Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-30 / 171. (3281.) szám

6

KQ

1933 julius 30, vasárnap.

KÜLÖNVÉLEMÉNY

ÁRVÍZ

Huszonöt évo, hogy olvastam „Az uj föl- desur“-at, de emlékszem a nevekre: Garam- szeghy Aiadár mérnök, a fiatal hős, aki előre megjósolta a nagy tiszai árvizet, mert hitványul és hozzáértés nélkül építették a gátakat az osztrák mérnökök. Jókai bűvös képzeletének jó voltálból igy aztán Aladár pontos időben terem a helyszínen és megmenti az mj földesurat és szorongatott családját. A reménybeli életmentő balsorsaihoz tartozik, hogy a fiatalabbik Ankerschimidt-leónyt a maga számára menti meg.

Talán e remekművel megalapozott magyar romantikának köszönhető, nem pedig a valóságos szörnyű szenvedésnek, hogy most a tiszaujlaki árvíz után is elhangzottak hangok, hogy voltak, akik előre figyelmeztették a gátmunkálatokat vezető mérnököket bizonyos vízlevezető átereszek elégtelen voltára. Arra hivatkoztak ezek az óvatos figyelmeztetők, hogy ők régóta ismerik a Tiszát, mégpedig jól ismerik ezt az alatomos, ravasz, álnok folyót, ha másunnan nem, hát Petőfi verséből, aki szintén közölte egykorú megkapó verses riportjában, hogy: „Zúgva, bőgve törte át a gátat — El akarta nyelni a világot."

A mérnökök talán mosolyogta^ ezen a látszólag naiv figyelmeztetéseken, mert ők nem ismerték Petőfi versét és mindenen felülálló izakértelmükben nem is voltak kiváncsiak iá. Az, hogy egy folyó álnok és ravasz, nem a mérnöki tudományhoz tartozik, hanem — a tudósok szerint a költészethez, a néphithez s ilyen réven a foiklovehoz. A gátépítés, gondolták, exakt tudomány, nem alapszik népismén, sem versen vagy regényen.

Ha valaki azt mondja a gátépítő mérnöknek, hogy az alattomos folvónak széles árkokat kell hagyni, annak a mérnök azt felelheti, hogy ő átiagadatokiból pontos számításokkal, köbméterekben számitja ki a környező vidék várható vízmennyiségét és semmiféle babonák miatt sem lépi át számításainak határát.

A gátépítő mérnök bizonyára legjobb tudása és lelkiismerete szerint dolgozott és a tudomány mai álláspontján van. A tudomány mai álláspontján, vagyis ugyanazon az állásponton, amelyen bizonyos szájvizeket és egyéb higiénikus szereket hirdetnek az újságokban, A tudomány mai álláspontja szilárd pont, amely dacol mindennel, elsősorban — a valósággal. Az, hogy a Tisza mégis kiöntött Tiszaujlaknál és elvitte a várost, a mérnök számára nem jelent egyebet, mint hogy a számítások alapját képező átlagos köbméterek számánál nagyobb mennyiségű víztömegek képződtek és zúdultak alá.

Hogy a Tiszának az az úgyszólván egyéni rossz tulajdonsága van, hogy gyakran lépi át az átlagot, az nem érinti a mindenütt érvényes tudomány mai álláspontját. A száraz tudós szerint az csak a Jókai-regény- ben fordul elő, hogy van egy mérnök, aki ismeri a tudományt is és külön a Tiszát is. Az csak a folklóréihoz tartozik szerinte, hogy az ilyen mérnök, aki odavaló az ilyen speciális árvizes vidékre, nemcsak az abszolút érvényű számításokra gondol, mikor a folyószabályozást és az árviz elleni védekezést tanú ja az egyetemen, hanem hazagondol egyben az álnok, ravasz folyóra és egybeveti a tudományt a folyó alattomosságával és 'az esze és a szive segítségével kihoz a tudományból valami megáilapitást a ravasz folyó ellen. Egyszerűen alaposabban törődik a „speciális helyi" viszonyokkal, amelyekkel az egyetemes tudomány nem törődik. De még a regényben sem az ilyen „helyi" mérnök építi a gátakat, hát még a valóságban! A valóságban is vannak mérnökök, akik az árvizes vidékeken nőttek fel és szívesen vetik egybe a szerzett tudást a régi otthoni tapasztalatokkal, de a regényből tudjuk, hogy az ilyen mérnököket nem alkalmazzák a gátépitési munkálatoknál, Nem alkalmazhatják, mert & mérnökök kiválasztásánál fontosabb szempontok döntenek, mint az ilyen szivbéli otthoni ismeretek. A mérnökök a központból érkeznek az árvizes végekre és a központban az egyetemes bölcsesség uralkodik. Az egyetemes bölcsesség elsősorban azt jelenti, hogy a központ a maga embereit küldi ki árvizszabályozásra, olyan — kétségtelenül szakképzett — embereket, akiket ismer, nem pedig olyanokat, akik a Tiszát ismerik.

