Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-11 / 154. (3264.) szám

2 1933 július 11, todA több tiszaparti község teljesen eltűnt a föld színéről. Hogy ezeken a helyeken mi lett a lakossággal,, azt ebben a pillanatban nagyon nebéz elkép­zelni, mert a legrosszabbra, az árvíz minden borzalma ellenére sem merünk gondolni. A minden mértéket meghaladó árvíz pusztí­tásáról a következő részletes jelentéseink szá­molnak be: Szennyesen morajlő tenger Nagyszőlős és Beregszász között Szombaton délután Már marossziget mellett a Tisza felső folyásánál a.z áradás csökkenő ten­denciát mutatott és igy alábbhagyott a Ru- sainszkó legkeletibb vidékét fenyegető közvet­len veszedelem. A kár azonban, melyet az ár­víz okozott, igy is óriási, mert például Nagybocskó mellett több tízezer köbméter szállításra készen álló tűzi- és egyéb fát so­dort magával a mindent elsöprő ár, azonkívül — mint már jelentettük — elsodorta a nagybocekói vasúti hidat is és a hid két pil­lérét kilométerekre hurcolta magával. Azonkí­vül a hullámok martaléka lett a Máramarosszige- tet Aknaszlatinával összekötő hid is, valamint sok kisebb hid a különböző mezei utakon, melyeknek számát eddig még meg sem tudták pontosan állapítani. A legszerencsétlenebb sors érte azonban a Nagyszőllős és Beregszász között elterülő sík­ságot, ahol Magyarország, Románia és Cseh­szlovákia határa találkozik. Ennek a vidéknek tengerszin feletti magassága száz—százharminc méter között váltakozik és a Tisza, valamint a mellékfolyóinak a medre túlnyomórészt ma sincsen szabályozva az egész vidéken. Csupán a Tiszának van pár méter magas és több kilo­méter hosszú védőgátja Királyháza és Tiszauj- lak között, ez a gát azonban nem bírta most el a hatal­mas erőpróbát és több helyen keresztülsza­kadt. Az árterületek lakosságát szombaton délután fi­gyelmeztették a hatóságok, hogy a Tisza ára­dása egyre emelkedik és legyen elkészülve arra is, hogy el kell hagynia a házait. Az árvizekhez hozzászokott lakosság azonban nem vette túl­ságosan komolyan a hatósági figyelmeztetést és nem tett komolyabb előkészületeket a fe­nyegető veszedelemmel szembe?!, mivel nem hitte, hogy az áradás kukái nációé pontja túl­haladja a két hét előtti áradás nagyságát. Pár óra múlva azonban keservesen tapasztalták, hogy tévedtek. A több mint harminc kilométer szélességű és közel ötven kilométer hosszúságú völgyben néhány óra leforgása alatt szennyes, dühösen morajló tenger keletkezett, amely elnyelt min­dent, ami útjába akadt. A szennyes tengerből csak a magasabb fák koronái és azoknak a házaknak a fedeled lát­szottak ki, melyek kibírták a vadul ostromló hullámok erejét. Arra senki sem számított, hogy a viz elmossa utjából a Tisza védőgátjait és fékevesztetten zudul rá az egész síkságra. A vadul zugó ár éppen arról az oldalról tört rá Tiszaujlakra, Tiszakereszturra, Csetére és Várd községekre, ahonnan senki sem várta. A rémü- ietet fokozta a nem szűnő erővel zuhogó eső és a lakosság a menekülés első pillanataiban azt sem tudta, hogy mitévő legyen. Nemcsak az ár, de a sötétség is iszonyú volt, úgyhogy a kétségbeesetten menekülő emberek azt sem tud­ták, melyik irányban szabad a menekülés útja. •Sokan bennmaradtak házaikban vagy felmász­tak a házuk fedelére és szerencséjük volt, ha ■a ház nem dűlt össze, mert igy legalább a puszta életüket megmenthették. Arra gondolni sem lehetett, hogy a háziállatokat biztonságiba helyezzék, ezeknek nagyrésze bentpusztult az összedőlt istállókban és másnap is lehetett még látni, amint egy-egy elszabadult ló vagy tehén úszva küzd az ár­ban életéért. A legszörnyübb