Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-08 / 152. (3262.) szám
— 1908 Julius 8, woanJbal^ öná/1 Jóságának, szabadságának és függetlenségének megóvása. Miinid-éaiititt örömmel üdvösük, hogy Berlin te helyesnek temed el a DöUfues szövetségi kancellár által kezdeményezett újításokat, visszaút ásítják azonban azt a. felfogást, amely szerint Ausztria uijitóterveivel a mai Oroszország ál ham,rendszeréhez kíván közeledni A Reichspost megjegyzi, hogy a feszültség Berlinben most örömmel megállapított enyhülésének útját az osztrák szövetségi kancellár ismételten tett nyilatkozataival már régóta igyekezett egyengetni és egyébként is Ausztria hivatott hangadói sohasem hagytak fenn kétséget aziránt, hogy politikájuk Ausztria német küldetéséről vallott meggyőződésükben gyökerezik. A kormány és az osztrák nép jóakarata előkészíti a talajt a megértés számára. Ha a ma hallott uj hang nemcsak pusztáiban elhangzó kiáltás marad, akkor el lelhet várni, hogy azt megfelelő cselekedetek fogják követni. Az osztrák komán? álláspontja Béé®, július 7. A Deutecíher Diploma tischer Koreepondenznek az osztrák kérdéssel szemben az eddiginél sokkal békáié ken yeibb formában állást foglaló, a PoJitischeir Korrespondenz utján közzétett cikkével kapcsolatban az osztrák kormány álláspontja, a kormányfő közvetlen környezetéből származó értesülés szerint, abban foglalható össze, hogy egyelőre meg kell állapítani, vájjon a cikk gondolátmenete a birodalmi kormány állásfoglalását tolmácsolj a -e. C6a.k azután lehet részletesebben foglalkozni annak tartalmával. A cikk koalíciós ajánlatként, felfogható zárószakaeza tekintetében politikai köröknek az a véleményük, hogy ez a.z ajánlat, amely nemzeti szocialista részről Ausztriám belül egyszer már elhangzott és eTutasifással találkozott,, ezúttal sem talál kedvező talajra, mert külső beavatkozást jelent az osztrák belpolitikai viszonyokba. Egyébként a nemzeti szocialistákkal való esetleges együttműködés feltételei, az utóbbi idők különböző eseményei után ma bizonyára egészen mások, mint ahogy azt annakidején a javas! att e v ők elképzelték. Huszévi börtönbüntetést indítványoz az ügyész a Skeda-gyár kémkedési ügyében Prága, julius 7. A Skoda-müveknél kipattant kémkedési ügyben, amelyet állítólag Oroszország Javára követtek el, elkészült a vádirat, amely 15 embert vádol meg a kémkedéspben való részvétellel. Négy embert ezek közül időközben szabadlábra helyeztek. Az ügyészség Vogelsinger és társai főbünösök ellen busz évi súlyos börtönbüntetést indítványoz a rendtörvény 6. paragrafusa értelmében. A vádlottak nem élnek kifogással a vádirat ellen, hogy ily módon is siettessék a főtárgyalás megtartását. Ujj adók Németországban A fixjövedelmüek „önkéntes" megadóztatása — Hitler a gazdasági vezérekről Berlin, julius 7. Reinhardt német alkaneel- lájr, aki a birodalmi pénzügyminisztériumban teljesít szolgálatot, tegnapi rádióbeszédében föiszóliíiotta Németország fix fizetéssel és fix bérrel rendelkező lakóit, hogy „önkéntes mun- kaado<mánnyal“ járuljanak hozzá Németország kiépítésének munkájához. Az államtitkár közölte, hogy számtalan német hivatalnok június 30-án önként lemondott fizetésének egy részéről és rengeteg munkás is az állam rendelkezésére bocsátotta bérének egy bizonyos százaié kát, hogy megkönnyítse a kormány munkáját. Ugyanezek a munkások és hivatalnokok fölkérték munkaadóikat, hogy bérük bizonyos százalékát továbbra is tartsa meg és szolgáltassa be a kormánynak önikéintes adó fejében. Reinhardt államtitkár a kezdeményezést rendkívül egészségesnek tartja és az a célja, hogy az