képviselőtestületeket uj ország- gyűlések (éspedig cseh, morva-sziléziai, szlo- venszkói és kárpátorosz) országgyűlések váltsák föl kibővített jogkörrel, tövényhozóival is. Kívánja, hogy főleg a nyelvi, vallási és helyi közigazgatási ügykört, amely a podkarpatszka-ruszi szojm számára van biztosítva, adják meg a többi országgyűlésnek is. A manifesztum Szlovenszkó, Podkarpatszká Rusz és Morvaország-Szilézia igényeinek igazságos elbírálása zálogául az állami kiadások és szállítások országrészek szerint való fölosztását követeli, kötelező kvóta szerint, mely a lakosság és az adózók számaránya szerint állapíttassák meg.

A manifesztum végül a szláv ellenzéket összefogásra szólítja föl.

70 eter látogató Nyitrán

A vasárnapi ünnepségekre — a hivatalos becslés szerint — 60— 70 ezer ember érkezett Nyitrára. Estig 26 külön vonat hagyta el a nyitrai állomást s ezeken mintegy 20 ezer ember távozott el a városból.

A prágai lapok a nyitrai eseményekről

A cseh lapok nagy csalódással és megütközéssel számolnak be a nyitrai demonstrációról. A koradélelőtti A—Zet: „A ludákok

tönkretették a Pribina-ünnepségeket" címen a következőket írja: A nyitrai első keresztény templom tizenegy évszázados alapításának megünneplése, amely egyetemes állami ünnepség kellett volna hogy legyen, a ludákok érdeméből autonómista érzelmű rétegek demonstrációjává süllyedt- A Pondelní List jelentése szerint „százezer ember demonstrált a csehek és szlovákok nemzeti állama mellett." A lap megállapítja,

főnyi szlovák a utón óm ista tömeg a rendfenntartók puhasága miatt Hlinka parancsnoksága alatt zvartalnul grázdálkodhatott s megmutatta és bebizonyította, mit jelent egy fanatizált tömeg kiszámíthatatlan pszichológiája. Az az állami és nemzeti ünnep, amelyre Nyitrára százezer főnyi tömeg jött össze a köztársaság minden részéből és külföldről, amelyen a mi szilárd csehszlovák szolidaritásunkat kellett volna demonstrálni, s amelyen a szlovákok és csehek kölcsönös ismerkedésének és egymáshoz való közeledésének egy uj együttes teremtő munka éráját kellett volna meghoznia, ellenkezőleg éppen a csehszlovák viszony elhidegülését hnzta.

A Veéerní Ceské Slovo beszámolójának elmében egyenesen azt állátja, hogy „Hlinkáék a magyar irredenta malmára dolgoznak." Majd „Hazaáruló demonstráció" oimü cikkében a következőket mondja-. „A csehszlovák egység tervezett manifesztálása, amely a maga különleges látványosságaival Európa többi részében is hatást kelthetett volna és megtörhette volna ellenségeink irredentista törekvéseit, teljességgel nem érte el célját. Hlinka a maga embereivel borzalmas színjátékot játszott le, melyet a magyar irredenta teljes mértékben ki fog aknázni államunk ellen. Nyitrán kimondottan hazaáruló meghogy „a Prilbána-ünnepségeknek Hlinka volt az ura" és „az az ellenzék, melynek nem volt szabad beszélnie, adta meg a szót a felszólalásra a hivatalos tényezőknek."

A Lido.vé Noviny maliciával azt írja, hogy „Malypetr és Országh Hlinka kegyéből beszélt." A vasárnapi ünnepségeknek papiroson megállapított terve, amelynek a megvalósítására annyi sok energiát és bizonyára igen sok pénzt fordítottak — Írja a lap —, tökéletesen összeomlott azoknak a készületlensege és lélek jeleni éthiány a miatt, akiknek elsősorban résen kellett volna lenniük. Holmi hétezer

Nyitra, augusztus 14. A Pribina-ünnepségek' mai napján délelőtt tizenegy órakor a hivatalos személyiségek letették az uj állami-polgári iskola alapkövét. A fölépítendő iskolát Pribina- isk ólának fogják nevezni. Az alapkő-lété télnél a kormány nevében Dérer és Hodzsa vetteik részt. A polgármester beszéde után Dérer 'miniszter emelkedett szólásra:

