Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-29 / 170. (3280.) szám

2 t>i«<íaiMagíar-hirlak A „Times" figyelmezteti Hitlert, hogy fékezze meg pártja szélsőséges elemeit — Vissza hívják a koncernek és vállalatok éléről a nemzeti szocialista párt megbízottakat szág és Olaszország árucsereförgalrnában. Immár kétségtelen, hogy a római tanácskozások során politikai te­kintetben is jelentékeny kérdések kerül­tek szőnyegre, sőt valószínű, hogy ezek­ben a kérdésekben is teljes megállapodás jött létre. Római külpolitikai körökben kedvezően íté­lik meg a magyar államférfiak római tanács­kozásait s arra számítanak, hogy a megbe­szélések eredményeként a DunavÖlgyét érintő mélyreható kérdéseket dolgozták fel. Rómában feltűnést kelt a francia sajtó ba­rátságos hangja és feltűnően előzékeny magatartása. Kétségtelen, hogy francia részről Gömbös és Kánya római tárgyalását az érdeklődésien túlmenő figyelemmel kisérték. Feltűnően kommentálják a francia lapok és a külpolitikai körök még Mussolini ta­nácskozását két olasz külföldi nagykövet­tel. Gömbös ma déli 13 óra 30 perckor ebéden látta vendégül Kányát és Suvichot. a római magyar követségen- Mussolini már vidékre utazott- Kánya magyar külügyminiszter hosz- fz?bb ideig Olaszországban marad. Szabad­ságát az olasz hegyvidéken tölti. üfihb intrika szövődik a Távoli Keleten Paris, juliué 28. Paul-Boncour külügyminisz­ter Soong kinai -pénzügyminiszter és Csanszue- liang marsall tiszteletére vacsorát rendezett. Az Edho de Paris jelentése szerint a Távoli Keleten újabb intrikát készítenek' elő. A két kínainak tulajdonképpen az a szándéka, hogy, uj pénzt szerezzenek a Japán elleni háború cél­jaira. Amerikától 50 millió dolláros hitelt kaptak, amelyet hivatalosan gabona és gyapot be­vásárlásának céljaira folyósítottak. Gs a ngszu éliang kijelentette, hogy szándékai tisztán békés természetűek s csupán az a ter­ve. hogy Kina és Európa között minél gyor­sabb légi kapcsolatot- hozzon létre. Ebből a cél­ból a közel jövőben Angliába és Németország­ba. utazik. Dairen, július 28. Az elhunyt Muto marsall helyébe Tákasi Hisikani tábornokot-, a tokiói legfelső haditanács tagját nevezték ki Mand­zsúria katonai főparancsnokává, — Az amerikai „Macon“ léghajó Európába re­pül. Szevillából jelent,ik: Bizalmas értesülés sze­rint a közeljövőben az amerikai „Macon" léghajó európai körrepüléere indul. A szevilai amerikai konzul utasítást kapott, hogy az európai légügyi hatóságokkal lépjen érintkezésbe és tárgyalja meg a léghajó kikötési lehetőségeit. London, július 28. A „Times“ négy bosz- szabb cikkben kivonatokat közöl Hit’er „Mein Kampf" című munkájából s ezzel kapcsolat­ban vezércikkben mond kritikát Hitler felett. Többek között azt írja a „Times", hogy azok a történel­mi következtetések, amelyeket Hitler köny­vében levon, rosszul megemésztett pszeudo- tudományos általánosítások. Ugyanekkor azonban a tömegpropaganda, amelyet megindított, óriási hatást ért el, az ő agitációs módszerei bámulatos eredményt értek el egy nemzetnél, amelynek a tömeg- szusgesztió iránt egyébként is jól tejlett ér­zéke van. A néptribun-Hitlerből azonban felelős ál­lamférfin lett, akinek személyes hatalma csak Mussoliniéval és Kemáléval hasonlít­ható össze. Majd idézi a „Times" Hitler könyvének azo­kat a passzusait, amelyekből a nemzeti szó­da1 izmus programja kiviláglik. így különö­sen ktemeli azt a passzust, amelyben Hitler a Németországtól elcsatolt területek vissza­szerzéséről ir. Hitler azt írja ugyanis erről a kérdésről, hogy lehetetlen dolog a népszövet­ség ígéreteivel alátámasztott ártatlan remény­kedéssel várni, amíg az elcsatolt német te­rületek visszajutnak a birodalomhoz, minden németnek tisztában kell lennie azzal, hogy a birodalom elcsatolt területeit csak fegyver­rel a kézben lehet visszahódítani. Hitler sza­vaihoz azt a megjegyzést fűzi a Times, hogy a háborús fenyegetőzésnek, mint politikai eszköznek alkalmazása