éjszakája a jelentések sze­rint Tiszánjilaknak volt, ahol az egész községet alig félóra leforgása alatt öntötte el az ár. A község lakosainak száma 3500 körül jár és 547 házszám van a községben. Vasárnap délig 467 összedőlt házat számoltak össze, amelyek teljes berendezésükkel együtt elpusztultak. Szombaton éjjel alarmirozták a beregszászi 10. huszárezredet s a katonasággal együtt kivonult Tiszaujlakra egy nagyobb csendőrosztag, pénz­ügyőrség, tűzoltóság és önkéntes méntőcsapa- tok. A község lakossága a magasban fekvő he­lyek és főként az állomásépület körül elterülő térségre menekült, melyet a pusztító ár nem öntött el. Az állomáson sok száz kétségbeesett ember gyűlt össze és az éjszakai sötétségben iszonyú jelenetek játszódtak le. Egyesek va­gyonkájukat siratták, mások meg a hozzátarto­zóikat keresték szörnyű jajgatások közepette és nagy fáradtságába került a mentőcsapatoknak, ho?y a szinte félőrült emberek egy részét visz- szatartsák áttól, hogy a zajló hullámokba ves­sék magukat. A kétségbeesés még reggel foko­zódott., amikor át lehetett látni a pusztulás ké­pét. A piszos hullámok egy holttestet is sodortak az állomásépület közelébe, melyben egy tíszaujlaki gazdálkodót ismertek fel. ötven embernek a sorsáról nem tudtak sem­mi bizonyosat, és a hozzátartozóik kétségbeesése szinte az őrületig fokozódott ezekben az órákban. A mentő csapa toknak, amelyek megfeszített erővel dolgoztak a lakosság megmentésén, ha­talmas munkájukba került, hogy elsősorban a betegeket és a sebesülteket helyezzék bizton­ságba. Délután megjelent Tiszaujlakon dr. Jech Leó ungvári országos alelnök két technikai fő­tisztviselő kíséretében és személyesen ellen­őrizte a mentési munkálatok folytatását. Jecih o.rszágos alelnök telefonon fordult a kassai or­szágos katonai parancsnoksághoz és utászcea- patok kiküldését kérte az elöntött területekre. Mivel Kassán ezidőszerint nem állomásozik utász zászló alj, azért az országos katonai pa­rancsnokság elrendelte, hogy azokat a csapato­kat vezényeljék oda .melyek most éppen Ru- szinszkó egyik részén gyakorlatoznak. Este azonban az áradás 40 centiméterrel apadt, úgy­hogy a katonaság kiküldésétől elállottak. Vasárnap délután egy különvonattal 202 be­teget és sebesültet szállítottak be a bereg­szászi állami kórházba. Ugyancsak tábori konyhákat állítottak fel a tíszaujlaki állomáson, ahol több mint négyszáz családot élelmeznek. Néhány tíszaujlaki család az árterülettől távolabb eső községekben lakó rokonaihoz ment. a lakosság nagy része azon­ban nem volt hajlandó eltávozni Tiszaujlakról. melynek az árvíz pusztítása következtében csak a főuccája maradt meg 80 házzal. A kivonult mentőcsapatok azonban kevésnek bizonyultak, úgyhogy vasárnap délután még a munkácsi 19. gyalogezred több osztaga is kivo­nult Tiszaujlakra. A mentőcsapatok csónakokon járták be az elöntött községet és elsősorban az emberek, asszonyok, gyermekek megmentésére igyekeztek. A katonaság Beregszászon és kör­nyékén elrekvirálta az összes csónakokat és mind be állította a mentési munka szolgálatába. A katonák valósággal ember felet ti munkát vé­geztek a pusztítás szörnyű pillanataiban, azon­ban 6ok esetben .tehetetleneknek bizonyultak a romboló ár erejével szemben. A tíszaujlaki zsidóság egy része az imaházba menekült az áradás elől és ott imába kezdett. Egy fél óra múlva azonban kénytelenek vol­tak menekülni onnan, mivel a viz már közel embermagasságnyira ért és mindnyájukat pusztulással fenyegette. Ugyancsak sok ember húzódott meg a ró­mai katolikus templomban is, azonban az ár a templomot sem kímélte meg, egyik