Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-09 / 153. (3263.) szám
| ___________________________________________________________1933juli^ Kü lső megjelenése nem nagyon izgató. Senki sem gondolná, hogy Franciaország megreformálása eézári álmainak csak első ét apját jeleníti és még kevésbé, hogy rövid hat oldalon néhány egyszerűségűkben és közismertségükben a szemtelenség bombahatását gyakorló mondatban petit fett és kurziv betűkkel elintézi, amin hiába töri a világ a fejét: a világ sorát é-s sorsát. Francois Coty, a párisi pár főm k irály nem tegnap óta politizál, de tegnapelőtt óta és a huszonnégyórás különbözet révén kinevezi magát a „Nép gyermekének és barátjának" és Léon Daodet-vel egy iramban ir és üvölt a francia köztársaság ellen. Minden kis, kisebb és legkisebb esemény Francois Coty számára földrengés és jel a támadásra. Most is, hogy de Monzie meghívta Albert Einstein száműzött és nem éppen ismeretlen német tudóst a francia egyetemi katedrára, a párisi parfőmkirály megnyer- gelte a teljesen érthetetlen és ebben az esetben felháborítóan mulatságos gyűlölet csataménjét, nekirontva a közoktatásügyi miniszternek, Einsteiunak, a csillagos égboltnak: „Le communisme au College de Francé" címmel lapjába cikket irt és ezzel a cikkel Einstein jóvoltából halhatatlanná tette magát. Ha van még ember, aki nem érti meg, milyen kevés bölcsességgel kormányoztatik ez a szomorú világ, hiánytalan képet nyer róla, ha elolvassa a parfőmös politikus förmedvényét Einstein kineveztetése ellen. Milyen okból és mi cimen hivták meg Einsteint? — kérdi a politikai szillogizmusra törekvő Coty és igy felel: Azon a cimen, hogy tudós? De hiszen Einstein maga mondta, hogy tanát az egész világon csak három ember érti. Jómagam nem vagyok a három ember egyike- De Monzie sem ilyen ember. Szóval, kinek kell Einstein? Senkinek. Senkinek. Szegény csillagos égbolt és Einstein, nem kellenek senkinek, mert egy senkinek nem kellenek és habár a matematikai relativitás-elméletnek valóban semmi köze ostoba tömegértelmezéséhez, miszerint Einstein azt találta ki, hogy minden relatív ezen a földön, akaratlan humorral is úgy értelmezendő a derék Francois Coty esetében, akinek csak az ostobasága abszolút. Erről nem tehet Einstein és nem tehet a relativitás- elmélet és ha a francia köztársaság megengedi, hogy Cotyhoz hasonló csillagok ragyogjanak az egén és nem akad bátor ember, aki leszedje őket, Einstein kénytelen lesz ezt és a hozzá hasonló csillagokat kihagyni a számításaiból, mint azt a quantité négligemble-t, amellyel a csillagászati matematika korrek- turás képletei nem kell, hogy törődjenek. Az égbolt i'gye tehát rendben lenne, de Einstein ügye nincs rendben, mert Coty, a csillag nem elégszik meg annak a megállapításával, hogy üresfejü létére nem érti a relativitás elméletét, hanem poliikai csillagvolta révén azt az invektivát sújtja Einstein felé, amely ismeretlen a csillagok világában, de annál ismertebb a politikai világokban: „Einstein kommunista!" üvölti Coiy és itt már nem tudományról, hanem szabad gyalá- zásról van szó. „Az, hogy zsidó, nem érdekel minket, — mondja Coty ravaszul, — de az, hogy kommunista, felette érdekel minden franciát. Kommunizmus a College de Francéban!" Bebizonyítja, hogy Einstein kommunista. Szialin barátja, az ördög cimborája. Bebizonyítja, — mi sem könnyebb, hiszen bebizonyították az ellenkezőjét és az ellenkező ellenkezőjét. Zsidó és cionista, hegedül és csillagászattal meg fizikával foglalkozik —: mindenre képes, főként pedig kommunista. Csak egy kommunista