Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-13 / 183. (3293.) szám
1933 augusztus 13, vasárnap. Negyven éve blrkózíM Oandhl a brit oroszlánnal A világtörténelem legizgalmasabb párviadala, amelyben a lelki erő áll szemben a testi erőkkel Prága, augusztus 12. Gandhi ismét a börtönbe ti! ég az európai közvélemény már ideges fintorral elfordult a groteszk hőstől, akire nem is olyan régen még elcsukló ámulattal tekintett fel. Mulatságos és bizarr kis szentet láttak benne, akit valami homályos gondolat hevit, Romáin Rohand Gandhi könyve minden jobb könyvtárban fellelhető és azokat a furcsa kis agyág- és porcellánszobrokat, amelyek a gyékényen kuporgó Gandhit ábrázolják, egy időben minden porcellánüzlet és minden mükeres- kedés kirakatában ott lehetett látni, Napóleon bronzszobra és* Beethoven oroszlánfeje között. Európa nem tudja, mit akar Gandhi, tehát hamar megunták. Megunták, hogy hol kijön a börtönből, hol beül, megunták, mert nem ér el kézzelfogható eredményeket, mert nem váltja fel soha az úszónadrágot frakkal és a forradalmi pályáról nem kanyarodik át az aktív kormánypolitika vizeire. Pedig Gandhi pontosan negyven esztendeje csinálja ezt, anélkül, hogy egyetlen percre is kiesne a szerepből, amelynek nagysága éppen az, hogy a lázadás szellemét testesíti meg a nyugalom és béke fölényével. Gandhi ezalatt a negyven év alatt számtalanszor ragyogott az elismerés fényében Anglia előtt, számtalanszor tilt a király minisztereivel egy asztalnál és számtalanszor volt Anglia megmentőivei egy sorban, — és legalább ennyiszer ült tetves börtönökben, volt megvetett és kiátkozott lázitó és volt Anglia megrontója. Gandhi azonban mind a két szerepet bölcs nyugalommal viseli, mert minden európai politikustól abban különbözik, hogy személytelen tud maradni. Az elvet, amely csak látszólag elvont, valójában igen reális, olyan személytelenül tudja képviselni, amire politikus és a politikus rokona, a próféta soha sem képes. Gandhi nem politikus és nem próféta, hanem szimbólum és igy is veselkedik. Gandhi céljai egyáltalán nem homályosak: egyszerűen szabaddá akarja tenni nemzetét. Hogy mi a szabadság, — egy véres század beszélhet róla, — de Gandhi eszközei, amelyekkel a szabadságot ki akarja vívni, eredetiek és az európai elme számára megfoghatatlanok. — Gandhi nem pasezivista politikus, sőt. Egyszerűen csak az erőszakosságot akarja kikapcsolni. Gandhi híres rokka-mozgalmát mindenki mosolyogva nézte és igaz ugyan, hogy Lancaehire posztógyárai nagyon megérezték a rokka-mozgalmat, * mégis inkább irreális erőfeszítésnek, mint komoly versenynek látszott messziről a mozgalom. Holott szó sem volt versenyről, Gandhi nem azért jár úszónadrágban, mert megveti a jó angol posztót, hanem, mert meg akarja mutatni, hogy India az angol posztóért nem hajlandó lemondani a szabadságáról. Gandhi azt hirdeti, hogy elég egy kecske és egy rokka ahhoz, hogy egy ember megéljen, egy ember, aki szereti a szabadságot és egy nemzet, amely tud áldozatokat hozni a szabadságáért. Nem meghalni a csatamezőn, esetleg azt ie, de nem ez a fő, mert akkor a fegyverrel levert szabadságharcok tömegsírjából egy nemzet se kelhetne fel, de lemondani minden földi pompáról ég kényelemről, kecsketejen élni és egy darabka vászonnal takarózni: az angol konzerv és az angol posztó nem érhet fel India szabadságával. Ez az elv. Ami nem jelenti, hogy India vissza akar térni a rokkához és a kecsketejhez. India szabadságához akar visszatérni. Gandhi az angol fegyverekkel szembeállítja India népének példátlan igénytelenségét, kitartásra neveli népét. A kitartás irtózatos fegyver és a kitartáshoz kell a rokka és a kecsketej. Gandhi nem fakirvirtusból bőjtöl, hanem egyszerűen azért, hogy eszébe juttassa a népnek a jelszót: kitartani! Húsz év az „erőszak