csak arra lehet al­kalmas, hogy a világ nemzeteit Németor­szág ellen egy táborban egyesítse. A „Times" azonban nem tartja többé ezt a veszélyt akutnak. A kancellár lényegesen eltávolodott attól a politikától, amit Hitler, az agitátor képvi­selt. Majd figyelmezteti a Times a német kancel­lárt, hogyha Európa politikai vezérei között méltó helyet akar magának biztosítani, a pártjában fellépő végletiráuyzatoknak gátat kell vetnie. Munkanélküliség csökkentése, adéenyhifés Berlin, junius 28. A német nemzeti szocia­lista párt központi titkársága ma a következő nyilatkozatot tette: Kényszerítő körülmények hatása alatt a párt vezetősége a koncernek és részvény- társaságok éléről visszahívta a párt meg­bízottait. Ezentúl senkinek sincs joga az üzemek élén a nemzeti szocialista párt megbizottjaként szerepelni­A nemzeti szocialista párt hivatalos sajtó­irodája érdekes cikket hoz a nyilvánosságra Reinhardt államtitkárról és a munkájáról, amely a munkaviszonyok szabályozásával fog­lalkozik. A cikk szerint Reinhardt államtitkár az őszre elkészül a törvényjavas'attal, amely a munkanélküli­ség problémájának gyökeres rendezését lesz hivatva megalapozni. A kormány addig is mindent megtesz, hogy a munkanélküliek számát csökkentse. A sók- oldalú Reinhardt államtitkár ezenkívül a jövő tavaszra egy az adózást leegyszerűsítő tervet fog kidolgozni. Már az ősztől fogva lényeges adókönnyítéseket akar bevezetni a kormány a mezőgazdaság számára, Bukarest, julius 28. Tegnap jelentettük, hogy az Isncceatól hét kilométernyire fekvő lepratáborból a betegek megszöktek ée bevonultak a városba. A legújabb jelentések szerint a leprások tábo­rában formális lázadás tört ki. A leprások elfog­lalták az egész telepet, bezárták az orvosokat, megkötözték az ápolókat és az őröket. A zendü­lés oka az, hogy a betegek elégedetlenek a napi kenyéradaggal. A leprások, miután az egész személyzetet lefegy­verezték, gyűlést tartottak és elhatározták, hogy küldöttséget menesztenek a hatóságokhoz és igaz­ságos orvoslást követelitek sérelmeikre. Húsz leprás indult útnak a közeli városka felé és magukkar vitték a tábort vezető főorvost is. A leprások csapatának megjelenése leírhatatlan az adókönnyítés formája valószínűleg az lesz, hogy a forgalmi adót 2 és 1 százalékra »zál- litják le. Leszerelés London, julius 28. A felsőház mai ülésén felszólalt Ponsonby munkáspárti felsőházi tag és beszédében utalt arra, hogy a németor­szági események miatt nem lehet elodázni a leszerelés kérdését. A beszéddel kapcsolat­ban Hailsham lord hadügyminiszter kijelen­tette, hogy az angol kormány ebben a kér­désben már leszögezte álláspontját s egyben kijelenti, hogy az angol kormány Genfben a leszerelési konferencián a tárgyalások vezetését és irá­nyítását kézbe fogja venni. Einstein angol állampolgár lesz London, julius 28. A Dail yTelegraph írja, hogy Einstein, aki jelenleg Angliában tartóz­kodik, angol állampolgár lesz. A lap szerint a legrövidebb utón meg fogja kapui a lon­doni illetőséget, ami az állampolgárság el­nyeréséhez szükséges­pánikot keltett a város lakosságában. Mindenki menekült útjukból és a betegek félelmetes kiálto­zása csak növelte a rémületet. A rendőrség csak a legnagyobb nehézségek árán tudta kiszabadítani a főorvost a leprások kezéből és letartóztatni a bete­geket, mert senki sem mert hozzájuk nyúlni. A rend végre is helyreállott. Az athéni leprások éhségsztrájkba kezdtek Athén, julius 28. A város melletti lepratábor* bán a betegek négy nap óta éhségsztrájkot foly­tatnak. A sztrájk oka az, hogy a tábor igazgató­sága nem adja meg a betegeknek az általuk kívánt gyógyszert, mert a telep főorvosa szerint ez a gyógyszer teljesen hatástalan. Fellázadtak a lepratábor betegei Romániában A tábor főorvosa a bélpohlosoh fogságában (31) Kerekes nénit felküldtük pihenni, Kerekes bácsi csendesen borozgatni kezdett, Mariská­val végigfutottam délután azokat a helyeket, amiket illik megnézni Velencében. Idegen- vezető lettem hát, megfelelő borravaló nél­kül Mariska a kezdeti lelkesedés állapotából j később a csendes letargiába esett és a cipő­je szorította, örömmel szállítottam vissza Mariskát, az öröm csak a Kerekes bácsi ré­széről volt nagyobb, amikor látott érkezni bennünket, mert izgatottan várt már a szálló előcsarnokában és vad csatakiéitássai foga­dott: — TTramöcsém, megvan a harmadik! Azazhogy a kaláber-harmadik van meg. Kerekes bácsi az alsósjátékosok csodálatos szimatjával rövid fél óra alatt megtalálta, akit szive-lelke és bütykös hüvelykujja kere­sett, egy szintén hasonló árvaságra jutott ka- láberezót, aki busongva ült az árnyékvető ponyva alatt, mig felesége őnagysága éppen aktuális flörtjét bonyolította le a Lidón. Úgy szakadtak egymásra, mint a kölcsönös áldás. Csak engem vártak harmadiknak. Ke­rekes bácsi máris szaladt lelkendezve a kár­tyáért, ingujjra vetkőzött és csillogó szemek­kel mondta: — összes adu, család, abszolút... Ebből azonban nem élhetünk meg. Igazán nem azért maradtam Velencében, hogy Kere­kes bácsival az asztalt döngessem és Maris­kát vigyem fagylaltozni a tengerpartra. Ke­rekes bácsi iramát megállítani azonban nem lehetett. Hatalmas kedvben volt s néha hö­rögve, máskor fisztulázva mondta be lapjait- Előtte egy üveg chianti, kezében a kártya és a cigaretta, a szellőztető csavarok kellemesen legyezték az arcát: Kerekes bácsi valóban boldog volt. Három parti után felállottam. A másik két. tő megbotránkozva pillantott rám s Kerekes bácsi elégedetlenül csóválta a fejét. — Tálán randevúja van? — Körülbelül, — mondtam politikusán. — Hol vegyünk harmadikat? — dunnyögte Kerekes bácsi és kétségbeesetten keverte lapjait — olyan jó színeim jártak... — Randevúja van! — kiáltotta oda felesé- | gének, mert Kerekes néni a jóizü álomtól pirosán és dagadtan most következett le a keskeny lépcsőn. Kerekes néni megbotrákoz- va állott meg, ismét kicsúszott tehát egy ud­varló Mariska kezéből... — Nn-na! — mondta legyintve ás elterebé- [yesedett az ura mellett­Kerekes bácsitól nyertem három lírát: ez­zel vajmi bajosan lehetett volna útnak in­dulni. A megoldást azonban mégis az ő megjele­nésük segítette. Kerekes bácsi igen elbusult, hogy igy ezét- ug-rott a parti. Szótlanul nyakára csatolta is­mét gallérját és nekiindult a városnak, ö azt mondta, levegőzni megy, a mi gyanúnk azon­ban az volt, hogy nem nyugszik addig, amig fel nem hajt egy újabb harmadikat, hogy biztosítsa magának a velencei nyaralás kelle­mességeit. Kerekes bácsi, miután a fen tnevezett gal­lér mögé hányta a' paradicsomos makarónit és az olajos halat, elindult, hogy valami jó magyar k-osztot fedezzen föl a városban s je­lentést tegyen róla. Pontosan nyolc óra öt percet mutatott a Campanille órája, amikor Kerekes bácsi kitette lábát az ajtón és éjfél után kettő volt, amikor hazakeveredett. Egye­dül ment, hármasban jött. Nem is annyira jött, mint inkább hozták Kerekes bácsit, aki egyelőre képtelen volt arra, hogy önálló ma­gyarázatot tartson a magyar konyha terén szerzett tapasztalatokról, mert a gulyáshus után beszedett falernói borocska ézokatlan ki­jelentésekre ragadta. Először is társakat keresett a magyar ven­déglőben. Ráakadt ugyan egy szatmári ma­gyarra, akivel azonban egy osztrák is üldö­gélt s igy a német sógorságra ürítették a po­harat. Kerekes bácsi csupa udvariasságból németre fordította a szót, aztán hangosan ol­vasgatta az olasz feliratokat, ez visszaidézte emlékébe a diákkort s rövid idő mu-lva úgy belekeveredett az idegen kifejezésekbe, hogy két csendesen iddogálő amerikainak is felkel­tette a figyelmét- Ezek csendes jóindulattal figyelték Kerekes bácsi küzdelmét a nyelv­vel és a borocskával. Kerekes bácsi azonban nem maradt az egyszerű kijelentéseknél, ha­nem bírálni kezdte az állam rendjét s erre a tulajdonos is beleszólt a vitába. Kerekes bá­csi körül viharfelhők gyülekeztek. A jelen­levő feketeinges közelébb húzódott s megpró­bálta kihámozni Kerekes bácsi nemzetközi nyelven tett s borral édesített kijelentéseinek lényegét. Mindezt csak a későbbi előadásokból tud­tuk meg. Kerekes bácsi viselkedése, ha a fe- keíeingesnek nem is, de a két amerikainak mindenesetre igen tetszett s miikor éjfél után egy óra harminc perckor tettre került a »or Kerekes bácsi és az osztrák sógor között, a két amerikai határozottan a szittyát részesí­tette segítségének áldásaiban és kmockautol- ta Wilhelm Kunze kerületi főnököt Stájeror­szágból. így került haza az amerikai Egyesült Álla mok segítségével Kerekes bácsi, de nem a maga lábán. Kerekes néni, aki szokva volt Kerekes bácsi kirándulásaihoz, nem is azért aggódott, hogy Kerekes bácsi ragyogó kedv­ben fog megérkezni, csupán a pénzt féltette, mert a kassza nagyrésze Kerekes bácsinál maradt s azon tűnődött, hogyan fog a derék férfi hazavergődni ezen az ismeretlen talajon, ahol még józanul is háromszor indul neki az ember a sikátoroknak, amíg haza talál. Bát­raké persze a szerencse és Kerekes bácsit1 körül is pártfogolták a szerencsével az ameri­kaiak, akik közül az egyiket Kerekes néni mindjárt olyanformán vette szemügyre, aho­gyan a Mariska udvarlóit szokta felmérni... Tekintettel azonban arra, hogy csak az egyik amerikai törte a németet s azt is nyujorki hangsúllyal, mig Kerekes néni a veszprémi dialektusban forgatta Goehet, ezúttal nem sok reménnyel kecsegtetett ez a vadászat­Mindenesetre bevártuk Kerekes bácsi ha­zatérését, a félhomályra bocsátott foyerbam ülve. Mariska sírt. Kerekes néni hóna alá ’ kapta a bácsit és elviharzott. Kerekes bácsi azonban amerikaiakat ho­zott, két jóindulatú fiatalembert, akik más­nap reggel is megjelentek a szállodában és őszinte részvéttel vették tudomásul, hogy Ke­rekes bácsi vizesruhával a homlokán piheni ki a tegnapi politikai vita fáradalmait. Kere­kes bácsi megyebizottsági tag volt s mint ilyen, szenvedélyes vitatkozó. így kerültem össze az amerikaiakkal. Aránylag rövid ideje tartózkodtak a város­ban, minden jobb helyet ismertek, ahol sze­szes ital volt kapható, de már unták a lagú­nákat s uj látnivalók után szomjaztak. Ka­póra jött á két derék férfiú. Egyik sem volt sokkal idősebb, mint én, az egyik a Yale- egyetein sportpályáján vergődött épszerüség- re mint base-ball-kapu-s, a másik szabadide­jében műkedvelő repülő is volt s ezen az ala­pon hamarosan összebarátkoztunk. Délután nem sajnáltuk a fáradságot s át­mentünk Mesírébe, megnézni az autómat, amely bús egyedüivalóságban szomorkodott a garázs sötétjében. Nekem nagy ötletem tá­madt. Kedvet csináltam az amerikaiaknak egy autólurához, valami szép, kerek kirán­duláshoz s makor már felcsigáztam az érdek­lődésüket, csendesen megjegyeztem, hogy esetleg én elvihetném őket, ha nem az lenne a szándékom, hogy még egy hetet pihenjek a Lidón- A két amerikai azonban már meg­barátkozott velem, tetszett nekik a kirándu­lás eszméje, különösen azután, hogy — nem minden célzatosság nélkül — versenyeredmé­nyeimmel is szórakoztattam őket. Hogyne! Egy európai versenyzővel, aki hivatásos, ne­kiindulni a hegyvidéknek, mindenesetre szebb kilátás, mint szagolni a possadt vize­ket. Kérni kezdtek. Eleinte húzódoztam, ami­re a base-ball-ikapus minden kertelés nélkül felajánlott egy tekintélyes összeget, ha ottha­gyom a lagúnákat és elviszem őket nyolcna­pos útra. Lehet két hét is. Időt, fáradságot és pénzt nem kiméinek. Ezt nevezte hajdani görög tanárom deus ex mach iának. Gondolkodási időt kértem, hogy ne tűnjön fel nekik nagy-boldog sietésem. Magamban már régen meggondoltam persze s mikor két óra múlva mélaJbus hangon jelentettem ki, hogy hajlandó vagyok őket elvinni az útra, ők örültek gyerek módra, holott nekem illett vohja táncolnom. SZOMBATHY VIKTOR: •9 ®9 99 r KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR lillIlllllliilllllilíllllíliíllliilllíliíliílllllillllllH REGÉNY

Next

/
Thumbnails
Contents