Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-02 / 173. (3283.) szám

2 ^I«<^MAGtARHTRIíSíg sr& Őszre halasztja a kormány a nagy takarékossági intéskedéseket Lappangó kormányválság a szükségrendeletek miatt — A kormány* pártok máris tiltakoznak a minisztériumok számának csökkentése ellen Prága, augusztus 1. Miután a múlt szambá­tól: a minisztertanács jóváhagyta a legszüksé­gesebbnek vélt szükségrendeleteket, a mi­niszterek három napra pihenőre mentek. így hosszú hetek óta úgyszólván tegnap történt meg először, hogy a kormánynak valamennyi bizottsága szüneteltette munkáját. Ma azonban már ismét összeült a minisz­terek pénzügyi bizottsága, hogy a parla­menti takarékossági bizottságnak lapunk­ban részletesen ismertetett memorandumát munkába vegye s a benne javasolt takaró kossági intézkedések sorsáról döntsön. A memorandum olyan terjedelmes, hogy ma már biztosra vehető, hogy annak teljes megtárgyalására csak ősszel kerül Sor. Egyelőre csak azokat a takarékossági intéz­kedéseket intézik el, amelyek keresztülvi­tele egyszerű tollvonással lehetséges, mig a minisztériumok, iskolák s főiskolák meg­szüntetése és összevonása tekintetében csak az őszi politikai kampányban történik döntés. Érdekes, hogy a minisztériumok megszün tetésének terve ellen máris éles támadások jelennek meg azokban a pártlapokban, amely pártoknak exponensei ma a minisz^ tóriumok élén vannak. így különösen a cseh néppárt igyekszik min­den érvet felsorakoztatni a közmukaügyi mi­nisztérium ügykörének szétosztása s ezzel a minisztérium megszüntetése ellen s e mozgal­mának alátámasztására felsorakoztatta a csehszlovák mérnökök szövetségét is. A né­met agráriusok, akiknek vezetője áll egy-ut-j tál a közegészségügyi minisztérium ólén.! ugyancsak megszólaltatták a német orvosok! szövetségét, akik máris tiltakoznak a köz­egészségügyi minisztérium tervbe vett meg­szüntetése ellen. így van ez a többi tervezett megszüntetésekkel is: a vasutügyi és posta­ügyi minisztériumok egyesítésének tervével, ahol vizont a szociáldemokraták és a cseh szocialisták tiltakoznak. Egyes cseh lapok ezzel kapcsolatban már ismét lappangó kormányválságról Írnak. Különösen jellemző erre a miniszterelnök lap­jának, a Veöernek mai jelentése, amely szó szerint ezeket mondja: Politikai körökből úgy értesülünk, hogy szociáldemokrata körökben élénk diszkusszió tárgyát képezi a két szociál­demokrata miniszternek állásfoglalása a leg­utóbbi kormányintézkedések és a parlamenti takarékossági bizottság javaslatai tekinteté­ben, A két miniszter különböző pártvezető­ségi tag előtt tett kijelentéseiből nyilvánvaló, hogy különösein tlr. Czech miniszter nincsen megelégedve a munkanélküli segélyezés kérdésében tör­tént elöntéssel. Dr. Dérer iskolaügyi minisz­ter is mind gyakrabban ismétli meg ellen­vetéseit azok ellen a javaslatok ellen, ame­lyek keresztülvitelét a takarékossági bizott­ság töl tétlen, szükségesnek tartja. így körül­mények között nem lehet csodálkozni azon, hogy a lapokban mind határozottabb formá­Budapest, augusztus 1. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Hétfőn érkezett meg Budapestre a bécsi hajóval Baden-Powell számos külföldi előkelőség kíséretében. Az il­lusztris vendégeket gróf Khuen-Héderváry Ká­roly fogadta. Az érkező előkelőségekre kiván­csi közönség nagy számban sereglett össze a j hajó kikötője körül és amikor fölismerték a ■ cserkészek generálisát, lelkes ünneplésben ré- | szesitették. Lord Baden-Powell, a világ főcser- késza, az augusztus 2-i ünnepélyes tóbornyitá- son szózatot intéz a világ cserkészeihez. A külföldi cserkészcsapatok úgyszólván tel­jes számban megérkeztek. Számuk eléri a hu­szonötezret. Feltűnést keltett, hogy egyes cserkészcsopor­tok útja nehézségekbe ütközött. így például a jugosziávok a határon 50 cserkészt föltartóz­tattak útlevél nehézségek támasztásával. A len­gyel cserkészeknek vám incidensük akadt a csehszlovák határon. A csapat egy vitorlás repülőgépet hozott ma­gával s ezt csak húszezer korona vám lefize­tése mellett akarták átengedni a csehszlovák vámhatáron. bap Írnak arról, hogy az ősz kezdetén bizo­nyos változások lesznek a kormányban. Ennyit árui el a miniszterelnök lapja, de mi valószinünek tartjuk, hogy megint valóra vá­lik a régi koalíciós mondás: „megegyeztünk abban, hogy meg fogunk egyezni** s — ezért halasztják el a kényes kérdések megoldását az őszre. Pénteken ismét összeül a minisztertanács s a faszindikátus létesítéséről és a kötelező munkaközvetítésről szóié snükségrendel-et tekintetében fog döntést ho^ni. Azután a miniszterek is megkezdik nyári sza­badságukat; Horthy Miklós kormányzó és ccaládía már megérkezett a gödöllői kastélyba-, hogy szerdán ünnepélyesen megnyissa a világjamboreet, A világtáborban több, mint tízezer magyar cserkészfiu vert sátrat. Az első idegen csapat az egyiptomiak 37 főnyi csoportja volt, Tegnap délben megérkezett a keleti pálya­udvarra a bécsi gyorsvonattal a jamboree má­sodik külföldi csapata: a csehszlovák kontin­gens. Féltizenegykor futót be a gőO csehszlovák cserkészfiu — akik között sok szlovenszkói magyar fiú van — a győri állomásra, ahol ün­nepélyesen, cserkészzeneka.rral fogadták őket. A csehszlovák cserkészek után ma éjjel érkez­tek meg a finnek, majd 1400 lengyel* 31 máltai és 9 japán cserkész. Az angol birodalmi és gyarmati cserkészek is elindultak. A londoni Viktória-pályaudvar va­lóságos cserkésztábor képét mutatta. Innen in­dult el 2100 birodalmi és gyarmati'cserkész a jamiboreera. A londoni cserkészek érdekes ter­vet készítettek elő: Gödöllőre a hatalmas angol kontingens „London*1 szót kiformálva vonul be, A kenti és sussexi cserkészek kis mozgószinpa­A gödöllői világtáborba megérkezett Baden-Powel, a cserkészek generálisa Tízezer magyar és huszonötezer külföldi cserkész jött össze a nagy találkozóra (34) — Semmi tisztáznivalónk nincsen. Kapok benzint, vagy magam toljam a kocsit? — kérdezte egyre szemtelenebből. — Nem kap, amig a kérdéseimre nem vá­laszol. — Akkor majd szólok egy elhaladó autó­nak ... — Azt ne próbálja megtenni. — Szeretném kérdezni, miért? — Mert ez az autó a rivai csendőrség aj­tajában tenné le önt. — Ezt a hangot kikérem magamnak! — pattogott a oonte­De a fenyegetés megjuhászitotta. Nem látta tanácsosnak, ha valóban megállít egy elhala­dó autót. Három ember egy ellen, ez kissé soknak tűnt előtte s taktikát