„A mi államunkat és annak határait nem

kaptuk ajándékba véletlenül, vagy tévedésből, vagy egyes európai tényezők félrevezetése utján, — mondotta a miniszter. — Amint azt azok gondolják, vagy nekünk bebeszélni akarják, alkik újból föl szeretnék építeni a mi rabságunkon, elnyomatásunkon és kizsákmányolásunkon egykori, meg nem érdemelt dicsőségüket. Államunk nem véletlen alakulat, amely a legközelebbi alkalommal ismét szétesik elemeire. Nem. Nem. A mi államunk és annak léte szintén távoli dicső és államalkotó múltba gyökerezik. Mi nem diplomaták kegyéből való nemzet vagyunk. Olyan nemzet vagyunk, amelynek volt saját állama, saját kultúrája és saját kereszténysége már régen azelőtt, mielőtt azok, akik most élete ellen törnek, és kisebb értékűnek gyalázzák, a keresztény civilizációról még sejtelemmel bírtak volna-. Ma, amikor lázas aktivitást fejtenek ki mindazok, akik diplomáciai utón alá szeretnék aknázni a trianoni békeszerződés alapjait és kompromittálni azt a külföld ítélő közvéleményének szemében, tanúi vagyunk különféle kísérleteknek, amelyek főleg Szlovenszkóra, annak népére akarnak hatni s gyöngitani, aláásni, megdiönteni akarják szilárd hitét és megdönthetetlen bizalmát a csehszlovák köztársaság iránt. Ezek a kísérletek a határon túl történnek, de idehaza is. Nos, ezek a kísérletek hiábavalóik. A szlovák nép és a szlovák köztársaság iskoláiban fölnevelődött szlovák nemzedék egyez erem indenkorra elveszett a hurgarista gondolat számára^ jelentkezzék az bármilyen formában is. Az uj Szlovenszkónak abszolúte nincs érzéke a hungarizmue politikai koncepciója iránt. Az uj Szlovenszkó Jehlicska számára csupán a végtelen megvetés erkölcsi gesztusát tartogatja, azt az érzést, amit minden becsületes 'ember érez az ellenség által fizetett- árulóval szemben. S az uj Szlovenszkó nem ül föl azoknak a gyanús okoskodásoknak, amiket a mai gazdaságilag és politikailag zilált időben a szlovák közvéleménybe csempésznek g amelyek tendenciózus, hazug és hamis állításokkal operálnak, miszerint a békeszerződések revíziójának követelése lassanként kategórikus impe- rativuszáivá kezd válni az európai nemzetközi •politikának. Akinek számára a békeszerződések revíziója, azaz Csehszlovákia határainak módosítása, más szavakkal Szlovenszkó területének, -esetleg egész Szlovenszkónak elszakitása „kategorikus imperatívusz", az nem szlovák és aki ilyen természetű politikai okosságokat terjeszt nálunk és azzal izgalmat és bizonytalanságot visz be viszonyainkba., annak azt tanácsolhatjuk, hogy költözzék ki szellemi testvéréhez, Jehllcskához külföldre és pedig hamar, még mielőtt ráosap a köztársaság kemény keze, amely nem tűr semmiféle fölforgatást, bárki próbálná is meg azt.

Nem tűrjük el, hogy akárki, legyen az prevrat előtti vagy prevrat utáni szlovák, vagy cseh, vagy magyar, vagy német, aki tudatosam vagy nem tudatosam segíti az ellenséges propagandát s bizalmatlanságot terjeszt a csehszlovák köztársaság szilárdsága és maradandósága iránt és gyengíti a szlovákoknak a hitét a szlovák államiságban és' kísérletet tenne arra, hogy gondolkozásukat a hungarisztikus orientáció szüksége és célszerűsége irányába terelje. Szlovenszkó és a szlovákok számára a revízió kérdései nem léteznek. Mi ezzel a kérdéssel foglalkozni nem 'kívánunk és nem fogunk- Hogy teljesen szabatosan fejezzem ki magamat:

Számunkra a revízió sem diplomáciai,

sem gazdasági, sem politikai kérdés. A mi

számunkra a revízió kérdése egyedül és

kizárólag, tisztán katonai kérdés.

