Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-13 / 183. (3293.) szám
2 €>MGM-7^GfeR-mRM# 1933 augusztus 1B. vasárnap. mintaszerű mező- ©s erdőgazdáikodás folyt. Az uradalomban nemcsak juh túrót, hanem annak sajtgyárában elsőrangú készítményeket álitotfcak elő, erdőgazdálkodása pedig a legmesszebbmenő igényeknek is megfelelt Amikor az uradalom régi bevált tisztikara a kezelést átadta, az uradalom biztos tudomásunk szerint tekintélyes bankköveteléssel is rendelkezett. Ez a követelés nem is nagyon hosszú idő alatt elfogyott. Mint ahogy visszaesés mutatkozik általában az egész kincstári erdőgazdálkodás terén, mert a boszniai erdőlegényekből és legjobb esetben erdőőri szakiskolát végzett egyénekből előléptetett uj hivatalfőnökök a szakképzettség terén mégsem versenyezhetnek azokkal, akik szakismereteiket a viilághinü selmeci erdészeti főiskolán szerezték. Magyarázni lehet a dolgokat a prágai demokrácia ismert frazeológiájával, de a szakismereteket ezzel pótolni mégsem lehet. A régi kincstári erdészet világszerte elismert fejlettsége és az általa létesített műszaki berendezések európai viszonylatbán is elsőrendüek. Ez esetben is a prágai propagandának csupán egy naiv kísérletéről van szó. Az állami zárszámadások a kincstári mező- és erdőgazdálkodásnak megbízhatóbb képét adják, mint a külügyminiszter félhivatalosa. Ezek szerint pedig az eredmények korántsem kielégítőkDe a félhivatalos példaadásáiban van még egy kis bökkenő, kisebbségi szempontból. Mert a kisebbségek eddig — legalább a legtöbb esetben — azokkal a kedvezményekkel nem számolhattak, amelyeket a kormány az őt támogató pártok híveinek juttatott. A meliorációs alap felhasználása és a telepeseknek juttatott államsegélyek haszonélvezői között tudomásunk szerint nincsenek magyarok. A kivételt megillető tisztelet csupán néhány agrárpárti kortesre vonatkozhat. Hivatásukat sok köteleeségtudással betöltő őslakos gazdáinknak és az utóbbi években leépített kitűnő magyar tisztviselői kar reputációjának tartozunk azzal, hogy a megtévesztő propagandának ilyen módszerei ellen tiltakozzunk. A cseh országos iskolaügyi tanács kísérletképpen bevezette az ötnapos iskolahetet Prágia, augusztus 12. A csehországi országos iskolaügyi tanács az 1933—34. tanévre kísérletképpen he vezette az ötnapos iskolahetet a prágai kísérleti iskolákban, .Zlin valamennyi iskolájában, a jungbunzlaui járás negyvenöt iskolájában, valamint a budweisi, stankenbaohi és a sémiit járás több iskolájában. Az iskolaügyi tanács csak a küszöbön álló uj tanév tartamára engedélyezte az ötnapos munkahét mintájára bevezetett ötnapos iskolahetet. A jövő tanév folyamán szerzett tapasztalatok alapiján véglegesen határoznak, hogy fenntartjáik-e ezt a rendszert, vagy visszatérnek a jelenlegi hatnapos tanítási rendszerhez. A kísérleti iskolák tanítása pénteken befejeződik. Szombaton és vasárnap szünet le,Bz. Az ötnapos iskolahét hívei álláspontjukat pedagógiai és gazdasági érvekkel támasztják alá. Általános az a nézet, hogy a diákok a kétnapos szünet alatt jobban pihenhetik ki magukat és a hét többi öt napján jobban koncentrálhatják magukat a tanulásra. A gazdasági érvek sorában első helyen áll az az argumentum, hogy a hatodik tanítási nap elmaradása tekintélyes megtakarítást jelent az iskolák költségvetésének fűtési és világítási tételeiben, de