változtatott. Le­ült a fehér korlátra s a lábát lóbázta. — Nos, tehát szeretném tudni, mi bajuk van önöknek velem s aztán búcsúzzunk ... — Az nehezen fog menni. Elsősorban is, csak nekem van önnel egy kis elszámolni valóm, megbízásból, ez a két ur. két derék amerikai, akik, ha gyöngén is értik, mit mond ön, de az öklüket jól tudják használni. Egy kis knock-aut nem árthat. — Yes, knock-aut! — kapta fel a fejét az ismerős szóra egyik uj barátom. — Rendben van, — bólintott a conte — kérdezzen s ha tudok, felelek. — Fog tudni felelni, megnyugtatom. Első kérdés megbízásból: hol vannak annak a Sári nevű hölgynek az ékszerei, amiket Ab­báziában ellopott tőle? — Ez mégis csak sok! — ugrott föl a conte, de a két amerikai pillantása visszakénysze- ritette a korlátra, — hogy mer gyanúsítani? — Minden okom meg van rá, hogy ön lop­ta el az ékszereket. Ettől a pillanattól sok függött. Semmi bi­zonyítékom nem volt rá, hogy a conte a bű­nös, ezt azonban nem árulhattam él- A szá­lakat csak ezen a nyomon tudtam összefűzni. Bizonytalanul felelt: — Nem loptam semmi ékszert, alaptalan gyanúsítás ... — Kénytelen leszek önt föl jelenteni, ön­nél házkutatást tartani, azt hiszem, Veroná­ban lehetnek a bőröndjei. . A conte nem felelt. Most kezdett idegesen pislogni maga körül. Ugylátszik, nyertem. Most már annál bátrabban kérdeztem: — Továbbá, milyen összeköttetése van ön­nek doktor Müllerrel? Emlékszik, azzal, akit bemutatott Abbáziában? — Doktor Müller régi ismerősöm, semmi egyéb! — Doktor Müller egy nemzetközi szélhá­mos, azt ön éppen olyan jól tudja, mint én. Müllernek gyanús üzelmei vannak s már nyomában a rendőrség. — Azt nem hiszem, — rázta meg a fejét a conte. — Továbbá: miért üldöz doktor Müller egy Nagy Vera nevű hölgyet s miért fogatott el el engem Velencében? önnek erről tudnia kell... — Semmiről sem tudok! Most egyideig hallgattunk. A conte tartja a betyárbecisületet és nem nyilatkozik. Egy- egy ideges pillanata után ismét visszanyeri régi nyugalmát, egykedvűen ül. Ebből az em­berből vallomást igy, a nyílt országúton ki­szorítani lehetetlen. Halk hangon tolmácso­lom az amerikaiaknak, hogy a conte nem vall. Az egyik azonnal hajlandó horogütéssel ren­dezni a vallomás ügyét. Persze, a nyílt or­szágúton verekedni nem lehet... Körülnéz­tem, mit lehetne csinálni. Alattam százméte­res sziklafal, lenn kéklik a té. Fölöttem ezer­méteres sziklafalak, egy-egy osenevész fa, víz­esés. Jobbról-balról alagút, fehéren kanyargó aszfalt. Nem messze Ríva házai. Tekintetem hirtelen megállóit egy sötét foltnál, A eötét folt egy kaverna ajtaja volt, talán ötven méternyire fölöttünk, valamikor olasz gépfegyveresek, tábori ágyúsok rejtek­helye volt. Innen őrizték az országutat. El­hagyott kaverna, legfeljebb kiváncsi turisták látogatják. Mellette hat apró négyszögü kis ablak, betonból. Kicsi fekete foltok, alig üt el színük a sziklától. Valamit szólok az ame­rikaiaknak. Azok bólintanak. — Hogy nyugodtan tárgyalhassunk, köves­sen! — mondom a contenak­— Hová? — kérdi riadtan. — Csak kövessen. A conte nem indul. Körülnéz, ne,m láthat-e a kanyargó utón egy autót. Sehol egy ember, csak a vizasós zug s messze a kis .gőzös du­dál. A eonte