önkéntes adózásnak ezt a módszerét kiterjessze az egész birodalomra, általánossá és központilag szabályozottá tegye. Az önkéntes adóból származó összegeket a birodalom külön kezeli és kizárólag a közmunkák pénzelésére használja föl. Reinhardt fölhívása „önkéntes ad óról “ szól, de a hivatalos kormánynyilatkozat szövegéből megállapítható, hogy az önkéntességének kis szerepe lesz az uj adónem behajtásában és tulajdonképpen a németországi fix fizetésű alkalmazottak uj megadóztatásáról van szó. Hit!er a „demokrácia utolsó maradványainak** eltSntetSsérá! késié! Berlin, julius 7. A birodalmi kormányzók juiius 6-iki konferenciáján Hitler kancellár beszédet mondott a nemzeti szocialista állampolitika és a közgazdasági élet viszonyáról. A kancellár a pártok eltüntetésének fényéből indult ki és nagy eredménynek nevezte azt, hogy a birodalomban megszűnt az e'avult pártrendszerek uralma. Hitler kijelentette, hogy a feladat az, hogy Németországból eltüntessék a demokrácia utolsó maradványait is, különösen a leszavazások és a többségi határozatok átkotg szokását, amely gátlóíag hat a közgazdasági életre és akcióképtelenné teszi a szervezeteket. Ugyanakkor Hitler pálcát tört a szakemberek mellett és kijelentette, hogy a jó közgazdászokat nem szabad elesap- nl, mert nem tartoznak a nemzeti szocialista parthoz, ellenben úgy kell őket nevelni, hogy önként csatlakozzanak a nagy nemzeti mozgalomhoz. Letartóztatott „Marxista orvosok" Németországban Berlin, julius 7. A berlini nemzeti szocialista sajtóiroda jelentése szerint a nemzeti szocialista párthoz tartozó orvosok ma a detektivekikeil karöltve lelepleztek és letartóztattak bármimé marxista orvost, akik külön titkos egyesületben akartak tömörülni. A marxista orvosok, akik kivétel nélkül zsidó származásúak, a nemzeti szocialista sajtóügynökség beállítása szerint Németországot becsmérlő híreket akartak a külföldön terjeszteni. Azzal vádolják ökot, hogy a kormány és a nemzeti forradalom ellen szabotázst akartak elkövetni. Csonka konferencia lett a londoni viftággaztitasáff I konferenciákéi ESnapoüás helyett látszat-tét - Amerikai valutakisérietek London, julius 7. A világgazdasági konferenciát tegnap az utolsó pillanatban sikerült megmenteni. Természetesten a megmentés csak formális és a tárgyalások folytatásáról szóló határozat ellenére a tulajdonképpeni tárgyalásokat elnapolták. A konferencia rendkívül megszüikiiteitt programmal fog tárgyalni s a delegátusok nagyrésze elutazik Londoniból, hogy csak ősszel folytassa a tanácskozásokat. A napirendről teljesen törölték a leglényegesebb és a legk örül vitat eltebb problémákat, igy elsősorban a valuta- kérdéseket. A konferencia tehát csonka konferenciának nevezhető. Az elnapolást formálisan azért nem mondták ki, hogy ne hangolják a kormányok ellen a világ közvéleményét. Moley tanár, Rooseveit bizalmi embere, márts elhagyta Londont és visszautazott Newyorkba, mert a valutakérdések kikapcsolása után londoni jelenléte fölöslegessé váltA nagynehezen megmemteftt tárgyalások ma reggel unalmasan, jelentékteleaiiH és csak a Ionná kedvéért újra megindultak. A világgazdasági konferencián uralkodó hangulat rossz és tele ram állandó feszültségekkel. MacDonald, a konferencia elnöke, tegnap este értesítette a delegátusokat, hogy a konferencia elnökségének tegnapi határozata szerint az albizottságok tovább folytatják tanácskozásaikat, de nem hozhatnak döntést az egyes problémákban. Döntésekre csak ősszel kerül a sor. A konferencia egy szóval csak látszatlétet fog folytatni. As indexdollár Washington, julius 7. Ro őse veit köztársasági