fala i erősen megdőlt az árviz következtében. ^ Délután egy másik holttestet is találtak, ebben a községi pásztort ismerték föl. A halottak száma azonban valószínűleg sok­kal nagyobb lesz, mivel az összedőlt házak sok embert temettek —maguk alá. A vesze­delem egyáltalán nem múlt el még, mivel a szakadatlan esőzés következtében a Tisza egyre nagyobb víztömegeket hoz le az árviz- területre. Ugyanilyen helyzetben vannak a közeli községek is, melyek közül különösen Vári, Csetfalva, Szirma és Hetény szenved­tek rengeteget az ár pusztításaitól- Egyes je­lentések szerint Heténv község valósággal eltűnt a föld szí­néről. Elszállítják a gyermekeket A csehszlovák távirati iroda a katasztrofá­lis árviz pusztításáról a következő hivatalos jelentést adta ki: Tegnap délelőtt a Tisza áradása Tiszaujlaknál részben csökkenő ten Öenciát mutatott. Dr. Jech országos alelnök telefonjelentése szerint, aki a helyszínen tartózkodik, 250 ház dőlt romba és kétezer ember ma radt fedél nélkül. A vöröskereszt tegnap délben 150 gyermeket szállított Bereg­szászra és 250 személy távozott el a távo-i labbi községekben lakó rokonaihoz. A többiek a viz apadására várnak és főként a vasúti töltésen, valamint több magasabban fekvő helyen táboroznak. A község szörnyű képet mutat, mivel csupán egy uccája me­nekült meg az árviz pusztításától. A zsidó lakosságot a beregszászi zsidó hitközég vette gondjaiba és minden előkészítést megtett a további segélyezési akcióra is. A kiáradt Ti­sza tiz kilométer szélességen öntött ki. A veszedelemben forgó területekre még további katonaságot és csendőrséget vezényeltek. A Tisza vízállása tegnap este Tiszaujlaknál 430 centimétert tett ki, amely még mindig a legmagasabb vízállás, amit eddig felje­gyeztek. Az árterületen szolgálatot teljesítő pénzügy­őrség jelentése szerint Csap mellett a Tisza holttesteket sodort magával Félő, hogy az ötven eltűnt tisza- ujlaki lakos szintén elpusztult a hullámok­ban. Ezt azonban csak akkor lehet lesz megálla­pítani, amikor a viz teljesen leapad. Kárpát­alja többi vidékéről egyáltalán hiányzik min­den jelentés, mivel mind a távirati, mind pedig a telefonösszeköttetést megszakította az árviz pusztítása. A vasúti öszeköttetést csupán Taracközig lehet fönntartani, az or­szágúti forgalom pedig már Nagyszőllösön túl megszakadt. Ugyancsak a csehszlovák távirati iroda je­lenti, hogy a Tisza áradása a rahói járásban is hatalmas károkat okozott. Nagybocskó és Luha községek nagy réKe szintén viz alatt áll. Tócsftn a vízállás hé- méterrel haladja meg a normális magassá­got. A vasúti, távirati, telefon és országúti forga­lom teljesen megszakadt és az élelmiszereket csak lóháton tudják szállítani az elöntött te­rületeken. Először Lengyelországon keresztül akarták az odairányitott tengerit beszállíta­ni, azonban a galíciai folyók áradása ezt a tervet keresztülhúzta. A nagyszőllősi járás­ban viz alá került Királyháza, Tekeháza, Sás- vár, Feketeardó, Csepe, Hetény, Szirma és Fancsika, amelyek nagyrészt teljesen el van­nak vágva a világtól. Az árviz elvitte a hida­kat is ezen a vidéken, úgy hogy még az or- 1 száguti forgalom is szünetel. Tiszaullak borzalmas éjszakája Munkács, július 10. (Kiküldött tudósítónk telenifonjelentése.) A péntek este kezdődött és erejében növekvő árviz a szombatról va­sárnapra virradó éjjelen érte el kulmináció- ját. Az országúti közlekedés már Tiszaujlak- nál megszakad, Técsőtől kezdve pedig Rahó felé nincs vonat, megszakadt a telefon és távirati kapcsolat is, úgy hogy Rahó vidéke teljesen el van vágva a külvi­lágtól. Ennek a vidéknek élelmiszerrel