Ez a tudomány mai álláspontja nemcsak a technikai, hanem a politikai tudományban is. Az idő azonbtn. folyik és a tudomány

álláspontja változik. Még a szájvizekben is. Ma ezt hirdetik, holnap amazt a tudomány mai álláspontja szerint. Bizhatunk hát és remélhetünk. ELjöhet még az az idő is, hogy nemcsak a szájvizes, hanem az árvizes tudomány is megváltoztatja mai álláspontját és közeledik — a folklove-hoz. A helyi tapasztalatokhoz, a helyi hagyományos ismeretekhez, egyszerűen: a valósághoz. A tudomány specializálódni fog és meg fogja ismerni az alattomos, ravasz folyót, amelyet az ottani nép már régóta ismer. A folyót, amely váratlanul, meglepetésszerűen, hirteEzen a tunya, aluszékony alföldi fürdő - telepen, ahol átásitozoin napjaimat, múltkor (fölfedeztem egy ujságoébódót, közvetlen a közelünkben. Addig nem is vettem észre Mindig a hetedik határba kellett gyalogolnom egy levélbori tőkért, egy szál gyufáértCifra papírok lobogtak róla, a haladást, az élet pezsgő szellemét hirdetve. „Az ösz- szes hazai s külföldi lapok és folyóiratok". „Borotvapengék szakszerű élesítése". „Tűzkövek". „Öngyújtók javítása".

Könnyes szemmel üdvözöltem. Végre, végre-valaháraLefekvés előtt mégegyezer megnéztem az ablakból, hogy nem álom-e. De ott volt- Biz- tatólag derengett felém a sötét fák közül, mint valami világítótorony.

Mihelyt megvirradt, odarohantam, hogy bevásároljam ezt-azt, ami szükséges, egy egész hónapra, egy egész életre.

— Kérem — lihegtem — kérem.

— Azonnal — csititott egy komoly, lassú hang.

A hang felé pillantottam.

Minthogy a hang tulajdonosát a cifra papírokkal teleragasztott üvegkalitka eltakarta, csak egy szürke mellényt láttam s a szürke mellényen egy ezüst óraláncot. Bekukucskáltam, hogy szemügyre vegyem.

A szürke mellény lefelé egy szürke nad Tágban folytatódott, fölfelé pedig egy kemény gallérban, egy régimódi, babos csokor- nyakkendőben, egy gyér és ápolt fehér sza- kállban, egy redős, de jóságos arcban, melyben kék szemek ragyogtak, szóval egy tiszteletreméltó, méltóságra tartó, vidéki öregurban, aki ennek az újságosbódénak korlátlan ura s hivatása szerint valószínűleg ki is szolgálja a közönségei.

Nem tetszett neki, hogy kíváncsiskodom- Rám szólt:

— Tessék várni.

— Igenis.

Nem értettem, hogy miért kell várnom- Más vevője nem volt, csak én- ő pedig ott 'benn semmit se csinált. Csak állt mozdulatlanul s az üvegkalitka falára bámult. De azért vártam.

Két-három perc múlva érdeklődött.

— Nagyon siet?

— Nem nagyon.

— Azért — mondta. — Sietni sohase jóMegint elmúlt egy kis idő. Akkor ezt kérdezte:

— Mit óhajt?

— Sok mindent — hadartam. — Először is külföldi lapokat, folyóiratokat- Van minden?

— Hogyne.

— Az Hlustration-t s talán a Times-t is.

Sarkon fordult s a bódé homályos belsejében rakosgatott sokáigA helyi újság egy régi számát nyújtotta e egy ócska ponyvaregényt.

Nagyot néztem.

— Cigarettája?