irhát olyan elméletet, amelytől az egész világ úgy megbolondul, hogy Einstein híresebb, mint Coty, mikor pedig a világon csak három ember érti, mi-i ről van szó. Coty nem érti, miről van szó, ergo: ő az egyetlen, aki érti, miről van szó: kommunizmusról! Ez az ágról és a porosz akadémiáról ideszakadt világhírű sehonnai, akit senki sem ért, de mindenki zseninek dicsőit, nem tudja, mi a mélyebb összefüggés parfőmgyártás és politika közt és azt gondolja, hogy mert kitalálta a relativitást, Coty feje fölött elnézhet és egyszerűen beülhet a College de Érán- ce-ba. Nos, az ilyen kommunizmust „a nép gyermeke és barátja" nem tűri meg a hazájában... és milyen jó, hogy ez a szamár de Monzie miniszter elkövette ezt a baklövést! Először kilövöm alóla Einsteint, a bakot, — gondolja Coty — és ha elbukott, beülök a miniszteri székbe. A nép gyereke és barátja megfujja a kommunista vész harsonáját és ■mert nem szabad barbár németnek feltűnni, a filoszemitizmus báránybőrébe bújva adja a szamarat a tudománnyal szemben. Mi az, hogy tudomány? De Monzie nem érti Én nem értein. Tehát nem érti senki. Ellenben érti ez •az Einstein a kommunizmust, hiszen azért talált a ki, hogy minden relatív: royabznius. francia jegyforgalom aranyfedezete, sőt még a Coty-parfőm kvalitása is! Ezen van a hang- snly, — harsonázza Coty —, ébredjetek, francia polgártársak! Einstein ante portás, gyerünk a Marséi 1 aise-el, a barikádokkal és a miniszteri tárcával... Mert hiába minden. Hiába hiizod fel a váltad megvetéssel. Hiába játszol gúnyos vagy fölényes pózban embert, ki már mindenen túl jutott. — Én jói tudom és erezed te is, hogy szenny, piszok és ezer mostoha szeszélye sorsnak és sok ostoba eltévedés és eltévelyedés az élet külső, felső máza, csak mert lelked legtitkosabb rejtőkén az élet kívánatos szép csoda, Schopenhauer mondotta: Ha egy köuyv és egy koponya összeütköznek és a keltő tompa hangot ad, nem mindig a könyv az oka ennek a gyakori tüneménynek. Jó mondás, csak kár, hagy Schopenhauert oly kevesen értik, mint Einsteint. Talán csak három ember, de e három egyike semmiesetre sem Coty, annak dacára, hogy rövid hat oldalon néhány mondattal elintézi a világ és a francia köztársaság sorát és sorsát. Tompa hang, de ennek valóban nem Einstein az oka, hiszeu ő nem ismeri a politikai parfőmgyártás titkát, ő tudós és relativista, csillagász és fizikus, aki gondolkodni akar, semmi mást. Arról nem tehet, hogy Coty mást akar: szörnyű mást, azt, ahogyan a világot kormányozzák! Fiittyös cinizmus ép úgy nem hited, műd nem tied az ezerszeres átok igazsága, mit öklözött kézzel sorsotokra szórtok. "i í az isten ültetett oda pazar kézzel és béke hajnalán És lelke legmélyén az emben- jó, s sikoltva sir a tisztaság után, ÁSGUTHY ERZSÉBET. üz m kümmm Irta: SZOMBATHY VIKTOR A „kliensek főnökét" először ^ a rendőrség folyosóján pillantottam meg, éppen egy rendőr kísérte kihallgatásra, tekintettel arra, hogy igen ismert alakja városunknak. Nem múlik el hónap, hogy ^alami baja ne akadna a magas hatáságakkal. Hol egy kis gab onalopás, hol szén tol va jlás, tyúkketrec- feltörés vagy hamiskártyázás: a jeles fiatalember minden dologba bel© van keveredve e ha valami történik városunkban, a rendőrök először öt keresik föl, egészen bizonyos, hogy nem eredmény nélkül. A derék fiatalember neve a helyű sajtóban kéthetenkint fordul elő, már csak kezdőbetűjével, úgyis mindenki ismeri. Ezen a délelőttön iámét kihallgatásra hozták a titokzatos fiatalembert, ezúttal azonban kiderült, hegy nem egyedül jött, hároméves kisdiát is magával hozta