Tudja meg mindenki, mi a revízióra nem készülünk, sem politikai, sem diplomádai, sem gazdasági vonatkozásban. A revízió kérdésére egyedüli fölkészülésünk az, hogy igyekezünk tökéletessé és erőssé tenni csehszlovák hadseregünket- Érdemes külügyminiszterünk szavai szerint a revízió számunkra aktuálissá csak abban a pillanatban válhat, ha az, aki revideálni akar, fegyveres érővel jön a kívánt területért.

A miniszter beszéde után Miskolczy tanfelügyelő fölolvasta az alapkőbe befalazandó okiratot, majd megtörténtek az alapkő- letételt szimbolizáló kalapácsütések.

Atriumfátor

Itató Balbo, a levegő uj marsala,

Rómában átvonult a diadalív alatt

A visszatért légi flotta ünneplése vasárnap elérte tetőpontját — Ötödik Károly óta nem volt hasonló diadatünnep Rómában

Róma, augusztus 14- Balbo miniszter és huszonhárom hidroplánja az amerikai ut befejezése után szombaton este megérkezett Rómába. Az olasz nép azóta szakadatlanul és határtalan lelkesedéssel ünnepli a dicső repülőket. A szombat esti fogadtatáson több százezer ember vett részt és elsőnek Mussolini üdvözölte Balbót, akit később a király fogadott. Az ünnepségek tetőpontjukat vasárnap érték el. Balbót légi marsallá nevezték ki. Ezt a tisztséget és rangot külön az ő számára alapították. Mussolini vasárnap délelőtt átnyújtotta a marsallbotot Ital® Balhénak. A légi expedícióban résztvevő pilótákat ugyancsak előléptették, kivéve azt a két pilótát, akit az ut alatt saját hibájából baleset ért. Vasárnap reggel mind a száz repülő megjelent a királynál, aki rendkívül szívélyesen s boldogan fogadta őket. A királyi várba való fölvonulás alkalmával az uocákat ismét sürii embertömeg lepte el, az ablakokat fellobogóziták és az erkélyekre szőnyegeket terítettek. A fehér egyenruhába öltözött repülők gyalog haladtak át a Quirinál- téren.

A király elsőnek Balbót üdvözölte és szerencsét kívánt a nagyszerű teljesítményhez. Az audiencia után a menet az ünnepi egyenruhába öltözött earabinierik és zenészek kíséretében végighaladt a Via dél lm perén, Róma uj diadaluccáján„ és megérkezett a Colosseumhoz* A Colosseum előtt kitűzték a haditengerészet zászlaját, mert ezzel akarták szimbolizálni, hogy Róma ismét tengeri várossá változott. Ezután a pilóták áthaladtak Konstantin diadalíve alatt. A Colosseumtól a diadalívig az utat babér díszítette. Elsőnek a tömeg üdvrivalgása között Balbo haladt át egyedül a diadalív alatt. 1520 óta, V. Károly császár ideje óta most használták először hivatalos ceremóniára Konstantin kapuját.

A felvonulás után a repülők raporton jelentek meg Mussoliniméi. A Duce a Palatínus dombon fogadta őket. Időik őzben ágyu- dörgés jelentette a Konstantin iv alatti ceremóniát Róma lakosságának, majd megszólaltak a város szirénái és éles hangjuk belevegyült a Capitolium harangjainak mély kongásába. Vasárnap délután öt órakor a fasiszta párt fogadta Balboákat. A repülök mindegyikét arany éremmel tüntették ki* A pártfogadtatás után tea következett a Kon- zervátorok palotájának gyönyörű termeiben.

Budapest, augusztus 14. Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, Balbo tábornokhoz az Azur-flotta szerencsés hazaérkezés© alkalmából a következő üdvözlő táviratot intézte: „Balbo tábornok őnagyméltóságának, Róma. Nagy örömmel értesültem az Azur-flotta szerencsés megérkezéséből légi útja után, amely nagyszerű teljesítmény az emberiség történetében. Kérem Nagy mél lóságodat, fogadja a saját nevemben, valamint az egész magyar nemzet nevében legőszintébb és legezivélyesebb szerenosekivállalómat. Horthy, Magyarország kormányzója."

2

Dérer: „A revízió számunkra katonai kérdés11