— Jelenleg éppen minősen. Elfogyott. Jövő héten lesz. Ha lesz. De szivarom vanSohase szivaroztamMindenesetre összevásároltam annyit, hogy naponta megkaphassam a jó közérzésemhez föltétlenül szükséges nikotinmérge- zésemet, mely nélkül már élni se tudnék.

Bélyegeket kértem. Mindenfélét, belföldire,

len árad, mert a hegyekben, a környező vidéken előre nem látható víztömegek támadnak, zúdulnak alá és elvisznek mindent, aimi útjaikba kerül. A tudomány meg fogja ismerni, hogy ezeknek a meglévő, de rejtett erőknek csakugyan szélesebb levezető meder kell, mint amilyet a tudomány mai álláspontja diktál.

k a tudomány el fog érkezni az uj állásponthoz, amikor majd olyan mérnököket fognak kiküldeni, akik nemcsak a központi egyetemeket járták meg, hanem a honi vidék széles területeit is. Ezek a mérnökök, akik nemcsak ismerik, de szeretik is az országrészt, amelyet meg akarnak védeni az alattomos folyó pusztításától, olyan gátakat és levezetőket fognak építeni, amelyek valóban megvédik a termékeny területeket és levezetik a rejtett helyeken titokzatosan felgyülemlő vadvizek áradását.

Sándor Imre.

külföldre. Mióta itt szórakozom, senkinek se írtam. Legalább harminc levéllel tartozom.

Leemelt a polcról egy ütött-kopott füzetet. Lapozgatott benne 6 föl-fölsóhajtott Elém tette. Egyetlen bélyeg volt benne.

— Bocsánat, ez okmánybélyeg.

— Okmány bélyeg? Hát az is bélyeg.

— Sajnos, én nem használhatom— Vegye meg — kérlelt minden átmenet nélkül s kissé oldalt billentette a fejét.

Ránéztem. Az okmáuybélyegre néztem- 27 pengő 50 fillér. Sokai tani.

Ő nem tett le kedvenc ötletéiről. Folyton simogatta repedezett, öreg körmeivel Felém tartotta csábi tólag:

— Szüksége lehet rá valamikor az életben.

Amikor viharosan ráztam a fejem, becsukta a füzetet. Egyszerre azonban, mintha va1 ami eszébe jutna, intett, hogy ne menjek- Fölvillant a szemem. Egy papirdobozt kotorászott elő. Kinyitotta. Az orrom alá dugta— Tűzkövek — ajánlgatta, mintha a levelezés ki nem elégített szenvedélyét valami rejtélyes, eddig föl nem derített hasonszenvi gyógyelv alapján a legsikeresebben tűzkövekkel lehetne kezelni.

Eriről nem tudott meggyőzniHogy viszonozzam kedvességét, átadtam neki tizenkét darab eltompult, használhatatlanná vált borotvapengémet s lelkére kötöttem, hogy minél előbb élesitíesse ki, mert újakat itt aranyért se szerezhetek.

Ezzel eltávoztam.

Csalódottan ballagtam a fasorban- Azok a vérmes remények, melyeket a bódéhoz fűztem, nem teljesedtek be. Vagy legalább is csak részben.

Azért nem volt szivem otthagyni. Meg- megálltam előtte- Kötelességemnek éreztem, hogy amíg itt tartózkodom, pártoljam és támogassam.

A borotvapengéket minden áldott nap sürgettem. Már egy hét óta köszörültékLevélbélyeg csak egyetlenegyszer volt, akkor is mindössze negyven fillérért, csupa egyifilléres. Ennélfogva azt a levelemet, melyet Parisba küldtem, úgy keresztül-kasul ragasztottam bélyegekkel, hogy egy katonai térképnek hatott s ott bizonyára méltó föl- tünést is keltett.

Szivarjaim elfogytak. Vásárolni akartam Közben megutáltam a cigarettát s dühös szi- varos lettem- Most se szivarral, se cigarettával nem tudott szolgálni- Kárpótlásul két tucat kitűnő szivarszipkát sózott rám.

Bevallom, eleinte dührohamok fogtak el, átkozódtam s titokban szegény öreg gyors halálát kívántaim. Lassanként azonban megismertem. Akkor megszerettem- Rájöttem, hogy viselkedésének éle nem ellenem irányul. Mindenkivel hasonlóan bánt- Vevőit mindig lebeszélte arról az áruról, melyet kerestek a tanácskozási alapon mindig valami mást kínált nekik- Annak a nőnek például, aki egy német divatlapot kért, ön- gyujfókanócot adott el, aki egy doboz gyufát óhajtott, az egy tréfás látképes levelezőlappal érte be s aki viírzsiniára áhítozott s a bűnös vágyát semmiképpen se tudta legyőzni, anélkül, hogy észrevette volna hogyan és miképpen, boldogan távozott zsebében egy színes irónual.