a szülők is pénzt takarítanak meg azzal, hogy hetenként csupán öit ízben fizetik gyermekeik villamosköltségét, vagy vasúti jegyét. Falusi gazdák köreiben nagy rokonszenvvel várják az ötnapos iskolahét bevezetését, mert szombatonként bevezethetik a gyermekeket a mezőgazdasági .ismeretekbe, azokat mezei munkálatoknál foglalkoztathatják, vagy termékeik értékesítésével bizhatják meg. Munkásoknak is tetszik a terv, mivel számos iparvállalat már áttért az ötnapos munkahétre s igy a munkásszülőknek módjuk lenne ahhoz, hogy a szombatot gyermekeik társaságában töltsék.' A legfelső közigazgatási birisághez fordulnak a visszautasított csehországi polgármesterek Végei éti a Ganz-gyári sztrájk Budapest, augusztus 12. (Budapesti szerkesztőségünk telefomjelentése.) A Gamz- gyári munkások sztrájkja ma véget ért és az év végéig türelmi állapotot létesítettek a munkaadó és a munkások közt. A munkások béremelést kaptak és ennek alapján megkötötték a békét. A munka hétfőn reggel újból megindul. SZOMBATHY VIKTOR: e• •• •» Prága, augusztus 12. A hivatalában nem megerősített Dreehsler kaadeni polgármester a nemzeti szocialista kő-nyomatos értesülése szerint a legfelső közigazgatási bíróságnál emel panaszt, amiért a belügyminiszter nem hagyta jóvá megválasztását. Dreehslert a csehországi német nemzeti szocialista párt listáján választották a kaadeni képviselőtestület tagjává. A nemzeti szocialisták tizenegy mandátummal a legerősebb községi pártot alkotják Kaadenben. Ök választották polgármesterré Dreehslert. A kaadeni polgármester panaszához csatlakoznak mindazok a nemzeti szocialista polgármesterek, akiknek megválasztását nem erősitet- I te meg a belügyminiszter. M üiiifárl pénziigylgazgatóság 30 százalékkal emelte az adókivetéseket Ungvár, augusztus 12. Az ungvári kereskedők és iparosok társulatának egyes szakosztályai éles kritikával tárgyalják azt a bánásmódot, amelyben a pénzügyi hatóságok az adókivetés terén részesítik a feleket. A felekkel kötött megállapodásokat nem respektálják, a haszon-kulcsokat önállóan állapítják meg, az adóvallomásokat nem fogadják el és a szakipartársulat véleményét sem veszik figyelembe az adókivetések alkalmával. Ennek a gyakorlatnak az eredménye, hogy a most kézbesített 1932. évi adókivetések annak ellenére, hogy a válság ebben az esztendőiben az 1931- évi viszonyokhoz képest csak fokozódott, az adókat általában 30 százalékkal magasabb összegben vetették ki, mint 1931-ben. Az indokolatlanul magas kivetések ellen az ungvári kereskedők és iparosok az egyénenkénti jogorvoslatok igénybevételén kívül még közös akciókat is indítanak, hogy a pénzügyi hatóságokat meggyőzzék a kivetések tarthatatlanságáról. Csehszlovák iégiORisták állásfoglalása a revízió kérdésében Prága, augusztus 12. A ,.Legie“ ciimü cseh lap legújabb száma közli a csehszlovák légionisták ama manifesztációját, melyet a revízió kérdésével kapcsolatban tettek. A terjedelmes nyilatkozat leszögezi Csehszlovákia határainak érintetihetetle-neégét, megállapítja, hogy azokat nemzetközi szerződések biztosítják, melyeket büntetlenül senki sem sérthet meg, majd a következő szavakkal fejeződik be: „A revizionizmus veszélyét egyáltalán nem becsüljük le, annak a revizionizmusnak, melynek főleg olaszországi és angliai eredményei veszedelmesen nagyok. Már csak azért sem becsüljük le a