habozik. Habozása nem tart so­káig. Az egyik amerikai vállon bokszolja a eontet. A conte dühösen odakap, majd vissza­vág. Erre ismét kap egy ütést, a másik vállra. A oonte ordít, de ordítását elnyeli az alagút- Megkapja a harmadik ütést is, erre elszédül s úgy engedi magát vinni, mint egy ki® bá­rány. A két amerikai karonkapja, mint va­lami részeg cimborát s máris visszük a cen­tet a kaverna felé. Nehéz feljutni a sziklákon ezzel a szédült emberrel, le-lecspszik a lá­bunk a vaskapcsokon, galléron vezetjük a eontet, emeljük és cipeljük, de mire magához tért, már benn ül a sötét és nyirkos kaver- nában, törmelékkövek, rozsdás konzervdobo­zok, vaskaposok között. Az ajtót kívülről rá- drótoztuk. A benti büs levegő magához téríti, az ajtóhoz rohan és dörömbölni kezd. — Addig nem eresztjük el, amig meg nem vallja összes kapcsolatait. Erre morogva elhallgat. Sokáig nagy csönd­ben van, csak a kövek zörögnek alatta. Mi pedig haditervet csinálunk. Két barátomnak roppant tetszik a játék és szívesen felajánlja a segítségét, ügy határoztunk, hogy a eontet mindaddig zárva tartjuk, amig nem vall, mert az már kétségtelen, hogy a conte sokat tud- Egyikünk őrizni fogja. Ebben a szép nyári időben pompás nyaralás esik a füves sziklákon. Felváltjuk egymást az őrizetben, ha kell, koplaitatjuk is a grófot, óvatosan ki­nyitottuk az ajtót, aztán beléptünk és bezár­tuk magunk mögött, hogy mindezt közöljük a oonteval. Az ott nyögött a köveken. Gyufát gyújtottunk s leültünk köréje. Nyugodtan 1933 augusztus 2, szerda. dót hoznak magukkal, amelyen bemutatják „A rómaiak partraszállása Britanniáiban** oimii lát­ványos történelmi játékokat. Néhány angol cserkész hidépitési művészetét mutatja majd 'be. A szlovák es szlovenszkói magyar fiuk első sikere Budapest, augusztus 1. A ceerkéezvil ág jam­boree hq,lnapi megnyitó ünnepségét a budapesti rádión kívül az angol, amerikai és lengyel rá­dióállomások is közvetíteni fogják. Ma délelőtt volt a tábor aajtóbemutatója, amelyen különösen a messzi sziriai, lengyel, szlovák és a szlovenszkói magyar cserkészek táborai arattak nagy sikert. Tetszést aratott a szentesi cserkészek százesz­tendős magyar bútorral berendezett tábora és szélmalma is. Külön sátruk van az orosz mene­kült cserkészeknek i«. Kedden délelőtt érkezett a tábor legtávolab­bi résztvevő csoportja; 40 ausztráliai cserkész. Ma délutánra várják a romániai cserkészek ér­kezését, Holnap délelőttre teljes lesz a tábor létszáma s a megnyitón valamennyien fölvonul­nak. Herriot keleteurópai útja Lyon, augusztus 1. A Lé Salut Puplic című lap munkatársa beszélgetést folytatott Her- riot-val, aki most Keleteurópába indul. Her­riot többek között ezeket mondta: «■ Éppen úgy, mint 1922-ben, az idén is Szóvj etoroszországba utazom azzal a kimon­dott céllal, hogy a jelenlegi viszonyokról tá­jékozódást szerezzek és ítéletet hallhassak. Azon a nézeten vagyok, hogy a nemzetek kö­zötti barátságot leginkább személyes kapcso­latok utján lehet ápolni. A szovjetkormány meghívott és én annál szívesebben megyek, mivel rendkívül örülök annak, hogy a Szov­jet o r oszo rs zágga I való kapcsolataink helyre- állottak és a meg nem támadási szerződés által