Csodálatos, hogy az embereik eleinte dohogtak, aztán valamennyien kötélnek álltak.

Kereskedelem

Irta: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

NOVELLA

SZEPLÓT

májfo-tot e$ mindenfajta bőrbetegséget azonna' megszüntet a világhírű Földes" Véle aradi

Margit-créme és szappan

Az arcbőr rövid idő múlva szép, LataJ és üde lesz, a ráncok kisimulnak. Mivel a MARGIT- CRÉMET sokan utánozz‘V saját érdekében csak eredeti védjegyünkkel leragasztott dobozi fogadjon el. Nyitva, vagy kimérve eredeti MARGIT-CRÉME seho nem kapható

Főlerakat Csehszlovákia részére:

„Sz. ERZSEBET" oyósyszedár, Brattslava (Pozsony) Onnan. 38

Nyilván 'belátták, hogy az öregurnak alapjában igaza van-' Hiszen a dolgok fölöttébb viszonylagosak.

Magam is megpuhultam- Néha-néha még félénken célozgattam a levél bélyegre mint valami távoli, elérhetetlen ábrándra. Legtöbbször nem is felelt hiú kérdésemre- Csak legyintett s fáradt hangon ezt közölíe:

— Nem érdemes levelet inni. Előbb-utóbb úgyis megtudunk mindent. Sokszor pedig jobb, ha semmit se tudunk meg.

ügy beszélt akkor, mint egy bölcs. Mit lehet ilyesmire válaszolni? Némán bólintottam.

Mostanában el-eltünődöm, hogy milyen nagyralátó, izgága, türelmetlen fickó voltam, amikor ideérkeztem s mi lett belőlem, az ő

nevelő hatása alatt.

Először leszoktatott az olvasásról, aztán a levélírásról, aztán a dohányzásról, aztán a borotválkozásról is. Már majdnem mindenről leszoktatott. Csak az életről nem szoktatott még le. De ahhoz sem igen ragaszkodom.

Közönyösen tekintek mindent. Ha véletlenül dohányozni támad kedvem, egy papir- szipkán szívom be a levegőt s vigyázatosan kifújom. Állam borostás. Szakállam kinőtt. Olyan vagyok, mint egy elvadult buddhista papA nirvána vesz körül. Egész nap meztelenül heverészek a parton s a köldököm szemlélem. Ha pedig olykor felöltözöm, akkor a mellényem utolsó gombiját nézem, merevenKiszámítottam tudniillik, hogy mellényem utolsó gombja pont a köldökömet takarja.

TAMÁS LAJOS:

TE VAGY A TENGER

Hiába hull betegség, szenny belé,

Az óceán mégis tiszta marad.

Hiába próbáltam okod kitörülni,

Simán és sértetlen őrződ magad.

Olyan vagy, mint a gyémánt, melyen kicsorbul A fűrész, a vas, az iiveg s acél.

Ó, hányszor hittem, hogy hivó lényed Megtörött már és csak árnyékod él.

Derült az ég és a kék tenger Színét most lelkem sugározza síét.

Te vagy a, tenger, az örökké tiszta,

Ha száz folyó is hordja iszapját beléd. (Laurana)

Majdnem sértetlenül ástak ki egy régi római templomot Olaszországban

Róma, julius 29. A Venus Genetrix templománál megkezdett ásatások váratlanul nagy eredményekkel jártak. A védőfal tövében lévő egyik sírban

majdnem teljesen sértetlen állapotban megtalálták a templom pódiumát a mai ut magasságában. A földtömegek eltávolítása után megtalálták az egész templomcellát az apsis eredeti magasságában, amelyben Venus Genetrix szobra állott.

Találtak több értékes osdopdarabot és egy második pódiumot is a templom oldalában- A templomnak, amelynek hatalmas kapuja a kolosszeum felé nyílt, nem volt lépoeőháza, hanem külső oldalléposők vezettek fel a tetejéig és e lépcsők nagy részét megtalálták- Ugyanilyen módon épült Julius császár temploma is a Fórum Romanumon.