való ellátása is lehetetlenné vált, pedig a lakosságnak semmije sincs. Készlete nem volt, mert att már felették és szörnyű Ínség fenyeget. Vasárnap reggel megkíséreltem, hogy be­jussak Tiszaujlakra. Az országút már Tiszaujlak előtt el van rúgva, a be tanú tat elözönlött® a viz, úgy hogy csak magas szekéren vagy csónakon lehet a szerencsétlen városkába bejutni. A viztengerből csupán a vasúti töltés emel­kedik ki. Azontúl borzalmas, megrendítő lát­vány tárul a szem elé. Tiszaujlakban méteres és még magasabb vizár öntötte el az uccákat Vízben áll az egész város. A falun túljutni lehetetlenség. Mindenütt összedőlt és dűlőben levő házakat látok. A viz csupán a főucca néhány házába nem hatolt be, a többit min­det elöntötte az ár. Valóságos tenger hömpölyög itt, amely harsogva rohan utón, kerítésen, háza­kon át. A kissé magasabban fekvő helyeken és a sekélyebb víziben bútorok, háztartási tár­gyak halmozódnak, állatok és emberek küzdenek a sodró árral. Minden elpusztult és pusatuiéban van. Jajgat és sir mindenki. A szerencsétleneknek sem kenyerük, sem semmiféle élelmiszerük. A házaknak nyolcvan százaléka összedőlt vagy düledezőben van, úgy hogy ezek hasz­nálhatatlanok. A katonai rádióállomás a huszti leadóval állandó kapcsolatban van, hogy az újabb vizár jöttéről idejében jel­adást adhassanak. Tiszaujlakra szombat délben szakadt rá az ár és egyre fokozódva vasárnap reggelig tombolt. Kul- minációját hajnali két órakor érte el. Oremufi László beregszászi szolgabiró szombat dél tői pihenés nélkül a helyszínen dolgozik. Katonai segítség vasárnap hajnalban érkezett. A lakosság ottmaradt része állandó rettegésben van, nem tud­ják, hogy a vasárnap délelőtti 30 centiméteres apa­dást nem követi-e újabb és nagyobb árhullám, mert úgy Újlakon, mint a felső vidéken szakadatlanul ömlők az eső. Tisz-aujlaktól felfelé több tízezer hold viz alatt áll. Ide minden segítség kevés, olyan borzalmas a pusz-- títás. Kavicshegyek az országúton és a vasúti töltésen Hétfőn déliben két órakor kiküldött munkatár­sunk a következő telefonjelentést adta: A telefon­összeköttetést Kőrösmezővel sikerült helyreállítani. Az árvíz Bocskó és Terebes-Fehérpatak között, tehát 18 kilométeres útszakaszon úgy az ország: utat, mint a vasúti töltést több helyütt átsza- kitotta. A vasútvonalnak helyreállítása három-négyheti időt fog igénybe venni, addig tehát a közlekedés szüne­telni fog s huzamosabb időibe kerül az országút helyreállítása is. Bocskó és Rahó között minden­fajta közlekedés megszakadt, Rahó teljesen el van vágva a külvilágtól. Az árviz az országutra, a hidakra, töltésre óriási mennyiségű kavics- és kisebb sziklagörgetegeket zúdított, úgyhogy több helyütt valóságos hegy­kupacok tornyosodnak a magasba. A vasútvonalat sok helyütt szaggatta szét a tom­boló elem és több helyütt tiz, húsz, sőt harminc méter hosszúságban egy­szerűen lesöpörte a síneket és a Tiszába sodorta, mintha vékony sodronykö­telek húzódtak volna a töltéseken. Az ár rettentő famennyiséget sodor magával A kőrösmezői fahíd elszakadt. A Szlatina és Máramarosszőget közötti országút fahidját szintén kettészakította a rohanó áradat. Bocskó mellett az árviz széttéipte a Bocskót Romániával egybekötő vasúti vashidat. Kőrösmezőn pénteken reggel kezdődött az árviz- veszedelem a Borzsa folyó megdagadásával. A viz pillanatok alatt kiöntött és az árviz erejére jellemző, hogy a szennyes víztömeg harminc kilométeres órasebességgel száguldott tova. Borzalmas viztenger öntött el mindent Kőrösmező és Tiszaujlak között. Ezen a területen minden termés elpusztult, házak .