nélküli ellenállás" szolgálatában Gandhi negyven évvel ezelőtt, 1893-ban tűnt fel először a politikai pályán. Ekkoriban ügyvédi gyakorlatot folytatott egy délafrikai angol gyarmaton. A gyarmaton, amely hires bányavidék, rengeteg odatelepitett hindu munkás dolgozik. Natalhan ekkor életre-halálra ment az úgynevezett munkaverseny és a hindukat deportálni akarták. A hinduk ekkor Gandhihoz fordultak, aki fiatal ügyvéd volt. Gandhi élére állt a délafrikai hinduk mozgalmának és noha csak rövid tanulmányidőre akart a délafrikai gyarmaton dolgozni azzal a nyilvánvaló céllal, hogy olyan helyen ismerje meg az angol gyarmatpolitikát, ahol imperialista arculatát a legkevesebb humanisztikus festék fedi, húsz esztendeig marad Natalban és húsz év alatt diadalra viszi az ügyet, amelynek elére állott és 1913-ban egy évvel a világháború kitörése előtt véget ér a harc, amelyben elő- zsör próbálták ki az „erőszaknélküli ellen- állás“ fegyverét, a hinduk egyenlőségét a délafrikai kormány törvényben ismeri el és a hinduk polgárjogot nyernek. A húsz év alatt számtalanszor megismétlődtek azok a jelenetek, amelyektől most unalommal fordul el ‘az európai közvélemény. Gandhi számtalanszor ült börtönben és számtalanszor volt ünnepelt alakja az angol közéletnek. Javában állt a harc az angol gyarmati kormány és a hinduk között, amikor kitört a búr háború. Gandhi azonnal felfüggesztette a harcot és híveiből vöröskeresztes csapatokat szervezett. Ezek a hindu vöröskeresztesek felbecsülhetetlen szolgálatokat tettek az angol-hur háborúban. Úgyhogy a háború végeztével, az angol kormány legmélyebb elismerését fejezte ki Gandhi előtt. Gandhi azonban nem sokat törődött az angol kormány elismerésével, újból megkezdte akcióját és erre ismét a leggyülöl- tebb ember lett az angol közvélemény szemében. Néhány év múlva pestisjárváfiy tört ki Johannesburgban, az angol ezüstvárosban, amelyet Anglia kalandorai ekkor már egészen elleptek és magukkal hozták azt a megmételyezett erkölcsi levegőt, amelyben ezek a kalandorok Európában éltek. Képzelhető ebben a légkörben, hogyan megnőtt annak a teljesítménynek erkölcsi nagysága, amelyet Gandhi vöröskeresztesei fejtettek ki. Mert természetesen a pestisjárvány hírére Gandhi ismét felfüggesztette a harcot. A pestis elmúlt, Anglia mélyen meghajolt Gandhi előtt, Gandhi azonban megint hátat fordított a mélyen hajlongó brit oroszlánnak és karbafont kezekkel megkezdte az erőszaknélküli ellenállást. Az oroszlán megint felhördült, S így ment ez húsz évig. Mig végre is az angol erőszak megtorpant és a délafrikai hinduk polgárjogot kaptak. (Meg kell jegyezni, hogy a délafrikai társadalmi rétege ződég olyan merev, különösen a holland vidékeken, hogy négereknek például nem szabad villamosra szállni, sőt vannak vidékek, ahol nem engedik házasodni sem a négereket. Hasonló sorsban éltek a hinduk is, Gandhi akciója tehát körülbelül olyan mélységből emelte napfényre ■ a délatfrikal hindukat, mint amilyen mélységből ma hazájában a páriákat akarja felemelni.) A lélek ereje Amikor Gandhi hazatért hazájába élére állt a szabadságmozgalomnak, amelynek egyetemes fegyverévé avatta az erőszaknélküli ellenállást. Gandhi működésének érdekes jellemvonása, hogy olyan környezetben vált nemzetének szabadságharcosává, amelyben a hinduk kisebbségi sorsban éltek, ebből a környezetből hozta magával a szabadság iránt való fanatikus rajongást és valószínű, annak a kisebbségi sorsnak lelkivilágából merítette az erkölcsi erőt, amely megvilágította előtte a modern európai tudományok légkörében felnőtt ifjú előtt ősei hitének igazi értelmét. Gandhi ugyanis az úgynevezett Dzsai- na-felekezethez tartozik, a vallás alaptétele, az oly kevesek által gyakorolt krisztusi mondással fejezhető ki: „aki karddal öl, kard által vész el.