revizionizmust, mert külpolitikánk nem utasította el a belföldi revizionista nekilendüléseket sem. De éppen ezért és annál nagyobb határozottsággal visszautasítjuk területünk megsértésének minden kísérletét, jöjjön ez a kísérlet akár kívülről, akár belülről. Kijelentjük, hogy miként képesek voltunk arra, hogy függetlenségünk, legnagyobb és legszentebb nemzeti kincsünk eléréséért vérünket ontsuk, akként fogjuk védelmezni és megvédeni azt, amit orosz, francia és olasz harctereken kiküzdöttünk. A köztársaság érinthetetlenségét minden ellenséggel és árulóval szemben meg tudjuk védelmezni és meg is védelmezzük! A szabad köztársaság egy .talpalatnyi részét sem adjuk! Nem, nem soha!'* ‘ Husi ez er munkanélküli van Prágában. A prágai munkanélküliek számát az A-Zet húszezerre becsüli. Télen harmincezer munkanélküli volt a csehszlovák fővárosban. KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR (44) — Mondom, csakis én vettem észre az egész teremben, én meg nem szóltam, hiszen nem az én ügyem volt. _ Igen, — mondta a visszaemlékezés lázától felgyulva Alvarez, — akikor már három napja tudtam, hogy egy okmányomat el akarják lopni- Én magam sem vagyok teljesen járatlan a világban, bizonyos összeköttetéseink nekünk is vannak s tudtomra adták, hogy a hirhedt Werther-Fullt bízták meg ezzel a nehéz munkával. Nos, a dolog egyszerű volt. Amikor Werther-Full megjelent a siófoki kaszinó ajtajában s lassan-lassan közelhuzódott hozzám, akkor már tudtam, hogy járt a szállodai lakásomon, kikutatta a bőröndjeimet, s mivel semmit nem talált, személyesen akarta zsebeimet kitapogatni, ami abban a tumultusban a kártyaasztal körül esetleg sikerülhetett is volna. Én éltem a gyanúperrel s úgy tartottam, legjobb lesz a legfontosabb írásokat magamnál tartani, igy a legbiztosabban őrizhetem. Mondom, hogy megláttam a felém húzódó Werther-Fullt, azonnal lármát csaptam. Werther-Full megugrott. Talán újból megkörnyékezett volna, ha köziben az nem történik, hogy önökre hárult a gyanú. Ezt azonban magam sem tudom, hogy történhetett. Annyi bizonyos, hogy a ravasz róka Werther-Full elhitette, hogy az okmányokra mások is pályáznak, nemcsak az ő megbízói s engem elejtett, ellenben azok után ugrott, akiknél az iratokat sejtette. Magúik után tudniillik. így aztán én nyugodtan utazhattam, noha azt igazán nem tudtam, hogy önöket fogta üldözőbe. Mind az utolsó pillanatig nem vontam vissza a feljelentést és képzelhetik, milyen nagy volt a meglepetés Genfiben, amikor megjelentem az okmányaimmal. — S ha most már szabad kérdeznem, miREGÉNY lyen okmányok voltak azok, amelyek miatt annyit szenvedtünk? — Aoh, yes, három délamerikai állam szerződése. Itt háborúról, vagy békéről volt szó. Mi békés megegyezést akarunk s én voltam az egyik megbízott. No már most, az egyik államnak érdekében állott ezt a szerződést megbolygatni, mert haszna lenne belőle. Ilyenkor mi a teendő? A szerződést kézrekeriteni s idő előtt közzétenni, vagy teljesen megsemmisíteni. Európában élnek mindenre elszánt emberek, akik az egyes államok kényes megbízásait szívesen teljesítik, anélkül, hogy a megbízó állam kompromittálná magát. Nem nehéz ilyen WertherFuillok- ra ráakadni, mindenütt ott lebzselnek, ahol valami nagy zsákmányt remélnek. Bevallom, alkalomadtán magam is szívesen dolgoztattam volna Werther-Fullal. Werther-Fullnak az a