az érzékeny szivek megpuhMására. A kisfiú származása sajnos nem felel meg teljesen a törvényes elő Írásoknak, mindamellett a csavargó-legény olyan dühös apai szeretettel függött a kisgyereken s úgy megölratta, amikor a gyerekért megjelent a vöröekeresztes nővér, ő érte pedig a fogház őre, hogy megesett a szivünk a nagy siránkozáson s egy ötkoronással enyhítettük apai bánatát. Ez történt az egyik napon, másik napnak délelőttjén félénk és többszöri kopogás után nyílik az ajtónk s belép a jeles legény, ifjú gyermekével egyetemben. Gyűrött ruházata, hetes szakálla, rekedt hangja, félregörbült orra nem volt éppen a legbizalamgerjesz- tőbbnek mondható. Megállt az’ ajtó előtt. De semmi sem volt belőle a bátor betörőből, inkább megroppantnak mondhatom, ahogy megállt az ajtó melléit: — Az ur csinálja az újságot? — kérdezte. A felelet, után közelebb jött az asztalhoz: — Ne tessék engem beírni az újságba, csak nevetnének rajtam a kolegák, hogy milyen ügyetlen vagyok, mindig elfognak... A társadalom fölényes, Ítélkező szava tört ki belőlem: — Hát minek csinál annyi bajt? — Kérem szép en — vakarta meg a fejét — iszen dolgoznék én, ha munka lenne. De az embernek valamiből élni kell és ráfanyalodik arra a kis lopásra, tetszik tudni. No, ez már derék dolog, szemtől-szemben állni a város leghirhedtebb tolvajával, a betörések, lopások, utonállások egyik vezető szakemberével... — Üljön le, fiam . •. Szájába cigaretta, a gyerek kezébe kockacukor. Boldogan vette birtokba az élvezeti cikkeket mindakettő. — Hát beszéljen a betöréseiről. •. Szégyenkezve, mint mikor a nagy karmestert kérdezik legutóbbi operájáról, igyekezett elhessegetni magától a beszédet, amely a mesterség bensőbb titkait fedné föl. — De ne tessék kiírni az újságba — kérte szépen, — mert... — Végül mégis megéred! a nyelve, A beszéd értelme veszedelmesen súrolta a munkanélkül ténfergő, lopásból élő külvárosi legény kétél tőségének határvonalait. — Ide-oda támbolgunk, szidölgünk — mondta erősen csallóközi kiejtéssel — reggel a Vágpartra miaunk munkájir, délben a hajó- épiiésfaez, meg az uoeaburkoláshó. Több nem lé vén •.. — Aztán esté lopni mennek? — Még nem. Megnézzük a munkamilkiüli segélt, aztán összeállunk kártyázni. S váratlan fordulattal fejezi be: — Most éppen tiz mázsa zab miatt hallgattak ki. De nem én voltam ... Igein kedélyesen beszélgettünk volna még a szakmáról, ha a következő pillanatban a zsebébe nem nyúl és három piszkos ir kalapot nem vesz elő onnan: — Szerkesztő ur — pislog szégyenkezve — nekem jó kigondolásaim vannak és formásam tudok fogalmazni. Verseket irtaim. Mindig is e'zokok, ha kihasalok az erődök tetejére s elnézem a nyári mámort... Úgy hallom, a verset jól meg is fizetik ... A szerencsétlen börtön töltelék hat versel irt, a nyár mámoráról, az élet buíbánatáról, a szerelemről és a lepkék haláláról. ... — Jól van; elolvassuk — ilietődtem meg a város főtolvajának irodalmi küzdelmén. Három hétig nem láttam. Hírét csak a rendőrségi krónika regisztrálta, néhány pincét feltörtek, cementet loptak ©1 máz&aszárn- ra s gabonát vittek el „alkalmi" kocsival- Már el is felejtettem a látogatást, amikor sűrű topogáSsal és izgatott diskurzussal, három hasonló „haver" élén megjelenik ismét egy nagy betörés után való napon. A négy bandatag élén az én kliensem, vadonatúj kék- osikos strandkabátban, szürke nadrágban és fehér cipőben. Megáll, kezetfogunk. Rögtön el is kezdi: — Nagy újság van. Megint loptunk. Mit csináljon a szeginy ember?! Azzal megpöndöriti magát a tengelyi© körül 'és szeretettel simogatja végig