erősbödtek. Büszke vagyok arra, hogy a szerződés létrejötte körül érdemeim van­nak. Hazánk politikai és gazdasági érdekire kel! gondolnunk s nem szabad drótsövények­kel elzárni magunkat. Herriot ezután törökországi útjáról is nyi* latkozott. Kijelentette, hogy a török külügyi miniszter meghívására utazik Ankarába. Hangsúlyozta, hogy a kormányiban gyakran fáradozott azon, hogy Törökország és a fran­cia sziriai mandátum-terület közötti határ­kérdést elintézzék. Leszállították a fr&neia állami tisztviselők fiw- tési pótlékait. Parisból táviratozzák: A kamarai által ezév februárjában elfogadott pénzügyi szaná­lási törvény értelmében augusztus elsejével az összes állami tisztveselői kategóriában a pótlékok tiz százalékát levonták. A francia tisztviselői kar nagy izgalommal fogadta ezt a rendelkezést. hozzáláttam a zsebei kiüritéséhez, mert az volt a gyanúm, hogy a tárcájában vannak ira­tok, amiknek esetleg hasznát vesszük a nyo­mozásban, Ernyedten tiltakozott, de haimar belátta, hogy az ellenállás hiábavaló. Az első meglepetés egy kis ékszertok volt, benne gyöngysor. Ez lehetett a Sárié is, avagy uj szerzemény. A conte nem nyilatkozott. ’ Visszatettük a zsebébe- Az útlevele egysze­rűen Francesco Ardini névre szólt, tehát a grófi rangot csak a fürdőhelyeken használta, a női szivek puhitására. Másik igazolóirása viszont Georg Ruttli svájci állampolgár ne­vét tüntette föl. Veronai szállodájáról semmi nyom, ellenben egyik zsebében egy távirat: „Bozenben találkozunk, osztrák határon együtt megyünk, iratok valószínűleg a ma­gyar nőnél, nyomában vagyok. M.“ Ez volt a legértékesebb lelet valamennyi között. Tehát doktor Müller most Verát ker­geti s Bozen felé indult. A táviratot Rovare- toban adták föl, ami azt mutatta, hogy aláíró M. útban volt Tirol felé... Akkor Verának is ezen a tájon kell lennie­Most csak nyugodtan mindent, semmi siet­ség és meggondolatlanság! A gyufaskatulyából elsercintettük az utolsó szálat, mire a leleplezett conte kikutatásával véigeztünk. Szép álmokat kívántunk neki s Ardinire ráborult a jótékony sötétség. Az első őrséget a Yale-egyetem büszkesége vállalta. A betonold alu kaverna egy völgy­szakadékban volt, elég messzire az úttól, hogy Ardini esetleges kiáltozásait ne hallhas­sák meg a járókelők, a kaverna előtt kis fü­ves térség, untig elegendő arra, hogy hosszú amerikai végignyujtózzék rajta e ne tegye magát észrevehetővé. A Yale-egyetem virága nagy lelkesedéssel fogott a börtönőrséghez. Köpenyét felhozatta velünk, körülbástyázta magát cigarettával, olvasnivalóval s megkéri, hogy rohamost hozzunk ki neki egy kis en­nivalót, éjjelre valami takarót. Éjfélkor vál­tás lesz. Azzal hanyatvágta magát s a Garda­tó fölött csatangoló felhőket kezdte látcsö- vezni. A conte lopott autója most valóban meg­kapta a várva-várt benzint. Az amerikai be­kormányozta a kis kocsit Riva főterére, rá­bíztuk egy portásra, hogy adja majd vissza veronai tulajdonosénak, akinek táviratoztunk a fürdőhelyről. SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR llllllllilllllllllllllllllllillllllllillllllillllilllllWllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllW REGÉNY

Next

/
Thumbnails
Contents