“ Ganhi ennek a magas erkölcsi parancsnak vonta le legmesszebbmenő konzekvenciáit. És a számtalan csalódás, ami e végtelen erkölcsi fölénnyel meglátott kisebbségi elv' alkalmazása közben érte, egyetlen percre sem tántorította el az elvtől. Amikor kitört a háború, Gandhi nem gondolt arra, hányszor emelt kalapot előtte Anglia és hányszor vetette utána rögtön börtönbe, hanem ismét felfüggesztette a harcot és Londonba sietett, ahol vöröskeresztes csapatokat szervezett. (Gandhi mellett voltak hindu forradalmi frakciók, amelyek a háború alatt ugyanolyan heves agitációt fejtettek ki Anglia ellen, mint az orosz száműzettek a cári Oroszország ellen, ezek azonban a propagandaakció súlypontját Amerikába helyezték és az amerikai beavatkozás után úgyszólván valamennyien börtönbe kerültek. Megrázóan szép részleteket ir le a hindu küzdelemnek erről a fejezetéről Ágnes Smedley önéletrajzában.) A háború után persze Anglia nemcsak, hogy nem jutalmazta meg Gandihiék példátlan önfeláldozását, hanem meghozta az úgynevezett Rowlatt-törvényt, amely a hinduk polgárjogainak további megszorítását jelentette. Erre irtózatos erővel lángolt fel a szabadság- mozgalom Indiában, napirenden voltak a tüntetések és a némán tüntető hindu tömegeket, férfiakat, nőket, gyermekeket, aggastyánokat száz számra kaszabolták le az angol gépfegyverek. Ez volt az amritszári vérfürdő, amelynél megrázóbb fejezetei aligha vannak bármely nemzet szabadságharcának. A harc azonban nem tört meg, nem is enyhült, sőt merevebb és elszántahb lett. Jött a rokka-mozgalom, a só- mozgalom, Gandhit becsukták, a szabadság- harcot eltiporni nem sikerült. Gandhi éhezései és -a mohamedán, majd londoni kongresszusok között igen mély belső összefüggés van. A dolog különösnek tetszik európai olvasó előtt, aki hozzá van szokva, hogy a politikusok csak fényes bankettekkel összekötött konferenciákat ismernek. Amilyen szimbolikus a tehetetlen európai konferenciák dúsan terített bankett-dekorációja, olyan szimbolikus Gondhi sovány, aszott, éhező alakja azokra a kongresszusokra, amelyeken India szabadságának ügye kerül szóba. Gandhi azért éhezik, hogy lemondásra, a testi előnyök elenyésző voltára figyelmeztesse népét és amikor egyszer a delhii mohamedán kongresszus alkalmával figyelmeztették barátai, hogy szervezete nem bírja el a háromheti böjtöt, Gandhi azt felélte: — Uraim, önök megfeledkeznek a lélek erejéről. Azokon a kongresszusokon, amelyeket Gandhi vezet, mindig ott van a fegyverek ereje mellett — a lélek ereje is. Miért vetnek a nagytermelők sok százezer holdon AGROSTANnal pácolt búzát? mert: AGROSTANoa búzából 10 kilóval kevesebb vetőmag kell holdanként mint a gálicosból, AGROSTANo# búza mind kikel, AGROSTAN os búza után holdanként legalább 1 mázsával több terem, AGROSTANo# búza üszögmentes, AGROSTAN a? pácolás olcsóbb mint a gálicos. 1 kiló A gr o s tannal 5 mázsa búzát pácol meg. Kapható minden jobb szaküzletben, ha helyben nem találná, forduljon a fölerakafthoz: Robinsohl) és Kada mérnök vegijtechn. társasághoz Bratislava, Duna ucca 24 Zilínaf Legionárska 5 Eaibo flottáját szombat estére várja haza a íellobogózott és felvirágozottRóma Lezuhant Baüe olasz vezérkari főnök repülőgépe Róma, augusztus 12. Az esti órákban kell Baibo flottájának Rómába érfcebni. A város már tegnap este óta virág és zászlód is zbe öltözött. Egész Uiccákat borítanak el az ünnepi zászlóik és az óriási plakátok, amelyeket Balbóék utjának tarka színekkel rajzolt térképe díszít. Püilönösen a Piaziza Venezia van fe'llobogózva, itt fognak ugyanis az esti órákban Balbóék az ismeretlen katona síremléke előtt kikötni. A hazaérkezés tulajdonképpeni ünnepnapja a vasárnap lesz. Vasárnap reggel kilenc órakor a Quli-rinalban lesz fogadás. A király az olasz repülők üdvözlésére Rómába