és gaz­dasági épületek omlottak össze kártyavárként, az állatállományban is nagy kár esett. Emberöltők óta nem okozott a Tisza ilyen pusz* titást ezen a területen. Téesőn pénteken este vette kezdetét az árvíz- veszedelem. Az árviz közeledtére katonai segítsé­get kértek Husztról, de a segítség nem érkezett meg és igy a téesőiek maguk láttak hozzá az ön mentés munkájához. A község hatóságainak, lelkészeinek parancssza vára a téesői tűzoltóság és a községnek minden tizenhét évnél idősebb épkézláb embere kirohant a töltésre, s ott péntek estétől vasárnap reggelig emberfeletti erőmegfeszitéssel szálltak szembe a fenyegető árral. Védték, erősítették a töltést, inezakadtáig dolgoz­tak. Az ostrom azonban két helyütt mégis átszaki- totta a töltést, de a téesőiek nyomban a vészé lyeztetett pontokra rohantak és hősies küzdelem mel szorították vissza a vizárat, reparálták ki a töltést. Szombaton hajnal fél négy órakor volt az árviz kulminációja Téesőn. A Tisza vízállása ekkor a normális vízállást 7 méter 60 centi- j méterrel haladta meg. A téesői határban 2.400 hold földet öntött el az árviz. 1600 hol­don teljes a pusztulás. Técső határából a szó szoros értelmében 500 holdat a viz egysze­rűen magával sodort, lenyeste a termékeny humuszt s az ott maradt csupasz talajt he­kavicsolta. * A técső leknek tizenöt év óta fájó sebük a Ro­mániával való határ kérdése, most a Tisza u.j ih atárrende zést cs in ál t. A Técsőről a Tiszán át Romániába vezető régi vasúti hid a leghevesebb ostromot is derekasan állta. A vashidat is teljesein elöntötte a.z árviz s mintegy egy méter magasságiban rohantak a hid felett a Tisza hullámai. A taracközi állami fatelepről mintegy 23.000 köbméternyi fát és tutajt sodort ma­gával az áradat. A tutajok egy méteres magasságban ugráltak át a vízzel elöntött téesői vashídon, köziben ret­tentő robajjal döngették a jól megkonstruált vaehid pilléreit. Olyan volt ez a pokoli lárma, mintha 30 és feles mozsarakkal lövöldöznék a vashidat. A 2-3.000 köbméternyi fát az árvíz lesodorta Magyarországra és igy a rszinszkói I fa minden kompenzációs üzlet nélkül került magyar területre. Tiszaullak szörnyű nyomora Tiszaujlakon vasárnap reggel óta apadóban van a viz, A városka ezer-ezerötszáz lakója hajlék nélkül van. A lakosság helyzete ször­nyű. Az árvz mindenüket elsodorta s most ott állanak kifosztottan a legkisebb élelmi- sze készlet nélkül. Tiszaujlaknak azonnali gyors segélyezésre van szüksége, elsősorban kenyérre és szalonnára. Dr. Jech országos al­elnök 50.000 korona gyorssegélyt helyezett kilátásba. Ez az össze gazomban csekély és csak részben enyhítheti a nyomort. Minél előbbi és minél jobban megszervezett akcióra van szükség, hogy a Tiszaujlak és Király­háza között dühöngő árvi záldozatainak pil­lanatnyi nyomorúságán enyhíteni lehessen. Munkácson gyorssegély-bizottság alakult s a városnak meg a rendőrségnek alkalmazottai házról-házra járnak, hogy elsősorban élelmi­szert, főleg kenyeret és szalonnát gyűjtsenek össze. Ruszinszkó népe, még pedig elsősoriban a síkságot lakó magyarság évtizedek óta nem szenvedett ily súlyos természeti csapás alatt, mint aminöt ez a két napos árviz zúdított rá. S 0 S-jelek a tíszaujlaki postahivatalból Ungvár, július 10. (Tudósítónk telefonjelen­tése.) Tiszaujlak lakosságát az árvíz kulminá­ció j.a éjjel lepte meg, két óra. tájiban, legmé­lyebb álmában. A hatósági figyelmeztetés elle­nére mindenki házában maradt, és igy fokozó­dott a katasztrófa nagysága. A postahivatal Tiszaujlakon csak nmkmn Mi maradt... Huszonháromezer fa ostroma a téesői vashld ellen

Next

/
Thumbnails
Contents