nagy szerencséje támadt, hogy két oldalról is kapta a megbízást az okmány megszerzésére: a szerződésen kívül maradt államtól s az egyik legnagyobb európai fegyvergyártól, amely szintén háborús megoldást akart. A gyárnak érdeke volt, hogy a békeokmány későn jusson el a genfi asztalra. Werther-Full, igen ügyesen, a legtöbbet ígérőnek adta volna el az iratokat. Lehet, hogy nekünk is felkínálta volna ... — Rendben van, — faggattam tovább, — de miért kellett önnek ezekkel az okmányokkal ide-oda szaladgálni, jóval a tárgyalások megkezdése előtt? Alvarez mosolygott: — Ön megtanul kérdezni és elsajátítja a szakmát lassanként. Egyszerű a magyarázat: egy hajóval hamarább jöttünk át Európába, mint ahogy a tárgyalás megkezdődött volna. A genfi megbeszéléseket elhalasztották. így aztán volt néhány hetem s elindultam olyan helyre Európában, ahol úgy gondoltam, nem igen keresnek. Persze, Werther-Full a Balaton mellett is megtalált. — Éls Ardini-Duroy? Hogyan kapcsolódott ez bele vájjon? — adtam fel szinte csak magamnak a kérdést, — hiszen ő már akkor Abbáziában volt, amikor még magunk sem tudtuk, hogy ott kötünk ki! Egyideig hallgattunk, Vera törte meg a csendet: — Én azt hiszem, Ardiui véletlenül került bele a hálóba. Neki a nyári feladata néhány ékszer felmarkolása volt. Mivel azonban ezek a Werther-Full ok, Ardinik az egész világon jóismerősök, alkalomadtán ideiglenes szövetséget kötnek és 'kisegítik egymást. Abbáziában váratlanul találkoztak s ezt Werther- Full azonnal ki is használta, hogy közelebb jusson hozzánk. Aráim külön szerencsétlensége volt, hogy éppen az önök mulató társaHosszú élet egyik titka: Legyen Ha pedig ez hiányozna! | HTTHTf* n meghozza. ságába keveredett és... mondja. Gyuri, igazán olyan jól mulatott akkor azzal a pesti asszonnyal Abbáziában? •.. Vera arca a visszaemlékezéstől elszomorodott. — Ne beszéljünk erről, Vera, — simogattam meg a kezét —, az nagyon rossz napom volt. Higyje el, nagyon megbántam. Kicsi Hant a napsugár a szeme sarkából: — Igazán? — Igazán. Alvarez uj apérétifet rendelt s elgondolkozva könyökölt végig az asztalon. — Mindent értek, ami a magam dolgát illeti, — szólalt meg végül —, csak azt szeretném megtudni, hogyan kerültek bele önök a dologba s miért nem igyekeztek szabadulni belőle?... Verára néztem. Sokára válaszolt: — Tisztára véletlen volt, kedves Alvarez, egyebet nem mondhatok. És — bár illetlennek tetszett, —, de magyarul folytatta, felém: — Ez már aztán valóban csak a kettőnk dolga, ugy-e, Gyuri? 17. Elfelejtettem a hegy nevét- Ott nyúlik magasra a bozeni állomás fölött, a folyó túlsó partján, siklóvasut visz fel az oldalára s -a végállomásnál széles terraszt építtetett az élelmes vendéglős. A terrasz párkányára könyököltünk és néztük a zsibongó várost, a messzi kékségbe vesző Tirolt, a kanyargó fehér országutakat, a fenyőrengetegeket, a vékony hócsikokat a Dolomitok oldalában, a puha felhő vattákat, amelyek állni látszottak az égen. Retten voltunk az egész terraszon, egyedül. — Most mondja, mindez miért volt? — kérdeztem Verát. Vera sokáig hallgatott még. Szempllláit félig lehunyta s nem a várost nézte, hanem az elmúlt hetek emlékeit idézte vissza. — Nem hittem volna, hogy idejutunk, —- mondta később, — túlságosan bonyolulttá lett az egyszerű kis história, mind a kelten hibásak vagyunk benne. XVégé következük