érkezik, 10 órakor ünnepli az uj Róma régi nagyságáinak egyik legjobban megőrzött emléke, a Konstantin-iv alatt a levegő hőseit. Az újból felépített Via Triumphalison bevonulnak Rómáiba, egyenesen Mussolini palotája elé, ahol a miniszterelnök fogadja őket. Liszabon, augusztus 12. Ma reggel hét órakor indult! el Baibo flottája Rónia ídlé. * Valencia, augusztus 12. Tegnap este lezuhant Nazareth fürdőhely közelében „Rata“ olasz repülő. A héttagú személyzet, közöttük Balle vezérkari főnök, súlyosan megsérült. A repülőgép Lisszabonból jött, ahová elérepüílt Baibo flottájának. Róma, augusztus 12. Délben Baibo repülő- flottája a Gibraltár közelében repült Ostia irányában. Hét évvel ezelőtt elkövetett gyilkosság gyanúja letartóztattak egy königsbergi munkást Aussigban történt a titokzatos gyilkosság? Königsberg a. E., augusztus 12. Tegnap szenzációs körülmények 'között letartóztatták Freundl Ferenc königsbergi munkást, akit azzal vádolnak, hogy hét évvel ezelőtt titokzatos módon eltűnt feleségét és két gyermekét megölte. A nyomozásban az égeri, a leitmeritzi és aussigi hatóságok együttes erővel vesznek részt. A hét hosszú esztendő, amely az asz- szonynak és két gyermekének titokzatos eltűnése óta eltelt, nagyon megnehezíti a nyomozást, melyet egy feljelentés alapján indítottak meg. A feljelentést az eltűnt asz- szony barátai tették meg. 1926 február huszonhatodikán Freundlné két gyermekével elutazott. Königsbergből Nestomitzban lakó férjéhez^ akitől hosszú idő óta elváltán élt. Ahogy az asszony barátai, egy most Nestomitzban tett látogatásuk alkalmából megtudták, Freundlné és gyermekei soha nem érkeztek meg férjükhöz Nestomitzba. A nyomozás megállapitóttá, hogy a házas- társak különválásának oka gyakori nézeteltérés volt és hogy Freundl nőtlennek adta ki magát Nestomitzban. Barátai rábeszélésére aztán elható cgzta, hogy feleségével kibékül s újra egybeköltöznek.. Ezért irt az asszonynak, hogy a gyermekekkel együtt utazzon hozzá Nestomitziba. Freundl az asszony elé utazott Königsberg- be. Felesége podgyászát Aussigba adta fel, holott feladhatta volna egyenest Nestomitzba is. Ezen a napon az esti órákban a házastársakat Aussigban látták. Innen kezdve min1 den nyom hiányzik az asszonyról és két gyermekéről. Másnap Freundl visszatért Nestomitzba és folytatta megszokott életét, mintha mi sem történt volna. Senki semmit nem tudott meg előző napi utazásáról. Nestomitzban továbbra is nőtlen embernek tartották. Néhány nappal később az aussigi pályaudvar ruhatárából valaki elvitte az asszony podgyászát. Hét év után persze nehéz megáll a- pitani, ki vitte el a csomagokat, valószínű, hogy Freundl volt, mivel ö adta fel a csomagokat, ő kapta róluk a ruhatári számot. Hova tűnt a podgyász, amelyben többek között egyes bútordarabok is voltak, ezt nem lehet megállapítani. A Freundl lakásában megtartott házlkutatás alkalmával semmire sem akadtak, ami annak idején a podgyász tartalmában volt. Freundlt rögtön letartóztatása után kihallgatták. Freundl vallatása során eleinte azt mondta, hogy felesége és gyermekei megszöktek tőle. Amikor a kihallgatást vezető hatósági közeg megállapította, hogy állítása nagyon, valószínűtlen, rögtön megváltoztatta vallomását és kijelentette, hogy az asszony Aussigba való érkezése után rögtön visszautazott Königsbergbe, miután Aussigban kijelentette neki, hogy nem akar vele együttélni. Annak dacára, hogy Freundl hevesen tiltakozik a vád ellen, egyre erősebb a gyanú, hogy csakugyan megölte feleségét és két gyermekét. Freundl állandóan ellentmondásokba keveredik. Ezt azzal magyarázza, hogy rossz az emlékezőtehetsége. Freundl tagadása megnehezíti a nyomozást, hiszen hét év telt el a három személy titokzatos eltűnése óta, a legtöbb nyom, amely az igazság kiderítésére vezetne, eltűnt. 5
