Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-09 / 153. (3263.) szám

A jelentkezők egy harmadát nem tudják felvenni a délszlovenszkói magyar iskolákba A falusi népiskolák is túlzsúfoltak saját akaratát senkire ráerőszakolni s ezért alkalmazza inkább a meggyőzés fegyverét. S annál iokálbb érvényesíti ezt a módszert, minél nagyobbak az ellentétek s minél ke­vésbé sikerül ezeknek eloszlatása. Anglia az a királykisasszony, „aki oly boldog vol­na, ba ..." De hiszen oly sokan boldogok volnának, ba az a „ha" nem volna. A mai Oroszország Páris megítélése sze­rint a háborúból született s a bábomban fog elpusztulni. Ezért semmi körülmények kö­zött neon hajlandó kalandba bocsátkozni sem Európában, sem a távol keleten. Ennek el­lenére Oroszország állandóan nyugtalan. A franciák véleménye szerint elsősorban Hit­lerek Németországa tartja feszültségben az orosz idegeket. Moszkvában olvasták a „Mein Kampf“-ot s a londoni konferencián benyúj­tott Hugenberg-Schacht féle memorandum­ban felismerték a harmadik birodalom evangéliumának tanait. Tudják, hogy mit je­lent az, amikor a német ifjúság fegyverrel a kézben sportol. Félnek a német törekvések­től. Ennek a félelemnek a hatása alatt lettek a lengyelek újra testvérek és az előbb lené­zett francia kispolgárok újólag barátok. Fel­elevenítik Kronstadt emlékét s megemlékez­nek a derék Marianneról, aki oly szép volt, de közben nem feledkeznek meg a louis d,or­ról sem. Lengyelország francia megítélés szerint nem nyugtalan. A német birodalom és Orosz­ország közé beékelve, tisztában van erejével, de szenvedéseivel is. Mert Lengyelország elé­gedetlen. Sem Franciaországgal, sem Angliá­val, sem Olaszországgal nincs megelégedj. Abban a meggyőződésben él, hogy tizenöt esztendő alatt nagy állammá fejlődött, amely még most is fejlődésben van. Rossz néven veszi, hogy nem ismerik el olyan tényezőnek, amelyre a nagyhatalmak társaságában jogot formálhatna. Magatartása semmi kétséget nem hagy fenn abban a tekintetben, hogy nyugalommal és hidegvérrel fogja szükség esetén érdekeit megvédelmezni. A kisantantról a francia félhivata’os meg­állapítja, hogy nem érzi magát biztonságban és törekvéseit sem elégítették ki eléggé. A tizenöt év előtt megteremtett rendszertől megelégedettséget és teljes biztonságot re­mélt. De ez a rendszer megrendült. Nem is a legkisebb államok voltak ennek okai. A talaj, amelyen fe’épült, állandóan mozgásban van. Nem szabad, hogy ezek az államok áb­rándokban éljenek. Csehszlovákia, Románia- és Jugoszlávia eltökélt szándéka pozíciójuk megvédése, összefogtak a közös érdekek vé­delmére. Ausztriában nem bízik Páris. Igaz, hogy el­szántan védekezik ez a kis ország a nemzeti szocialista támadások ellen, de ez a védeke­zés nem Németországnak, hanem csupán a német szellem egy megnyilatkozásának szól. Francia szemmel Ausztria függetlenségéért vívott harca mögött csupán szellemi vagy vallási okokat keresnek. Hogy hova fog Ausz­tria sorsa fejlődni, az rajta kívül álló ténye­zőktől függ. Még nem lelhet tudni, hogy ezek a tényezők egy akaraton lesznek-e, vagy kü­lönböző törekvéseket fognak-e annakidején képviselni. Magyarország a franciák szerint politiká­ját jelenlegi határainak tarthatatlanságára építi. Ma Róma oldalán jelenik meg, holnap Berlinben kísérletezik. Ahhoz csatlakozik, akiktől segítséget válhat. Tehetetlennek érzi magát s ezért kénytelen ingadozni az erő­szak és a rábeszélés között. Egész Középeu- rópa agitációjától visszhangzik. Egyik oldalon a nemzeti szocializmus, a másikon Ausztria- Magyarország egyesülése, esetleg j restaurá­ció lehetősége. Ilyen körülmények között senki sem tudja, hogy hányadán van. Azt állítják Párisban, hogy a régi kontinensnek ebben a sarkában