az uj ruhát. — Már ki is öltözködtem, a rendőrségen pedig kihallgattak. Lehet, hogy egy kicsit ülni is fogok • •. A háta mögött álló azonban meglökte: — Ne magadról beszélj, hanem a nagy munkanélküliséget mondd el. Kérd meg az urat, ne inja ki a neved az újságba •.. De az én kliensem nem hagyta magát: — A versek, a versek, kérem, mi van a versekkel? Megint vannak szép kigondoJa- taim ... — Eredj az ördögbe a versekkel! — dühöngött a másik- — Ilyen ember ez, kérem, ahelyett, hogy vigyázna rendesen az életire éjjel, verseket ir és fogalmaz. Nagy csata kerekedett volna, ha a küldöttség tagjai dühösen e] nem hagyják a színhelyet s igy csak az én első kliensem maradt a szobában. Illedelmesen a szék szélére ült. Nagy kedvteléssel nézegette az eleganciáját. — Rajtakaptak — húzta el a száját — s azt hiszem, most végérvényesen kapok néhány hetet, sok van a rovásomon- Az a pek- kem, hogy mindig ügyetlen segédeim vannak. Az „anyagot" pedig már eladtuk. —- De akkor vissza kell adni ezt a ruhát is . • • — Vissza — nézett Bafa-cipőjére busán — de még megjártatom az uccán. — Nem rendes dolog ez, amit csinálnak, Gusztii! Guszti félreértette s egy etér tőleg bólogatott: — Hiszen én is mondom, de nem lehet ebben a városban rendes dolgot csinálni, sen kinek nincs már semmije... Én el is költözöm más vidékre, uj havereket keresek. Búcsúzott, eltaposta a cigarettát s a déli korzó felé pillantott: — Mielőtt elmennék, arra kérem, hogy valami költői nevet gondoljon ki a számomra. Valami nagyon szép nevet, mint Hunyady János- Mert- mégis, mit mondanának az emberek, ha az újságban az egyik oldalon azt olvasnák, hogy újra tiz mázsa gabonát loptam, a másik oldalon pedig látnák, hogy ejnye, ez a bitang gazember pedig milyen gyönyörű kigondolafokat fogalmaz! — Rendben van, Guszti! Guszti még végigsétált a korzón, láttam, amint bámuitatta magát uj ruhájában. Másnap bevonult az ügyészség fogházába, a régi munkaruhában. Még ma is ott ül. Csupa figyelemből nem írtam meg az újságba ezt a „pekkjét". Kimaradt a rendőri krónikából. így legalább nem kérheti számon a verseit sem. pedig azóta ki tudja, milyen gyönyörű kigondolásokat fogalmazott megint a fogház hűvösében ... ál elragadtatással sn^iEaíStozrraSs a PMN nyaralói Lígn 'gtöfól A PMH nyitrai és besztercebányai olvasói közül többen töltöttek kellemes napokat Lig- nanoban a Miramare penzióban. Erről a nyaralásunkról a következő levelet intézték utazási osztályunkhoz: A PMH. utján jutottunk el erre a kellemes kies fekvésit helyre: Lignaooba. Lignano a középosztály nyaralóhelye és legfőképpen azoké, akik a természet szépségeit szeretik és kívánják. Gyönyörű homokos strandja van. nagyon szép menedékes tengerpartja, mely kb. 100 ni. távolságban olyan sekély, hogy a gyerekek is minden* veszély nélkül fürödhetnek. Á felnőttek >a kellemes fürdés után este a Stabil imént óban 'folytathatják szórakozásukat zene mellett. Nyaralásunkat különösen Gábor ur nagyszerűen vezetett Miramare szállodájában való elszállásolásunk teszi felejthetetlenné, mert úgy a kitűnő és bőséges bécsi konyha, valamint a pontos és előzékeny kiszolgálás teljes megelégedésünket váltotta ki. Ajánljuk mindenkinek Lignanot és az odautaz óknak a Hotel M iram a rét. Itt. említjük meg a levéllel kapcsolatosan, hogy aügnánoi szállodánk után rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg, úgyhogy nagyon célszerű a főidény alatt jó előre szobáról gondoskodni. A PMH utazási osztálya, Bratislava, Central Paseage. «« Telefon 27-87. Parfomos politika Irta: NEUBAUER PÁL Vallomás ast életről