elnök nagyarányú kísérletezést tervez a vaiutakérdésben- Amerikában jól tudják, hogy a kísérletezéssel az elnök óriási felelősséget vállal, mert a történelemiben párját ritkító radikalizmussal kivánja fölélénkitemi az amerikai közgazdasági életet. A kritika már nem meri Roosevelt rendszabályaiiit taglalni, mert a nagy horderejű változások következ- tébein hiányzik az a mérték, amit az eseményekkel szemben alkalmazhat. Washington meg akarja szüntetni az úgynevezett merev valuta rendszerét és az i.ndexdollár valuta- lendlszerét bevezetni, azaz a dollár értékét állandóan a gazdasági élet hullámzásához és nem a merev arany értékéhez alkalmazni- Az u(j rendszert Fteher és Pearson amerikai közgazdászok dolgozták ki, Drummond: római angol nagykövet London, julius 7. Sir Eric Drummond-öt, a népszövetség volt főtitkárát, Sir Rónáid Gra- ham helyébe római angol nagykövetté nevezték ki. (15) Megint elfogott az oktalan dac. Vera nem fog rajtam nevetni! Ha talán itt karonkapom s azt súgom a fülébe, nem engedem el soha többé, talán másképp fordult volna minden. Azóta megtanultam, hogy az egyszerű dolgokban van csak igazi megpldás, komplikálni semmit sem szabad. Akkor azonban még illúziók után futottam. Vera most felém fordította a fejét. Sóhajtott: — Nos? — kérdezteÉs egy nagyon picit közelebb húzódott. Úgy tettem, mint aki nem veszi észre. Most már nem hittem neki, hiszen pár perccel ezelőtt egy másik férfi kereste őt föl ugyanitt, talán az igazi férfi, aki Verát érdekli. Szárazon feleltem: Retten is érdeklődtek maga után. Elcsodálkozott: — Retten? — Ugyan, ne adja a csodálkozót előttem. Retten. Egyik tegnap, az a nevét is tudta magának, biztosra jött, a másik pedig ma délután a nevünk iránt érdeklődött. Azt hiszem, az, aki az autóban követett bennünket s az ablak mellett ült a vacsoránál. — Ezt a másikat nem ismerem — jelentette ■ki őszintén. — Az előbbit? Felvetette a fejét: — Természetesen! — és elmosolyodott. — Az volt, akivel az előbb beszélt? — Meglátta? — Véletlenül. — Az volt Eleget tud? Többet úgysem mondok! ‘ — Akkor ki volt az a másik? — Magam sem tudom. Talán tévedés! — Ilyesmiben nem szoktak tévedni az emberek, ha követnek valakit. Ez biztosra ment. Magát követik, Vera! Most egészen felém fordult: — Hja, magának regény kellett. Látja, nem is gondolta volna, milyen szépen belenoty- tyant. Most már viselje egészséggel, barátom! Be i's fejezte a vitát. A köpenyét kérte és megindult a lépcsőkön lefelé, a part mentén. — Szívesen veszem, !ha kísér, — mondta huncutul. Csodálatos tehetsége volt ahhoz, hogy az illő távolságot megtartsa s csak annyira engedjen közel magáihoz, amennyire ő akarta. Soha nem engedett bepillantást a kártyáiba. És mégis olyan szívesen voltam vele, azt hiszem, egy kicsit szerettem. Egy kicsit? Ennek nincs mértéke: egyszer csak belehullolt az ember, fogva van, bár viaskodik ellene- Vera észre sem vette, vagy nem akarta észrevenni. Fekete György sétája a szélhámosnővel... A váskorlátos part mentén száz és száz esti sétáló. A rejtettebb 'helyeken sötét kis padok s kettesével rajta a párok. Az ut hol elhagyott parton vezetett, hol beletorkolt egy-egy parkba, hol átment egy-egy kivilágított terra- szon, ahol fagylal és chianti mellett ültek a boldogok és a táncot várták. Ahogy a dzsessz irákezdte, már ugrottak is fürgén. Néhány elhanyagolt mama üldögélt a.székek mélyén, de a fiatal nőknek bőven jutott udvarló, szmo- kingos férfi, vagy nyalka tiszt: lesz mit elmesélni Pesten, Kisbürgözdön vagy Klalsch- dorfban. — Ne szerezzek magának is ilyen gavallért? — kérdeztem élesen. Rámnézett azzal