Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-28 / 169. (3279.) szám

A „lipótvárosi nábob“ tündöklése és bukása Krausz Simi Síeiánia üli villájából elvitték az utolsó bútorokat is — Egy regényes étet utolsó állomásához ért Prága, julius 27. Budapestről kapjuk a mélabus csengésű hirt, hogy az egykori lipótvárosi nábob feje alól hitelezői kihúzták az utolsó vánkost, s hogy Krausz Simi elérkezett egy változatos, sike­rekben gazdag életpálya végállomásához. Krausz Simi ma ott tart, ahol kezdte, már csak a tehet­sége maradt meg, szétmállott azonban az anyag, amelyből ez a tehetség pénzt, palotát, autót, ban­kot és gyárat tudott gyúrni, semmivé foszlott a híres konjunktúra, aminek nyúlós, sikos anyagából három évtizeden át formált csodás alkotásokat Krausz Simi szerencsés keze. A híres Krausz-villa, amely a Stefánia-ut fényes palotái között is előkelő helyet foglal el, valamikor Budapest művészi vilá­gának volt a találkozóhelye, a Krausz-villa esté­lyei események voltak Budapest életében és tegnap reggel hordták ennek a villának rácsos kapuján az utolsó bútorokat a szállítómunkások. Ezek a bútorok még Krausz Simi ifjú házas korá­ból maradtak meg és hosszú éveket pihentek a padláson. Amikor két évvel ezelőtt berontott a krach Krausz Simi életébe, s a híres garnitúrák egymásután kerültek dobra, Krauszék lehozatták a a padlásról a régi bútort. A legutóbbi hetek alatt azonban szinte napon­ként ismétlődött meg az árverés kínos aktusa a Krausz-villában és lassan gazdája akadt a valódi perzsaszőnyegek és a meisseni porcellánok után a régi kopottas barna pohárszéknek is, amit Pesten kredencnek hivnak és ami pompás, csavart mahagóni oszlopaival és szürke márvány­lapjával ezelőtt harminc esztendővel dísze volt a jó polgári otthonnak. A Stefánia-uti villa ma üresen áll az elhanyagolt park közepén, a villanyvilágítás ki van kapcsolva, este gyertyavilágitás mellett egy öreg díványon olvassa a napilapok szürke közgaz­dasági rovatát a lipótvárosi nábob. Minden dobra került, csak Krausz Simi híres sötétkék Mercedes-autójára nem akadt vevő, pedig mindössze hatszáz pengő volt a kikiáltási ára. Csak öreg kredencre akad vevő és nem luxus­autóra. Az autó ott áll a garázsban és várja a jobb időket, mint egy emelettel feljebb a gazdája. Krausz Simi fogalom lesz Krausz Simi édesapja szénkiskereskedő volt Bu­dapesten. Simi érettségi után banktisztviselő lett. Már a háború előtt pénzügyi tekintély volt, igazi fénykorát azonban a háború alatt és után az 'úgy­nevezett inflációs időkben élte. Simi néhányszor tönkre ment, néhányszor tette meg az utat vissza a régi háromszobás lakás barna bútorai, plüss függönyei közé. Nem tartozik a nagy elméleti bankkapaciíá- sok közé, mindig inkább naturalista volt. A pesti argó szerint a „banknótának ő volt a Rigó Jancsija". Szerette a bohémeket s maga is szerette, ha művésznek nézik, mintha szé- gyelte volna, hogy az Angol-Magyar Bank ve­zérigazgatója. Köpcös kis alak, fején széles ka- nimáju puhakalap, ami alól sűrűn kunkorodik elő nyakáig érő művész-haja. Külsejében a múlt század vége felé divatos művészre emlékeztet, újságíróik, színészek, irók barátja. Nagyobb alapítványokat sohasem tett, ellenben kártya­szobában, klubban minidig rendelkezésre állt a művészeknek kisebb-nagyobb baráti kölcsönök erejéig. Amikor Európán végigsuhant az infláció hul­láma, Krausz Simi oly magasra emelkedett, hogy szinte árnyékba borított minden politi­kai és irodalmi nagyságot maga körül. Ez volt az a kor, amikor Budapesten mindenki hátulról kezdte olvasni az újságot a villamos­ban, a tőzsde benyomult a legcsöndesebb kis­polgári otthonokba is, játék ördöge lett úrrá Bu­dapest fölött, uj vagyonok nőttek ki máról hol­napra a földiből, zsúfolva voltak a színháziak, bárok, ekkoriban terjedt el a hire Amerikában, hogy Budapest Európa legjobb színházi városa, ekkor jött Ben Blumenthal ur Pestre színházat venni, az árak szédületesen emelkedtek, a tőzs­de valósággal kicsorgott a Szabadságtérre, a lépcsőkön, a padokon, a játszadozó gyerekek között kötötték az üzleteket a hevesen geszti­kuláló ügynökök. Ennek a világnak volt Krausz Simi a primadonnája. Ha megjelent valahol úgy nyitottak utat neki az emberek, mint egy feje­delemnek, gáláns kalandjairól legendák jártak Pesten. Érdekes lett, titokzatos, hatalmas, las­san már valósággal absztrabálódott, ott a sze­münk előtt vált fogalommá. S aztán ezt a vilá­got máról holnapra elsöpörte a szél. A krach Az infláció hulláma megtorpant. Jöttek a krachok, az öngyilkosságok, a szökések, a viez- szacsuklások, kiderült a pénzügyi zsenikről, hogy lehetetlen, naiv pesti bazardőrök csupán, akíiík az egész buja virágzásból nem tudtak ma­guknak megmenteni egy pár rendes cipőt. Mi­kro- a hirtelen támadt forró virágzásra rátele­pedett az első fagy, olyan letörtem álltak, mimt- é* tegnap még nem is autón száguldoztak volna Pest uccáin. A színházak is egymásután csuktak be, Blu­menthal ur visszautazott sürgősen Amerikába, a művésznők is kivándoroltak. Krausz Simit az első fagy természetesen nem dermesztette meg. Ahogy azonban egyre rosz- szabbodott a konjunktúra, beköyetekezett Krausz Simi összeomlása is. Nagy szenzáció volt, senki sem akarta elhinni, hogy ez is lehet­séges. Akkor Krausz Siminek le kellett mondani a bank Igazgatóságáról és ki Is vonult az Angol Magyar bankból. Azóta kisebb nagyobb magánüzletekkel foglal­kozott. Utolsó nagy kísérlete néhány évvel ez­előtt volt, amikor Romániával óriási faüzletet csinált. Jött. azonban az orosz dumping fa és halálos csapást mért az egész európai faüzletre. Ez a csapás Krausz Simit is leteritette. Az utolsó regény Nemsokára azonban feltűnik Krausz Simi Bu­dapesten, a világ egyik legnagyobb pénzügyi kapacitásának oldalán. L. nevű amerikai bankár ez, akinek puszta megjelenése forradalmat idézett elő az akkor már meglehetősen letargikus pesti piacon. Senki se tudta, hogy Siminek mik a tervei, fazonban ismét mindenki figyelte őt, már megint I érdekes ember volt, a régi dicsőség fényéből egy sugár mintha ismét megvilágítaná alakját, az amerikai bankár és Krausz Simi társa­ságában volt még valaki _ egy híres szép­asszony. Némi túlzással talán azt is lehetne mondani, európai hírű szépasszony. Egy osztrák fürdő­helyen ismerte meg a bankár Simi jóvoltá­ból a szépasszonyt s azóta egy pereire sem tágított mellőle. A banknóta Rigó Jancsijá­nak életében mindig nagy szerepet játszot­tak a szépasszonyok, helyesebben ez volt Simi híres kabalája- Életének nagy sorsfor­dulóin mindig találkozott egy szépasszonnyal, de ő sohasem „férfi" volt az asszonyok éle­iében, hanem inkább üzlettárs. A szónak nem brutális értelmében. Fel tudta használni a szépasszonyok bűv­körét, tudta, hogy ebben a bűvkörben kell keresni a nagy tranzakciók Számára az ál­dozatokat. L. bankár, ha Simi üzleteibe belekapcsoló­dik, egy csapásra visszaültethette volna a li­pótvárosi nábobot a régi polcra. Ekkor azon­ban bekövetkezett a tragikus fordulat. A bankár megtudta, hogy a szépasszonynak sze­retője van. A szerető egy volt magyar iépülő- liszt, a régi osztrák-magyar ármádia egyik Amerikában minden praktikus, az ideál .is az, főiként azért, mert az amerikai praksz is az utóbbi hónapokban nem volt ideálisnak mondható és az európai viszonylatban pari alá süllyedt. Ezért hamar ki kellett találni valami egészen újat, az ideális és eigyben praktikus ideált, amely csak úgy felelhetett meg ennek a követelménynek, ha általa az ideális prakszis is meg volt valósítható. Roosevelt elnök nem teketóriázott sokat, nem locarnóizott, nem paktumozott, mint a szenilis Európa, hanem igazi amerikai elán­nal, amelynek minősének gazdasági és erköl­csi gátlásai, megteremtette az első, elnökileg szabadalmazott agy trösztöt: élt diktátor! ha­talmával, amelyet azok ruháztak rá, akik­nek már nem volt mit nyerniök, ellenben az esetleges veszteségekért nem akarták a fe­lelősséget vállalni. Az elnök nem hiába Franklin is és Roosevelt is: a villámhárító feltalálójától átvette az ötletszerűséget, a nagy Theodoretől a politikai nagyvonalúsá­got és a gazdasági depresszió villámait a naivitás aranyozott hegyű varázs botijával akarja elhárítaná, mondván: Eddig business és dollár volt Amerika; én proklamálom el­sőnek, hogy nem kell minden cikken, hábo­rún és békén, gumin és tiltott alkoholom, szovjeten és kampóskereszten, búzán és ide­genforgalmon ezer százalékot keresni, sőt arra sincs szükség, hegy minden esetben ke­ressünk, néha erkölcsi szempontból is sza­bad valamit tenni és gyártani, mert bizony mondom nektek, azért volt már Amerika olyan válságban, hogy harminc százalékkal zuhant a dollár és a prosperilynek azért fel- legzett be végképpen, mert keresni akarta­tok és nem tudtatok elegánsan veszteni, mint mágn ásk asain óban a nagyuir —, ha ke­resni akartok, tudnotok kell veszteni! Néha a mai veszteséig a legnagyobb holnapi nye­reség, de a folytonos nyereség biztos rom­láshoz vezet. Nem beszéltem vele, de rendelkezéseiből következtetem, hogy igy gondolkozik, és hi­szem, hogy ez a valóban újszerű, naivitásá­ban az eddigi gazdasági törvényeket felfor­gató gondolat nem egy agyiban fogain zott meg, elleniben megértettem, hogyan látha­tott napvilágot, amikor a hiúság híjáin lévő elnök bejelentette a világnak, hogy agytrösz- töt alakított, öt koponyát rendelt maga mel­lé, a Columbia >ée a Harward egyetemek öt legkiválóbb koponyáját és hozzáadva a ma­ga koponyáját, agy trösztöt iinauguráit. Erre miég nem volt példa. Kormányfők , mellett Ugyan mindig működtek miniszterek és mi­nisztertanácsok, belső és külső, titkos és nyilvános tanácsosok, de ezek felelőssége több okból korlátolt volt és az államfő odáig nem ereszkedett le, hogy társaságnak dekla­rálta volna az együttest- Arról pláne nem lehetett szólni, hogy bevallottan trösztnek nevezte volna ezeket a szerveket. Az agy- tröszt öt tagja úgy veszi körül az elnököt, mint a kagyló az igazgyöngyöt és az elnök nem rendelkezik, amig a maga agyát át nem szűrte az öt agyból gyúrt Nagy-Agyon, Amerika legújabb szenzációján, az ész leg­tökéletesebb szervéin. Első pillanatra a ro­mantikus hajlamú európaira kamarazenésen hat amolyan agykvimtet, amely az elnök ve­zérszólamát megk on tr a púnk to zza, aláfesti, boncolja, melléktémával fűszerezi, kánonon és többszólamú fúgán viszi tovább, hogy a végén ezerszerte gazdagabban, dúsakban és hatalmasabban csendüljön fel, ami kezdet­iben talán vékonyka melódia volt, dalia mocs­ka, amely nem mutatkozott egészen eredeti­nek. Hiszen még végleges formájában is rá­ismerünk az elődeire: „Rövidebb munkahét, nagyobb bér!“ — ismerjük. Csak oly 6zép ebbein a Roosevelti formájában, hogy szíve­sen elfelejtjük az elődöket, már csak azért is, mert az ő hangszerelésükben nem volt átütő ereje. Csaosenerek nagy bosszús ágára egy agy­tröszt uralkodik Amerikában, egyetemi tu­dósok agyából gyúrt agy tröszt .és vele nehe­zebb , megbirkózni, mint Hoover1 eszével, vagy mások puritánságával. Csaosenerek, politikusok és üzletemberek rájöttek, hogy a régi puritánság agyafúrtságával szemben ez az agytröszt valóban puritán és ezzel, a huszadik században hihetetlen, de mégis bekövetkezett fordulattal nem oly könnyű megbarátkozni, mint amilyen könnyű volt agyafúrtnak lenni és a puritánt mímelni. Le­maradni mindenről1; lehetetlen, gondolják a csaosenerek és megpróbálkoznak az agy­tröszt puritánságával, komolyan véve, amit eddig csak mesékben olvastak és amit csak a gyermekek hittek el és azok sem Ameriká­ban: Nem a dollár a világ és nem kőül min­denből üzletet csinálni! Egy világ omlik 'bennük össze, amikor látják, hogy ennek fe­le sem tréfa, elleniben minden szava ko­moly, és miközben a business világa össze­omlik, .mert az agytröszt ettől az összeom­lástól reméli a feltámadását egy tisztultabb .formában, megpróbálják a Wall-streethez címzett Bastillet megrohamozni és lázadás­ISKOLA-PADOKAT és más iskolaberendezést, kitűnő kivitelben szállít jutányos áron ,lglovia‘ bútorgyár Spisská Nová Vés legdaliásabb tisztje, aki belekeveredett a for­radalomba és emigrációba került. A szépasz- szony egyik nap eltűnt Budapestről, Simi és a bankár utána. A tiszt és a szépasszony ek­kor Berlinben voltak, itt tudta meg a bankár, hogy az a renge­teg pénz, amit a szépasszony elvett tőle. a fiatal tiszt kezein keresztül a kommunisták pártkasszájába vándorolt. Ahogy utólag kiderült, a fiatal tiszt virtus­ból csinálta ezt a viccet. A bankár azonnal hajóra ült és elhagyta Európát, a berlini déli lapok hasábos riportokban szellőztették a kellemetlen ügyet Simi pedig egyedit! ma­radt Berlinben, először érezte a pech fagyos szelét, az igazi, megpecsételő pechét, amiből nem igen van feltámadás. * Ez volt Simi utolsó nagy kalandja. Azóta fokról-fokra csúszott lefelé, régi barátai és barátnői, akik valaha súlyos ezreseket kap­tak tőle, lassan el felejt ették. Megpróbálko­zott az újságírással is, kisebb üzletekkel, A kis üzletek szürkesége betemette alakján az érdekes vonásokat, régi, hatalmas alakjának lassan árnyéka is elmosódik... P. P. sál felelni egy olyan túlzásra, amelyre csak egy agytröszt, ez a legújabb démon képes. Ez a démon romboló pajzánságában a sört és a pálinkát odadobta a tömegnek, igy bi­zonyítva, hogy nem áll szövetségiben a gangszterekkel és hogy Amerika gyógyulá­sát nem várja az alvilágtól, hanem az egye­nes, a diplomáciát valóban mellőző cselek­véstől. Nem idealista ember az, amerikai el­nök és nem is újító: praktikus ember, aki nem tesz mást, mint hogy felújítja az ősi né­pek gondolkodását és vérszerződést köt a prakszissal olyan alapon, hogy a szerződés pontjait be is kell tartani, mert. aki nem tartja be és még mindig hisz a puritán szer­ződések egyoldalúságában, amely szerint csak a másik felet kötelezi a szerződés, amit minden pont bizonyít, mert kijátszható, el­vérzik. Merész, ha nem is uj és szívesen el­hiszem, hogy agy trösztnek kellett jönnie, hogy ez a törvénykezés a huszadik, század­ban és Amerikában foganatosítható lehes­sen. Európában eddig arra törekedtek, amit Amerika tanított: mindenki keresni akart. Most Amierika tanítása homlokegyenest el­lenkezik minden eddigivel: ledöntöttek a profit bálványát és egy megveezekedett re­zesbandája az agy trösztnek azt harsonázza, hogy „Éljen az igazság, vesszen a hazugság!“ Nálunk van még leszerelési konferencia, gazdasági konferencia, nyugati és keleti Locarno, meg nem támadási paktumok, án- tántok és szövetségek. Nálunk még arany­fólia! írnak alá pergamen tűm okát és a per- gamentumok számára felépitik a genfi frigy­ládát, és ez a komplikált apparátus azért van, mert nem akad bátor agytröszt, amely a világ legegyszerűbb dolgát deklarálná, Roosevelt elnök tételét arról, hogy minde­nütt és mindenkor kettőn múlik a vásár, az élet nagy szerződését ketten kötik- Igen egyszerű egyszeregy, de úgy látszik, csak szövetkezett agyak trösztje érti meg. Ná­lunk mindenné van tröszt, csak az agyak maradnak elszigetelten. Ezért van az. hogy míg Amerikában még az ideál is praktikus, Európában a prakszis minden egyéb, csak nem ideális- Nagy kísérlet: az igazság hazug­ság-e, vagy a hazugság igazság-e? Talán az uj agytröszt eldönti. Törökországban 43 házat döntött romba a földrengés Ankara, julius 27. Ceivril közelében egymás­után öt heves földlökés történt, amelyeknek következtéiben 43 ház összeomlott. Drágulnak a csőárak. Párisból jelentik: A nemzetközi ceőárűkartelil az árak fölemelését határozta ei. Az áremelést a dollár árfolyamá­nak esésével indokolják. 4 1983 julius 28, péntek. Praktikus ideál: az agytröszt Irta: NEUBÁUEfi PÁL

Next

/
Thumbnails
Contents