még élnek azok a szenve­délyek, aimelyék tizenöt évszázad óta a fehér faj szellemi konfliktusait táplálták. Legalább is igy látja d'Ormesson a francia félhivatalosban. A francia képviselőház kül­ügyi bizottságának alelnöke, de Vessan kép­viselő viszont jóval nagyobb tájékozottságot árult el néhány nap előtti nyilatkozatában. A magyar kérdés rendezését a középeurópai béke elengedhetetlen előfeltételének tekinti. Ennek a békének a megteremtése De Tessan szerint már nem soká szenvedhet halasztást. Érdekes, hogy a fasiszta Olaszországot és különösen Németországhoz való viszonyát mi­képpen Ítélik meg Párisban. Olaszország sze­rintük elérte vágyainak netovábbját. Többet, mint amennyit valaha is remélhetett. Elhi­tette a világgal, hogy háborúra készül. Vé­gigjátszotta és megnyerte ezt a játékot. Pedig ez a játék nem is volt veszélytelen. Külö­nösen, miután Németországot választotta part­nerének. Ez pedig tudvalevőleg nem ismeri a tréfát. Azonban durvasága felrázta az an­golszász világot. Miután pedig Olaszország érzékenyen reagál mindenre, ami Londonban és Washingtonban történik, módosította ré­gebbi magatartását és Mussolini a döntőbíró szerepét foglalta el. Közeledett Franciaor­szághoz, nehogy az a szemrehányás érhesse, hogy olasz-német blokk megteremtésére tö­rekszik. Továbbra is összeköttetésben áll en­nek ellenőré Berlinnel, amelynek megengedi, hogy a francia-oiasz ■tögeledésl továbbra is csak illúziónak tekintse. ÉsMussolini tovább­ra megmarad a nagy. b»éki,tőnek... ....... S a seregszemlét folytatni lehetne a . Bal­kántól Spanyolországig. Mindenütt csak vitat­koznak az emberek, megfeledkezve arról, hogy a világ állítólag már régen egységes. A mindenütt uralkodó nyugtalanság, küzdel­mek és láz láttára lelhet-e azon cstdálkozni, — kérdi d'Ormisson — hogy Genfiben a lesizere lési konferencia a további fegyverkezést ké­szíti elő s hogy Londonban a világgazdasági Komárom, julius 8. (Saját tudósítónk jelen­tése.) A következő, 1933-34-es iskolai évre olyan nagy számban jelentkeznek egész Dél- azilovenszkóm a magyar tanulók, hogy az isko­lák alig tudják felvenni őket. A bencés gim­názium első osztályába másfélszer annyian jelentkeztek, mint amennyi hely van, a pol­gári iskolában a jelentkezők egyharmadát nem vették föl- A visszautasítottak kivétel nélkül vidékiek. A tanfelügyelőség jelentése szerint a falvakban olyan sók tanköteles gyermek jelentkezett, hogy az iskolák nem Prága, julius 8. A vasutügyi minisztérium j a következő felhívást intézte valamennyi igazgatóság vezetőjéhez: A személyforgalomban állandóan csökkenő bevétel arra kényszerít bennünket, hogy to­vábbi takarékossági rendszabályokat léptes­sünk életbe. Elő kell készülni minden lehető­ségre, ezért megbízom Önt, hegy a vonali ki­adások további csökkentése iránt intézked­jék. A takarékosság a szerelvények csökken­tése és a kevésbé használt vonatjárátok be­szüntetése által érhető el. Ha ezek a rend­szabályok nem elégségesek, úgy számolnunk kell a menetrend tekintélyes redukálásával konferencia a pénzértékek megvédése he­lyett, azokat lerontani készül? A tanulság mindebből, hogy Páris látóköre még mindig nem terjed túl a francia, határé­ból is csajj felületesen látja. A ihirbedt. fran­cia publicista lát, az,t a securité szempontjá­ból is csak felületesen látja. A hirkedt fran­cia földrajzi tájékozatlanság sem szűnt meg teljesen s a politikai emelkedettség szelleme sem kerítette hatalmába a Quai d‘Orsayt. Mert semmiféle szövetségi rendszer nem tud­ja elhárítani azt a tényt, hogy a francia nép alig szaporodik, a német birodalom lakossá­gának szaporodása viszont, iha a háború előtti tudják őket befogadni. Az iskolák nyolcvan százalékban túlzsúfoltak s a tanítás csak vál­takozó rendszer szerint történhetik, nagy hátrányára a tanításnak. Számos községben építettek ugyan hivatalos felszólításra isko­lát, a legtöbb helyen azonban még most is a régi és szűk tantermekben szorong a tanuló­ifjúság. A komáromi iskoláztatás problémáját az is nehezíti, hogy a várostól több kilomé­ternyi távolságban elterülő kültelkeken egy­általán nincsen iskola, holott egész falvak keletkeztek már a város szomszédságában. j is. Kérem, kisérje figyelemmel ezért az ösz- | szes személy szállító vonatok forgalmát és ve­gye fontolóra már most, hogy mely vonat- járatok szüntethetők be olymódon, hogy ezt a közönség a legkevésbé érezze. Fontos azon­ban, hogy a vasutigazgatóság jelentős dologi és személyi takarékosságot érjen el. Valamennyi igazgatóságnak javaslatot kell beterjesztenie szeptember elsejéig a minisz­tériumba, úgy hogy a téli menetrendben, amely október elsején lép éleibe, már a ke­vésbé forgalmas vonatjáratok beszüntethetők legyenek. éveket vesszük alapul, tényleg indokolja a franciák félelmét. Csupán a megoldást ke­resik helytelen utakon s ennek a mai menta­litás a legnagyobb akadálya. Mert más meg­oldás is elképzelhető. Olyan, amelyben a né­pek nem néznek egymással farkasszemet. Ez ' pedig azonnal bekövetkezik, mihelyt az im­perializmus szellemét sikerül leszerelni. Mert a népek között nincsenek elháríthatatlan el­lentétek. Ezeket csak a helytelen politika szüli. S ha ez bekövetkezik, akkor a szom­szédság ellenére sem kell Franciországnak a német nép szaporodásától félnie. Ugyanúgy, ahogy Kínától vagy Indiától nem fél. A vasúti szeielvéitsfil&t csökkentik és vonaliéra!okát szüntetnek bt Csehszlovákiában Szigorú takarékossági rendszabályokra hívta föl a vasutügyi minisztérium az igazgatóságokat (16) Össze vissza beszéltem, mint minden férfi hasonló esetben, amikor látja, hogy ügye egyre reménytelenebb. Belekezdtem monda­tokba, abbahagytam őket szebben hangzók kedvéért, megfogtam a karját, elhúzódott, elébe álltam, hangtalanul kitért. Ugv men­tünk egymás mellett, miutha fogócskát ját­szanánk, vágtattunk parkon, pázsiton, étterem terraszán. szállók csendes udvarán keresztül. Rosszabb volt, mint a karszti száguldás. — Hagyjon, kérem, ne is említse. Kár min­den szóért. Már a szállónk előtt voltunk. — Vera, — álltam eléje — csak egy szót, csak egy kicsi kis mosolyt... Megállt egy pillanatra: — Az az egy szó: másképp gondoltam ezt az estét. Maga akarta igy . •. Nem haragszom, nem tehet róla, férfi ... — Vera! — Mindenki ránk figyel! — húzta ki kezét az enyémből, — jó éjszakát. Otthagyott az üveges ajtóban. Egy ideig té­tova bámultam utána, még láttam, ahogy fel­siet a pirosszőnyeges lépcsőn, a portás meg­emelte előtte a sapkáját, két unatkozó férfi érdeklődve hajolt ki a fotölyből... még egy forduló, vájjon visszanéz-e, nem nézett visz- sza... a terraszról az angol keringő lágy zo- néje szűrődött be, valami osapóajtó zörrent... Pardon, ütődött belém egy vidám fürdőven­dég, villamos zúgott el a hátam mögött... este van ... Fiúméban csillognak a lámpák, a repülőgép aludni ment. •. nessun maggior dolore ebe ricordarsi dél tempó felire nella miseria... bizony, nincs nagyobb fájdalom, hás rendőr s az utolsó pillanatban rántott el egy autó elől. Úgy róttam az utakat, mintha egyedül lennék a pusztában. Valamit morog­tam neki köszönetül, csodálkozva nézett utá­nam, ide-odaténferegtem a tengerparton, a muzsika végigharsogott a vizek fölött, min­den terraszon táncoltak, szerelmes párok si­multak egymáshoz és az utolsó gőzös most ol­dotta el kötelét a vastönkről. Pihenni akartam s helyet foglaltam az egyik terrasz asztalánál. — Pezsgőt! — mondtam a pincérnek, — hozz valami fanyar olasz italt!... Jóideje ülhettem egy virággal futtatott osz­lop árnyékában. Magyarok, németek, olaszok, csehek keveredtek össze az asztaloknál, a dzsessz még mindig angol újdonságokat hú­zott... where is my rose of Hawai... nye­keregte a szakszofon, csendes zsibbadtság vett rajtam erőt. Ebben a pillanatban vállamra üt valaki: — Fekete Gyuri! Hogy kerülsz te ide? —Szilvási Pista! — rázom meg a kezét — nem is tudtam, hogy te is lenn vagy. Szilvási Pista evezőtársam a klubban, jó pajtás, egyszer együtt akartuk felborítani a horányi csárdát, az apja valami banknak mindenható elnöke s Pista ügyvédi iroda nyitásával foglalkozik, abban a reményben, hogy egyszer majd ügyésze lesz az apja bank­jának. Három télen át együtt jártuk a bálo­kat és kázizsurokat. Valami kis flörtöm is volt a Pista húgával, Sárival. Sárinak sike­rült alig két esztendő alatt a „szép elvált asszony11 cimét megszerezni s miután az arc­képe megjelent néhányszor a képes színházi újságok társasági mellékleteiben, Pest egyik szép asszonyaként ünnepelték. — Anya is itt van, Sári is itt van. Te. Sári valami olasz grófot szedett föl megint, Conte nemtuménkicsodát, de alighanem csak egy nyalka dzsigoló lesz, gyere, ünnepélyesen meghívlak, üsd ki a nyeregből, látom, szalma vagy! Mindezt egy pillanat alatt hadarta el Szil­vás! Pista, az összes jogi és államtudományok reményteljes doktora, aztán be sem várva a beleegyezésemet, máris cipelt, rángatott a terrasz túlsó végére, álról meghitt családi együttesben ült a Szilvási család abbáziai kirendeltsége: a mama, Sári, két oldalági nőrokon, egy unottképü fiatalember és a conte. Mivel jobbról is, balról is magyarok ültek,* nem tűnt fel a harcias fogadtatás, amiben a Szilvási család törzs- és oldalági tagjai üdvö­zöltek- Mintha-a Szahara közepének elvadul! oázisán, pállott forrásvíz mellett hozott volna össze a sors bennünket. — Fekete Gyuri! — csüggeszkedett rám a mama, akinek bronz vörös haja tövében fehér szálak világítottak, jeléül annak, hogy a ma­ma .még a Váci uccai fodrászánál rendeztétte legutóbbi hajfestését, — hogy pottyan maga ide? Repülőgépen, hogy nem láttuk? — Én csak a magam kis kocsiján szaladgá­lok, méltóságos asszony. — Hja, persze, a nagy versenyző nem hagy­ja el az ő Fortunájának szekerét! Szilvási mama határozottan szellemes volt ma este, amit talán a Garda-tó környékén szüretelt bornak is lehet köszönni. — Gyurii — rázta meg a kezemet Sári is -- maga mindig olyan váratlanul pottyan az em­ber mellé. Ez egy kis gyengéd célzás volt arra, amikor Sárit egy meghitt tabáni sétáján értem ülői a Hadnagy uccában, akkortájt a sziuitársada- lom tagjaihoz fűzte az érdeklődés, különös­képpen az operettszakma vonzotta. 1933 julius 9, vasárnap. 2 SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR lllllllllllíl|[lll!liii|lí!|!l[llllilllllllllllllÍÍI!M REGÉNY mint nyomorúságunkban visszaemlékezni el­múlt boldogságunkra... 8. Fejembe vágtam a kalapomat! Jól van! Ma­gyar ember vigasza: több is veszett Mohács­nál, milyen jó, hogy adott helyzetben leg­alább ezt a szomorú mondatot megtaláljuk. Egy ilyen kis érdek-nő nem teszi tönkre az embert. De a következő pillanatban elővett az őszinte lelkiismeretfurdalás. Micsoda tapin­tatlanság volt, amit mondtam neki: jutalmat kértem, szállítási dij fejében, borravalót- Nem vártam meg, amig magától simul hozzám, amíg felolvad a csodaszép este hangulatában, amig egy reszkető percben az ajka hozzási- mul az enyémhez. Kiugrott belőlem a bru­tális férfi, jogokat követeltem s milyen na­gyon megbánthattam ezt az érzékeny nőt. Aljas férfi vagyok... — Signorl — kapott hozzám egy fehérru-l Nemcsak. Európában, De a nagyvilágon, Az fi,}^iM fIii H víznek, Nincsen párja sehol.

Next

/
Thumbnails
Contents