a két szemével: — Maga a lovagom még ma este. Ha úgy gondolja, engedelmeskedem •.. — Ilyen könnyen veszi? — keseredtem el. — Nehogy azt mondja, engedetlen vagyok. Kivel flörtöljek? Ott az a csinosított tiszt, vagy talán az a lenge dzsigoló? — Nem szép ez a játék... — Úgy látom, magának kellemes. Talán maga unja már a társaságomat s ilyenformán akar szabadulni tőlem? Azzal előre sietett, szinte úszott utána a köpönyege. Alig birtam elkapni. Szorosan karonfogtam, magamhoz húztam. — Ne játszunk, Vera! Most olyan lett, mint a gyerek: — Maga játszik, — kiáltotta mérgesen — ezt a szép estét is elrontja, pedig lehet, hogy sokáig nem fog látni. Ekkor döbbent megint belém, hogy Vera nem mulatságra van itt, neki céljai vannak, talán már holnap el is megy, vagy holnapután s nem látom sokáig, vagy soha többé. — Tehát még most sem avat bele a titkába? Nem érdemesít rá? — kérdeztem elszomorodva. — Mondtam, hogy talán egyszer, ha mindennek vége lesz. Úgy látom, nagyon türelmetlenAmit must mondtam, a következő pillanatban szerettem volna meg nem történtté tenni, de már akkor késő volt. — Nézze, ha ilyen messzire kísérlem magát, föl tétlen szerettem volna egy kis jutalmat kapni már. Három országon keresztül kergetem, őrzöm, viszem, vigyázok, ha ezt elmondanám, mindenki kinevetne. Fekete Györgyöt orránál fogva vezeti egy csinos nő... Riadtam a mérgemet. Vera rám nézett; azt hittem, könnyezik. — Úgy? — tagolta lassan a szavakat — egyszóval jutalmat érdemel a bü kisérő, az önzetlen lovg? Három országon keresztül jött ezért a kis jutalomért és mivel .semmi kilátás a jutalomra, összeszid. Köszönöm, bará1 tóm, megismertem magát. Olyan, mint a többi férfi. De biszen ezt gondolhattam te volna: Nagy Vera, a délamerikaiak titkos szövetségese, a szélhámosnő aligha érdemel epvebet. A másik Nagy Vera, a becsületes, az talán most mutatkozott volna be magúnak, már azon az utón volt. De ezt a másik Nagy Verát maga elvesztette, regényíró aram. írja csak meg a regényét, a másik Nagy Veráról, akitől nem kap még egy kis jutalmat sem, hogy lejött vele Abbáziába. -. Hát csak mondja el a barátainak, hogy nem r'—1 * *'5- egy kalandja, ha már mindenképpen elmondani szerette volna. Talán nem küldik érte az adósok börtönébe! Pár pillanatig nem találtam szavakat. Szé- gyeltem magam, hogy ilyen közönséges voltam s olyanokat mondtam, amit csak a pillanat keserűsége váltott ki belőlem. Semmi sem fáj jöbban egy férfinek, ha az a nő, akitől szeretetet vár, azt vágja a fejéhez: te is csak olyan vagy, mint a többi férfi. Mélyen megsértettem, brutálisan viselkedtem, de a mi férfitermészetünk olyan, ha?'- ilyen válságos pillanatokban csak kétféleképpen tud viselkedni: van"- térdreomlik és bocsánatot kér, veri a mellét nagy meaculpával. vagy pedig még magasabb lóra szökik. Én is feltelepedtem ebbe a nyeregbe: — Maga csak kihasznált engem, Vera, jó voltam addig magának, amig el tudtam tüntetni azok elől, akik esetleg ?vanakodtak magára, most, hogy jelentkezett már a társa, okot keres, hogy eldobjon magától. Nem, én ennél sokkal önérzetesebb vagyok! — A maguk önérzete: érdek- Most már ismerem magát, örülök, hogy időben teltem. Gyerünk haza, fázom. Visszafelé indult, sietve, gőgösen, büszkén, már nem törődött velem. Alig birtam a nyomában maradni. Megpróbáltam a másik módot, a szép szót: — Drága Vera... — Nem vagyok drága Verája senkinek! — Vera, kérem, ne haragudjon. Kicsúszott a számból, nem is úgy értettem, látja, maguk nők milyen hamisan értelmeznek mindent. ls 2 REGÉNY SZOMBATBA VIKTOR: ®e ©# r KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR
